A JÉZUSI ESZME KÜZDELME AZ INFORMÁCIÓS HATALOMMAL

A hatalom három pilléren áll: az erõszak, a pénz és információ monopóliumán. Jézus nem szállt be a ringbe az erõszak terén, nem kérte a tizenkét ezred angyalt, követõit is a szelídségre tanította. Nem szállt be igazán a gazdasági ringbe sem, nem hozott létre jólmenõ élelmiszeripari vagy egészségügyi vállalkozást, de ezen a téren már cselekedett, kenyeret osztott, beteget gyógyított, és tanítást is adott arról, hogyan bánjunk kis pénzünkkel. A harmadik területen viszont teljes erõvel a küzdõtérre lépett, szembeszállt az információs hatalommal. János evangéliuma egyenesen Logosz-nak, Igének, bölcs szónak mondja Jézust: Istentõl jövõ információnak.
Látva a gazdaság, a politika és az ideológia információs hatalmát, milyen kritériumokat kell egy lapnak betartania, hogy Isten oldalára álljon és árulóvá ne legyen ebben a történelmi küzdelemben?

"A világosság fénylik a sötétségben és a sötétség nem bír vele." (J 1,5)

Ez a jánosi mondat elsõsorban nem azt hangsúlyozza, hogy a sötétség nem birtokolja, nem fogta föl, nem fogadta be a világosságot, hanem azt, hogy nem tudja legyõzni, nem bír el vele, nem tudja elnyomni. A tömeghatást tekintve Jézus életében a sötétség túlnyomó maradt (nem tette magáévá a fényt, nem bír fénnyel), de nem tudta elnyomni a fényt (nem bírt el vele). Ez jellemzõ végig a történelemben s ma is. A jézuskövetõknek nem szabad elkeseredniük, hogy fényük elenyészõ a politika, az ideológia és a gazdaság széles hatásához képest. Isten ártatlan gyermekeinek úgy kell fényleniük a gonoszság és romlottság közepette, mint a csillagoknak a mindenségben (vö. Fil 2,15): nem tudnak világosságot támasztani, mint a nap (Krisztus második eljövetele), de vonzanak, irányt jeleznek a jószándékú embereknek (mint Krisztus az elsõ eljövetelekor).
A tömegkommunikáció két fõ kérdése a módszer és az eredmény: milyen módszereket szentesít a cél és ezek eredményeként mi köztudott?

1./ A képmutatás
Az erõszak szavai mindig rosszak. A följelentés, az üldözött rejtekhelyének elárulása még szó csupán, de már az erõszak eszközeit mozgósítja. Érvelés helyett formális tekintélyre hivatkozni valójában rejtett fenyegetés, emlékeztetés az erõfölényre, hiszen erõfölény nélkül nem állhat fönn formális tekintély. Az erõszakkal szövetkezõ szavakat, eszközöket semmilyen cél nem szentesítheti.
Más szavak, módszerek akkor válnak gonosszá, amikor az erõszak alkalmazza õket. Igazat mondani, érvelni, bûnvallást tenni helyes. De a 'hamis' tanúk (Jézus perében) hiába mondanak igazat, ha ártó szándékkal teszik. A vallási vezetõk érve hiába helytálló látszólag (Jézus nem lehet a Messiás, mert "elõbb Illésnek kell eljönnie"), mégis képmutatás, hiszen már megtörtént, hogy az újra eljött Illéssel (a Keresztelõvel) "kényük-kedvük szerint bántak el". Ez a képmutatás ugyanolyan arcpirító, mint amikor elhatározzák a feltámasztott Lázár megölését, hogy kétségbe vonhassák a csoda valódiságát.
Vajon még a bûnbánat is állhat az erõszak szolgálatában? "Jaj nektek, ti képmutatók! A prófétáknak síremléket építetek s azt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem lettünk volna részesek, mint õk, a próféta vére ontásában. Ezzel magatok is megvalljátok, hogy a próféták gyilkosainak vagytok a fiai!" (Mt 23,29) Miért nem örül Jézus a vallási vezetõk bûnvallásának? Mert mindez csak képmutatás, valójában nem tanultak a múltból és nem változtak semmit, hiszen már készülnek az újabb prófétagyilkolásra (Mt 23,34). Csak hatalmukat akarják erõsíteni, gonoszságukat álcázni a 'reformretorikával', 'bûnvallással' - képmutatással.
A módszerek, szavak megítélésében segítõ kritériumok: hatásukban az erõszakot gyengítik vagy szítják? a nyomorulttal való szolidáritást növelik vagy a hatalmat támogatják? "Arra kent föl a Lélek, hogy ...fölszabadítsam az elnyomottakat" (L 4,18).
A cenzúra a képmutatás szerves része. Szüksége van rá, hogy le ne leplezõdjön: "Aki gonoszat cselekszik, az gyûlöli a világosságot és nem megy a világosságra, nehogy leleplezõdjenek tettei. Aki viszont a jót teszi, az a világosságra megy..." (J 3,20-21). Ez a kritérium egymagában leleplezi az olyan sajtót, amely csak nevében 'egyházi'.

2./ Tanuljunk Jézustól
Küzdenek Jézus ellen eltitkolással, ellenérvek és megbélyegzések terjesztésével, formális tekintélyükre támaszkodva, botránkozásuk és fölháborodásuk közhírré tételével, a tömeg elõtti lejáratással, a mellette tanúskodók megfélemlítésével, végzettségének és megbízatásának számonkérésével, a megháborodottság, az ördöggel cimborálás, az eretnekség és az istenkáromlás rágalmával, a hagyományok súlyával, az Írás tekintélyével, politikai csapdákkal, stb.
Jézus viszont, amikor figyelmeztetik: "tisztában vagy vele, hogy megbotránkoztattad õket?" és "ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol!" - nemhogy szelídülne, hanem rátesz még egy lapáttal. "Bizony jaj nektek is ". Nem tanulta az Írásokat? No és? Nem a végzettség, szenteltség, megbízottság számít, hanem az Írás ismerete. A hagyományokkal érvelõk alól kihúzza a talajt: hagyományotok csak emberi parancs, amivel kijátsszátok Isten parancsát. Az Írással érvelésben viszont verhetetlen. A csapdák elkerülésében leleményes.
Jézus nagy nyilvánosságot teremtett magának. Mivel a hatalomnak sem álltak rendelkezésére a tömegszónoklatnál sokkal hatékonyabb eszközök, nem tudtak olyan erõs elõítéletet kelteni körülötte, hogy ne álljanak vele szóba az emberek. Ellenfelei kénytelenek voltak a tömeg elõtt vitázni vele. Ez az igazságnak és a személyes tanúságtételnek kedvezett. A történelem megtanította az információs hatalmat, hogy a cirkusz növeli a vértanúk tanúságának hatékonyságát, ezért az akkori fõpapoknál sokkal jobban vigyáz az információs monopóliumra. A technika segíti ebben: a tömegkommunikációs eszközökkel nem versenyezhet a személyes föllépés. A végeredmény azonban hasonló: az akkori fõpapok sajtó nélkül is Jézus ellen tudták fordítani a népet.

3./ Küzdelem a jóhír puszta létéért
Tömeghatásuk eszközei messze fölülmúlják Jézus lehetõségeit, de nem tudják megakadályozni Jézus közismertté válását, mert Jézus nem lassul meg a hírhedtség és az életveszély növekedésétõl. Tanítását azonban már sikerül elferdíteniük a köztudatban. Sõt nemcsak a tömegeket tudják Jézus ellen fordítani, de még legbensõbb tanítványi körét is el tudják néha bizonytalanítani. Ezek Jézus legkeserûbb pillanatai. Nagyon óvja a népet is, a tanítványokat is az információs monopóliummal rendelkezõ ideológiától.
Végsõ soron képmutatással, hazugsággal, a kiközösítés erejével, cselszövéssel, rendõrségükkel, a világi elnyomó hatalommal is együttmûködve, följelentéssel, az államellenesség és lázítás vádjával gyõzik le - fizikailag.
A nyílt erõszak - miközben védi -, állandóan támaszkodik is az információs hatalomra. Amikor az információs monopóliumon rés támad, ez nyomban zavart okoz. A templomõrség 'köztudatát' megzavarja a közvetlen találkozásuk Jézussal: nem fogják el, mert "ember így még nem beszélt". Ha a cselszövés kitudódnék, "zavargás támadhat a nép közt". (Mk 14,2).
Jézus nagyon törekedett a képmutatás leleplezésére, a rendelkezésére álló legnagyobb nyilvánosság elõtt. Nem gondolta, hogy a rossz vezetõktõl való óvás 'az egyház' bûneinek kiteregetése. Nem gondolja, hogy az indulatosság, a kemény erkölcsi vádolás (nem bírói! csak erkölcsi!) szeretetlenség az erõszakmentesség szájából a hatalom felé.

4./ Jézust és követõit eszmeileg is legyõzhetik?
Eszméket nem lehet fizikailag legyõzni. De a fõpapok jól értettek az uralkodáshoz. Mint minden idõk 'szent' hatalmai, 'eszmei' (valójában tömegkommunikációs!) gyõzelmüket Isten 'beleegyezõ' hallgatására tudták ráépíteni. "Ha õ az Isten választottja, mentse meg most magát! Szálljon le a keresztrõl a szemünk láttára és hiszünk neki!" (Mk 15,32).
Isten legfõbb tanúskodása Jézus mellett (a föltámadás) nem tömegkommunikációs esemény. Csak keveseknek jelenik meg, a hír pedig a tömegkommunikációba már hatástalanítva (a lefizetett katonák hazugságával) kerül be.
Minden hatalom építhet azóta is Isten hallgatására: "Uralkodom - tehát Isten helyesli az uralkodásomat!" Ez természetesen csak addig mûködik, amíg a tétel elsõ fele érvényes. Amikor a zsidó fõpapság hatalmát elsöpörte Róma nagyobb erõszaka, akkor a tömegkommunikációs gyõzelem is az új gyõztesek kezébe került. A zsidóüldözések során még jogtalanabbul használták ki ellenük Isten hallgatását, mert míg õk legalább egy erõszakot nem teljesen kizáró ószövetségi Isten nevében jártak el, addig õket (és Jézus sok követõjét) már a szelíd Jézus nevében, 'hallgatólagos beleegyezésével' ölték.
A sztálinista diktatúrák igen gyenge alapon álltak, mivel a népre hivatkoztak. Amikor a lengyel munkások milliói beléptek a Szolidaritás szakszervezetbe, nyilvánvalóvá vált, hogy a munkáspárt a munkásokkal szemben hivatkozik a munkásságra. Istenre sokkal biztonságosabban lehet hivatkozni, mert nem lép föl akkor sem, amikor visszaélnek a nevével. Amíg a fáraó, a császár stb. maga volt az Isten, addig a birodalom bukása magával rántotta az államvallást is. De egy a hatalmat csupán támogató, de azzal nem azonos államvallás a különféle birodalmak bukásakor mindig át tud nyergelni a megdöntõ hatalom államvallásává, hiszen ideológiai igazolásra minden hatalomnak szüksége van. "Íme Isten bizonysága az igaz vallás mellett!"
A jézusi jóhír a szegényeknek: Isten hallgatása nem beleegyezés! "A gonosz szolga azt gondolja magában: 'Uram késlekedik' - és veri szolgatársait és dõzsöl. De ura megjön majd, amikor nem is sejti, és kegyetlenül megbünteti, a képmutatók sorsára juttatja!" (Mt 24,48)

5./ A Lélek ott fúj, ahol akar
Az Írásra hivatkozó vitákban Jézus azért gyõzhetett, mert az akkori magasklérus még nem állította, hogy egyedül õk értelmezik helyesen a Szentírást. Bár õk ültek "Mózes tanítószékében", nem mondták Jézusnak, hogy 'azt nem úgy kell érteni'. Csírájában megjelent ugyan az eretnekség vádja: "szamaritánus", "ördöggel cimborál", tehát Jézus szavára - "A Lélek ott fúj, ahol akar" - magukban rámondták: "Azt mi vagyunk jogosultak eldönteni, hogy belõled a Lélek vagy az ördög szele fúj", de ezt nem tudták dogmatikus erõre emelni. Abban a népben 'túl nagy' volt az erkölcsösség becsülete, felülmúlta a jog és a dogma erejét. Ezért a "szabad-e szombaton jót tenni?" kérdésre gyilkos dühükben is hallgattak, nem tudtak nem-mel válaszolni. A vakonszületett érvére - "Tudjuk, hogy Isten nem hallgatja meg a bûnösöket" - csak kidobásával tudtak válaszolni. Amikor Jézusnak igaza volt, akkor elhallgattak s maguk közt õszintén a nyers erõszakos megoldásról tanakodtak.
De végül nem használtak az Írás érveivel való gyõzelmek, sõt a "melyik jótettemért akartok megölni?" erkölcsi hivatkozás sem. A fõpap eszmei gyõzelme itt is teljes lett: "Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra." Eldöntötték, hogy nem a Lélek szólt belõle.

6./ Következtetések
A közösségi információtérben a személyes tanúság versenyképes a tömegkommunikációs hatással. Vállalni kell a hírhedtséget, a kockázatot és a nyilvános vitát. Meg kell tanulni fölfedezni az információs hatalom hatásait a tömegkommunikációban.
Független sajtók. Helyi önkormányzatok pénzügyileg is. Közösségi ellenõrzés, nyilvánosság az intézmények ügyeiben.
Néhány kritérium az evangélium alapján: milyennek kell lennie egy keresztény folyóiratnak?
- "Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok" szellemében szolgáló szerzõk és munkatársak. (Ha egy közösség céljának megvalósulásában a közösségnek egy rátermett tagja kiemelkedõen sokat tudna tenni, ha pénzkeresõ idejét is erre szánhatná, akkor a munkáját figyelemmel kísérõ közösség eltarthatja õt a keresztény egyszerûség szintjén, mint ahogy egy férj 'eltartja' a feleségét. De az ilyen szolgálatnak semmi köze az intézményesített bérmunkához.)
- Nem "tanítói" tekintélyt követelõ szerzõket, írásokat közöl, hiszen "ne hívjatok senkit tanítónak, ti mindannyian testvérek vagytok".
- Becstelenség, cenzúra helyett a világosság szeretete, a védekezés lehetõségének megadása.
- "A szót fekve is ki lehet mondani!" Életpéldával hitelesített írások.
- Nem az elnyomás támogatása, hanem szolidaritás a némaságba kényszerítettekkel.
- Nem végzettség, pozíció, szenteltség szerinti értékrendet sugall, hanem "gyümölcseikrõl ismeritek föl a hamis vagy igaz prófétát".