(A Pesti Hírlap április 29 - május 4-i számai tudósítottak a Mindszenty-újratemetés elõzményeirõl. Rövid összefoglalást adunk.)

A magyar hivatalos klérus és a püspökök életében kerülték Mindszentyt, mint a bélpoklost. Dr. Harangozó Ferenc atya, az egyetlen élõ személy azok közül, akiket a Mindszenty Alapítvány kuratóriumában való részvételre még maga a bíboros kért föl, ezt mondja: "A mai magyar püspökök a kommunista párttal történt szoros együttmûködésükkel papi és püspöki minõségükben egyaránt kompromittálták magukat. Élükön Paskai bíborossal, nem szûntek meg Mindszenty Józsefet életében és halálában bírálni, s mindezt nyilvánosan. Most az ünnepélyes hazavitellel akarják igazolni magukat, palástolni múltjukat."
Monsignore Mészáros Tibor, aki utolsó éveiben, 1972-75-ig Mindszenty titkára volt: "Nem nyúlt a Vatikántól õt megilletõ illetményéhez, minden összegyûlt pénzt végrendeletileg a magyar ifjúság nevelésére és a papnevelésre adta. Ezzel szemben mi történt? Hogy tetõzzék a gyalázatot gúnnyal, a Mindszenty Alapítvány vállalta a hazaviteli ünnepségek költségeit. A szegény halott bíborosnak kell végrendeletében ily módon megtiltott ünneplését gyalázói által a saját zsebébõl fizetnie. "Sajnos, ahogy a hercegprímás úr által megbízottak lassan kihaltak, a Mindszenty Alapítvány kuratóriumát ellepték a Habsburgok."
A két idõs ember nyolc-nyolc évig volt szibériai munkatáborban. 1955-ben marhavagonban, bilincsben hazaszállítva azonnal lecsukták õket itthon is. Lágerekben, börtönben, rendõri felügyelet alatt éltek, míg a klérus puhább tagjai a 'békepapi' mozgalom szamárlétráján kapaszkodtak fölfelé.
Nem papi engedetlenség a Vatikán által kinevezett magyar püspöki kar döntésének ellenszegülni? - kérdezte Vígh Sándor, a Pesti Hírlap tudósítója Mészáros Tibort. "Vannak az életben helyzetek, amikor az ember elsõsorban a lelkiismeretének, úgy is fogalmazhatunk, Istennek tartozik elszámolással és engedelmességgel, s csak másodsorban a földi hierarchiának."
Mivel hónapok erõfeszítésével nem sikerült érvényt szerezni Mindszenty végakaratának, a tiltakozók április 29-én hajnalban, szentmise elmondása után odaláncolták magukat a sírkápolna bejáratához. Böjtöltek, imádkoztak az érkezõ zarándokcsoportokkal együtt. Két feltételük volt:

1. Június 29-e elõtt ne legyen temetés.
2. Paskai bíboros és a püspöki kar a pápának nyújtsák be lemondásukat.

Az évezredes szokással, hogy Isten házában senkit nem érhet erõszak, hatalmas anyagi és politikai érdekek álltak szemben. Az egyházi és világi méltóságokkal folytatott tárgyalássorozat drámai jelenettel zárult: Mészáros Tibor hazugnak nevezte Habsburg Rudolfot. Ez már sok volt a rendõrségnek (egy császári felséget nyilvánosan sértegetni?!). Lejárt az ultimátum is. Erõszakkal távolították el a templomból a magyar újságírókat, majd kedden éjfél elõtt elhurcolták õrhelyükrõl és kidobták a demonstrálókat is. "Pedig a rendõrkapitány ünnepélyesen, a televízió kamerája elõtt megígérte, hogy nem fognak ellenünk erõszakot alkalmazni. Még egyszer erõszakot szenvedett a bíboros, még halálában is, hogy ...az õ igaznak bizonyult tanúságával, személyének most felragyogó fényével takarózhassanak."