Simonyi Gyula
mérnök-közgazdász szak
1994

Környezeti etika és gazdaság
Simonyi Gyula: Környezeti etika és gazdaság .
"Régen ilyen szép volt a világ..Most már így bepiszkolták.".˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙(Kristóf, 7 éves)
Tartalom
Táblázat kezdete C.
1.Bevezetés 6
2.Elôzmények és áttekintés 11
3.Az elvi konfliktusok alapjai 15
3.1.Egoizmusra vagy altruizmusra építô gazdaság? 15
3.2.Haladás vagy fenntarthatóság? 19
3.3.Demográfia 22
4.A konfliktusok feloldásának lehetôségei 26
4.1.Értékrendi kérdések 26
4.1.1.A Föld eltartóképessége 26
4.1.2.Nem-anyagi dimenziók 28
4.1.3.A bôséggazdaság 29
4.1.4."A nyugalom és kényelem dicsfénye" 31
4.1.5.Üdülés vagy felüdülés? 33
4.1.6.Szexuális etika 34
4.1.7.A tudomány relativizálása 35
4.2.Igazságosság 38
4.2.1.A Jubileum eszménye a Bibliában 38
4.2.2."...miképpen mi is elengedjük adósaink tartozásait" 39
4.2.3.Az evangélium és az adósságválság 40
4.2.4.Együttmunkálkodó és osztozó gazdaság mintái 42
4.2.5.A kapitalizmus keresztény értékelése 43
4.3.A civil társadalom erôsítése 47
4.3.1.A haladás-mítosz 47
4.3.2.A nincstelenek egyenlôsége 48
4.3.3.A hadiipar globális mínusz 50
4.3.4.A kapitalista gazdaság individualizál 52
4.3.5.Öko-világdiktatúra vagy erkölcsi megújulás 53
4.3.6.Jog és etika 55
4.3.7.Kontraszt-gazdaság 56
4.4.Oktatás és nevelés 59
4.4.1.Szocializáció 59
4.4.2.A média súlya 61
4.4.3.A nem-emberi világ tisztelete 63
4.4.4.A környezeti nevelés 64
4.4.5.Erôszakmentesség 65
4.4.6.Prófétákra van szükség 66
4.4.7.A vallások fejlôdése 68
5.Összefoglalás és javaslatok 73
6.Irodalomjegyzék 75
7.Bibliográfia 79
7.1.Környezetetika és gazdaság 79
7.2.Környezeti etika 80
7.3.Környezetgazdaságtan 82
7.4.A Római Klub elsô jelentései 83
7.5.A Kairói Népesedési Konferencia dokumentációjából 84
.Táblázat vége C.
. Bevezetés
Aurelio Peccei, a Római Klub. alapítója és haláláig elnöke 1930-ban közgazdaságból szerzett doktorátust. Sok évig a Fiat cég felsô vezetésében dolgozott, Kínában, Olaszországban, majd latin-amerikai vezérképviselôként. Egy nemzetközi mûszaki és gazdasági tanácsadó cég igazgatójaként 1964-ben, amikor az Olivetti cég anyagi nehézségek közé került, ôt hívták meg, hogy hozza rendbe a nagyvállalat ügyeit. (Peccei, 1984, 193. old.)
Ez a félévszázados és világméretû tapasztalatokkal rendelkezô közgazdász már egy évtizeddel ezelôtt így írt a közgazdaságtan válságáról:
"Ébredjünk föl végre, vegyük észre a valóságot, hogy ti. a gazdaság cserbenhagyott minket. Gazdálkodásunk elméleti nézôpontból csakúgy, mint a gyakorlati teljesítmény szempontjából ellentétbe került az emberiség alapvetô érdekeivel. ....
Hány, de hány kormánynak jön kapóra, ha csillogó ígéretekkel kápráztatja el a népet, nem törôdvén azzal, hogy ezeket az ígéreteket sem az adott pillanatban, sem pedig késôbb nem lehet majd teljesíteni. Micsoda képmutatással állunk itt szemben! ...
Kérem olvasóimat, ne értsenek félre. Hiszen egyáltalán nem szeretném kétségbe vonni, hogy a gazdálkodás egyike a legalapvetôbb emberi tevékenységeknek . de ezt a tevékenységünket nem jól végezzük. Nélküle valóban nincs jólét az egyén számára, nem bontakozhat ki az emberi személyiség, elképzelhetetlen a polgári haladás és a társadalom kulturális gazdagodása. ... De nem abszurdum-e, hogy a távoli múlt elvei és eljárásmódjai vezérlik eme sorsdöntô tevékenységünket, hogy valamiféle . bármiféle . növekedésnek vagyunk továbbra is a megszállottjai, hogy nem lépünk ki a partikuláris gondolkodás és a parciális különérdekek börtöncellájából. A rossz irányítás következtében szemrebbenés nélkül pazaroljuk a természeti és emberi erôforrásokat. S ugyanígy nem hihetetlen-e, hogy az ipari társadalmak képtelenek okosan élni technikai erôforrásaikkal? égy próbálják fenntartani magukat, hogy egész sor fiktív pénzforrást teremtettek. Több billió dolláros összegekrôl van szó, a különbözô országok ennek terhére vesznek föl kölcsönöket egymástól, nagy hitelekkel terhelvén meg a jövôt, ami egy napon a nemzetközi pénzpiacok kártyavárként történô összeomlásához vezethet. ...
égy teszünk, mintha az események menetében kizártak lennének az ugrások, elhitetjük magunkkal, hogy a szegény nemzetek fiai a jövôben is szótlanul eltûrik megnyomorítottságukat, hogy a munkanélküliség nem más, mint puszta változó a gazdasági egyenletben, hogy mindig lesz természeti forrás és tôke, amikor a gazdaságnak csak szüksége van rájuk és áraikat a piac törvényei szabják meg. ...
S változatlanul a tradicionális gyógymódokat ajánlják, noha ezek alkalmazásával a jelenlegi válságnak sem sikeredett elejét venni. ... Pusztán technikai intézkedésekkel a legkevésbé lehet a társadalomban mélyen gyökerezô bajokat orvosolni. ... Kiváltképpen hátrányos minden olyan kísérlet, amely a javak és szolgáltatások iránt kelt újabb és újabb igényt, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a természeti erôforrások tekintélyes hányada már kimerült és a felkeltett szükségletek kielégítése céljából egyre költségesebb és mind energiaigényesebb technológiákat vagyunk kénytelenek bevetni. Ha nem tudunk szabadulni annak a mítosznak a hatása alól, hogy az exponenciális gazdasági növekedésnek sohasem szakad vége, ... bizonyos nyersanyagokból vagy termékekbôl hiány támad a piacon, emelkednek az árak, krónikus infláció tör ránk és monetáris káosz lesz úrrá a világon, mely körülmények csak a spekulációnak kedveznek, a megfontolt vállalkozókat viszont elkedvetlenítik. ...
Nem ismertük fel sem a lenyûgözô méreteit, sem pedig a forradalmi jellegét azoknak a jelenségeknek, amelyekkel az elkövetkezô esztendôkben dolgunk lesz. A világot mély, összetett gazdasági válság marcangolja, és nem látjuk a kivezetô utat belôle. ...
A közgazdaságtanban forradalmian új látásmódra van szükség, még sokkal inkább, mint általában a tudományban." (Peccei, 1984, 108-116. old.)
Az emberiség jövôjét fenyegetô globális katasztrófaveszélyek közül az ökológiai válság az egyik legsúlyosabb, mert megtörténhet, hogy bizonyos változások (éghajlati fölmelegedés, talajpusztulás, ózonritkulás, stb.) visszafordíthatatlanná válnak, mire az emberiség ráeszmél a folyamatok súlyosságára és cselekedni próbál.
Bizonyosnak látszik . ahogyan Ikeda alábbi szavai jól kifejezik (Toynbee - Ikeda, 1992, 39. old.) ., hogy az emberiség túlélési esélyeit tekintve az etika forradalma az egyik legjelentôsebb tényezô:
"Az a hiedelem, hogy a további tudományos eredmények véget vetnek majd a környezetszennyezés és az emberi tevékenység következtében támadó katasztrófáknak, csak arra szolgál, hogy elvonják a figyelmet az emberi etika forradalmának elengedhetetlen szükségességérôl. A tudományban való efféle bizakodás azáltal, hogy elvakítja az embert e szükségesség iránt, nagyobb katasztrófákat idézhet elô, mint amelyeket eddig ismertünk."
Elkerülhetetlen és kívánatos, hogy az etikának növekvô szerepe legyen a gazdaságban. Ehhez egy másik téveszmét is el kell hárítani. Etikáról csak olyan területekre vonatkozóan beszélhetünk, amelyekre az emberi döntés hatással van. Nincs értelme például a kozmikus csillagrobbanásokkal kapcsolatban emberi felelôsségrôl, etikáról beszélni, ha ezekre a történésekre az emberiség semmiféle befolyással nem lehet. Környezeti etikáról ill. gazdasági etikáról akkor beszélhetünk, ha elismerjük, hogy a Föld ökológiai sorsa ill. a világgazdaság felelôs emberi döntésekkel befolyásolható. "Korunk egyik súlyos tévedése az a felfogás, hogy a közgazdaság az életünk olyan adottsága, amellyel szemben tehetetlenek vagyunk, hogy a gazdaság saját mechanizmusainak, kérlelhetetlen törvényeinek alávetett folyamat. A közgazdaság nem fizikai törvények által irányított gépezet; a társadalmi és a gazdasági rend megteremtôje ... az emberi értelem és akarat." (Muzslay, 1993, 9. o.)
A közgazdaságtannak semmiképpen sem szabad abba a szûklátókörûségbe esnie, hogy adottnak tekintse a világgazdaság természetét és arra szorítkozzon, hogy az egyéni, vállalati, nemzetgazdasági siker stratégiáit próbálja megtalálni az adott világgazdaságban. Ellenkezôleg, arra kell rámutatnia, hogy egy globális katasztrófa felé haladó világgazdaságban semmiféle lokális sikerstratégiának nincs hosszabb távon értelme.
1. ábra: Az ipari nemzetek csúcsértekezlete a világgazdaság csónakjában: "Igen, észrevettük. Azonban a csónak Önök felé esô vége süllyed.".
Ma a közgazdaságtan elsôrendû feladata, hogy az emberiség . mint egész . túlélésének stratégiáit és a világgazdaság ez irányú alkalmazkodóképességének fejlesztését kutassa és rámutasson az egyes emberek és csoportok . hatáslehetôségeiktôl függôen különbözô mértékû . felelôsségére. Ezen belül az etika, mégpedig éppen a gazdasági etika és a környezeti etika együttese döntô szerepet játszik.
"Mindenki, aki a gondolkodó névre érdemes manapság, szükségszerûen az ökológia felé fordul, abban az értelemben, hogy megbecsüli és kihasználja a szerves élet sokrétûségét, és a változtatást nemcsak egyedül az embernek vagy egyetlen nemzedéknek az igényeihez igazítja, hanem összes szerves társához és természetes környezetének minden részletéhez." (Mumford, 1986, 280. old.)
Az etikát Herman E. Daly. (Daly - Townsend, 1993, 20. old.) a következôképpen helyezi el a végsô eszközök és a végsô célok közti skálán:
Fizika . . Végsô eszközök (anyag, energia).Technika {. Közbensô eszközök (javak, munkaerô).Politikai gazdaságtan {. Közbensô célok (egészség, képzés, stb.).Etika {.Vallás . . Végsô cél (?)
A téma rendkívül kényes, az életet alapjaiban érintô kérdésekrôl szól: pénzrôl, életmódról, szokásokról, családtervezésrôl, jóságról és gonoszságról, méltóságról és önbecsülésrôl, együttélésrôl és halálos küzdelemrôl, reményrôl és kilátástalanságról, és még hosszan sorolhatnánk. Egy diplomamunka nem, csak alaposabb kutatás mondhatja ki azokat a kemény következtetéseket, amelyeket helyzetünk súlyossága indokol. Ez magyarázza a szakirodalomra támaszkodást és a sok idézetet. A rövid idô. miatt sok helyen csak jelezve vannak a lehetséges továbbhaladási irányok (További kutatási lehetôségek).
Amint a következô pontban részletesen láthatjuk majd, magyar nyelven mind a gazdasági, mind a környezeti etika, és különösen a kettô közös területe majdhogynem ismeretlen. Ez a diplomamunka szeretne hozzájárulni a téma sürgetôen fontos ismertté válásához, továbbá a vonatkozó irodalom feltérképezésével és az alapvetô problémák és eredmények bemutatásával a további kutatás számára egy kiindulópontként szolgálhat.
A dolgozat felépítése a következô:
2. Elôzmények és áttekintés
3. Az elvi konfliktusok alapjai
3.1. Egoizmusra vagy altruizmusra építô gazdaság?
3.2. Haladás vagy fenntarthatóság?
3.3. Demográfia
4. A konfliktusok feloldásának lehetôségei
4.1. Értékrendi kérdések
4.2. Igazságosság
4.3. A civil társadalom erôsítése
4.4. Oktatás és nevelés
5. Összefoglalás és javaslatok
6. Irodalomjegyzék
7. Bibliográfia
. Elôzmények és áttekintés
Magyar nyelven már a gazdasági etika is sajnos nagyon elhanyagolt téma, és ezen belül még ismeretlenebb ennek a környezeti etikával közös részterülete. éttörô jelentôségû a Gazdaságetikai Központ 1993-as (de gyökereiben sokkal régebbre nyúló.) létrejötte a Budapesti Közgazdasági Egyetemen. Az általuk szerkesztett köteteken (Kindler - Zsolnay, 1993, Kerekes - Kindler - Vargha, 1993, valamint Kindler - Zsolnay, 1993, Egyházfórum.) és megjelent rövid elôadásaikon (Szabó-Jilek, 1994) kívül magyar nyelven még egy nyugaton élô szerzô munkája jelent meg nemrég (Muzslay, 1993). Környezeti etikáról azonban ezekben is legföljebb csak érintôlegesen esik szó. Nagy jelentôségû viszont, hogy az öko-közgazdaságtan klasszikusa, Schumacher könyve, A kicsi a szép., bár sok év késéssel, de magyarul is megjelent.
A másik oldal, a környezeti etika felôl közelítve Hankiss könyvét kell említeni (1979), amely a társadalmi csapdák. kérdését szélesebb körben ismertté tette, és Endreffy Zoltán tanulmányait a nyolcvanas évekbôl., valamint a Concilium. ökoteológiai tematikus száma érdemel figyelmet, amely a Bokor. tagjainak fordításában jelent meg magyarul (Bulányi, 1991), ezekben azonban a gazdaság kérdése marad periférikus.
Az alábbi ábrák történelmi távlatban szemléltetik, hogy korunk milyen elképesztôen hirtelen és gyökeres változásokkal terhes:.
2. ábra: A világ energiafogyasztása (a satírozott rész a fosszilis energiahordozók elfogyása), az egy fôre esô energiafogyasztás, és a világ népességének alakulása. A vízszintes skálán az idô ezerévekben, a 0 a jelen. A jövô lehetôségei a stabilitás . magas˙(I) ill. alacsony (II) szinten ., vagy az összeomlás (III).
Egy példán (az etika klasszikus tárgyalása a filozófia keretében) ugyanakkor láthatjuk, hogy a közgondolkodás (beleértve a filozófusi, politikusi, mérnöki stb. közgondolkodást is) mennyire lassan képes csak felismerni az itt szemléltetett változást, hogy az . történelmi léptékkel mérve . milyen rémisztô hirtelenséggel csapott rá az emberiségre és hogy mekkora horderejû. Egy frissen, a patinás Herdernél megjelent tudományos igényû és terjedelmes mû (Anzenbacher, 1993), noha egy 1992-es, jelentôsen átdolgozott kiadás fordítása, négyszáz oldalán csupán egyetlen kilencsoros bekezdésben említi a környezetet, itt is csupán 'az emberhez méltó környezet megôrzése' szerepel, mint emberi jog. (Vajon van az emberhez méltatlan természeti környezet is?) A szociális piacgazdaságról beszélve nem említi az ökoszociális piacgazdaságot (350. old.), és egyedül csak John Rawls (1971-ben publikált) igazságosság-elméletének ismertetésében fordul elô egy zárójeles félmondatban a késôbbi nemzedékek érdekeinek figyelembevétele (351. old.)
A magyarral ellentétben idegen nyelven már sokkal bôségesebb irodalom lelhetô fel.
A környezeti etika. könyvnyi vastag negyedéves angol folyóirata már a 16. évfolyamában jár, nemzetközi társaság is mûködik ebben a témában.. A máltai egyetem környezeti intézete hálózatot mûködtet és folyóiratot ad ki a jövô generációk iránti felelôsség jegyében.. A bibliográfiában külön szerepelnek környezeti etika témájú könyvek..
"A gazdasági etika mint kutatási irányzat mára önálló diszciplínává vált, különösen az USA-ban. Több mint 200 amerikai egyetemen tanítanak gazdaságetikai kurzusokat. A tudományterületnek önálló folyóiratai vannak, például a Journal of Business Ethics és a Business Ethics Quarterly. A témakör irodalma lassan könyvtárnyira duzzad. Befolyásos szakmai szervezetek sora alakul, amelyek részben vagy teljes egészében a gazdaságetikát tûzik zászlajukra. Kiemelkedik ezek közül a szervezetek közül a Council for Ethics in Economics (Columbus, Ohio) és a Society for the Advancement of Socio-Economics (Washington, D. C.)." (Kindler - Zsolnay, 1993, 10. old.)
A környezeti etika és a közgazdaságtan közös területét tárgyaló irodalom egyrészt a felhasznált irodalom jegyzékében, másrészt a Bibliográfia elején külön pontban szerepel. E területen jelentôs a The Other Economic Summit., amely 1984 óta dolgozik egy új politikai gazdaságtan kialakításán. 1986-ban alakult a The New Economics Foundation., egy olyan közgazdaságtan oktatására, amely megfelelô választ tud adni az emberi igények, személyes fejlôdés, társadalmi igazságosság, a források fenntartható használata és a környezet megôrzése teljes skálájára. Ennek a munkának a keretében jelent meg az alternatív közgazdaságtan egyik alapkönyve: Daly - Cobb, 1989. Negyedéves folyóirata a New Economics.
. Az elvi konfliktusok alapjai
Egoizmusra vagy altruizmusra építô gazdaság?
A gazdasági életre jelenleg a legnagyobb hatást az a hagyományos kapitalista gondolkodásmód látszik gyakorolni, amelyet a bevezetésben pl. Peccei idézésével is jellemeztünk és amely kritikusai szerint a távlati felismerésekre, a válság kezelésére teljesen alkalmatlan. Ez a gondolkodásmód rövid távú és parciális sikerstratégiákra épül, a növekedés fenntarthatóságának illúziójában él, és makacsul hiszi, hogy az egyéni ill. vállalati egoizmusok valamiféle 'láthatatlan kéz' vezérlésével közjóvá adódnak össze.
Az egyéni egoizmus és a közjó harmóniájával szemben szkeptikusok szerint nem mûködik ilyen 'láthatatlan kéz':
"Elsônek G. Hardin, majd többen mások kifejezetten a klasszikus kapitalizmus ideológiájával szemben fogalmazták meg a maguk álláspontját, cáfolva azt az Adam Smith kifejtette tételt, hogy az egyének, bár mindegyikük kizárólag saját hasznát keresi, mégis, mintha valami 'láthatatlan kéz' vezetné ôket, végül is együttesen és öntudatlanul a közjót mozdítják elô. Nem, nincs ilyen láthatatlan kéz: az önérdeküket hajszoló egyének kíméletlen versenye nem áldást hozó láthatatlan kéz, hanem sokkal inkább 'láthatatlan ököl, amely lesújt a közjóra'.." (Hankiss, 1979, 20. old.)
A gazdaság egyik legnagyobb dilemmájának látszik . amivel a gazdasági szereplôk nagyon is tisztában vannak ., hogy aki a gyengébbek (a környezet, a jövô generációk és a jelen nyomorgók) kímélésére költ, az hátrányba kerül a versenyben. Hiszen makroszinten olyan rendszer jött létre, amelyben Machiavelli . eredetileg a háborúra, az erôszak erkölcsi korlátozására vonatkozó. . felismerése érvényesül: etikusnak lenni, vagy pláne (a potenciálisan sem vevôvel szemben) nagylelkûnek lenni a (paradigmán belül értelmezett) siker szempontjából nézve igen kockázatos.. Az állami és nemzetközi szabályozás mértékérôl szüntelenül folyó viták azt mutatják, hogy ebbôl a 'társadalmi csapdából' paradigmaváltás nélkül nehéz kiutat találni.
Társadalmi csapdának nevezzük azokat a helyzeteket, amelyekben az együttmûködés minden résztvevônek elônyös, de nagy a kísértés az együttmûködésbôl való kilépésre, mert noha az a bennmaradóknak kárt okoz, a kilépô jobban jár általa. Környezeti jellegû példaként lássuk a közlegelô tragédiája. nevû társadalmi csapdát.
"Egy közlegelôn a faluban lakó 10 gazda egy-egy tehenet legeltet... mindegyik ezer fontot nyom, azaz súlyuk együtt tízezer font. Az egyik gazda azonban gondol egyet, s hogy hasznát megduplázza, még egy tehenet kicsap a legelôre... Mivel 11 tehén esetén valamivel kevesebb fû jut egy-egy tehénnek, mindegyik csak 900 fontra hízik meg. Vagyis az, akinek már két tehene legel, 800 fontot nyer (egy ezer fontos tehén helyett két 900 fontos), a többiek fejenként 100 fontot veszítenek, s együttesen is veszítenek, mert a tehenek összsúlya csak 9900 font. Ez még nem nagy eset. De mi történik akkor, ha még egy gazda, majd egyre több így gondolkozik, hogy én is beküldök egy tehenet, hogy nyereségemet növeljem? ... A közösség együttes jövedelme egyre csökken, s ezen belül különösen is csökken az együttmûködésben kitartók, a nem dezertálók jövedelme. S minél többen dezertálnak, annál inkább csökken a dezertálók jövedelme is. A folyamat mégse áll meg, mert a pillanatnyi állapothoz képest az újabb dezertáló mindig nyerhet. Végül elpusztul a közlegelô és éhen halnak a tehenek." (Hankiss, 1979, 21-25. old.)
Hargrove (1989, 209-210. old.) egyenesen kétségbevonja az egoizmusra építô közgazdaságtan tudomány voltát:.
"µllíthatják, hogy a gazdasági értékeknek elsôbbséget kell élvezniük minden más értékkel szemben, mert ezek objektíven levezethetôk a közgazdaságtan tudományából . de ennek az érvelésnek igen csekély értéke van, mert a közgazdaságtan nem is tudomány, csupán egy hitehagyott leszármazottja a tizenkilencedik századi etikaelméletnek, amely tudománynak állítja be magát. A modern gazdasági elmélet közvetlenül az utilitarizmuson alapszik, tudományos látszatot keltve egy gazdasági zsargon használatával a logikai pozitivizmus szellemében. Az igazi tudományoktól eltérôen, amelyek empirikus kutatásokra alapoznak, a közgazdaságtan az úgynevezett gazdasági ember gazdasági viselkedésére vonatkozó spekulációkon alapszik, aki teljesen a racionális egoizmus szerint cselekszik, ami nem éppen ajánlható etikai elmélet. A közgazdaságtan nem mutatta ki, hogy a gazdasági értékek objektíven felülmúlják a többi, hagyományosabb értéket: egyszerûen csak semmibe veszi ezeket az értékeket.".
Arra, hogy a gazdasági elmélet kifejleszthetô egyenesen az altruizmusra támaszkodva, Hargrove példaként hozza David Collard könyvét: Altruizmus és gazdaság, tanulmány az önzetlen közgazdaságtanról. (214. old.). Szerinte a közgazdaságtan etikai beállítottsága nem az úgynevezett gazdasági ember, hanem korunk hangadó közgazdászainak szemléletét tükrözi. "John Maynard Keynes például ezzel a megjegyzéssel foglalta össze etikai szemléletét: 'Megmaradtam, és mindig is meg fogok maradni morál nélkülinek.'." (215. old.)
. Haladás vagy fenntarthatóság?
A másik fô gondolkodásmód . amely természetesen nem tekinthetô egységes irányzatnak, de amelyet átfogóan talán mégis nevezhetünk például ökoszociális gazdaságtannak . képviselôi rendkívül kritikusak a domináns, a világot válságba vivô gondolkodásmóddal szemben:
"Szüntelenül a rövid távú, filléres elônyöket állítják a középpontba és figyelmen kívül hagyják a hosszabb távú költségeket, amelyeket ráterhelnek a társadalom más szektoraira, a környezetre és a jövô generációkra. A fejenkénti átlagos bevétel és a GNP növekedését használják a 'haladás' mérésére, ami mára egy tragikomikus viccé vált. Vissza kellene küldeni ezeket a közgazdászokat az iskolába, hogy tanuljanak egy kis szociológiát, kulturális antropológiát és ökológiát." (Henderson, 1991, 222. old..)
Az ilyen kritikáknak ma már nem csak a világnyomor és a szüntelenül dúló háborúk adnak súlyt . amelyek a gazdasági és politikai elitet mintha kevésbé izgatnák ., hanem az Északot is súlyosan fenyegetô környezeti válság tényei is. Az emberiség Konrad Lorenz szerinti nyolc halálos bûne közt a második: "A természetes életteret elpusztítjuk, mely által nemcsak azt a külsô környezetet romboljuk le, amelyben élünk, hanem az ember önmagát is megfosztja a felette álló teremtés szépségének és nagyságának a tiszteletétôl." (Lorenz, 1988, 96. old. A könyv irodalomjegyzékében ott szerepel a Néma tavasz., amely már címében is figyelmeztet, hogy madárdal nélküli jövô felé haladunk.)
Van ugyan egy 'világoszöld' vonal, mely szerint elég a termelés és fogyasztás környezetkímélôbbé tétele, azaz a fogyasztói társadalom fenntarthatóvá tehetô, de a nemcsak a környezetre, hanem szociálisan (mégpedig a harmadik világot is beleértve) érzékenyebbek azt képviselik, hogy elkerülhetetlen a volumenek csökkentése, az életforma és az értékek megváltozása.
Az anyagi növekedés fenntarthatóságának mítoszát egyetértôen és sokféle megközelítésben támadják. "A túl sok energia éppoly végzetes az életnek, mint a túl kevés: ez az oka, hogy az élet egyik legfôbb törvénye a felvett és leadott energia szabályozása, nem pedig korlátlan kibôvítése." (Mumford, 1986, 296. old.)
3. ábra: A pénz nem ehetô!
"Ha kivágtad az utolsó fát, ha kifogtad az utolsó halat, ha megmérgezted az utolsó folyót, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehetô!".
Quinn kimutatja, hogy a békés vetélkedés, azaz a nem háborúzó, hanem csak versengô etika az egész evolúció törvénye. Bizonyítása nagyon egyszerû: ha ezt a törvényt nem tartanák be, a dolgok nem lennének ilyenek.
"Vetélkedhetsz képességeid legjava szerint, de nem üldözheted a vetélytársaidat, nem semmisítheted meg a táplálékukat, ill. nem tagadhatod meg, hogy táplálékhoz jussanak. Más szóval vetélkedhetsz, de nem viselhetsz hadat. ..
Ha nem tartanák be ezt a törvényt kivétel nélkül, akkor egy faj létezne a vetélkedés minden szintjén: a legerôsebb. ... Egy ilyen kevés fajból álló közösség ökológiai szempontból törékeny lenne, rendkívül sebezhetô. A változatosság maga a közösség számára túlélési tényezô. Százmillió faj közössége szinte mindent túl tud élni. ...
Különös, ezt majdhogynem szent munkának tekintik. Irts ki mindent, amit nem tudsz megenni! Irts ki bármit, ami azt eszi, amit te eszel! Irts ki mindent, ami nem táplálja azt, amit te eszel! Ez valóban szent munka az Elvevôk kultúrájában. Minél több vetélytársat pusztítotok el, annál több embert hozhattok a világra, s így a pusztítás jószerivel a létezô legszentebb munkává válik. Amint kivonjátok magatokat a korlátozott verseny törvényének kényszere alól, a táplálékotok és annak tápláléka kivételével a világon minden megsemmisítendô ellenséggé válik." (Quinn, 1993, 139-146. old.)
Érdekes lenne megvizsgálni azt a hipotézist, hogy ugyanez érvényes az emberiségen belül is. A fajok kihalásához hasonlóan kipusztítja az Elvevô ember a Meghagyó kultúrákat, s az uniformizált civilizáció túlélésképtelen. A vallási vagy egyéb diktatúrák, amikor üldözik és pusztítják a másságot, önmagukat szegényítik el és teszik túlélésképtelenné. Gazdaságunk, noha a maga alaphozzáállásán belül látszólag nagymértékû sokféleséget és alkalmazkodóképességet mutat fel, éppen alapvetô hozzáállásában nem vált-e máris az alkalmazkodó.képtelenségig egyoldalúvá?
"Mindazt, amit eddig olvastunk, el lehet utasítani. Meg lehet tagadni. Ki lehet gúnyolni. Mint bármely más gondolatot, igazságot vagy akár tényt is. De nem lehet nem megérteni azt, hogy csak a fenntartható marad fenn. Bárhogy döntünk, csak fenntartható gazdaság létezhet, csak fenntartható gondolatok, fenntartható erkölcstan maradhatnak meg. Csak fenntartható életmódot fognak élni . korszakok múltán . a megmaradásra képes, élhetô életet élô emberek... vagy mások.".
. Demográfia
A népességrobbanás. a környezeti etikának és a gazdaságnak egyaránt fontos témája, amelyben ráadásul a fenti gondolkodásmódok látszólag mind egyetértenek.
A gazdaság ugyan fogyasztókat és munkaerôt igényel, de a technikai változások miatt már nincs szükség annyi munkaerôre, az egész világon magas a munkanélküliség, ezért a szegény országok népességének növekedése már nem növeli a vásárlóerôt sem. Az olyan gazdaság szempontjából, amely nem az emberekért van, a harmadik világ tömegei 'fölösleg-emberek'.
A környezet, az eltartóképesség szempontja ma egyértelmûen a népesség stabilitását és nem növekedését kívánja.
A szociális gondolkodás szeretné megszüntetni a termékenység természeti csapás. jellegét, és megadni a szülôknek a döntési lehetôséget, hogy mennyi gyermekük legyen és mikor.
A Nobel-díjas viselkedéskutató az emberiség nyolc halálos bûne közt elsôként írja: "A föld túlnépesedik, s ez a szociális kapcsolatok túlkínálatával mindannyiunkat arra kényszerít, hogy ellenük alapvetôen 'embertelen' módon védekezzünk, továbbá a túl sok egyed szûk térben való összezsúfolása közvetlen agressziót vált ki." (Lorenz, 1988, 96. old.)
További kutatási lehetôségek:
Ha egyszer a környezeti, a szociális és a gazdasági gondolkodásmód egyetért a demográfiai stabilitás kívánalmában, milyen okok vannak a népességrobbanás mögött? Pl. kulturális, vallási és etikai hagyományok, évezredes nehézkedés: patriarchális uralom, amelyben a nôk nem dönthetnek a testükrôl és gyermekeik számáról, foganásuk idejérôl, nem szólhatnak bele vallásuk tanításának kialakításába, ugyanakkor viszont nekik kell hordozniuk a terheket: elemi emberi igények a saját gyermekre és az öregkori biztonságra (magas gyermekhalandóság esetén ez sok gyereket jelent) stb.?
"A helyzet drámaiságának egyik oka az a nemtörôdömség, ahogyan a családtervezési programokat kezelik nemzeti és nemzetközi szinten. Különösen a harmadik világban a legtöbb ember számára nincs elérhetô családtervezési tanácsadás és szolgáltatás." (Brown, 1991)
Quinn sokkal alapvetôbb okokra mutat rá: a jelenségek szintjén egy ördögi körre, a gyökerek szintjén az 'Elvevô civilizáció' hibás alapfilozófiájára.
"A termelés fokozása egy megnövekedett népesség élelmezése érdekében a népesség további növekedéséhez vezet." (Quinn, 1993, 146. old.)
"A kultúrátok egészén belül valójában nincs jelentôs erôfeszítés a globális népességszabályozás megvalósítására. A lényeg az, hogy soha nem is lesz ilyen erôfeszítés, amíg egy olyan történetet adtok elô, mely szerint az istenek az emberért teremtették a világot, hogy úgy használja azt, ahogy neki tetszik. Amíg ezt a történetet adjátok elô, Kultúra Anya megnövelt tápláléktermelést fog követelni mára . és holnapra fogja ígérni a népességszabályozást." (151. old.)
Bratton (1992). a következôkben látja a népességrobbanás megoldását:
" Az európai országokban lezajlott folyamat, ahogy az iparosodással párhuzamosan a népesedés stabilizálódott, nem ismétlôdhet meg a harmadik világban, a környezeti és gazdasági korlátok miatt. Osztozó igazságosságra van szükség.
A megélhetés, valamint a képzés és egészségügyi ellátás javait egyaránt nyújtani kell. A kulcselemek az öregkori biztonság, a kisebb gyermekhalálozás, az iskolázás, a fogamzásgátlók elérhetôsége, a nôk jogai, a kis családok népszerûsítése, a szélsôséges nyomor felszámolása, mindenhol a helyi kulturális értékekre támaszkodva, nyomásgyakorlás nélkül. Ez sokkal hatékonyabb az exportorientált gazdasági növekedésnél, amit az IMF akar.
Az abortuszt ellenzô keresztény álláspontból egyáltalán nem következik a szaporodás eszményítése, ellenkezôleg, logikusan következik a szexuális nevelés és a családtervezés támogatása. A Bibliában a termékenység áldása nem csak az emberre vonatkozik, hanem az összes élôlényekre, így nem etikus, hogy az ember a többi fajok rovására sokasodik. Az éjszövetség egyáltalán nem hangsúlyozza a sok mai konzervatív keresztény által kiemelt 'családi értékeket'."
További kutatásra érdemes a gazdasági eltartóképesség és a szaporodás kapcsolata, valamint ennek az etikában való tükrözôdése. A népesedés grafikonja, mint láttuk, az évezredeken át húzódó közel vízszintesbôl századunkban közel függôlegesbe ment át. Az etika hivatalos fórumai mintha még nem vették volna észre ezt a változást, a gazdaság pedig, a huszadik századi büszke és mindenható gazdaság, beletörôdni látszik az éhínség krónikussá és világméretûvé válásába. Az etikai vita élénkülésének sok jele van:
Wolfgang Wickler etológus számos különbözô esettanulmányban megmutatta, hogy "a párzás nem szükségképpen kapcsolódik a szaporodáshoz". Kutatásainak ismertetése után Dolores LaChapelle (1988, 257. old.) idézi Wickler végkövetkeztetését.: "A teológia úgy mutatkozott be, mint aki képtelen meghatározni, mi természetes és mi természetellenes a szerelmi életben. ... A nemi élet erkölcsisége nem potenciális termékenységétôl függ, hanem a kölcsönös szeretet kívánalmától, annak minden szempontját figyelembe véve."
"Jézus a házasság lényegét a 'ragaszkodásban' látta (vö. Mt 19,5), a gyermekvállalásról, mint erkölcsi kötelességrôl nem szólt. . A biológiai élet adása önmagában kevés: az ember teremtése abban teljesedik ki, ha megtanul szeretni. Ma ennek sokszor tragikusan az ellenkezôje valósul meg: a világ népessége robbanásszerûen nô és minden évben gyerekek tízmilliói halnak éhen, ill. nônek föl árván vagy megfelelô nevelés és képzés nélkül."(Simonyi, 1977, 69. old.)
Irodalom e téren:
A tízévenkénti népesedési világkonferencia éppen most volt Kairóban.. Dokumentációjából egy válogatás, beleértve nem kormányzati szervezetektôl (NGO.) származó anyagokat is, megtalálható a Bibliográfia egy külön pontjában.
4. ábra: A meddô abortusz-vita jó alkalom volt az osztozni nem akaróknak a lényegi kérdések elkerülésére.
. A konfliktusok feloldásának lehetôségei
Értékrendi kérdések
A szegény halász a több napra elég jó fogás után pihen a gyönyörû tengerparton. Az idillt lefényképezô nyugati turista rá akarja venni, hogy naponta többször is menjen ki a tengerre.
". El tudja képzelni, hogy akkor mi lesz? Legfeljebb egy év múlva motort vásárolhat, két év múlva bárkája lesz, egy szép napon pedig motorhajója, és... . a lelkesedéstôl egy pillanatra elakad a turista hangja . kis hûtôházat épít, aztán meg konzervgyárat, saját helikopterrôl figyeli a halvonulást és rádión utasítja a hajóit. Aztán halvendéglôt nyit és saját maga exportálja a homárjait egyenesen Párizsba... és akkor... . a lelkesedéstôl megint elszorul a turista lélegzete: a fejét rázza, szinte megfeledkezik nyaralásának örömeirôl, lelke mélyén szomorkodva nézi a békésen gördülô hullámokat, melyek között a ki nem fogott hal bukfencezik. A halász megveregeti a vállát, mint ahogy a gyermekét szokás, akinek a torkán akad valami. . Akkor mi lesz? . kérdezi halkan.
. Akkor . mondja halk elragadtatással az idegen ., akkor leülhet ide a partra, szunyókálni a verôfényben, és nézheti ezt a gyönyörû tengert.
. De én most is ezt teszem . válaszol a halász. A turista töprengve távozik a parttól. A munkára gondol, amelyet mindig eszköznek tartott arra, hogy egy szép napon megszerzi magának azt a lehetôséget, hogy többé ne kelljen dolgoznia. Arcán most nyoma sincs az együttérzésnek a szegényesen öltözött halász iránt - csak egy kis irigység látszik rajta." (Heinrich Böll: Beszélgetés a tengerparton).
A Föld eltartóképessége
A legalapvetôbb érték, hogy az élet fennmaradjon és élhetô, mégpedig boldogan élhetô maradjon. Ezért az értékhierarchia csúcsán az kell álljon, hogy mire alkalmas a Föld.
"A kereszténység és a marxizmus egyaránt a minden teremtményt átfogó egység és szolidaritás finom hálójára való tekintet nélkül a többi faj fölé emelik az emberiséget. A buddhizmus, a taoizmus és a hinduizmus tanainak alapja az egység minden élôlénnyel. Ebbôl következik, hogy csak egy ostoba ember távolodik el a Tao-tól (a helyes úttól), pusztítja az élet más alakjait, végül a sajátját...
Nem a technológia valamilyen rossz mûködésérôl van szó, hanem az egész gazdasági-mûszaki rendszer rosszul mûködik, mert nem megfelelô alapokra épült. A Mindenség nem egy hatalmas determinista gépezet. A Természet nem biokémiai alrendszerek csoportja, amely fajlagos kemény tudományok révén megfelelô módon érthetôvé és tanulmányozhatóvá válik. A kozmoszról alkotott egész mechanisztikus képünk reánk omlott, mind Nyugaton, mind a kommunista országokban... Az új ökológiai világkép kibontakozóban van: a Mindenségnek nyitott s részben misztikus képe.".
Quinn túlságosan csak a népesedésre vezeti vissza a Föld túlterhelésének problémáját. Nem figyel sem a túlfogyasztásra, sem arra, hogy az egyes embercsoportok ma már nem területszerzéssel, szétköltözéssel terjeszkednek mások rovására, hanem a világgazdaság eszközeivel szívják magukhoz más területek erôforrásait.
A lehetôségek az eltartóképesség korlátainak betartása:.- kevesebb ember.- igazságosabban elosztva.- kevesebb anyagit fogyasszon - termeljen.- kevesebb terheléssel (ügyesebb, környezetkímélôbb módon)..Ezek nem zárják ki egymást, mindre egyszerre törekedni lehet.
Képlettel felírva, hogy mekkora terhet jelent az emberiség a Föld eltartóképességének:
®INVALID_FIELD: ObjectŻNi * TFi * BIOi

A jelölések:
Ni az emberiség i-dik népességcsoportjának létszáma (ahol népességcsoportnak tekinthetünk egy-egy nemzetgazdaságot, vagy finomabb felbontással a nemzetgazdaságon belül a közel azonos TF és BIO értékekkel rendelkezôk társadalmi rétegét),
TFi az ott egy fôre esô termelt-fogyasztott mennyiség,
BIOi pedig egy szorzó, amely kifejezi, hogy ez a termelés-fogyasztás mennyire folyik környezetkímélô módon.
Az i-dik szorzat így kifejezi, hogy az i-dik népességcsoport mekkora terhet jelent a Föld eltartóképességére.
Az összeg megadja az emberiség (összes, n darab népességcsoportja) által együttesen jelentett terhet.
Folyik a vita, hogy ezt a túl nagy terhet az összeg mely tagjainak, azaz mely népességcsoportoknak kell elsôsorban csökkenteniük, és milyen módon, azaz a szaporodás korlátozásával, vagy a TF csökkentésével vagy a TF környezetkímélôbb módszereivel (alacsony BIO szorzóval).
Nyilvánvaló, hogy mindegyik csökkentô lehetôséget egyszerre használni kell, méghozzá mindegyik népességcsoportban elsôsorban a szorzat leginkább növekvô összetevôjére koncentrálva.
A népsûrûséggel nem függ össze ez a mutató (általában a gazdag országok népsûrûsége nagyobb, mint a szegényeké)., mert a világgazdaság és nemzetközi kereskedelem feloldja a határokat, az egyes népességcsoportok nem a saját területüket terhelik csupán, a gazdag országok elszívják más országok területének eltartóképességét is.
Az összegen belül vannak kiemelkedôen nagy szorzatértékek: azok a népességcsoportok, amelyek gyorsan szaporodnak, vagy nagyon sokat termelnek-fogyasztanak, vagy nagyon durván környezetromboló módon élnek. Ezért nagyon nagy jelentôsége van az igazságosság kérdésének..
Nem-anyagi dimenziók
Peccei (1984) emberi szakadéknak nevezi azt, hogy az emberek képtelenek felfogni tetteik jelentôségét és következményeit, nem értik azokat a változásokat, amelyeket természetes környezetükben és saját életfeltételeikben létrehoztak, egyre inkább elmaradnak a valódi eseményektôl. Az emberiség . nagysága ellenére . híján van a bölcsességnek.
Az egyetlen remény az emberi minôség és felkészültség javítása. A Római Klub elsô jelentésének (A növekedés határai) sikerült a köztudatban megingatnia a folytonos gazdasági növekedés mítoszát. (Hatását jelentôsen erôsítette a megjelenését követô évben bekövetkezett olajárrobbanás is.) Egy késôbbi tanulmányuk (Botkin - Elmandjra - Malitza, 1979) ezzel szemben már címében is (Nincsenek határai a szellemi fejlôdésnek) az ember belsô lehetôségeinek határtalansága mellett érvel. Az emberi lényben a képzelet, a kreativitás és a morális energiák mindezideig feltáratlan tartalékai vannak. Mivel alapvetôen az ember önértelmezésének, boldogság-elképzelésének eltévedésérôl van szó, a túlélés módja önmagunkban van.
Az etika alapkérdésére mindannyian választ adunk, sokszor megfogalmazás nélkül, egyszerûen csak az életünk berendezésével, törekvéseivel, mint a turista ill. a szegény halász Böll írásában. A válaszok két pólus köré csoportosíthatók: Isten vagy Mammon (Jézus megfogalmazásában), Birtoklás vagy µtélés (Fromm híres könyvének címe.).
De nem pusztán az anyagi termelés és fogyasztás korlátai miatt, mintegy kényszerbôl tájékozódik az etika más irányba. Az ember lényegének vizsgálata eredményezi a következtetést, hogy igazi kibontakozását a szellemiség és személyesség dimenziójában érheti el, ahol korlátlanok a lehetôségek.
"Az embernek elsôsorban önmagát kell kiformálnia, nem a külsô világot. Az élet feladata, a szeretet, erôfeszítést és akaratot, fegyelmet és önnevelést jelent.".
Ez az életharmóniának, nem-fogyasztói boldogságnak nevezhetô életcél nem csak az erre törekvô személy számára jó. Lényegi része az erôfeszítés az erkölcsi fejlôdés elômozdítására, a legszélesebb értelemben vett nevelés, tanítás . s az emberiségnek éppen erre van a leginkább szüksége.
E filozófiai alapállásból is következik, hogy a környezetvédelem egy alapvetôen hibás fogyasztói, tülekedôs, halált osztó civilizáció sminkelése csupán, amíg elôször és alapvetôen nem önnevelési, nevelési, oktatási, közösségteremtô, társadalomformáló feladatként tekinti magát. Csak ha az emberek megtalálják a boldogságot, amely elsôsorban a nem anyagi dolgokban rejlik (amilyenek a növekedô szerelem, a gyerekek, a barátság, a közösség, a lelki élet, a szellemi kincsek, a segítés, az alkotás, a természet, az önnevelés, a nagy áldozatokat is vállaló szeretet, a szegényeknek adás öröme stb.), akkor áll be az anyagi dolgok fogyasztása (s ennek következtében termelése is) egy a természetbe illeszkedô szintre, s akkor áll meg az a környezetpusztítás, amit a harmadik világ nyomorgói a maguk túléléséért folytatott küzdelmében elkövetnek.
"A Föld képes megadni mindenkinek a szükségeseket, de képtelen kielégíteni bárki mohóságát." (Gandhi)
A bôséggazdaság
A gazdaság álma a bôség és jólét, de ennek elérésében korlátként látja maga körül a környezet teherbíróképességét és az emberiség gyorsan növekvô létszámát. Az egyes ember is, ha belegondol, láthatja, hogy megélhetésével a szegényebbek és a jövô generációk elôl veszi el a szûkös javakat, hozzájárul a természet túlterheléséhez. Ez a dilemma nem látszik megoldhatónak: élni kell . mondják, s ezzel igazolnak a gyakorlatban minden munkát és fogyasztást.
A bushman. vadászata során bocsánatot kér az állat szellemétôl, amiért megöli, és megértését kéri, hiszen táplálkoznia kell. Ez a lelkület mértéktartáshoz vezet. Ilyen lelkülettel és mértékben szabad részt venni a világban folyó létharcban. Csak ez a lelkület óv meg attól, hogy a megélhetés kényszere fölmentést adjon bármire.
Mumford szerint elérhetô és fenntartható egy másféle bôséggazdaság:
"Eleddig a bôség emberi elônyeit . igaz, csak elszórtan és önzôen . a gazdasági felesleg erôszakos kisajátításával próbálta ki egy kiváltságos kisebbség. ... Vegyük észre a különbséget a mennyiségi megnövekedés . a találmányok, javak, pénz, tudás, információk, élvezetek tömegtermelése . és a szerves bôség eszménye között. ... A bôség életformájában a gazdaság engedékeny, nem kényszerítô: megenged szertelen kiadásokat az ember magasabb igényeinek kielégítésére: a tudás, a szépség vagy a szerelem terén . mint az olaj, amellyel Jézust megkenték ., míg esetleg a legsanyarúbb takarékoskodást kívánja meg a kevésbé nemes célú kiadásokban. ...
Régóta a pillangó-elv. teszi a földmûves életét . kivéve, ha kizsákmányolják vagy a környezet elnyomorítja . oly elégedetté, hogy jellemzô munkabeosztása és évszakokhoz kötôdô ünnepei nem változtak gyökeresen évezredek alatt sem. A gyár különválasztott tevékenységeivel, parancsoló fegyelmével, sivár környezetével szemben a gazdálkodói munka kedvezett a sokféle, óráról órára, napról napra és évszakról évszakra történô változatosságnak. Stanley Hall pszichológus Önéletrajzában azt írja, hogy mint új-angliai parasztgyerek, a tizenkilencedik század közepén vagy másfél tucat különbözô foglalkozásban volt jártas és soknak mestere volt. A bôséggazdaság azzal, hogy rövidebb munkaperiódusokat iktat be, sok munkafajtában visszaállíthatná az önkéntes kezdeményezôkészséget. ...
Az elôttünk nyitva álló boldog lehetôség: az egyéni és közös munka még változatosabb formái. Az efféle munka egyre inkább önkéntes lesz és ellenszolgáltatás nélküli, mentes a pénz vagy a nyilvánosság talmi ösztönzôitôl. Rengeteg társadalmi gond, amit a fizetések emelkedése megfizethetetlenné tesz, egyre ijesztôbb méreteket fog ölteni mindaddig, amíg nem lesz majd az emberi szolgáltatások egyre nagyobb hányada akár közös kötelességgé, akár személyes ajándékká, például a szomszédok és barátok között. ... Jutalmuk nem hatalom, haszon vagy tekintély, hanem az élet elmélyülése. ...
Az efféle hivatásbeli változatosságnak és a képességek kiteljesítésének nem az emberi természet az akadálya: sokkal inkább a mûvelôdési és hivatásbeli korlátozások tömege, amelyeket a kiváltságosok csoportja annak érdekében szab ki, hogy megtartsa különleges helyzetét, járandóságait és illetéktelen hasznát. Habár a szabályozók hangoztatott célja gyakran dicséretes..., mögötte az a cél rejlik, hogy megakadályozzon friss tevékenységeket és szervezeteket abban, hogy uralomra jussanak a hatalmi gépezet ellenében." (Mumford, 1986, 292-303. old.)
"A nyugalom és kényelem dicsfénye"
Lorenznél az emberiség harmadik halálos bûne:
"Az emberiség versenyt fut önmagával. A technológia fejlesztése egyre inkább saját pusztulásunk árnyképét vetíti elôre, és az embert minden értékkel szemben vakká téve, megfoszt bennünket az ôszinte emberi elmélkedési tevékenységhez szükséges idôtôl." (Lorenz, 1988, 96. old.)
Mumford idézi Thoreau naplójából: "A valóban hatékony munkásnál azt találjuk, hogy nem zsúfolja tele a napját munkával, hanem a nyugalom és a kényelem dicsfényétôl övezve ballag feladatához", majd így folytatja:
"Valamennyi tevékenység ütemének a lelassítása nélkül a bôség elônyeit nem lehet élvezni: mert az idô szorítása éppúgy fenyegeti a jó életet, mint a tér vagy az emberek összezsúfolása: feszültségeket és stresszt okoz, amelyek aláássák az emberi viszonyokat. A belsô biztonság, amit ez a lassítás ad, nélkülözhetetlen a szellem legteljesebb kihasználásához, mivel egy második életet tár fel, amelyet a gondolkodásban, töprengésben és önvizsgálatban élünk meg." (Mumford, 1986, 305. old.)
"Minden élettani mûködésnek megvan a neki kiosztott ideje: csak a pusztító folyamatok játszódnak le gyorsan, csak az energiaveszteség megy könnyen." (277. old.)
Morus, aki jogász és késôbb kancellárként egy ország életének irányítója, tehát szakember, negyedszázaddal Amerika leigázásának kezdete után így képzeli el az ideális gazdaságot:
"A földmûvelést mind tudják. Ezenkívül mindenki még egy külön mesterséget tanul. ... Mindenki szorgoskodjék a maga dolgában. De igavonó módjára nem kell kora hajnaltól késô éjszakáig szünetlen munkában görnyedniök. ... Hat órát szentelnek a munkának: hármat délelôtt, ebéd után két óra hosszat pihennek, majd további három órás munkájukat vacsorával végzik. ... Vacsora után játszanak, zenélnek, beszélgetéssel szórakoznak. ... Feltehetnétek, hogy a hatórás munkaidô mellett hiány támad a szükségletek terén. ... Ellenkezôleg, felesleg mutatkozott. Könnyen megérthetitek ezt, ha fontolóra veszitek, hogy más népeknél a lakosság mekkora hányada tétlen. Az összes gazdagok, földesurak, nemesek. Nézd szolgáikat, csatlósaik gyülevész hadát! ... Életszükségleteinket sokkal kevesebben teremtik elô, mint gondolnád. Ezek közül is kevesen munkálkodnak hasznos mesterségekben. Mert ott, ahol mindent pénzért végeznek, sok haszontalan, teljesen felesleges mesterséget is kell ûzni a fényûzés, a szórakozás kiszolgálására. ... Másutt egy-egy embernek sok ruhája van, itt ki-ki beéri eggyel, ami többnyire két esztendeig is elég. De miért is kívánna többet? Ögy is védve van a hidegtôl, így is csinos lehet. ... Az ország alkotmánya fôképpen arra irányul, hogy a közszükségletek kielégítése után, testi szolgamunka helyett, minél több idô maradjon a lélek szabadsága s az összes polgárok mûvelése javára. Szerintük ugyanis ez az élet boldogsága." (Morus, 1941, 40-43. old.)
Nem mondhatjuk, hogy a túl sok feladat nem enged lassítást. Hiszen miközben egyesek túlhajszoltak, korunk gazdasága sokakat tétlenségre, munkanélküliségre ítél.
"A gazdasági haladás-mítosz elutasítása biztosítja a gazdasági haladást a munka eszköze által. . Megszûnvén végsô értéknek lenni a Pénz és a Gazdasági Haladás, csak annyit dolgoznánk, amennyi a harmonikus emberi életnek, a Föld 'mûvelésének' szükségképpeni velejárója." (Bulányi, 1971, 404-405. old.)
További kutatási lehetôségek:
Az emberek általában erkölcsi kötelességnek élik meg a munkát és jótettnek az eredményét. Ezzel szemben meg lehetne vizsgálni egy olyan hipotézist, mely szerint aki munkát vállal, puszta önzésbôl teszi, megélhetése érdekében, és másoknak kárt okoz egyrészt azzal, hogy növeli számukra a munkanélküliség veszélyét, másrészt azzal, hogy munkájával fogyasztja a természeti forrásokat, túltermelést hoz létre, kereskedelmi vagy reklámtevékenységével tovább növeli a túlzott fogyasztást stb. (a kifejezetten káros tevékenységekrôl most nem is beszélve). Lehetséges, hogy a pénzért végzett munkának egy ilyen erkölcsi trónfosztása pozitív szerepet játszhat a világgazdaság válságkezelésében?
Üdülés vagy felüdülés?
Ha megkérdezzük, mi az élet célja, miért dolgozik az ember és mire törekszik, a válaszokban szinte biztosan szerepel a szórakozás, üdülés, kikapcsolódás. Sok ember egész héten a hétvégét várja.
A hétvégének ôsidôk óta ilyen nagy a jelentôsége, de egészen más értelemben. Az Istennek szentelt pihenônap az egyetlen rituálé, amely bekerült a zsidó, a keresztény és az iszlám vallásnak egyaránt szent Örás magjába, a Tízparancsolatba, az erkölcsi parancsok közé. Ezt a napot Istennek kell szentelni, e napon semmilyen munkát nem szabad végezni. Az elsô leírás. azzal indokolja ezt, hogy Isten is a teremtés után a hetedik napon pihent. A második leírás. az Egyiptomból való kiszabadításra utal.
A mai ember számára magától értetôdô szociálhigiéniai intézkedésnek tûnik, hogy az ember kipihenje heti munkája fáradalmait. De a Bibliában nem errôl van szó. A Bibliának nem ilyen egyoldalúan emberközpontú a felfogása a munkáról és a pihenésrôl. A munka itt nem erôfeszítést jelent, hanem az ember . akár konstruktív, akár destruktív . beavatkozását a teremtett világba. A pihenés pedig az ember és a természet közötti béke állapota. A szombat parancsa az ember és a természet közötti harmónia parancsa.
A Biblia mondanivalója az Éden hiánya és ígérete közt ível. A hiány állapotának jellemzôi a harmónia hiánya ember és állat, ember és termôföld, az ember és saját faja, az ember és saját teste között.. Az ígéret, a próféták igehirdetése, a messiási kor leírása pedig a harmónia képeit mutatja mindebben: a föld ismét termékeny, a kardokat ekevasakká alakítják, az oroszlán és a bárány békében él egymással, nem lesz többé háború, az asszonyok fájdalom nélkül szülik gyermekeiket., az egész emberiség igazságban és szeretetben egyesül. A szombat ennek a messiási kornak szimbolikus elôvételezése, sôt reális elôfutára és útkészítôje.
Látható, hogy pihenni és nem dolgozni vallásilag egészen mást jelent, mint a mi modern 'kikapcsolódásunk'. Ember és ember, ember és természet közti harmóniát, békét. Célbaérést, tökéletességet, Isten teremtés elôtti és utáni örök boldog közösségi létezésének ízét és méltóságát. Pillanatnyi szabadságot a küzdelem alól. Egy darabkát a jövendô Édenbôl..
A szombatnak ezt az ôsi jelentése három világvallás közös gyökerébôl erôsíti meg a fent leírt bölcseleti igazságot: a határtalan fejlôdés másfelé van. De konkrét jelentôsége is van az Istennek szentelt nap újra fölfedezésének, mert a modern kikapcsolódás ezzel szemben iparággá, s így a természetbe való egyik legdurvább beavatkozás okozójává vált. Gondoljunk például a turisták tömegeire, a tájak és partok konzum üdülôhelyekké változtatására, a hétvégi közlekedés hömpölygésére, a szeméttel teleszórt erdôkre-mezôkre, a hétvégi és nyári szabadság alatti túlfogyasztásra és felfokozott háztartási üzemre. Ez lett a szombatból és vasárnapból, esetleg egy istentisztelettel megfûszerezve, ahová természetesen kocsival megyünk?
Ezzel szemben az Istennek szentelt nap egészen másként az öröm és élvezet napja: pihenés, lelki és szellemi élmények, szerelmi együttlét, a személyesség élménye baráti, közösségi és családi körben, játék, ünnepi lakoma (nem dáridó) a jellemzôi. Azzal, hogy egy napra megtöri a beavatkozást a természetbe, kikapcsolja az idôt; ha nincs változás, akkor idô sincs. Ögy a szombat annak átélése, hogy az ember nem föltétlen testtel rendelkezô állat, aki alá van vetve a természet törvényeinek, az idô és a halál rabszolgája, hanem . ha a szeretet bölcsességével él . az ember olyan, mint Isten, lélekkel, értelemmel, szeretettel és szabadsággal megajándékozott lény, aki végsô soron nincs alávetve az idônek, a halálnak.
Szexuális etika
További kutatási lehetôségek:
Hogyan járulhat hozzá az etika a demográfiai stabilitáshoz és a nem anyagi dimenziók felértékelôdéséhez? Pl. igent mondás a létezô életre (beleértve a megfogant életet), azaz a létezô élet érdekében a demográfiai stabilitásra, szemben a szaporodásra is átterjedt növekedés-mítosszal. Igent mondás a szexualitásra, mint Isten adományára, szerelem-közösség teremtô erôre, mint olyan kincsre, amely a szegényeké is, megszabadulva az ehhez kötôdô bûnösség-ideológiáktól és szaporodási kötelezettségektôl stb.
A WWF vallások és ökológia tárgyú lapja, a The New Road a világvallásokból egy-egy tudós álláspontját gyûjtötte egybe:
"A csekély zsidó népesség számára megmarad a 'Szaporodjatok és sokasodjatok' parancs, de a zsidó környezeti tan azt is mondja: Ne pusztíts!
A dzsainista hívôknek inkább túl alacsony számuk miatt kellene aggódniuk, de a fogamzás elôtti módszerek alkalmazhatók.
A szikhizmus a természetes módszereket ajánlja.
A buddhista önzetlenségrôl és mértékletességrôl ír.
Az anglikánok 1920-ban még óvtak a fogamzásgátlástól, 1930-tól már csak az abortusztól.
Ha korlátozzuk a szegény családok nagyságát, az felbátorítja a gazdagokat, hogy továbbra is többszázszor többet fogyasszanak a szükségesnél és egészségesnél; az ilyen korlátozást nem támasztja alá a hinduizmus.
Mohammed azt mondotta: a muszlimok növeljék a számukat.
A vatikáni álláspont . amely e téren, a felmérések szerint, különösen Északon nemigen van hatással a katolikusok magatartására . csak a természetes módszereket, a terméketlen napok kiszámítását gondolja elfogadhatónak a fogamzás elkerülésére.".
S végül néhány tény: Buddhának egy gyermeke volt, Ramának kettô, Mohammednek egy, Jézusnak egy se.
A tudomány relativizálása
Az elôregondolás szörnyû hiányáról tanúskodik a tudomány története is. "A tudósok legnagyobb része nem foglalkozik társadalmi és emberi problémákkal, megelégszik azzal, hogy a tudománynak élhet és ebbôl jól megél." (Huxley, 1947) Azután azzal mentegetôdznek, hogy nem tehetnek arról, kik és mire használják az általuk fölfedezett tudást.
Gunnar Myrdal, nagy tekintélyû svéd közgazdász és jogász, a Stockholmi Egyetemen a politikai gazdaságtan és államháztartástan tanára, majd kereskedelmi miniszter, késôbb éveken át vezette az ENSZ Gazdasági Bizottságát. A hatvanas évek végén hatalmas háromkötetes mûve jelent meg Az ázsiai dráma: vizsgálat a nemzetek szegénységének okairól. címmel. Magyarul is megjelent másik könyve (melynek alcíme . Egy szegénység elleni világprogram vázlata . meglehetôsen szerény, hiszen a könyv több mint hatszáz oldalas) húsz év távlatából még döbbenetesebb: mennyire nem hatottak drámai felhívásai. A tudományról is meglehetôsen kritikusan ír:
"Mivel a kutatómunka legnagyobb részét a hadigépezetek és a nagytôke finanszírozza, balgaság feltételezni, hogy ezek a kutatási és fejlesztési erôfeszítéseiket nem saját érdekeiknek megfelelôen irányítják." (Myrdal, 1974)
Sajnos kevés az olyan, mint a Nobel-díjas Szentgyörgyi Albert, aki tudósi tekintélyével kitartóan küzdött a fegyverek, sôt a fiatalok katonai képzése s minden harcias hazafiság ellen. Miért cselekszik az ember esztelenül? . kérdezi biológusként.
"Az evolúció évezredekben mérô lassú változásaiban kifejlôdött agy mintha képtelen lenne felfogni a mai viharos gyorsaságú változásokat. A politikusok, de az atombombát kifejlesztô tudósok is mintha képtelenek lettek volna felfogni, hogy az atombomba nem csupán egy még nagyobb fajta bunkó vagy ágyú, hanem az emberiség végét jelenthetô szörny." (Szentgyörgyi, 1977).
További kutatási lehetôségek:
A tudóst általában úgy tekintik, mint aki a bajok legyôzôje, a haladás úttörôje. Ez a tudomány iránti túlzott bizalom a társadalom részérôl teljesen átengedi annak irányítását a pénznek és hatalomnak. Érdemes lenne megvizsgálni egy olyan etikai hipotézis hatáslehetôségét, amely a tudományt nem tekinti semlegesnek, hanem vizsgálja gyakorlati szerepét (amely gyakran az erôsek szolgálata a gyengébbekkel szemben) és így határozottabb társadalmi kontrolljához vezet.
. Igazságosság
5. kép: Lehetséges az igazságosság?.
A Jubileum eszménye a Bibliában.
A zsidó vallás alapvetô és csodálatos eszményt állít mindmáig a mózesi könyveket szent könyveiknek tartó keresztény, muzulmán, zsidó vallások és kultúrák elé. Ennek az eszménynek a követése kivédhette volna a jelen válságot és még most is esélyt adhat a túlélésre.
Mózes ötödik könyve leírja a sabbath-év parancsát (15,1-15):
"Minden hetedik esztendô végén el kell engedni az adósságot. Egy hitelezô se követelje felebarátjától azt a kölcsönt, amit embertársának kölcsönadott, mert adósságelengedést hirdettek az érért... Ne legyen köztetek szegény, hiszen gazdagon megáld téged az ér... De csak akkor, ha hallgatsz Istened szavára...
Ha valaki elszegényedik testvéreid közül... ne légy kemény szívû és szûkmarkú, hanem légy hozzá bôkezû és adj neki szívesen kölcsönt, amiben szükséget szenved. Vigyázz, ne támadjon szívedben ilyen alávaló gondolat: közeledik a hetedik esztendô, az adósságelengedés éve. Ne nézd rossz szemmel szegény testvéredet, mert ha nem adsz neki, az érhoz kiált miattad és vétek fog terhelni téged. Adj neki szívesen és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani Istened minden munkádat és minden szerzeményedet...
Ha eladja magát neked valamelyik atyádfia, hat évig szolgáljon téged, de a hetedik évben bocsásd szabadon! Amikor szabadon bocsátod, ne üres kézzel küldd el, hanem lásd el bôven a nyájadból, a szérûdrôl és borsajtódból: adj neki abból, amivel megáldott téged Istened! Emlékezz arra, hogy rabszolga voltál Egyiptomban, de kiváltott téged Istened!"
Mózes harmadik könyve pedig a Jubileumi Év parancsát írja le (25,8-55):
"Számolj hétszer hét esztendôt, negyvenkilenc évet... Legyen ez örömünnep számotokra: mindenki kapja vissza birtokát és mindenki térjen vissza családjához...
A föld eladása nem jelenti minden jog elvesztését, mivel a föld az enyém, ti meg csak jövevények és zsellérek vagytok nálam... Ha testvéred szûkös helyzetbe jut és el kell adnia birtokát, válthassa vissza ô maga vagy rokona... Ha nincs mibôl visszaváltania, az eladott birtok legyen a vevôé az örömünnep évéig. Az örömünnepkor azonban visszaszáll eredeti tulajdonosára...
Ha atyádfia nyomorba jut melletted, segítsd ôt, hogy mint jövevény vagy zsellér élhessen melletted. Ne vond meg tôle a munkát, ne végy tôle kamatot, hanem féld Istenedet. Ne kölcsönözz neki pénzt azért, hogy hasznot húzz belôle, sem pedig ételt, hogy kamatostul kapd vissza...
Ha atyádfia nyomorba jut és eladja magát neked, ne végeztess vele rabszolgamunkát. Napszámosként dolgozzon nálad az örömünnep évéig. Akkor menjen el gyermekeivel együtt, térjen vissza nemzetségéhez és kapja vissza atyáinak birtokát..."
Az adósság elengedése, a foglyok szabadon engedése, a birtokok visszaadása egy eredeti, testvériesen osztozó társadalom ötvenévenkénti helyreállítását szolgálja. Ez a Jubileumi Év, az ér kegyelmi esztendeje. Isten Országa egyáltalán nem csupán lelki dolog, hanem éppen ez a testvérien osztozó társadalom.
"...miképpen mi is elengedjük adósaink tartozásait"
"Az ér lelke arra kent föl és arra küldött engem, hogy jó hírt vigyek a szegényeknek, hirdessem a foglyoknak a szabadulást... hogy felszabadítsam az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az ér kegyelmi esztendeje." (Lukács evangélium, 4,18-19)
Jézus a saját küldetésének központi helyére teszi a Jubileumi Évet. Akikhez beszélt, azok az ŕszövetségen nevelkedtek, a kifejezések ismerôsek voltak számukra, tudták, mirôl van szó. Az elôzô pontban mi is láttuk azokat az ószövetségi részeket, amelyek ismeretét Jézus föltételezi, amikor az ér kegyelmi esztendejét a küldetésének középpontjába állítja.
Ezzel a testvériesen osztozó társadalomideállal szemben áll az evilág, amelyben az erôsek egyre többet szereznek, a gyengék egyre nagyobb nyomorba és szolgaságba jutnak, amelyben a család-, lakónegyed-, falu-, város-, megye-, ország- és világszintû igazságtalanságokat az erôsebbek önkényét tükrözô jogi szabályokkal igazolják, és erôszakstruktúrákkal tartják fenn.
A kegyelem szintén nem csupán lelki dolog, hanem a hitelezô könyörülése a fizetni nem tudó adóson és az erôsebb könyörülése a kiszolgáltatott gyengébben. Valóban kegyelemrôl van szó, hiszen ellenszolgáltatás nélkül engedik el az adósságot, a rabszolgát, adják vissza a birtokot. De valóban az ér kegyelmérôl van szó, mert Övé a föld és mindenki csak napszámos rajta. És Isten csak annak kegyelmez, aki kegyelmez embertársának.
Hogy Isten kegyelme ebbôl a szempontból mennyire nem ingyenes, azt erôsen kihangsúlyozza Jézus a szívtelen szolga példabeszédében:.
"µtadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott. Ögy tesz mennyei Atyátok is veletek, ha meg nem bocsátotok szívbôl embertársatoknak."
S hogy ez a megbocsátás mennyire nem csupán lelki dolog, hanem konkrétan vonatkozik az anyagiakra is, döbbenetesen világos annak az imának a szó szerinti fordításában, amit a leggyakrabban mondunk:.
"Engedd el tartozásainkat, miképpen mi is elengedjük adósainkét."
Jól halljuk? Mit keresnek a pénzügyek a Miatyánkban? Hiszen ott a bûnök megbocsátásáról van szó, nem?
De igen, a Miatyánk után Jézus a magyarázatában kiterjeszti az elengednivalók körét minden bûnre: "Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek.". De a Miatyánk szövegében valóban szó szerint adósról és tartozásról van szó. Arról a testvéries társadalomról, amelyet a kegyelmi év parancsával Isten elrendelt, de amely helyett az evilág az ököljog társadalmát tartja fenn.
Az evangélium és az adósságválság
Amikor ezt a jézusi tanítást szembesítjük a valósággal, megérezhetjük, miért gyilkolták meg Jézust. Ragadjunk ki a sok szörnyûség közül egy világszintût. A harmadik világ összadóssága 1982-ben 800 milliárd dollár volt. Tíz év alatt törlesztésként ennek több mint másfélszeresét, 1.3 billió dollárt fizettek ki, de a kamatokat a gazdag világ úgy állapítja meg, hogy az adósság mégis majdnem a kétszeresére nôtt: 1992-ben a szegény országok már 1.45 billió dollárral tartoznak.. Ez az egyik alapvetô oka annak, hogy Földünkön óránként több mint ezer gyermek hal éhen.
6. ábra: "Az embernek nyugat-európai tehénnek kellene lennie, akkor legalább telezabálhatná magát abból, amit mi itt termelünk!"
Megdöbbentô az alábbi rajz mondanivalója.:
De ki meri állítani, hogy Isten nem bocsát meg? Hiszen tudjuk, hogy Isten végtelenül irgalmas . hallhatjuk nyomban a szokásos ellenvetést.
Bizony, nem Jézus szeretô Atyja, hanem a gazdagok és hatalmasok önmaguk megnyugtatására kitalált bálványa az az isten, amelyrôl azt mondják, hogy mindent elnéz. Jézus ezzel szemben így beszél a szeretô mennyei Atyáról:.
"Ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bûneiteket!"
Isten csak olyan mértékben bocsátja meg bûneinket, amilyen mértékben elengedjük adósaink tartozásait. Micsoda forradalmi mondat ez a tôzsdén, a bankban, a bíróságon, a parlamentben, a nemzetközi pénzvilágban! Milyen forradalmian hangzanak a adósságválság és a világnyomor közepette Jézusnak a gazdagokra, nevetôkre, körülhízelgettekre mondott jajszavai!.
Együttmunkálkodó és osztozó gazdaság mintái
"Isten a Föld javainak egyedüli tényleges birtokosa. ... Mi csak kezelôi, intézôi, sáfárai lehetünk a telekkönyvileg ránk írt tulajdonunknak is. ... Az ítélet-tabló kétségtelenné tette, hogy a szegényekkel önmagát azonosító Tulajdonos számot tart a maga tulajdonának gyümölcsére. ... Az adástörvényt valósító és történelmi nagyságrendûvé váló Isten népének el kell jutnia egy olyan 'közbirtokosság' felé, amely különbözik mind a magántulajdon, mind a köztulajdon történelmileg megismert formáitól. Különbözik, mert ezek a történelmi formák a 'jog', a 'vevés' és az 'ellenséget-ismerés' jegyében születtek meg." (Bulányi, 1971, 404-405. old.)
További kutatási lehetôségek:
Létezô vagyonközösségek, amelyek tehát közösen gazdálkodnak és mindent közösen birtokolnak, például a La Poudrier Brüsszelben, a Longo Mai elsôsorban Franciaországban, az Integrierte Gemeinde, az Ottmaring vagy a Schwelle Németországban, s a legôsibb és legkiterjedtebb, a Hutteri Bruderhof Németországban, Angliában és elsôsorban Észak-Amerikában.
Alapvetô irodalom e téren:
(Saxby, 1987) nyolc oldal bibliográfiával, a Mennonite Encyclopedia., (Lohfink, 1990)., valamint a Hutteriek irodalma, ezen belül is különösen a Cronicle., valamint a magyarul is megjelent (Arnold, 1992).
A kapitalizmus keresztény értékelése
7. ábra: A kapitalizmus jelenlegi nyertesei és vesztesei (felülrôl lefelé):.. tôkebefektetésbôl származó profit növekedése.. termelésbôl és kereskedelembôl származó profit növekedése.. gazdasági növekedés.. reálbérek növekedése.. munkanélküliek (a csökkenés mértéke függ a társadalombiztosítástól, ha egyáltalán van ilyen).. adósok. (Duchrow - Gück, 1994, 5. old.)
Muzslay (1993, 165-167. o.) sorra veszi elôször a kapitalizmus keresztény legitimálóit, majd elutasítóit.
Az elôbbiekrôl, akik kifogásolják, hogy az egyházi tanítás túlzott hangsúlyt tesz a szociális igazságosságra a szabadsággal szemben, és egyedül a liberális piacgazdaságot tartják képesnek a szegénység problémájának megoldására., megállapítja, hogy gondolkodásuk "nem annyira az autentikus kereszténységet, mint a kapitalizmus kultuszát fejezi ki".
A kapitalizmus radikális elutasítói közül kiemeli U. Duchrow-t., aki "hivatkozik az Egyházak Világtanácsa nyilatkozatára is (Sao Paolo, 1987), amelyben felszólítják a keresztényeket, hogy vessék el a kapitalista rendszert, mert ellenkezik a kereszténységgel".
Muzslay a szociális piacgazdaság mellett foglal állást. Sajnos nem csak az 'öko' elôtag hiányzik a kifejezés elejérôl, de egész könyvébôl hiányoznak a gazdasági etika ökológiai vonatkozásai.
Duchrow kétségtelenül kemény tényeket felsorakoztatva kritizálja a kapitalizmust (lásd a 4. és 5. ábrát, Duchrow - Gück, 1994, 5. és 6. old.), de ugyanakkor pozitív alternatívát is kidolgoz (Duchrow, 1991, valamint 1994). Ráadásul mindez nem egy magányos tudós elképzelése, hanem egy több földrészre kiterjedô mozgalom része. A Kairos Europa 'Mentsük meg a Földet és népét . vonjuk ellenôrzés alá a pénzt!' célkitûzésû programja 1994 júniusi brüsszeli akciónapjai részei voltak az ötven éve Bretton Woodsban bevezetett gazdasági és pénzügyi világrendszer évfordulójára szervezett kritikus és tiltakozó rendezvények sorozatának.
8. ábra: A bevételek elosztása.: A világ népességének leggazdagabb 20 %-a kapja a bevételek 82.7 %-át, a legszegényebb 20 % csak 1.4 %-ot.
Az említett pozitív alternatívák ismertetése sajnos ismét csak a további kutatási lehetôségek közé kerül.
. A civil társadalom erôsítése
". Gondold meg, Yeshu; ez a legnagyobb dolog, amit csak ember felvállalhat, többet tehetsz többekért, és tovább fennmarad, mint bármi más, amit tehetnél. Yeshu, egy ilyen embernek, mint te, illik nagyravágyónak lennie, s én lehetôvé tudom tenni, hogy nagy dolgokat tehess. Tartozol azzal embertársaidnak, hogy felismerd a lehetôségeket, amelyeket Adonáj adott neked, hogy gazdagítsd a világot, hogy jobb életre alkalmassá tegyed. Bûnt követsz el, ha ezt az istenadta tehetséget hagyod kárbaveszni...
. Tiberius, a jelenlegi császár, szintén neked dolgozik, igaz?
. Vagy nekem dolgozik, vagy nem császár. De Yeshu, szinte nincs is olyan emberi tevékenység, ahol ne tudnék használni olyan embereket, akik jól végzik a munkájukat. Mindig rátermett embereket keresek érdekeimet képviselô menedzsereknek. Tudok használni mûvészeket, filozófusokat, költôket is. Nincs senki a világon, aki annyit tudhatna a magáénak, mint én, vagy aki olyan busásan fizethetné a menedzsereit, mint én tehetem és teszem. Csak mondd, mit kívánsz, és a tiéd.
. Ezt úgy mondod, mintha Adonáj maga sem fizethetne jobban.
. Adonáj nem valami híres arról, hogy jól fizeti a beosztottjait. De ne gondolj semmi rosszra. Amit ezek az emberek felvállaltak, az az emberi fajta boldogulása, annak elômozdítása, hogy az ember uralja a világot...
. Nem!
. Mi?
. Tûnj el!
. Yeshu, senki sem viszi el szárazon, aki engem elutasít. Hallottál már valaha is egy Szókratész nevû athénirôl?".(A pusztai kísértés, in: McKenzie, 1990)
A haladás-mítosz
Valójában a józan elôrelátást a haladás mítosza helyettesíti, rózsaszínre festve a jövôt és fölmentést adva minden jelenbeli szörnyûségre.
"A történelem legfôbb tanulsága, hogy az emberek soha nem vonják le a történelem tanulságait...
Oly mélységesen hiszünk az elkerülhetetlen haladás dogmájában, hogy e hit túlélt két világháborút... Minden diktátor szüntelenül a ragyogó jövôrôl beszél és felmentve érzi magát minden jelen kegyetlenségért, arra hivatkozva, hogy mindez csak eszköz a dicsô cél felé. A haladás hiedelme hajtogatja, hogy fényes jövô vár az emberiségre, még zseniálisabb találmányok... Ha a különféle vallások papjai hajlandók lennének azt tanítani, hogy az emberiség végsô célja a belsô világosság örökkévalóságában van, amit minden emberi lény itt és most elérhet . akkor a haladás mítosza, mint a jelen bûnözés igazolása, sokat veszítene kártékonyságából. Ha a természettudósok elmélkednének az emberi lényen és tudásuk korlátain és a társadalom problémáin, akkor kevesebb kárt okoznának.
De ki ôrizze civilizációink ôrzôit és ki tanítsa tanítóinkat?" (Huxley, 1947)
Sok vallás, bölcsesség, kultúra tudta indulásakor a választ erre a kérdésre.
"A Sátán el akarja fogadtatni a haladás-mítoszt a pályakezdô Messiással: gazdasági csodára szólítja fel.
...Az ember ma is hatalma alá hajtja, amit és akit bír. A haladás nevében teszi ezt. Százszor szent számára ez a szó. Minél több anyagi javat kell elôállítanunk! Minél teljesebben ki kell fürkésznünk a természet titkait! Minél tökéletesebb gazdasági-politikai rendet kell elméletileg megszerkesztenünk és gyakorlatilag megvalósítanunk! Ezek a gazdasági, a tudományos és a társadalmi haladás százszor szent célkitûzései és jelszavai . bármelyik táborban. Senki sem képviseli az ellenkezôjét. E százszor szent gazdasági haladás érdekében és nevében folytatja az ember az osztályharcot és a nemzetek közötti harcot. ... A társadalmi haladás nevében gyilkoljuk, börtönözzük, nyomorgatjuk azokat, akik másképpen akarják a társadalmi haladást, mint mi. ... Az emberi haladás útja legyilkolt, bebörtönzött, rabszolgává tett, kizsákmányolt emberekkel van kikövezve. ...
A gazdasági haladás eszméje nem adja meg az embernek, amit vár tôle. Ellenkezôleg: kifosztja mindenébôl. ... Az ember a haladás-mítosz miatt nem halad. A Messiás azt akarja, hogy az ember gazdaságilag is haladjon, s ezért megtagadja a haladás-mítoszt." (Bulányi, 1971, 348-351. old.)
A nincstelenek egyenlôsége
A negatív szabadság: nincs korlátozva az ember abban, ami joga. A pozitív: megvan a lehetôsége az embernek arra, ami joga.
Musu és Zamagni szerint (Kindler - Zsolnai, Egyházfórum, 1993, 13. oldal):
"Az emberi társadalom szerkezete összetett, tagjai egyidejûleg élveznek egyenlô jogokat és vannak egyenlôtlen vagyoni helyzetben. ... Az egyes emberek különbözô vagyoni adottságai és lehetôségei egyenlô szabadságjogaik értékét jelentéktelenné zsugorítják. ... A negatív szabadság alatt az erôszakmentességet és kényszernélküliséget értjük. ... Míg a piaci mechanizmus hatékony a negatív szabadság megvalósításában, addig a pozitív szabadság elérését semmilyen eszköz sem garantálja automatikusan."
Az utolsóként idézett mondat ellentmondásban látszik lenni az elôtte lévô definícióval. A piaci mechanizmus ugyanis telve van kényszerekkel: jogi és gazdasági szabályozókkal, amelyeket erôszakszervek (hatóságok és fegyveres erôk) biztosítanak, és amelyek elôtt az emberek egyáltalán nem egyenlôk, hanem állampolgárságuk, vagyoni helyzetük, képzettségük stb. szerint a szabályozók elônyösek vagy hátrányosak számukra.
További kutatási lehetôségek:
A valódi erôszakmentesség biztosítaná a pozitív szabadságot is. Az egyenlôtlenségeket az erôszak (a szabályozók érvényesülését kikényszerítô fegyveres testületek) tartják fenn. Pl. a magántulajdon védelme elônyös a vagyonosnak, s hátrányos a nincstelennek.
Nem hátrányos, csak semleges a nincstelennek . mondhatná valaki ., hiszen miért hátrányos számára az a potenciális lehetôség, hogy ha netán lesz valamije, akkor az ô birtoklását is védik majd a fegyveres testületek.
Nos, bizony hátrányos. Mert Isten nem teremt senkit nincstelennek, hanem megadja neki a megélhetéséhez szükséges természetes javakat. Az éhenhalók tehát valahogy kiszorulnak ebbôl a természetes birtokukból. Elképzelhetô-e, hogy az emberiség oly nagy része, amely az éhhalál szélén tengôdik, oly szörnyû nagy bûnt követett volna el mások bûneihez képest, hogy csak önmagát hibáztathatja betévô falatja hiányáért?
S ha nem, mint ahogy a józan ész és lelkiismeret világosan jelzi, akkor valamilyen emberek-szabályozta folyamat fosztotta meg ôket vagy még ôseiket természetes és jogos megélhetésüktôl. A magántulajdon védelme ez esetben a rablók rablott kincsét védi azok jogos tulajdonosai, a nincstelenek ellen. Ezért hátrányos számukra az az erôszakkal érvényesített piaci szabályozás, amelyben a magántulajdon 'szentség'. Rousseau szerint, mint tudjuk, a magántulajdon lopás. S a gyakorlat, hogy a muzsiknak annyit kell fizetni, hogy másnap is kényszerüljön dolgozni jönni, nem csak µzsiában szokás.
Hogyan lehetne minden ember egyenlô a jogi és gazdasági szabályozók színe elôtt, amikor ezeket a szabályozókat az erôsek alkotják? A négy vagy valahány évenkénti egy szavazattal hogyan lehetne akár megközelítôleg is akkora hatást tenni a törvényhozásra, mint amit az erôsek különféle lobbyjai tehetnek folyamatosan? Hogyan lehetne a gazdaságot magát demokratikusabbá tenni és milyen elônyös és hátrányos hatásai lennének ennek?
Lehetséges-e más etikai megoldás, mint az erôszak diszkvalifikálása? Ha az erôszak (s annak minden fenti . katonai, rendôri, vámôri, pénzügyôri stb. . és lenti . terrorista, bûnözô stb. . formája) alapvetôen tabu lesz a világtársadalomban, akkor hozzájuthat majd mindenki legalább az életéhez szükséges és Isten által megadott természeti javakhoz.
Mik ennek a feltételei? Pl. a (nem tulajdonilag, hanem természetjogilag) másét nem elkívánás, az ezt lehetôvé tevô nem-anyagi gazdagság, ennek megfelelô életeszmény, gondolkodásmód, érzésvilág, kapcsolatrendszer, életforma stb.
A hadiipar globális mínusz
A legfrissebb UNICEF jelentés. is kimondja a nyilvánvalót:
"A hidegháború évtizedeiben hihetetlen mértékû elvesztegetése folyt a pénzügyi, emberi és természeti forrásoknak, lényegében improduktív célra."
Sajnos ez még egyáltalán nem a múlté. Az alábbi ábra mutatja, hogy sok országban a katonai költségvetés messze meghaladja az oktatásra és egészségügyre fordított összegeket.
9. ábra: A katonai ill. oktatási-egészségügyi célokra költött pénzt együtt 100 %-nak véve milyen arányban oszlik meg a két terület közt egyes országokban..
S ha még csak arról lenne szó, hogy a hadiipar improduktív. De kétszeresen is negatív termelésnek, azaz pusztításnak lehet csak tekinteni a támadó. eszközök termelését:
. egyrészt a megtermelt fegyvereket késôbb selejtezni és ártalmatlanítani kell (ez néha az elôállítás költségének többszörösébe kerül.),
. másrészt használatuk során óriási (saját elôállítási költségüket akár nagyságrenddel meghaladó) pusztítást visznek végbe az emberi produktumokban is.
Néhány adat a fegyverkezésrôl: Ötévenként annyiba kerül a világon csak az elavuló lôszerek selejtezése, mint Magyarország jelenlegi teljes adósságállománya: kb. 25 milliárd dollárba. Csak Oroszországban 35 millió tonna lôszer van. A lôszereket Nyugaton is többnyire szabadtéri égetéssel selejtezik. Csak Anglia 16 ezer tonna lôszert öntött a tengerbe 1987-tôl 1993-ig.
Az atomfegyverek számát egyezményesen csökkentik. De a leszerelendô atomfegyverek is szörnyû veszélyt és költséget jelentenek! Annyi plutóniumot kell megsemmisíteni, amennyinek az ezredrésze elég, hogy az egész emberiséget tüdôrákossá tegye. A katonatudósok sem tudják, hogyan semmisítsék meg, amit kifejlesztettek.
A vegyi fegyvereket betiltották és az egyezmények szerint megsemmisítik. De a vegyi fegyverek ma is szörnyû veszélyt és költséget jelentenek! Jelenlegi mennyiségük elegendô minden földi élet teljes kipusztítására! Megsemmisítésük tízszer többe kerül, mint a gyártásuk! Beismerten csak az USA és Oroszország rendelkezik vegyi fegyverekkel, de titokban valószínûleg további 18 országnak van. Az USA kongresszusa elôírta, hogy 1994-re meg kell semmisíteni az USA vegyi fegyvereit, de ez a határidô mára 2004-re tolódott át a veszélyek miatt. A világ vegyifegyver-készletének megsemmisítése annyiba fog kerülni, mint amennyi Magyarország jelenlegi teljes adóssága: kb. 25 milliárd dollárba.
A békemozgalmak fölteszik a kérdést: Miért van szükség hadseregekre? Hogy a fennálló helyzet nyertesei megvédjék kiváltságaikat?
Az alábbi ábrán (Henderson, 1991, 230. old..) láthatjuk, hogy erre a kétszeresen is negatív 'termelésre' négyszer annyi pénzt fordítanak, mint azokra a globális programokra (együttvéve!), amelyek az emberiség elôtt álló totális válságra próbálnak megoldást adni.
Az 1991-es adatok szerint a világ éves katonai költségvetése egy billió dollár, egy kis kocka ennek ezredrészét, egy milliárd dollárt jelképez. Az ábrázolt globális programok és éves költségvetésük milliárd dollárban:
talajerózió megelôzése. 24
népesség stabilizálása 10,5
ózonritkulás megállítása 5
erdôpusztítás megállítása 7
globális fölmelegedés megelôzése 8
savas esô megelôzése 8
energiahatékonyság 33
megújuló energiaforrások 17
írástudatlanság felszámolása 5
egészségügy 15
adósságelengedés (az össz adósság 2,6 %-a) 30
otthonteremtés 21
éhezés és alultápláltság megszüntetése 19
tiszta, biztonságos víz szolgáltatása 50
-------
Összesen: 252,5
A világ katonai költségvetése: 1000

További kutatási lehetôségek:
Hogyan lehetne reálisan számolni a gazdaság teljesítményét: nem beleszámolva a hadiipar termelését: levonva a fegyverek megsemmisítésének költségeit: s levonva mindazt, amit a létrehozott fegyverek majd meg fognak semmisíteni?

10. ábra: A katonai költségvetés és a globális programok együttes költségvetésének aránya négy az egyhez.
A kapitalista gazdaság individualizál
További kutatási lehetôségek:
Érdemes lenne megvizsgálni, hogyan individualizálja a kapitalista gazdaság a társadalmat és hogyan lehetne ezzel a tendenciával szemben érvényrejuttatni a globális sorsközösség felismerését, ami elvezethet a globális szolidaritáshoz.
Egy kiindulópontként használható, vázlatos elgondolás a következô.
Amikor az elnyomás csoportra nehezedik,
. amelyben mindig vannak erôsebb emberek is,
. amelybôl nem egyszerû kilépni (az ember nem könnyen cserél nemzetiséget, vallást, bôrszínt stb.),
. amelynek általában vannak külsô szövetségesei,
akkor szolidaritást és erôs ellenállást vált ki.
Például a bolsevista diktatúrával szembenállt egyrészt a nemzeti érzés és a nyugati magyarság, másrészt a vallási érzés és a nyugati vallásosok, és sokan nem könnyen adták fel nemzeti és vallási hovatartozásukat, még az erôsek sem, akik pedig elôrejuthattak, de mindig voltak, akik inkább vállalták a hátrányokat a csoportért folytatott küzdelem miatt. A kollektív elnyomás szolidaritást teremt az elnyomottak körében, kollektív ellenállást vált ki. Ennek ereje is van, mert egy csoportban mindig vannak erôsebb egyéniségek, gazdagabbak, befolyásosabbak, okosabbak, akik az ellenállás oszlopaivá válhatnak. Ezenfelül a csoportnak általában vannak külsô szövetségesei (pl. a nyugati magyarság ill. a vallás terén a világegyház, a más országokbeli keresztények, stb.), ez is növeli az ellenállás erejét.
A kapitalizmus az elnyomás kifinomultabb, gazdasági formája: nem csoportot, kasztot, rendet, nemzetiséget, vallást nyom el (ami kollektív ellenállást, összetartást váltana ki), hanem egyszerûen a gyengébb individuumot. A kapitalizmus egyszerûen tülekedés, 'aki kapja, marja', 'mindenki harca mindenki ellen', amelyben a gyengébb elmerül és hiába kiáltozik, mert nemzet, vallás, bôrszín stb. nem jelent már összefogást, csak a gazdasági érdekcsoportok fognak össze, azok pedig csak erôseket vesznek be. A gyengék tömegei (fôleg a harmadik világban) 'fölösleg-emberré' válnak egyre inkább, ahogy a hatalom koncentrálódása elôrehalad, az erôseknek nincs szükségük a gyengékre, sem munkaerejükre (ami a technika következtében nélkülözhetô, képzés hiányában nem használható), sem vásárlóerejükre (ami munka hiányában nincs), sem szavazataikra (ami tömegkommunikációs manipuláció tárgyává válik).
Öko-világdiktatúra vagy erkölcsi megújulás
A világméretûség (a gazdaságban és kereskedelemben, a fegyverek hatótávolságában, a környezeti hatásokban, a tömegkommunikációban és szinte minden téren) egyetlen sorsközösségbe szorította össze az emberiséget. A nemzetállamok mai rendszere nyilvánvalóan alkalmatlan arra, hogy a minden téren emberiség-szintûvé vált problémákat megoldják. A világméretûség kényszerítô erôvel hat egy világállam létrejötte irányában, de nyitott kérdés marad, hogy ez a rendszer mennyire lesz diktatórikus.
Toynbee már 1953-ban tartott egyetemi elôadásaiban fölvetette ezt a szükségszerûséget, a különbözô történelmi világállamok. elônyei és a kialakulásukhoz vezetô problémák elemzése kapcsán:
A világállam "legkézenfekvôbb elônye idôszerûsége egy szétbomló civilizáció történetében, amikor az élet a régi helyi állam szerkezetében már tûrhetetlenné vált. ... Elônye az, hogy az együttmûködés, együttérzés és béke eszményei, amelyekért egy világállam bálványozása kiáll, valóban sokkal alkalmasabbak elômozdítani az emberi jólétet, mivel nagyobb távlatúak és kevésbé szûkkörûen önközpontúak, mint a versengés, küzdelem és háború eszményei, amelyeket a helyi államok kultuszában hangsúlyoznak." (Toynbee, 1956.)
Idéz egy görög írónak a Római Birodalomról írt dicshimnuszából:
"Amikor a világ államai már halotti máglyán feküdtek kiterítve, saját testvérgyilkos küzdelmeik és zûrzavaraik áldozataként, egyszerre ajándékul kapták a birodalmat, és nyomban ismét életre keltek.".
Az ôskeresztények is . noha kegyetlenül és igazságtalanul üldözte ôket . magasabb rendûnek tartották a birodalmat, belsô békéje miatt, a megelôzô állapotnál. Origenész fogalmazásában:
"Ögy a népek egymás iránti barátságtalan magatartása, amelyet a királyságok sokaságának léte okozott, nem nehezíti Jézus apostolainak küldetését. Érthetô, hogy Jézus Augustus uralkodása alatt született, aki a föld sok királyságát, hogy úgy mondjam, egyöntetûséggé egyszerûsítette és így egyetlen birodalma volt. Hátráltatta volna Jézus tanításának az egész világon való elterjedését, ha sok királyság lett volna, mert az embereket mindenhol kényszerítették volna a katonai szolgálatra és a harcra országuk védelmében. Ez így volt korábban, amikor a háború szükségszerû volt az egymással harcoló népek közt. Hogyan tudott volna ez a tanítás, mely békét hirdet és még azt sem engedi meg az embereknek, hogy bosszút álljanak ellenségeiken, ilyen sikert elérni, ha a nemzetközi helyzet meg nem változott volna és szelídebb lelkület ne érvényesült volna.".
De Toynbee az egységesülés módjának döntô kérdésérôl is kifejtette aggodalmait:
"A Római Birodalom és a kereszténység közötti küzdelem, valamint a küzdelmet ihletô érzelmek a két oldalon, különösen érdekesek a mi nyugati világunkban a keresztény idôszámítás huszadik századában, mert azonos társadalmi és szellemi szituáció újraéledése mutatkozhat az alternatív lehetôségek egyikeként tulajdon történelmünk eljövendô szakaszában. Világunk gyors politikai egységesülésének elôreveti árnyékát a távolságok megszûnése, különösen a fegyverek hatóképességének növekedése. Ez az eredménye a Nyugat erôsen gyorsuló technikai fejlôdésének.
De világunk nemcsak új módon válhat egységessé, az egyetértés útján, amiben reménykedünk, hanem a régi módon, az erôszak útján, amivel a görög-római világ, de valójában minden más világ is egységesült a múltban. Ebben az erôszakos esetben azok a szenvedések, amiket életünkben megtapasztaltunk, jelentéktelenekké válhatnak összehasonlítva a még meg nem tapasztaltakkal, amelyek majd csak ezután boríthatnak el minket.".
Jog és etika
"A földi igazságba vetett hit olykor ingadozhat. De aki kételkedik az igazságtalanságban, az megérdemli a sorsát.".
További kutatási lehetôségek:
Alapvetô kérdés tehát, hogy a túlélés rendjének megteremtésében mekkora szerepe lesz az etikának és mekkora szerep marad a jognak, a kikényszerítés eszközének. De miközben reménykedünk, hogy az etika forradalma megkönnyíti a váltást, érdemes megnézni, mely pontokon tud a jog a csak a rendeletekbôl értô gazdasági erôkre hatni.
A biztosítók számára egyre nehezebb a kockázatok becslése amiatt, hogy a múltbeli tapasztalatokra egyre kevésbé lehet támaszkodni, a jövô kiszámíthatatlanná válik. Talán éppen a biztosítóipar csôdjének veszélye ill. a biztosítási költségek gyors emelkedése, a gazdaságban és a politikában elterjedô kockázatkezelés (risk management) tudományág fogja felgyorsítani, hogy a gazdaság komolyan vegye a ma könnyen csak a 'zöldek' hôzöngésének tekintett veszélyjelzéseket.
Egy további terület a jog lehetôségei közül az ún. öko-adózás, amely egyre jobban tért hódít..
Kontraszt-gazdaság
Az ôsegyház egy alternatív társadalom építésével kovászosította át a Római Birodalmat. Ez a módszer alkalmas lehet a gazdaság szükségszerû átalakulásának elôsegítésére is. Origenész írja:
"Celsus. bennünket is arra buzdít, hogy vállaljunk közhivatalt az országunkban, ha ez szükséges a vallásosság és a törvények megôrzése érdekében. Mi azonban tudjuk, hogy minden városban létezik az Isten Igéje által alkotott másfajta ország. Ezért az alkalmasokat tisztségvállalásra, a tanításban és az életben megbízhatókat pedig elöljáróságra ebben a másfajta közösségben szólítjuk fel. Azokat ellenben, akik a hatalmat szeretik, nem fogadjuk el. Ugyanakkor erôsen rábeszéljük azokat, akik nagy alázatosságuk miatt vonakodnak magukra vállalni Isten közösségének általános felelôsségét. ...
Ha a keresztények kitérnek a kötelezettségek elôl, nem azért teszik, hogy kibújjanak az élet közszolgálatai alól, hanem mert fenntartják magukat egy nagyszerûbb és szükségesebb szolgálatra Isten közösségében az emberek javára.".
Mumford is a bázis személyes és közösségi módszereiben bízik:
"Soványak a kilátások a hatalmi rendszer hibáinak legyôzésére olyan módszerrel, amely tömegszervezeteket és tömeges erôfeszítést alkalmaz a meggyôzésre: hiszen ezek a tömegmódszerek éppen azt a rendszert támogatják, amelyet támadnak. Az eleddig hatékony és ígéretes változásokat lelkes egyéni elmék kezdeményezték: kis csoportok és helyi közösségek, amelyek a hatalmi gépezet széleit csipegetik, a bevett gyakorlat megtörésével és a szabályzatok megszegésével. Az ilyen támadás nem a hatalom fellegvárának bevételére törekszik, hanem hogy kivonuljon belôle és lassan megbénítsa. Ha majd egyszer az ilyen kezdeményezések széles körben elterjednek . aminek végre mutatkoznak a jelei ., visszaadják a hatalmat és a tekintélyt eredeti jogos tulajdonosának: az emberi személyiségnek és a kis, emberszabású közösségeknek." (Mumford, 1986, 303. old.)
További kutatási lehetôségek:
Milyen alternatív termelô, fogyasztó, kereskedelmi ill. pénzügyi alrendszerek léteznek, hogyan mûködnek és hogyan növelhetô hatásuk a világgazdaságra?
Pl. a Resurgence. arról ír, hogy milyen gyors ütemben fejlôdik az 'etikus befektetés' ágazata és az erre vonatkozó tanácsadás.
. Oktatás és nevelés
"A ti Istenetek szereti a ti népeteket és gyûlöli az enyémet. ...Vörös bôrû gyermekeit elhagyta. ...Népem olyan, mint az apály, de nem tér vissza többé. Nem, a fehér ember Istene nem szeretheti vörös bôrû gyermekeit... Mi most árvák vagyunk. Nincs senki, aki segítene rajtunk... A ti Istenetek részrehajló. A fehér emberhez jött el. Mi sohasem láttuk, sohasem hallottuk a hangját... A ti vallásotokat kôtáblákra írta egy haragvó Isten vasujja... A mi vallásunk: elôdeink útjai, öregjeink álmai, amelyeket a Nagy Szellem küld nekik... Ez a mi vallásunk népünk szívébe van írva...
A mi halottaink sohasem felejtik el ezt a szép földet. Anyjuk a föld. Örökké szeretik és megôrzik emlékezetükben folyóit, nagy hegyeit, völgyeit. Szeretik és emlékeznek azokra, akiket itt hagytak, az élôk pedig vágyakoznak a holtak után. És a halottak mint szellemek gyakran visszatérnek, hogy meglátogassanak és vigasztaljanak minket...
Nem sokat számít, hol töltjük el hátralevô napjainkat. Nincs már sok belôlük. Sötét lesz az indiánok éjszakája. Csillag nem ragyog az égbolton. Búsan zúg a szél. Halál vadászik a vörös bôrû emberre. Bárhová megy, mindenütt hallja pusztítójának közeledô lépteit, és kész meghalni, mint a megsebzett szarvas, mely hallja a vadász lépteit...
Az emberek jönnek és mennek, mint a tenger hullámai. Egy könnycsepp, egy imádság a Nagy Szellemhez, és örökre eltûntek vágyakozó szemünk elôl. A közös végzet elôl nem menekülhet a sápadt arcú ember sem...
E föld minden darabkája szent az én népemnek. Népem emlékezetében és szívében szent minden hegyoldal, minden völgy, minden tisztás és erdô. A kövek nem tudnak beszélni, mégis emlékeket és eseményeket ôriznek népem életébôl, és ezért szeretjük ôket..." (Seattle törzsfônök beszédébôl.)
Szocializáció
A Lorenz-szerinti ötödik halálos civilizációs bûn így hangzik:
"Genetikailag széthull az emberiség. A modern civilizációban . a 'természetes igazságérzeten' és néhány áthagyományozott jogi tradíción kívül . nincs olyan tényezô, amely szelekciós nyomást gyakorolna a szociális viselkedésnormák fejlesztésére és fenntartására, jóllehet erre a társadalom fejlôdésével egyre inkább szükség lenne. Nem zárható ki, hogy az az infantilizmus, mely a 'lázadó' ifjúság egy fajtáját szociális parazitává teszi, genetikai eredetû." (Lorenz, 1988, 97. old.)
Érdemes kiemelni, hogy Lorenz nem olyan genetikai romlásról beszél . amelyrôl gyakran szó esik ., hogy az orvostudomány mûködése lecsökkenti a gyengék és fogyatékosok biológiai szelekcióját, hanem a szociális viselkedésre vonatkozó kontraszelekcióról:
"A modern civilizáció életfeltételei között egyetlen tényezô sincs, mely a jóság és állhatatosság irányába hajtana, a szelektivitást segítené... A nyugati kultúra gazdasági versenyében egyértelmûen negatív szelekciós prémiumot tûztek ki ezekre az ösztönökre. Még szerencse, hogy a gazdasági siker nem föltétlenül korrelál pozitívan a szaporodási rátával." (54. old.)
Ezzel kapcsolatban megdöbbentô egy amerikai vizsgálat eredménye (Bormann - Kellert, 1991, 150. old.), mely szerint az egyetemre kerülô fiataloknak 1967-ben még 80 százaléka tartotta lényegesnek vagy nagyon fontosnak egy értelmes életfilozófia kialakítását, húsz év múlva pedig már csak a 40 százalékuk, s ugyanakkor a pénzügyi jólétet fontosnak tartók aránya hasonló mértékben emelkedett (11. ábra).
A Lorenz-szerinti hatodik halálos civilizációs bûn pedig a következô:
"A tradíciókat leromboljuk. Elértünk egy olyan kritikus pontot, amikor már a fiatalabb generációnak nemcsak azonosulnia nem sikerül többé az idôsebbel, de azt kulturális értelemben sem képes megérteni. Ezért azt idegen etnikai csoportként kezeli és nacionalista gyûlölködést táplál iránta. Ezen identifikációs zavar oka elsôsorban a szülôk és a gyermekek közötti kapcsolat hiányos volta, mely már csecsszopó korban patológikus következményekkel jár." (Lorenz, 1988, 97. old.)
11. ábra: Egyetemre kerülôk céljai: lélek vagy pénz?
"A szociális viselkedésmódok széthullása a sajátos szelekció elmaradásával gyorsan bekövetkezhet: ... Egyes, ikrával szaporodó halak, miután kereskedelmi céllal néhány generáción keresztül mesterségesen szaporították ôket, az ikrarakás és -gondozás genetikai eszközeit oly mértékben elveszítették, hogy egy tucatból alig lehet egyetlen olyan párra találni, mely még képes ikráinak helyes gondozására." (55. old.)
További kutatási lehetôségek:
Hogyan lehetne a gazdasági életet úgy átalakítani, hogy ne kontraszelekció mûködjön benne az altruizmust illetôen? Hogyan lehetne a gazdaságot jobban összekapcsolni az élet egészével, hogy ne ellenlábasa legyen a nevelésnek, amint az a nôk tömeges munkábaállása során az elmúlt évtizedekben történt?
A média súlya
További kutatási lehetôségek:
Az emberiség hetedik halálos bûne Lorenz listájában:
"A közvéleményt befolyásoló technikai eszközök tökéletesedése a nézetek olyan uniformizálódásához vezet, amilyenre még sohasem volt példa. Ehhez járul, hogy egy szilárd hittel követett dogma szuggesztív hatása együtt növekszik a hívôk számával, talán még mértani haladvány szerint is. Egyes helyeken már ma is patológikus esetnek tekintik azt, amikor valaki tudatosan kivonja magát a tömegkommunikációs eszközök, például a televízió hatása alól. Az egyéniségvesztô hatások mindazok számára kapóra jönnek, akik nagy embertömegeket akarnak manipulálni. A közvéleménykutatás, a reklámtechnika és az ügyesen irányított divat segítik a tömegek feletti hatalomra a vállalkozókat és a funkcionáriusokat." (Lorenz, 1988, 97. old.)
Korunk eszköztárának egyik leghatékonyabb része és a világgazdaság egyik legnagyobb üzlete a média. Érdemes lenne vizsgálni a nagy károk mellett, amelyeket okoz, felhasználását a közgazdasági gondolkodás továbbfejlôdése szempontjából is.
További tapasztalati kutatásokra érdekes anyagot nyújthatnak az Eurobarométer. hazai vizsgálatai.
Alapvetô irodalom e téren:
Edward S. Herman - Noam Chomsky: Manufacturing Consent. The Political Economy of the Mass Media. (New York, Pantheon, 1988), valamint Noam Chomsky: Necessary Illusions. Thought Control in Democratic Societies. (Concord, Ont., Anansi, 1991).
"A demokratikus rendszerekben követelmény a média szabadsága és a tárgyilagosság (látszatának) megôrzése. ... Herman és Chomsky azt vizsgálják, hogy a politikai és a gazdasági elit tagjai hogyan teremtik meg a médián keresztül a hatalmuk fenntartásához szükséges közhangulatot. Az ún. propaganda modell öt szûrôn keresztül biztosítja a 'megfelelô' tájékoztatást. Ezek a szûrôk olyan jól és természetesen mûködnek, hogy maguk az újságírók sem veszik észre, valójában kiknek az érdekei alapján állítják össze a híreket.
Az elsô szûrô a tömegtájékoztatási eszközök alapításához, mûködéséhez szükséges befektetés nagysága. Csak a nagy vagyonú, többnyire nemzetközi monopóliumok tudnak versenyképes lapokat fenntartani. Ezek érdekeltsége azonban túlnô a tömegtájékoztatási eszközökön. Pl. egy afrikai gyémántbányákat (is) üzemeltetô cég nem nézi jó szemmel, ha a saját tévéállomása amerikában dokumentumfilmet sugároz a gyarmati kizsákmányolásról.
A második szûrô a hirdetés. A versenyképes lapok jövedelmének nagyobb része reklámokból származik. Világos, hogy a profitérdekeltségû vállalatok nem fogják a kritikus hangvételû újságokat támogatni hirdetéseikkel.
A következô szûrô maga az újságok hírforrása. A mindenkori kormány, a nagyvállalatok, a rendôrség stb. maguk gyártják a jelentéseket (sajtótájékoztatás), amit a terjesztôk kritika nélkül át is vesznek. Hogy is mernék kritizálni, hiszen mûködési engedélyük és jövedelmük pontosan ezektôl az intézményektôl függ.
A negyedik szûrôt alkotják a tömegtájékoztatási eszközöket bíráló intézmények, melyeket többnyire maguk a pénz- és politikai intézetek hoztak létre. Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy kiknek az érdekeit szolgálják.
Évtizedeken keresztül az antikommunizmus volt az ötödik szûrô. Sok mindenre és sokakra rá lehetett sütni a kommunizmus vádját, s ezzel kiszûrni azokat, akik demokratikusabb és kritikusabb hangot ütöttek meg. A Szovjetúnió bukása után ez a lehetôség megszûnt, most újabb ellenség és bûnbak után kell nézni.".
A nem-emberi világ tisztelete
További kutatási lehetôségek:
Nem segíti elô a környezettel való harmóniát és ezért magára az emberiségre nézve káros a túlzott emberközpontúság.
"Mivel az ember önmagát szabadon képes meghatározni, s a kötelesség belôle magából fakad, ezért a természet és a természeti okság felett áll. Csak az embernek van méltósága, és csak ô érdemel tiszteletet. A bennem lévô morális törvény a fölöttem kitárulkozó csillagos ég fölé emel." (Anzenbacher, 1993, 306. old.)
Eltekintve most attól, hogy az általunk jelenleg észlelt világegyetemben többszázmilliárd galaxis van, mindegyikben naprendszerek milliárdjaival, tehát az élet felmérhetetlenül sok és az embernél akár magasabbrendû változatban létezhet ebben a kozmoszban, eltekintve tehát most az ember parányi voltától, magán a Földön is lehet éppen az ellenkezôképpen gondolkodni:
"Az egész mindenség . és benne minden . élô, abban az értelemben, hogy méltósága van. A természet úgynevezett élettelen és szervetlen részeinek is méltóságuk van. Méltóság van a földben, levegôben, vízben, sziklákban, patakokban, folyókban, tengerekben. Ha mi, emberi lények megsértjük az ô méltóságukat, saját méltóságunkat is megsértjük." (Toynbee, 1992, 284. old.)
A történelem szemlélete még nagyobb problémákat vet fel:
"A világba természetesen beletartoznak a természeti dolgok is, de elsôsorban csak úgy, ahogy az ember által feltárt és gondozott világhoz tartoznak (pl. a vadászatkor elejtett állatok, az építési faanyag, a kôfejtô stb.). ... A természet csak oly mértékben játszik szerepet a történelemben, amilyen mértékben a szabadság (a szellem) megmérkôzött vele, s megváltoztatta. Csak az embernek van történelme. A történelem alapja az idôiség. Idôrôl csak akkor beszélhetünk, ha egy szubjektum a múltat emlékezôen, a jövôt pedig várakozóan jelenvalóvá teszi. Csak az ember indítékai gyökereznek a múltban, s van tervezôen elôrevetve a jövôre. Ember nélkül csak folyamatok vannak, de nincs idô. Az ember elôtti (szervetlen, növényi, állati) valóságnak nincsen történelme, csakis az ember által lesz. Ez pedig voltaképpen nem az ember elôtti valóság története, hanem az ember elôtörténete." (Anzenbacher, 1993, 264. old.)
Az embernek e mérhetetlen ember-központúság láttán kedve támad föltenni néhány kérdést: Mit számít, hogy történelemnek nevezhetô-e vagy csak 'folyamatoknak' az ember utáni valóság története? Vajon nem tételezhetô-e fel nagy valószínûséggel, hogy a kozmoszban más szubjektum is létezhet, mint az ember? Hová vezet, ha az ember csak mérkôzôen és megváltoztatóan tud viszonyulni a természethez?
A környezeti nevelés
További kutatási lehetôségek:
Arisztotelész szerint nehéz értékeket tanítani az embereknek. Rendszerint vagy túl fiatalok ahhoz, hogy megértsék, vagy túl öregek ahhoz, hogy hallgatni akarjanak a tanításra, mivel már magukévá tettek nem megfelelô értékeket és magatartásokat..
Kétségtelenül nem elég oktatni az etikát, különösen nem azzal a mérhetetlen elvontsággal és szárazsággal, amely nem kevés könyvre jellemzô. Érdemes lenne kutatni a kvázi-valóságos helyzetekben ön- és világismeretre, emlékezetes tanulságokra eljuttató módszereket. A mai számítógépes modellezés és szimuláció ehhez segítséget nyújthat.
Például érdemes a fiatalokkal eljátszani a 'Szaladok a pénzem után' társadalmi csapdáját (amely a valóságnak nem csak pénzügyi vagy gazdasági helyzetek modellezésére alkalmas, de például a fegyverkezési verseny spirálja is ennek logikája szerint csavarodik), amely jól illusztrálható az 'Eladok egy dollárt'. játékkal.
"Valaki árverésre bocsát egy dollárt, a következô feltételekkel: az kapja meg a dollárt, aki túllicitálja a másikat: a téteket mindig 25 centtel kell emelni: a játék végén a gyôztesnek is, de a veszteseknek is be kell fizetniük az utolsó licitjük összegét. ... Minthogy a megállás mindig nagyobb veszteséggel jár, mint az ellenfélre való rálicitálás, folyik az egyre esztelenebb versengés az egy dollárért, aminek a megnyerése már egyre több dollárjába kerül a versengôknek." (Hankiss, 1979, 33-34. old.)
A környezeti nevelésen belül . amelyre szerencsére egyre nagyobb igény mutatkozik. . kutatni kellene a közgazdasági egyetemeken, managerképzéseken a globális és környezeti szemlélet fejlesztésének módszereit és erôsítését.
A Schumacher College,. az ökológia angliai fôiskolája kurzusai közt szerepel az ökológiai közgazdaságtan is..
A környezeti nevelés egyik fontos helyszíne az ifjúsági tábor, s ezen belül az etikai nevelés egyik fontos formája a 'remetenap' (Simonyi, 1993).
Skolimowski tud egy Tizenegyedik Parancsolat Szövetségrôl:. "A 11. parancs: 'A Föld Istené, a bôsége is: Ne rabold ki a Földet és ne pusztítsd el rajta az életet!' Tedd ezt személyes környezeti etikád alapjává. Tanulj meg mindent, amit lehetséges az ökológiai válságról, hogy az információid alapján szabad választásaid lehessenek. Ismerj sok ökológiailag megfelelô mûszaki eljárást, gyakorlatot és eszközt. Találd meg annak módját, hogy ezeket saját életedben is felhasználjad".
Erôszakmentesség
További kutatási lehetôségek:
Hogyan lehetne a szûkebb körû (családi, vállalati, nemzeti) összetartás eszményeit az emberiség egészére kitágítani és a belsô gazdasági-pénzügyi, gyakran háborúkba átcsapó erôszakosság energiáit a válság közös leküzdésére fordítani?
Két, gimnáziumok számára most kiadott filozófia tankönyv. az etika tárgyalásában szót sem ejt a környezetrôl. Ehelyett az egyikben az kap hangsúlyt, ami a jelen helyzetében semmiképpen nem szolgálja az emberiség túlélését: a hazafiság és annak is a katonai erényei. A Kölcsey idézet . "Szeretni az emberiséget: ez minden nemes szívnek elengedhetetlen feltétele. ... Azonban jól megértsd! az ember véges állat, hatása csak bizonyos meghatározott körben munkálhat. Azért ne hidd, mintha isten bennünket arra alkotott volna, hogy a föld minden gyermekeinek egyforma testvérök s a föld minden tartományainak egyforma polgáruk legyünk. ... Az egész emberi nemre jóltevô behatást gyakorolni, ez a nagyok legnagyobbikának sem adaték. Soha nem tudtam megérteni: kik azok, kik magokat világpolgároknak nevezik?". . érvelése már Kölcsey idejében is legfeljebb csak Magyarországon lehetett érvényes. Hiszen ha az európai hódító nemzetek a XVI. század során ki tudták irtani az éjvilág megközelítôen százmilliós ôslakosságának legnagyobb részét és a rabszolgakereskedelem során ötvenmillió feketét (miközben húszmillió rabszolga érte el élve az éjvilág partjait)., azaz ha a gonoszság képes volt emberiség méretekben pusztítani, akkor bizonyára a más bôrszínû ill. más országokban lakó emberek szeretetében sem a távolságok és a létszámok korlátozták le ezeket a 'hatékony' nemzeteket.
Kölcsey a hazaszeretetre buzdításban három példát hoz fel: "Minden, ami szerfelett sok részre osztatik, önkicsinységében enyészik el. Ögy a szeretet. Hol az ember, ki magát a föld minden országainak szentelni akarván, forró szenvedelmet hordozhatna irántok keblében? Leonidás csak egy Spártáért, Regulus csak egy Rómáért, Zrínyi csak egy Magyarországért halhatott meg.". Mindhárom példa az emberiség egymást gyilkolásának példája, Regulus ráadásul a békességteremtés feladatát is visszautasította. Ezek az 'erények' szubjektíve lehetnek hôsiesek és tiszta szándékúak, de valójában az emberiséget pusztító és mára a végpusztulás veszélyébe sodró gondolkodásmód részei.
Prófétákra van szükség
További kutatási lehetôségek:
Erich Fromm: Próféták és papok. c. írásában az eszmék hatástalanságának döbbenetes tényét vizsgálja. Még soha nem volt annyira elterjedt a világon az emberiség nagy eszméinek ismerete, mint manapság. Számtalan egyetemen tanítják ôket, egyesekrôl világszerte prédikálnak valamennyi felekezet templomaiban. De hatásuk soha nem volt ennyire csekély. Miért?
Kiindulópontként lássuk Fromm válaszát:
Amíg az eszméket csupán tanítják, nem gyakorolnak mély befolyást az emberekre. Csak más eszméket módosítanak: új gondolatok lépnek a régiek helyébe, új szavak pótolják az eddig használtakat. Hogyan is lenne másképp? Az eszméknek mély ellenállásokat kell leküzdenie: a restséget, a félelmet a tévedésektôl, a félelmet a nyájtól való eltéréstôl. Hiába helyes egy eszme önmagában. Csak akkor gyakorol hatást az emberre, ha tanítójuk megtestesíti ôket, s így az ige testté lesz. Hallgatói a példájából értik meg, mirôl beszél, s nemcsak megértik, hanem el is hiszik neki, hogy valóságos dologról beszél és nem csupán üres szavakat ejt ki.
Akik . nem feltétlenül új . eszméket hirdetnek és ezeket élik is, azokat prófétáknak nevezhetjük, mert a próféták akkor is megélték és hirdették az igazságot, ha ez börtönt, számûzetést vagy halált eredményezett számukra.
"Az oroszlán ordít: ki ne félne? Isten, az ér szól: ki ne lenne prófétává?". Aki felelôsnek érzi magát, annak nincs más választása, mint hogy nyilvánvalóvá tegye a valóságot, felmutassa az alternatívákat és tiltakozzék. A történelmi helyzet alkotja a prófétát.
Buddha megvalósította tanítását, Krisztusban testté vált a tanítása, Szokratész meghalt az eszméiért, mint ahogy vállalták a halált az ôskeresztények és a késôbbi erôszakmentes vértanúk is, akik közül sokat éppen keresztény címkét viselô intézmények gyilkoltak meg. Assisi Ferenc példájának inspiráló ereje is él mindmáig, a legkülönbözôbb felekezetû és gondolkodású keresztények csoportjai törekszenek szerinte élni, a pápa pedig a 'környezetvédelem védôszentjévé' nyilvánította ôt.
Amikor a próféták meghalnak, hátrahagyják üzenetüket. Ezt emberek milliói fogadják el, akik számára igen fontossá válik. Ebben rejlik az oka annak, miért zsákmányolják ki mások ezt az üzenetet. Saját céljaikra használják ki az emberek kötôdését ezekhez az eszmékhez, amennyiben ellenôrzésük alá vonják ezeket az embereket és uralkodnak rajtuk. Akik pedig íly módon kihasználják a próféták eszméit és ezáltal hatalomhoz jutnak, azokat Fromm papoknak nevezi. Ilyen értelemben papok nemcsak a vallásban léteznek, hanem vannak a filozófiának és a politikának is papjai, akik a filozófusoknak ill. a szabadság mártírjainak örökségét kezelik.
A próféták megélik eszméiket. A papok kezelik azokat azok számára, akik azonosulnak ezekkel az eszmékkel. Közben az eszmék elveszítik elevenségüket, és formákká válnak. A papok számára a formula a fontos . ez mindig így van, amikor maga az élmény kihal. Az embereken csak akkor lehet uralkodni és gondolataikat csak akkor lehet ellenôrizni, ha létezik "korrekt" formulázás. Persze nem minden pap viselkedik így, de a legtöbbre mégis érvényes . mondja Fromm ., mindenekelôtt azokra, akik hatalommal rendelkeznek. Miközben egy gyermek is észreveheti, hogy épp tanításuk ellenkezôjét élik, a nagy néptömegeket olyan alapos agymosásnak vetik alá, hogy azok végül elhiszik, hogy a papok áldozatot hoznak, amikor luxusban élnek, mivel egy nagy eszmét kell reprezentálniuk, sôt irgalmatlan gyilkolásuk is forradalmi hitükbôl ered.
Aligha létezik olyan történelmi helyzet, amely jobban igényelné az erôszakmentesség és szellemi-személyességbeni boldogságkeresés prófétáinak fellépését, mint a miénk, amikor az emberiség . úgy tûnik . gyors tempóban történelmének tragikus vége felé halad, méghozzá lehetôségeinek csúcspontján. Az emberiségnek prófétákra van szüksége, mégha kétséges is, hogy hangjuk érvényre tud-e jutni a papok hangjával szemben.
A vallások fejlôdése
További kutatási lehetôségek:
Ikeda: "Az ember csak akkor fejlesztheti saját életét alkotó módon, ha összhangban él a természeti környezettel egy kölcsönös engedményrendszerben."
Toynbee: "A zsidó egyistenhit forradalmi elgondolása megnyitotta az utat ezen elv szándékos, általános megsértéséhez. Az a hit, amelyet én a mindenségben és a mindenség mögött lévô szellemi jelenlétnek neveztem, egyetlen transzcendens, emberhez hasonlatos istenben koncentrálódott, magával vonva azt a további hitet, hogy a mindenségben nincs semmi más, ami isteni lenne. ... Mózes elsô könyve (1,26-30) szerint Isten összes nem-emberi teremtményeit emberi teremtményeinek rendelkezésére bocsátotta, hogy használják ôket minden választásuk szerinti módon. ... Az üdvös tiszteletet és áhítatot, amellyel az ember eredetileg szemlélte környezetét, ez az egyistenhit lerombolta a maga izraelita, keresztény és muzulmán verzióiban. ...
Jézus ortodox zsidó volt, de a tanításáról szóló beszámolók szerint azt hirdette, hogy a gazdasági kapzsiság összeegyeztethetetlen Isten szolgálatával. Ezért elítélte a gazdasági tervezést, a tôke felhalmozását, a technikát és általában a gazdaságilag jövedelmezô munka dicsôítését. Jézus érzékenysége a kapzsiság bûnével szemben fontos körülmény, mert ... a korabeli palesztinai zsidó közösségben kevés modern szellemû pénzember és kézmûves élt. A nyilvánvaló kapzsiság ritka volt Jézus társadalmi környezetében, de ô felismerte és elítélte a kapzsiságot...
Még fontosabb a XII. századbeli nyugati keresztény Assisi Szt. Ferenc története, tanítása és gyakorlata. Ferenc apja, egy posztónagykereskedô, egyike volt a legkorábbi, gazdaságilag sikeres nyugati tôkés vállalkozóknak. Ferenc fellázadt apja életmódja ellen. Miként Sziddhárta Gautama, a Buddha, aki egy kisebb király fia volt, Ferenc is lemondott a vagyonról és tudatosan a szegénységet választotta. Megint Buddhához hasonlatosan Ferenc szerzetesrendet alapított, hogy terjesszék eszményeit és szabályait ezeknek az eszményeknek a gyakorlati megvalósítására. ...
Jézus magasztalta a madarak és a vadvirágok nem gazdasági beállítottságát, és követendô példaként tûzte emberi tanítványai elé. ...
A válság az emberiség továbbélését fenyegeti és nem orvosolható a kapzsiság korlátozása nélkül. De a kapzsiság rabjaivá vált emberek hajlamosak az 'utánam a vízözön' rövidlátó nézetére... Lehet, hogy szeretik gyermekeiket, de ez nem indítja ôket arra, hogy jelenbeli bôségük egy részét feláldozzák gyermekeik jövôje érdekében. Hiszem, hogy csak a vallási megtérés (a legtágabb értelemben használva a vallási szót) indíthatja a gazdag országok mostani nemzedékét arra, hogy a maguk rovására azonnali áldozatokat vállaljanak...
Hogy megmentsük az emberiséget..., világméretû együttmûködésre van szükség valamennyi vallás és filozófia hívei között... A zsidó vallások hívei hátrányban vannak a kizárólagosság és a türelmetlenség bénító hagyománya következtében... Keleten jobban hagyomány a kölcsönös tolerancia és tisztelet a más vallások iránt." (Toynbee - Ikeda, 1992, 33-36. old.)
Ez a 'globális etika' a célja többek között annak az évenkénti tanácskozásnak., amely 1989-ben egy párizsi UNESCO konferencián indult a következô mottóval: "Nincs nemzetek közötti béke a vallások közötti béke nélkül, ez utóbbi pedig nincs a vallások közötti dialógus nélkül."
A túlélés felé Toynbee szemlélete vihet, aki az emberiség szellemi-közösségi fejlôdését a történelem során a következô lépcsôkben látja.:
1. Természetimádás.
2. Emberimádás: a helyi közösségek bálványozása.
3. Emberimádás: valamely világállam bálványozása.
4. Emberimádás: valamely önelégséges filozófus bálványozása.
5. A fejlettebb vallások megjelenése.
6. A magasabbrendû vallások és a bálványozott világbirodalmak találkozásai.
7.1. A magasabbrendû vallások eltérítése testvériség-teremtô küldetésüktôl evilági politikai és kulturális feladatokhoz.
7.2. A magasabbrendû vallások terméketlenítése a filozófiák által.
7.3. A vallásos intézmények bálványozása.
8. Egyetemes szeretetvallás szükségessége.
Itt jól látszik, hogy nem csupán a jelenlegi vallások dialógusára és összefogására van szükség, hanem arra is, hogy e vallások a maguk gyakorlatában elforduljanak a rájuk tapadt halálcivilizációs jellemzôktôl és megtérjenek saját legjobb gyökereikhez.
Továbbá szükség van arra is, hogy párbeszédet folytassanak a új ökológiai gondolkodással, egyrészt gazdagítva és helyesbítve azt az ôsi hagyománnyal, másrészt és fôként azonban megtanulva a még soha nem volt jelenségek súlyát és ezek fényében átgondolva az ôsi beidegzôdések mai érvényességét.
Ezeket a párbeszédeket elemzi (Engel - Engel, 1990) több tanulmánya is, a különféle vallások és külön a nôk szemszögébôl is..
. Összefoglalás és javaslatok
Dolgozatomban törekedtem széles anyagot felölelve bemutatni, hogy a közgazdaságtanban . ahhoz, hogy képes legyen az emberiség létalapjait hosszú távon, fenntarthatóan biztosítani . paradigma váltásra van szükség és ennek egyik alapvetô eleme a gazdaságetika . és ezen belül különösen a környezeti etikával való kapcsolat . erôsödése.
Feltétlenül szükség van a téma egyre bôvülô nemzetközi irodalmának magyar nyelvû ismertetésére ill. publikálására.
Nagyon hasznos lenne például Hollander (1990) könyvét magyar viszonyokra alkalmazva kiadni. Hogyan tehetjük a Földet egy jobb hellyé? Hogyan idézhetjük elô a pozitív társadalmi változásokat? Gyors és könnyû akciók tárháza. Rengeteg konkrét tanácsot, lehetôséget, alternatív szervezetet mutat be a következô területeken: a környezet védelme: energiahatékonyság és víztakarékosság otthon és a munkahelyen.: levelek, telefonok és más nyomásgyakorló lehetôségek: hulladék és újrafelhasználás: a mérgek ellenôrzése otthon és a ház körül: élelem, éhezés és mezôgazdaság: pénzmegtakarítás és pénzbefektetés társadalmi felelôsséggel: felelôsségteljes vásárlás és fogyasztás: kereskedelem és utazás a Harmadik Világban: béke, erôszakmentesség, emberi jogok: állampolgári diplomácia: a katonai költségvetés csökkentése és átirányítása: erôszakmentesség a játékokban és a tévében: vásárlói bojkottok, stb.
El kellene érni, hogy a leghatékonyabb médiák foglalkozzanak megfelelôen érdeklôdést keltô és közérthetô formákban azokkal a mûvekkel, amelyek ugyan megjelennek magyarul is, de mondanivalójukkal csak egy szûk értelmiségi ill. mozgalmi körhöz jutnak el.
Az egyik ilyen fontos sorozat a washingtoni Worldwatch Institut évenkénti kötete a világ helyzetérôl., amely 1991 óta már magyarul is megjelenik. a Föld Napja. Alapítvány gondozásában (Brown, 1991, 1992, 1993, 1994). Az évenkénti tíz-tizenkét tanulmány a világgazdaság szinte minden jelentôs területét felöleli.
Nagy jelentôsége lenne, ha elsôsorban a közgazdaságtan egyetemi szintû, valamint posztgraduális oktatásában, de . talán épp ennek hatására . a ma oly elterjedt tanfolyami managerképzésben is külön tantárgyként, hangsúlyosan helyet kapna a gazdaságetika és a környezeti etika.
Másfél évtizeddel ezelôtt egy tanulmányomban (Simonyi, 1980) . amely akkor csak szamizdatban terjedhetett . az emberiség válságának okát a gazdasági és tudományos erôk és az etikusság közti egyre növekvô szakadékban, a megoldást pedig abban láttam, hogy az etika áthassa a gazdaságot, a tudományt és az egész társadalmi életet. Most is ezt szeretném kihangsúlyozni egyik végkövetkeztetésként, Toynbee szavaival, amelyek egyben Ikedával folytatott többszáz oldalas párbeszédének zárószavai (Toynbee - Ikeda, 1992, 286. old):
"Az ember etikai teljesítményének színvonala mindig is alacsony volt és nem emelkedett. Technikai teljesítményének színvonala emelkedô görbét mutat, amely korunkban gyorsabban emelkedett, mint bármely általunk ismert elôzô korban. Tehát az egyenlôtlenség technikánk és etikánk között ma nagyobb, mint valaha. Ez nem egyszerûen megalázó: ez halálosan veszélyes. Jelenlegi helyzetünknek alázatossá kell tennie bennünket, s ennek az érzésnek arra kell ösztönöznie, hogy érjük el a méltóságot, amely nélkül életünk nem lehet boldog. Az emberi méltóság nem érhetô el a technika területén, amelyen az emberi lények oly járatosak. Csak az etika területén érhetô el, s az etikai eredmény azzal a fokkal mérhetô, amelyben cselekedeteinket a részvét és a szeretet, nem pedig a kapzsiság és az agresszivitás vezérli."
. Irodalomjegyzék
Anzenbacher, Arno: Bevezetés a filozófiába (Herder, Budapest, 1993)
Arnold, Eberhard: Isten újjáteremt (Nagycsaládosok Egyesülete, 1992. Fordította Simonyi Gyula.)
Bormann, F. Herbert - Kellert, Stephen R. (szerk.): Ecology, economics, ethics. The broken circle. (New Haven, CT, London, Yale University Press, 1991). [233 p. Címford.: Ökológia, közgazdaságtan, etika. Bibliogr.: p. 211-224. Témák: ökológia; környezetpolitika; környezeti etika.]
Botkin, James W. - Elmandjra, Mahdi - Malitza, Mircea: No Limits to Learning. (Pergamon Press, New York, 1979.)
Bratton, Susan Power: Six Billion and More: Human Population and Christian Ethics. (Westminster/John Knox, Louisville, 1992)
Brown, Lester R. és mások: A világ helyzete 1991, 1992, 1993, 1994. (Föld Napja Alapítvány, Budapest, 1991, 1992, 1993, 1994.)
Bulányi György: Keressétek az Isten Országát! (szamizdat 1971, 1982; Irotron Kiadó, 1990) [1048 p. I. könyv: Honnan jött? II. könyv: Miért jött? III. könyv: Az ét. IV. könyv: Nem fogadtuk be. V. könyv: Az Ország. Külön kötet a mutatóknak.]
Bulányi György (szerk.): Nincsen Ég Föld nélkül (Tanulmányok a Concilium c. folyóirat 1991. augusztusi számából) (Ökológiai Információs Központ, Bp., 1991)
Daly, Herman E. - Cobb, John B.: For the common good. Redirecting the economy toward community, the environment, and a sustainable future. (Boston, MA, Beacon Press, 1989). [482 p. Címford.: A közös jóért. A gazdaság átirányítása a közösség, a környezet és egy fenntartható jövô felé. Témák: gazdaság; alternatívák; környezetgazdaságtan; ökológia; környezeti etika]
Daly, Herman E. - Townsend, Kenneth N. (szerk.): Valuing the Earth. Economics, ecology, ethics. (Cambridge, MA. MIT Press; London, 1993.) [387 p. Címford.: A Föld értékelése. Közgazdaságtan, ökológia, etika. Bibliogr. a fejezetek végén. Témák: környezetgazdaságtan; környezeti etika; humánökológia; környezetpolitika.]
Duchrow, Ulrich: Weltwirtschaft Heute. Ein Feld für bekennende Kirche? (Kaiser, München, 1986) [Angolul is megjelent.]
Duchrow, Ulrich: Lehetséges az igazságosság? Európa a világrendszerben 1492-1992. (Gaja Egyesület, Székesfehérvár, 1993. Fordította: Gromon András és Simonyi Gyula) [Europa im Weltsystem 1492-1992. Gibt es einen Weg der Gerechtigkeit nach 500 Jahren Raub, Unterdrückung und Geldver(m)ehrung? (Junge Kirche, Bremen, 1991): Europe in the World System 1492-1992. Is Justice Possible? (World Council of Churches, Geneva, 1992)]
Duchrow, Ulrich - Gück, Martin: Wirtschaften für das Leben im Wahljahr 1994. Nach 50 Jahren tödlicher Verarmung wie grenzenloser Bereicherung im 'Bretton Woods-System'. (Junge Kirche, Bremen, 1994): Economic Alternatives. Responding to the Fifty Years of the Dominant Financial Systems Established at Bretton Woods. (Kairos Europa, Bruxelles, 1994)
Endreffy Zoltán: Az ökológiai válság etikai dimenziójáról. (OMFB Rendszerelemzési Iroda, Bp., 1986.)
Engel, J. Ronald - Engel, Joan Gibb (szerk.): Ethics of environment and development. Global challenge, international response (Tucson, AZ, University of Arizona Press, 1990). [264 p. Címford.: A környezet és a fejlôdés etikája. Globális kihívás, nemzetközi válasz. Témák: környezetvédelem; gazdasági fejlôdés; fenntartható fejlôdés; környezeti etika; jog; vallás; nôk.]
Hankiss Elemér: Társadalmi csapdák (Magvetô, Budapest, 1979)
Hargrove, Eugene C.: Foundations of environmental ethics. (Englewood Cliffs, NJ, Prentice Hall, 1989.) [229 p. Címford.: A környezeti etika alapjai. Bibliogr. a jegyzetekben az egyes fejezetek után. Témák: Környezet; Etika; Erkölcs; Humánökológia.]
Henderson, Hazel: Paradigms in progress. Life beyond economics. (2. print. Indianapolis, Knowledge Systems Inc., 1991.) [293 p. Címford.: Paradigmák átalakulóban. Élet a gazdaságon túl. Témák: gazdasági fejlôdés; környezetgazdaságtan; demokrácia; környezeti etika.]
Hollender, Jeffrey: How to make the world a better place. A guide to doing good. How you can effect positive social change. Over 100 quick-and-easy actions. (New York, Quill, 1990.) [303 p. Címford.: Hogyan tehetjük a Földet egy kellemesebb hellyé? Hogyan idézhetjük elô a pozitív társadalmi változásokat? Témák: Környezetvédelem; Energiatakarékosság; Háztartás-ökológia; Élelmiszer; Mezôgazdaság; Társadalmi problémák; Humánökológia; Életminôség; Etika; Fogyasztó.]
Hornus, Jean-Michel: Nem harcolhatok! Az ôskeresztények viselkedése a háborúval, az erôszakkal és az állammal kapcsolatban. (Szamizdat, 1984: Székesfehérvár, 1993. Fordította: Simonyi Gyula.) [168 oldal. Franciául, németül és angolul is megjelent.]
Huxley, Aldous: Tudomány, szabadság, béke. (1947)
Kerekes Sándor - Kindler József - Vargha János (szerk.): Környezet és fejlôdés Magyarországon. Az átmenet vezérfonala. (1993)
Kindler József - Zsolnai László (szerk.): Etika a gazdaságban (Keraban kiadó, Bp., 1993)
Kindler József - Zsolnai László (szerk.): A közgazdaságtan társadalmi és etikai vetületei (Nemzetközi tanácskozás a Vatikánban, 1992) (Egyházfórum könyvek, Bp., 1993)
LaChapelle, Dolores: Sacred land, sacred sex, rapture of the deep. Concerning deep ecology and celebrating life. (Silverton, CO, Finn Hill Arts, 1988.) [383 p. Címford.: Szent föld, szent szex, a mélység igézete. Mély-ökológia és az élet megszentelése. Bibliogr.: p. 368-371. Témák: Filozófia; Ökofilozófia; Kínai filozófia; Pszichológia.]
Lohfink, Gerhard: Milyennek akarta Jézus a közösséget? A keresztény hit társadalmi dimenziója. (Egyházfórum, Luzern, 1990)
Lorenz, Konrad: A civilizált emberiség nyolc halálos bûne (Ikva, Sopron, 1988)
McKenzie, John L.: The Civilization of Christianity (London, 1990)
Morus, Thomas: Utopia. (Officina, Budapest, 1941.) (Az elsô kiadást Erasmus gondozta, Frobenius nyomda, 1517.)
Mumford, Lewis: A gép mítosza. Válogatott tanulmányok. (Európa, Debrecen, 1986)
Muzslay István: Gazdaság és erkölcs (Márton µron kiadó, Bp., 1993)
Myrdal, Gunnar: Korunk kihívása a világszegénység. Egy szegénység elleni világprogram vázlata. (Gondolat, Budapest, 1974)
Peccei, Aurelio: Kezünkben a jövô. A Római Klub elnöke világproblémákról. (Gondolat, Budapest, 1984)
Saxby, Trevor J.: Pilgrims of a Common Life. Christian Community of Goods Through the Centuries. (Herald Press, Pennsylvania és Ontario, 1987)
Simonyi Gyula: Szerelemrôl fiataloknak, házasoknak, szülôknek (szamizdat, 1977, 1986; Nagycsaládosok Egyesülete 1990)
Simonyi Gyula: Töprengések a bérmunkáról (szamizdat 1980, 1987: "Érted vagyok", 1991/5. és 6. szám)
Simonyi Gyula: Remetenap és természetmisztika a táborban. (In: Környezeti nevelés a táborban, Alapítvány a Magyarországi Környezeti Nevelésért, Bp., 1993)
Simonyi Gyula: Karácsonyi határozat '77 (Harmadik Part, 18. sz. 1994 tavasz, 70-79. old.)
Simonyi Gyula: Szemben a dollárbilliós érdekekkel (Harmadik Part, 20. sz. 1994 ôsz, 72-83. old.)
Szabó-Jilek Iván (szerk.): Felelôsségünk az élô világért (Ökumenikus-tudományos szimpózium, KTM, 1994)
Szentgyörgyi Albert: Az ôrült majom. (Budapest, 1977)
Toynbee, Arnold J.: An Historians Approach to Religion (Oxford University Press, London, 1956)
Toynbee, Arnold J.: Válogatott tanulmányok (Gondolat, Budapest, 1971)
Toynbee, Arnold - Ikeda, Daisaku: Válaszd az életet. Párbeszéd. (Gondolat, Budapest, 1992)
. Bibliográfia
Környezetetika és gazdaság
Botkin, Daniel D. (szerk.): Changing the global environment. Perspectives on human involvement (San Diego, CA, London, Academic Press, 1989) [459 p. Címford.: Globális környezeti változás : Az emberi beavatkozás perspektívái. Témák: környezeti változás; globális változás; globális problémák; környezetgazdálkodás; erdôirtás; esôerdô; állatfajok kihalása; talajerózió; technika; természeti erôforrások kezelése; szennyezésellenôrzés; környezetgazdaságtan; környezetmegfigyelés; környezeti etika; fejlôdô országok.]
Duchrow, Ulrich: Alternativen zur kapitalistischen Weltwirtschaft. Biblische Erinnerung und politische Ansätze zur Überwindung einer lebensbedrohenden Ökonomie. (Gütersloher Verlagshaus, Matthias-Grünewald-Verlag, Mainz, 1994)
Henderson, Hazel: Creating Alternative Futures: The End of Economics (Knowledge Systems Inc., Indianapolis)
Henderson, Hazel: Politics of the Solar Age: Alternatives to Economics (Knowledge Systems Inc., Indianapolis)
LaChance, Albert J.: Greenspirit. Twelve steps in ecological spirituality. An individual, cultural and planetary therapy. (Rockport, MA, Shaftesbury, Dorset Element, 1991.) [193 p. Címford.: Az ökologikus szellemiség tizenkét lépése. Egyéni, kultúrális és Föld terápia. Témák: humánökológia; környezeti problémák; környezeti etika; életmód; pszichológia.]
Pearce - Turner: Economics of natural resources and the environment (John Hopkins Univ. Press, Baltimore, 1990).
Veer, Donald VanDe - Pierce, Christine: The Environmental Ethics and Policy Book. Philosophy, Ecology, Economics. (Wadsworth, Belmont, California, 1994)
. Környezeti etika
Armstrong, Susan J. - Botzler, Richard G. (szerk.): Environmental Ethics, Divergence and Convergence. (McGraw-Hill, New York, 1993)
Chapple, Christopher Key (szerk.): Ecological Prospects. Scientific, Religious, and Aesthetic Perspectives. (State University of New York Press, 1994)
Chiras, Daniel D.: Lessons from nature. Learning to live sustainably on the Earth. (Washington, D.C., Island Press, Covelo, CA, 1992). [289 p. Címford.: Tanuljunk a természettôl. A környezetbarát életmód elsajátítása. Bibliogr.: p. 263-275. Témák: környezetvédelem; környezetbarát életmód; humánökológia; környezeti etika; fenntartható fejlôdés; környezetbarát fogyasztás.]
Hargrove, Eugene C. (szerk.): Beyond spaceship Earth. Environmental ethics and the solar system. (San Francisco, CA, Sierra Club Books, 1986) [Témák: ûrkutatás; környezeti etika; teológia; környezeti hatás.]
Fox, Warwick: Toward a transpersonal ecology. Developing new foundations for environmentalism. (Boston, London, Shambhala, 1990.) [380 p. Címford.: Az egyénen túlmutató ökológia felé. A környezetlélektan új alapjai. Bibliogr.: p. 365-370. Témák: ökológia; környezetelvûség; környezetpszichológia; etika.]
Jardins, Joseph R. Des: Environmental Ethics. An Introduction to Environmental Philosophy. (Wadsworth, Belmont, CA, 1994)
Könczey Réka - Nagy Andrea: Zöldköznapi Kalauz (Föld Napja Alapítvány, Budapest, 1993)
List, Peter: Radical Environmentalism. Philosophy and Tactics. (Wadsworth, Belmont, CA, 1994)
Merchant, Carolyn: Radical ecology. The search for a livable world. (New York, NY, London, Routledge, 1992.) [276 p. Címford.: Radikális ökológia. Egy lakható világ keresése. Bibliogr. a fejezetek végén. Témák: ökofilozófia; ökofeminizmus; radikális ökológia; környezeti etika; környezetvédô mozgalmak; vallás.]
Nash, James A.: Loving nature. Ecological integrity and christian responsibility. (Nashville, TN, Abingdon Press, 1991.) [256 p. Churches' Center for Theology and Public Policy. Címford.: A természet szeretete. Ökológiai integritás és keresztényi felelôsség. Bibliogr.: p. 245-251. Témák: ökológia; vallás; környezeti etika.]
Nash, Roderick Frazier: The rights of nature. A history of environmental ethics. (Madison, WI, London, University of Wisconsin Press, 1989.) [290 p. History of American thought and culture. Címford.: A természet jogai. A környezeti etika története. Témák: környezeti etika; humánökológia; filozófia; vallás; környezetvédô mozgalmak.]
Newton, Lisa H. - Dillingham, Catherine K.: Watersheds. Classic Cases in Environmental Ethics. (Wadsworth, Belmont, CA, 1994)
Oates, David: Earth rising. Ecological belief in an age of science. (Corvallis, OR, Oregon State University Press, 1989.) [255 p. Címford.: Földfelkelte. Ökológiai hit a tudomány korszakában. Bibliogr. a jegyzetekben: p. 229-247. Témák: ökofilozófia; környezeti etika.]
Rolston, Holmes: Philosophy gone wild. Environmental ethics. (Buffalo, NY, Prometheus Books, 1989.) [269 p. Címford.: A filozófia természet felé fordulása. Témák: Ökofilozófia; Etika.]
Roszak, Theodore: The Voice of the Earth. (Simon & Schuster, New York, 1992) [367 p. Címford.: A Föld hangja. Témák: ökofilozófia; ökopszichológia; ökológia; pszichológia; kozmológia.]
Skolimowski, Henryk: Ecophilosophy. Designing new tactics for living. (New York, NY, London, Marion Boyars, 1983.) [117 p. Címford.: Ökofilozófia. éj élettaktikák kialakítása. Témák: ökofilozófia; környezeti etika.]
Skolimowski, Henryk: Living philosophy. Eco-philosophy as a tree of life. (London, New York, Arkana, Penguin Books, 1992.) [255 p. Címford.: Élô filozófia. Egy, az élet fáját mintázó ökofilozófia. Témák: ökofilozófia; környezeti etika; építészet.]
Stone, Christopher D.: Earth and other ethics. The case for moral pluralism. (New York etc., Harper and Row, 1987.) [280 p. Perennial library, Címford.: A Föld és más etikák. Esettanulmány a morális pluralizmusról. Bibliogr. a jegyzetekben: p. 261-274. Témák: Ökológia; Etika; Környezetvédelmi jog; Törvényhozás.]
Veer, Donald VanDe - Pierce, Christine: People, Penguins, and Plastic Trees. Issues in Environmental Ethics. (Wadsworth, Belmont, CA, 1994)
Zimmerman, Michael - Callicott, J. Baird - Sessions, George - Warren, Karen J. - Clark, John (szerk.): Environmental Philosophy, From Animal Rights to Radical Ecology. (Prentice-Hall, Englewood Cliffs, 1993)
. Környezetgazdaságtan
Milbrath, Lester W.: Envisioning a sustainable society. Learning our way out. (Albany, NY, State University of New York Press, 1989.) [403 p. SUNY series in environmental public policy. Címford.: Látomás egy fenntartható társadalomról. A kivezetô út megismerése. Bibliogr.: p. 381-393. Témák: fenntartható társadalom; környezeti válság; környezetpolitika; ökológia; filozófia; modern társadalom; környezetgazdaságtan.]
. A Római Klub elsô jelentései
(A megjelenés ideje szerinti sorrendben)
Meadows, Donella H. - Meadows, Dennis L. - Randers, Jorgen - Behrens, William W.: The Limits to Growth. (Universe Books, New York - New American Library, NY, 1972.)
Mesarovic, Mihajlo D. - Pestel, Eduard: Mankind at the Turning Point. (E. P. Dutton, New York - New American Library, NY, 1974.)
Tinbergen, Jan (szerk.): Reshaping the International Order. (E. P. Dutton, New York - New American Library, NY, 1976.)
Gabor, Dennis - Colombo, Umberto: Beyond the Age of Waste. (Pergamon Press, New York, 1978.)
László, Ervin: Goals for Mankind. (E. P. Dutton, New York - New American Library, NY, 1978.)
Montbrial, Thierry de: Energy: The Countdown. (Pergamon Press, New York, 1979.)
Botkin, James W. - Elmandjra, Mahdi - Malitza, Mircea: No Limits to Learning. (Pergamon Press, New York, 1979.)
Guernier, Maurice: Tiers-Monde: Trois Quarts du Monde. (Dunod, Paris, 1980.)
Giarini, Orio: Dialogue on Wealth and Welfare. (Pergamon Press, New York, 1980.)
Hawrylyshyn, Bohdan: Road Maps to the Future. (Pergamon Press, Oxford, 1980.)

(Kiegészítô kötetek:)
Peccei, Aurelio: The Chasm Ahead. (Macmillan Publishing Co., New York, 1969.)
Meadows, Dennis L. - Meadows, Donella H. (szerk.): Toward Global Equilibrium. (Wright-Allen Press, Inc., Cambridge, Massachusetts, 1973.)
Peccei, Aurelio: Quale Futuro? (Mondadori, Milan, 1974.)
Peccei, Aurelio: The Human Quality. (Pergamon Press, New York, 1977.)
László, Ervin: The Inner Limits of Mankind. (Pergamon Press, Oxford, 1978.)
King, Alexander: The State of the Planet. (Pergamon International Library, Oxford, 1980.)
Peccei, Aurelio: One Hundred Pages for the Future. (Pergamon Press Inc, 1981.)
. A Kairói Népesedési Világkonferencia dokumentációjából
Population Bulletin of the United Nations 1994. Special issue on the five regional population conferences and meetings convened as part of the substantive preparations for the ICPD (37-38. szám, 104 oldal).
ICPD Watch, a Daily Paper of the ICPD
Terra Viva's Cartoonists in Cairo (On the Road from Rio to Beijing) (karikatúrák 80 oldalon).
Country Satement of India (61 oldal).
Prakash, Cedric SJ: Kairó, Are We Getting Our Priorities Right? (Az indiai küldöttek egyike, jezsuita. Gépirat, 6 oldal).
Speech by Minister of Health and Family Welfare, Government of India (3 oldal).
The Leadership Role of Women on Population and Development. (REAL Women of Canada. 34 oldal).
Statement of The Holy See (szept. 14. 4 oldal).
Statement of Archbishop Renato R. Martino (szept. 7. 10 oldal).
Whatever You Did Unto One of the Least of These, You Did Unto Me (A Message To the Delegates to the UN's Cairo Conference From Mother Teresa, 2 oldal).
Southern NGO Development Forum's Statement to the ICPD (3 oldal).
Letter from Catholic Bishops' Conference of India (5 oldal).
Asian Women Protest Marginalisation of Development Agenda at ICPD and NGO Forum (2 oldal).
.
.. 1968-ban alakult tudóscsoport, amely rendszeresen jelentéseket tesz közzé, hogy felhívja a figyelmet a világ válságos helyzetére.
. A kiemelések az egész dolgozatban . ahol nincs más megadva . a dolgozat készítôjének kiemelései.
. Forrás: Zsinati Folyamat Hírlevél 2. szám (1994). A Zsinati Folyamatot (Conciliar Process) az Egyházak Világtanácsa (Genf) kezdeményezte 1985-ben. Hármas célkitûzése: Igazságosság, Béke és a Teremtés megôrzése (Justice, Peace and Integrity of Creation - JPIC). Magyar nyelven a Mérleg (1989/3. és 1990/4. számok) és az Egyházfórum (egy egész tematikus számban, 1989/2.) ismertette elôször.
. Introduction to Essays towards a Steady-State Economy
. A diplomamunka megírására az utolsó szorgalmi és vizsgaidôszakot követôen hivatalosan csupán két hét állt rendelkezésre.
. Pl. Kindler: Rövidülô távlatok (Valóság, 1985. 7. sz.)
. Az Egyházfórum 1986-ban Svájcban indult független katolikus folyóirat, amely a változás után itthon folytatja munkáját és könyveket is ad ki. 1989-ben tematikus számban ismertette a Zsinati Folyamatot.
. Small is beautiful.
. Ezzel a fogalommal késôbb külön foglalkozunk.
. Pl. Endreffy, 1986. â tette némiképp ismertté cikkeivel a Zsinati Folyamatot is az 1989-es bázeli Összeurópai Ökumenikus Találkozó után.
. A II. Vatikáni Zsinat kapcsán indult nemzetközi, haladó katolikus, havonként jónéhány nyelven, könyvnyi tematikus számokban megjelenô tudományos folyóirat.
. Katolikus kisközösség-hálózat, Bulányi György alapította 1945-ben, zöld munkacsoportja 1975-tôl mûködik Az evangéliumi erôszakmentesség, a jövô generációk, szegények és elnyomottak iránti felelôsség alapján az ökológia filozófiai, etikai, nevelési, szociális oldalaival foglalkozik. Kisközösségekben, táborokban (Természet- és Remetenapok) nem anyagi gazdagságra, nem fogyasztói boldogságra törekszik tanítani. Szellemi alkotásai az illegális keresztény kiadványokban jelentek meg: az 1971-tôl indult Karácsonyi Ajándék c. évkönyvsorozatban, 1985-tôl a Pálmaág füzetekben is. 1990-tôl a Bokor "Érted vagyok" c. folyóiratában ökológiai rovatot vezet. (Környezetvédelmi Lexikon I. 139. old.)
. M. King Hubbert: Exponential Growth as a Transient Phenomenon c. tanulmányának két ábrája a (Daly - Townsend, 1993) kötetben (125. old.).
. Environmental Ethics. An interdisciplinary Journal dedicated to the philosophical aspects of environmental problems. A quarterly publication of The Center for Environmental Philosophy and the University of North Texas.
. International Society for Environmental Ethics Newsletter, ISEE. Az USA, Kanada, Ausztrália és Hollandia egy-egy egyetemén vannak központjai. Ez utóbbi címe: Prof. Wouter Acterberg, Faculty of Philosophy, University of Amsterdam, Nieuwe Doelnstraat 15, 1012 CP Amsterdam, The Netherlands.
. Future Generations Journal (of the Global Network on Responsibilities towards Future Generations and their Environment). International Environment Institute, University of Malta, Valletta.
. Az Irodalomjegyzékben is és a Bibliográfiában is nagyrészt csak könyvek, önállóan megjelent anyagok szerepelnek. A folyóiratokra ill. cikkekre többnyire lábjegyzetek utalnak.
. TOES, Másféle Gazdaság Csúcstalálkozó. Kezdeti eredményeit Paul Ekins (szerk.) foglalta össze a The Living Economy c. kötetben.
. éj Közgazdaság Alapítvány. Címe: 2nd Floor, Universal House, 88-94 Wentworth Street, Londen E1 7SA.
. John Platt kifejezése, Social Traps. American Psychologist, 128, 8, 1973, pp. 641-651. A hivatkozás az idézet elején: Hardin, Garrett: The Tragedy of the Commons. Science, 162, 1968, 1243. old.
. Machiavelli az igazságos háború elméletét cáfolva írja le, hogy aki az erôszak rendelkezésére álló eszközeit gátlástalanabbul használja fel (beleértve a hazugságot, az ígéretek és szerzôdések megszegését, a kínzást, a nem-harcolók és ártatlanok elpusztítását és bármiféle zsarolást stb.), az a hadi siker szempontjából elônyben van azzal szemben, akit erkölcsi gátlások korlátoznak.
. Erre még visszatérünk Konrad Lorenznek a kontraszelekcióra vonatkozó figyelmeztetésénél.
. Ez a példázat annyira alapvetô, és olyan érdeklôdést és vitát váltott ki, hogy a biológus Garrett Hardin errôl szóló 1968-as tanulmánya (Science 162, 13 Dec 1968, pp. 1243-1248), amelyet Hankiss 1979-es kis könyve magyarul is széles körben ismertté tett, nemrég újból megjelent (Daly - Townsend, 1993, 127-144. old.), sôt Hardin egy további tanulmányt fûzött hozzá (uott. 145-154. old., Second Thoughts on 'The Tragedy of the Commons').
. A magyarul meg nem jelent mûvekbôl származó idézetek . ahol nincs más megadva . a dolgozat készítôjének fordításai.
. Kemény kritikáját hosszú lábjegyzetben hivatkozásokkal támasztja alá. A közgazdaságtannak mint tudománynak kialakulásáról lásd C. Dyke: Philosophy of Economics (Englewood Cliffs, N. J., Prentice-Hall, 1981), különösen a 140-142. oldalakat. A pozitivizmus szerepérôl a közgazdaságtanban lásd Milton Friedman: The Methodology of Positive Economics, a Frank Hahn és Martin Hollis szerkesztette Philosophy and Economic Theory c. kötetben (Oxford University Press, 1979), 18-35. oldal. A közgazdaságtan kiemelkedésérôl a filozófiából a XIX. század vége felé lásd Robert Skidelsky: Cambridge Civilization: Sidgwick and Marshall (mindketten tanárai és barátai voltak John Maynard Keynes-nek Cambridge-ben), a John Maynard Keynes: Hopes Betrayed, 1883-1920 elsô kötetében, 26-50. oldalak.
. Collard, David: Altruism and Economy: A Study in Nonselfish Economics (New York, Oxford University Press, 1978).
. "I remain, and always will remain, an immoralist." John Maynard Keynes: My Early Beliefs, in Two Memoirs (New York, Augustus M. Kelley, 1949), p. 98.
. A fejezet címe: Greening the Economy and Recycling Economics.
. Carson, R.: Silent Spring. (Houghton Mifflin, Boston, 1962.) A címet itt tévesen 'Csendes ugrás'-nak fordították.
. A rajz a La Croix 1989 július 18-i számából van.
. Dr. Dôry István: Ökoetika (Egyházfórum, 1994/2. sz.)
. Évente közel százmillióval növekszik jelenleg az emberiség létszáma (Brown, 1991).
. A világ helyzete (Brown, 1991) bemutatja, hogy évente ötvenmilliós nagyságrendû a nem kívánt születések, ugyanennyi az abortuszok és milliós az illegális abortuszok miatt megnyomorodó vagy meghaló asszonyok száma a harmadik világban. Százmilliók számára a termékenység olyan természeti csapás, amely ellen ilyen áron is próbálnak védekezni.
. Environmental Ethics, XVI/1. Spring 1994, 103-106. old. John B. Cobb, Jr. könyvismertetése.
. Wickler, Wolfgang: The Sexual Code: The Social Behavior of Animals and Men.
. International Conference on Population and Development (ICPD), Cairo, 5-13 Sept. 1994.
. Non-governmental Organisation. Több mint kétezer NGO képviselô vett részt a kairói konferencián (The Tablet, 1994 szept. 10).
. Az egyik indiai küldött, Cedric Prakash SJ véleménye, amivel a karikatúra szerint nem állt egyedül. A rajz forrása: Terra Viva's Cartoonists in Cairo, 54. old.
. "Érted vagyok" 1992. aug. (III/4.) szám.
. Henrik Skolimowski: The World as Sanctuary
. Afrika nagy területû országainak népsûrûsége általában 20 fô/km2 alatt van, de egy kivételével valamennyi bôven száz alatt van, s Nigéria sincs sokkal száz fölött. Amerikában ötven alatti értékek vannak. µzsiában a világ két legnépesebb országa: India háromszáz körül, Kína feleennyi: a többi ázsiai ország többnyire e két érték között. Japán közel négyszáz, a szegények közül pedig kiugró Bangladesh (nyolcszáz fölött). Jellemzô, hogy Észak-Korea kétszáz alatt van, míg Dél-Korea közel ötszáz. Oroszország tíz sincs. Európában száz és kétszázötven közt jellemzô (Magyarország kb. 110), Hollandia 360.
. Ezért ez a téma külön fejezetet kapott.
. To Have or To Be.
. E. Fromm: A szeretet mûvészete.
. âsi afrikai néptörzs, amely a szinte sivatagban képes élni. Az itt példaként hozott lelkiséget bemutatja Az istenek a fejükre estek I-II. c. film. (Bushman szószerint Bokor-embert jelent, bizonyára azért hívják így, mert a Bokor Öko-csoport egyik példaképe.)
. Charles Fourier elmélete, amelyet Mumford korábban ismertet: ahelyett, hogy egész álló nap, még kevésbé egy egész életen át egy munkával foglalatoskodna az ember, a munkanapot fel kell élénkíteni idôközönként az egyik feladatról a másikra való átállással.
. Kivonulás Könyve 20,8-11.
. MásodTörvénykönyv 5,12-15.
. vö. Teremtés Könyve 3,15-19.
. Talmud.
. Az egész gondolatmenet Erich Fromm: A szombat rituáléja c. tanulmányának ismertetése (In: Mesék, mítoszok, álmok)
. "Érted vagyok", 1992. 3. szám.
. Asian Drama: An Inquiry into the Poverty of the Nations.
. Duchrow (1993) könyvének címe és címlapképe.
. Ez és a következô két pont részletesebben megjelent egy biblikus tanulmányomban: Simonyi Gyula: Szemben a dollárbilliós érdekekkel. A négy evangélium a félelemrôl. (Harmadik Part, 20. sz. 1994. 3. sz. 72-83. old.)
. Máté evangélium, 18,35.
. Máté evangélium, 6,12.
. Máté evangélium, 6,14.
. SEEDlinks No. 9., 1993 május.
. Ökumenischer Informationsdienst, 1994/2. sz. 15. old.
. Máté evangélium, 6,15.
. Lukács evangélium 6,24-26.
. Öt kötet, többezer oldal. A mennoniták jórészt nem élnek szoros vagyonközösségben, de enciklopédiájuk részletesen áttekinti a szorosabb gazdasági és életközösségre törekvô hitrekeresztelôk nagyon sokféle csoportját az utóbbi fél évezredben.
. Az Integrierte Gemainde egyik alapkönyve.
. The Chronicle of the Hutterian Brethren, Volume I. (Plough Publishing House, USA, Canada, England, 1987) (Az 1517-1665 közötti idôszakot tekinti át részletesen, közel kilencszáz oldalon.)
. "Isten létezik: a piac az!" . idéz egy jellemzô Le Monde cikkcímet (1991. 6. 18.)
. Nevét következetesen és az irodalomjegyzékében is tévesen Ducharow-nak írja, és csak 1986-os német könyvét szerepelteti.
. Duchrow forrásmegjelölése: Human Development Report 1992 (UNDP: ENSZ Fejlesztési Program).
. The State of the World's Children 1994 (UNICEF / Oxford University Press). Ismerteti a People and the Planet, 1994/3. szám. (Ez a folyóirat az utóda a megszûnt The New Road c. lapnak.)
. Henderson, 1991, 174. old. Forrás: The Human Development Report 1991, UNDP, New York.
. A védô, biztonsági berendezésekre, amelyek valóban alkalmatlanok pusztításra, mint pl. egy lakat, nem vonatkoznak ezek a meggondolások.
. Az e pontban szereplô adatok forrása (Brown, 1994), azaz A világ helyzete, 1994. 9. fejezet: Takarítás a fegyverkezési verseny után.
. Henderson forrásmegjelölése: World Game Institute, 1991. A teljes szöveg (Doing the Right Things), amely az adatokat alátámasztja, megkapható a World Game Institute, 3508 Market Street, Philadelphia, PA 19104, USA címen, tel: 215-387-0220.
. Évente a Föld talajának 7 %-a pusztul el (TV filmben elmondott adat)
. Ez a fogalom a történetírásban azokat a nagy birodalmakat jelenti, amelyek a földrajzi távolságok miatt egymástól függetlenül úgy élhették meg, hogy kiterjednek az általuk akkor ismert egész világra. Ezért nevezték például Ur sumér-akkád birodalmát a 'négy világtáj birodalmának', s mondták a kínai birodalomban, hogy az egyenlô 'mindennel az ég alatt'.
. IV. fejezet: Emberimádás: egy világállam bálványozása.
. Aristeides, P. Aelius, In Romam, Or. XXVI, 68-70. Az Antoniusok korából. (Toynbee lábjegyzete.)
. Origenes: Contra Celsum, II,30. (Hornus, 1993, 23. old.)
. VII. fejezet: A magasabbrendû vallások és a bálványozott világbirodalmak találkozásai.
. Howard, P.: Csontbrigád. (Magvetô, Budapest, 1967), 222. old.
. HVG, 1994. szept. 28.
. Az ôskereszténységet bíráló pogány író, akinek érvelése csak Origenész válaszában (Contra Celsum) maradt ránk.
. Origenes: Contra Celsum, VIII,3. (Hornus, 1993, 60. old.)
. Kinsman, Francis: Tomorrow's Business World. (Resurgence, May/June 1994, 31. old.)
. Mérleg 1986. 3. szám.
. Gazdaságetikai Központ, Budapesti Közgazdasági Egyetem.
. Az irodalomként ajánlott két könyv ismertetése a Mérleg 94/2. számában (212-213. old.)
. Nikomakhoszi etika, 3. könyv, 3. fej. és 10. könyv, 9. fej. Idézi Hargrove, 1989, 207. old.
. Shubik, Martin: The Dollar-Auction Game. A Paradox in Noncooperative Behavior and Escalation. Journal of Conflict Resolution, 15, 1, 1971, pp. 109-111.
. Például a Bokor Öko-csoport által szervezett környezeti nevelési hálózatba eddig már több mint két és fél ezer iskola kapcsolódott be.
. Nevét az ökoközgazdaságtan már említett atyjáról kapta. Címe: The Old Postern, Dartington, Totnes, Devon TQ9 6AE, Anglia. A College igazgatója, Satish Kumar szerkeszti a Resurgence c. folyóiratot.
. Willis Harman, Paul Ekins és Wolfgang Sachs tartják Ecological Economics címmel, egy másik kurzust pedig (New Economics in Practice, azaz éj közgazdaság a gyakorlatban címmel) Wolfgang Sachs, Giles Chitty, Liz Shephard és Paul Conaty.
. Henrik Skolimowski: The World as Sanctuary.
. Szabó µrpád - Ferge Gábor: Bevezetés a filozófiába. Gimnáziumok számára. (Societas Philosophia Classica, Budapest, 1993), valamint Turay Alfréd - Nyíri Tamás - Bolberitz Pál: A filozófia. Lényege, alapproblémái és ágai. (Szt. István Társulat, Budapest, 1993)
. Szabó - Ferge, 1993, 194. old. Az idézet Kölcsey 'Parainesis Kölcsey Kálmánhoz' c. munkájából van.
. Duchrow (1993) adatai.
. Szabó - Ferge, 1993, 195. old. A magyarázó lábjegyzetek: Leonidás király és a 300 spártai a thermopylai szorosban harcolva (i. e. 480) esett el. Regulust, aki i. e. 251-ben a karthágóiak fogságába esett, Rómába küldték, hogy eszközöljön ki számukra békekötést. Regulus errôl lebeszélte honfitársait, inkább ígérete szerint visszament Karthágóba meghalni, mintsem hogy ártson hazájának.
. Erich Fromm: Propheten und Priester, in: Über den Ungehorsam und andere Essays
. µmosz próféta könyve 3,8.
. International Scholars' Annual Trialogue (ISAT). A trialógus itt a zsidó, keresztény és iszlám vallások közti párbeszédet jelenti.
. Toynbee (1956) fejezetcímei felhasználásával.
. Palmer, Martin: The encounter of religion and censervation. (50-62. old.) Rolston, Holmes III: Science-based versus traditional ethics. (63-75. old.) Moore, Robert J.: A new Christian reformation. (104-116. old.) Dwivedi, O. P.: Satyagraha for conservation: Awakening the spirit of Hinduism. (201-212. old.) Pietilä, Hilkka: The daughters of Earth: Women's culture as a basis for sustainable development. (235-244. old.), stb.
. Ebben a résztémában van egy magyar kiadvány (Könczey - Nagy, 1993).
. The State of the World. Az évkönyvsorozat 1984-ben indult, az intézet 1975-ben alakult.
. Korábban is megjelent egy, az 1987/88-as jelentés.
. A Föld Napját (április 22-e) elôször az USA-ban ünnepelték meg 1970-ben, 1990 óta viszont már az egész világon megemlékeznek róla.