BOCS Homepage


Rés a falon?

Oscar Wilde egyik csodálatos novellájában szól egy magas fallal körülvett kertrõl, melyrõl megfeledkezett a tavasz. Beköltözött ide a tél, s csak a jeges szél járt a fái között. Míg aztán a fal egyik résén gyerekek bújnak be a kertbe, s szeretetükkel, vidámságukkal elhozzák a tavaszt.

Valami hasonlót érezhetünk a Kurir és a Magyar Katolikus Püspöki Kar (MKPK) közelmúltban játszódott vitájakor.

A Kurir szeptember 30-ai számában interjút közöl egy magát megnevezni nem akaró megyéspüspökkel, ki õszintén beszél az egyház belsõ megosztottságáról, a szükséges rendszer és személyváltások elmaradásáról, a "tragédiába sodródó" magyar katolikus egyházról, említve azt is, hogy tényekkel is szolgál szükség esetén.

A másnapi napilapok közölték a MKPK tiltakozását, megrágalmazva a Kurir újságíróját, hogy valótlanságokat ad "püspöktársuk" szájába, s értésünkre adja, hogy minden rendben van, a pápalátogatás óta különösen. A gyors válasz önmagában is meglepõ, hiszen máskor - ha egyáltalán jön válasz a levelekre, kérésekre - hónapokat kell várni sokszor nagyon fontos ügyekben is.

A Kurir október 1-ei számában az újságíró (Stoffán György) szomorúan válaszol, felróva a MKPK etikátlan magatartását az egyház jövõjét illetõen, s még azt is tudtukra adja, hogy õ nem a pályán kívül áll, hanem maga is katolikus.

Pedig naivitás azt gondolni, hogy az elmúlt idõk hallgatásból vont falán nem keletkeznek még ennél nagyobb rések is, s nem lesz nyilvánvaló elõbb-utóbb az egyház vezetésének kollaborálása, az elmúlt évek tényei, a személyi felelõsségek nem lesznek megállapíthatók. Ma, mikor köztudomású, hogy a III/III listán egyházi vezetõk voltak (igaz, még nem tudni, kik), mikor a berlini püspök nyíltan lemondásra szólította fel kompromittált kollégáit, mikor Miklós Imre is írja emlékiratait, falakat emelni az igazsággal szemben, kiskorúként kezelni az egyház tagjait éretlen magatartás.

A Püspöki Karnak nem az egymásnak falazásban, a hallgatásban, a mundér becsületének védelmében kell egységesnek lenni, hanem a szolgálatban a legkisebbek felé. Hogy is írja Pál?

"A püspököknek ugyanis, mint Isten megbízottjainak feddhetetlennek kell lennie, nem önhittnek, nem ingerlékenynek... " (Tit 1,7) S így sajnos azokra a tisztességesekre is rossz fény vetül, kik maguk is balansznak érzik kompromittálódott társaikat, annak a sok ezer papnak és civilnek áldozatos munkája is kárba veszhet, kik az életüket áldozzák Isten Országáért.

Hiszen az általános közönyösség, a templomokból hiányzó munkásság és értelmiség, a kisegyházak erõsödése mind-mind ennek a hitelvesztésnek is következménye. (Vö.: Mt 5,13)

Sajnos a pápalátogatás a várakozások ellenére legitimizálta a jelenlegi egyházvezetést.

Az elmúlt 40 év árulásait kamaszos csínytevésnek felfogni méltatlan Krisztus bûnbánatban és megbocsájtásban élõ Egyházához. Nincs más út, mint szegre akasztani a pásztorbotot, hogy vegyék azok kezükbe, kik a nyájat dús legelõkre jó gazdaként vezetik.

Garay András