BOCS Homepage


Németh Judit: Isten-álom

Látok. Istent látok a suhogó avarban,
merõn nézek hitetlen zavarban,
s még mindig nem értem, de látom,
száll felfelé az Isten-álom.

Nem látok... pedig tudom, ott van,
nem látom a földre ült avarban,
mert nem száll fel, pedig úgy várom,
nem száll fel az Isten-álom.

Tûrök. Tûnõ karcolat vagyok,
kit eltûr a vén idõ,
s én e végtelenségben tûröm
az idõ karcolásait.

Az álmodó Isten álma vagyok,
Istent álmodó Isten-álom.
Sírom a múlt, álmom a holnapután.
Ma pedig írok. És nem sírok
nap nap után.
Tudom, hogy eljössz még
holnapután.