BOCS.HU - Fenntartható Civilizáció       Elküldöm e-mail-ben! 
magyar [20080101] [tanulm?ny] Olvasási ido: negyed?ra Nauru (?kol?gia, Csal?d, Eg?szs?g, Emberi jogok, Glob?lis k?pz?s, K?z?ss?g, Kereszt?nys?g, N?pesed?s, Szex, Term?szet)
Tanulságok a fenntarthatóságról és túlnépesedésről: egy kis sziget története Végh László Civilizáció és környezete c. egyetemi jegyzetéből
Nauru

Annotáció: Nauru elrettent ˝o példája annak, hogyan forgatott ki mindenéb˝ol a nyugati világ gazdasági rendszere egy,
az évezredeken át fenntartható életmódot követ ˝o kis közösséget. Látni fogjuk, hogyan tették tönkre Nauru
természetes környezetét, miként fosztották meg m˝uveltségét˝ol, pusztították el szellemi értékeit. Ha megismerkedünk
a Naurun történtekkel, talán lesz olyan valaki, aki azt gondolja, hogy ez csupán kivételes eset,
általában nem ennyire esztelen, rövidlátó és tehetetlen az ember és az emberek közössége. Sajnos, ami
Naurun történt, az nem kivételek közé tartozik. Ez a szabály. Nauru foszfátkincsének sorsa szemléltet ˝o
példa arra, miként bánik a piacgazdaság a nyersanyagokkal és a globalizációnak nevezett folyamat mivé teszi bolygónk egészét.
Nauru az Egyenlít ˝ot˝ol kissé délre, Hawai és Ausztrália között félúton található. Magányos, t˝uzhányói
sziget, amelyre korallok rakódtak le. Mivel más szigetekt ˝ol messzi van, nagyon sok tengeri madár fészkelt
rajta. Hosszabb id˝on keresztül így alakult ki talaja, amely foszfátban igen gazdag. A foszfát, amely a mai
mez˝ogazdaság számára nélkülözhetetlen m˝utrágya alapanyag, csak kevés helyen bányászható.
Nauru tojásdad alakú, területe 21 km2, a kerülete kisebb mint 20 km. Az éves csapadék 28-459 cm
között ingadozik. Néha évekig alig esik es˝o. Ez a Csendes-óceáni térséget jellemz˝o El Nino hatás következménye,
lásd a 3.2.1. szakaszt, emiatt sokszor több évig tartó szárazság sújtja a szigetet. Párszáz méteres
terméketlen sáv övezi a szigetet. Ez a parti sáv egy fennsíkot vesz körül, amit a szigetlakók Tet ˝onek neveztek.
Ezt valaha dús növénytakaró fedte és gazdag volt állatvilága is. Maga a Tet˝o, az ott lév˝o kis félsós viz˝u
tó környékét kivéve, lakatlan. Nagyobbrésze az embereknek a tengerparton élt.
Nauru évezredek óta lakott. Mivel a közelben nincs sziget és a térségben a tengeráramlás túl er ˝os, Nauru
népe nem vált tengerjáró népé és a sziget külvilágtól elzárt hely maradt. Így a kereskedelem és más egyéb
kapcsolat sem befolyásolta. Más el˝odeik is vannak, mint a polinéziak, de a népesség annyira összeolvadt,
hogy mind küls˝oleg mind m˝uveltségét tekintve egységes. Nyelvét más szigetek lakói nem értik. Nauru
népe önálló, életképes, az éghajlati széls˝oségekhez, a több éves szárazságokhoz is alkalmazkodni képes
társadalmat hozott létre amely évezredeken át virágzott.
Nauru lakóinak f˝o tápláléka a kókusz- és a csavartpálma nedve és termése valamint az óceánon halászott
és a fennsíkon lév˝o tóban tenyésztett hal volt. Nedvet csepegtetnek a kókuszpálma virágaiból, ebb˝ol azután
vitamindús italt készítenek. Emellett a zöld kókuszdiók kókusztejet adnak, belsejüket megeszik vagy
elteszik a szárazság id˝oszakára. Hasolóan a kókuszhoz, a csavartpálma ugyanolyan értékes. Nemcsak frissen
fogyasztották, hanem szárítással tartósítva akár hat évig is el tudták tartani. Évente két-háromhónapos
munkát jelentett a csavartpálma szüret és a gyümölcs tartósítása.
Nemcsak élelem forrása a kókuszpálma, hanem másnak is nyersanyaga. Törzséb˝ol készül a kunyhóik
váza, leveleikb˝ol a teteje. Kókuszhéjból konyhai eszközöket és edényeket csináltak. Halnevel˝oikben kókuszlevélb
˝ol készítették az egyes területeket elválasztó kerítést. Kötelet sodornak a kókuszdió rostjaiból,
ebb˝ol készülnek a halászhálók és minden egyebet ezzel kötöztek, rögzítettek. Ezért a kókuszpálma a gazdagság
forrása volt.
Nauru lakossága évezredeken keresztül ezer körül mozoghatott. Bár a n˝ok már a serdül ˝okor után férjhez
mentek, legtöbb n˝onek csak két-három gyermeke született. Részben a gyermek járni tanulásáig tartó
közösülési tilalom korlátozta a gyermekek számát. Másrészt azokban az években, amikor szárazság volt,
a magzatok és az újszülöttek csak kevés vitaminhoz juthattak és ezért magas volt közöttük a halálozás.
Meglehet˝osen bonyolultak voltak a házasodás szabályai. Csoportokba osztották a népességet és csak a különböz
˝o, a rokonsági fokokat figyelembe vev˝o, tiltó szabályokra tekintettel lehetett házastársat választani.
Nauru népének életét a rengeteg ünnep, éneklés, játék, mesélés, tánc és társas együttlét töltötte ki. Nem
kellett sokat dolgozni. N˝ottek a pálmák maguktól, halat fogni és nevelni könny˝u munka volt. Nem verték
a gyerekeket és kora gyermekkortól kezdve az önzetlenségre, nagylek˝uségre nevelték. Kérést nem lehetett
megtagadni és a szül˝ok is teljesítették a gyermekek valamennyi kérését. Aki a szabályokat megszegte,
haraggal, nyilvános megszégyenítéssel büntették. Nem veszekedtek, mindent megegyezéssel igyekeztek
megoldani.
Ugyan a gazdasági egység a család volt, de a területek, fák, halászhelyek és más anyagi javak - valamint
a dalok, táncok, regék és ékességek használati jogát egyének és csoportok szabályozták. Ez a nép több mint
száz nemzedéken át békében, háborúk és társadalmi összet˝uzések, saját maguk által okozott természeti
csapások nélkül élt. Idomultak a sziget arculatához és ˝ok is alakították azt. Évezredeken keresztül fennálló
társadalmi és természeti rend alkotta életük keretét.
Naurura 1798-ban érkeztek el ˝oször fehér emberek. Nagyon megragadta ˝oket az ˝oslakók szívélyessége,
kedvessége és a sziget szépsége. Mivel Naurun nem találtak olyan termékeket, amelyek a világkereskedelem
számára fontosabbak lettek volna, békén hagyták a szigetet. Még hittérít˝ok sem érkeztek mivel a
sziget túl távoli volt és kevés ember lakta. Nauru még néhány évtizedig békében élhetett. Kés˝obb szökött
fegyencek, lázadó tengerészek vet ˝odtek a szigetre. Néhányan közülük alkalmazkodtak az ˝oslakók életéhez,
naurui leányt vettek feleségül. Ezek a fehér emberek kezdtek közvetíteni a nagyvilág felé. Megindult a
kereskedelem, els˝osorban a kókuszdió reszelékét adták el és f ˝oleg szerszámokat és fegyvereket vásároltak.
Hamar megtanulták a szigetlakók azt is, mit jelent a pénz. A fehér emberek jelenléte és cselekedetei sokszor
er˝oszakos viselkedést váltott ki a helybeliekb˝ol.
Más is rombolta a hagyományos életrendet. Addig nem fogyasztottak szeszes italokat. De az 1880-as
években az idelátogatóktólmegtanulyák, hogy az addig frissen fogyasztott kókuszvirág kivonatból néhány
napos erjesztéssel újfajta ital készíthet ˝o. Nauru lakói megkedvelték az italt és sokan közülük részegeskedni
kezdtek. Már voltak fegyevereik és egy lakodalmi részeges lövöldözésb˝ol évtizedes háború robbant ki a
szigeten. Nem a régi módon teremtettek béket. Régen fegyverek sem voltak, a háború mint olyan egészen
mást jelentett. Most gyilkolták egymást, er˝oszakoskodtak. Végül a háborúnak az vetett véget, hogy 1886-
ban a sziget német fennhatóság alá került. Ekkor a németek begy˝ujtötték a fegyvereket. Ezzel ugyan vége
lett a háborúnak de Nauru népe elvesztette önállóságát.
Egy ideig a sziget csak mint a kókuszreszelék szállítója volt érdekes a németek számára. De 1899-ben
kiderült, hogy a sziget hatalmas foszfátkészletekkel rendelkezik. Idegenek, angol és kisebb részben német
kézbe került a kitermelés hasznának túlnyomó része. Csak azért kaptak a helybéliek az érc minden tonnája
után egy keveset, mert a németek úgy látták tisztességesnek. Amíg az els˝o világháború ki nem tört, százezer
tonna foszfátot termeltek ki és az üzletben részes európaiak óriási haszonra tettek szert.
Közben a szigetre érkez˝o amerikai protestáns hittérít ˝ok is tették a dolgukat. Szerintük a henye naurui
nép életét dolgossá kell tenni, szakítani kell a szabados nemi élettel. Nem szabad a fiatal n˝oknek olyan
csábosan táncolni, rendesen fel kell öltözniük. Nemenjenek el az öregek a barlangokbameghalni, gondozni,
életben kell tartani ˝oket. Megjelentek a szigeten a betegségek is. Leszoktak a hagyományos étrendjükr˝ol és
a behozott élelmiszereket kezdték enni. Európai ételek fogyasztásával számos olyan betegség jelent meg a
szigeten, amit korábban nem ismertek, mint a cukorbetegség is. Régebben csak a vitaminhiány és a száraz
id˝oszakokban fellép˝o hiánybetegségek okoztak gondot.
1918 után a németek elt˝untek a szigetr˝ol és a hatalom gyakorlatilag a foszfátot kitermel ˝o társaság birtokába
jutott. Azután a II. világháború során a szigetet japánok szállták meg és ott szükségrepül ˝oteret
építettek. Emiatt a szövetségesek bombázták a szigetet. A japánok az ˝oslakosok kétharmadát kitelepítették
a szigetr˝ol és az elhurcoltak közül minden harmadik meghalt. Ezek az események végleg meggyengítették
a szigetlakók hagyományos m˝uveltségét. Mire Nauru 1968-ban függetlenné vált, addig a bányászat a
sziget egyharmadát teljesen elpusztította. Ennek haszna pedig mind a másoké lett. Ekkor a nauruiak is
rájöttek, mekkora kincs birtokosai és mennyire kisemmizték ˝oket. 1968 után évi 2,2 millió tonna foszfátérc
eladásával Nauru hatalmas jövedelemhez jutott. Nauru százmillió dollárokat fektetett be a Air Nauru légitársaságba,
a Nauru Pacific hajózási vállalatba, ingatlanokat vásároltak Ausztráliában és szerte a világon.
Mindezt azért, hogy a szigetlakóknak legyen mib˝ol élnie a foszfátkészletek kimerülése után, amely most
ezekben az években várható.
Naurun az egyik f˝o halálok a közúti baleset. Minden családnak van legalább egy gépkocsija és a szigeten
csak egyetlen 18 km hosszú út fut körbe. A cukorbetegek aránya a 25 év felettieknél 25%, az id˝osebbek
között 50%, ez az arány a világon a legmagasabbak közé tartozik. Gyakoriak a 100 évvel ezel ˝ott még ott
ismeretlen betegségek, mint a rák és a szívbetegségek.
Ha Nauru 1968-ban a tizedére csökkenti a foszfátbányászatot, akkor az azért kapott pénzb˝ol még 100
évig nagyon jól megélhettek volna. Ha a foszfátércet viv˝o hajók visszafelé term˝oföldet hoznak, amellyel
megkezdhetik a természetes táj és az eredeti növényzet helyreállítását, lett volna esélyük a korábban felhagyott
fenntartható életmód kés˝obbi folytatására.
Nauru jöv˝oje reménytelen. Egy évszázad alatt az egykori önfenntartó m˝uveltség a maga állandósult
népességével tönkrebányászott, természeti értékeit ˝ol, él˝ovilágának sokfélességét˝ol megfosztott, agyonszemetelt,
szennyezett sivár országgá változott. Míg a hajdani ép természetes környezete ezer embert tarthatott
el, ma tízezer ember, köztük a mai élelmiszereken alapuló táplálkozás miatt nagyrészt túlsúlyos, cukorbeteg
lakja. Nauru a lakóinak puszta létfenntartása miatt teljesen a külvilágra utalt. Emiatt ha elfogy a pénzük
illetve ha az er˝oforrás válságok miatt megsz˝unnek a küls ˝o szállítások, a lakosságának túlnyomó része pusztulásra
van ítélve. De a lakók ma is a hajdan igaz naurui mondás szerint élnek: a holnap majd gondoskodik
magáról. Nem foglalkoznak azzal, mi lesz majd velük. Bár az öreg szigetlakók kétségbeesve szemlélik,
mi történt, a nép, amelynek országában a természetes környezet szinte teljesen elpusztult, nem tör˝odik az
egésszel. Talán ez a legnyugtalanítóbb az egészben. Ha az ennyire nyilvánvaló helyzet nem nyomasztja
az ottél˝oket, hogyan várhatjuk el, hogy az igen hasonló, ám bolygóméret˝u válsággal fenyegetett emberiség
felismerje, mi következhet rá.