Végh Attila: A süllyedés metafizikája

(tanulmányok; Kairosz kiadó, 2001)





CSOBBANÁSOK - Gondolatok a multikultúráról


... Az Internetben utazók könnyen beleélhetik magukat abba a szörnyû tévedésbe, hogy az információtömeg egyenértékû a szellemmel, az adathalmaz a bölcsességgel.

A mobiltelefont használók pedig modern Hermészként esetleg azt képzelhetik, hogy mindenütt ott lehetnek egyszerre, holott a végeredmény épp fordított: az a rengeteg csáp, amit kinyújtanak a világba, minduntalan kirángatja õket mindenkori ittlétükbõl. Így tulajdonképpen nincsenek ott sehol, létük diszperz.


A hamis ugrás mellett a multikultúra másik fontos ismérve a Baraka címû etno-filmben pillantható meg. Ebben a világ népeirõl láthatunk rengeteg gyönyörû képet, szöveg nélkül. Ritusok, táncok, színorgia. A film szerkezete analogikus: az egyes népek "bemutatását" más népek képi rímei kísérik. Az alkotók célja egy érzés felkeltése: mindnyájan egyek vagyunk, a kultúrák közti különbség érdekes, de tulajdonképpen lényegtelen. A felskiccelt kultúrformák érdekes képi rímeitõl meghatódó tekintet elõtt a világ bepárásodik; összefolyik, ami valójában külön van. A multikulturált nézõ azzal az erõs hittel távozik a moziból, hogy a kulturális különbségek érdektelenek, a lényeg az, hogy minden ugyanolyan.


És ebben majdnem igaza van. A kultúrák mélyén nagy azonosság lakozik. Ehhez a nagy azonossághoz képest minden kultúra csak felszíni képzõdmény, elhanyagolható. Csakhogy ebbe az azonosságmélységbe csak az jut el, aki az eltérõ kultúrákat már megismerte. Ettõl lesz valódi az ugrás.





LÉTÜNK CSÖNDJE, A TERMÉSZET


A természet ógörögül phüszisz. A phüszisz jelentésfelhõje:

természet, eredet, származás, születés, növekedés, alkat, sajátság, lényeg, külsõ forma, lélek/szellem természete, ösztön, õselem, teremtés, teremtmény, faj, fajta, nem(i jelleg).


... miféle önértéke van a természetnek, mi pusztul el vele?

... Mondok egy példát. A nagymarosi vízlépcsõ megépítése körüli vitában rengeteg érv hangzott el pro és kontra. Hogy mi éri meg jobban. ... Csak egy érv nem hangzott el, a legfontosabb. Hogy ez a vízlépcsõ ronda.

Ronda, tönkreteszi Visegrád szellemét, elûzi a Duna-kanyar fölött lebegõ géniuszt.

Íme, a természetkárosító és kultúraromboló: ökológusok és filoszok közös rettenete. És ebben a közös szorongásban derül ki, hogy mit jelent a táj. A táj az a környezet, amelynek szövete emocionális.

Sõt, ennél is mélyebb: szellemi. A táj az emberi lét egy darabja, része az embernek, aki része õneki. Egymást tartalmazzák.

Ha az embert kiemelem ebbõl a harmóniából (nota bene: a görög harmonia természetet is jelent), akkor a táj fákká, állatokká, hegyekké olvad. Ha a tájat emelem ki, az ember érzékelõgéppé, állattá változik.

Mire való (módszer, alkalom): elm?lked?s