Filmmel a környezetvédelemért
2004. május 21. 18:35

A katasztrófafilmek mellett az utóbbi időben mind nagyobb teret kapnak az ökológiai filmek, amelyek az emberiség által előéppen úgy, mint az előbbiek, szörnyű bajokról szólnak, de ezeket nem az embertől független elemi erők okozzák, hanem az ember a maga felelőtlenségével. Az amerikai kritikák szerint e filmek csúcsa a Roland Emmerich rendezte Holnapután, amelyet május 28-án kezdenek vetíteni az amerikai és az európai mozikban.

A 120 millió dolláros költségvetésű szuperprodukció egy új jégkorszakról szól, amelyet az üvegházhatás váltott ki. Az óceánok lehűlnek, a Földet jég borítja el, és a túlélés mindennapi harcot jelent. Róma, New York, Rio de Janeiro, Újdelhi szörnyű orkánokat, szökőárakat, hóviharokat élnek át.

Az amerikai tudósok kezdetben a film ellen voltak, végül támogatták, mert tudják: a képnek sokkal nagyobb hatása van az emberekre, mint a szónak, vagy az írásnak és remélik, hogy ez rádöbbenti őket a természet védelmének fontosságára. "Amerika egyike azon országoknak, ahol a legkevésbé fogékonyak e probléma iránt. Pedig talán itt született a környezet védelmében a legtöbb könyv, cikk, itt hangzott el a legtöbb konferencia" - írja a milánói Corriere della Sera.

Igaz, a Bush-kormányzat sem mutat jó példát, miután nem csatlakozott a kiotói egyezményhez és ezt még tetézte azzal, hogy kedvező intézkedéseket hozott a környezetszennyező iparágak számára, ami felháborította a zöldeket. Nem véletlen, hogy a film mellett folytat kampányt egy Bush-ellenes társaság, a Moveon, amely szimpóziumot rendezett a témában és röpiratokkal árasztja el egész Amerikát. Vezetője, Peter Schum szerint a film segíti a demokrata párt jelöltjét, John Kerryt a novemberi elnökválasztásokon.

"Remélem, hogy az ökológia ugyanúgy hasznot húz a Holnaputánból, mint annak idején a Jurassic Parkból. Egyiknek sincs tudományos alapja, de óriási érdeklődést váltanak ki."- jelentette ki Tim Barnett oceanográfus.

A rendező örül a film körül támadt tudományos és politikai vitáknak. Véleménye szerint alkotása a különleges effektusok miatt is vonzani fogja a fiatalokat, és érdekesnek tarthatja minden korosztály. "Gondolom, nemcsak látványosságnak tekintik majd, hanem nemzeti vitát vált ki, hisz az üvegházhatást már mindnyájan érezzük" - mondta.

A film producerei, hogy lelkiismeretük tiszta maradjon, a forgatás által okozott szennyezések ellensúlyozására csekket nyújtottak át egy olyan környezetvédő szervezetnek, amely a fásítást tekinti fő feladatának.
(MTI)

---

színes magyarul beszélő amerikai akcióthriller, 124 perc, 2004

rendező: Roland Emmerich
író: Art Bell
forgatókönyvíró: Roland Emmerich
operatőr: Ueli Steiger
díszlettervező: Claude Paré, Tom Reta
jelmeztervező: Renée April
zene: Harald Kloser
látványtervező: Barry Chusid
vágó: David Brenner

szereplő(k):
Dennis Quaid (Jack Hall)
Jake Gyllenhaal (Sam Hall)
Emmy Rossum (Laura)
Sela Ward (Lucy)
Tamlyn Tomita (Janet)
Austin Nichols (J.D.)
Tony Calabretta (Cabbie)

---

Mi történne, ha kiderülne, hogy egy újabb jégkorszak küszöbén állunk? Ez a kérdés nem hagyja nyugodni Jack Hall (Dennis Quaid) klimatológust. Hall kutatásai alapján arra a következtetésre jut, hogy a globális felmelegedés váratlan és karasztrofális változást idézhet elő bolygónk éghajlati viszonyaiban. Az antarktiszi jég szerkezeti vizsgálata mindenesetre azt mutatja, hogy hasonló folyamat lezajlására már tízezer évvel ezelőtt volt példa. Hall természetesen haladéktalanul tájékoztatja az illetékeseket a veszély közeledtéről, azonban úgy tűnik, a figyelmeztetéssel sajnos már elkésett. Szeme láttára válik le ugyanis egy sziget nagyságú jégtömb a Déli-sark hatalmas, egybefüggő jégtáblájából. A folyamat drámai gyorsasággal idéz elő katasztrofális időjárási viszonyokat a Föld különböző pontjain. Hihetelen erősségű földrengések rázzák meg Tokiót, eddig ismeretlen erejű hurrikánok tombolnak Hawaiion, Új-Delhi megbénul a rázuhant hótömegtől, Los Angelesen pedig mindent elpusztító tornádó söpör végig...

---

Baljós árnyak
Roland Emmerich-nek "útban van" New York. Filmjeiben legtöbbször igyekszik a földdel egyenlővé tenni, és sóval behinteni Manhattant, de most nem egy monstre szörny, vagy földönkívüli armada fenyegeti a várost, hanem egy öko-katasztrófa a probléma forrása.
Emmerich történetének ereje aktualitásában rejlik. A film egy olyan - média által felkapott - klímaváltozás képét vetíti előre, aminek alapja nem fikció. Egy új jégkorszak beköszöntéről szól, a megdöbbentő csupán az, hogy a globális felmelegedés következménye nem az elsivatagosodás lesz, hanem a teljes eljegesedés.
A film kiindulópontja tehát ez, de a kezdeti probléma a történet előrehaladtával egyszer csak másodlagossá válik. Jack Hall (Dennis Quaid) klimatológus időben figyelmeztet, katasztrófa terveket készít, gyönyörűen és érthetően elmagyaráz. Minden halandó képbe kerül, már a film felvezető jeleneteiben, a dramaturgia óvatosan és profin adagol. A megfelelő időpontban azonban a természeti katasztrófa mellékessé válik, az embert helyezi a középpontba.
A készítők tökéletesen és kiválóan alkalmazzák a műfajfilm kliséit barátságról, önfeláldozásról, kötelességről és szeretetről. A film könnyen követhető, pedig egyszerre több szál is fut egymás mellett, a párhuzamos montázs a dramaturgiát szolgálja, a végső határidőpont pedig képes végig fenntartani az érdeklődést, a film egyetlen percre sem válik unalmassá. A profizmus a vizualitásban is megnyilvánul, szépen komponált képek és tökéletes számítógépes grafika váltakozik egymással. Már a film bevezető képsorai is - a főcím alatt - lenyűgözik a nézőt, de előrevetíti a végpontot is. Gyönyörű és félelmetes, végtelen hómezők mindenütt.
Emmerich és csapata tökéletes munkát végzett, s bár a film kicsit hosszabb a kelleténél, mégsem unalmas. Szórakoztató, izgalmas mozi, az egyetlen baj csupán az, hogy nézőként feloldozást nem kapunk. Természetesen nem maradunk erkölcsi tanulság nélkül, de a felvetett problémára megoldást nem ad. Talán nyakunkon egy újabb jégkorszak, a vásznon a szemünk előtt vizualizálódik valamiféle baljós jövőkép, de az alkotók nem akartak, vagy nem tudtak választ adni. A kérdéseinkkel magunknak kell megküzdenünk.
- sam -

Historical period: 21st century

Possible usage (method, occasion): film club