[20040217] [cikk] 
[email protected] (Harmadik vil?g, N?pesed?s, Transzcendens) Teljes összefoglaló cikk Cedric Prakash SJ magyarországi látogatásáról az Új Emberben.
A fiatalok rövidítésekkel, tréfás szimbólumokkal tûzdelt sms- és email-nyelven edzõdött asszociációs készsége számára bizonyára nyomban érthetõ a fenti cím: ez a cikk Indiát Magyarországról segítõ jóságról szól.
Most szombaton különös esküvõ volt a Bazilikában. Egy indiai jezsuita prédikált, a fiatal pár pedig azt kérte a meghívón a rokonoktól, vendégektõl, hogy nászajándék helyett az arra szánt pénzt adományozzák egy indiai iskolának.
Cedric Prakash SJ ugyanis egy kb. harmincezer szegény gyermeket nevelõ, közel száz iskolából álló hálózat igazgatója Gujaratban, India északnyugati, ötvenmilliós államában.
Az esküvõket általában lagzi követi, de ezt az esküvõt meg is elõzte egy lagzi. A Vendéglátóipari Fõiskolán látott vendégül többszáz embert az alacsony, mosolygós indiai atya. Mindenki kapott egy tálka fõtt rizst, ahogy Indiában szokás, és annyit fizethetett érte, amennyit csak akart. Ebéd közben pedig Prakash atya beszámolt adományozóinak és az érdeklõdõknek arról a munkáról, amit immár 25 éve támogatnak magyar családok és közösségek.
Az összegyûlt pénz és a nászajándékok ára mind hozzáadódott a most átadott 9 millió forinthoz, ami az utóbbi másfél évben jött össze az indiai gyermekek oktatására. Másfél évvel ezelõtt hatalmas földrengés volt Gujarat fõvárosában, Ahmedabadban és környékén, amirõl itt Magyarországon is sokat hallhattunk. Akkor épp 7 millió forint volt a kasszában, azt kapta meg villámgyorsan az iskolahálózat.
Mostanában ismét gyakran hallani a Kashmirral és Pakisztánnal határos Gujaratról. A fölerõsödött hindu-muszlim ellentéteknek gyakran halálos áldozatai is vannak. A parányi keresztény kisebbséget pedig sok támadás éri, mert mindkét oldal fanatikusai szemében ellenségnek számít. Mostani európai útján Cedric Prakash SJ diplomáciai közbenjárást is kér az EU-tól a vallásszabadság és a keresztény kisebbség védelmében. Itt Budapesten is fogadták a Külügyminisztériumban és a Miniszterelnöki Hivatalban. Júniusban Luxemburg miniszterelnöke meghívására az EU külügyminiszterek tanácskozásán, májusban pedig az USA szenátus nemzetközi vallásszabadság bizottsága elõtt beszélt.
A zavargások miatt Cedric Prakash SJ nem utazhatott el a johannesburgi Rio+10 ökológiai világkonferenciára. Pedig tíz évvel ezelõtt tagja volt a riói világkonferencia indiai küldöttségének a civil szervezetek képviseletében, 1994-ben pedig Kairóban volt indiai küldött az ENSZ Népesedési világkonferenciáján.
Most nem utazhatott el, mert otthon volt rá szükség, az indulatok csöndesítésében, a szembenállók közti közvetítésben. 1995-ben India elnökétõl megkapta a Kabir díjat, a legmagasabb indiai civil kitüntetést, mert életét kockáztatta egy nyolcezres tömeg megmentéséért, noha azok mind vallásukban, mind nemzetiségükben idegenek voltak számára.
Noha nem lehetett ott Johannesburgban, a világkonferencia záródokumentuma öt helyen is kiemeli egyik vesszõparipáját, a lányok oktatásának központi jelentõségét a világ népesedési, szociális és ökológiai gondjainak enyhítésében. Õk rendszeresen járják az indiai falvakat, hogy a családokat rávegyék, a szokások ellenére a lányokat is engedjék iskolába. India népsûrûsége közel háromszorosa hazánkénak, Kínát lekörözve hamarosan a világ legnépesebb országa lesz, ökológiai lábnyoma pedig 140 %-os, azaz India területének eltartóképességét közel másfélszeresen túlterhelik az ott élõk. Így ezeknek az iskoláknak a támogatása nem csak az ott élõk, de az egész emberiség jövõje szempontjából a leghatékonyabb segítség.
De hogyan jött létre egy ilyen támogató mozgalom Magyarországon, ahol kevesen érzik magukat olyan gazdagoknak, hogy íly távoli gondokkal is törõdjenek? Valamikor a hatvanas években Bokor-közösségek elmélkedtek Jézus mondatán: Éheztem és ennem adtatok. S az akkori illegális lehetõségek közt elkezdték támogatni Helder Camara brazil érseket, Teréz anyát, lengyel misszionáriusokat Zairében, leprakórházakat, ki milyen kapcsolatot talált. 1977-ben egy Taizeben létrejött barátság szálán indult el az indiai iskolahálózat támogatása.
"Most rátok hoztam a titkosrendõrséget? Sajnos nem találtam ide, meg kellett mutatnom a címeteket egy taxisnak." - ezzel köszöntött be Cedric Prakash az elsõ magyarországi látogatásakor, Székesfehérváron, még a nyolcvanas években Simonyi Gyuláékhoz, aki a BOCS.HU Alapítvány elnökeként azóta is szervezi indiai barátjának magyarországi látogatásait. Az egykor illegális tevékenység ma már büszkesége lehet Magyarországnak. Az Európai Unióban ugyanis közel ezer civil szervezet támogat harmadik világbeli projekteket, míg a csatlakozni kívánó országokban nemigen vannak ilyenek. Pedig ez is az EU csatlakozás kívánalmai közé tartozik. Legkésõbb a csatlakozástól érvényes lesz ránk is az az 1974-es ENSZ határozat, hogy a fejlett országok segítsék GDP-jük 7 ezrelékével a fejlõdõket.
Akinek e kis cikk fölkeltette az érdeklõdését, a http://bocs.hu weboldalon számos magyar és angol nyelvû anyagot talál Cedric Prakash SJ munkájáról és negyedszázados magyarországi kapcsolatáról, az [email protected] címen pedig email-hírlevélet kérhet.
(Új Ember, 2002. okt. 13., 9. old.)
Földrajzi hely (amirol szól): India
Kirol szól (személyek): Prakash, Cedric SJ
Kikrol szól (csoport): ESP India
Keletkezés ill. kiadás dátuma: 2002. 10. 13.
Szerző: Simonyi Gyula