Introduction:
Van valami paradoxon abban, hogy a gazdaság és a nyugdíjrendszerek fenntartása érdekében néhol több gyermek születését ösztönzik, miközben a fiatal állástalanok száma Európa-szerte drasztikus méreteket ölt. Simonyi Gyula ökológus közgazdász, a BOCS Alapítvány elnöke szerint minden probléma mögött az elmúlt 40 évben megduplázódott emberi népességszám áll. A világban túlkínálat van munkaerőből, ez pedig közvetlen hatással van a magyar munkanélküliségre is.

- 1960-ban 3 milliárd ember élt a Földön, 2011. október 31-én pedig a 7 milliárdot is túlléptük az ENSZ jelentése szerint. A jövőt illetően rengeteg becslésről lehet hallani, csak a két szélső értéket említve: egyes statisztikai előrejelzések szerint 2100-ra 16 milliárdan, de akár csak 6 milliárdan is lehetünk. Hogyan lehetnek ekkora különbségek az egyes becslések között? Hol lesz a növekedés tetőpontja, és mikor érjük el ezt a pontot?

- Némely matematikai modellek egyáltalán nem veszik figyelembe a valóságot: a demográfusok gyakran nem kalkulálnak az ökológiai helyzettel és az eltartóképességgel. Ezek a számítások úgy készülnek, hogy az egyes országok jelenlegi termékenységi rátáját matematikailag meghosszabbítják. Az ökológiai becslések sokkal reálisabbak. Ahogy David Attenborough "Hány ember élhet a Földön?" című remek filmjéből kiderül, a népesség növekedését elsősorban a Föld eltartóképessége határozza meg, és fordítja vissza hamarosan. 1972-ben jelent meg a Római Klub híres jelentése "A növekedés határai" címmel, melynek egyik szerzője tavaly, 2012-ben kiadott "2052" címmel egy könyvet. Ebben az elmúlt 40 év tapasztalatai alapján következtet arra, hogy mi várható a következő 40 évben, és arra jutott, hogy valószínűleg már a 8 milliárd közelében le fog állni az emberi népesség növekedés, mert olyan gyorsan tanulja az ember a fogamzásgátlást, és annyira túl van terhelve a Föld.

Az emberré válás evolúciója ma is folyik, és ennek köszönhetően az ember egyre jobban képes a nemzőképességét is felelős, tudatos módon használni. Ma még viszont közel 100 millió úgynevezett "balesetnemzés" történik évente, azaz olyan foganás, melyet a pár nem akar. Az adatokból megmutatkozik, hogy ahol a nőknek jogaik vannak, járhatnak iskolába és beleszólhatnak a sorsukba, ott lezuhan a termékenység. Ha tehát ezeket a tendenciákat nézzük, illetve az ökológiai túlterhelés egyre szorítóbb körülményeit, akkor reálisnak látszik, hogy 8-9 milliárd körül meg fog állni az emberi népességnövekedés, utána pedig csökkenés következik. Az is valószínű, hogy már a század közepe előtt bekövetkezik a tetőzés.

- Az tehát, hogy mennyien leszünk, és, hogy az jó-e vagy nem, erősen függ a Föld eltartóképességétől, attól, hogy mennyien férünk el "kényelmesen". Több milliárd ember például már most sem jut tiszta ivóvízhez. Hogyan lehet a Föld eltartóképességét kiszámolni, és hogyan befolyásolja ezt a technika, a tudomány, és a fogyasztás?

- Viszonylag jó számokra támaszkodhatunk már azt illetően, hogy mekkora a Föld eltartóképessége. Létezik egy Global Footprint Network nevű tudományos hálózat, melyben nagyon sok kutató és intézet dolgozik. 2005-ben jelent meg először egy olyan világjelentés, amely kiszámolta, hogy mekkora az eltartóképesség. Azóta állandóan finomítják a számításokat, és az adatokat. Jézus korához képest 1500 év telt el, amíg megduplázódott a Földön az emberek száma. A mostani generációknak pedig sikerült 40 év alatt megduplázni a népességet. Látnunk kell tehát, hogy történelmileg teljesen páratlan helyzetben vagyunk. Az, hogy mennyi ember fér el a Földön, viszonyítás kérdése. Ezeknél a számításoknál az ökológiai lábnyomot kell a biokapacitással, tehát a Föld eltartóképességével összehasonlítani. A tudomány, a technika révén az eltartóképesség növelhető, de eközben az erőforrások felhasználásával általában az ökolábnyom is nő. Magyar átlagszinten például csak fele ennyi ember férne el a Földön. Tehát ha valaki azt mondja, hogy elfér 7 milliárd, akkor abban az esetben van csak igaza, ha az egész emberiség hajlandó lenne a magyar átlagszint felén élni. Ez Európában rettenetesen rossz hír lenne.

- Tehát ha azon az életszínvonalon élne mindenki, mint a magyar átlag, akkor fele ennyien, 3,5 milliárdan férnénk el "kényelmesen" a Földön. Akkor most túl sokan vagyunk az eltartóképességhez képest?

- Bangladesi szinten például 15 milliárd ember is elférne, ebből a nézőpontból tehát nem vagyunk sokan, csak akkor mindenkinek bangladesi szinten kellene élni. Ha elképzeljük azt az utópiát, hogy mindenki egyenlő a Földön, nincsen nyomor meg dőzsölés, és a Föld sincs túlterhelve, akkor a jelenlegi létszám mellett a magyaroknak a mostani életszínvonal felén kellene élniük, és ide kellene még fogadniuk körülbelül 3 millió ázsiait - mivel Magyarország nagyon jó terület, az eltartóképessége két és félszerese a világátlagnak. Napjainkban Magyarország túlnépesedett, a jelenlegi szinten másfélszeresen túlterheljük a területünket, de ha lemennénk a mostani szint felére, akkor itt szabad kapacitás lenne. Ezt csak azért mondom, hogy megértsük, borzasztó elképzelések jönnek ki abból, ha elhisszük, hogy minden a legnagyobb rendben van, és nem kell tennünk a népességnövekedés ellen. Mi csak azért élhetünk úgy, ahogy élünk, mert milliárdok nyomorognak. Másfélszeresen túl van terhelve a Föld.

- Hogyan lehetne akkor az emberi népességet stabilizálni, a természeti erőforrásokat optimálisan kihasználni, és az emberi erőforrásokat maximalizálni?

- A tények elég egyszerűek. Ahol nem erőltetik a szaporodást, ott nyomban lemegy a termékenység. Mindenki azt hiszi, hogy Kínában az egyke politikával nyomták le a termékenységet. Ezzel szemben a valóság az, hogy a termékenység Kínában az egyke politika előtt zuhant le, egyszerűen csak attól, hogy Mao-Cetung terrorja megroppant és már nem tudta úgy erőltetni a szaporodást. Szerte a világon különböző korokban jellemző volt, hogy a hatalom erőltette a szaporodást, mivel, amiből túltermelés van, az olcsó. Olcsó rabszolgára, jobbágyra, proletárra, katonára pedig mindig szükség volt. A népesedés azonnal lelassul és visszafordul, amint nem erőltetik a hatalmak a szaporodást, mihelyt a nők tanulhatnak, és joguk van saját életük alakulásába beleszólni. Nem kell mást tenni, mint oktatást, fogamzásgátlás lehetőségeket és szabadságjogokat biztosítani a nőknek, és az emberiség helyzete máris jó irányba alakul.

- Másról sem hallani manapság, mint hogy mekkora problémát fog okozni, például nekünk magyaroknak, hogy kevesebben vagyunk. A magyar kormányzat is gyerekvállalásra ösztönöz, például a családbarát adórendszerrel. Tudjuk azt is, mekkora kihívások előtt áll a nyugdíjrendszerek fenntartása az öregedő generáció miatt. A gazdaságnak befektetéseket vonzó munkaerőre van szüksége, így lesz aztán több munkahely és jobb életszínvonal. Hogyan lehet akkor ezt az ellentmondást feloldani?

- Annak idején Marxék korában arról szólt a vita, hogy a tőke vagy a munka az értékteremtő. Egyik fél sem vette azonban figyelembe, hogy sem a tőke, sem a munka, hanem a természeti erőforrások bősége a döntő tényező. Ha egyszer kevés eltartóképesség jut egy főre, akkor a több gyerek több munkanélkülit jelent. A Föld nem tud ennyi embert eltartani, ezért csak még nagyobb lesz a munkanélküliség, ha többen vagyunk.

- Ez felülírja azt, hogy, ha több ember születne, akkor jobban pörögne a gazdaság, mert többet kellene termelni?

- Igen, persze, több ember több fogyasztót jelentene, de ha egyszer a Földet már így is kizsákmányoljuk és tönkre megy bele, akkor hiába van több éhes száj, a gazdaság sem tud nőni. Lester R. Brown "Teli bolygó, üres tányérok" című könyvében azt mutatja be, hogy az élelmiszerbiztonság sajnos egyre jobban romlik, a mezőgazdaság már negyedszázada nem bírja a versenyt a népességrobbanással. Az egy főre jutó élelmiszertermelés csökken, miközben a mezőgazdaságra egyre szörnyűbb körülmények várnak. A klíma megbolondul, a víz és az energia egyre szűkösebb, a talajok pusztulnak, a biodiverzitás csökken, azaz kihalnak egyes fajok, drágább a műtrágya, tehát a mezőgazdaság kevésbé fogja bírni a versenyt.

Sajnos már nem a kereslet határozza meg a gazdaság szárnyalását, hanem a természeti erőforrások szűkössége. Az élelmiszerárak az egekbe szöknek, mert egyre nagyobb a kereslet, és egyre szűkösebb a kínálat. Ma, a tudományos-technikai forradalom és a gazdasági teljesítmény csúcsán több ember éhezik, mint amennyi Kossuth születésekor összesen élt a világon. És ez nem elosztás kérdése. A gyerekeinknek még nehezebb lesz, ha 9 milliárdig eljut a létszám. Évezredeken keresztül a természeti erőforrások bősége vett körül bennünket, de mára az alapvető gondolkodásmódunk elavult, érvénytelenné vált, benne az is, hogy a gazdaságot a fogyasztók száma pörgeti.

Ha kevés a gyerek, akkor miért nem jut annak a kevésnek se munka? Miért van Európában ekkora fiatalkori munkanélküliség? A spanyol pályakezdő fiatalok fele munkanélküli, és a helyzet csak romlani fog, mert a történelem legnagyobb létszámú generációja lép be ezekben az években a munkaerőpiacra. Ezen a globalizálódott munkaerőpiacon pedig a magyar fiataloknak a világ többi országának fiataljaival kell versenyezniük, és az alkupozíciójuk egyre romlik, mert egyszerűen túltermelés van emberből, így iszonyatos túlkínálat munkaerőből. A jómódú országok munkaereje már nem kell senkinek, mert túl drága, másrészt pedig elvesztettük a képzettségi előnyünket. 40 évvel ezelőtt az emberiség egyharmada volt érettségizett és diplomás, ma már egy dupla akkora emberiségnek a kétharmada. Csak úgy tudunk versenyképesek lenni, ha egyre többet dolgozunk egyre kevesebbért.

A globalizáció úgy működik, mint egy közlekedő edény: egyfajta kiegyenlítődést hoz, ezért a jómódú országok süllyednek lefelé. A 2008-ban beköszöntött úgynevezett válság valójában egy folyamatos civilizációs összeomlás, amelyből csak évtizedek alatt fogunk kimászni, amikor a globális népesség már fogyni kezd. 2008 óta rengeteg munkahely szűnt meg, és ezek 40 százaléka az OECD országokban volt, pedig itt csak a munkahelyek 16 százaléka van. Látható, hogy a munkahelyek elmennek a szegény országokba.

- Ebből akár arra is lehetne következtetni, hogy a magyar munkaerőnek például az tenne jót, ha csökkenne a népesség a még népességrobbanó országokban - mert akkor ott sem lenne olcsó munkaerő. Mégis, nem lenne túl utópisztikus, hogy mi magyarok abban gondolkodjunk, hogyan csökkenjen a népesség a világ másik végén?

- Az emberiség elkerülhetetlenül népességcsökkenésre van ítélve. Vannak, akik szerint nem is kell aggódni a népességrobbanás miatt, hiszen ez egy átmeneti jelenség csupán és évtizedeken belül csökkenésbe fordul. Nem veszik figyelembe, hogy ez olyan, mint egy cunami: a víz ugyan visszamegy hamar, de közben letarol mindent. A tatárjárás is elmúlt egy év alatt, csak közben a magyar lakosság felét kiirtották. Julianus barát pedig hiába figyelmeztetett a közelgő veszélyre. A népességrobbanás is hasonló: szétbarmolt Földet hagy maga után. Képzeljük el, ha a mohácsi csata előtt három évtizeddel a lányok iskoláztatása és a női egyenjogúság érdekében programokat indítottunk volna a török birodalomban, akkor egészen máshogy alakult volna a történelem. A mohácsi csata azért történt meg, mert a törököknél abban az időben óriási népességrobbanás zajlott, és nem volt mit tenni a drasztikus népsűrűségű országban, mint rabló hadjáratokra indulni.

Ma az Európai Unió a legnagyobb donor a világon. Az OECD országokból a szegény országokba megy évente 150 milliárd dollár segély, de ennek mindössze három ezreléke jut családtervezésre, fogamzásgátlási lehetőségek megteremtésére. Pedig a fogamzásgátlást az ENSZ már 1968-ban az emberi jogok közé sorolta. Tehát egy hatalmas humanitárius mulasztásról van szó. A három ezreléknek is 90 százalékát Obama adja. Ez mutatja, mennyire prűd a régiónk, amely a saját érdekeit sem ismeri fel. Pénz van elég, csak ész nincs a hatékony elköltéséhez. Ha nem három ezrelék menne családtervezésre, hanem 20 százalék, akkor a probléma meg lenne oldva. Számos ország példája bizonyítja, hogy mennyire gyors és olcsó megoldás a nőkre bízni saját termékenységi döntéseiket. Általában abban a dilemmában vagyunk, hogy másoknak tegyünk jót, vagy a saját érdekeinket kövessük. Ez az a terület, ahol ez egybeesne. Több ezer évig mosták az agyunkat az olcsó embertermelés ideológiái, hogy a szaporodás jó. Így most, hogy ilyen hirtelen népességrobbanásban vagyunk, nem kapunk időben észbe.

- Muszáj azért visszakanyarodnom a nyugdíjrendszer problémáihoz. Egy ökológus közgazdász milyen megoldást lát erre a problémára?

- A gazdaság a társadalom alrendszere, a társadalom pedig az ökoszisztémáé. A jelen gazdaság nem fenntartható, mert ennyi embert a mai szinten a Föld nem tud eltartani. Elavult dolog gazdasági növekedésben gondolkozni egy túlterhelt Földön. A nyugdíjat nyugdíjként kellene kezelni, nem államadósságként, akkor nem omlik össze. A nyugdíj a következőképpen működhet: az emberek életük során félreraknak, a pénzüket nyugdíjbiztosítókba teszik, ezek az intézmények pedig úgy forgatják a pénzt, mintha egy befektetett bankbetét lenne. A világban ugye óriási túlkínálat van fiatal munkaerőből, a gazdaság pedig globalizálódott, tehát, ha mi félrerakjuk a nyugdíjjárulékunkat, azt a nyugdíjbiztosítók befektetik indiai, kínai, vagy más részvényekbe, ott a fiatal munkaerő a tőkével megtermeli a profitot, az visszajön ide és ki lehet osztani nyugdíjként. Egy-két évtized múlva Kínában, később Indiában is idősödik majd a társadalom, de addigra mi már egy alacsonyabb létszámon egyensúlyba kerülünk a területünk eltartóképességével. Akik később kezdik a fogyást, nagyobb nehézségekkel fognak szembesülni, mert akkor már nem lesz fiatal munkaerő túlkínálat a világban.

Ahhoz, hogy ezt megértsük, látni kell a demográfiai átmenet öt fázisát: először történelmileg magas a születés és a halálozás, ezért lassú a népességnövekedés. Majd egyszer csak a tudomány, a technika, a közegészségügy fejlődése lenyomja a halálozást (ez körülbelül a 19. század közepén zajlott), de magas marad a születésszám. Körülbelül 100 évig tartott, mire észbe kaptunk és elkezdtünk foglalkozni a fogamzásgátlással, ez a 100 év késedelem okozott ekkora népességrobbanást. A harmadik fázisban lefékeződik a robbanás, mert a fogamzásgátlás leviszi a születésszámot is. A negyedik fázis a népességfogyás időszakát jelenti, hiszen iszonyúan túl van terhelve a Föld. Végül pedig egy ötödik fázisban újra stabil népesség alakul ki, egyensúlyba kerül a létszám az eltartóképességgel. Minden társadalomnak át kell tehát mennie azon az alagúton, mikor idősödés van és fogyás. Ekkora létszámok egyszerűen nem tarthatóak fent.

Európában volt először népességrobbanás, ezért a fehér ember tízmilliószám zúdult ki a világba. Európa országai ma már a harmadik fázis végén, a negyedik fázis elején járnak. Időben kezdtük a fogyást, jó fázisban vagyunk, mert globálisan még óriási a munkaerő túlkínálat, tehát a mi nyugdíjunkat meg lehet oldani. Kínában egy egykének két szülőt, és négy nagyszülőt kell eltartania, de azt általában elfelejtik hozzátenni, hogy ugyanakkor két szülőtől és négy nagyszülőtől örököl, akiknek rengeteg erőforrásuk megmaradt, mert nem neveltek sok gyereket, tehát az eltartás feladatával arányosan meglehetősen nagy anyagi tartalékokat kap.

A kevesebb gyermeket nevelő korosztályok többet tudnak tartalékolni saját időskorukra. Nem a nyugdíjkérdésen kellene rémüldözni, hanem kihasználni ezt az úgynevezett demográfiai bónusz időszakot, amikor nagy létszámú korosztály dolgozik és kis létszámúak az eltartott korosztályok (gyermekek és idősek). Ekkor kell tartalékolni a negyedik fázisra. Nem az a fő kérdés, hogy ki fog nekünk fát vágni az erdőn, amikor már öregek leszünk, hanem, hogy lesz-e még egyáltalán erdő. Tehát a nyugdíj-kérdés fel van fújva, nem veszik figyelembe, hogy globalizálódott a gazdaság, és, hogy óriási fiatal munkaerő túlkínálat van. Nem lehet manapság korlátosan országokban gondolkodni. Hogy lehetne úgy gazdaságot tervezni, hogy nem tudunk róla: már az EU-ban vagyunk, és nem a KGST-ben.

- Sokat hallani például az ázsiai elektronikai ipar megrendítő munkakörülményeiről. Az éhbérrel jutalmazott, szünet nélkül futószalag mellett álló munkások között nem ritka az öngyilkosság sem. Adja magát a kérdés, hogy van-e értelme az ilyen robotban leélt életnek. Mit tehet például a HR politika, hogy jobb legyen a helyzet?

- Ahogy Stanislaw Lem mondja, az ember túltermelése miatt az ember méltósága nullához tart. Mindannyiunknak az az érdekünk, hogy ne "rángassunk" ide a Földre balesetként évente százmillió újabb embert, akik maguk sem akarnak most jönni és aztán könyörögni, hogy valaki zsákmányolja már ki őket, mert még az is jobb a munkanélküliségnél. Az emberi méltóságunk múlik ezen, nem is beszélve az anyaság megbecsüléséről, a gyermekek minőségi neveléséről, a nyomorról, konfliktusokról, környezeti romlásról. Egyre kevesebben örülnek annak, hogy egyre olcsóbb a munkaerő, és egyre nagyobb a tülekedés a gyárkapuk előtt, miközben a dolgozók jogai egyre alárendeltebbé válnak. Tehát alapvető érdeke az emberiségnek, hogy terjedjenek a fogamzásgátlás módszerei és a nőknek legyen beleszólásuk az életükbe. Ettől mindannyian értékesebbek leszünk. Ma a fiatalok már mást sem hallanak, mint hogy "légy versenyképesebb". Én nagy híve vagyok a női egyenjogúságnak, de nem annak, hogy mindkét szülő teljes állásban dolgozzon. Két félállás mellett sokkal több esély van a minőségi családi, emberi életre. Különben hol marad idő a családra és a szellemi fejlődésre? Ahhoz, hogy ne legyünk robotok, afelé kellene haladni, hogy kevesebbet kelljen dolgozni, és mindenkinek legyen sokoldalú az élete. Ez pedig csak úgy érhető el, ha nem lesz ekkora zsúfoltság.

A cégek CSR-jének, és HR politikájának egyik legelemibb pontja kellene, hogy legyen a fogamzásgátlás, mint a közegészségügyi rendszer része. A londoni olimpián például egymillió óvszert osztottak ki a körülbelül tízezer sportolónak, Ez ugyanolyan alapvető közegészségügyi szolgáltatás, mint a wc és a tiszta víz. A Riói karneválon húszmillió óvszert osztottak ki, így elkerülték, hogy a következő napokban megteljenek az abortuszklinikák, és a nemibeteg gondozók, kilenc hónap múlva pedig az árvaházak.

A jó dolgozó nem esik véletlenül teherbe, mert az se neki, se a jövendő gyermeknek, se a cégének nem jó. Tehát a cégek társadalmi felelősségvállalásának alapvető pontja kell legyen a fogamzásgátlás emberi jogának biztosítása a dolgozók, érintettek és főleg a szegény világ lányai és asszonyai számára. Apróságnak tűnik, de az amerikai egyetemeken sok évig kellett a fiataloknak küzdeni, hogy legyen a toalettekben óvszer automata. Hány cégnél biztosított ez a munkahelyeken Európában a terhességek harmadát a pár nem akarta...

- Az egyes embereknek mit kell tenni ahhoz, hogy élhetőbb legyen a Föld? Ökológiai szempontból milyen foglalkozást ajánlott választani? Milyen tevékenység szolgálja a Föld megmaradását?

- 1979-ben írtam egy tanulmányt "Töprengések a bérmunkáról" címmel, melyben számos konkrét foglalkozást vizsgáltam aszerint, hogy az emberiség és a jövő generációk szempontjából mennyire hasznos. Noha a munkaerőpiacot elsősorban a fizetőképes kereslet mozgatja, a gazdaságot állandóan ki kell terjeszteni a fizetőképtelen emberi rászorultság szolgálata felé, valamint elvonni az értelmetlen és a káros fogyasztás kiszolgálásától.

Amikor az ember munkát keres, vagy pályát választ, érdemes nem pusztán csak a maga közvetlen anyagi igényeit figyelembe venni. Öt dolgot szoktunk ajánlani: 1. Mindenki találjon élvezetet a munkájában, ez az a bizonyos flow élmény. 2. Olyan munkát keressünk, melyben nemcsak a szakmai tudásunk, hanem a személyiségünk is fejlődik 3. Fontos, hogy jó társaságban végezzük a munkát. 4. Nem mellékes, hogy ez a munka az emberiségnek hasznos legyen. 5. Nem utolsó sorban pedig meg lehessen élni belőle. Főleg a vállalkozói, vagy a szabadúszó létforma, illetve a pályázatírások, és a döntéshozók befolyásolása - ezek olyan lehetőségek, melyekkel a gazdaságot normálisabbá lehet tenni, hogy kevesebb káros és felesleges dolgot fizessen meg, és inkább próbáljon kiterjedni a fizetőképtelen emberi rászorultság szolgálata felé.

- Hogyan lehet a BOCS Alapítványon keresztül segíteni?

- A Környezetvédelmi lexikon azt írja rólunk, hogy 1975-ben kezdtünk el globális problémákkal foglalkozni. Az egyre inkább komplexszé váló megközelítés azt a fókuszt hozta, hogy segítsük az emberiség evolúciós ugrását a felelős nemzés megtanulásában. A jövő nemzedékek legalapvetőbb jogát úgy szoktuk megfogalmazni, hogy minden gyermeknek joga "kívánt" gyermekként megfoganni, nem pedig "balesetként". Azaz kellően felkészült és stabil kapcsolatban élő szülőkhöz, megfelelően előkészített otthonba kerüljön. Ha elképzeljük azt az utópiát, hogy csakis szerelmes, felkészült párok nemzenek gyermeket felelős, tudatos döntéssel - úgy is mondhatnánk, hogy három igen, a férfi, a nő, és a jövendő gyermek akaratának összecsengésével -, akkor valószínűleg eljönne az éden a Földre. A BOCS Alapítvány sok éve, Magyarországon egyedüliként dolgozik ezen a teljesen hiányzó, pedig égetően fontos és sürgős területen.

- Ha az internetes keresőben kutatunk az Ön munkássága után, hamar belebotlunk egy tanulmányba, melynek szerzőpárosa Önt "doktriner" embernek nevezi, és több ponton kritizálja "tudománytalannak" bélyegzett nézeteit. Mit gondol erről?

- Ez a tanulmány a nemzés költészetéről és az emberiség tragédiájáról szerkesztett szöveggyűjteményemet kritizálja. Ez a könyv azóta nagy népszerűségnek örvend, különösen, mert a tanárok kezében nincs semmi más ebben a témában. A kritikát író szerzőpáros szerint: "Ha az etikai következetesség követelményét a születésszabályozás, a nem kívánt nemzés elkerülése kapcsán vizsgáljuk meg, akkor - bármilyen kényelmetlen is - el kell ismernünk, hogy az egyetlen helyes eszköz az önmegtartóztatás. Ehhez képest csak relatíve igazolható a fogamzásgátlás minden más, nem erőszakos technikai eszköze, mint az erőszakos beavatkozásnál kevésbé rosszak." Ez az etikának semmiképp nem nevezhető vélemény az embert állatnak tekinti, hiszen az állatok azok, akik nem szexelnek, csak nemzenek. A szex csodálatos, különleges emberi találmány, amelynek elő-formái csak a legfejlettebb állatoknál jelennek meg.

A szex célja tudományosan a kapcsolat ápolása, a stressz oldása, és csak harmadsorban, a szeretkezések egy-két ezrelékénél a szaporodás. A termékenységtől elválasztott szex alapvető lépcső az emberré válás evolúciójában. Nem hinném, hogy az ilyen, a legkonzervatívabb vatikáni vélemény szemszögéből nézve is szélsőséges, filozófiailag pedig kifejezetten emberellenes szemlélettel fogalmazott minősítő jelzőket komolyan kellene venni. Maga mindenki azt csinál, amit jónak lát, de másokkal szemben ilyen abszurd "erkölcsi" követelményeket támasztani erkölcstelenség. "A szex gyanús, a termékenység dicséretes" - évezredekig ez volt a belénk nevelt ideológia, a hatalmi agymosás, melynek sokféle példáját lehet megtalálni a történelemben. Ezt az öngyilkos ideológiát kell felváltania a szeretet etikájának: a szex egy csodás emberi szeretet-öröm, mondhatni az egyik legszebb dolog, ami megkülönböztet minket az állatoktól, a termékenység pedig egy rendkívül felelős, közös döntés.


Címkék: munkanélküliség, népességfogyás, demográfia, olcsó munkaerő, születésszabályozás, föld, fenntarthatóság, Simonyi Gyula , túlnépesedés, BOCS Alapítvány, ökológia,

Szerző: Kertész Dalma
Megjelent: 2013.02.18

Author: Simonyi, Gyula

Group, movement, tendency (wherefrom it comes from): Bocs Foundation

Target audience: decision makers, leaders