Introduction: Lester R. Brown: Plan B 3.0
Mobilizing to Save Civilization
2008

Már magyarul is olvasható az egész könyv!
Előszó és 1. fej.
2. fej.
3. fej.
4. fej.
5. fej.
6. fej.
7. fej.
8. fej.
9. fej.
10. fej.
11. fej.
12. fej.
13. fej.

II. rész, 7. fejezet, 2. pont:
A népességszám stabilizálása
(saját fordítás, még a megjelenés előtt a szerzőtől kapott kefelevonat alapján)

Körülbelül 43 ország van, ahol a népesség már lényegében stabil vagy lassan csökken. A legalacsonyabb termékenységi rátájú országokban, s ezek közt van Japán, Oroszország, Németország és Olaszország, a népesség valószínûleg némiképp csökkenni fog a következõ fél évszázadban.
Az országok egy nagyobb csoportja a termékenységet az utánpótlási szintre, vagy az alá csökkentette. De a népesség majd csak akkor stabilizálódik, amikor a nagy létszámú fiatal korosztályok túljutnak a reproduktív éveiken. Ebbe a csoportba tartozik Kína és az USA.
Az országoknak egy harmadik csoportja viszont várhatóan megduplázza népességét 2050-re, mint pl. Etiópia, a Kongói Demokratikus Köztársaság és Uganda.

Az ENSZ elõrejelzése a világ népesség növekedésrõl három különbözõ termékenységi szintet feltételez. A közepes, legáltalánosabban használt elõrejelzés szerint 2050-re eléri a 9,2 milliárdot a világ népessége. A felsõ becslés szerint a 10,8 milliárdot. Az alsó becslés feltétele, hogy a világ gyorsan az utánpótlási ráta alá megy, mindössze páronként 1,6 gyermekre. Ekkor 2041-ben a népességszám kicsivel 8 milliárd alatt tetõzik és utána csökkenni kezd. Ha meg akarjuk szüntetni a szegénységet, éhezést és írástudatlanságot, akkor nem sok választásunk van, mindenképp az alsó elõrejelzésre kell törekednünk.

A népességnövekedés fékezése azt jelenti, hogy minden nõnek, aki családtervezni akar, elérhetõk legyenek a számára szükséges családtervezési szolgáltatások. Sajnos jelenleg kb. 201 millió párnak lehetõsége sincs erre.
Az Amerikai Nemzetközi Fejlesztés Hivatal korábbi tisztviselõje, J. Joseph Speidel írja: „ha olyan antropológusokat kérdezünk, akik falvakban együtt élnek és dolgoznak a szegényekkel, gyakran mondják, hogy az asszonyok rettegnek egy újabb terhességtõl. Egyszerûen nem akarnak teherbe esni.” A globális akciótervben a legsürgetõbb pont a családtervezési szolgáltatások hiányának megszüntetése. Mérhetetlen elõnyökkel jár és költsége minimális.

Jó hír, hogy az olyan országok, amelyek akarják segíteni a párokat a családméret csökkentésében, ezt gyorsan megtehetik. Kollegám, Janet Larsen írja, hogy mindössze egy évtized alatt Irán a majdnem rekord szintû népességnövekedési rátáját a fejlõdõ világ egyik legalacsonyabbjára csökkentette. Amikor Khomeini Ayatollah 1979-ben az ország vezetõje lett, azonnal leállította a jól megalapozott családtervezési programokat és a nagycsaládot támogatta. Az iraki háborúban 1980 és 1988 között Khomeini azt akarta, hogy a családok növeljék a hadsereg táborát az iszlámért. A 20 millós hadsereg volt a célja. Elõterjesztésére válaszul a termékenységi ráta nekirugaszkodott, Irán évenkénti népességnövekedése 4,2 %-os csúcsot ért el a 80-as évek elején, ami megközelíti a biológiai maximumot! Mivel ez az óriási növekedés túlterhelte a gazdaságot és környezetet, az ország vezetõi felismerték, hogy a túlzsúfoltság, a környezeti pusztulás és a munkanélküliség Irán jövõjét ássa alá.

1989-ben a kormány hátraarcot csinált és visszaállította családtervezési programját. 1993 májusában nemzeti családtervezési törvényt alkottak. Több minisztérium (pl. oktatási, kulturális, egészségügyi) költségvetését mozgósították a kisebb családok bátorítására. Az iráni média felelõsséggel tartozott azért, hogy a népesedési kérdések és a rendelkezésre álló családtervezési szolgáltatások közismertté váljanak. Mintegy 15 000 „egészségotthont” vagy klinikát állítottak fel a vidéki lakosság egészségügyi és családtervezési ellátására.

A vallási vezetõket közvetlenül bevonták, szinte keresztes hadjárat fejlõdött ki a kiscsaládokért. Irán a fogamzásgátlási eszközök teljes vértezetét bevezette, beleértve a férfi sterilizáció lehetõségét - elsõként az iszlám országok közül. A születésszabályozás minden formája, beleértve a fogamzásgátlást a tablettáktól a sterilizációig, ingyenes lett. Irán valóban úttörõ lett, az egyetlen ország, ahol a pároknak tanfolyamot kell végezniük a modern fogamzásgátlásról, mielõtt megkapják a házassági engedélyt.

Az egészségügyi szolgáltatások közvetlen fejlesztése mellett nagyszabású erõfeszítéseket tettek a nõk írástudatlanságának felszámolásáért, ami az 1970-es 75 %-ról 2000-re 30 %-ra csökkent. A lányok iskolai beíratásának aránya 60 %-ról 90 %-ra ugrott. A televízió a családtervezési információk országos terjesztésében kapott nagy szerepet, kihasználva annak elõnyét, hogy a vidéki háztartások 70 %-ában van készülék. A kezdeményezés eredményeképpen az átlagos családméret 7 gyermekesrõl kevesebb, mint 3 gyermekesre csökkent. 1987-tõl 1994-ig Irán népesedési rátája a felére csökkent. 2006-ban 1.3 % volt, ami alig magasabb az USA népességnövekedésénél.

Miközben a kutatók figyelme a formális oktatásra fókuszál a termékenység csökkentésében, a rádiók és televíziók szappanoperái még gyorsabban meg tudják változtatni az emberek hozzáállását a reproduktív egészség, a nemek közti egyenlõség, a családméret és környezetvédelem kérdéseiben. Egy jól megírt szappanopera gyors és alapos hatást gyakorolhat a népesedésre. Viszonylag kis költséggel szélesebb hatású lehet, mint ameddig a formális képzési hálózat terjed.

Ennek a megközelítésnek a hatékonyságát Miguel Sabido, a mexikói országos tévéhálózat alelnöke fedezte fel, amikor egy szappanoperát készítettek az írástudatlanságról. A szappanopera egyik szereplõje elment az oktatási irodába és meg akart tanulni írni és olvasni. Amikor ezt sugározták, másnap negyedmillió ember jelent meg Mexikó város oktatási irodáiban. Összesen 840 ezer ember jelenkezett irás-olvasás tanfolyamra a sorozat megtekintése után.

Sabido foglalkozott a fogamzásgátlással az „Acompáneme” (Gyere velem) c. szappanoperájában. Egy évtized alatt ez a sorozat segített Mexikóban 34 %-os születésszám csökkenést elérni.

Más csoportok gyorsan átvették ezt a megközelítést. A William Ryerson vezette amerikai Népesedés Média Központ (PMC) már 15 országban kezdeményezett és számos országban tervez projekteket. Említésre méltó a PMC etiópiai munkája az utóbbi években. Amharicban és Oromiffában sugárzott rádiójáték sorozatuk a reproduktív egészség és a nemek egyenlõsége kérdéseit feszegette, mint pl. a HIV/AIDS, a családtervezés és a lányok taníttatása. Két évvel az adás 2002-es elindítása után egy felmérés azt mutatta, hogy a 48 etiópiai központ új, reproduktív egészségügyi szolgáltatást keresõ klienseinek 63 %-a a PMC valamelyik rádiójátékára hallgatott.

Amhara tartományban a mûsor hatására a férjezett asszonyok közt 55 %-kal nõtt a védekezõk száma. A mûsort hallgató férfiak közül négyszer annyian mentek el HIV tesztre, s a nõk közt háromszorosra nõtt az arány. Az egy nõre esõ gyermekszülés 5,4-rõl 4,3-ra csökkent. 157 %-kal növekedett a fogamzásgátlók iránti kereslet.

A reproduktív egészség és családtervezés szolgáltatások költsége elenyészõ a jótéteményükhöz képest. Joseph Speidel becslése szerint, ha a fejlõdõ és fejlett országok hozzájárulása kb. 17 milliárd dollárral nõne, azzal a fejlõdõ országokban minden nõ számára elérhetõvé lehetne tenni ezeket a szolgáltatásokat.

Az ENSZ becslése szerint, ha az a 201 millió nõ élhetne a hatékony fogamzásgátlással, akkor évente 52 millió nemkívánt terhesség, 22 millió titokban végzett abortusz és 1.4 millió csecsemõhalál lenne elkerülhetõ. Egyszerûen szólva, a családtervezés hiányának terhe a társadalomra talán már több mint ami elviselhetõ.

A kisebb családlétszámra váltás bõséges gazdasági fellendülést jelent. Szakértõk szerint ha az állam Bangladesben 62 dollárt költ a nemkívánt terhességek megelõzésére, az 615 dollár költségmegtakarítást eredményez más szolgáltatási területeken. Ha befektetnek a reproduktív egészségi és családtervezési szolgáltatásokba, több anyagi forrás lesz a gyermekek képzésére és egészségügyi ellátására, így ki lehet menekülni a szegénységbõl. A donor országok a jobb oktatás és egészségügy által sokkal nagyobb társadalmi fölemelkedést érnének el, ha a hiányzó 7,9 milliárd dollárral elérhetõvé tennék minden pár számára az általuk igényelt szolgáltatásokat.

------

Historical period: 21st century

Author: Brown, Lester R.

Group, movement, tendency (wherefrom it comes from): Earth Policy Inst.

Age-group: young people, teenagers

Target audience: decision makers, leaders, media people

Possible usage (method, occasion): adult education, film club, school education, training, group meeting

Copyright: all rights reserved