Tõkés László látogatása közösségünkben

Az elsõ téma a nemzetiségek közti szeretet ébresztése, növelése volt. Az egyház egyik alapvetõ hivatása az elnyomottakkal való szolidaritás. Hogyan tudja a nemzetiségtõl független embertestvériséget képviselni ott, ahol az elnyomás nemzetiségi jellegû? Mit tesznek a nemzetiségi békességért a többséghez tartozók, a román ill. ortodox keresztények? - hangzottak az idevágó kérdések.

Tõkés László elmondta, hogy Erdélyben a felekezetek inkább a sajátosságokat, mintsem az egyetemességet képviselték. Az ortodoxia a román, a református egyház a magyar, az evangélikusok pedig a szász vallás voltak. A katolicizmus némelykor védte a magyarságot, de a 18. századi rekatolizáció során és a csángók esetében máig a románosítás eszköze lett.
A nemzetiségtõl független szeretet talán most betöltheti szerepét. Az erdélyi magyar felekezetek között ma erõs a közeledés. De itt is érzékelhetjük a nemzeti jelleget.

Az ortodox egyházon belül van olyan csoport, amellyel szót lehet érteni? Hallottunk például az Úr serege mozgalomról.

Kevéssé ismerem õket. Belsõ egyházi megújulási mozgalom, de nincs közük a nemzetiségi kérdéshez, legföljebb érzékenyebbé válhatnának iránta; általában a nem intézményes egyházi mozgalmak könnyebben reagálnak az alapvetõ kérdéseinkre. Mellettük van még egy egyházon belüli elitista megújulási csoport, "a megújulásról való meditálás csoportja". Ide tartozik pl. egy bizonyos Galerio atya, akit sokat üldöztek, de a változások után a legfõbb ortodox központban, a Patriarchatusban dolgozik. A Társadalmi Dialógus csoporthoz (melynek tagjai az elit román értelmiségbõl kerülnek ki) hasonló dolog egyházi téren. Csak egy szûk réteget ölel fel.

A Család Alapítvány román-magyar hétvégéjének, a háromszáz román család budapesti vendéglátásának, amelyre nagyon sokat áldoztunk, milyen hatása volt Romániában?

Attól félek - anélkül, hogy az ilyen kezdeményezéseket lebecsülném -, hogy mindig készen áll a hamis interpretáció arra, hogy a legjobb szándékú próbálkozásokat a legrosszabb színben tüntesse föl. Nagyon sok pozitív, legalábbis gesztusértékû kezdeményezés történik nálunk is, de elhallgatják, lesajnálják vagy hamisan állítják be. Amikor hatalmas folyamatok, gépezetek, intézmények ellen küzdünk ilyen módszerekkel, ahhoz hasonlít, mint amikor a faluromboláskor az idõs bácsi kapával védekezik a bulldózer ellen. Kányádi Sándor emelte ki ezt a képet egyik versében.
Adekvát módszereket kell alkalmazni, pl. politikával szemben nekünk is politizálnunk kell. Balekoknak érezhetjük magunkat, mert mindannyian barátkozni akarunk, hitet teszünk a szeretet, a megértés, a béke mellett, de nem érkezik válasz.

Kevés katolikusról tudunk, aki megtagadta a katonáskodást, még olyan szélsõséges helyzetben is, mint a hitlerizmus. Az erdélyi magyar kereszténységben mennyire tekintik eszménynek az evangélium erõszakmentességét, ill. mennyire eszményítik inkább a szent királyok, hadvezérek, tiszteletreméltó, de mégiscsak erõszakhoz folyamodó nemzeti hõsök példáját?

Nálunk nincs igazán tétje ennek a kérdésnek. Az elsõ szélesebb körû lelkészi gyûléseinken indítványoztuk az alternatív szolgálat lehetõségét. Írásos nyoma is van a 15 felekezet által kidolgozott vallás- és egyházügyi törvénytervezetben, amelyet idén januárban nyújtottunk be a román parlamentnek. De a nem hivatalos szektákat leszámítva nem volt konkrét esete a fegyverfogás visszautasításának.

1989. december 23-án Kolozsváron, a plébánián az Ön sógora mondta nekünk, hogy az egyik püspök elmenekült, a másikat lemondatták. Önöknél teljes fordulat történt a püspöki székben. Mit tud tanácsolni a hasonló helyzetû egyházaknak, hogyan szabadulhatnak meg a külsõ kényszerrel nyakukra telepített, vagy egyszerûen csak hatalmaskodó vezetõktõl?

Eredmény, hogy három helyen püspökváltás történt. Sajnos egyedi eset. Általában, ha az állam erõsebben rálép a pedálra, rögtön megtalálja a neki jobban megfelelõ egyházi vezérkart. Az elején megrettent, megilletõdött réteg azóta teljesen visszatért a régi mederbe és nem revideálják a múltat. Inkább pozícióikat erõsítik. Gondolom, így van más egyházakban is. Egyelõre 'szent állat' vagyok, nem nyúlnak hozzám, de ez teljesen világi konjunkturális helyzet. Legalábbis lehetõségében készen állnak egy akármikori hatalomátvételre. Kapcsolódnak az ellenem irányuló román támadásokhoz. Isten segítségén kívül nem sokra számíthatunk. De még nem jött el az idejük.
Magyarországon a nép kihullott a református egyház vérkeringésébõl. Mi Erdélyben számíthatunk a népünkre - bár még nem találjuk az együttmûködés módszereit é, ha sikerül átnyúlni a klerikalizmuson. A nagymértékû kontraszelekció hozta létre ezt a helyzetet a papságban. Ha bemehetnek az iskolába vallásórát tartani, akkor bemennek. De nem az õ érdemük, hogy lehet vallásórát tartani. Különbség, hogy valaki az adott jó helyzetben nyújt jó teljesítményt, vagy új, jobb lehetõségért dolgozik. Vannak, akik nem élnek az új lehetõségekkel sem. A régi rendszer nem erre nevelte õket. Intézményesített, egyfajta funkcionárius szerepre lettek kiképezve. De ez csak egy kis részlete ennek a problémának.

Magyarországra tekintve, milyennek látja az ökumené helyzetét?

Nem látom igazán a tétjét az ökumenének pl. egy ilyen katolikus Dunántúlon. Sajnos ez ugyanaz, mint kisebbség és többség viszonya nemzeti téren. Ott létkérdés az ökumené, ahol az arányok teszik azzá, ahol jelentõs számú felekezeti kisebbség él.
Nálunk összekapcsolódik a nemzeti kérdéssel az ökumené. Össze kell békülni, ez nem pusztán szép keresztyén eszme, hanem létkérdés. A magyar keresztyének összefogása csodálatos élmény, pl. Tempfli püspök úrral egyetértésben Váradon megépült egy közös katolikus-református templom. A tornyán csillag lesz, a homlokzatán kereszt.
Népi szinten megdöbbentett egy felmérés eredménye Székelyföldön, a csíki, gyergyói részeken, mely szerint Márton Áron s az én személyem a nép önkéntelen képzettársításában párhuzamba került. Pedig a csíksomlyói búcsút éppen a protestánsok felett aratott gyõzelem emlékére tartják és ez a katolikus székely nép mégis teljesen nyitott ez irányban, valósággal apostollá avattak. Persze ez gyenge példa, mert rólam szól. De eddig én beszéltem. Itt kik vannak?

Kisközösségi tagok vannak itt. Erdélyben vannak kisközösségek?

Nincs olyan helyzet, hogy igény lett volna rá. Katolikus bázisközösségrõl nem is tudok. Ezt önöknek jobban kell tudni. Van?

Igen, vannak, de amennyire látszik, a kialakulás kezdeti fázisában. Inkább ifjúsági hittan és lelkiségi szinten.

Kiscsoportok, amelyek kirándulnak, bibliát olvasni, imádkozni összejárnak, természetesen vannak nálunk is.

Mi is ilyenek vagyunk.

De önök, akár akarják, akár nem, a hivatalos egyházzal szembeni ellenzékként tételezõdnek fel.

Egy erdélyi találkozón kb. tizenöt székelyföldi kisközösség mutatkozott be és legalább négynél elhangzott, hogy összejönnek pl. Mária-tiszteletre és szektának nevezik õket. Ez talán egy pszichés védekezõ reflex a klérus részérõl.

Nálunk a református egyházon belül van egy ún. pietista csoport. Üldözték õket, vezetõiket bezárták. Deklaráltan nem akarnak kilépni az egyházból. Indítványoztam egy konferenciát, ahol az õ képviselõik is megjelenhetnének és az egyház nyilvánossága elõtt megtárgyalnánk a hovatartozásukat. Eddig ez tabu téma volt, nem is tudjuk, kik õk tulajdonképpen. Egy biztos, a létrejöttük valós szükségletet fejez ki. De pl. a református világtalálkozótól élesen elhatárolta magát jó néhány ilyen beállítottságú lelkipásztor. Külön utakon járnak. Ezekrõl a kérdésekrõl beszélni kell. A közösségi individualizmus veszélyes az egyházra, ez Erdélyben luxus, hogy különbözõ irányzatokra szakadjunk. Hollandiában pl. van két nagy és tíz kisebb református egyház.
A kommunizmus vákuumhelyzetet teremtett, amelybe most mindenféle irányzat betódul. Egyházi liberalizmus veszélye fenyegeti a térséget.

Péntek László vagyok, polgárdi református lelkész, a karizmatikus megújulási mozgalomhoz tartozom itt Magyarországon. Mi a Világtalálkozón ott voltunk és a karizmatikus megújulást azért látjuk fontosnak, mert az Isten Lelke az, aki valóban életeket újít meg. Az a helyzet tényleg fennáll, hogy Erdélyben ott a nép a templomban, mi meg elvesztettük a népünket. A Bokor bázisközösség ökumenikusan nyitott és abból a szempontból jelentõs, hogy többnyire nagycsaládosok alkotják.

Én a Szabad Európán hallottam róla elõször.

(Miután többen röviden beszéltek a közösségrõl, Bakonyi István:) Fehérvártól nem messze, Söréden fogyatékos gyermekek nyaraltatása folyik minden nyáron. Egyfajta katolikus szellemiség jellemzi ugyan a légkört, de nincs kizáró ok, különbözõ felekezetbõl jövõ segítõk összhangban mûködnek, a gyermekek szülei nem is mindig hívõk. Ez egy modellértékû példa az ökumenikus együttmûködésre, ami legjobban ezen a szociális téren megy. Erdélyben milyen egyházi szociális munka folyik?

Csak tavaly kezdhettük. Csináljuk, amit tudunk, de nagyon a külföldi példákhoz kötõdünk, még nem találtunk magunkra.

Mennyire nemzetiségi menedék és mennyire keresztény lelkiség az egyházhoz tartozás az erdélyi emberekben?

Talán menedék is, de egy lelkiséget is megerõsít egy leszorított helyzet. Nálunk mások a körülmények, mint itt. Élhetünk éles kritikával az annyira amennyire keresztyén, de életerõs gyülekezetekkel szemben, de nem adhatjuk föl a teljesség, a nemzetben gondolkodás eszméjét. Egy kis csoportért nem vehetjük semmibe az életerõs gyülekezeteket. A kisközösségi mozgalmak talán legnagyobb kísértése a közösségi individualizmus. Egyes kollégák az NDK- példából kiindulva fölvetették, hogy hitvalló egyház legyünk: ott csak az az egyház tagja, aki hitvalló keresztyén. De ott más a helyzet, ott a hitvalló egyház volt a létezõ egyház. Nálunk viszont a népegyház létezik. Mi erre azt mondtuk, hogy nem vagy-vagy, hanem legyünk nemzeti hitvalló egyház, legalábbis erre törekedjünk. Ne mondjunk le az egyetemesség igényérõl.

De kis sejtekbõl épül föl a nemzet is.

Szerintem sokkal nagyobb eredmény, ha megbuktatunk egy diktatorikus egyházrendet adekvát eszközökkel, mint ha kis csoportokat szervezünk. Ez, vagy a tízezer levelezõlap szép dolog, de nem változtatja meg a világot. A román nép fia jóindulatú, szeretetteljes, becsületes, de a nyájszellem befolyása alól éppúgy nem tudja kivonni magát, mint más népek fiai. Adekvát eszközökkel kell küzdeni a románság hergelése ellen.

Rákosi azt mondta az egyháznak: el a kezekkel az ifjúságtól. Máig is vannak, akik igyekeznek a közösségeket kizárni minden tömegpasztorációs lehetõségbõl. Egyetemes pasztorációs törekvés van itt, csak sajnos a hivatalos egyház által korlátozva. De mi, amint a helyzet lehetõvé tette, például folyóiratot és klubot indítottunk. Azt reméljük, hogy a kisközösségi egyház építése hosszú távon lehetetlenné teszi a diktatorikus egyházrendet is. A kisközösség a tagjait közösségteremtésre készíti föl. Ha ez sikerül, akkor a kisközösség az egyház számára most elveszett nép újraevangelizálásának hatékony formája.

Az alagutat kétfelõl fúrják s középen találkoznak. Szövetségeseket kell találni felülrõl. Akkor van remény széleskörû egyházi megújulásra.

(A találkozó Péntek László hálaadásával és közös énekkel fejezõdött be.)

******

Tõkés László júl. 5-ei találkozásukkor felhívta a pápa figyelmét a bukaresti római katolikus érsekség, ill. a iasi egyházmegye nem éppen keresztényi törekvéseire. "Szégyene az egyháznak - mondta -, hogy Krisztus nevében genocidium folyik a moldvai csángó magyarok ellen." Kérte a pápát, emelje érseki rangra a gyulafehérvári püspökséget, amely a romániai katolikus egyházban többségben lévõ magyar hívõket képviseli. (Ezt a pápa aug. 5-én meg is tette.) (M.K.)

Van olyan román lap, amelyben ilyen szörnyû mondat ma is megjelenhet Tõkés László ellen:
"Távozz, sátán! Tudjuk, melyik reverenda alól leselkedik a veszély. Tõkés László reverendájáról van szó. ... Hej, kár, hogy a securitate nem szabadított meg ettõl a méregkeverõtõl!" (Dumitru Manolachescu: Piei, Satana! Cuvintul Nou, 1991. május 7., 361. szám.)

Megkaptam rendkívül értékes "Érted vagyok" folyóiratukat. Köszönöm és gratulálok. Remélem, hogy június végén Székesfehérváron lehetek. Ebben az ügyben már eléggé régen írtam Önnek" Szeretettel üdvözlöm: Tõkés László