BOCS Homepage


Jószolgálati utunk Hollandiában

(Szeibert András az év elején Várszegi Asztrik püspökkel és Mészáros Klára közgazdásszal Hollandiában járt a magyar ifjúság keresztény nevelésének támogatása ügyében. Útibeszámolójából a KMÉM Pax Romana hollandiai csoportjának fõ szervezõjével, Polgár Kornéllal való beszélgetést közöljük.)

Három és fél évtizede mûködik új nevén a külföldön élõ katolikus magyarokat összefogó szervezet, a Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom (KMÉM) Pax Romana. A KMÉM tagja a Nemzetközi Pax Romana mozgalomnak, amely a világ országainak katolikus értelmiségi szervezeteit foglalja magába. Különösen aktív a KMÉM-ben a hollandiai tagcsoport, akik saját vallomásuk szerint a leghatékonyabb és leghosszabb távú beruházási formát kívánják Magyarországon megvalósítani: az ifjúság keresztény világnézeti képzését. "

Polgár Kornél, akiben a világ dolgaira érzékeny és azokra erõsen figyelõ katolikust ismertünk meg, igen tevékeny, a magyar egyházért is tevékeny ember, akinek a véleménye nagyon tanulságos lehet számunkra, hogy milyen is a magyar egyház egy nyugaton élõ szemével, illetve milyen észrevételei, tanácsai vannak, amelyek személyes vallomásai is.

Azt ajánlja a magyaroknak, legyenek türelmesek, türelem nélkül nem lehet építeni - egyházat sem. Engedjék magukba a belsõ inspiráció (hit) biztonságát, ez erõt ad a türelemhez és a kitartáshoz. A belsõ inspirációt növeli az evangéliumok rendszeres olvasása és szellemiségének magunkba eresztése. Aki így él, az hitét ne rejtse véka alá.

Ha a mag, amely az életerõ, amelyben benne van az eljövendõ teljesség, nem hal el a termõföldben, nem kel ki belõle az új élet sem. Ez nem hõsi halál, hanem egy folyamatos, türelmes inspirációban való élés, amely tudja, hogy nem kell mindent azonnal megváltoztatni. Az igazi kereszténységbõl hiányzik az agresszivitás, azzal nem lehet a környezetet megváltoztatni. Sokkal inkább a belsõ biztonságra kell építeni, mint az anyagi létalapra, ugyanis nem ettõl függ társadalmi biztonságunk.

Magyarország jelenleg még fölényben van a nyugati társadalmak szellemi dekadenciájával szemben. Ha például Hollandiában élõ második generációs magyar gyerekek visszatérnek, elragadtatottan mesélnek a magyar fiatalok belsõ szellemi erejérõl, például, hogy a metróban a fiatalok könyveket olvasnak, ismernek kortárs mûvészeket, stb. Ilyeneket a hollandiai 10-20 évesek nem tudnak.

A Pax Romanán keresztül több évtizedes kapcsolat fûzi Polgár Kornélt Magyarországon azokhoz, akik új, pozitív életet próbáltak az egyházba vinni. Ebben õ õserejû egyházat érzett. Amikor magyarországi fiatalok elõször vettek részt a KMÉM Pax Romana kongresszusain, érzõdött rajtuk, hogy szerepléshez nem szoktak, megijedtek kényes kérdések nyílt megbeszélésétõl, de magatartásukban érezni lehetett egymás szeretetét, az elmélyült liturgikus életet és egymást melengetõ közösségi életet sugároztak.

Otthoni (magyarországi) benyomása, hogy kevés kivételtõl eltekintve a legtöbb templomban sem a beszédekben, sem a formákban nem érzékelni az életre nevelést, az életszagúságot az evangéliumok inspirációjaként. Mérhetetlen a távolság a pap és a hívek között. Hiányérzettel és megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a papság egy része magába zárkózik, és nem inspirálja a hívõket szerepük és helyük megtalálására a mindennapi életben. Mintha a Holdban élnének, mintha a mindennapi élet nem is létezne. Így egy elvont, kereszténytelen magatartással történik az eucharisztia is. A paptól azt várja, hogy legalább keresztény legyen, amely nem egy tan, hanem maga az élet.

Megdöbbentõ helyenként a papság feudális magatartása is. Törekvése a nép féken tartása, saját hatalmi pozíciójának megtartása. Egyszer például egy 23 éves családapának volt a gyászmiséje. Polgár Kornél elõtte beszélni szeretett volna a pappal a szertartásról az emberi tragédia, a vigasz szempontjából. A pap válasza ez volt: "...a Katolikus Anyaszentegyház elõírásai szerint fogom a szertartást elvégezni...", amely után egyetlen személyes szót sem szólt. Ennek a papnak fogalma sem volt a keresztény közösségrõl!

Vagy például amikor egy budapesti plébános a véleményét kérte egy megépítendõ templomtervrõl, amely nemcsak drága, de rossz is volt. Polgár Kornél, aki Hollandiában jó nevû építész, olcsóbb és egyszerûbb tervet ajánlott. Javasolta, hogy a fennmaradó összegbõl szegény öregek számára csináljanak valamit. A plébános nem értette - az egyház barokkos felfújtsága ma is él! Mély közösségeknek nem egy reprezentatív szimbólum a kifejezõje.

Nem kell félni az újtól, a mástól, a világ Isten teremtése, az erre való figyelés az egyház számára elkerülhetetlen.

Köszönjük a tetteket és a gondolatokat a hollandiai KMÉM Pax Romana tagjainak!

Szeibert András