A VALLÁS, AHOGYAN A TÖRTÉNÉSZ LÁTJA

Tartalomjegyék, előszó

A teljes könyv egyben

1952 és 53-ban az Edinburgh-i egyetemen tartott "Gifford Lectures" kurzus alapján írta: ARNOLD TOYNBEE

"Időt csak idő győz le."
T. S. Eliot: Four Quartets,
"Burnt Norton" II, ad fin.

TARTALOMJEGYZÉK

    I. RÉSZ

    A NAGY VALLÁSOK HAJNALA

  1. A történész szemével
  2. A természetimádás
  3. Emberimádás: a helyi közösségek bálványozása
    Függelék: "Moloch" és Molk
  4. Emberimádás: egy világállam bálványozása
  5. Emberimádás: egy önelégséges filozófus bálványozása
  6. A fejlettebb vallások megjelenése
  7. A magasabbrendű vallások és a bálványozott világbirodalom találkozásai
    Függelék: Keresztény vértanúk a római katonai szolgálat ellen
  8. A magasabbrendű vallások eltérítése lelki küldetésüktől evilági feladatokhoz
  9. Összeütközés a magasabbrendű vallások és a filozófiák között
  10. A vallásos intézmények bálványozása

    II. RÉSZ

    VALLÁS EGY ELNYUGATIASODÓ VILÁGBAN

  11. A modern nyugati civilizáció befolyása
    Függelék: A vallásos fanatizmustól történt tizenhetedik századi elfordulás lelki árának tizenhetedik századi előrejelzései
  12. A korai modern kereszténység világmegvetése
    Függelék: Két tizenhetedik századi nyugati megfigyelő véleménye a nyugati kereszténységről, mint a nyugati imperializmus eszközéről
  13. A nyugati keresztény életút csődje és a tizenhetedik századi nyugati ellenhatás a Nyugat keresztény örökségével szemben
    Függelék: A nyugati keresztény örökség elleni tizenhetedik századi nyugati reakció kortárs megnyilvánulásai
    a. Morális méltatlankodás
    a.1. A vallásháborúk pusztító hatásai
    a.2. A vallási vezetőknek erőszakra hajlamosaknak kell lenniük
    a.3. A hitvitázóknak részrehajlóknak kell lenniük
    a.4. A hatalom türelmetlenséget szül
    b. Értelmi kétségek
    b.1. Az emberek könnyen becsaphatók
    b.2. A vakbuzgók naivitása
    b.3. A kereszténységnek a kinyilatkoztatástól kell függnie, míg a manicheizmus az értelemhez tartja magát
    b.4. Ha a keresztény ideológia igaz, Isten szörnyeteg
    b.5. A nevetségesség tőre
  14. A nyugati élet tizenhetedik századi elvilágiasodása
    Függelék: A tizenhetedik századi nyugati forradalom kortárs megnyilvánulásai a tekintélyelv és annak alkalmazása ellen a megfigyelés és kísérletezés módszereiben
    a. Lázadás a tekintélyelv ellen
    b. A kísérletező és megfigyelő módszerek elfogadása
  15. Egy szekularizált későmodern civilizáció világarányú elfogadása
    Függelék: Kortárs kifejeződései Nyugat tizenhetedik századi elfordulásának hagyományos vallási türelmetlenségétől
    a. Pogányok és atheisták sem voltak rosszabbak a keresztényeknél
    b. A mohamedánok nem rosszabbak a keresztényeknél, kivéve a pokolgépek használatát
  16. Két újra felállított görög-római bálvány
  17. A legyőzhetetlen műszaki szakember bálványozása
  18. Vallási perspektíva a huszadik század világában
    Függelék: Tizenhetedik századi visszahatás Nyugaton a vallási türelmetlenséggel szemben
  19. Feladat: Az emberiség vallási örökségének lényegét tisztítsuk meg a nem-lényeges elemektől
  20. Énünk, szenvedés, énközpontúság és szeretet

BEVEZETÉS

Ez a könyv két, 1952 és 53-ban az Edinburgh-i egyetemen tartott "Gifford Lectures" kurzusból született. Amikor az egyetem meghívásával megtisztelt, hogy legyek az egyik előadója a sorozatnak, egyúttal téma-javaslatot is kért. Azt feleltem, hogy részemről arról a sejtésről szeretnék beszélni, amelyet a Világról kapunk a történész szemével. Megijedtem magam is a tárgytól, mihelyt ajánlatomat megtettem, még inkább amikor elfogadták. Ajánlatom háttere az volt, hogy eljutottam életemben egy olyan ponthoz, amikor ez a kérdés: "hogyan viszonyuljunk a valláshoz?" túlságosan erősen követelt választ ahhoz, hogy tovább ignorálhattam volna. Talán továbbra sem veszek róla tudomást, ha sikerül meggyőznöm magamat arról, hogy ez személyes kérdés csupán. Akkor nem lenne fontos és érdekes másoknak. Én azonban úgy gondolom, hogy a Nyugat most élő generációjának jellemző kérdése ez, ami engem nyugtalanít. A bajok gyorsuló érzékelése juttatja eszünkbe a vallást. Ez a közös tapasztalat felhívás, hogy ki-ki elfogulatlanul kutassa a Valóságnak azt a sejtését, amellyel hivatásával kapcsolatban találkozik.

Sir Thomas Brown híres könyvének címe Religia Medici. Ha a mai angol olvasó még elviselné a latin címet, a mostani helyett írhattam volna Religio Historici-t.

"A vallás, ahogyan a történész látja" szükségszerűen átfedi a "Tanulmány a történelemről" némely területét. Jelenlegi könyvem sokkal szűkebb skálájú. Ezért - gondolva, hogy egyik-másik olvasó jobban bele akar merülni a részletekbe - olyan fejezeteknél, amelyeket már tárgyaltam említett másik könyvemben, utalok erre. Mostani könyvem rövid összefoglalás, ezért nem ismételhetem fogalmaim magyarázatát, sem megállapításaim illusztrálását és érveit. Tételeimet elég merészen kellett előadnom. Ez azt a benyomást keltheti, hogy személyes nézeteimet összetévesztem eldöntött tényekkel. Nagyon jól tudom, hogy mindkét könyvemben csak egyetlen véleményt képviselek a sok lehetséges közül. Kérdéseket szándékozom felvetni írás közben, nem akarok dogmákat alkotni. Ha dogmatikusnak látszik mostani könyvem némelyik része, az nem illúzióim, egyedül a sűrítés következménye.


A teljes könyv egyben