A szerkesztõség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. (A kihagyásokat ... jelöli.) A Pf. 7. az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztõség nem feltétlenül ért egyet.

Igen tisztelt Jacek Wegner!
Nagy örömömre szolgált, hogy az "Érted vagyok"-ban olvashattam írását, amely a Rzeczpospolita 1991. április 13-14-i számában jelent meg (Nie z tego swiata). Nemrégiben egy belga ismerõsöm kérdezte tõlem levelében, van-e a lengyel katolicizmuson belül is olyan hang, mint a miénk. Nem tudtam választ adni kérdésére. Most, hogy elolvastam cikkét, már tudnék: igen, van. Jacek Wegneré.
Szeretném tovább fûzni gondolatait az egyház vértanú és tanító szerepérõl. Mindenekelõtt egyetemesre tágítanám megállapítását. A különbözõ kultúrákon belül rendre elkülönült egymástól a király és a fõpap, a katonák és papok szerepköre a trón és oltár mégoly szoros szövetsége ellenére is. A vallásnak ezáltal létrejövõ viszonylagos önállósulása tette lehetõvé, hogy megfogalmazzon olyan eszményeket, amelyeket a létért és önérvényesítésért küzdõ hatalom rendre csak részben tud valósítani. Ebbõl adódik a vallás erkölcsi tekintélye. Nemcsak a keresztényé. A mohamedáné, a buddhistáé, az indiai õsvallásé, a kínaié stb.
A vallásoknak ezt a szerepét a fõpap csak nagyon ritka esetben tudja betölteni. Kétségtelenné teszi ezt a tényt, hogy a fõpapok ritkán válnak vértanúkká. Gyakoribb az az eset, hogy a fõpap és király közös erõvel teszi vértanúvá azt, aki be akarja tölteni szavával, életével azt a szerepet, amelyre a vallás hivatott. Nemcsak Jézus esetében kollaborált Kaifás és Pilátus. Mindszenty bíboros állami, majd egyházi félreállítása után Magyarországon is teljes lett a kollaboráció a fõpapok és a hatalom letéteményesei között: együttes erõvel ítélték el az egyház börtöntanúit.
Egyházunk elvileg alapozza meg ezt a szituációt, amikor arra törekszik, hogy konkordátummal biztosítsa a hatalmaknál az egyház szabad mûködését. A különbözõ hatalmak nem ingyen biztosítják e "szabad" mûködést: lojalitást kívánnak érte. Mi ennek a tartalma? Változó - a hatalom természetének, alakulásának függvényében. Az embertelen hitlerizmussal szemben a fõpapok lojálisak voltak a konkordátum függvényében. A még embertelenebb sztálinizmussal szemben a pátriárkák a SZU-ban, a püspökök idehaza lojálisak voltak - ez utóbbiak a Vatikán 1964. évi részleges "megegyezésétõl" támogatva. A "megegyezés" elvileg alapozta meg a meg nem egyezõk, a vallás prófétai szerepköre teljesítõinek elítélését, s a fõpapok kollaborálását a börtöntanú-gyártásban. Az Isten emberei, az emberhez méltó viselkedés elkötelezettjei, tehát azok, akik a vallás elkötelezettjei, bár nem a hatalom evilágából valók, hanem Istenbõl valók, de ebben a világban élnek. S ilyenként nem mondhatnak le arról a felelõsségükrõl, hogy ebben a világban Annak a rendje érvényesüljön, Aki létbe hívta és útnak indította ezt a világot. Felelõsségük nem korlátozódik a magánélet szférájára. Teljes értékû hordozói akarnak lenni a polisz, a társadalom ügyeinek ... a tanítás, a véleményformálás erejében. És nem a kard erejében. Politizálnak tehát ... és nem politizálnak? Meg kell végre szüntetnünk ezt az ekvivokációt. Így: az Isten emberei közéleti felelõsséget vállalnak, hatalomgyakorlási felelõsséget nem vállalnak. Tanítói szerepükön túlmenõ feladatot addig láthatnak el, amíg ezt karhatalom nélkül tudják tenni.
Amíg a keresztény, a vallásos ember természetesnek tekinti, hogy elmegy katonának, s ha parancsot kap, embert öl, ám a maga életét védve, addig értelmetlennek látszik számára, hogy elhatárolja magát a hatalomtól. Addig legfeljebb ellenzéke lesz bizonyos hatalmaknak, amelyekkel szemben a hatalmat magához akarja kaparintani. Ezért felette "természetes", azaz a lengyel katolikus tudatban megalapozott mindaz, ami kritikát vált ki maga ellenében azoktól, akik a lengyel egyházban is a vértanúi, tanítói, tehát jézusi vonásokat keresik a történelmi jelenben, és nem a hatalmiakat. Adam Michnik már vagy tíz éve figyelmeztetett arra, hogy a julianizmus még nem humanizmus: aki az elnyomatásban hangoztatja az ember szabadságjogait, a hatalomba kerülve nem marad feltétlenül továbbra is a humanizmus szószólója..., hanem a maga kiváltságaié.
Végezetül: a perszonalizmus és a közösségben élés nem rejthet magában ellentmondást: a lelkiismeret embertársaim szolgálatára rendel. A hatalom viszont nem perszonalista, mert lelkiismeretem hangjával szemben a magam, a csoportom kiváltságainak a szolgálatára rendel. Örülne válaszának testvére Jézusban: Bulányi György Sch.P.

Nem sokáig bírják az egyháznál
Nagy megdöbbenéssel olvastam az Érted vagyok júniusi számában, miszerint az Egyházban karrieristák, skizofrének, nem gondolkodók választódnak ki. Hosszas gondolkodás után azonban rájöttem, hogy legalábbis az én esetemben igaza van.
Régóta vagyok egyházi alkalmazott. A munkahelyemen mindig elképesztõ volt a légkör. Jelenlegi helyzet illusztrálására néhány példa. A fõnököm idegbeteg ember. Mindent a személye elleni támadásnak érez, bármi történik az egyházközségben. Ha együttérzõen érdeklõdöm, hogy van a betegsége, ebbõl azt érzi ki, hogy a halálát kívánom. Mennyi mindenen kellett ahhoz átmennie, hogy ilyen lelkiállapotba juthatott! Egyházközségünkben hagyomány, hogy a mindenkori plébános és a mindenkori káplánok haragban vannak. Fúrják egymás munkáját és a híveket arra kényszerítik kimondatlanul, hogy válasszanak közöttük. Olyan, mintha két párt lenne. Sokszor átéltem a többi alkalmazottal együtt, hogy rendkívül megalázó módon beszélnek velünk. A gyermekeim születése elõtt sokszor éltem át azt, hogy ferdén néznek rám, pedig néhány hónap szabadságot vettem csak ki. Amikor egy gyerekkel állást kerestem, több helyen azzal utasítottak el, hogy mi lesz akkor, ha lesz még egy gyerek. Volt úgy, hogy kis híján felmondtak, hogy így megszabaduljanak a nem megbízható munkaerõtõl. Gyermekeim születése után súlyos depressziós állapotba kerültem, amiért természetesen nem egyedül a munkahelyi légkör a felelõs, de az is közrejátszott. Bûntudatot éreztem a gyerekek születése miatt, amiatt, hogy fennakadást okozok az egyházközségben. Igaz, ezt a bûntudatot a papok tudatosan táplálták.
Mostanra jöttem rá, hogy legszûkebb környezetemben is mélyreható változásokra van szükség. A papok, akikkel együtt dolgozom, szintén érzik ezt, és ez az egyetlen, ami optimizmusra ad okot. Bármilyen fájdalmas örökséget is hordozzunk, a szeretettel tudjuk egymást gyógyítani, de annyi közöttünk a kommunikációs gát, hogy szinte lehetetlennek érezzük áttörni. Teológiát tanultam, ismerem a vallásos embereket, és cikke alapján elgondolkoztam azon, hogy fiatal osztálytársaim közül legtöbben csak egy-két évig vagy hónapig bírták ki az Egyháznál. Sokan közülük olyanok voltak, akikre égetõ szükség lenne most. Az Igenben is több olyan szomorú történetrõl írtak, amikor tehetséges embereket elüldöztek.
Ugyanakkor szilárd meggyõzõdésem, hogy a legnehezebb helyzetekben is ki kell tartani. Hova vonuljak ki az Egyházból? Most megpróbálom a munkahelyemen a kapcsolatokat normalizálni. Ehhez rendkívül sok pszichológiai könyvet olvastam és sok szenvedés árán eljutottam a "mindenen túl vagyok" érzésig. Máris tapasztalom, hogy tudom gyógyítani környezetemet. Véleményem szerint Önnek igaza van, és mégsincs igaza. Nehezen szántam rá magam ennek a levélnek a megírására, mert az az igazság, "ami nem szolgálja a szeretetet, az nem építi az embert". De úgy érzem, a jelenlegi helyzetben õszinteségre van szükség ahhoz, hogy kimozduljunk a holtpontról.
Soha nem felejtem gyermekkorom papjait, s az õ szeretetüket, s mindig azt az Egyházat fogom keresni, amit akkor megtapasztaltam. Tudom, hogy sok fiatal kényszerûen a saját szubkultúrájában éli meg az Egyházat és boldog, de én szeretném remélni, hogy el fogunk oda jutni, hogy az Egyház elfogadja a laikusokat. (1991. július 10.)
(Olvasónk kérésére nevét nem közöljük)

Igen is, nem is?
Pap olvasónk, Kocsi György elküldte - az elõzõ számunkban közölt nyílt levele kapcsán lezajlott - levélváltását Seregély érsekkel. Az érsek úr válaszának lényege: "Amit az Il Regno írt, azt nem én mondtam." Kocsi György válaszlevelében összehasonlítja ezt a választ az érsek úr korábbi, dr. Merza Józsefnek írt levelével, amelyben az érsek úr elismerte sajátjának az Il Regnóban közölteket.
Mindenesetre, ha a két ellentétes válasz közül az itt idézett a valóság, jó lenne, ha az érsek úr ezt az Il Regnóban is és itthon is közzétetetné. (Természetesen lapunk is rendelkezésre áll.)

A vita nívója legyen méltó
Köszönöm az ÉV rendszeres küldését. A II/4. számban meglepetéssel olvastam Szeibert András beszámolóját hollandiai útjukról, melyben eléggé éles kritikáimat idézi a magyar klérusról.
Viszont nagyon kellemetlenül éreztem magamat, mikor ugyanabban a számban az olvasói rovatban Kocsi György r.k. pap Seregély érseknek írt levelét is elolvastam.
Ilyen hangnemû levelet nem lehet egy olyan lapban leközölni, amelyik magát hívõ keresztény szellemûnek tartja. Nincs az a kérdés, probléma, sérelem, amelyrõl nem szabadna az igazság szellemében, az Egyházon belül vitatkozni! De a vita nívója legyen méltó a keresztény hithez!
Azt tartanám helytelennek, ha az említett beszámolóban idézett megjegyzéseimet - melyeket Sz. András hûen idézett - az olvasók 'egy kalap alá' értelmeznék Kocsi György hangnemével. Kritikus megjegyzéseimet nem rejtem véka alá, bár mint Nyugaton élõnek ezt csak nagyon szerényen szabad megtennem, de ezeket az Egyház közösségében mondom el, amelybe a klérus és a püspökök is beletartoznak. Csak akkor van megújító kihatása a kritikának, ha a kritikusok hangnemébõl kiérzõdik az a lelkület, melyet Jézus közössége inspirál.
Remélem, az ÉV ebben a szellemben dolgozik Egyházunk belsõ megújulásán.
Szívélyes üdvözlettel: Polgár Kornél

Kedves Értem vagy!
Áldjuk és magasztaljuk Jézus Krisztust a legméltóságosabb Oltáriszentségben!
Csatoltan megküldöm E jelben gyõzni fogsz! c. könyvecskémet (az Oltáriszentség tiszteletérõl), azzal a kéréssel, hogy legyenek szívesek imádságos lélekkel átelmélkedni. Írásom imprimatur nélkül jelent meg, mert a hivatalos egyház nem volt hajlandó az engedélyt megadni. Ezt meg is értem, mert 1952-tõl 1974-ig ki voltam közösítve és ez a könyv világosan bizonyítja, hogy a kiközösítés égbekiáltóan igazságtalan volt. Írtam a püspököknek, a papoknak, a híveknek, a szentatyának, a Hittani Kongregációnak. Válaszra sem méltattak.
Közben csodálkozva figyeltem, hogy a Róma által igazságosan és jogosan kiközösített békepapok továbbra is garázdálkodtak és félelmetes hatalmat gyakoroltak. Nekem nem volt szabad miséznem, szentségekhez járulnom, prédikálnom stb. Az egyik vezetõ békepap viszont megtartotta az ezüstmiséjét. A püspökök nem tiltakoztak, sõt, részt vettek rajta... Az ilyen püspökök... nem Krisztus apostolai, hanem... Ezt én annak idején a szemükbe mondtam, ezért közösítettek ki...
Munkájukra a szentségi Úr Jézus és a drága Szûzanya áldását kérem, Jézus Szívében szeretettel: Bíró Lajos plébános.
(A könyv iránt érdeklõdõk 7193 Regöly, Rk. plébánia címen fordulhatnak a szerzõhöz.)

"Kedves Értem vagy!"
A Mérleg 1991/2. száma 222-223. oldalán közli Boór János fõszerkesztõhöz Havasy Gyula dokumentumkötetének a Mérleg 1991/1. számának 106. oldalán leközölt fõszerkesztõi ismertetésével kapcsolatban írt levelemet - hiányosan. Kérem a Mérleg fõszerkesztõje által nem közölt apró, de talán mégsem jelentõség nélküli 8 részlet közhírré tételét az alábbiak szerint - a nem közölt szöveget kettõspontos zárójelben hozom:
l.)...tudomást nem venni. :(Éppen ezért, mivel meggyõzõdésem, nem járok messze az igazságtól, ha személyes ismeretség híján is feltételezem, mindketten ugyanazt a Valakit tartjuk Útnak, Igazságnak és Életnek, kérem, engedje meg, hogy megjegyzéseket fûzzek a fent aposztrofált ismertetéshez.):
2.)...túllép rajta. :(Ön nyilván jobban tudja, mint én,): hogy a...
3.)...módon állítja. :(Az Isten Országában a mindent adás a meghatározó, ahogy Jézus is mondja, a világ urainak zsarnokoskodása és a hatalmasok önkényével szemben, hiszen általában õk a jogalkotók: "...közöttetek azonban nem ilyen a viszony" (Mk 10,43), szeretettel legyetek egymás iránt.):
4.)...méltó buzgalommal - :(ezt, kérem, ne vegye cinizmusnak,): csak...
5.)...mutat érdeklõdést. :(Pedig jelen témánk aktualitása szempontjából rengeteg egyéb megszívlelendõ megfogalmazása közül az Ön által is idézett szöveg mellé odatehetném Lapide egy másik mondatát is: "Mindkét utat nyitva hagyta számunkra - azt is, ami a népek kiirtásához és azt is, ami a Mennyek Országához vezet." (P. Lapide: Juden und Christen. Benziger, 1976. 84.o.) Nem tartom szükségesnek, hogy ehhez további megjegyzést fûzzek.):
6.)...keresztény példánk... :(Nyiri idézett cikkében hangsúlyozza, hogy az egyházak legfontosabb küldetése ma hozzásegíteni az embereket a belsõ szabadság megtalálásához, ami nélkül semmiféle megbékélés nem lehetséges. Hogyan érhetõ el a megbékélés, ha a megváltó által hozott "hallatlan felszabadulási tapasztalat" eszméivel éppen az egyházak fordultak szembe, "...mégis ezek érvényesültek az emberi szabadságjogokban, a demokráciában, minden igazi felszabadítási mozgalomban." Vagyis csak az egyházon kívül, egyházon belül nem? Miért?
Miért kell Nyirinek a Magyar Televízióban egy Lukács József, a Világosság c. marxista-materialista világnézeti folyóirat néhai fõszerkesztõje által vezetett kerekasztal-beszélgetésen olyan hévvel bizonygatni az 1919-es magyar Vörös Hadsereg háborújának a katolikus egyház tanítása szerint igazságos voltát, hogy az már a nem hívõ résztvevõk számára is láthatóan kényelmetlen, mikor 1976-ban, a Ki ez az ember? c. kötetének 107. oldalán így vall: (Jézus) "Tanításából nem vezethetõ le a kíméletlenség stratégiája, hanem csak az erõszaknélküliségé. A szelídség bármikor hivatkozhat Jézusra, az erõszak legfeljebb végszükségben - az észre. De a világ mai helyzetében erre sem." Miért van szükség erre a keverésre; a legmagasabb akadémiai fokozat elnyerése céljából? - Lám, Havasy nem ezt az utat követi, hanem tisztáz.
Vagy; miért mondja Nyiri 1989-ben a Pax Romana konferenciáján, hogy most még nem állhat ki a Bokor bázisközösség mellett, mert egy éve hátra van még a nyugdíjig. Ha ez letelik, majd meglátják, hogy másképp lesz. - Havasy nem vár a nyugdíjig a tények kimondásával...
Vagy; miért kell Paskainak még kalocsai koadjutor érsek korában külföldön azt nyilatkoznia Mindszentyrõl, hogy a magyar katolikus egyház által cipelt keresztet tulajdonképpen Mindszenty rakta a nyakába és ezt lehozza a Wochenpresse és a BBC, majd 1991-ben Mindszenty kierõszakolt újratemetésén arról beszél, hogy Mindszenty mindig is a mienk volt, akkor is, amikor nem tehettük meg azt, amit most megtehetünk. - Havasy olyan tényeket, emlékeket tár fel és rögzít, melyekrõl egyébként tudomást sem szerezhettünk volna...
Vagy; ...nem folytatom, pedig még nagyon sok mondanivalóm lenne :(a Mérlegnek...):
7.) ...szerepet tölt be, :(- felnézek a polcomra, s ott baloldalt az elsõ szám az 1971/4-es, a korábbiakat kölcsön formájában olvastam hézagosan - ): melyet a ...
8.) ...kétpólusú cselekedeteit! :(Azért, hogy az Õ öröme legyen mindnyájunkban...): Köszönettel: Hampel Károly Bp. 1991. 09. 08.

Kedves Értem vagy!
Az aug-szept-i számuk 11. oldalán levõ felhívásra jelentkezem 'szolgálattételre', mert ezt a kötelességet annak tartom. 1956 februárjában 'palotafogságban' voltam két hétig Esztergomban a prímási palotában az ÁEH vezetõje, Lázár Andor parancsára és lelki-szellemi tortúrának vetettek alá, mígnem megfosztottak dunaszentpáli plébániámtól és lefokoztak. 1958-59-ben börtönben voltam (Tatabánya, Esztergom, Márianosztra és Mosonyi úti rabkórház). 1962-ben karöltve az egyház és az állam elbocsátott a papság soraibólU 1968 szeptemberében letartóztatott az Andrássy út rendõrsége izgatás, a békepapok elleni földalatti tevékenységem miatt (Fipasz, Fiatal papok önvédelmi szövetsége). Aradi úti rendõrség földalatti zárkája, Fõ utcai katonai börtön, Markó, Gyûjtõfogház voltak az állomások 1970-es amnesztiás szabadulásomig. 1977-ben Lékai bíboros megfosztott ipolyvecei plébániámtól és kényszernyugdíjba helyezett... Ha tehát a jelzett Intézet óhajtja, szívesen állok további fölvilágosításokkal rendelkezésükre. Az egyháziak 1950 és 1989 közti becstelen tevékenységének leleplezését én magam is óhajtom.
... Peter de Rosa jezsuita könyve, a Krisztus helytartói, döbbenetes olvasmány. Nagyon örülnék, ha az ÉV-ben alapos méltatást olvashatnánk e mûrõl.
... Jó lenne, ha havilappá lépne elõ az ÉV. (N. J. Krizosztom ny. plébános)
(A levelet továbbítottuk Németh Géza ref. lelkésznek, a felhívásban szereplõ intézet egyik szervezõjének. Nagyon szívesen válnánk havilappá, de anyagi helyzetünk ezt egyelõre sajnos nem teszi lehetõvé.)

Kedves Értem vagy!
Annak idején az elsõ két számot sikerült megszereznem, akkor írtam is, megrendelve a lapot. Sajnos, semmi sem érkezett. Azt gondoltam, megszûnt az ÉV. Hála Istennek, látom, hogy nem. Ha lehet, visszamenõleg is küldjék meg és ezentúl folyamatosan postázzák címemre a lapot. Tisztelettel: K. J. plébános.

Tisztelt Értem Vagy!
(Ez a rovatcím nagyon tetszett.) A kért 'próbaszámot' a kedvességüknek köszönhetõen megkaptam és már belelapozásra szimpatikus volt, elsõ olvasatra pedig meggyõzõ (döntõ többségében), ezért elõfizetek rá. Viszont, ha létezik még belõlük, nagyon szépen megköszönném az eddigi számokat is. Különösen, mert olyan érzésem volt kicsit, hiszen még csak mostanában találkoztam a Bokor szellemiségével és Bulányi György írásaival és egy újszülöttnek minden új (szó szerint is érthetõ, hiszen Jézus Krisztus két éve szólított meg), mintha egy filmsorozat kellõs közepébe ültem volna be, minden instrukció nélkül. Isten áldja Önöket! (M. Zoltán)

Kedves Értem vagy!
Jómagam is erdélyi származású vagyok, így különösen meleg szeretettel és együttérzéssel olvastam a csángókról és a Tõkés László látogatásáról szóló cikkeket. Az "Érted vagyok" csoportnak ismételten föl kellene hívnia a Vatikán figyelmét... hogy a szatmári és a nagyváradi püspökség továbbra is a bukaresti érsek fennhatósága alá tartozik. Kérték, hogy a Vatikán rendelje õket a gyulafehérvári érsekséghez. Ezeket a problémákat mi, nem katolikus erdélyi magyarok is állandóan figyeljük és a magunk módján szorgalmazzuk. Ebben segítse meg a jó Isten, aki felekezeti különbség nélkül mindnyájunk édesapja, hogy a magyarországi katolikusok is támogassák és kérjék elsõsorban a Vatikánban dolgozó magyar származású fõpapokat az erdélyi magyar római katolikusok jogos kívánságainak megsegítésében. Testvéri üdvözlettel: dr. Ferencz József ny. unitárius püspök.

* * *

Nagyon sok levelet és dokumentumot kapunk közlésre. Anyagtorlódás miatt jó néhány levél késõbbre maradt. Érintett olvasóink elnézését kérjük.