1722. ápr. 5: A Rapanui sziget (mai neve: Húsvét sziget) õslakói elõször láttak meg hajókat és fehér embereket partjaiknál. Mitológiájuk szerint odáig azt hitték, a világ elsüllyedt a tengerben és õk az egyedüli értelmes lények. A partraszállás után a matrózok megijedtek, amikor a nagy számban összesereglett õslakók egyike kiváncsian meg akarta nézni egyikük kalapját, és sortûzzel több mint huszat megöltek. A fa, elegendő élelem és ivóvíz, valamint ásványkincsek nélküli szigetet felrajzolták a térképre, majd két nap múlva elhajóztak.

Az õslakók õsei kb. egy évezreddel korábban csónakokon érkeztek a szigetre, amelyet a legközelebbi szigettől is másfélezer km óceán szigetel el. Virágzó civilizáció fejlõdött ki, a favéseteken fennmaradt rongo-rongo az egyetlen õsi írásos nyelv Polinéziában, és a hatalmas szobrok máig csodálatot váltanak ki.

De túlnépesedtek, ezért felélték az erdõket, az állatokat és a talajt. Teljesen békés évszázadok után a szûkös erõforrásokért háborúk törtek ki az éhező falvak közt. Hamarosan a csúcsidõben 15-20 ezer körüli népességnek csak kis töredéke maradt életben s tengette életét az öko-sivataggá pusztult, korábban paradicsomi szigeten. Faanyag ill. talaj és magok hiányában nem tudtak már hajózni sem, s elmenekülni a szigetrõl.

A Húsvét-sziget sorsa a Föld helyzetét mutatja kicsiben.

Miért nem álltak le az erdőirtással? Nem látták a bajt? Vezetőik nem látták be hibáikat? (Az utolsó pillanatig folyt az őrültség, ezt mutatják a félig kifaragott, sőt a már kész, szállítás közben otthagyott óriás-szobrok.)

Azért nem tudtak leállni, mert aki megszületett, az élni akar, a lehetõ legjobban, s a lehetõ legjobb helyen a horda hierarchiájában és kiharcolja helyét a nap alatt. Ha a napi megélhetését és a közösségi hierarchiában elfoglalt helyét (annak minden velejárójával) erdőirtás, kőszobor-faragás, a bajok letagadása, hibáinak elfedése stb. nélkül jelentősen alacsonyabb szinten tudná csak biztosítani, akkor irtani fogja a jövőt és tagadni fogja a tényeket.

A lényegi folyamatokat nem tudati vagy szociológiai erõk vezénylik, hanem az ökológiai alaptényezõk. Fékezni ezért elsõsorban a szaporodásban lehet, mert az élõlények szükséglet-hierarchiájában ez van legfelül. (A biztonság a legfontosabb, aztán a megélhetés, és csak azután a szaporodás.)

A kevesebb utód még elõnyt is jelent a szûkösségben. Ez egy jó visszacsatolás az evolúcióban.

Viszont a túlnépesedés fékútja évtizedekben mérhetõ. A Húsvét-sziget 170 km2-es, így nem volt tér az évtizedes fékútra. Remélhetõleg a Föld elég nagy hozzá.

Erről bővebben a népesedés flash:
http://bocs.hu/_earth_human.html

A fehér ember megjelenése - a párhuzamot folytatva - már olyan volt, mintha a Föld ökológiai válságát egy földönkívüli invázió "oldaná meg", pontosabban tenné egy sokkal tágabb, kozmikus (esetleg még brutálisabb, de a tágasság miatt még végromlásától távolibb) civilizáció részévé. 1722-ben a hajósok már egy összeomlott civilizációt találtak. A sziget érdektelennek tûnt számukra. A fehér ember csak évtizedekkel később „érdeklõdött” újra a sziget után: rabszolgakereskedõk érkeztek és az õslakosok nagy részét, két és fél ezer embert összevadászták. Késõbb Tahiti érsekének határozott fellépésére Peruban 360-at felszabadítottak és visszaszállítottak, de a hajón himlõjárvány tört ki, csak 16-an érkeztek meg élve, magukkal hurcolva a himlõt a szigetre. A járvány elmúltával csak 111 õslakó maradt a szigeten. Ma Chiléhez tartozik és másfélezer ember él rajta a turizmusból. Amíg a turisták túlnépesedő-túltermelő-túlfogyasztó-túlszennyező-túlfegyverkező civilizációja is össze nem omlik...

Geographical place: Easter island

Target audience: decision makers, leaders, media people, teachers, trainers

Possible usage (method, occasion): film club