Introduction: Dr. Kopátsy Sándor EE 2002. április 6.

A TÖRTÉNELEM STRATÉGIAI HÁLÓJA

EGY KÉSZÜLÕ KÖNYV VÁZLATA

ELÕSZÓ

Az emberiség eddigi történetét csak akkor érthetjük meg, ha okot találunk arra, amit ma oktalannak látunk.
Mit látunk oktalannak?

1. Az emberiség történelmén végigvonuló rendszeres emberirtást. Nem ismerünk olyan kort, amiben nem játszott jelentõs szerepet a szervezett emberölés. Történt ez annak ellenére, hogy az egyén, a család számára az életnél nincs nagyobb érték. Ennek ellenére minden társadalom erõforrásainak jelentõs hányadát embertársai megölésére fordította. Noha ezen emberirtó háborúknak a bevallott célja nem mindig volt ilyen drasztikusan megfogalmazott, a tényleges hatása az emberek számának erõszakos csökkentése volt.

2. Minden korábbi társadalmat a lakosság nagy többségét nyomorban tartó kizsákmányolás jellemzett. A XX. század fejlett társadalmat megelõzõk mindegyikében az egyébként is nyomorban élõ rétegek jövedelmének jelentõs hányadát erõszakkal vonták el. A szegényektõl elvont jövedelem mindig a gazdagokhoz áramlott. Vagyis, minden korábbi társadalmat a képzõdõ jövedelmek erõszak árán való további differenciálása jellemezte. Ma azt is nehezen lehet megérteni, hogy a nagy adókat az érintettek nagyobb ellenállás nélkül lehetett behajtani, szinte, mint természeteset vették tudomásul.

3. Minden hatalom az erõforrások jelentõs hányadát kincsképzésre fordította, azaz elvonta a racionális felhasználás elõl. Nem ismerünk olyan társadalmat, amelyikre nem lett volna jellemzõ a kincsképzés. Ez nem csak a gazdagok, a hatalmasok körében volt általános, hanem még a szegény rétegekben is. A legelmaradottabb társadalmaktól a jelenkorig, rabszolgákat és az ipari proletariátust kivéve, minden rétegben jelen volt a kincsképzés. Ékszerekre, hivalkodó népviseletre kötötték nyomorult jövedelmük jelentõs hányadát.

4. A vallások jártak a kincsképzés élén. A vallási kegyhelyek és szertartási eszközök pompája még a mai gazdag világban is elképesztõ. Tegyük hozzá, hogy általában ezek létrehozásához nem is volt szükség erõszakra. Minden kultúrában lelkesedéssel hozták létre a kultikus építményeket.

5. Minden korábbi hatalom élén az egyházak klérusaival harcoltak a gondolkodás ellen. Minden kultúra a tradíciók megsértését, azok kritikáját tartotta a legnagyobb bûnnek. Ennek érdekében a kíváncsiságot, a tudásvágyat minden eszközzel üldözendõ bûnnek tekintette. Ennek klasszikus példája: a kereszténységben az eredendõ bûn az elsõ emberpár tudásigénye.

Az alábbiakban azt kívánom bizonyítani, hogy a fentiek nem a társadalom torzulásai, hanem az érdek kifejezõi voltak. Ezeket az emberi faj vészes túlszaporodását fékezõ, nélkülözhetetlen eszközök voltak. Ezek nélkül az emberi faj nem fejlõdhetett volna. Ezekre csak akkor nem lesz tovább szükség, ha az emberiséget már nem fenegeti a túlszaporodás veszélye. Ez elõször a modern társadalmakban valósult meg. Kiderült, hogy a gazdag és képzett ember már nem szaporodik a kívánatosnál gyorsabban, tehát lehetõvé válik a korábbi korlátozások feloldása. Nincs továbbra szükség mindarra, mit az emberiség legjobbjainak igazságérzete eddig sem fogadott el.

Miben fog jelentkezni a változás?

1. Az emberi életet nem pusztítani, védeni kell. Ezt tanán semmi sem jellemzi jobban annál, ma a hadikiadások nem érik el az egészségügyi és oktatási kiadások tizedét, a gazdag társadalmak közötti háborúk megszûntek, a hadikiadások aránya a korábbi tört résére csökkent.

2. A szegények kizsákmányolását fel váltja a gazdagoktól az elesettekhez történõ jövedelem elvonás. Korábban minden társadalomban az adót a szegények fizették, a gazdagok élvezték. Ma és a belátható jövõben még inkább ez megfordul. A gazdagok sok adót fizetnek, keveset kapnak vissza, szegények kevés adót fizetnek, sokat kapnak vissza.

3. A társadalom az erõforrásaival igyekszik racionálisan gazdálkodni, visszaszorul a kincsképzés szerepe. A kincsképzés súlya a korábbi tört részére csökken.

4. A tudást, az új gondolatokat támogatni kell. Ennek következménye, hogy a vallások politikai és gazdasági szerepvállalása megszûnik. Mivel nincs tovább szükség a gondolkodás ellen felállított dogmákra.

Összegezve:
A múlt azért volt olyan, amilyen, mert csak így lehetett a katasztrófához vezetõ túlszaporodás ellen védekezni.
A világ fejlett ötödén az utóbbi évtizedekben beálló társadalmi változásoknak oka: a gazdag és képzett ember esetében nem kell a túlszaporodás ellen védekezni.

----

Dr. Kopátsy Sándor
a közgazdaságtudományok doktora, címzetes egyetemi tanár. Mint reformközgazdász 1953 óta rendszeresen publikál. Tizennégy könyve, száznál több tanulmánya, ezernél több cikke jelent meg. A közgazdaságtudomány szinte minden területével foglalkozott. Különösen sokat publikált az agrárpolitika, a pénz- és adóügyek, az oktatás, az egészségügy és a nyugdíjrendszer területérõl. A kis- és középvállalatok lelkes híve. Szerzõje és kezdeményezõje volt a "Magyarázom a mechanizmust" rajzfilm-sorozatnak. Gyakran szerepel mind a televíziókban, mind a rádiókban. Sok-sok rendezvényen vett és vesz részt.
***
Született 1922-ben, Kaposváron.
1950-tõl az Országos Tervhivatalban és a Pénzügyminisztériumban dolgozott. Megalapítója és elsõ igazgatója volt a Pénzügykutató Intézetnek.
1953 óta minden gazdasági reformprogramban részt vett.
1954-ben Nagy Imre számára reformprogramot dolgozott ki. Németh Miklós mellett miniszterelnök tanácsadó volt.
Az 1956-os forradalom alatt a Tervhivatal, és Minisztériumok Forradalmi Bizottságának elnöke.
1990-92 között az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsának tagja.
1992-98 között a Privatizációs Kutatóintézet kuratóriumának elnöke.
Ma is számos társadalmi szervezet elnöke, vezetõségének tagja.

---

Author: Kop?tsy, S?ndor Dr.