Városok, épületek, konstrukciók

Ez a könyv egy olyan trilógia második kötete, amely az építészet és a tervezés egy teljesen új attitûdjét írja le.

A könyv az építészetrôl, épületekrôl és tervezésrôl alkotott elképzeléseinkket illetôen egy tökéletes alternatív munkamódszert kínál, amely - reményünk szerint - fokozatosan a jelenlegi elképzelések és gyakorlat helyébe lép majd.

Az elsô kötet: THE TIMELESS WAY OF BUILDING.

A második (jelen) kötet: A PATTERN LANGUAGE

A harmadik kötet: THE OREGON EXPERIMENT.

NEW YORK

OXFORD UNIVERSITY PRESS

1977

A könyv használata

"Minta-nyelv: egy struktúrált mintasorozat a környezet kialakításához

A "nyelv" összefoglalása

Válasszon kifejezésmódot a terveihez!

A "nyelv" poézise

Városok

A nyelv használata

Minták: 10 - 457

Épületek

A nyelv használata

Minták: 467 - 931

Konstrukciók

A nyelv használata

Minták: 939 - 1166

Köszönetnyilvánítások

Ez a könyv egy nyelvet nyújt az építkezéshez és tervezéshez. A trilógia elsô kötete adja az elméletet és az utasításokat e nyelv használatához. Lényegében azt írja le, hogy a városok és épületek nem válnak élôvé, ha nem a társadalom valamennyi tagja formálja ki ôket. Ehhez közös "minta nyelv" szükséges, amely maga is élô kell legyen. Ez a könyv városok, szomszédságok, házak, kertek, szobák mintáit részletezi. Így egy lehetséges változatát adja a "minta nyelvnek". Ez teljesen gyakorlatias nyelv, jól használhatja a saját háza tervezéséhez, vagy egy középület tervezésében való részvételhez.

A nyelv egy-egy eleme, amelyet "mintának" nevezünk, fölvet egy tipikus környezeti problémát és leírja a megoldás lényegét, de úgy, hogy az a gyakorlatban millióféle különbözô2 megvalósítást inspirálhat.

Mindegyik mintát a következô formában írtuk le:

- Elôször egy kép mutat egy archetipikus példát.

- A második egy bevezetô paragrafus, a minta kontextusa, azaz hogyan tesz teljesebbé az adott minta bizonyos tágabb mintákat.

- Három csillag (+ + +) jelzi a minta leírásának kezdetét.

- Kövér betûkkel röviden a probléma lényege van leírva.

- Ezután jön a leghosszabb rész, amely leírja a tapasztalati hátteret, a minta értékességét, a különbözô módokat, ahogyan a minta megvalósulhat.

- Következik a megoldás, a minta lényege, ismét kövér betûkkel. Leírja a megoldáshoz szükséges fizikai és társas kapcsolatokat, konkrét utasítás formájában, hogy a tennivalók világosak legyenek.

- A megoldást vázlatrajz szemlélteti.

- Három csillag jelzi a minta leírásának végét.

- A befejezô paragrafus elhelyezi a mintát a többi minta közt, kijelöli kapcsolatait a minták "hálójában". Ugyanis ez adja a nyelvet, melynek elemeit végtelenül sokféleképpen lehet kombinálni.

Értsük most meg a minták közti kapcsolat természetét.

A minták terjedelmük szerint vannak rendezve, kezdve a legtágabbakkal (tartományok és városok) az épületek legkisebb részletéig. Ez a sorrend lényeges a nyelv mûködési módjához, amelyet a következô részben fejtünk ki. A "tágabb" mintákat az "alattuk" levô "kisebb" minták teljesítik ki. Az adott mintának a nála "tágabb" mintákkal való kapcsolata a bevezetô, a nála "kisebb" mintákkal való kapcsolata a befejezô paragrafusában van leírva.

Egy minta csak úgy valósulhat meg igazán, ha tágabb környezetét a hozzá kapcsolódó "tágabb" minták, kisebb részleteit pedig a hozzá kapcsolódó "kisebb" minták szerint alakítjuk.

Ez egy alapvetô világszemlélet: semmilyen építmény nem elszigetelt dolog, hanem körülötte és benne is ki kell formálni a teret.

A megoldásokban csak a legszükségesebb, lényegi kapcsolatmezôt adtuk meg, olyan általánosan és elvontan, hogy minél nagyobb szabadságot hagyjunk az egyéni, a személyes preferenciákhoz és a helyi körülményekhez alkalmazkodó megoldásra.

Természetesen nem mindig tökéletes a megoldás. Némely megoldás igazabb, biztosabb, mint mások. Ezért a minták címéhez néhol egy vagy két csillagot (+) tettünk. Két csillagot tettünk ott, ahol úgy gondoljuk, hogy nem lehet az adott problémát helyesen megoldani az általunk adott minta valamilyen alkalmazása nélkül. Az egy csillagos jelölés kisebb nélkülözhetetlenséget jelent. A csillag hiánya pedig azt jelzi, hogy érzésünk szerint biztosan van a miénktôl eltérô jó megoldás is. Hozzá kell fûznünk, hogy valamennyi minta hipotézis, a csillagok a mi hitünk fokát fejezik ki.

A címtôl kezdve azért beszélünk "egy" nyelvrôl, s nem "a" nyelvrôl, mert minden társadalom, sôt minden egyes személy sajátos nyelvet használ, amely ráadásul az idôben is változik. Nem azért tesszük közzé ezt a nyelvet, hogy uniformizáljunk. Hanem azt reméljük, hogy az olvasók megérzik e nyelv erejét, használatának örömét és újra megértik, mit jelent az élô nyelv és fejleszteni fogják saját nyelvüket.

De abban is hiszünk, hogy az itt közzétett nyelv több, mint egy kézikönyv, egy tanár vagy egy lehetséges verzió. Ezen minták közül jónéhány archetipikus - olyan mély, olyan mélyen gyökerezik a dolgok természetében, hogy szinte az emberi természet és emberi cselekvés részének látszik, ma éppúgy mint akár ötszáz éve. Legalább egy része ennek az általunk alkotott nyelvnek archetipikus magja minden lehetséges minta nyelvnek, amely az embereket élôvé, érzôvé, emberivé teszi.

Egy minta nyelvnek hálós struktúrája van. De a használata csak szekvenciális lehet: sorban haladhatunk egyik mintáról a másikra.

Az alábbi összefoglalás egyben tartalomjegyzéke is a könyvnek. Áttekintést ad a nyelvrôl és így könnyen megtalálhatja az Ön számára legfontosabb mintákat.

Végül ez a rész a saját vállalkozásához szükséges nyelv megalkotásának "bázistérképe" is. (Az alkotás folyamatát a következô rész írja le.)

A várost vagy közösséget leíró nyelvrésszel kezdjük. Ezeket a mintákat nem lehet egycsapásra "megtervezni" vagy "megépíteni" - hanem csak türelmes apránkénti növekedéssel, olyan tervezéssel, hogy minden egyéni tett segítse ezeknek a globális mintáknak a létrejöttét, lassan és biztosan, az évek során megalkotva a közösséget.

+ + +

A nyelvnek azzal a részével kezdünk, amely várossal vagy nagyközösséggel foglalkozik. Ezeket a mintákat nem lehet egycsapásra "megtervezni" vagy "megépíteni" - hanem csak türelmes apránkénti növekedésben, olyan tervezéssel, hogy minden egyéni tett segítse és továbbvigye ezeknek a globális mintáknak a létrejöttét. Így lassan és biztosan, évek során alakul ki a közösség ezekben az átfogó mintákban.

1. Független régiók / tartományok)

melyekben a földet védô s a városok határát kijelölô belsô erôk müködnek;

2. A települések megoszlása / csoportosulása)

3. Város és vidék egymásbafonódása

4. Mezôgazdasági völgyek

5. Vidéki / falusias) utcák csipkézete

6. Mezôvárosok / kisvárosok /községek)

7. A vidék

A városfejlesztésben bátorítsuk a várost meghatározó nagyobb struktúrák apránkénti kiformálódását;

8. Szubkultúrák mozaikja

9. Decentralizált munkahelyek / Munkahelyek szerte mindenütt)

10. A város varázsa

11. A helyi közlekedés körzetei /területei)

Ezeket a nagyobb városi mintákat a gyökerekbôl kell indítani, olyan cselekvési módokkal, amelyeket körülhatárolhatóan létezô önkormányzó közösségek tartanak két szinten is kézben;

12. Hétezres közösségek

13. A szubkultúrák határai

14. Identitással / Önálló jelleggel) rendelkezô szomszédságok

15. A szomszédságok határai

kapcsoljuk össze a közösségeket a következô hálózatok fejlesztésével;

16. A tömegközlekedés hálózata / szövedéke)

17. Gyorsforgalmi útgyûrûk

18. A tanulóhelyek hálózata

19. Üzlethálózat

20. Minibuszok

A közösségekben és szomszédságokban a helyi környezet jellegét a következô alapvetô elvek szerint formáljuk;

21. Négy szint a határ

22. Kilenc százalék autóparkolásra

23. Párhuzamos utak

24. Megszentelt színhelyek

25. Megközelíthetô vízpartok

26. Az élet ciklusa

27. Férfiak és nôk

A szomszédságokban és közösségekben, valamint a köztük levô határokon is, bátorítsuk helyi központok kialakulását;

28. Excentrikus gócok / A nyüzsgésbôl /tömegbôl) kivitt

találkozási csomópontok

29. Laksûrûség-övezetek

30. Aktivitási / Nyüzsgési) csomópontok

31. Sétány

32. Vásárlóutca

33. Éjszakai élet

34. Átszállás

Az ilyen centrumok köré személyes emberi kapcsolatokból összeálló csoportok alakítsanak házcsoportokat, a továbbnövekedés lehetôségével;

35. Háztartások részvétele egymás életében / keveredése

/ (részbeni) életközössége)

36. A nyilvánosság fokozatai

37. Házcsoportok

38. Sorházak /Házsorok)

39. Lakódombok

40. Öregek (is) mindenütt

A házcsoportok közt, a centrumok körül és különösen a szomszédságok határain bátorítsuk munkacsoportok létrejöttét;

41. Munkaközösség

42. Szalagszerû ipartelepítés

43. Piacszerû egyetem

44. Helyi városháza

45. Kommunális létesítmények gyöngysorszerû körülépítése

46. Sok üzletbôl álló vásárlóközpont

47. Egészségügyi központ

48. Lakóházak a város szövetében

A házcsoportok és munkaközösségek közt engedjük a helyi utak és ösvények hálózatát apránként, merev elôírások nélkül, spontán (módon) nôni;

49. Hurokszerû helyi utak

50. T alakú keresztezôdések

51. Füves /Zöldelô) bekötôutak /összekötôutak)

52. Gyalogutak és autóutak hálózata

53. Fô kapuátjárók

54. étkeresztezôdés

55. Emelt járda

56. Kerékpárutak és tárolók

57. Gyerekek a városban

A közösségekben és szomszédságokban biztosítsunk bárki számára elérhetô nyílt területeket, ahol az emberek ellazíthatnak, érintkezhetnek, fellélegezhetnek / megújulhatnak;

58. Karnevál

59. Csendes zugok / Nyugalmas háttérterek)

60. Elérhetô zöldterületek

61. Kis közterek

62. Magaslatok

63. Tánc az utcán

64. Medencék és patakok

65. Szülôotthonok

66. Szent helyek

Minden egyes házcsoportban és munkaközösségben legyen egy kisebb közös földterület, hogy ugyanezek az igények helyileg is formát találhassanak;

67. Közös föld

68. Közösségi játék

69. Nyilvános szabadtéri helyiség

70. Sírhelyek

71. Állóvíz /Csendes víztükrök)

72. Helyi sportolási lehetôségek

73. Kaland-játszótér

74. Állatok

A közös föld, a házcsoportok és a munkaközösségek keretében bátorítsuk a legkisebb független társadalmi intézmények kiformálódását; a családok, munkacsoportok, és találkozóhelyek útján. Kiemelt fontosságú a család minden formájában;

75. A család

76. Ház kiscsalád számára

77. Ház házaspár számára

78. Ház egyedülállónak

79. Saját otthon

Munkacsoportok, beleértve mindenféle mûhelyt, hivatalt, sôt a gyermekek tanulócsoportjait is;

80. Önigazgató mûhelyek és irodák

81. Kis szolgáltatások bürokrácia nélkül

82. Munkahelyi kapcsolatok

83. Mester és tanítványok /tanoncok)

84. Tizenéves társadalom

85. Kisdiákok mozgó iskolája

86. Gyermekotthonok

Helyi üzletek és gyülekezô- / találkozóhelyek;

87. Magánüzletek

88. Teraszos kávéházak

89. Sarki fûszeres

90. Sörcsarnok

91. Vendégfogadó

92. Buszmegálló

93. Utcai büfék / Falatozók)

94. Alvás közterületen

Ezzel befejezzük az átfogó, városnyi közösségre vonatkozó mintákat. Most nézzük a nyelvnek azt a részét, amely a (földre épített) épületcsoportokat és az egyes épületeket körvonalazza, három dimenzióban. Ezeket a mintákat az egyes épületekrôl és épületek közötti területekrôl már meg lehet "tervezni" ill. "építeni". Az elsô olyan minták, amelyek átfoghatóak és megvalósíthatók az egyén ill. kicsi csoport számára.

A minták elsô csoportja mindenekelôtt az épületcsoportok elrendezésére vonatkozik; az épületek (magasságára) / méreteire és számára, a bejáratokra, a fô parkoló területekre és az épületkomplexumon belüli mozgási vonalakra;

95. Épületkomplexum

96. A szintek száma

97. Takart parkolás

98. Áramlási vonalak /A (belsô) közlekedés rendszere) /Áttekinthetô úthálózat)

99. Fôépület

100. Gyalogosutca

101. Fedett átjáróutca / Belsôutca)

102. Bejáratok együttese

103. Kis parkolók

Az egyes épületeket elhelyezni a területen és a komplexumon belül, egymáshoz viszonyítva, s a terület, a fák, a napjárás figyelembevételével: ez az egyik legfontosabb mozzanat a nyelvben;

104. Telekformálás

105. Délre nézô kertek

106. Konvex térelrendezés /Bensôségessé tett külsô terek)

107. Világos épületszárnyak

108. Kapcsolódó épületek

109. Hosszú keskeny ház

Az épületszárnyak után rendezzük el a bejáratokat, kerteket, udvarokat, tetôket és teraszokat: formáljuk ki az épületek és az épületek közti tér összarányát egyszerre - tartsuk szem elôtt, hogy a belsô tér és a külsô tér, a yin és a yang, a nyugalom és a mozgás helyei mindig együtt formálódjanak;

110. Fôbejárat

111. Félig rejtett kert

112. Áthangoló bejáratszakasz

113. A kocsibejáró

114. A nyílt terek egymásraépülése

115. Életteli /eleven) belsô udvarok

116. Lépcsôzetes tetôszerkezet

117. Védelmet nyújtó tetô

118. Tetôkert

Amikor az épületek nagy részei és a külsô területek elnyerték körülbelüli formájukat, ezzel elérkezett az ideje annak, hogy részletesebb figyelmet szenteljünk az épületek közötti utaknak és tereknek

119. Árkádok

120. Utak és uticélok

121. Az utak vonalvezetése

122. Épülethomlokzatok

123. Gyalogossûrûség

124. Aktivitás a térzugokban /Zsibongó/Nyüzsgô zugok)

125. Üldögélés a lépcsôkön

126. Valami légkörteremtôt középre

Most, a közlekedés vonalainak lefektetése után visszatérünk az épületekbe; egy-egy épületegységben kidolgozzuk a tér alapvetô tagolását, és az ezek közötti kapcsolatokat

127. Intimitásfokozatok

128. Napfény a lakásban

129. Közösségi helyiségek a középpontban

130. Elôszoba

131. Több helyiség egy ívbe foglalva/Helyiségek sora közös íven)

132. Rövid átjárók

133. A lépcsôház, mint színtér

134. "Zen"-látkép /-kilátás)

135. Belsôépítészet fénnyel és árnyékkal / homállyal)

A belsô tér és közlekedés alapvonalait követôen nézzük a legfontosabb helyeket;

136. A házaspár birodalma

137. A gyerekek birodalma

138. Keletre nézô hálószoba

139. A konyha, amelybôl egy gazdaság kézben tartható

140. Utcával érintkezô magánterasz

141. Saját szoba

142. Ülôhelyek sora

143. Fürtszerûen elhelyezett /-elrendezett) ágyak/ Az ágyak csoportosítása

144. Fürdôszoba

145. Tárolóhelyiség

Majd a hivatalok, munkahelyek / mûhelyek és középületek hasonló szemponttú áttekintése;

146. Rugalmas térkialakítás az irodában

147. Közös étkezés

148. Kis munkacsoportok

149. Fogadótér / A belépôk fogadtatása)

150. Várakozóhely

151. Kis találkozóhelyiségek

152. Magánszobára emlékeztetô hivatal

Hozzáadódnak még ezekhez azok a félig külsô terek, amelyek könnyen függetleníthetôk a fô beosztástól, valamint a közvetlenül (utcáról) megközelíthetô felsô szintek és kertek;

153. Kiadó szobák

154. A tizenévesek önálló lakrésze

155. Az idôsek önálló lakrésze

156. Zug a békés bütyköléshez

157. Otthoni mûhely

158. Nyitott lépcsôfeljárók /-lépcsôházak)

Munkáljuk ki a belsô és külsô tér érintkezési helyeit, amelyhez mindkettô saját jellegét adja, és formáljuk ki ebben az emberi igényeket szolgáló részleteket;

159. Minden helyiség kétoldali fényben

160. Az épületek széle /pereme, érintkezése a külsô térrel)

161. Napsütött /napfényes) területek

162. Az északi homlokzat

163. Veranda /Szabadtéri helyiség)

164. Az utcára nézô ablakok

165. Nyitottság az utca felé

166. Körbefutó függôfolyosók

167. Két méter széles erkélyek

168. Érintkezés a földdel / kerttel)

A kert elrendezésének kérdései és részletek ezen belül;

169. Teraszos lejtôk

170. Gyümölcsfák

171. Liget

172. Érintetlennek /Vadon) hagyott kert

173. A kertfal

174. Lugasos sétány

175. Üvegház

176. Üldögélôhelyek /Letelepedôhelyek) a kertben

177. Konyhakert

178. Komposztgödör

Visszatérve az épületek belsejébe a fô helyiségeket egészítsük ki a kisebb szobákkal és fülkékkel;

179. Fülkék

180. Ablakmélyedések

181. Tûz

182. Az étkezés légköre

183. Le /El-)választott munkaterületek

184. A konyha berendezése

185. Körben ülôhelyek / Ülôhelyek körkörösen)

186. Közös alvás

187. A házastársi ágy

188. Hálófülkék / Alvószögletek)

189. Öltözôfülkék

A helyiségek méreteit és formáját ügyesen hangoljuk össze az építkezés lehetôségeivel;

190. Változatok a mennyezetmagasságra

191. A belsô terek megformálása / geometriája)

192. Ablakok a zajló életre

193. Félig nyitott falfelületek

194. Belsô ablakok

195. A lépcsôház mérete

196. Ajtók a sarkokban

Adjunk a falaknak kellô mélységet mindenütt, ahol fülke, ablakmélyedés, párkány / pult, faliszekrény vagy ülôhely van; 197. Vastag falak

198. Beépített szekrények

199. Napos konyhapult

200. Nyílt /Nyitott) rakodófelületek

201. Rak- /Munkafelületek csípômagasságban

202. Beépített ülôhelyek

203. Gyermekoduk

204. Búvóhelyek / Rejtekhelyek)

Ezen a fokozaton minden rendelkezésre áll egy egyéni épület megtervezéséhez. Az ismertetett minták sorának folytatásához egy tér-sémát kell felvázolnia, akár a terepen kikarózva, akár papíron, pontos méretarányokkal, megjelölve a helyiségek magasságát, az ajtók és ablakok körülbelüli helyét és a körülvevô kertet.

A következôkben a nyelv utolsó része kerül sorra, amely megmutatja, hogyan válik a vázlatos térbeosztás megépíthetô épületté, és útmutatásokkal szolgál a részletek megalkotásához.

Mielôtt rátérünk a szerkezeti részletekre, néhány alapelv, amely lehetôvé teszi, hogy elképzelései és tervei struktúrává nôjjék ki magukat;

205. A társas igényekhez igazodó szerkezet

206. Megfelelô szerkezet

207. Jó anyagok

208. Fokozatos megszilárdítás

Ezeknek az elveknek az alapján meglévô elképzelésébôl kidolgozhatja a teljes szerkezet tervét. Ez az utolsó tennivalója a papíron a tényleges építés elkezdése elôtt;

209. Tetôszerkezet

210. Padló- és mennyezettervek

211. Vastagított külsô falak

212. Sarokoszlopok

213. A pillérek végsô elosztása

Verjen le cölöpöket a földbe, az oszlopok helyének feltüntetéseként, és kezdje el az épület fô szerkezeti elemeit ezekre rászerkeszteni;

214. Gyökérzetszerû alapozás

215. A földszint alaplapja

216. Rekeszes oszlopok

217. Keretgerendák

218. Membránszerû falak

219. Boltívek a padló és a mennyezet közt

220. Tetôívek

Az épület fôszerkezetén belül rögzítse a nyílások - az ajtók és ablakok - pontos helyét, és ezek szerkezetét;

221. Természetes ajtók és ablakok

222. Alacsony ablakpárkányok

223. Mély ablaktokok

224. Alacsony ajtónyílások

225. Falvastagítás a keretek mentén

A fô szerkezet és nyílásainak építése során helyezze el a járulékos elemeket / mintákat is a nekik megfelelô helyekre / összefüggésbe;

226. Oszlopos tér

227. Oszlopkapcsolások

228. Lépcsôboltozat

229. Csôvezetékek elhelyezése

230. Sugárzó hô

231. Tetô- / manzard-ablakok

232. Tetôsapkák / -díszek / -nyúlványok)

A felület és a belsôépítészet részletei;

233. Padlóburkolat / -felület)

234. A külsô falfelület

235. Puhatapintású belsô falfelületek

236. Szélesre táruló ablakok

237. Masszív / tömör) üvegajtók

238. Szûrt fény

239. Osztotttáblás ablakok

240. Tömítô díszszegély

Csiszoljuk ki a külsô tér részleteit is, hasonlóan a belsôhöz;

241. Szabadtéri üldögélôhelyek

242. Lóca a bejáratnál

243. Ülômagasságú határjelzô falak

244. Nyitható lenvászon tetôszárnyak

245. Emelt virágágyások

346. Felkapaszkodó növények

347. Közeiben füvesített kövezet

248. Lágy cserép és tégla

Teljessé teheti az épületet díszítéssel, fénnyel, színekkel és saját apróságaival;

249. Díszítés

250. Meleg színek

251. Változatos székek

252. Fénykévék

253. Saját életébôl bekéredzkedô apróságok

Az elképzeléseinknek megfelelô nyelv kiválasztása

A 253 minta együtt alkot egy nyelvet. Egy teljes környezetrôl adnak összefüggô képet, amely millió formában, behatárolhatatlan változatossággal produkálja a részleteket. Ugyanakkor az is igaz, hogy e minták valamely kisebb sorozata maga is egy nyelv, amely a környezet egy kisebb részét írja le. A minták kisebb sorozata is alkalmas területrendezések, utak, házak, mûhelyek vagy kertek számtalan változatának megtervezésére.

Vegyük példának a következô tíz mintát:

140. Utcával érintkezô magánterasz

161. Napfényes területek

163. A veranda / Téli kert / "Szoba" félig a kertben

167. Két méter széles erkélyek

120. Utak és uticélok

190. Változatok a mennyezetmagasságra

212. Sarokoszlopok

242. Lóca a bejáratnál

245. Emelt virágágyások

251. Változatos székek

A mintáknak ez a rövid sorozata önmagában is egy nyelv: a ház elôterének, egy tornácnak ezerféle lehetséges elképzelése közül az egyik. Ezzel a kicsi mintasorral már megtervezhetô a tornác a ház elôterébe. Egyikünk ennek a kis nyelvnek a felhasználásával egy tornácot /verandát) toldott háza elé. A nyelv és a minták használata segítette a tornác megtervezését /létrehozását.

A sort az Utcával érintkezô magánterasz (140.) minta nyitja. Ez kissé megemelt szintû, a ház utcára nézô, lazán csatlakozó rész. A következô minta, a Napfényes területek (161.) hozzákapcsolja ehhez a csendes sütkérezés lehetôségét is. Szükséges persze, hogy a ház déli oldalán helyezkedjék el. Miközben erkélyként, függôfolyosóként, "külsô szoba"-ként is funkcionálhat, legyen egyben a kert speciális része.

Ez a hely Verandává (163.) alakult, a korábban is meglévô tetô félig föléterjeszkedik, a terület közepén pedig egy kifejlett pyracanthus fa teremt hangulatot. A fa föléboruló koronája kiegészíti a tetôszerû védelmet. Nyugati oldalról még egy szél ellen védô üvegfal teszi a verandát némileg még zártabbá.

A Két méter széles erkélyek (167.) minta segít meghatározni a méreteit. Persze ezt a mintát mindig mérlegelve, sosem vakon alkalmazzuk. Csupán annyit határoz meg, hogy mekkora az a minimális terület, amely elengedhetetlen az ember komfort /otthonosság-)érzéséhez, s amekkora helyen legalább egy kis asztal körülülhetô. Mivel két igény is jelentkezik e helyiség használatában, ezért legalább két területrész szükséges. Az egyik a tetô alá esô részen, amely a nagyon forró vagy esôs napokon védelmet élvez, a másik pedig azokra a napokra, amikor inkább a szabad térre szeretnének kiülni a ház lakói; napsütéssel, szellôvel eltelni. Ezeket az igényeket egy 4 x 4 méteres terasz tudja kielégíteni.

Nézzük tovább: Utak és uticélok (120.). Ez a minta rendszerint már a szomszédságok átfogó kialakulásával nagy vonalaiban adott. Fogjunk hozzá speciális módon: a terepen természetesként kialakult közlekedési vonalak felkarolásának és megerôsítésének szándékával. Például vegyük figyelembe, hogy a fôbejárathoz vezetô utak nem szeretik kerülgetni a kiszögelléseket.

A földtôl mért belmagasságot a Változatok a mennyezetmagasságra (190.) minta segít megtervezni. A terasz szintje várhatóan szûk fél méterrel lesz a föld színe felett. A fedett rész felett a tetô bô két méterrel emelkedik efölé, igazodva ahhoz, hogy a helyiség általában sem nagy. A hely tehát elsôsorban üldögésre való - ezáltal a Lóca a bejáratnál (242.) minta automatikusan létrejön.

Három oszlop támasztja nálunk az öreg terasz feletti tetôt. Mivel tartószerkezetként szolgálnak, nem áthelyezhetôk. A terület azonban nagyon jól beosztható hozzájuk igazodva, hiszen az oszlopok mindkét oldalon erôsen hatnak a társas tér kialakítására.

Végül a bejárat mindkét oldalára virágládákat helyezhetünk, hangulatossá teszik a mellettük való üldögélést - az Emelt virágágyások (245.) mintának megfelelôen. A teraszt pedig a Változatos székek (251.) minta szerint érdemes benépesíteni.

Ábra: A végleges / kialakított terasz.

Az iménti rövid mintából látható, hogy egy minta-nyelv mennyire egyszerû, és mégis milyen hatékony. Most talán már Ön is kellôen fel tudja becsülni, milyen gondosnak kell lennie, amikor elképzeléseihez megválasztja a nyelvet.

A terasz karakterét ez a tíz mintából álló rövid nyelv meghatározta. Ezen a módon /pusztán ezzel) a környezet minden része megkapta a maga jellegét a tervezéshez kiválasztott minta-nyelv összefüggéseibôl. Bármit épít, a felhasznált minta-nyelv meghatározza a karakterét.

Ezért nagyon fontos mozzanat az, amikor a nyelvet kiválogatja. Az e könyvben megadott minták száma 253 - az ebbôl kiválasztható résznyelvek száma tehát óriási. A legkülönbözôbb elképzeléseihez is rendelkezésére áll segíség, épp csak ki kell választania innen a támpontokat.

Most nagy vonalakban leírjuk egy saját elképzeléseihez szolgáló nyelv kiválogatásának eljárását. Elôször az itt leírt mintákból válogasson, s azután tegye hozzá az Ön saját alkotású mintáit.

1. Mindenekelôtt csináljon másolatot a fô sorozatról (az eredetiben a xix-xxxiv oldalak), amelyen megjelölheti az Ön számára alkalmasnak kínálkozó mintákat. Ha fáradságos kimásolnia, használja magát a könyvet, papírnyelvek odacsipeszelésével vagy más hasonló módon. (/A továbbiakat úgy folytatjuk, hogy már Ön elôtt a lista./)

2. Fussa végig a listát és keresse meg azt a mintát, amely a legjobban leírja a projekt (a vállalkozás, a megtervezendô objektum) legtágabb kiterjedését. Ez lesz a kiinduló minta. Jelölje meg. (Ha két-három minta is szóbajöhet elsôre, ne aggódjon: jelölje meg a legjobbnak látszót: a folytatás során a többi is bele fog kerülni a válogatásba.)

3. Lapozza fel a könyvben ezt az elsônek választott mintát és nézze át. Figyeljen arra, hogy a fejezet elején és végén említett más minták (szintén) különösen esélyesek bekerülni az Ön nyelvébe. A fejezet elején levôk feltehetôen "nagyobbak" az Ön vállalkozásánál. Ezeket ne vegye be, hacsak nem állnak rendelkezésére olyan erôk, amelyekkel - legalább némiképp - formálni tudja az elképzelése körül is a világot. A fejezet végén felsorolt minták viszont "kisebbek". Talán valamennyiükre szüksége lesz. Jelölje meg a listáján mindet, hacsak nincs különös oka némelyik kihagyására.

4. Most már több jelölés van a listáján. Ezek közül a következô legmagasabb mintát nézze meg. Ez ismét más mintákhoz vezeti tovább. Ismét jelölje meg a lényegeseket - különösen a "kisebbeket", amelyek a mintaismertetés végén vannak. Általános szabály, hogy ne jelöljön meg "nagyobbakat", hacsak nem tud konkrétan tenni valamit az általuk kívánt nagyságrendben.

5. Ha kétségben van valamely mintát illetôen, ne vegye be. Könnyen túl hosszúra sikerülhet a listája és ez zavaró. Épp elég hosszú lesz akkor is, ha csak azokat a mintákat veszi be, amelyek különösen megnyerik a tetszését.

6. Mindaddig csinálja ezt, amíg meg nem jelölte az összes mintát, amelyet föl akar használni vállalkozásában.

7. Most pedig folytassa a sort a saját anyagával /ötleteivel). Ha valamely elképzeléséhez nem talált megfelelô mintát, írja bele ezt külön a listájába, megközelítôleg azon minták közé, amelyek hasonló méretûek és fontosságúak. Például nincs minta a szaunára. Írja valahová a Fürdôszoba (144) mellé a sorozatban.

8. Természetesen változtassa meg akármelyik mintát, ha akarja. Nyilván gyakran merülnek fel igénye arra, hogy ezeknek a mintáknak sajátosabb, személyes változatát készítse el. Így lesz a nyelve a leghatékonyabb. Írja is be a könyvébe a megfelelô helyekre, akár egészen konkrétan; még a minták nevét is megváltoztathatja. Ez egészen világosan észrevehetôvé teszi a változtatásokat.

+ + +

Tegyük fel tehát, hogy a terveihez rendelkezésére áll egy minta-sor. Az így alkotott nyelv használata nagyon függ az általa átfogott skálától. A városokkal foglalkozó minták csak fokozatosan valósíthatók meg, a gyepszinten indítva. Az épületek megtervezhetôk gondolatban és kijelölhetôk a terepen. A konstrukciók fizikailag megépíthetôk a maguk helyén. E különbözôségek miatt ehhez a három különbözô szint mindegyikéhez különbözô utasítást adunk. Városokhoz ld. a 3. oldalt (az eredetiben), épületekhez a 463. oldalt, konstrukciókhoz a 935. oldalt.

Sokkal részletesebben és alapos példákkal van mindez leírva a trilógia elsô kötetének megfelelô fejezeteiben. A városok a 24-25. fejezetben, a különálló épületek a 20-21-22. fejezetekben, és az épületekhez aktuálisan hozzátartozó konstrukciók a 23. fejezetben.

Végül egy figyelmeztetés. Ez a nyelv, hasonlóan más nyelvekhez, egyaránt lehet a próza vagy a költészet eszköze. A különbség nem a nyelvben, hanem a használatában rejlik. A prózában a szavaknak és mondatoknak egyértelmû, világos jelentésük van. A versben a jelentés sokkal töményebb, minden szó többféle jelentést hordoz és a mondat a jelentések összekapcsolódásának hallatlan sûrûségét tartalmazza, amelyek együtt világítják meg az egészet.

Ugyanez a helyzet a minta-nyelvvel is. Egy épületet meg lehet csinálni egyes minták egymás mellé fûzésével, összefüggést nélkülözô ömlesztéssel. Az ilyen épület lazán összehányt halmaz lesz. Nincs légköre. De megtehetjük azt is, hogy sok-sok minta fedi át ugyanazt a fizikai teret: az épület erôsen egybefonódott lesz; sok jelentés rejlik egy kis térben és ezáltal erôs légkört teremt.

A versben ez a sûrûség olyan megvilágítást hoz létre a szavak és jelentéseik közti átfedésekkel, amelyet korábban nem ismertünk. Egy rózsa megszólításában a rózsa egyedibb és fontosabb lesz minden más rózsánál - és a vers közös fénybe borítja a rózsát és a személyt. Nemcsak kapcsolat jön létre a szavak között, hanem küzös életre is kelnek.

Pontosan így történik ez egy épületben is. Tekintsük például a Fürdôszoba (144.) és az Csendes- / Állóvíz ((71.) két mintáját. Az egyik a háznak egy olyan részét írja le, ahol nyugodtan, lassan és élvezettel fürödhet, esetleg együtt is másokkal. Olyan helyet, ahol fáradt tagjait kilazíthatja, pihenhet. A másik egy szomszédságok közt kialakított hely, vízparti üldögélésre, vízbebámulásra, esetleg úszásra alkalmas, ahol a gyerekek vitorlást barkácsolhatnak, sarazhatnak, - amely tehát kielégítheti a mélytudatból fakadó igényünket a víz, az ôsi, nagy elem után.

Feltéve, hogy olyan épületkomplexumot tervezünk, amelyben a különálló fürdôszobák valami módon kapcsolatban vannak egy közös kis (mesterséges) tóval vagy uszodával, ahol esetleg nincs is éles határ / megkülönböztetés az egyéni fürdôszobák és a család közös fürdôzése vagy strandolása között. Egy ilyen helyen ez a két minta összeolvad, kisebb helyre tömörül, amely egyben sokrétûbb is lesz, mint a pusztán egymás mellé helyezés esetében. A minták minden tömörítése, egybeolvasztása fényt vet jelentéstartalmukra, légkörükre is; világosabbá válnak számunkra élettereink funkciói azzal, hogy a belsô igényeink közti kapcsolódásokat észrevesszük.

Ez nemcsak költôi és mély élmény, hanem bizonyos értelemben lépten-nyomon elôfordul. Hiszen a mindennapi szavak és mondatok is magukkal hordanak jópár képzettársítást, rokon jelentést, felhangot. Még a legközönségesebb mondat is, pl. a "Kérem, adja ide a vajat, Fred!" - sokmindent magába sûrít a megelôzô szavaktól függôen, /a szövegösszefüggésekbôl adódóan.

Mindegyikünk, amikor barátaival vagy családjával beszélget, használja ezeket a tömörítéseket, amelyeket a szavak közti összefüggésekbôl fakadóan a nyelv kínál. Minél inkább megérezzük ezt, annál gazdagabban és árnyaltabban tudjuk kifejezni magunkat.

éjra mondjuk: ugyanígy van az épületekben is. A minták összesûrítése egyugyanazon helyre - nem csupán egzotikus megoldás, amely a mûvészi építészetnek van fenntartva, hanem a legközönségesebb gazdálkodás a térrel. Nem kizárt, hogy valamennyi minta, amely egy házra vonatkozhat, valamilyen formában, egymást áthatva, jelen legyen egy egyszerû egyszobás lakban. A minták nem igénylik az elkülönítést, az elterpeszkedést. Minden épület, minden helyiség, minden kert jobb lesz attól, ha a beletagolódó minták keresztül-kasul összefonódnak, amennyire csak lehetséges. Az épület olcsóbb lesz, a benne rejlô értelem sokrétûbb, sûrûbb, gazdagabb.

Lényeges, hogy amikor tanulja a nyelvet, figyeljen arra, hogyan lehetséges az összegyûjtött mintákat egybesûríteni a lehetô legkisebb térbe(n). A minták egymást átfedô megvalósítása a legolcsóbb épületet eredményezi, amely az adott mintákat magába foglalva lehetséges. Ugyanakkor a nyelv ilyen használata az útja annak is, hogy az épület olyan legyen, mint egy költemény.

A nyelv azon részével kezdjük, amely egy városnyi közösséget ölel fel. Ezek a minták sohasem tervezhetôk vagy építhetôk meg egyetlen nekirugaszkodással - csak türelmes, apránkénti kiformálással. Olyan tervezéssel, hogy minden egyéni tett segítse és továbbvigye ezeknek a globális mintáknak a létrejöttét. Így lassan és biztosan, évek során kialakul a közösség ezekben az átfogó mintákban.

+ + +

Az elsô 94 minta a környezet nagykiterjedésû struktúráival foglalkozik: a város és a vidék kialakulásával, az utak és ösvények fekvésével, a munka és a család közti viszonnyal, a szomszédságok nagyságrendjének megfelelô közintézmények kialakításával, és a mindezekhez segítô háttérül szolgáló közterületek fajtáival.

égy gondoljuk, hogy az ebben a részben mutatott mintákat apránként lehet igazán jól kiformálni ott, ahol minden egyes tervet és építkezést a közösség aszerint támogat, hogy segít vagy nem bizonyos nagyléptékû minták megvalósulásában. Nem gondoljuk, hogy ezek a nagy minták, amelyek struktúrát adnak egy városnak vagy egy tág szomszédságnak, megteremthetôk lennének centralizált hatalommal, jogi eszközökkel vagy központi tervezés által. Ehelyett abban hiszünk, hogy fokozatosan és szervesen bukkannak elô, szinte önként, ha minden építô tett, kicsi és nagy, a világnak abban a kis sarkában ezeket a nagyobb mintákat szem elôtt tartja, és részt vállal a kialakítás felelôsségében.

A következô lapokon egy tervezési eljárást írunk le, amely összhangban van ezzel az apránkénti megközelítéssel.

1. A tervezési eljárás magja egy feltételezés: A régió társadalmi és politikai csoportok hierarchiájából épül fel, kezdve a legkisebb és leginkább helyi csoportoktól (családok, szomszédságok és munkacsoportok) a legnagyobbakig (nagyvárosi tanácsok, megye- / tartomány- / régió- közgyûlések).

A szóhasználat tisztázására képzeljük el például egy nagyváros régióját, amely a következô csoportokból rétegzôdik, amely csoportok mindegyike önmagában is egy-egy egység /politikai entitás):

- A régió: 2-10 millió ember

- Nagyvárosok: 0,2 - 1 millió

- Városok: 10-200 ezer

- Közösségek és kisvárosok: 5-10 ezer

- Szomszédságok: 500-1000.

- Házcsoportok, munkaközösségek: 30-50

- Családok, munkacsoportok: 1-15.

2. Minden csoport maga dönt az általa közösen használt környezetrôl. A maga "szintjén" birtokolja a közös földet (az ideális célkitûzés szerint). És a magasabb csoportok nem birtokolják vagy ellenôrzik az alacsonyabb csoportokhoz tartozó földet - hanem csak azt a közös földet, amely az alacsonyabb csoportok területei között fekszik és a magasabb csoportot szolgálja.

3. Ezek mindegyike / Minden csoport azokért a mintákért felelôs, amelyek a saját belsô struktúrájához tartoznak.

Képzeljük el tehát, hogy az említett csoportok a következô mintákat választhatják magukénak:

A. Régió: Független régiók

A települések eloszlása

Város és vidék egymásbafonódása

B. Városok: Szubkultúrák mozaikja

Decentralizált munkahelyek

A város varázsa

C. Közösségek: Hétezres közösségek

Szubkultúrák határai

4. Minden szomszédság, közösség vagy város szabadon találja meg a meggyôzés különbözô módjait, hogy az ôt alkotó csoportok és egyének fokozatosan bevezessék ezeket a mintákat.

Ez minden esetben a találékony ösztönzésen múlik / azon fordul, hogyan találják meg az ösztönzés leghatékonyabb /legpozitívabb formáit. Persze hatékonyságát és érvényre juttató erejét tekintve ez rendkívül sokféle lehet. Néhány minta, mint például a Város és vidék összekulcsolódása, akár régionális törvény tárgya is lehet, mivel (ennél kevésbé erélyes eszköz nem képes / semmi sem képes kellôen elriasztani a pénzéhes parcellázókat/ területhasznosítókat az összevissza építkezéstôl. Más minták, mint a Fô kapubejáró, Szülôotthonok, Állóvíz - teljesen spontán folyamatra hagyhatók. És sok más minta pedig e két szélsôség között az ösztönzés változatos fajtáival alakítható megfelelôen.

Például a Gyalogutak és autóutak hálózata, Zöldterületek és más hasonló minták kialakítása segíthetô úgy, ha adókedvezményben részesülnek az ezek létrejötték elôsegítô elképzelések.

5. Amennyire csak lehetséges, a minták befogadásának önként kell történnie, a társadalmi felelôsségérzeten alapulva és nem jog és kényszer által.

Elôfordulhat például, hogy egy egész városra kiterjedôen kell dönteni egyes területek ipari felhasználásáról. Az itt leírt folyamatban ez nem rendezhetô el a szomszédságok feje felett, övezetekre osztással, kiemelt területek támogatásával vagy más ilyen módon. Érzékeltethetik ennek fontosságát és bôvebb pénzforrásokat biztosíthatnak bármely szomszédság számára, amely kész támogatni ezeknek a nagyobb mintáknak a megvalósulását. Lehet, hogy nagyon hamar kedvezô fogadtatásra talál - ha lesz szomszédság /lakókörzet, amely ebben az irányban látja meg jövôjének lehetôségeit, és úgy kívánja alakítani környezetét, hogy szándékaival egyben a minták megvalósulását is segíti. Ha akadnak ilyen szomszédságok, akkor ez fokozatosan valóra válik, évek alatt, ahogy a csoportok az ösztönzésekre reagálnak.

6. Ha egyszer egy ilyen folyamat beindult, egy közösség, amely például az Egészségközpont mintát elfogadta, meghívhat egy orvoscsoportot, hogy alakítsanak ki náluk egy ilyen központot. A team, amikor megtervezi a klinikát, ezen az egy mintán felül a közösség nyelvének más idetartozó mintáiból is dolgozik. Igyekezniük kell belevenni a tervükbe azokat a nagyobb mintákat, amelyeket a közösség már magáévá tett - Kilenc százaléknyi parkoló, Helyi sportlehetôségek, Autó- és gyalogosutak hálózata, Elérhetô zöld, stb.

7. Természetesen az egyéni cselekvések már dolgozhatnak a nagyobb minták szellemében ezen, jóval azelôtt is, hogy a nagyobb csoport magáévá tenné azokat.

Például egy embercsoport, hogy megszabaduljon a házaik elôtti zajos és veszélyes forgalomtól, elhatározhatja, hogy feltöri az aszfaltot és helyette egy Zöld út-at épít. Elôterjeszthetik a forgalmi hivatalnak az esetüket, a meglevô úthálózat analízisével és a minta érveivel.

Egy másik csoport elhatározhatja egy kis, közös mûhely létrehozását egy olyan szomszédságban, amely pillanatnyilag kizárólag lakókörzetként mûködik. Érveket sorakoztathatnak fel ehhez a Decentralizált munkahelyek, a Jól berendezett munkahelyek és a többi mintákból merítve. Elérhetik, hogy a város vagy a körzet (kerület) igazgatási osztálya módosítsa az erre vonatkozó terveket, és így a minták lassan, egyenként teret nyerhetnek az övezetesítés és a rendeletek világában /adott rendszerében) is.

Ennek egy részfolyamatát kidolgoztuk az Oregon Egyetem Eugen kerületére. A trilógia harmadik kötetében, Az Oregon kísérletben ismertetjük is ezt. De egy egyetem egészen más világ, mint egy város, hiszen egy kézben összpontosulnak a tulajdonjogok is és a pénzforrások is. Elkerülhetetlenül tehát a gyakorlatban csak részben érvényesülhet az a folyamat, amelyben az egyéni tettek felülrôl nyomott tervektôl mentesen együttmûködhetnek a nagyobb egységek kiformálásán.

Az az elgondolás, amely megmagyarázza, hogyan építhetôk fel nagy minták apránként kisebb mintákból, a trilógia elsô kötetének 24. és 25. fejezetében található.

Valamikor a jövôben, reméljük megírunk még egy kötetet, amely kifejti azokat a politikai és gazdasági eljárásokat, amelyek ennek a tervezési eljárásnak egy városban való teljes megvalósításához szükségesek.

1. FÜGGETLEN RÉGIàK + +

2. A TELEPÜLÉSEK MEGOSZLÁSA

3. VÁROS ÉS VIDÉK ÖSSZEFONàDÁSA

4. MEZÔGAZDASÁGI VÖLGYEK

5. VIDÉKI UTAK/UTCÁK CSIPKÉZETE

6. MEZÔVÁROSOK (KISVÁROSOK? / KÖZSÉGEK?)

7. VIDÉK

+ + +

Tedd meg, ami tôled telik, hogy nemzetállamok helyett független régiók ezrei jöjjenek létre, egy világkormányzat égisze alatt;

1. FÜGGETLEN RÉGIàK + +

A mammutvárosi/fôvárosi régiók nem jutnak egyensúlyba, amíg valamennyiük nem lesz elég kicsi és autonóm ahhoz, hogy a kultúra független szférájává válhasson.

Négy, egymástól független érv vezetett el minket e tanulság leszögezéséhez:

1. Az emberi kormányzatok természete és határai.

2. A régiók között a méltányosság biztosítása a világ közösségében.

3. Regionális terv-megfontolások.

4. Az emberi kultúra sokszínûségének és erejének (elô)segítése.

1. Természetes határai vannak az önmagát emberi módon kormányozni tudó csoport méretének. A biológus J.B.S.Haldane feljegyzése a "Helyes méretekben létezés" egy részletében így szól:

"...bármely állatra éppúgy, mint mindenféle emberi intézményre, érvényes egy legmegfelelôbb mérték. A demokrácia görög típusában minden állampolgár egy sor szónokot hallhatott és közvetlenül szavazhatott a törvénykezés kérdéseiben. Filozófusaik erre gondolva egy kisvárost tekintettek a demokratikus rendszer legnagyobb lehetséges méretének..." (J.B.S.Haldane: "Helyes méretekben létezés", A matematika világa, II.kötet, J.R.Newman, Simon and Schuster kiadás, New York, 1956, 962-7. oldal.)

Nem nehéz észrevenni, hogy egy régió kormányzása a méretek növekedésével egyre-egyre nehezebbé válik. Egy n létszámú népességben a személytôl személyig érô kapcsolatok száma n&2, tehát ennyi kommunikációs csatornát kell rendelkezésre bocsátani. Persze, amikor a létszám meghalad egy bizonyos határt, a demokrácia, az igazságosság és az információk /megfelelôen informáltság) igényei szerinti kommunikációs rendszer akadozik és végülis összekavarodik, s a bürokrácia rátelepszik az emberi életre.

Természetesen a lakosság számának növekedésével a kormányzaton belüli hierarchikus lépcsôk száma is egyre szaporodik. A Dániához hasonló kicsi országokban például még olyan kevés lépcsôzet van a hierarchiában, hogy bármelyik magánembernek lehetôsége van beszélni az Oktatási miniszterrel. Az ilyen közvetlen elérés azonban teljesen lehetetlenné válik az olyan nagy országokban, mint Anglia vagy az Egyesült Államok.

Véleményünk szerint ez a létszámhatár 2-10 millió körül van. Ennek elérésekor kezdenek jelentkezni az említett nehézségek. Az ennél nagyobb létszám elszakítja az embereket a soklépcsôssé tagolódott kormányzattól. A modern történelem tanulságai rendkívüli módon igazolni látszanak feltételezésünket: a nemzetállamok hatalmasra terpeszkedtek és kormányaik emberek tízmilliói, néha százmilliói felett rendelkeznek. De ez a méretû hatalom semmiféle természetességre /természetes cselekvésre) nem képes. Nem képesek egyensúlyt teremteni a városok és közösségek, valamint a világ egészének /mint egész) igényei között. Szükségszerûen jelentkezik tehát a helyi igények és helyi kultúra elszorítása, s ehelyett a nagyságukat hangoztatják azokban a vonatkozásokban, amelyekben egyedülállóak, de ez az átlagember számára elvont, szegényes képzet.

2. Ha viszont egy régiónak nincs legalább két-három millió polgára, nem elég nagy, hogy mandátumot /képviseletet) kapjon a világkormányban, s nem lesz képes kiszorítani, helyettesíteni a jelenlegi nemzet-államok hatalmát és tekintélyét.

Ennek az elképzelésnek a leírását Lord Weymouth, angol hadügyminiszter egyik levelében találtuk meg, amelyet 1973. március 15-én írt a New York Times-nak:

Ezernyi államból világszövetség

"...a világszövetség egy központi kormányzat alatt demokratikus régiókra épülne... Ez az elképzelés megoldja azt a kérdést (is), hogy a világkormány nem rendelkezik kellô morális tekintéllyel, hacsak a világ népességének minden része nem kap közel egyenlô képviseti lehetôséget. A Föld 2000. évre becsülhetô népességébôl, amely 10 milliárdnak ígérkezik, visszafelé számolva azt javaslom, hogy tervezzük meg egy regionális állam eszményét, amely körülbelül 10 milliós, vagy rugalmasabban véve, 5 - 15 milliós lakosságú. Az így létrejött, mintegy 1000, nagyjából egyenlô régio képviselôi az ENSZ testületeként mûködve valóban a világ népességének igazságos arányú képviseletét valósítanák meg."

Weymouth úgy gondolja, hogy Nyugat-Európának kezdeményezô szerepe lehetne a világkormány létrehozásában. A regionális autonomiáért aktivizálódó mozgalmakra tekint, amelyek létrehozták az Európa-Parlamentet Strassburgban, és reméli, hogy ez az erô képes fokozatosan átalakítani Westminstert, Párizst, Bonnt és a többit regionális zsinattá, amely Strassburgban alkot szövetséget.

"Javaslom, hogy a jövô Európájában Anglia hasadjon tartományokra: Kent, Wessex, Mercia, Anglia és Észak-umbria részekre, természetesen független Skóciával, Wales-szel, Írországgal. Vannak más kínálkozó példák is Európában: Bretagne, Bajorország és Kalábria. A nemzeti identitásoknak korunk Európájában el kell veszíteniük politikai jellegüket.

3. Ha a régióknak nincs önkormányzatuk, nem tudják megoldani saját környezeti problémáikat. A jelenlegi országhatárok gyakran keresztülvágnak természetes régióhatárokat, szinte lehetetlenné teszik a regionális problémák megoldását közvetlen és emberi módon.

A francia közgazdász Gravier elvégezte ennek az elképzelésnek a kiterjedt és részletes elemzését. Egy sor könyvben és kiadványban felvetette a régiókból álló Európa gondolatát, egy decentralizált és újjászervezett Európáét, amelynek régiószervezôdése alaposan keresztbevagdalja a jelenlegi nemzeti és nemzetiségi határhúzásokat. (Példaként a Basel-Strassburg Régió francia, német és svájci részeket foglal magába, a Liverpool Régió angol és wales-i részeket.) Részletesebben: Jean-Rrancois Gravier: L'Europe des regions (A régiók Európája) ... Basel, 1965, 211-22. oldal, és ugyanebben a kötetben Emrys Jones: "A városrégiók konfliktusa és adminisztrativ egységek Britanniában", 223-35. oldal.

4. Végül, hacsak a jelenlegi nagy nemzetek nem decentralizálják nagymértékben a hatalmukat, akkor a nyelvek gyönyörû sokfélesége, kultúrák, viseletek / szokások (hagyományok?) és életmódok, amelyek a Föld népeinek életébôl sarjadtak, s planétánk egészségéhez is életfontosságúak, nyomtalanul elpusztulnak. Hisszük, hogy a független régiók mindezeknek megôrzô és továbbfejlesztô helye lehet, mint magoknak a kalász. És hisszük, hogy a független régiókra tagolódás elegendô feltétel is ennek életerôssé válásához.

Az a tény, hogy emberi kultúrák egy városon belül csak akkor képesek továbbélni, ha legalább részben elszigeteltek a szomszédságokban zajló kultúráktól, részletes kifejtésre kerül a Szubkultúrák mozaikja (8.) mintában. Jelezzük itt, hogy ugyanezek az érvek a régiókra is érvényesek: a Föld régiói szintén távolságtartással és méltóságuk megôrzésével képesek csak továbbvinni saját kultúrájukat.

A középkor legnagyszerûbb szakában a városok teljesítették ezt a hivatást. Folyamatos és intenzív légkört biztosítottak a kultúrális hatásoknak, változatosságnak, gazdasági folyamatoknak. Nagy közösségeket alkottak, amelyben a polgárok társak voltak, mindegyikük valamennyire beleszólhatott a város sorsába. Hisszük, hogy a független régiók modern poliszokká válhatnak, nagy közösséggé, ahol az emberi entitás /-lét / -valóság) ki tudja alakítani a kultúra légkörét, nyelvet, törvényeket, szolgálatokat, gazdasági folyamatokat, változatosságot - mindazt, amit a régi, fallal körülvett városokban vagy poliszokban megélhettek az ott lakók / biztosított a benne lakóknak).

T e h á t :

Ahol /Amiben) csak lehetséges, dolgozzunk független régiók kifejlôdéséért a földön; egyenként / mindegyik) 2-10 milliónyi népességgel; saját természetes és földrajzi határokkal; saját gazdasággal; autonómiával és önkormányzattal; mindegyik mandátummal egy világkormányban, a nagyobb államok (bármiféle) közvetítô / közbeesô) hatalma nélkül.

Ábra: 1000 régió, minden régió 2-10 milliós népesség.

+ + +

Minden egyes régióban bátorítani kell a lakosságot, hogy olyan településcsoportokat alakítson ki / úgy csoportosuljon), amely szerte betölti / szélesen átfogja) a régiót: A városok csoportosulása (2).

minden egyes régión belül dolgozz azon regionális célkitûzések érdekében, amelyek védik a földet és kialakítják a városok határait:

2. A TELEPÜLÉSEK MEGOSZLÁSA

...térjünk most rá a régión belüli alakzatokra, kialakítandó jellegükre, arra, hogy a falvak, városok és városrészek /-központok) egyensúlya a régió önálló életének pillére. Említendô nagyobb minta: (1)?

+ + +

Ha a régiók népessége túlzottan a kis falvakba koncentrálódott volna, a modern civilizáció soha nem jött volna létre; de ha túlzottan a nagy városokba koncentrálódik, a föld tönkremegy, mert az emberek nem ott élnek, ahova tartoznak; aa föld gondozóiként.

Két különbözô igény alakítja a népesség régión belüli eloszlását. Egyfelôl; az emberek a városokba költöznek, a nagyobb fokú civilizáció, tágabb munkaalkalom, oktatás, gazdasági felfutás, információáramlás körébe. Másfelôl a régió szociális és gazdasági egészként csak akkor életképes, ha a népesség szerte megfelelô eloszlásban betölti, a legkülönbözôbb nagyságrendû településeket létrehozva: farmokat / tanyagazdaságokat), falvakat, (kis)városokat és nagyvárosokat, amelyek mindegyike hordozza az ôt körülvevô föld feletti gondoskodást. Az ipari társadalom messze eltolódott az elsô irányba. Az emberek elhagyták a vidéket és a nagyvárosokba költöztek, a régiók hatalmas részei pedig elnéptelenedtek és elhagyatottá váltak.

Annak érdekében, hogy a régiókon belül a népesség ésszerû eloszlása létrejöjjön, két, egymástól független ismérvet kell kitûznünk: a statisztikai és a térbeli eloszlásét. Elôször is, meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a városok eloszlása statisztikailag, méreteik szerint megfelelô-e. Azaz arról, hogy sok kis város és néhány nagyváros van. Másodszor, ezt követôen arról kell megbizonyosodnunk, hogy a városok eloszlása a régióban térbelileg megfelelô-e. Tehát arról, hogy a települések, bármely nagyságrendet tekintve, kellôen szétszórtak a régión belül, nem pedig egybetömörülnek / koncentrálódnak).

Gyakorlatilag a statisztikai eloszlás magától is beszabályzódik. Nagyszámú tanulmány mutatta már meg, hogy a természetes demográfiai, politikai és gazdasági folyamatok a városok növekedésében és a népesség mozgásaiban olyan településmegoszlást alakítanak ki, amely a fentieknek megfelel. Sok kis város lesz és néhány nagy. Az eloszlás természete szerint pedig nagy vonalakban arányos az e mintában feltételezett logaritmikus eloszlással. Christaller, Zipf, Herbert Simon és mások jónéhány vizsgálatot közzétettek már, s az összegzés is megszületett: Brian Berry és William Garrison "Alternate Explanations of Urban Rank-Size Relationships", Amerika Földrajztudományi Társulatainak Évkönyve, 48. kötet, 1958. március, No.1. 83-91. lap.

Mi is nyugtázhatjuk, hogy a városok méret szerinti megoszlása megfelelôen rendezôdik. De vajon összecsoportosulnak vagy szétszóródva helyezkednek el? Ha egy régióban minden város, a legkisebbtôl a legnagyobbig összetömörül egy egybefüggôen urbanizált területre, akkor az a tény, hogy egy részük nagyobb, más részük kisebb, mégha a közigazgatás szempontjából fontos is, gazdaságilag teljesen értelmetlen /érdektelen. Ami a régió gazdasági életét befolyásolja, az az érintett települések térbeli eloszlása, nem pedig a városok halmazán belül húzódó közigazgatási határok által szolgáltatott statisztikák.

Két érv vezet minket, amikor feltételezzük, hogy a városok bármely nagyságrendjében egységesíteni /egyenletessé kellene tenni a régión belüli eloszlást: egy gazdasági és egy ökológiai érv.

Nézzük elôbb a gazdaságit: Szerte a világon az elmaradott területek gazdasági lemaradással /pusztulással) küszködnek, mivel a munkalehetôségek, s ezzel az emberek is, a nagyobb városokba áramlanak, a gazdasági vonzás erejének engedve. Svédország, Skócia, Izrael, Mexikó - megannyi példa. A népesség Stockholm, Glasgow, Tel Aviv, Mexico-City köré tömörül - és mivel ez történik, az újabb munkaalkalmakat is a városban alakítják ki, tehát még több ember kerekedik fel, hogy itt találja meg jobb megélhetését. Fokozatosan egyre súlyosbodik az aránytalanság / egyensúlytalanság) a vidék és a város között. A város egyre gazdagodik, a rajta kívül fekvô területek folyamatosan szegényednek. Végül a régió középpontjában elérheti a világ legmagasabb életszínvonalát, de alig néhány mérfölddel odébb a periférián tengôdô emberek élnek.

Csak olyan irányelvek képesek ezt (az ördögi kört) megállítani / kizökkenteni), amelyek a forrásokból és gazdasági fejlôdésbôl való egyenlô részesedést garantálnak / biztosítanak) szerte az egész régióban /a régió valamennyi részének). Izraelben például kísérleteket tettek még a gazdasági növekedés háttérbeszorítása árán is arra, hogy a legelmaradottabb területeken gátat vessenek az elszegényedésnek. (Ld. "Urban Growth Policies in Six European Countries", (A városi növekedés irányelvei hat európai országban) Urban Growth Policy Study Group, Office of International Affairs, HUD, Washington, D.C. 1972.)

Az ökológiai érv pedig a következô: Egy túlkoncentrálódott népesség a régió ökoszisztémája számára mérhetetlen túlterhelés / pusztítóbb, mint a sáskajárás). Amint /ahogy) a nagyvárosok nônek, s népesség életmegnyilvánulásai tönkreteszik az életterületeket, levegôszennyezéssel, idegenforgalommal, vízfeléléssel, lakáshiánnyal és a létszámsûrûség tényével, azáltal, hogy az minden emberi ésszerû határon túlnô. Számos nagyvárosi központban az ökológia közel jutott az összeomláshoz. Ezzel szemben az a népesség, amely széjjelszóródva él a régióban, minimális környezetalakításra képes, és /lehet, hogy /talán ezért) okosabban tud gondot viselni önmagára és környezetére: kevesebb pusztítással és több emberséggel.

Ez az, ami miatt a jelenlegi városi szuperstruktúrák szükségessé váltak; egy város növekedése során bizonyos ponton túl a népsûrûség túlságosan meredeken ível. Például a magasházakban az egy fôre esô költség messze meghaladja azt, ami a normál házak esetében felmerül, és az utak és egyéb szállítások költsége az ellátott fogyasztók számával nô. Hasonlóképpen így van a többi szolgáltatás egy fôre esô költségével is, mint például az élelmezés vagy a szemételszállítás; jóval többe kerül, mint egy kisvárosban vagy faluban. Azaz ha mindenki faluban élne, a szennyvízkezelô berendezések egyszerûbbek lehetnének, a teljes városi népesség esetében azonban ez megengedhetetlen, és a kezelési költségek magasak. Összefoglalva tehát, csak a decentralizáció segíthet az önellátás felé, és az önellátás az életet jelenti, ha csökkentjük a társadalmak ökoszisztémára nehezedô terhét. Hiszen az ökoszisztéma a társadalmak létalapja. (Az ökológus, A túlélés terve, Anglia, Penguin, 1972. 52-3. lap.)

T e h á t :

A városok születésének és elhalásának folyamatát a régióban segítsük úgy, hogy a következô hatásokat fokozatosan érvényre juttassa:

1. A lakosság egyenletesen oszoljon meg a különbözô méretekben - például egy 1 milliós város, tíz 100.000-es város, száz 10.000-es város és ezer olyan település, ahol 1000 ember lakik.

2. Ezeknek a városoknak a térbeli eloszlása egy-egy méretkategórián belül a teljes régióban egyenletes legyen.

Ez a folyamat zónapolitikával, földjuttatással és egyéb ösztönzésekkel valósítható meg, ami az ipart a vázolt eloszlásnak megfelelô letelepedésre indítja.

Ábra: Egymilliós városok - 250 mérföldes távolságokra / hálózatban)

Százezres városok - 80 mérföldes távolságokra / hálózatban)

Tízezres városok - 25 mérföldes távolságokra / hálózatban)

Ezres városok - 8 mérföldes távolságokra / hálózatban)

+ + +

Amint ez az eloszlás kibontakozik, támogassuk a fô mezôgazdasági területek farmosítását - Mezôgazdasági völgyek (4); támogassuk a kis távoli városokat a körülvevô vidéki övezetek betelepítésével és decentralizált iparosítással, úgy hogy a városok gazdaságilag stabilizálódjanak - Kisvárosok, községek (6). A nagyobb és központibb fekvégû városi területeken pedig dolgozzunk ki olyan irányelveket, amelyek a nagyvárosi övezet és a vidéki övezet között megôrzik a nyitottságot - Város és vidék egybe-/összefonódása (3).

...A városok megfelelô eloszlása a kiegyensúlyozott régió megvalósulásának elôfeltétele - A városok eloszlása (2.). Ez egy további mintával is elôsegíthetô; azzal, ha magukon a városokon belül is ôrizzük az egyensúlyt a városiasodott részek és és a nyílt területek között.

+ + +

Az urbanizáció szakadatlan szétterpeszkedése elpusztítja az életet és terméketlenné teszi a városokat. De a városok emelkedô mérete értékes és teremtôerôs is (lehet).

Az embereket eltölti a nyugalom, amikor vidéki tájjal kerülnek érintkezésbe, tág mezôkkel és mezôgazdasággal, vadon termô növényekkel, madarakkal, állatokkal. Annak érdekében, hogy ez ne elérhetetlenül távoli legyen, a városoknak minél több ponton érintkezniük kell a vidékkel. Ugyanakkor a város az élet intenzív területévé válhat azáltal, hogy itt sûrûsödnek az emberek közti interakciók, a munkaterületek, az életmód alternatívái. Az interakciók vonzása miatt a városra mindigis szükség lesz. E mintában tehát megpróbáljuk ezt a két vonzást egyensúlyba hozni.

Kezdjük azzal, hogy a városban élô embereknek szükségük van az igazi vidéki tájjal való érintkezésre, hogy el ne veszítsék kapcsolatukat a földdel, amelybôl származtak / kinôttek) és amely táplálja ôket. Egy 1972-es Gallup-közvéleménykutatás nagyon erôsen nyilvánvalóvá tette ezt a tényt. A kérdés így hangzott: "Ha megválaszthatná, hogy hol éljen, mit választana: nagyvárost, külvárost, kisvárost vagy farmot?" Az 1465 amerikai válaszai a következôképpen oszlottak meg:

Városban 13 %

Külvárosban 13 %

Kisvárosban 32 %

Farmon 23 %

A megmutatkozó elégedetlenség a várossal csak egyre erôsödik. 1966-ban 22 % választotta a várost, 1972-ben, csupán 6 évvel késôbb ez az adat 13 %-ra zuhant. ("Most don't want to live in a city" - A legtöbben nem akarnak városban élni, George Gallup, San Francisco Chronicle, Monday, 1972. december 12., 12. lap.)

Könnyû megérteni, hogy miért vágyakozik a városi ember a vidék után. Csupán 100 évet visszanézve; az amerikaiak 85 %-a még igazi vidéki lakos volt. Ezzel szemben ma 70 százalékuk városlakó. Szemmel láthatóan nem fogunk valamennyien városba költözni, legalábbis a mostanáig tartó folyamat ezt mutatja. Igényünk a vidékkel való érintkezésre olyannyira mélyrôl fakad, valójában biológiai (erejû) szükséglet.

Különösnek tûnhet a gondolat, de genetikai örökségünk /rendeltetésünk) szerint mi is ugyanúgy a tiszta levegô és a különféle zöld tájak természetes lakói vagyunk, mint bármely más emlôs. Lazán és egészségesen élni rendszerint egyszerûen annyit jelent, hogy átengedjük magunakt (testünket) olyan reakció- (élet-)módnak, amelyet az evolúció százmillió éve formált ki bennünk /formálnak minket). Fizikailag és genetikailag a tropikus szavannákhoz alkalmazkodtunk leginkább, de mint kultúrlények, városokhoz és nagyvárosokhoz tanulunk alkalmazkodni. Évezredek alatt megpróbáltuk házainkban megteremteni /mesterségesen létrehozni, imitálni) nemcsak a klímát / éghajlatot), hanem egész evolúciós múltunkat elôállítani ott: meleget, páradús levegôt, zöld növényeket, és még állatokat is. Ma pedig, ha csak tehetjük, üvegházakat és uszodákat építünk a lakószobánk mellett, vidéki telket veszünk vagy legalább gyermekeinket vízparton nyaraltatjuk. A speciális fiziológiai reakciók, a természetes szépség és sokféleség, a természet megannyi formája és színe (különösen a zöld), a többi állatfaj, mint például a madarak mozgásai és hangjai - mindezekre mi már elveszítettük az érzékeinket /hajlamunkat). De nyilvánvaló, hogy mindennapi életünk kialakításában biológiai igényeinknek is részt kellene kapniuk. Az ember alapvonásairól folytatott vitákban ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. (H.H. Iltis, P. Andres és O.L. Loucks, Population Resources Environment: Issues in Human Ecology, P.R.Erlich és A.H.Ehrlich, San Francisco, Freeman and Co., 1970. 204.lap.)

Egyre nehezebb azonban a városlakók számára a vidéki élettel kapcsolatba kerülni. San Franciscoban a Bay (Öböl) régióban 21 négyzetmérföldnyi nyílt terület veszik el minden évben (Gerald D. Adams: "The Open Space Explosion," Cry California, 1970, 27-32. lap.) Ahogy a nagyvárosok nônek, úgy távolodik egyre elérhetetlenebbé a vidék.

A városlakó vidékhez fûzôdô kapcsolatának megszakadásával a város börtönné változik. A vidéki vakációzást, a városi gyerekek farmon töltött egy-egy évét, az idôsek vidékre visszaköltözéssel egybekötött nyugalombavonulását különféle költséges pótmegoldások helyettesítik: nyári kempingezés és rövid vidéki visszavonultság. A legtöbbször pedig az egyedüli fenntartott / megmaradó) kapcsolat a hétvégi kivonulás a városból, az autópályák zsúfoltságába és néhány üdülési központba. Sokan térnek vissza hétvégi pihenésükbôl vasárnap este megviseltebben, mint ahogy elindultak.

Ábra: Amikor a vidék túlságosan távolra kerül, akkor a város börtönné válik.

Ha szeretnénk helyreállítani és életben tartani a megfelelô kapcsolatot a város és a vidék között, ugyanakkor megôrizni a városi interakciók sûrûségét is, akkor ki kell nyújtani a városi területeket hosszú, kígyózó sávokká, amelyek kinyúlnak a vidék területére, ahogyan az alábbi ábra mutatja. Nemcsak a város formálódik így keskeny sávokká, ujjakká, hanem a vidéki területe is igazodik ehhez.

A város e kinyúló "ujjai" ne legyenek szélesebbek, mint ami elfogadható maximális távolság a város szívétôl a vidék eléréséig. égy számítjuk, hogy legfeljebb 10 perces sétával bárki elérhesse a vidéki részt - ez a városi sávok szélességét maximum 1 mérföldre korlátozza.

A vidéki terület sávjainak minimumát a tipikus mezôgazdasági munkák által megkívánt méretek szabják meg. Mivel a farmok 90 %-ának területe (még mindig) 500 acre (kb. 20 ha) vagy kevesebb, és nincs különösebb érv amellett, hogy a mammutfarmok megfelelôbbek lennének (Leon H. Keyserling, Agriculture ang the Public Interest - Mezôgazdaság és közérdek - Conference on Economic Progress, Washington, D.C. 1965. február), ezért a vidéki területekbôl képzett sávoknak sem kell 1 mérföldnél szélesebbnek lenniük.

Ennek a mintának a megvalósítása három különbözô új irányelvet is feltételez. A mûvelt földek tiszteletben tartásával bátorítani kell a kis farmok helyreállítását, amelyek alkalmasak az egy mérföld széles sávok mûvelésére. Másodszor, szükség van olyan irányelvekre, amelyek visszatartják a városokat a minden irányban való terjeszkedéstôl. És harmadszor; a vidéknek teljesen nyilvánossá kell válnia, hogy az emberek még a földnek azon a részein is megélhessék a tájjal való kapcsolatukat, amely magánmûvelés alatt áll.

Képzeljük el, hogy ez az egy minta mennyire megváltoztathatja a város életét. Minden városlakó elérheti a vidéket, a nyílt vidék is fél órás kerékpározással elérhetô a városból.

T e h á t :

A mezôgazdasági és városi területek ujjakként fonódjanak össze, még a világváros központjában is. A város "ujjai" sehol ne legyenek 1 mérföldnél szélesebbek, míg a vidék "ujjai" sehol ne legyenek 1 mérföldnél keskenyebbek.

+ + +

Bárhol, ahol a táj hegyes-dombos, a mûvelt sávok foglalhassák el a völgyeket, és a városi, lakott sávok a magasabb hegyoldalakat - Mezôgazdasági völgyek (4.) Tagoljuk a városi sávokat sok-sok önkormányzó szubkultúrára - Szubkultúrák mozaikja (8.), és a nagyobb utak és vasútvonalak a város ujjainak középvonalában húzódjanak - Tömegközlekedési hálózat (16.), Körgyûrûk (17.)...

4. MEZÔGAZDASÁGI VÖLGYEK +

...Ez a minta támogatja a Független régiók (1.) mintát, azáltal, hogy mezôgazdaságilag önellátóbbá segíti a régiót. Azonkívül majdnem automatikusan létrehozza a Város és vidék egymásbafonódását (3.), azzal, hogy mezôgazdasági területeken tart fenn a város terében (is). De pontosan miféle szempontokon múlik, hogy mely területeket kell(ene) / kívánatos) megôrizni és melyeket beépíteni?

+ + +

A mezôgazdasági szempontból legjobb földek történetesen épp a legjobbak építkezésre is. De nincs belôlük korlátlanul - és ha egyszer elpusztulnak, századokig nem nyerhetôk vissza. Tudjuk azonban a Város és vidék egymásbafonódása (3.) mintában elmondottakból, hogy mennyire fontos az emberi lakhelyek közelében nyílt vidéki területeket fenntartani. Mivel pedig a megmûvelésre alkalmas területek fôként a völgyekben fekszenek, ezért lényeges, hogy a mélyebb területeket (még) a városi régiókban (is) szabadon tartsuk a mezôgazdaság számára.

Az általunk ismert legteljesebb tanulmány e témakörben Ian McHarg tollából született (Design With Nature, New York: Natural History Press, 1969). "Völgytervek" c. tanulmányában (Wallace-McHarg Associates, Philadelphia, 1963), hogyan korlátozható a városok kialakulása a hegyoldalakra és fennsíkokra a völgyek szabadonhagyásával. A mintát támogatja egyébként jónéhány gyakorlati meggondolás és lehetôség is, amely a feladat megvalósítása közben merül fel (McHarg, 79-93. lap.).

T e h á t :

Ôrizzük meg az összes mezôgazdasági völgyeket a farmok számára és védjük meg ezt a földet minden olyan változástól, ami megrontaná vagy elpusztíthatná a talaj páratlan termékenységét. Még a pillanatnyilag megmûveletlen völgyeket is védjük: tartsuk fönn a farmoknak, parkoknak és erdôknek. (Építsünk a dombokra, hegyoldalakra.)

Ábra: Hegyek az építkezések számára. Völgyek a mûvelés (termesztés) számára.

+ + +

Tereljük a városok terjeszkedését a magasabb domborzati területekre - Város és vidék egymásbafonódása (3.). A völgyekben pedig a föld tulajdonát szorosan kössük össze alapvetô ökológiai felelôsségérzettel, mintegy gondviselô sáfársággal - A vidék (7.)...

5. VIDÉKI UTCÁK CSIPKÉZETE

...A Város és vidék egymásbafonódása (3.) minta szerint a városi és vidéki terület élesen szétválasztottnak látszhatott. De ott, ahol a város "ujjai" végzôdnek s a vidék sávjai kitárulnak, szükséges egy további szerkezetet megterveznünk. A hagyományos településszerkezetben ez a külváros. De...

+ + +

A külváros az emberi település elavult, ellentmondásos formája.

A legtöbb ember vidéken szeretne élni, ugyanakkor nagyváros közelében. E kettô együtt azonban geometriailag képtelenség; lehetséges sokezer kis ház, farm, amely ugyanakkor néhány percnyire van a nagyvárosi központtól??

Ahhoz, hogy vidéken jól megéljen valaki, egy megfelelô nagyságú saját föld kell, amely elég nagy lovak, szarvasmarhák, csirkék és gyümölcsöskert számára is. És szükséges a szemhatárig nyílt vidéki tájjal való közvetlen kapcsolat. A város gyors elérhetôsége érdekében út mellett kell lakni, autóbuszvonalon, és néhány perces autóútra a város központjától.

Lehetséges e két igény teljesülése egyszerre. A vidéki utak a táj vagy mûvelt terület nyitott nagy négyszögeit fogják közre. A házak közvetlenül az út mentén épüljenek, egy házmélységnél nem messzebb. Lionel March megalkotta azt az elképzelést, amely ezt a mintát támogatja "Homes beyond the Fringe" címmel. (Land Use and Built Form Studies, Cambridge, England, 1968). March kimutatja, hogy ez a minta kifejlesztett állapotában még az olyan kicsi és sûrûn lakott országban is, mint Anglia, milliók számára is alkalmas.

A "vidéki utcák csipkézte" minta magában foglal egy néhány négyzetmérföldes nyílt vidéki területet, szélén a városból jövô gyorsforgalmi úttal, a házak szorosan ennek mentén épülnek, a városból jövô / kiágazó gyalogutak pedig keresztül-kasul futnak / szelik a területet.

1. Néhány négyzetmérföldnyi nyílt vidék. égy gondoljuk, hogy egy négyzetmérföld (körülbelül) az a legkisebb területnagyság a vidéki tájon, amely még képes megôrizni nyílt terület jellegét. Ez az adat a kis farmok igényébôl következik, amelyek mellett a Vidék és város egymásbafonódása (3.) mintában érveltünk.

2. Utak. Annak érdekében, hogy a vidéket megóvjuk a külvárosi hatásoktól / külvárossá válástól), a városból kifutó utak számát nagyon csökkentjük. Az összekötô utak laza hálózata, s egy mérföldenként egy-egy keresztforgalomra alkalmasabb út megnyitása épp elég.

3. Parcellák. A házhelyek, házak és villák e vidéki út mentén egy vagy két telekmélységûek (?), mindig az útra nézôk és hátrafelé nyitott telkek. Egy parcella /tanya) minimális területe körülbelül (fél? - ld. alább) másfél acre (6000 m2), hogy lehetôvé tegyen egy alapvetô gazdálkodást. *(One-half = másfél ? - azért nem gondolom félrefordításnak, mert 1 négyzetmérföld = 640 acre, így jön ki a 1,5 x 400 parcella.)

Mindazonáltal néhány ház összecsoportosulhat vagy sort alkothat, amikor az emberek összefogva együtt / együttesen) mûvelik meg a mögöttes területet. Elképzelve tehát, hogy az egy négyzetmérföldnyi nyílt területet másfél (ld. fentebb*) acre-nyi parcellák szegélyezik körül, 400 házhelyünk van az említett területen. Házanként négy fôt számítva ez 1600 fô egy négyzetmérföldnyi területen; nem különbözik lényegesen egy alacsony népsûrûségû külvárosétól.

4. Gyalogutak. A vidéknek a városiak számára gyalogosan is elérhetônek kell lennie, akár egy futással a város szélétôl. Ugyanígy szükség van a vidéki utaktól a vidék belsejébe vezetô vagy azt átszelô gyalogutakra.

T e h á t :

A város és vidék találkozási zónájában legalább egy mérföldnyire helyezzük egymástól az országutakat, hogy azok legalább egy négyzetmérföldnyi (=259 hektár) területû földeket határoljanak. Épüljenek házak / tanyák) az utak mentén, egy parcellányi mélységben, legalább *fél acre (kb. 2000 m2) nagyságú telkeken, a házak mögött a négyzetmérföldnyi nagyságú mezôgazdasági területtel.

+ + +

Ábra: négyzetmérföld(nyi terület), vidéki utak/utcák, fél acre-nyi parcellák.

Tegyünk minden egy négyzetmérföldes vidéki területet - akár farm, akár park - nyitottá az emberek számára - A vidék (7.). Csoportosítsuk a fél acre-nyi parcellákat szomszédságokba, mégha lazán is - Önálló jelleggel/identitással rendelkezô szomszédságok (14.), Házcsoportok (37.)...

6. KISVÁROSOK / KÖZSÉGEK (MEZÔVÁROSOK?) +

...Ez a minta A települések megoszlása / csoportosulása (2.) minta hátterét szolgáltatja. Elengedhetetlen ahhoz, hogy a kis vidéki városok eredményesen támogassák / kellô hátteret biztosítsanak a régió nagyobb városainak és metropolisainak.

+ + +

A világváros egy nagy mágnes. Szörnyû nehéz a kis településeknek élônek és egészségesnek maradni a központi városok növekedése közepette.

Az utóbbi 30 év alatt 30 millió vidéki amerikai kényszerült elhagyni farmját vagy a kisvárost, ahol élt, hogy felolvadjon a nagyváros személytelenségében. Ez a kényszerû népvándorlás átlagosan évi 800 000 fôvel továbbra is folytatódik. A hátrahagyott családok nem képesek a megélhetést biztosítani a maguk számára; ezek több mint felének évi 3000 dollárnál is kevesebb jut.

Nem csupán az álláskeresés viszi el az embereket a kisvárosból a városba. Ugyanilyen szívóerô az információ-éhség és az emberi kultúrával való kapcsolat igénye is. Írországban és Indiában például, életrevaló emberek elhagyják a falujukat, ahol volt (némi) munkájuk is, megélhetésük / kenyerük is. Mennek a városba, jobb munka, jobb élet után / reményében).

Hacsak lépéseket nem teszünk a vidéki élet megváltoztatása érdekében, a nagyvárosok felszippantják azokat a lakhelyeket, amelyek a legközelebb fekszenek hozzájuk, és a távolabbiaktól elrabolják / kizsigerelik a legéletrevalóbb lakosokat. Mik a lehetôségek / mit lehet tenni) ?

1. Gazdasági helyreállítás. Ösztönzôk a decentralizált üzleti és ipari élet fellendítése érdekében, a kisvárosok helyi kezdeményezései, a termelôi és üzleti csírák megindulása érdekében. Az itteni lakosokat bátorítani a kockázatvállalásra. (Ld. például a Joe Evins által a Képviselôházban felvetett törvényjavaslatot, Congressional Record, - House, 1967. október 3, 27687.)

2. Övezetek kialakítása. Övezet-politikával támogatni a kisvárosokat és környéküket. A "zöldövezet" fogalmát Ebenezer Howard használta elôször a századfordulón, de az amerikai kormányzat még ma sem vállalta ezt igazán.

3. Szociális szolgáltatások. A nagyvárosok és kisvárosok kapcsolata ezen a területen olyan szociális szolgáltatásokat alakított ki, amely egyedülálló / helyettesíthetetlen): a kisvárosok turistái, a városlakók farmokon töltött hétvégéi és vakációi, a városi gyerekek vidéki táborozása, iskoláztatása, a nagyvárosi tempótól kisvárosba visszavonuló idôsek - megannyi megnyilvánulása ennek a kapcsolatnak. Segítsük ezt a kapcsolatot /hogy a nagyváros igénybe vegye a kisvárosok által kínált emberi élményeket), csírázó kezdeményezéseket, és akár a nagyváros, akár magáncsoportok megtérítik majd ennek költségeit.

T e h á t :

Segítsük a vidéki városokat ott élni teljes életet, ahol vannak és támogassuk az új városok méretbeni önkorlátozását az 500 és 10 000 közti népesség érdekében. Teljesen nyílt vidéki terület övezze körül ôket, legalább 10 mérföld válassza el egymástól a szomszédos kisvárosokat. Tegyük a régió közös érdekévé, hogy minden város megkapja a helyi ipar megalapozásához / kialakításához) szükséges anyagi támogatást, s ezáltal ezek a városok ne csak a máshoz dolgozó / ingázó) lakóik hálóhelyeként szolgáljanak, hanem valódi városokká legyenek - egy teljes élet alkalmas színhelyeivé.

Ábra: Kisváros, 10 mérföld széles nyílt vidéki övezet körülötte, város iránya.

+ + +

Kezeljük ezen kisvárosok mindegyikét politikailag is egy közösségként, az emberi élet minden szintjének teljes lehetôségeit megadva - 7000-es közösségek (12.), Életciklus (26.). A várost körülvevô nyílt vidéki övezetet pedig úgy, mint az emberek rendelkezésére álló mezôgazdasági területet, amelyet szabadon használhatnak - A vidék (7.)...

7. A VIDÉK +

...minden régióban a városok közti területen hatalmas tájak terülnek el - mûvelt földek, parkok, erdôk, puszták, legelôk, tavak és folyók. Ezeknek a tájaknak a jogi és gazdasági helyzete döntô a régió egyensúlya szempontjából. Ha megfelelôen alakítjuk, ez a minta segít kiegészíteni, A települések megoszlása (2.), A város és vidék egymásbafonódása (3.), a Mezôgazdasági völgyek (4.), a Vidéki / falusias) utcák csipkézete (5.), és a Mezôvárosok / kisvárosok / községek) (6.) mintákat.

+ + +

Hiszem, hogy a föld egy olyan nagy család közös használatára van, amely család magában foglal már meghaltakat, élôket és számtalan még meg sem születettet is. (Egy nigériai benszülött)

A parkok mesterségesek és holtak. A farmok, amikor magánkézben vannak, elrabolják az emberektôl természetes biológiai örökségüket - a tájat, amelybôl /ahonnan) származnak.

Kép: "Maradj kívül!"

- A tulajdon lopás.

Norvégiában, Angliában, Ausztriában a közfelfogás szerint az embereknek joguk van a megmûvelt /gondozott) közterületeken felüdülni /leheveredni), sétálni, játszani, - ha tekintettel vannak / nem károsítják) a terményt és nem bántják az állatokat. Ez fordítva is érvényes: ott nincs (elhagyatott), magárahagyva elvaduló terület; még a hegyoldalakat is teraszosra /-an) kiképzik, kaszálják, legelôként kezelik / kézbentartják.

égy összegezhetjük ezt az elképzelést, hogy ott a városon kívül csak egyféle terület létezik: a vidék. Nincsenek parkok, gazdasági táblák és feltáratlan vidékek. Minden földterületnek van gazdája, aki mûvelheti, ha akarja, vagy gondozgatva vad állapotban tartja. A táj minden darabja megkötés nélkül nyitva áll az emberek elôtt, ha tisztelik az ott élô növényeket és állatokat / ha nem zavarják a terület életfolyamatait.

E nézet mögött az a lényegi felfogás él a földrôl, amit Aldo Leopold írt le egy esszéjében: "The Land Ethic" (A föld erkölcse) (A Sand County Almanac, New Pork: Oxford University Press, 1949.) Leopolt úgy gondolja, hogy az emberi közösség következô nagy erkölcsi / etikai átalakulása a földhöz fûzôdô viszonyunkra épül majd:

Az etikának ez a kiterjesztése, amelyrôl eddig csak filozófusok gondolkodtak, idôszerû(vé vált) egy ökológiai evolúciós lépéshez. A belôle fakadó következtetések éppúgy leírhatók ökológiai, mint filozófiai kifejezésekkel. Ökológiailag tekintve egy etika a létharc önkényes akcióinak /akciószabadságának) korlátozása. Filozófiailag tekintve pedig egy etika: az antiszociális és a szocializált életvitel megkülönböztetése. Ez a két meghatározás ugyanazt jelenti. A probléma akkor pattan ki / vetôdik fel), amikor egymásrautalt egyének vagy csoportok együttmûködési formákat próbálnak kialakítani. Az ökológiában ezt szimbióziisnak nevezik. A politika és közgazdaság pedig azért tekinthetôk magasabb szimbiózisnak, mert az eredetileg teljesen szabad versengést részben helyettesítették etikai tartalmú együttmûködési /kooperativ) mechanizmusokkal...

Minden eddig kifejlôdött etika egyetlen alapelvre épül; arra, hogy minden egyén olyan közösség tagja, amely kölcsönösen egymásrautalt részekbôl tevôdik össze. Ösztönei arra ösztökélik, hogy a közösségben elfoglalt helyéért versenybe álljon, megküzdjön - de ugyanakkor erkölcsi késztetései is vannak az együttmûködés irányában...

A föld erkölcse egyszerûen kiterjeszti a közösség határait úgy, hogy beletartozik a talaj, a víz, a növények, állatok, vagy együttesen: a föld is...

E felvázolt etika szerint a parkokat és táborhelyeket / kirándulóhelyeket egyszerûen az emberek kikapcsolódását szolgáló "természet-darab"-nak tekinteni, figyelmen kívül hagyva az adott föld önmagában létezô bensô értékeit: vak és erkölcstelen. Hasonlóképpen a farmokat a tulajdonosok saját hasznára szolgáló / hasznát gyarapító) "birtokterületének" tekinteni. Ha továbbra is úgy kezeljük a földet, mint a gazdasági haszon forrását és szeszélyeink kiszolgálóját, parkjaink és kirándulóhelyeink mesterségesebbé és formátlanabbakká válnak, mint egy vidámpark, gazdaságaink pedig egyre inkább gyárakhoz hasonlítanak majd. A föld erkölcse újra felváltja a közparkok és nyilvános kirándulóhelyek elképzelését az egyszerû / egységes vidék koncepciójával.

Ezt az elgondolást dolgozza ki a "Túlélési akcióterv", amelynek egyik javaslata szerint bizonyos folyótorkolatokat és mocsarakat hagyományos(an élô) közösségekre kellene bízni. Ezek a vizi területek olyan halak és kagylók ívási helyei, amelyeken az óceánokból származó összes halzsákmány 60 %-ának léte függ, mivel ezek a táplálkozási lánc alapvetô részei. Csak olyan csoport képes tehát itt megfelelô felügyeletet ellátni, amely tiszteletben tartja az élet láncolataiban való együttmûködô részvételüket. (The Ecologist, England, Penguin, 1972., 41. lap.)

Japán lakott erdei kínálják a másik példát. Egy falu nô ki egy erdôszélen; s lakói gondozzák az erdôt. Megfelelô ritkítása egyik kötelességük. Az erdô mindenki számára rendelkezésre áll, aki odamegy és részt vállal a feladatokban:

Kurume-machi tanyái sorban húzódnak a fôút mentén, körülbelül mérföldenként egy-egy. Minden házat hasonló fafajokból álló erdôöv vesz körül, s ez összefüggô erdôség benyomását kelti. A fô fák olyan gyûrût alkotnak, amely sátorként védi a tanyát. A kis erdôség ezenfelül madaraknak ad otthont, víz(vissza)tartó /csapadékmegôrzô) hatású, tüzifát és általában, faanyagot szolgáltat a szálalóvágással, és klimakiegyensúlyozó is, hiszen a hagyományos erdô belsejében a hômérséklet nyáron hûvösebb, télen melegebb.

Megjegyzendô, hogy ez a - több, mint 300 év óta - hagyományosan kezelt erdôség még mindig érintetlennek tekinthetô, a gondol szálalás és ehhez csatlakozó utánpótlás hatására. (John L. Creech, "Japan - Like a National Park", Yearbook of Agriculture 1963, U.S. Department of Agriculture, 525-28.lap.)

T e h á t :

Minden földterületet tekintsünk parknak, ahol bárkinek joga van tartózkodni - ugyanakkor minden ilyen regionális parkot tegyünk a gazdálkodás területévé.

A vidéki minden részét helyezzük csoportok, családok vagy szövetkezetek gondnoksága alá, akik felelôsséget hordoznak érte. A gondnokok /gazdák) bérbe kapják földjüket, amelyen szabadon megválaszthatják /meghatározhatják) a gazdálkodás módját és az ezt szolgáló szabályokat. Kezelhetik termôföldként, erdôként, mocsárként, pusztaként... E területeket mindenki szabadon látogathatja, túrázhat, táborozhat, felfedezô utakat tehet, csónakázhat - amennyiben tartja magát a föld törvényeihez. Az ilyen kialakítású tájszerkezetben egy városközeli farm rétjein minden nyári napon kirándulókkal találkozhatunk.

Ábra: gondnokok, szabadon látogatható területek, természetmegôrzés.

Minden természetôrzô területen korlátozott számú ház képzelhetô csak el - Házcsoportok (37.), amelyek kövezetlen bekötôutakon közelíthetôk meg - Füves bekötôutak (51.)...