A fenntartható fogyasztás mítosza az ökolábnyom számítás fényében

Legfontosabb megállapítások:

- Bármilyen meglepő és ismeretlen tény is még a mai köztudatban és döntéshozók számára is: a Föld gömbölyű, azaz a peremfeltételek döntőek. A fogyasztás nem azért vált fenntarthatatlanná, mintha az élőlényekhez vagy az ősemberhez képest a mai ember viselkedése lényegesen megváltozott volna, hanem a mennyiségek és sebességek miatt.

A jelen válság természetes folyamat, természeti katasztrófa (az "élet-halál" körforgás geofizikai irányváltása - kifejtését ld. majd a tanulmányban). Az ember csak úgy kerülheti el az élőlény fajok természetes sorsát (éhezés, betegség, erőszak), ha emberré evolválódik: saját túlszaporodó-túlfogyasztó, a nem-anyagi gazdagságból nem sokat érzékelő élőlényi természetét humanizálja.

- A fenntartható fogyasztás kulcsa csak másodsorban a fogyasztás-függőségtől való szabadulás. Ennél sokkal jelentősebb a túlnépesedés megfékezése (mert az a túlfogyasztás fő motorja), valamint a nem-anyagi gazdagságban fejlődés.

- A fogyasztás nagyobb része már ma is megélhetési és biztonsági kényszerfogyasztás, s csak kisebb része az életminőséget szolgáló fogyasztás.
(Megélhetési kényszerfogyasztás: a cégek fogyasztása a gazdasági versenyben, az egyének fogyasztása a munkaerőpiaci versenyben való fennmaradás érdekében.
Biztonsági kényszerfogyasztás: fegyverkezési verseny, biztonsági intézkedések, egyéni védekezés, konfliktusok kárai stb.)

- A személyes életvitel döntési lehetőségei szűkösek. Magánemberként attól szenvedünk, amit dolgozóként okozunk.

- A túlnépesedés miatt egyre erősödő gazdasági és munkaerőpiaci versenyben tovább nő a megélhetési és biztonsági kényszerfogyasztás aránya az életminőséget szolgáló fogyasztással szemben.
Ezt az eltolódást csak bizonyos mértékig enyhítheti mások szabadságunkat korlátozó jogainak (pl. a jövő generációk jogainak) önkéntes figyelembevétele, az együttműködésre, békére és toleranciára, nem-anyagi gazdagságra nevelés, stb.

- A túlfogyasztás fő motorja a túlnépesedés (ami Konrad Lorenz szerint az emberiség első számú halálos bűne), amely
(1) globalizációt (itt főleg mint a határok mállása), s ezáltal
(2) növekvő versenyt (tülekedés a Föld roncsaiért) és
(3) szociális túlterhelést, azaz agressziót okoz.

- A fenntartható fogyasztás mértéke a Földön a jelenlegi emberi népességnél a magyar ökolábnyom szint felénél lenne és egyre csökken. Az emberek ilyen fogyasztási szintre vágynak?
Nem csoda, hogy James Lovelock, a Gaia-elmélet megalkotója a környezetvédõket naiv álmodozóknak tartja, akik azt hiszik, hogy a motorizáció visszaszorításával, a mértékletességre neveléssel, az eldobható termékek bojkottjával, a szelektív hulladékgyûjtéssel, a fogyasztói szokások és az életmód megváltoztatásával eredményt lehet elérni.

- A fenntartható fogyasztás felé vezető leghatékonyabb lépés a nem-kívánt foganások megelőzése.
(1) Mekkora az esélye a magyar ökolábnyom felére (!) csökkentésének (ökohatékonyság növelő technológiákkal és fogyasztáscsökkentéssel)?
(2) S mekkora az esélye a szegénységből kitörni próbáló India ökolábnyoma 2 %-os növekedésének?
Ez utóbbi akkora plusz terhet tenne a Földre, mint amekkorától az előbbi megszabadítaná.
(3) Mekkora az esélye húszmillió nem-kívánt foganás megelőzésének? (A Földön szűk negyedév alatt történik ennyi! A szegények nagy része szeretne családtervezni, de nincsenek meg hozzá a jogaik, tudásuk és eszközeik.)
Ez ugyanakkora tehertől óvná meg a Földet, mint a magyar ökolábnyom felére csökkentése.

- A Föld leromlása kikényszeríti a fogyasztás fogalmának teljes átértelmezését. A fogyasztás csak a Földet nem terhelő nem-anyagi kincsekben lehet korlátlan.

A Kisherceg életstratégiában ezeket hívjuk gyümölcsöknek, szemben a Földet terhelő gyökerekkel: szaporodás, termelés-fogyasztás-szennyezés, biztonság.
A gyümölcsök ízelítő listája:
Szerelem, szenvedély, gyönyörködés ...
Családélmény, szülő, gyermek, unoka ...
Beszélgetés, vendég, barát, mozgalom ...
Tettek békéért, Földért, igazságosságért ...
Szellemi fejlődés, tanítványok, tanítók ...
Segítés rászorulókon, megelőzés ...
Bocsánatkérés, megbocsátás, türelem ...
Játék, tánc, dal, móka, vigalom ...
Csend, lelkünk mély s magas élményei ...
Természet, illat, táj, növény, állat ...
Égbolt, felhők, madarak, csillagok ...
Barangolások, falu, város, múzeum ...
Zene, film, színjáték, művészet ...
Könyv, vers, kép, heuréka, bölcsesség ...
Alkotás, ügyesség, a munka öröme ...
Testnevelés, tisztaság, egészség ...

- A túlnépesedett régiók számára már ma is csak e teljesen más, nem-anyagi értelemben létezhet fenntartható fogyasztás. A fenntarthatatlan fogyasztás mintái e régiókban rohamossá teszik a biokapacitás leromlását. Indiában 265 embernek kell megélnie 1 gkm2 eltartóképességből, Kínában 127-nek, a muzulmán országok átlagában 121-nek, Európában csak 49-nek, az USÁban csak 21-nek.

- A természeti korlátokba ütközött túlnépesedés miatt a fenntartható fogyasztás könnyen a szűkösség szinonímájává válhat. Szabadpiaci körülmények közt a fenntartható fogyasztás tovább növekvő társadalmi egyenlőtlenséget jelenthet (azaz a tömegek számára egyre több minden válik megfizethetetlenné), a szociális (társadalmi ill. ellátó) rendszerekben pedig hiánygazdaságot (pl. egyik nap a város egyik fele kap vizet, másik nap a másik).

- A fenntartható fogyasztás globális és hosszútávú gondolkodásmódot, az objektumokra nézve teljes életciklus számítást, a szubjektumokra nézve teljes életciklus filozófiát igényel. A jövőben attól szenvedünk, amit a jelenben okozunk.

- Az ökolábnyommal 255 %-osan túlterhelt Európa sem fenntartható, de
a 207 %-os USA népességben háromszor, ökolábnyomban másfélszer gyorsabban,
a 204 %-os Kína népességben kétszer, fogyasztásban háromszor gyorsabban,
a 212 %-os India népességben ötször gyorsabban,
a 185 %-os muzulmán országcsoport népességben hétszer gyorsabban növekszik.
Fenntartható fogyasztás témában nem lehet egy kalap alá venni még a Nyugatot sem.

- A politikában és az üzleti világban gyakori, de a tudományos és mozgalmi életben is előfordul a fenntartható fogyasztás hamis technokrata ígérete, mintha
(1) a jelen fogyasztást fenn lehetne tartani az ökohatékonyság növelésével, sőt
(2) tovább nőhetne, sőt
(3) ezt a szegény milliárdok is elérhetnék.
Az ökolábnyom számítás megmutatja, hogy ezek kegyes hazugságok.
A technikai korlátokat sejteti, hogy még Japán is csak 3-4-szer akkora fejenkénti GDP-t mutat, mint az ugyanakkora fejenkénti ökolábnyomú Oroszország vagy Latin-Amerika.

- A fenntartható fogyasztás legmeghatározóbb döntései (ebben a sorrendben): családtervezés, lakhely, munkahely, mobilitás, étkezés.

- A fogyasztás némely látványos bűnbakja (szemetelés, kommunikáció, kinézet, stb.) fenntarthatósági szempontból nem jelentős.

- A fenntartható fogyasztás felé mozdulás fő akadályai az időcsapdák: a kellő globális tájékozottság és hosszútávú megfontolások híján hozott nagyhorderejű döntésekről csak évek, évtizedek múlva derül ki, hogy tévesek voltak, így a fogyasztási döntések köre és mértéke igen csekély.
A legjellemzőbb időcsapdák: véletlen gyermeknemzés, átgondolatlan ház vagy lakás építés ill. vétel, pár-, pálya- ill. munkahely választás, vállalkozás, valamint eladósodás, függőségekbe kerülés, baleseti kockázat alábecslése...
Ezek a döntések gyakran hosszú időre meghatározzák a fogyasztási mintákat.

- Sokat beszélnek a túlfogyasztásról, de nincs kielégítetlen igény a csökkentésre, a fogyasztás nő. A túlnépesedésről viszont képtelenek beszélni az emberek, miközben óriási kielégítetlen igény van a kisebb családméretre, a népességrobbanás sebessége ezért lassul is, de a fékút tragikusan hosszú.
A túlnépesedést gyakran szembeállítják a túlfogyasztással, pedig a túlfogyasztás fő motorja a túlnépesedés.

- A humániásak nem humánusak. A fenntarthatatlanság eszméi időnként vallási vagy emberi jogi köntösben jelennek meg és feláldozzák a holnapot a máért ("Kultúra Anya mindig több tápláléktermelést követel mára, és mindig későbbre ígérgeti a családtervezést " - Quinn), a holnaputánt a holnapért (pl. reális de irracionális nyugdíj aggodalmak).

- Az egy főre jutó biokapacitás a régiók jövőjét leginkább meghatározó indikátor.

Author: Simonyi, Gyula

Target audience: decision makers, leaders, media people, movement volunteers, teachers, trainers

Possible usage (method, occasion): adult education, school education, training, group meeting