Nagy utazás az elég világába




A “Nagy utazás az elég világába” projectet a Mennonita Központi Bizottság (MCC) indította az “Elégedettség világa” kampány részeként. A “Nagy utazás” című kiadvány az MCC munkatársai, önkéntesek és más érdeklődők elmélkedéseit tartalmazza. Néhány diákcsoport (Lancaster Mennonita Középiskola, Kanadai Mennonita Biblia Főiskola, Conrad Grebel Főiskola) 30 napos “kísérleti úton” vett részt, tapasztalataikkal hozzájárultak ehhez a projecthez.

Az MCC felmentő, szolgáló és fejlesztő tevékenységet folytat, olyan világot szeretne, amelyben a tapasztalatok, az erőforrások és a Jézus Krisztusba vetett hit megosztásának segítségével mindenkinek elegendő jut. Nézőpontunk a mennoniták és a Testvérek Krisztusban hithagyományain alapul. Mintegy 900 munkatársunk, 50 országban végez szolgálatot, élelmiszert termelnek, egészségügyi, oktatásügyi és munkahelyteremtő feladatokat látnak el, segítik a menekülteket, és támogatják a kiegyezést.

A projectben résztvevő minden embernek köszönjük idejét, energiáját és ihletettségét! Várjuk kérdéseiket és visszajelzéseiket az MCC-vel és ezzel a kiadvánnyal kapcsolatban.

Project koordinátor: Dave Schrock-Shenk; Tervező: Julie Kauffman

A “Nagy Utazás” nyomtatott példánya 100%-ban tiszta, hivatali újra-papírból készült, amely nem volt fehérítve és tintátlanítva.


KALAND AZ ELÉG VILÁGÁBAN


“sem szegénységet, sem gazdagságot ne adj nékem...” –Példabeszédek 30:7-9

Elég? Micsoda fogalom! Társadalmunk arra biztat: “Többre van szükséged. A több jobb. Nem élhetsz teljes életet, hacsak nincs ez és ez, no meg még amaz is a birtokodban.” Gyakran kérdezzük magunkban fáradtan: “Mennyit bírok még? Vajon belefér-e a napomba még egy tevékenység?” Azt mondta egyszer egy lelkész a Fülöp-szigetekről: “Keresztény hitünknek nem az a lényege, hogy kevesebbünk van, mint amennyire szükségünk lenne, hanem hogy mindenkinek elegendő jut.” Egyszerű ... mindenkinek elég. Elég étel ... elég ruha ... elég pihenés ... elég idő a családdal ... elég csend ... elég idő Istennel. De mi az elég? A “Nagy utazás” erre a kérdésre keresi a választ tapasztalatok és gondolatok alapján. Tegyük meg ezt a nagy utazást barátainkkal, diáktársainkkal, hittestvéreinkkel, családunkkal. A barátok fontosak, nem azért, hogy helyettünk gondolkodjanak és éljenek, hanem mert megosztják velünk tapasztalataikat, és bátorítanak az úton. A “Nagy utazás” négy héten keresztül különböző témákat mutat be, naponta új történettel, bibliai idézettel, megbeszélésre váró kérdésekkel és erőpróbákkal.
Jó utat!

“Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem szűkölködött.” Kor. II, 8:15

FÜRDÉS AZ ELÉG TENGERÉBEN


Ha csoportosan mennek úszni az emberek, a bátrabbak mindig előbb ugranak a vízbe, azután odakiabálnak a többieknek a partra: “Gyertek, jó a víz!” A Nagy Utazás történetei arra a kérdésre keresnek választ, hogy mi az “elég”. Hívnak minket is, hogy fürödjünk meg, éljünk az “elég” szabályai szerint. Persze nem egyformán lépünk a vízbe. Van aki fejest ugrik. Az ilyen emberek először az “ökológiai nyomokat”, és a “globális osztályokat akarják tanulmányozni, négy hétre előre kidolgozzák a helyes életstílus módszerét. Mások lábujjhegyen közelítik meg a vizet, azután egyre mélyebbre merészkednek. Az ilyen emberek naponta határozzák meg céljaikat a "nagy utazás" során. Lesznek naponta, hetente, esetleg hónapokra esedékes feladatok. Senki ne próbáljon mindent végigcsinálni, mert belefárad! Válaszd azt a feladatot, amely illik hozzád! Ha az aznapra eső probléma nem érdekel, találj ki helyette másikat! Jelölj ki egy hónapot! Kezdd a nagy utazást azzal, hogy az egyszerűség jegyében összegyűltök a többiekkel. A lelkesebb csoportok valószínűleg együtt töltenek egy hétvégét valamelyikük házánál, tanulmányozzák a Nagy Utazás információit, készülődnek a hónapra, kidolgoznak egy szolgálati projectet, együtt imádkoznak. Mások egy estét, vagy egy szabadnapot szentelnek az indulásnak. Ismét gyűljetek össze a tapasztalatszerzés végén, hogy megosszátok egymással gondolataitokat, és megtervezzétek a jövőt.
Gyertek! Jó a víz!

AZ ÚT KEZDETE

ELÉG ÖRÖM


1. AZ ÉLET ÉRTELME

“Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” – János 10:7-18

Ezen a héten az élet értelmét vizsgáljuk. Miért és mire teremtődtünk? Mit kezdünk az életünkkel? Hogyan találhatjuk meg, és érhetjük el célunkat? Az észak-amerikai kultúra ellentmondásos tanáccsal lát el bennünket arra vonatkozólag, hogy hogyan tudnánk a maximumig fokozni életörömünket. Az Egyesült Államok katonai hirdetései szerint: “Érj el mindent, amit csak tudsz, csatlakozz a hadsereghez!” Elégedettek leszünk, ha megtanulunk harcolni? Egy híres órareklámot idézve: “Soha nem lehetsz elég gazdag és elég karcsú.” Megelégedettek lennénk szupermodell szépségű testtel és határtalan vagyonnal? Az egyik sörreklám hegyi tóban horgászó férfiakat mutat behűtött sörrel a kezükben. Így szól: “Ennél jobb már nem lesz.” Valóban dobozos sörben rejlik a megelégedettség? Jézus azt mondta, hogy bőséges, teljes életet akar adni nekünk. Ezen a héten arról lesz szó, hogy mit jelent számunkra a teljes, bőséges élet. Életfilozófiánk legmélyebb hitünkből ered. Kifejezi, mit gondolunk Istenről és a világról. Amikor megosztjuk egymással nézeteinket, nem arról fogunk dönteni, hogy kinek van “igaza” és ki “téved”. Létünk misztériumának legmélyéről kapunk információkat egymástól.

Dave Schrock-Shenk


Miért, és milyen céllal születtem?


A bőséges élet nagyszerűnek – és nagyon személytelennek tűnhet.
Mindannyiunknak van valamihez tehetsége, ami érdekel is bennünket.
Az életünk teljes lesz, ha rájövünk, miképpen illeszkedhetünk be a nagyobb elképzelésbe.

Melyik szentírási rész, vers, történet, ének vagy idézet foglalja össze az életről alkotott véleményemet?

Mi az elképzelésem arról a “bőséges életről”, amit Jézus ígért nekünk?

Sorolj fel tíz olyan dolgot, amit nagyon jól tudsz csinálni!


2. CSAKNEM MINDENT NÉLKÜLÖZNI

“...Érte mindent elvetettem, ... csakhogy Krisztust elnyerhessem ...” – Filippieknek 3:7-16

“A lelki élet titka az a hajlandóság, hogy csaknem mindent nélkülözzünk”- ismeretlen szerző. Észak-amerikaiként azt tanultam, hogy a szabadság egyenlő a választási lehetőségekkel. Az egyik üzlet 135 féle gabonapelyhet árul. Ekkora választási lehetőség megbénít! Hogyan tudnék ennyi félét kipróbálni! Huszonévesen azt gondoltam, mindent meg tudok tenni; sokáig fogok az egyházban dolgozni, megházasodom, családot nevelek, mások szolgálatának szentelem az életem, “normális” életet élek. Amikor 35 éves lettem, váratlanul rájöttem, hogy nemsokára eltűnik az életemből a gyermekvállalási lehetőség. Választásainknak következményei vannak. Mégsem bánom életem egyik döntését sem. Azzal, hogy szegény embereket segítek, néhány dolgot kizárok az életemből. Mégis szabadabbnak érzem magam, mert nem nyitok ki minden ajtót, amely mellett elhaladok. “Választásaimnak szabad utat engedni” csak akkor tudok, ha nem kötelezem el magam hosszú távra életem során. Ha Jézust követem, el kell fogadnom, hogy az út szűk, a hűséggel nem jár együtt a vég nélküli választási lehetőség. De a szűk út határai a szükséges mederbe terelik energiáimat, hogy céllal és irányultsággal áramolhassanak. Ha hajlandó vagyok “csaknem mindent nélkülözni”, egyedülálló, teljes és mély lelki elhivatottságot élhetek meg.
-Susan Classen

Hogyan hatnak rám a körülöttem lévő választási lehetőségek?


Vannak dolgok, amelyeket azért értünk meg, mert látjuk és megtapinthatjuk őket. Isten nem látható, nem tapintható, mégis kapcsolatban állunk vele.
Istennel való kapcsolatunkban nem támaszkodhatunk mások véleményére. Ha őszinte kérdéseket teszünk fel önmagunknak, növekedni fog öntudatunk.
Életünk hossza korlátok között van, nem tehetünk meg mindent. Ha egy dolgot választunk, gyakran le kell mondanunk valami másról. Akkor valósítjuk meg önmagunkat, ha alapvető választásaink alapvető értékeinket tükrözik.

Elmondhatom-e nyugodt lelkiismerettel, hogy: “Isten a legfontosabb az életemben”?
Életem során mik voltak azok a választások, amik Istennel való kapcsolatomat tükrözik?

Tölts ma 15 percet Istennel! Imádkozz, elmélkedj séta közben, olvasd a Bibliát vagy vallásos írásokat! Gondolkozz el azon, hogy minden nap találsz majd időt Istenre!


3. A VADVIRÁGOK UTÁNI ADÓ

Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi.” - Zsoltárok 65

Amikor az adóelszámolást készítettem, feltűnt, hogy az állam szegénynek minősíti családunkat. Ennyire szegények vagyunk: öt éves kislányom jelentette, hogy egy májfű nyílik a hegyen. Előző évben néhány vadvirágot ültettünk a hegyünkre. (Mi az értéke egy májfűnek az adózási űrlapon?) A férjem erősen megrándította a hátát néhány évvel ezelőtt – egy kertész számára ez katasztrófa. Barátaink kisegítettek a bajból: egy nyolcéves kisfiú gyomlálta ki a zöldbabot a kertünkben. (Mennyit ér a barátság dollárban?) Kisgyermekes anyaként nem könnyű elmélkedésre időt találnom. Legjobban reggel tudok imádkozni, amíg fejem a kecskéket. (Tisztelt adóbehajtók: Levonható az adónkból annak a harminc percnek az értéke, amit a Nagy Tanácsadóval töltök?) Munkám közben Istenemmel beszélgetek. A férjem és én több pénzt tudnánk keresni, ha más foglalkozást választanánk. De lenne-e időnk olyan vadvirág projectekre, amik megörvendeztetik a lányunkat? Tudnánk-e egymásnak segíteni a szomszédainkkal? Lenne-e időm az imádságra, ha túladnék a kecskéinken, amik “nem gazdaságosak”? Én továbbra sem a “megfelelő értékű bruttó jövedelem” szerint ítélem meg a vagyonunkat, és boldog vagyok szegénységem gazdagságában.
-Ellen L. Davis-Zehr

Milyen értékek szerint választok az életben?

Mindannyian hozunk döntéseket életünkkel kapcsolatban. Később az emberek tudtunkra adják, hogy szerintük indokolt és fontos volt-e a döntés.

Végül el kell döntenünk, hogy jók voltak-e a döntéseink. Ehhez meg kell vizsgálnunk azokat az értékeket és elkötelezettségeket, amik elsősorban befolyásoltak minket döntéseink meghozatalakor.

Életvezetésem tükrözi-e a számomra legfontosabbnak tartott értékeket?

Legközelebbi barátaim tiszteletben tartják-e értékrendemet, vagy megpróbálnak eltávolítani hitemtől?

Válaszd ki azt az embert, akinek életstílusa legjobban vonz téged! Hívd meg ebédre! Kérdezd meg tőle, hajlandó-e rendszeresen találkozni veled, és elmondani, hogyan lehet azt a fajta életet élni, amelyre lényed legmélyéről vágysz.


4. LÁTTAM A PIGMEUSOK TÁNCÁT

“...a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek...” – Ésaiás 55:6-13

Az élet időnként meglepetéseket tartogat.
Mennyi csodálatos emlékem van az elmúlt 40 évből!
Jók is....rosszak is...
Láttam a pigmeusok táncát.
Úsztam az Indiai óceánban.
Kagylókat gyűjtöttem Zanzibár szigetén.
Láttam a keringő derviseket Khartoumban,
és egy lázadást Khampala közepén.
Éreztem a szantálfának, a tömjénnek és a mirhának az illatát.
Emlékszem a nyitott kanálisok, az égő szemét, a rothadó hús,
a száradó hal és a teveürülék szagára.
Ébredtem a muzulmánok reggeli imádságának hangjára.
Hallottam, ahogyan felrobbant egy taposóakna.
És pisztolylövéseket ünnepléskor, lázadáskor, félve, dühösen.
Egy AK 47-est rám szegeztek, amikor ellopták az autónkat.
Tudom, hogy sok minden van az életben, amit még nem tapasztaltam,
és élhettem volna teljesebb életet is.
Meglep, hogy ez nem központi problémája életemnek.
Most megpróbálom elképzelni magamat 50, 60, 80 évesen.
Mekkora boldogságot jelent, hogy még a fél életem hátravan.
További negyven év tele lehetőségekkel, tapasztalatokkal és emberekkel.
Még negyven évig élhetek azzal a férfival, akit szeretek.
További negyven évig járhatok Isten útjain, és szerethetem őt.
Meg vagyok lepve.
-Pam Ferguson

Milyen váratlan örömet hoz nekem az élet?

Meg van írva, hogy Isten arra a helyre hív minket, “ahol találkozik nagy örömünk a világ nagy vágyakozásával”.

A meditáció írója olyan megtörtént eseményekről mesél, ahol veszéllyel, és szükséget szenvedő emberekkel találkozott. Mégis arról ír, hogy jó élete volt. Nem kellett választania a között, hogy teljes élete legyen, és dolgozhasson másokért.
Sokan tartják érdektelennek a munkájukat, mert nincs lehetőségük mást csinálni. Mások meggyőződésükkel ellentétes munkát vállalnak, mert jó fizetést akarnak.
Sokszor szükségleteink megfogalmazásától függ, hogy találunk-e olyan munkát, amiből meg tudunk élni, egyszersmind másoknak is hasznára vagyunk vele.

Melyek azok az emlékeim, amelyek a legnagyobb örömmel töltenek el?

Van-e mód arra, hogy olyan megélhetést válasszak, amivel másoknak is hasznára lehetek?

Írj verset, vagy más elmélkedést eddigi életed főbb állomásairól.


5. KÉTES FELTEVÉSEK

“...nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” – Lukács 12:13-34

Néha megkísért az a gondolat, hogy ha félre tudnék tenni elég pénzt, akkor tudnék pihenni, és lenne időm a számomra fontosnak tartott dolgokra: minőségi időtöltésre a barátaimmal és a családommal és nehéz időket megélt emberek segítésére. Az a gyanúm azonban, hogy téves ez a logika, nem értettem meg valamilyen bibliai ellentmondást. Anthony de Mello, indiai pap története erre az ellentmondásra emlékeztet.
A gazdag gyáros északról megdöbbenve látta, hogy a déli halász kényelmesen fekszik a csónakja mellett.
“Miért nem halászik?” – kérdezte a gyáros.
“Mert mára elég halat fogtam.” – mondta a halász.
“Miért nem fog többet?”
“Mit kezdenék vele?”
“Több pénzt kereshetne, azon motorcsónakot vehetne, mélyebb vizekre evezhetne, és több halat foghatna. Azután vehetne hálókat, ezekkel még több halat foghatna, ami még több pénzt jelentene. Nemsokára két csónakot vehetne ... talán egy egész flottát. Akkor aztán olyan gazdag lenne, mint én.”
“Akkor mihez kezdenék?”
“Élvezhetné az életet.”
“Mit gondol, most mit csinálok?”
-Earl Martin

Mi a jó egyensúly az “alkalmazkodó örömszerzés” és a “holnappal való nem törődés” között?


1957-ben az átlag amerikai fizetés 8000 $ volt. (Mai árfolyam szerint.) Ma az átlagkereset 16000 $, vagyis megkétszereződött. Mégis 30%-ra esett 40%-ról azoknak az embereknek a száma, akik meg vannak elégedve anyagi helyzetükkel.
Ha a nálunknál gazdagabbakkal hasonlítjuk össze magunkat, és azon tépelődünk, mennyit tudnánk keresni, soha nem leszünk boldogok és elégedettek. Az “elég” nem egy számszerű cél, hanem hozzáállás kérdése.
“Két módon lehet megelégedettségre jutni. Az egyik mód az, hogy egyre többet gyűjtünk. A másik mód az, hogy kevesebbel is beérjük.” – G. K. Chesterton

Életem során egyre több lesz-e a birtokomban lévő tárgy, vagy lesz-e erőm kimondani: “Elég!”
Mennyit kell összegyűjtenem ahhoz, hogy megtehessem azt, amit igazán meg akarok tenni?
Mit teszek jelenleg azért, hogy élvezzem az életet?

Tölts el egy estét a szüleiddel, nagyszüleiddel, vagy olyan ismerősöddel, aki már nyugdíjas! Kérd meg őket, beszéljenek arról, milyen döntéseket hoztak életük alakításával kapcsolatban! Mely döntésük hozta a legtöbb örömöt? Mi az, amit visszagondolva többször szerettek volna csinálni?


6. SZABADULJUNK MEG A SZÍNLELÉSTŐL

“A hívek mind összetartottak, és közös volt mindenük. ...örömmel és tiszta szívvel vették magukhoz az ételt.” –APCSEL 2:43-47

Egy dolgot becsülök azokban az emberekben, akiket Lao népéből ismerek: nem színlelnek. Ez persze részben kulturális örökség, és a szegénységgel is összefüggésben van. Anyagi nehézségben az embereknek osztozniuk kell egymással. Egyéniségük szerint szabadok, anélkül, hogy az önelégültség érzése elhatalmasodna rajtuk. Ez különösen nyilvánvalóvá vált azon a hosszú kiránduláson, amit vidéki területeken tettünk. Kis szobákban aludtunk, nyitott ablakok és ajtók mellett. Az élet napi ritmusa – főzés, fürdés, mosás, látogatások – közös helyiségekben zajlott. Szobánk nem volt magán szentély, mint nyugaton. Lao kollégái be-bedugták a fejüket, hogy üdvözöljenek bennünket. Idővel megtanultuk élvezni ezt a közelséget és kötetlenséget. Amikor egy nagy városba értünk, ahol egyedül aludhattunk légkondicionált, fürdőszobás hotelszobáinkban, úgy éreztem, el vagyok vágva a kollégáimtól, akikkel megosztottuk az elmúlt heteket. Nem voltak többé nyitott ablakok, és nem éreztük a szükségét, hogy kiüljünk a verandára egy kis friss levegőért. Nem volt szükségünk egymásra. Gyakran eltűnődöm, hogyan befolyásol minket vagyonunk. Míg élvezem otthonom kényelmét, feladtam-e a reményt, hogy másokkal közvetlen tudok lenni? Míg függetlenségemet építgetem, be merem-e szabadon vallani, hogy szükségem van másokra?
Linda Gehman Peachey

Falakat vagy hidakat építek magam és az emberek közé azokból a dolgokból, amik a tulajdonomban vannak?
Milyen üzeneteket kapok azzal kapcsolatban, hogy szükséges-e “egy saját hely”? Honnan jönnek ezek az üzenetek?
Ha leégne a házam, kit kérnék meg, hogy ideiglenes szállást adjon?

Beszéljétek meg csoportotokban, ki, milyen dolgot szeretne venni az elkövetkezendő hat hónapban? Válasszatok ki ezek közül valamit, és használjátok közösen.


7. AZ EGYETLEN SZÜKSÉGES DOLOG

“...Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta házába ...” –Lukács 10:38-42

Amikor megérkeztem a Belo Jardim nevű városba, egy 70 éves özvegyasszony, Dona Josefa adott szállást.
Két évig voltunk szomszédok. A nap bármelyik szakában örült látogatásomnak, és sokszor találkoztam nappali szobájában más asszonyokkal, akiket szintén megragadott bölcsessége és humora. Örömmel tette félre a munkát, hogy az emberekre összpontosíthasson, mert ez volt számára a legfontosabb. Nem készült a látogatóira; tudta, hogy jelenléte a legfontosabb. “Mária ...odaült az Úr lábához, és hallgatta a szavait, Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket.” Én mindig jó előre meghívtam az embereket. Kitakarítottam, aggódta, hogy elég lesz-e az ennivaló. Doña Josefa gyakran nevezett a lányának. Vajon mennyit tanultam második anyámtól? Talán a legfontosabb dolgot az életben, azt, hogy eszeveszett készülődésem elvonja a figyelmemet vendégeimtől, akik azt várnák, hogy teljesen rájuk figyeljek, a házimunkát félretéve. “Az Úr azonban így válaszolt: ...sok mindenre gondod van és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges...”
-Sally Jacober

Mi a legnagyobb ajándék, amit az életembe belépő látogatónak adhatok?


Találkoztam-e lenyűgöző vendégszeretettel valakinek az otthonában?

Mivel fejezték ki vendégszeretetüket?
Kinek a jelenlétében tudok legjobban ellazítani? Mit tesz az illető ezért?
Összefoglaló kérdések:
Mit tudtam meg önmagamról ezen a héten?
Tapasztalatgyűjtés közben mit élveztem a legjobban?
Mit találtam a legnehezebbnek?


LÉPJ KI


ELÉG EGYSZERŰSÉG


8. AGGÓDÁS AZ ELEGENDŐ JÖVEDELEMÉRT

“Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, hanem amit gyűlölök.” – Róm 7:14-25

Az emberek, akiket a kis mexikói városban meglátogattunk, nagyon szegények voltak. Mégis együtt nevettek, tréfálkoztak és dolgoztak. Együtt voltak a templomban, hogy imádkozzanak, és az iskolában, hogy beszélgessenek és játsszanak. “Az élet jó itt” – gondoltam – még azok nélkül a dolgok nélkül is, amelyek otthon számomra megadattak. Azután elgondolkoztam: “Mi teszi értelmessé az életemet?” Először a fiamra, Calebra gondoltam, azután a Carolynnal eltöltött szép időkre, közösségünkre, a háztömbünk előtt minden évben megrendezett virágültetésre, és a munka és imádság jó emlékére. Természetesen nem gondoltam sem a házamra, sem az autómra, sem a tévémre, sem a videómra, egyáltalán semmilyen “tárgyra”. Folytattam a beszélgetést belső énemmel: - Hiszel benne, hogy a gazdagok és a szegények közötti szakadék sérti az Isten akaratát. Hiszel benne, hogy ha sok “dolgot” használsz, azzal a Földnek okozol kárt. Ha a családod és a barátaid jelentik életed értelmét, miért nem adod el az autódat, és költözöl egy kisebb házba? Nem fogsz szükséget szenvedni, és hited szerint élhetsz. “Adjam el az autómat!” Rossz érzéssel gondoltam arra, mennyire kiszolgáltatott az ember a zsúfolt buszokon. “Hogyan is tudnám eladni a házamat, hiszen nem férünk el kisebb helyen.” Itt megálltam, lesújtottak saját gondolataim. Hitem és tapasztalataim azt súgták, hogy kevesebb tárggyal is teljes életet élhetnék, mégis féltem a megvalósítástól. “Miért olyan ijesztő az egyszerűség? Hogyan tudnék kitörni tárgyaim fogságából, hogy hitem szerint élhessek?”
-Dave Schrock-Shen

Mi ad életemnek értelmet?


A “dolgok” segítenek a mindennapi életben, kreativitásunk kifejezésében, kapcsolataink megerősítésében. Ugyanakkor elvonhatnak attól, amit igazán akarunk az életünkkel kezdeni.
Az anyagi dolgok az emberekkel való kölcsönhatás során “életre kelhetnek”. Ha rájövünk erre a kapcsolatra, akkor nagy valószínűséggel megtaláljuk életünk legmélyebb értelmét és örömét.

Mi van a tulajdonomban, ami nem szükséges a számomra legnagyobb jelentőséggel bíró cselekvések elvégzéséhez?
Mit tennék a szabadidőmmel, ha fele ennyit kellene dolgoznom?

Az Ökológiai Lábnyom szekció (ld. a mellékletben) szerint a legtöbb észak-amerikainak egyharmadára kellene csökkentenie a maga után hagyott ökológiai nyomot, ha a globális átlagot el akarná érni. Ennek a számításnak a legfőbb elemei a közlekedés, az élelem és a lakásmegoldás (lakbérrel, rezsivel). Számold ki, mennyit költesz, illetve a családod mennyit költ erre a három dologra évente! Azt is számold ki, mennyi pénzt takarítanál meg, ha ezekre a dolgokra az eredeti költség egyharmadát költenéd csak!


9. ADD NEKÜNK EZT A NAPOT

“Isten nem azokat választotta-e ki, akik a világ szemében szegények, hogy...örököljék az országot?” Jakab 2:1-7

“Tanító úr, kölcsön tudna adni öt bahtot?” Belenéztem a 12 éves Piak izzadtságtól maszatos arcába. Tanítványom volt, és éppen most kért tőlem kb. 20 centet. Nemrég ért haza a bangkoki szeméttelepről, ahol szétválogatja a szemetet, eladja a talált üveget, bádogot, papírt és műanyagot. “Mire kell neked a pénz? Egy kis szerencsejáték a barátokkal, ugye?” - tréfálkoztam. “Nem Tanár úr, tegnap beteg voltam, és csak 10 bahtot tudtam keresni 15 helyett. Így nem tudtam megvenni a nagymamám orvosságát.” Ezután Piak elmondta, hogy a szülei nemrégen elhagyták őt és a testvérét. Most a nagymamájukkal élnek abból, amit Piak minden nap iskola után keres a szeméttelepen. Estig dolgozik, így 15 bahtot keres, amiből tízért ételt vesz hármójuknak, ötért pedig gyógyszert a nagymamának, aki állandóan köhög. Dühös voltam magamra, amiért viccelődtem a szerencsejátékkal. Mint annyi emberben, bennem is él az előítélet, hogy a szegények azért szegények, mert lusták és elpazarolják a pénzt. Benyúltam a zsebembe, és elővette, 100 bahtot. “A tiéd. – mondtam – Ma vegyél magadnak valami finomat.” “Nem fogadhatom el. Csak ötöt kérek. Holnap lógok az iskolából, és többet dolgozom. Este már vissza is tudom fizetni a pénzt.” Az 5 bahtos érme aranypénznek tűnt a kezemben, ahogy odanyújtottam neki. Mosolyogva mondott köszönetet, és megígérte, hogy másnap visszaadja. Néztem, amint fáradtan elment, és könnyek futottak végig az arcomon. Mennyi mindent tudna a világnak tanítani Piak, ha figyelnének rá!
Max Ediger (a Soi On Nhut Általános Iskola igazgatója) elbeszélése alapján.

Mit tanult az iskolaigazgató Piaktól?


Az életnek anyagi alapja van. Alapvető szükségletünk az étel, a ruha és a lakás. A Máté:6 részben Jézus mondta a tanítványoknak, hogy Isten ismeri szükségleteinket, imádkozhatunk ezekért a dolgokért, és Isten megadja nekünk, ami a legfontosabb.
Kevés észak-amerikai dolgozik olyan keményen, mint Piak. Mégis majdnem minden dolgozó többet keres, mint ő, mert a globális gazdasági rendszer rendkívüli mértékben “megnöveli” keresetünket.
Ha mi, a megnövelt keresetű emberek meg tudnánk elégedni az “eléggel”, akkor nemcsak osztozni tudnánk a javakon az olyan emberekkel, mint Piak, hanem életünk is nyugodtabb, stresszmentesebb lenne.

Vajon Isten Piakkal szemben megtartja-e a Máté:6 részben tett ígéretét?

Többet dolgozom-e hetente, mint amennyit szeretnék?
Ha igen, minek kellene történnie ahhoz, hogy kevesebbet dolgozhassak?

Nézegesd a csillagokat! Hívj meg valakit, aki ért hozzá, és segít neked, hogy felismerd az alapvető csillagképeket! Este imádkozz azokért, akik ezeket a csillagokat nézik éjszaka, és akik a mindennapi kenyérért imádkoznak a Teremtőhöz!


10. AZ ÖRÖM NEM TÁRGYAKBAN REJLIK, HANEM MIBENNÜNK

“Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, ami meg nem elégíthet? – Ésaiás 55:1-5

Az elmúlt évben, anyák napján, 11éves lányom, Laura összefoglalta, miért szeret: 1) jól főzök, 2) érdekeseket mesélek, 3) elviszem őt vásárolni! Mindegyik pont időigényes inkább, mint pénzigényes. Ha a gyerekeim ízlését veszem számításba, nem finnyásak a főztömet illetően. Legjobban a palacsintának, rántottának, spagettinek, pizzának és az egyszerű kenyérnek örülnek. Meglepett, hogy könyvmoly lányom megjegyezte azokat a meséket, amiket olvastam neki. Egyedül is tudna olvasni, de amikor én olvasok neki, összebújunk az ágyon, és megbeszéljük a hallottakat, kiemeljük az értékeket. No de a vásárlás! Elrontottam valamit, hogy a lányom egyik kedvenc időtöltése a pénzköltés a sétálóutcákban? Némi megfontolás után rájöttem, hogy a vásárlás egyike azoknak a ritka alkalmaknak, amikor egyedül lehet velem, mivel családunk férfi tagjai utálják az üzleteket. Nem kér olyant, amire nincs szüksége. Egyszerűen szeret kimozdulni, járkálni. A sok felesleges dolog között gyakran kifejthetjük véleményünket. “Laura, nézd ezt a szép pulcsit!” “De anyu, nincs szükségünk ilyen drága holmira!” “Hogy tetszik ez a ruha?” “Nem vetted észre, hogy koszos?” A gyermekeim néha túl sok dolgot kérnek. De amikor elgondolkodnak azon, hogy mi a legfontosabb, akkor időt kérnek, együtt elköltött étkezéseket, közös meséléseket és kirándulásokat. Eközben meg tudjuk beszélni, hogyan viszonyulunk Jézushoz, aki az életre hívott minket.
-Susan Mark Landis

Megadom-e azt az engem szerető embereknek, amire a legnagyobb szükségük van?

Meg tudom-e tenni, hogy kellő időt töltök szeretteimmel, és ezzel erősítem kapcsolatunkat?

Mit tegyek, hogy több időm legyen?

Könyveket, palacsintákat és vásárlásokat is fel lehet használni arra, hogy a különleges együttlét hangulatát megteremtsük szeretteink körében. Művészeti alkotásokat valós tárgyakkal is létre lehet hozni. Ilyenkor kifejezésre jut a teremtő, szerető Isten képe bennünk.

Teremts különleges alkalmat a “semmiből” valaki számára, akit szeretsz. Gondold végig, mit szeretne legjobban csinálni, és milyen kéznél levő, egyszerű tárgyakat tudtok majd hasznosítani.


11. A GÉPEK BOSSZÚJA

“Ahol a kincsed, ott a szíved is.” – Máté 6:19-21

Bevallom, megszállottan gyűjtöm a különböző szerkentyűket. Szváziföldön elég időm volt, hogy megtervezzem és kivitelezzem néhány gép megvásárlását, míg közelgő hazautazásomra vártam.
A lista még folytatódik. A Szváziföldön eltöltött három év alatt fizetési haladékot kaptam a szerkentyűkre, de most, hazatérésemkor elő kellett vennem a hitelkártyámat és megtakarított pénzemet, hogy hozzájussak a mintegy 800 darabból álló vágyálmomhoz. A csomagkihordó nemsokára ösvényt taposott a házunkhoz, mintha karácsony lett volna. Az észak-amerikaiak híresek arról, hogy nagy hangsúlyt fektetnek karácsonykor az ajándékokra, melyek különböző felszerelési tárgyak. “Mit vegyek annak az embernek, akinek megvan mindene?" "Tegye különlegessé karácsonyát...vegyen...” És így tovább. Miközben nyitogattam a dobozaimat, és rendezgettem az új ketyeréimet, rájöttem, hogy valami hiányzik. Az emberi kapcsolatok hiányoztak, megfeledkeztem róluk a bizgentyűim miatt. Csak egy dologra van időm, vagy a családomra, vagy a tárgyaimra. Ismét haladékot kaptam, hogy rendezzem emberi kapcsolataimat. Remélem, sikerül pótolnom az elveszett időt!
-Jon Rudy

Vajon a tárgyaim tesznek-e emberi lénnyé?

Valódiak-e Jon érvei felszerelési tárgyainak vásárlásakor?
Mi változtatja nyűggé a segédeszközöket?

A fogyasztói társadalom hagyományai elhomályosítják a határt az életünkhöz szükséges dolgok, és a felesleges tárgyak között. Míg az előbbiek segítenek bennünket, az utóbbiak elszívják energiáinkat.
Victor Lebow, amerikai kereskedelmi pszicho-analitikus szerint: “Rendkívül termelékeny gazdaságunk...megköveteli, hogy életmódunkká, lelki megnyugvásunkká váljon a fogyasztás, a dolgok beszerzése és használata rituálévá torzuljon...Egyre gyorsuló ütemben vesszük, elhasználjuk, kidobjuk és helyettesítjük a dolgokat.” (Journal of Retailing)

Ha végső megelégedést keresünk a dolgok birtoklásában, az végső kiábrándultsághoz vezet.

Nézz körül a lakásodban és a garázsodban, ha van. Mik azok a felszerelési tárgyak amiket ritkán, vagy soha nem használsz?
Ajándékozd őket a legközelebbi non-profit bizományinak.


12. FIGYELJÜNK RÁ, MILYEN HATÁSSAL VAGYUNK A FÖLDRE

“A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek az Úr előtt,” – Zsoltárok 98

Gyakran zuhog az eső Kentucky hegyes, keleti részén, ahol élek. A folyókban, patakokban hömpölyög a sáros víz. Amikor lemegy az ár, könnyen meg lehet látni a magas vízszint vonalát. A part menti fák és cserjék ágain ugyanis fennakadt a víz hordta szemét: zacskók, használt pelenkák, üres tejes flakonok. A zavaros víz alatt pedig régi autógumik, szódásüvegek és egyéb használati tárgyak látszanak. Nem mindig volt ez így. A tájék természetvédelmi területén a víz tisztán folyik fényes kövek fölött, a part menti fenyők lábánál vastag a moha. Valaha ilyen volt Kelet-Kentucky – mielőtt elkezdték felhalmozni az olcsó, eldobható használati eszközöket. Egyszer, egy művészeti órán szobrász tanárnőnk figyelmeztetett bennünket, hogy fontoljuk meg jól, mit alkotunk a Föld nyersanyagaiból: “Ne feledjétek, a szobraitok talán tovább fognak létezni ezen a világon, mint ti magatok! Ezért először tegyétek fel magatoknak a kérdést: “ Milyen hatással lesz a szobrom a világra?” Nem felejtettem el tanárom figyelmeztetését, ezért megfontolom, hogy megvegyem-e a következő, kevés ideig használható dolgot a legközelebbi leértékelésnél. Talán ha lemondok róla, és valamilyen régi tárggyal helyettesítem, akkor Kelet-Kentucky-ban valamivel tisztábbak lesznek az áramló folyók.
-Liz McGeachy

Milyen hatással van életmódom a Földre?

Veszélyezteti-e valami kedvenc tájam szépségét és sértetlenségét?
Mi kellene hogy történjen ahhoz, hogy ez a táj megőrződjön nekem és a jövő nemzedéknek?

Száz évvel ezelőtt egy angol közgazdász jellemezte az angol fogyasztók beszerzési “körét”: “Észak-Amerikában és Oroszországban vannak búzamezőink ... Peru küldi az ezüstöt, Dél-Afrikából és Ausztráliából ömlik az arany Londonba; a hinduk és a kínaiak termesztik nekünk a teát és a kávét, az összes cukor és fűszerültetvény Indiában van. Borunk Spanyolországból és Franciaországból származik, a Földközi-tenger vidéke a gyümölcsöskertünk.” (Stanley Jevons, A szén kérdés, 1865)

A mai globális gazdaságban csaknem mindannyiunk használ olyan árucikkeket, amelyeket a világ másik tájáról hoztak. Szemetünket autóink kipufogógázával és gyáraink füstjével együtt szétterítjük a világban.

Utcára néző ablakunkból nem láthatjuk, mi az ára fogyasztásunknak. Meg kell tanulnunk más szemszögből nézni a dolgokat, ha észre akarjuk venni “hatásunkat a Földre”.

Ültess egy fát!
Vizsgáld át a szemetet otthon! Ha találsz olyan dolgokat, amiket újra lehetne hasznosítani, próbáld meg!

Válassz egy meglehetősen összetett tárgyat, ami a birtokodban van - egy biciklit, gépkocsit, sztereót. Találd ki, milyen alkotórészeket vettek el gyártásakor a földből, és a gyártás során milyen hatás érte a földet. Tedd fel a kérdést önmagadnak: Mennyi ideig fogom ezt használni? Mit csinálok vele, ha már nem kell? Helyettesíthető-e ez a tárgy valami mással, amelynek kisebb a negatív hatása a földre? Ha igen, vedd fontolóra a cserét!


13. ELÉG EGYSZERÚSÉG

A LEGÉRTÉKESEBB AJÁNDÉKOK

“És ha vagyonomat mind felétetem is, ... szeretet pedig nincsen bennem, semmi hasznom abból.” 1Korintus 13

Mi tart vissza attól, hogy gyakrabban adjam önmagam ajándékát?

Az ajándékiparban dolgozom, ezért tudom, hogy ajándékot venni jó dolog. Egy olyan világban azonban, ahol túl sok a stressz, az elkölthető pénz, a felszínes boldogság, az ajándékvásárlás kötelességet jelent. “40 $-t az első unokám ballagására, ezért erre az unokámra is legalább ennyit kell költenem,” - mondta egy holtfáradt vásárló nemrégen. 10 perccel később már el is ment az ajándékkal, amit ténylegesen én választottam ki. Évek alatt sok olyan ajándékot kaptam, amiknek pénzértéke nem volt, mégis igen sokat jelentettek nekem. Egy váratlan telefonhívás a barátomtól, aki az egészségem iránt érdeklődött, egy recept kis megjegyzéssel: “Ennek a süteménynek az ízéről te jutottál eszembe.”, életre szóló szeretetajándék a nagymamámtól, aki 50 mérföldet utazott zongorahangversenyeimre, rengeteg gyümölcstortát sütött a családi ünnepekre, és minden hazatérésem alkalmával üdvözöl telefonon. Mi gátol abban, hogy ma tegyek valami jót? Miért nem vagyok többször kedvesebb, ha a jó szándék megvan bennem? A bőség világában mi teszi a szeretet gesztusait olyan értékessé? Ma, amint végigfutom a tennivalók listáját, két olyan ember intésére figyelek, akik szakértők a szeretet adásában: “Nagy dolgokat nem tudunk tenni, csak kis dolgokat nagy szeretettel” (Teréz nővér). Egy kedves szó nem kerül semmibe” (Gertie Rice, a nagymamám). Elhatározom, hogy valami váratlan jócselekedetet teszek ma. Az elég világában arról álmodom, hogy mindenkinek elég az élelem, a védettség, a kedvesség, az öröm, a vendégszeretet és a nevelés. Ennek az álomnak a megélését elkezdhetem most is.

Diris Daley


A különböző ajándékozási alkalmakkor milyen nem-anyagi ajándékot tudnék adni?
Mi volt a legértékesebb ajándék, amit valaha kaptam?

“Milyen bölcsesség lehet nagyobb a szeretetnél?” - Jean-Jacques Rousseau
Legközelebb, ha anyagi természetű ajándékot akarsz adni, vásárolj a “Ten Thousand Villages” kereskedelmi szervezettől. Honlapuk: http://www.villages.ca


14. EMELKEDJ KI A KÖRNYEZETEDBŐL

“... mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók.” - Korinthusiak II. 6:1-10

Egy kis csoport gyűlt össze winnipegi otthonunkban, hogy életünkről és értékrendünkről beszélgessünk, és hogy eldöntsük, akarunk-e 30 napig az “elég szintjén” élni. Először megosztottuk egymással tapasztalatainkat ezzel az életmóddal kapcsolatban. “Az önkéntes szolgálatban, és a szemináriumban eltöltött éveink a legértékesebbek számunkra.” - mondta egyikünk - “Az önkéntes szolgálat alatt néhány költséget megtakarított pénzünkből fedeztünk. A szemináriumon egyik tanítványnak sem volt pénze. Alkalmi munkákkal tartottuk fenn magunkat. Fele annyi dolgunk sem volt, mint most, mégis életünk legszebb évei voltak ezek, a gyermekeink szemében is.” “Lehet, hogy visszatérnének azok az érzések, ha megpróbálnátok újra az “elég szintjén” élni.” - kockáztattam meg a feltevést. “Most meg sem próbálnám” - válaszolta. Nem értettem, miért nem akarja ismét átélni életének “legszebb éveit”. Megmagyarázta: “A visszatérésünk utáni évek voltak a legfájdalmasabbak az életünkben. Barátaink és hitközösségünk tagjai nagy házakat építettek, új autókat vettek és egzotikus helyekre mentek nyaralni. Senki nem támogatta azt a vágyunkat, hogy egyszerűen éljünk. Úgy éreztük magunkat, mint valami különc csodabogarak, végül feladtuk a próbálkozást. Ezt nem akarom még egyszer átélni.” Csendben ültünk. Megdöbbentett határozott elutasítása és könnyes szeme. Mennyivel másként alakulhatott volna az életük, ha egy olyan egyházba és közösségbe térnek vissza, amely támogatta volna elkötelezettségüket az egyszerű élet iránt.
-Dave -Schrock-Shenk

Legközelebbi barátaim erősítik-e bennem a hitet legmélyebb elkötelezettségeim iránt?

Milyen üzeneteket kapok az anyagi javakról egyházamtól és hitközösségemtől?
Legközelebbi barátaim legmélyebb értékeim felé irányítanak, vagy megnehezítik, hogy azok szerint éljek?

-Egy népszerű mondás szerint: “A víz nem emelkedhet magasabbra forrásánál.” Ugyanígy az általunk példaképnek tartott emberek életük példájával mutatják meg, hogy mi elfogadható és mi lehetséges. Támogatják vagy visszafogják azokat a kísérleteinket, melyekben legmélyebb értékeink szerint próbálunk élni.

Erősen támogatni kell azt, aki a “túl sok” társadalmában az “elég” szintjén akar élni.

Ha nem tartozol olyan csoporthoz, amely támogatná legmélyebb értékeidet, építs ki egyet! Keress hasonló érdeklődésű embereket a barátaid, és az egyházad tagjai között. Barátkozzatok össze, és kötelezzétek el magatokat, hogy hosszú távon próbáltok máshogyan élni. Van egy nagyszerű könyv, amely segítséget nyújt a közösségalakításban. Címe: A másik dob: közösségépítés és béke. (M. Scott Peck. Simon and Schuster, New York, 1987.)

Gondolatok az egyszerűségről

Mik a legfontosabb új gondolataim a tárgyakkal való viszonyomról?
Mik a legfontosabb új gondolataim az emberekkel kapcsolatban?


AMI ELÉG NEKEM

KÖNNYÍTS A TERHEDEN!


15. ÚT DIGAYAPBA

“Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel.” - Prédikátorok 4:4-16

Két órás hegyi út után érek Digayapba, a Fülöp-szigeteki mennonita egyház vezetőinek, Norma és Edwin Lorenzonak az otthonába. Puha fényben fürdenek a rizsföldek, a munkások hazafelé mennek a zöld ösvényeken, főtt rizs várja őket vacsorára. Norma és Edwin háza durván megmunkált deszkalapokból épült, a teteje hullámos alumínium. Belül nagyon egyszerű a berendezés: matrac, takarók, párnák, mindegyik családtagnak két-három váltás ruha és néhány dolog a főzéshez, étkezéshez. Minden vagyonuk elférne egy talicskában. Jártam már szegény családoknál a Fülöp-szigeteken, de ez a közösség más . Nem nyomasztó a szegénység. A ház körül zöldségágyások és gyümölcsfák láthatók. A gyermekek egészségesnek látszanak. A házilag készített olajlámpa fényénél üldögélve a szerény vacsora után megkérdezem Normát és Edwint, hogy boldogok-e. Azt válaszolják, hogy meg vannak elégedve, csak a hosszú út a nehéz az iskolához, a kórházhoz. Valaha azt hittük, hogy a fejlődés során a szegény emberek utolérik a gazdagokat. De az ökológusok szerint még öt földméretű bolygóra lenne szükségünk a nyersanyagok és a szemét elhelyezése miatt, ha mindenki úgy élne, mint az átlagos észak-amerikai és európai polgár. Ahelyett, hogy egy nagyobb sütit osztanánk szét, valószínűleg máshogyan kellene szeletelnünk a már meglévőt, hogyha a szegénység problémáját meg akarjuk oldani. Norma és Edwin példáján okulhatnánk, hogyan lehet beérni kisebb szelettel.
-Dale Hildebrand

Elégedettebb lennék-e kevesebb vagyonnal?

A Föld nagy árat fizet használati tárgyainkért. A globális gazdaság elérte a Föld kapacitásának határát készleteink és a szemét elnyelése tekintetében.

Mégis, a Fortune magazin becslése szerint a hirdetők évente több mint 250 milliárd $-t költenek arra, hogy reklámok segítségével az embereket egyre több dolog megvásárlására vegyék rá. (1993, júl 26 188-204)

Naponta több mint 3000-szer szólítanak fel bennünket, hogy vásároljunk. Ha valamit megveszünk, máris nyomunkban van a reklámszakma, hogy meggyőzzön, rosszul választottunk, vegyünk másik típust. Olyanok vagyunk, mint a tengerimalacok a mókuskerékben: minél gyorsabban futunk, annál gyorsabban pörög a kerék!
A megelégedettséghez nem a költekezés útja vezet.

Hogyan magyarázható Lorenzo válasza, mely szerint ők elégedettek az életükkel?
Milyen ismérvek alapján döntöm el, hogy mire van igazán szükségem, és mi a lényegtelen?

Vigyél magaddal egy kis jegyzetfüzetet egy napra! Minden alkalommal, amikor elér egy üzenet, hogy vásárolj valamit, jegyezd le, hol voltál, és hogyan kaptad az üzenetet! A nap végén határold be, hol kaptad a legtöbb üzenetet. Egy hétig csökkentsd le az arról a helyről jövő üzeneteket!


16. UTAZZ KÖNNYŰ TEHERREL A VILÁGBAN!

Nem több az élet az eledelnél, s a test a ruhánál?” - Máté 6:24-33

Hároméves szolgálatra készülődtünk a férjemmel Kenyába, órákig gondosan csomagoltunk. Jelmondatunk az volt: “ Ha nem vagy benne biztos, hagyd itthon.” Büszkék voltunk, hogy minden belefért három dobozba, két csomagba és számos táskába. Csaknem három évvel később Kenyában segítettünk a felkészülésben egy maasai férfinak a felkészülésben, aki egy évre indult Kanadába cserelátogatásra. Elmondtuk neki a kanadai szokásokat, az időjárási viszonyokat. Kikísértük a repülőtérre. Julius-szal a check-in pultnál találkoztunk. Egyetlen kis táska volt a poggyásza. Még csak tele sem pakolta. Két teherautót bérelt azonban, hogy barátai és családtagjai elbúcsúzhassanak tőle. A hagyományos, élénkszínű ruhákba öltözött búcsúztatók körülállták, elhalmozták jókívánságaikkal. Sokáig emlékeztem erre a megható jelenetre. Egy fiatal kenyai ember egy évre indul egy távoli, ismeretlen országba, és annyi poggyászt visz csak magával, amennyi nekem egy hétvégére is kevés lenne. Sokkal fontosabb dolgot vitt el az útra, éneklő, integető honfitársai szeretetét és támogatását, az otthon biztonságát.
- Deborah Fast

Mi adja életemben a biztonság érzését?

Ruháim mennyire fejezik ki egyéniségemet és értékeimet?
A ruháimat készítő embereket rendesen megfizették-e munkájukért?

Ruházatunk takarja és védi testünket. Juliusnak kevés ruhája volt kis úti táskájában, mégis elégnek érezte.

A ruhák kreativitásunkat és eredetiségünket is kifejezhetik. Megkülönböztetik a szegényt és a gazdagot. Azt az érzést kelthetik az emberben, hogy egy megbecsült csoporthoz tartoznak.

Nyisd ki ruhásszekrényedet! Válassz ki egy hétre minden ruhát, amire szükséged lesz. A többit rakd félre. Csak azokat viseld két hétig, amelyeket kiválasztottál!


17. A SZEGÉNYEK PALOTÁJÁBAN

“...ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe.” - Márk 12:38-44

A vietnámiak a tet ünnepet tartották, a holdhónap szerinti új évet. Új ruhákba öltöztek, meglátogatták barátaikat, ritka ételeket ettek. Egyik évben Ba Hein, egy menekült a Quang Ngai város táborából meghívott minket a tet ünnep alkalmára készített ebédre. Barátságosan ültetett le minket egyszerű konyhájában az alacsony székekre. Háza egyik sarkában családi képeket láttam, köztük egy fiatal emberét és egy kis gyermekét. Elmondta, hogy a férjét és a kislányát ábrázolja a kép, az amerikai tüzérség áldozatául estek a háborúban. Ba Hein törött csőrű teáskannából öntötte ki a teát. A teáscsészék tisztára súrolt sörös dobozok voltak. Miközben ittuk a teát, Ba Hein elkészítette és felszolgálta a néhány fogást. Nem kért elnézést a szegényes ételért, és házának szomorú állapotáért.
Méltósággal szolgálta fel az ételt, biztos volt benne, hogy vendégszeretete ugyanolyan értékes, mint Quang Ngai gazdag házaiban. Távozáskor hátranézte, hogy búcsút intsek neki. Az ajtóban állt, erősen, dacosan, önbizalommal mosolyogva. Királyként bántak velem a szegények palotájában.
- Max Ediger

Mi kell ahhoz, hogy valakit királyi módon vendégül lássunk?
Milyen tulajdonságai voltak Ba Heinnek, amelyek arra késztették Maxot, hogy házát palotának lássa? Vannak-e olyan emberek a közösségemben, akiket soha nem hívnék meg az otthonomba?
Miért?

Hívj meg valakit ebédre, akit eddig nem akartál meghívni.

Háztartásodban megtalálható-e az az öt legfontosabb segédeszköz, amely megkönnyíti a házimunkát? Ki használja őket leggyakrabban? Ki végezné el ezeket a munkákat, hogyha energiatakarékosabb módszerekkel megcsinálni ezeket a munkákat? Mit jelentene a családtagok számára a módszerváltás?


18. A VÍZ SÚLYA
.
“Az úré a föld s annak telessége; a föld kereksége s annak lakosai.” - Zsoltárok 24:1-6

A háziúr Harit fogadta fel, hogy segítsen a ház körüli munkákban. Hari 11 éves, egyik feladata az, hogy vizet pumpáljon a földalatti kútból, és egy vödörben a vízgyűjtőbe vigye. Innen elektromos motor segítségével pumpálják a tetőnél lévő tartályba. Nepálban a száraz évszak alatt nem lenne víz a házban, ha Hari nem dolgozna. Amikor csak megnyitom a csapot, mindig Hari jut eszembe, hogy milyen keményen dolgozik a vízért. Tudom, hogy nincs iskolában, így a jövőben nem lesz sok választási lehetősége. Hari boldog - fütyül, dobként ütögeti üres vödrét. Mosolyog, melegen üdvözöl, ha találkozunk. Gyakran jön oda szobám ajtajához, és egy pohár vizet kér. Szereti a csapból folyó tiszta vizet, és sóvárog azért, hogy észrevegyék. Sohasem utasítom vissza a kérését. A víz tartja fenn az életemet. Nélküle testem gyorsan kiszáradna, elhervadna, mint egy fonnyadt rózsa. Szükségem van a vízre, hogy tisztálkodhassam, és ételem elkészítéséhez is. Limonádémhoz, teámhoz is kell. Benne mosom a ruháimat és vele öblítem a vécét. De amikor minden cseppjét Hari pumpálja és cipeli, akkor csak annyit használok, amennyi feltétlenül szükséges. Elvárásaim nem változtak a jó egészséggel és tiszta környezettel kapcsolatban, de sokkal kevesebb vizet használok, mint eddig valaha is.
- Catherine Mumaw

Mennyi vizet használnék naponta, ha nekem kellene pumpálnom és a kezemben cipelnem?
Hogyan termelődik az áram a házamban?

Észak- Amerikában a legtöbb embernek nincs egy Harija a víz pumpálására. De a vizet valahogyan el kell juttatni a házakba.

Észak-Amerika “Harija” az elektromosság. Az elektromosság pumpálja a vizünket, Hűti és főzi az ételeinket, világítja meg házainkat. Míg az elektromos áram viszonylag olcsó, a Föld nagy árat fizet ezért az energiáért.

Észak-Amerikában a legtöbb ember olyan elektromos áramot használ, amelyet fosszilis tüzelőanyagok - szén, olaj, gáz - égetésével állítanak elő. Ezek a tüzelőanyagok égetéskor *** bocsátanak ki. Egy átlagos kanadai évi elektromos energiájának előállításakor felszabaduló *** elnyeléséhez 2,34 hektár,5,7 négyszögyard legelő, vagy erdő szükséges. Egy átlagos amerikai polgár elektromos energia fogyasztásához valamivel több.

Fürdőszobádba szerelj kevés vizet eresztő zuhanyrózsát! Vízbojleredet cseréld ki olyanra, ami “szükség esetén” működik, vagy napenergiát használ! Kutasd fel a legjobb módszert házad energiaellátására! Solar Living Source Book, Real Goods Trading Coorporation, 966 Mazzoni Street, Ukiah, CA 95482-3471. Phone: 800 762-7325 Fax: 707 468-9486, email [email protected]


19. LÉLEGZETNYI LEVEGŐ
És látá Isten, hogy minden amit teremtett vala, ímé igen jó.” - Teremtés 1.

Biciklivel járok munkába, mert reggel szeretem kinyújtóztatni a tagjaimat, szeretem az arcomba fújó szelet, ahogy a levegő eljut az izmaimhoz és felébreszti őket Kerülöm az izzadó emberek tömegét a zsúfolt tömegközlekedési eszközökön, az ideges autóvezetőket a forgalmi dugókban. Ha hazafelé biciklizek, a napi tárgyalások után újjáélednek a tagjaim, az agyam. A zöld fák, az éneklő madarak, a kanyargó patakok és a gyönyörű virágok eszembe juttatják, milyen szép világot teremtett Isten. Még esőben is jó biciklizni, hideg napokon, mert ilyenkor otthon kibújok nedves ruháimból, és vár a forró zuhany. Mostanában észrevettem, hogy a tüdőmnek nem tesz jót a kipufogógáz. Ha gyorsan biciklizek, a számon keresztül belélegzem a buszok, autók által kibocsátott szennyezett levegőt. Soha nem volt asztmám, de lehet, hogy ez változik. Most levegőszűrő álarcot viselek. Hülyén nézek ki, de védem a tüdőmet. A maszk meleg és fullasztó, nem érzem benne a meleg fű, a nedves föld és az azáleák illatát. Választanom kellett, vagy az illatok, vagy a tüdőm. Össze vagyunk kapcsolva, te meg én, összeköt a világ, amelyben élünk, és a levegő, amelyet belélegzünk.
-Reina C. Neufeldt

Milyen árat vagyok hajlandó fizetni azért, hogy az árral szemben ússzak?
Mit tudok csinálni a buszon utazva, amit nem tehetek meg autóvezetés közben?
Milyen érzés buszon utazni?

“Ha azt hiszed, hogy az autók egészségesek, csukd be a garázsajtót, és indítsd be a motort.” (ismeretlen szerző)

Az észak-amerikai társadalom a személygépkocsikra épült. Pedig az autózás az egyik legveszélyesebb környezetszennyező tevékenység. Minden gallon benzin elégetésekor 5,5 font szén-dioxid szabadul fel, ami az üvegházhatás legfőbb okozója.
Ha megfelelő mértékben akarjuk csökkenteni a Földre gyakorolt káros hatásunkat, akkor ki kell szállnunk az autónkból, és busszal, vonattal, vagy biciklivel kell közlekednünk.
A társadalom, amelyben élünk, erősen befolyásolja döntési képességünket. Támogatni kell a tömegközlekedési rendszert ahhoz, hogy képesek legyünk környezetvédő módon élni.

Ha részletesen feljegyezted, számold ki, hány mérföldet vezettél az elmúlt évben! (A kanadaiak átlagosan 18000 km-t, az amerikaiak 20000 mérföldet.) Ha autód átlagos fogyasztását nézed, ki tudod számolni, hány font szén-dioxidot engedtél tavaly a légkörbe. Készíts tervet, hogyan tudnád fogyasztásodat 75%-al csökkenteni! A szükséges változtatásokat próbáld ki egy hétig! Vedd fontolóra, hogy egy hónapig próbálod ki ugyanezt!


20. BÚZATERMELÉS

“ ...és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk,” - Zsoltárok 90:13-17

Mi szerint döntöm el valaminek az értékét?

Csoportunk dél Mexikó egyik hegyének szélénél állt, egy meredek lejtőjű gabonaföldet néztünk. Megkérdeztük a farmert, mennyit fizetett a falujabeli asszonynak, hogy elvesse a gabona magvakat, mennyi volt a föld bérletének ára, és a bivaly kölcsönzési díja a szántáshoz. Egyikünk kiszámolta az eredményt, és kiderült hogy a várható termés ára több, mint amennyiért a városokban meg lehet venni a búzát. Megkérdeztük, miért bajlódik vele. A farmer elgondolkozott a kérdés furcsaságán. Kezével először a falujabeli emberekre mutatott, majd a gyönyörű látképre. “Ha az ember magának termeli a búzát...” kezdte, de nem tudta befejezni a mondatot, mert nem értette teljesen a kérdést. Mi pedig nem tudtuk világosabban megfogalmazni. Nem nyelvi nehézségek miatt nem értettük egymást, hanem azért, mert mások voltak az életről az elképzeléseink. Az észak-amerikaiak a búzát végterméknek tekintik, a mexikói farmer számára a búzatermelés az élet megőrzését, a falujabeliekkel való kapcsolatát és a természet szépségét jelenti.
- Dave Schrock-Shenk

Lassan eszem-e az ételt, vagy sietve?
Hogyan tudnék több élelmet vásárolni a lakóhelyem környékén élő gazdáktól?

Ha a földön termesztett összes élelmet egyenlően osztanák el az emberek között, és nem állatok takarmányozására használnák, akkor minden egyes ember hozzávetőlegesen 3000 kalóriát kapna naponta.

A világ lakosainak többsége tápláló ételhez juthat minden nap. Csaknem 2 milliárd farmer termeli meg saját családjának az ennivalót. Sokuk olyan környezetben él, ahol az élelem termesztése is igen megbecsült tevékenység.

Mégis kb. 1 milliárd ember kel fel minden nap úgy hogy nincs biztosítva a napi élelme. Sokan mások pedig elhízási problémákkal küszködnek.

Készíts egy olyan ételt a családodnak, amit közvetlen környezetedből beszerzett alapanyagokból főzöl! Hívj meg valakit a közösségedből, aki növényeket termeszt! Kérdezd meg, mit jelent számára az, hogy mások számára is élelmet állít elő! A következő könyvben nemzetközi recepteket találsz: Extending the Table (Provident Bookstores, 800 759-4447)


21. VEDD EZT, A LEGJOBBAT, AMIM VAN

“Mária azért elővevén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával;” - János 12:1-8

1983-ban önkéntesként dolgoztam a menekültsegélyezési programban a Szent Ferenc presbiteriánus egyháznál Fro Worthban (Texas). Egy napon Rodrigo megszólított: “Hálásak vagyunk azokért a gyönyörű dolgokért, amiket az emberektől kaptunk de mindig azt mondják, hogy azért adják, mert már nem kell nekik. Olyan érzés ez nekünk, mintha a kidobott dolgaikat kapnánk meg. Nálunk azt mondanák, hogy azért adják, mert ez a legjobb, amilyük van. Ha egyszerű dolog is, de tudjuk róla, hogy jó.” “Értem, mit mondasz - válaszoltam - de errefelé sérti az emberek büszkeségét, ha el kell fogadniuk valamit. Azért mondják, hogy nem kell már nekik, hogy megkönnyítsék az elfogadását.” Új kérdések vetődtek fel bennem. Miért a maradékot adjuk oda? Én is olyan pólókat adtam a program során, amiket nem szerettem viselni. Ezért legközelebb, mikor ruhagyűjtés volt, az egyik legszebb blúzomat adtam oda. Amellett, hogy: “Jaj! Hogy fog hiányozni ez a blúz!”, megpróbáltam átérezni a büszkeséget, hogy a legjobbat adtam, amim csak volt. Közép-amerikai tartózkodásunk során szenvedtem az ajándékoktól. A szomszédok levágták miattunk az egyetlen csirkéjüket, odaadták a legjobb széküket, drága idejükből is sokat szenteltek nekünk. Az ő példájuk kihívássá vált számomra.
- Kathy Ogle

Hogyan tudnám megtanulni, hogy örömmel mondjam: “Tessék, vidd ezt, a legjobbat, amim van!”?
Mikor jelentett számomra legnagyobb örömet, hogy adakoztam a rászorulónak?
Miért tudtam örömmel adni?

A takarékosság és az egyszerűség az “elég” világának alapszabályai. Ezeknek az értékeknek a segítségével gazdaggá is tehetjük magunkat.

Az individualista kultúra elleni védekezés egyik módja a nagylelkűség.

Életünk korai éveiben hosszú időn át “ingyenes szállást és étkezést” kaptunk a szüleinktől, vagy más családtagtól. A Föld gazdagságát ingyen kapták az emberi teremtmények. Amikor adunk a rászorulóknak, akkor egyszerűen továbbadjuk, amit kaptunk.

Készíts egy listát azokról a dolgokról, amiket ingyen kaptál a családodtól, a barátaidtól, a társadalomtól, Istentől!
Készíts egy másikat is azokról a dolgokról, amiket fizetség nélkül adtál családtagjaidnak, barátaidnak, a szükséget szenvedőknek! Egyensúlyban van-e a két lista?


GONDOLATOK ARRÓL, HOGY MI ELÉG NEKEM


A szabadság, vagy a megkötöttség érzésével tölt el, ha arra gondolsz, hogy kevesebb tárgyat fogsz használni?
Motivál-e azoknak az embereknek a példája, akik teljes életet élnek kevesebb tárggyal is?

TARTS KI!



22. A LÉGGÖMBÖS PÉLDA

“...szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel.” - Példabeszéd 30:7-9

Viola, a nagy utazás egyik résztvevője Texasból elmesélte, hogy San Antonioban dolgozott egy Dockers nadrág üzemben, amíg a Levi-Straus át nem költöztette a részleget Közép-Amerikába az olcsóbb munkaerő miatt. Azóta a többi kitett munkással együtt azon dolgoznak, hogy megkapják azt a hasznot, amellyel a Levi-Straus tartozik nekik. Később együtt meglátogattunk egy ilyen üzemet, ahol a hondurasiak összevarrják a termékeket az északra induló exportra. A maquila bejárata fölött meglepve vettük észre a “Dockers” feliratot. Látogatásunk alatt az üzem vezetője elmondta, milyen sok előnye van ennek az iparágnak, hiszen fiatal férfiak és nők százai jutnak megélhetéshez. Láttuk őket a varrógépek fölé hajolva, olyan gyorsan varrtak, ahogy csak tudtak, hogy meglegyen
a napi normájuk. Ebédszünetben Viola odaült az egyik gép elé, amely ugyanolyan volt, mint amin Texasban varrt. Hogy örült akkor, hogy el tudja látni a családját! Miután kitették, nagyon nehezen éltek. A hondurasi üzemben az emberek százai sokkal kevesebb bért kaptak, mint Viola annak idején, de sokkal többet, mint addig bárhol másutt.
-Daryl Yoder-Bontrager

Annyira össze vagyunk-e kötve a világgal, mint egy léggömbben a levegő, amely kipúposodik az egyik oldalon, ha benyomjuk a másikon?
Minek kellene történnie ahhoz, hogy Violának is és a hondurasiaknak is elég munka jusson?
Ismerek-e valakit, aki munkanélküli?

A nekem elég nem elég!

A nagy utazás lényege az, hogy ha jobban tápláltak, kevésbé stresszben élők és boldogabbak vagyunk, akkor ne szűnjön meg kapcsolatunk a világgal! Azon kell munkálkodnunk, hogy a világ összes lakosa eljusson az “elég” szintjére. Ehhez meg kell változtatnunk azokat a rendszereket és struktúrákat, amelyek az egyik oldalon a bőséget, a másik oldalon a szükséget létrehozzák.

A rendszerek megváltoztatása nehéz, és nehéz a “túl sok” kultúrájában az “elég” szintjén élni. Ezen a héten arról fogunk beszélgetni, hogy milyen lelki erőforrások kellenek a nagy út megtételéhez.

Hívj meg ebédre egy olyan embert, aki munkát keres, hogy elmondja ezzel kapcsolatos tapasztalatait!


23. AMERIKAI ÉTKEZÉSEK

“...megkérdezte Jézustól: “Kit tekintsek felebarátomnak?” - Lukács 10:25-37

Az amerikai repülőjárat tömve volt. Az Egyesült Légitársaság egyik törölt járatának utasait is velünk utaztatták. A pilóta üdvözölt bennünket: “Örülünk, hogy elég helyünk van az Egyesült járat utasai számára is. Sajnos azonban nincs elég étel. Az “amerikai” utasoknak vacsorát tudunk felszolgálni, az “egyesült” utasoknak ásványvizet.” Először megkönnyebbültem, mivel “amerikai” voltam, de azután eszembe jutottak a mellettem ülők. Szerencsére ők is “amerikaiak” voltak. És a többiek? Megosszam velük a vacsorámat? Az összest? Nem néztem semerre. Amíg nem látom őket, addig tudok enni. Szembesültem a kísértéssel, hogy “ne nézzek rá” az éhező, otthontalan emberekre szerte a világon. De tudom, hogy ha elfordul az ember, akkor kicsit érzéketlenebb és kevésbé emberi lesz. Ha nem rekesztem ki tudatomból a szükséget szenvedőket, sőt megosztom velük az ételemet, akkor emberibbé válok.
- Dave Schrock-Shenk

Milyen segítség kellene nekem ahhoz, hogy jobban odafigyeljek a szükséget szenvedőkre?
Találkozom-e időnként szegény emberekkel? Hogyan szokott ez történni?
Választott lakóhelyemen milyen értékek és meggyőződések a mérvadóak?

A legtöbb ember, akinek sok mindene van, soha nem néz azoknak a szemébe, akiknek kevés jutott. Még egyazon országon és városon belül is a gazdagok és a szegények két különböző világban élnek.
A mai szentírási részlet egy szamaritániusról szól, aki megsajnált egy ismeretlen embert az út mentén. Felebarátaink azok az emberek is, akiket minden nap látunk, ha kinézünk az ablakunkból.

Vegyél egy térképet arról a városról, megyéről, ahol élsz! Utazócsoportoddal jelöljétek ki rajta azt a területet, ahol a gazdagok, ill. a szegények élnek! Kutasd fel a szegények múltját! Mindig is szegények voltak, vagy régen gazdagnak számítottak? Hogyan alakul ki a külön gazdag és szegény negyed? Jelöld be azokat a helyeket, ahol te és a csoport többi tagja él! Milyen érzéseitek vannak közvetlen lakóhelyetekkel kapcsolatban?


24. A SZEGÉNYEK KÖNNYEI

“...amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” - Máté 25:31-40

Vietnámban a szegénység időnként ráébreszt minket viszonylagos gazdagságunkra. Ly asszony az iparosodott északról megmutatta nekem, mennyire érzéketlenné válhatok a szegény emberek helyzete és érzései iránt. Újévkor Ly és Ngoc asszony, akik mindketten farmerek, rizst és gyümölcsöt hoztak ajándékba Hanoiban lévő irodánkba. Amíg beszélgettünk, egy koldus állt meg a kapunál. Mi ülve maradtunk, nem is figyeltünk rá. De Ly és Ngoc asszony azonnal odamentek, és pénzt adtak neki. Az ő keresetük még a mi háztartásunkban dolgozó vietnámi emberekhez képest is kevés volt, minket, gazdag külföldieket nem is számolva. Mégis azonnal reagáltak a koldus kérésére, mert ők is voltak valaha hasonlóan nehéz helyzetben. Egyházi emberek lévén, keressük azokat a helyzeteket, ahol az élet nehéz. De szükségünk van más emberekre, hogy túl tudjunk lépni elszigetelő gazdagságunk előnyein. Ly asszony segített összeköttetést teremteni a szegény emberekkel, akiket szeretnünk kell Jézus tanítása szerint. Vagyonunk mértékétől függetlenül örömmel, szabadon és nagylelkűen adhatunk.
- Betsy Headrick McCrae

Milyen érzéseket tápláljunk a szegény emberek iránt, hogy együtt érzően és nagylelkűen forduljunk feléjük?
Volt-e valaha olyan időszak, amikor nem volt elég pénzem?
Milyen érzéseim vannak emiatt a gazdagabb emberekkel szemben?
Van-e személyes kapcsolatom valakivel, aki küzd a mindennapi megélhetésért?
Ez a kapcsolatom mennyivel járul hozzá életismeretemhez?

Beszélgess el valakivel, akinek az életében már voltak anyagi nehézségek!
Mik voltak a legrosszabb és a jó oldalai ennek az időszaknak?


25. ELÉG EGYÜTTÉRZÉS

“Csak öt kenyerünk van, és két halunk...Mindnyájan ettek, s jól is laktak.”- Máté 14:13-21

A Zaire-ben eltöltött három év során tanúja voltam sok közeli barátom abszolút szegénységből fakadó szenvedésének. Próbáltam segíteni, de gyakran úgy éreztem, soha nem elég, amit adok. Önkéntesi fizetésem 50$ volt egy hónapban, gyakran én magam sem jöttem ki belőle. Csak csepp volt a tengerben az a néhány dollár, vagy pár zacskó rizs, amit adni tudtam. Végtelen volt a szegénység. Méltatlankodtam, miért küldött engem Isten erre a helyre, hiszen csak nézem a sok szenvedést, és nem tudok segíteni. Idővel megértettem, hogyan élik túl a nyomort a zaire-iek. Ők úgy hívják, hogy Afrikai Szolidaritás. Ha van valamilyük, megosztják. Ha szükséget szenvednek, barátokhoz, családtagokhoz fordulnak segítségért. Mindenki ad lehetősége szerint, mert soha nem tudhatja, mikor lesz saját magának is szüksége segítségre. Csodálatos közösségi szellem épül ki, ha mindenki lehetősége szerint ad. Önteltségnek tűnik azt hinni, hogy képes lennék vagy szükséges lenne magamra venni a világ terheit. Tudom, hogy Isten lehatárolt anyagi eszközökkel hozott ide, hogy részt vegyek mások szenvedésében Isten családjának egyik tagjaként. Annyit adok, amennyit tudok, Ha egymást segítjük, lehet, hogy elég lesz.
-Krista-Anne Rigalo

Megteszem-e amit tudok, ha nem tudom teljességre vinni a dolgot?
Segítek-e, ha a segítségem nem elég nagy a szükséghez képest?
Mit tehetek azért, hogy többet tudjak adni a szűkölködőknek?

Mi az a probléma a világon, amely legjobban lesújt téged? Melyik az a szervezet, amely ezzel a speciális problémával foglalkozik? A Nagy Utazás milyen pénzmegtakarító változásra késztetett? Egy évig tedd félre a megtakarított pénzt! Havonta küldj egy csekket ebből az összegből annak a szervezetnek, amely a téged legjobban lesújtó problémát próbálja orvosolni! Ha újabb választásaid következtében időd szabadul fel, dolgozz önkéntesként ennél a szervezetnél!


26.

“...nem a törvény alá vetve éltek, hanem a kegyelemben.”- Rómaiaknak 6:5-14

Kedves testvéreim az “Elég Világából! Jól esik, hogy leírhatom gondolataimat útmutatótokhoz. Nekem túl sok mindenem van. Próbálok alacsonyabb színvonalon élni, ezért néha keményebben dolgozom, mint máskor. Családunk benzinfogyasztása például meghaladja azt a mértéket, ami elképzelésetek szerint megengedett. De világosan érzem, hogy Isten küldött erre a hivatásra és ebbe a közösségbe, ahol semmi nem elérhető gyalog vagy biciklivel, tömegközlekedés pedig nem létezik! Sokan közülünk jó emberek, de külső, nem önként választott körülmények között kényszerülnek élni. Az anyagi erőforrások igazságtalan elosztásának rendszerében vannak hátrányos helyzetű testvéreink, mi pedig ennek a rendszernek az előnyeit élvezzük. Együtt kell éreznünk a hátrányos helyzetűekkel, ha változtatni akarunk a rendszeren, amit nem mi alkottunk, és amiből néha képtelenségnek látszik a szabadulás. Megtartóbb életstílust szeretnék megvalósítani. Fájdalmas lesz, lelkiismeret-furdalással is fog járni, de ha életre szóló változásokat akarok elérni, akkor reménykednem kell, a lehetőségeket kell néznem, nem az elviselhetetlen terhet.
-Susan Mark Landis

Hogyan tudok az “elégért” küzdeni a nélkül, hogy elkeserednék, és bűntudatom lenne?
Hogyan tanúsítják ezek a levelek az életemben felmerülő kérdéseket?

Kedves Susan!
Feleségemmel, Carolynnal együtt, mi is próbáljuk egyszerűsíteni az életünket, mégis túl sokat fogyasztunk. Nem tudom, hogyan lehetne egy megtartó életformát megvalósítani. Tudom, mit kellene csinálni, az autót buszjáratra cserélni, hús helyett babot enni, a házunkat másokkal megosztani. De nincs elég lelki erőm, kreativitásom és indíttatásom, hogy megtegyem ezeket a dolgokat.
Ön is ismeri életformánk néhány negatív következményét. Azt is tudjuk, hogy a szégyen miatt nem fogunk változtatni rajta. Túl sok szegény embert ismerünk a világban, ezért lehetetlennek tűnik a segítségadás.
Meglehetősen kellemetlen dolog a mai világban gazdag kereszténynek lenni!
Mégis azt remélem, hogy az evangélium magában hordozza az ígéretet, amely felszabadít gazdagságunkból. Együtt kell dolgoznunk, hogy megérdemeljük ezt az ígéretet. A “nagy utazás” résztvevői segítenek nekünk, hogy saját környezetünkben az “elég” szintjén éljünk 30 napig, miközben felfedezzük, hogy érdekes és élhető így az élet. Ön is, mi is konkrét útmutatókat szeretnénk azzal kapcsolatban, hogy mi az “elég”. Ha együtt keressük, meg fogjuk találni ezeket az útmutatókat.
Békességgel:
David-Scheock-Shenk

Írj levelet a “Nagy Út” szervezőinek! Meséld el azokat a kihívásokat, amelyekkel szembesülsz, ha az “elég” szintjén akarsz élni! Írj az álmaidról - ahogy élni szeretnél! Mondd el, mire lenne szükséged, hogy közelebb juss az “elég” szintjéhez! Levélcím: World of Enough, MCC, 21 South 12th Street, Akron, PA 17501.

27. LÁTOMÁS AZ EGYHÁZAKNAK

Mi az én látomásom az egyház számára?

Hirdessük a hittel élő embereknek azt a látomást, amelyet Jézus tanítása ihletett! A keresztények a 2000. évet jubileumi évnek kiáltották ki! Az egész világon elengedték a kölcsönöket, ősszegyűjtötték a pénzüket, és elosztották a szükséget szenvedő emberek között. Az egyházak az úgynevezett harmadik világból munkásokat küldtek az Egyesült Államokba és Kanadába, hogy megtanítsanak minket, hogyan lehet autók és repülőgépek nélkül utazni, egyszerű, tápláló ételeket főzni és pénzköltés nélkül szórakozni. Az egész nyugati világban a keresztények drasztikusan csökkentették a jövedelmüket és összeköltöztek elmélkedő, aktív közösségekbe. Adóbegyűjtők próbálják megfejteni, miért nem tartoznak többé olyan sokan a katonai adóval. Régebbi vagyonuktól megszabadulva azárnyal a lelkük! Járványként terjed az együttérzés, a békekötés és az öröm. A Szentlélek még a fajgyűlöletet, az osztályok közötti megkülönböztetést és a patriarkátust is legyőzi. A templomba nem járó emberek egységesen csatlakoznak a keresztényekhez, hogy Krisztus életében osztozzanak. Isten alkotó ereje, a Szentlélek együttérzése és öröme, Jézus feltétel nélküli szeretete árad az emberekre mindenütt. Ezt a forradalmat Jézus kezdte, aki teljesen emberi és teljesen Isteni, aki azért jött, hogy megtanítson minket az isteni erő használatára, hogy olyanok legyünk, mint ő.
- Nancy Brubaker

Hogyan nyitok teret önmagamban a szentlélek munkálkodásának?
Hogyan érthetem meg Isten szándékát a világgal kapcsolatban?

A keresztények arra hivatottak, hogy saját erőforrásaikon túl is reagáljanak a világ nyomorúságára. Ehhez a hosszú távú munkához az ad erőt, ha nem felejtjük el Isten elképzelését az őt követő emberekről.

Jegyezd le egy papírra, mi történne a világgal, ha Isten minden teremtménye az Ő akarata szerint élne! Csoportotokon belül beszéljétek meg elképzeléseiteket, és azt a lehetőséget, hogy együttes munkával megpróbáljátok megvalósítani azokat!


28. FORDÍTOTT IMÁDSÁG

“Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem szűkölködött.” - 2 Korintusiaknak 8:8-15

“Isten, kérlek segíts, hogy a szegények meggazdagodjanak, és a gazdagok elszegényedjenek, hogy megtudják, milyen a szegénység. Azután kérünk Istenünk, mindenkit hozz középszintre, és egyenlő ételt és pénzt juttass mindenkinek. Amen.”
Ez volt a hétéves Ben vacsora előtti imája. Születése óta keresztény szolgálatban dolgozunk, ezért sokat hallott az “elég” fogalmáról. Amikor a Zaire-i gyémántbányász faluban laktunk, Bennek két különböző játszópajtása volt. Az egyik Rupert, egy brit gyémánt specialista egyetlen fia, akinek mindenféle játéka megvolt, amit csak repülőgéppel el lehetett juttatni az ország belsejébe. A másik játszópajtás Sabu volt, az ő szülei menekültek voltak, házukat leégették Zaire egy másik részén. Azokon a napokon, amikor az édesanyja kimosta egyetlen ruháját, Sabunak otthon kellett maradnia. Ben nagyon jól érezte magát mindkét barátjával, de szinte soha nem játszottak hármasban. Ruperték házában távirányítós autóval és elektromos billentyűzettel játszott, Sabuval kis sártéglákat készítettek és kergették a csirkéket. Könnyedén váltott a vagyoni szélsőségek között. Ben nem azért imádkozott, hogy minden szegény ember gazdag legyen, hanem azért, hogy minden ember középszinten éljen. Megérezte az “elég” szabadságát.
-Jeanne Zimmerly Jantzi

A “mindenkinek elég” elképzelés része-e Isten tervének az emberiséggel kapcsolatban?
Mit tanultam a “nagy utazás” alatt az “elégről”, és mit tudtam meg önmagamról?
Ajándéknak tudjuk-e elfogadni az “elég” szintjét életünkön át?

A “nagy utazás” végén visszatekintünk az elmúlt 28 nap tapasztalataira.
A jövővel is szembesülünk.
A mai szentírás részlet Isten tervére hívja fel a figyelmet, mely szerint senkinek ne legyen “túl sok” vagy “túl kevés”. A “nagy utazás” tanulsága az, hogy sokunknak egyharmadára kellene csökkentenie a fogyasztását, hogy elérje az “elég “ szintjét.
De mindannyiunknak hasznos elgondolkodni a “bibliai arányosság felszabadító paradoxonáról”, amiről Anthony de Mello történetében olvashattunk a halásszal kapcsolatban.
A jóleső “elég” fel tud-e minket szabadítani a harácsolás elégedetlenségéből? Elég lesz-e mindenkinek a Föld erőforrása, ha igazságosan osztjuk meg? Együtt kell-e másokkal szorosan dolgoznunk, hogy ők is megtapasztalják, Isten csodálatos tervét az emberek számára?
Hogyan tudnánk gyermekeinkre egy olyan világot hagyni, ami elég lesz nekik és az ő gyermekeiknek?
Útjaink különbözőek lesznek, az “elég” mindannyiunknak mást jelent majd.
Bízzunk Istenben, aki teremtett minket, és aki végig fog vezetni bennünket az úton. Áldja meg az Isten néhol hosszú és fáradtságos utunkat, hogy boldogsággal haladhassunk rajta!

MELLÉKLET


ÖKOLÓGIAI NYOMAINK

Az emberek a Föld erőforrásait fizikai szükségleteik kielégítésére használják. A Föld erőforráshoz juttat bennünket, és elnyeli a szemetünket. A gabonaföldek és az óceánok élelmet adnak. Szenet, olajat és más tüzelőanyagot a föld mélyéből kapunk. Az erdők fái a papír alapanyagai, és a fosszilis anyagok égetésekor felszabaduló szén-dioxid elnyelői. A kifosztott földön utak és épületek épülnek.
Ki lehet számolni azt a földmennyiséget, amely egy ember szükségleteinek fedezéséhez kell. Ezt a továbbiakban “ökológiai lábnyomnak” nevezzük.
Az ökológiai rendszerek, amiktől függünk, megújulnak a természet segítségével. A halak szaporodnak, az erdők terjeszkednek, a talajvíz pótlódik az esővel. A fák oxigént bocsátanak ki, és szén-dioxidot nyelnek el. Úgy is használhatjuk ezeket a rendszereket, hogy rendszeresen megújíthassák magukat. Az emberek és minden élő teremtmény megtartó módon élhet a Földön.
Ha azonban túl nagy stresszt okozunk ezeknek a természetes rendszereknek, akkor nem tudnak többé rendeltetésük szerint működni, és nem tudnak megfelelő mértékben megújulni. A stressz mértéke attól függ, hogyan elégítjük ki szükségleteinket és mennyit használunk az erőforrásokból. A technológiai fejlettség lehetővé teszi az emberek számára, hogy könnyebben jussanak hozzá az erőforrásokhoz, ami csaknem biztosan nagyobb fogyasztáshoz vezet. Azoknak az embereknek, akik fejlett technikát használnak, csaknem mindig nagyobb az ökológiai lábnyoma, mint a fejletlenebb technológiával rendelkezőknek.
Ez nem ítélet. Az embereknek nem azért van nagy ökológiai lábnyoma, mert “rosszak”, hanem azért mert házépítésükkel, munkába járásukkal, étkezési és öltözködési szokásaikkal kapcsolatban így döntöttek.
Döntéseiket a társadalom elvárásait követve hozták, nem gondolva arra, milyen hatást gyakorolnak ezáltal a Földre. Az “Ökológiai lábnyomunk” c. kiváló könyv ezt a fogalmat magyarázza meg. Nagyon olvasmányos, számadatok is találhatók benne, amelyek meghatározzák ökológiai lábnyomunk méretét. Mathis Wackernagel és William Rees írta, kiadó: New Society Publishers, P.O. Box 189, Gabriola Island, B.C. Canada VOR 1X0 or 4527 Springfield Avenue, Philadelphia, PA 19143


AZ ÁTLAGOS ÉSZAK-AMERIKAI ÖKOLÓGIAI LÁBNYOM

Az egy országra jutó ökológiai lábnyom nagyságát úgy számolták ki, hogy összeadták a teljes lakosság szükségleteit fedező erőforrásokat, kiszámolták, mennyi földterület kell ezeknek az erőforrásoknak a biztosításához, majd elosztották a kapott földterület nagyságát az adott területen élő emberek számával.
Egy átlagos kanadai ökológiai lábnyoma csaknem 4,3 ha/10,6 acre, nagyjából három városi tömbház mérete (ld. táblázat a köv. oldalon). Egy átlagos amerikai állampolgár ökológiai lábnyoma 5,1 ha/12,6 acre. Az Egyesült Államok lakosai a táblázat kategóriái között elég pontosan meg tudják keresni saját fogyasztási típusukat.
Egyikünk sem közvetlen lakókörnyezetéből kapja a szükséges erőforrásokat, ill. nem ott szabadul meg a szemetétől. Személy-gépkocsijainkba az üzemanyagot például gyakran távoli országokban hozzák felszínre, és finomítják. Kipufogógázunk a légkörbe jut, a szél messze tájakra elfújja.
Az iparosodott országok lakosai országhatárukon kívüli helyekről szerzik be erőforrásaikat, és oda hordják szemetüket. Például Lower Fraser Valley British Columbiában 4000 négyzetkilométer, 1 800 000 lakosa van. Az átlagos kanadai fogyasztásmintát feltételezve, az itteni lakosoknak 73 000 négyzetkilométer az ökológiai lábnyoma. Vagyis lakóhelyük területének 19-szeresét használják életstílusuk kielégítésére.

fogyasztási táblázat - egy átlagos kanadai földhasználata
számadatok = ökológiailag termékeny földterület hektár/fő-ben megadva 1991-es adatok alapján.


ENERGIA
DEGR.
KERT
TERMŐFÖLD
LEGELŐ
ERDŐ

ÖSSZES

élelem
gyüm. zölds.
állati eredetű termékek
0,33
0,14
0,19

0,02
0,02
0,60
0,18
0,42
0,33

0,33
0,02
1,30
háztartás karbantartási
fenntartási
0,41
0,06
0,35
0,08



0,40
0,35
0,05
0,89
közlekedés
gépesített magán
gépesített tömeg
áruszállítás
0,79
0,60
0,07
0,12
0,10




0,89
árucikkek
csomagolás
öltözködés
könyv/újság
szabadidős
felszerelés
más fogy.cikk
0,52
0,10
0,11
0,06
0,10

0,15
0,01

0,06

0,02



0,04
0,13

0,13
0,17
0,04

0,10


0,03
0,89
szolgáltatások
0,29
0,01




0,30
ÖSSZESEN
2,34
0,2
0,2
0,66
0,46
0,59
4,27

Definíciók: energia = fogyasztott fosszilis energia; degr. = erodált föld vagy beépített környezet; kert: = zöldséges- és gyümölcsöskertek; legelő = tejtermékek, hús és gyapjú termelésre; erdő: = elsőrendű erdős terület; szolgáltatások: = állami, oktatási, egészségügyi, szórakozási, stb.


AZ IGAZSÁGOS ELOSZTÁS ÖKOLÓGIAI LÁBNYOMA

Önmagában nem jelent problémát az a tény, hogy egy ország lakosai más országok erőforrásait használják. Ez még a szegény országokban is megtörténik. A probléma az, hogy a vagyonosabb társadalmak nagyon nagy területre terjeszthetik ki ökológiai lábnyomukat. Nem tudnak azonban több földet létrehozni. Túlméretezett ökológiai lábnyomuk “ökológiai deficitet” jelent a világ többi része számára. Ha a Föld ökológiailag termékeny területét (7,4 milliárd ha/18,2 milliárd acre) elosztjuk a világ lakosainak számával (5,8 milliárd), akkor meg tudjuk határozni a Föld erőforrásainak “tisztességes elosztásból származó részét”. E szerint minden embernek 1.5 ha/3.7 acre jutna szükségletei kielégítésére.
A következő oldal táblázata szerint az indiaiaknak többet kell fogyasztaniuk, hogy elérjék ezt a “tisztességes” szintet. Kanadában és az Egyesült Államokban kevesebbet kell fogyasztaniuk az embereknek, hogy mindenkinek elég jusson, vagy meg tudjuk-e növelni a “tortát”?
Az emberiség jelenleg 4,8 milliárd ha/11,85 milliárd acre földterületet használ termőföldként és legelőként.1,7 milliárd ha/4,1 milliárd acre szükséges ahhoz, hogy megtartó módon kielégítsük faszükségletünket. 3 milliárd ha/7,4 milliárd acre kell ahhoz, hogy a fosszilis anyagok égetésekor keletkező szén-dioxidot elnyelje. Ez összesen 9,6 milliárd ha/23,7 milliárd acre, vagyis több, mint a jelenleg használható 7,4 milliárd ha/18.2 milliárd acre.
Hogyan lehet több földterületet használni a meglévőknél? Úgy, hogy az erdőket, a talajt és a levegőt kizsákmányolják, ennek következtében elvesztik regenerálódó képességüket és elvesznek a jövő generációi számára. Közgazdasági kifejezéssel élve (természetes) tőkét használunk, hogy a jelenlegi fogyasztást finanszírozzuk.
Mivel nem tudjuk megnövelni a Földet, úgy tudjuk kielégíteni mindenki szükségletét, ha csökkentjük jelenlegi fogyasztásunkat!

átlagos, személyre bontott fogyasztási összehasonlítás
egy főre jutó fogyasztás 1991-ben


KANADA
USA
INDIA
VILÁG
szén-dioxid kibocsátás (tonna/év)
járművek 100 személyenként
papír fogyasztás (kilogramm/év)
fosszilis energia használat (gigajoule/év)
édesvíz fogyasztás (köbméter/év)
15,2
46
247
250
1,688
19,5
57
317
287
1,868
0,81
0,2
2
5
612
4,2
10
44
56
644
ökológiai lábnyom (ha/személy)
4,3
5,1
0,4
1,8


AZ IGAZSÁGOS ELOSZTÁS MODELLJE

Ha meg akarjuk őrizni a Földet, ha azt akarjuk, hogy Isten minden gyermekének “elég” jusson, akkor azoknak közülünk, akiknek túl nagy az ökológiai lábnyoma, kevesebb erőforrást kell használnia, és kevesebb hulladékot kell termelnie.
Boldog, teljes életet élhetünk Isten rendelése szerint, ha a Föld erőforrásaiból csak a minket megillető részt vesszük el. Ehhez többségünknek egyharmadára kell csökkentenie fogyasztását, vagyis szén-dioxid kibocsátásunkat, fosszilis tüzelőanyag felhasználásunkat, papír és vízszükségletünket kb. 75 %-al kell visszaszorítanunk. Hogyan tudna így élni az ember Észak-Amerikában? A kérdést több oldalról lehet megközelíteni. Egyik: Az ilyen ember olyan házban él, ahol személyenként 250 négyzetláb a lakóterület. A ház szigetelése 50%-al jobb, mint az állam által meghatározott. A háztartásban napenergia melegíti a vizet, ez 100-szorosára csökkenti az ökológiai lábnyomot a fosszilis tüzelőanyaggal való fűtéshez képest. A ház valószínűleg egybe van építve más házakkal, ami tovább növeli a fűtés hatékonyságát.
A lakók a közös könyvtárban olvassák közös reggeli lapjaikat és magazinjaikat. Évente kevesebb, mint 6 000 km-t/3,720 mérföldet tesznek meg autóikon. A más államokban és tartományokban élő rokonokat minden évben vonattal látogatják meg szabadságuk alatt. Biciklivel járnak munkába, hideg napokon busszal, vagy közös autókon.
Minden nyáron veteményezik a család. Trágyaként főleg komposztot használnak. A befőzés és a fagyasztás családi és társadalmi eseménynek számít. Amit nem tudnak megtermelni, azt a helybéli parasztoktól és szövetkezetektől vásárolják meg. A messziről szállított élelmiszereket különleges alkalmakra tartogatják. Születésnapokkor és évfordulókon összejön a vendégsereg, ilyenkor a világ más vidékeinek receptjeit is használják. Az ajándékokat otthon készítik, vagy az életmódjuk szerint élő kereskedőknél veszik.
Az így élő családok viszonylag kis költségvetése azt is jelenti, hogy sok szülő részmunkaidőben dolgozhat. Felszabaduló idejükben segíthetnek gyermekeiknek a tanulásban, játszhatnak velük, segíthetnek a szomszédoknak, dolgozhatnak a kertben, olvashatnak és szolgálhatnak a templomi bizottságokban.


GLOBÁLIS OSZTÁLYOK

A “nagy utazás” egyik kulcsfontosságú elve az, hogy három globális társadalmi-gazdasági osztály létezik.
E három osztály nincs teljesen elválasztva egymástól. A Nyomorgók felső, és a Megtartók alsó szintje nincs messze egymástól. De általános megfogalmazásban az emberiség jól megkülönböztethetően három csoportra tagolódik:

nyomorgók: A világon kb. 1.1 milliárd ember tartozik ide. A háztartásokban az egy főre jutó jövedelem kevesebb, mint 962$ Cdn./700$ U.S. évente. Gabonát, gumós termésűeket és babot esznek. Nagyon ritkán jutnak tiszta vízhez. Fadarabokból, bádogból, ágakból készített házakban laknak. Gyalog közlekednek, esetleg állati erő segítségével. Összességében ez az osztály alkotja a globális család egy-ötödét, de a globális jövedelemnek csak 2%-át kapja munkájáért.

megtartók: Ez a globális középosztály, kb. 3.3 milliárd ember. Tagjai 962/10 309 $ Cdn és 700/7 500 $ U.S. között keresnek évente. Főként gabonaféléket esznek, néha húst. Rendszerint van tiszta ivóvizük. Masszív, de kisebb házakban laknak. Háztartásukban van elektromos áram, rádió, televízió, hűtőszekrény, mosógép. Busszal, biciklivel és vonattal utaznak. A globális jövedelem 33%-át keresik meg együttesen.

túlfogyasztók: körülbelül ugyanannyian vannak, mint a nyomorgók (1,1 milliárd ember). Az egy főre jutó jövedelem több, mint 10 309 $ Cdn./7, 500 $ U.S. évente. Sok húst esznek, előre csomagolt ételeket, üdítőket. Ételeik többsége távoli helyekről érkezik, eldobható csomagolásban. Házaik nagyok, fűtés és gyakran légkondicionálás van benne. Sok elektromos eszközük van, pl. hajcsavaró, szárítók számoló gép, konzervnyitók és órák. Akkor utaznak tömegközlekedési eszközön, ha repülővel mennek. Ez az osztály, amely a globális család egy-ötödét teszi ki, a globális jövedelem 64 $-át keresi. Ez 32-szer több, mint amennyit a legszegényebbek keresnek.
Az Egyesült Államokban és Kanadában sok ember hiszi azt magáról, hogy a középosztályhoz, vagy a szegényekhez tartozik saját osztályán belül. Azonban aki a hivatalos szegénységi szint felett él ezekben az országokban, az a globális felső osztályba sorolható.
Erről a gondolatról teljességében a következő helyen olvashatunk:
A fogyasztói társadalom, és a Föld jövője. - Alan Durning W;W;Norton, 1992.


globális társadalmi-gazdasági osztályok


NYOMORGÓK
MEGTARTÓK
TÚLFOGYASZTÓK
népesség
évi jövedelem

fő ételek

ivóvíz
ház
f elszerelés

utazás
1,1 milliárd
<$962 Cdn/
<$700 U.S.
gabona, bab, gyökerek

nincs
kicsi, nem stabil
alig

gyalog, állati erővel
3,3 milliárd
$962 - $10309 Cdn./
$700-7500 U.S.
gabona, néha hús

majdnem állandóan
erős, nem nagy
villany, hűtő, TV

busz, bicikli, vonat
1,1 milliárd
>$10309 Cdn/
>$7500 U.S.
hús, előre elkészített ételek
mindig van
nagy, kényelmes
számítógép, mikrosütő, VCR
személyautó