"A bírói ítélet nagy kiábrándulást keltett, mert az emberek bíztak a szabadon bocsátásban. Mielõtt a vádlottak padjára ültették õket, a kínzás nyomait eltüntették." - mondja egy evangélikus pásztor, aki a hitéért letartóztatott három fiatal egyiptomi keresztény sorsáért aggódik.
1990 október közepén kaptuk a hírt. Egyetlen vétségük abban áll, hogy élve a "szabad vallásgyakorlás" jogával - melyet az ENSZ-megegyezés szavatol - keresztények lettek.
December l7-én szabadon kellett volna õket engedni, ehelyett újból vád alá helyezték mindhármójukat. A fogdában aztán ismét elkezdték a korábbi kínzásokat: verések, elektrosokk, cigarettával történõ égetés, éheztetés, gyalázatos szidalmazások érték õket.
Decemberben állapotuk kritikussá vált, különösen Sallamé, aki pedig erõs és kisportolt volt, az erõs fájdalmak hatására azonban teljesen megtört, s csak három napi éheztetés után került orvosi kezekbe.
A sok reménnyel kecsegtetõ február 11-i újbóli vizsgálat után Mustafa és Sallam letartóztatását meghosszabbították. Hassant állítólag egy másik fegyházba helyezték át.
Kérjük, tiltakozzanak a mellékelt levelezõlappal az egyiptomi nagykövetségnél.
(Christen in Not 1991. ápr.)

A levelezõlap szövege:

Tisztelt Nagykövet Úr!

Nemrégiben kaptam a hírt, hogy három fiatal egyiptomi keresztény - Mustafa Mohammed Said, Mohammed Hussein Sallam és Hassan Mohammed Ismael - 1990 novembere óta állandó letartóztatásban van. A legutóbbi hírek szerint Mustafát és Sallamot február 11-én ismételten elítélték és bebörtönözték. Hassant súlyosan megkínozták, s jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen, talán már nincs is életben...

Ezek az emberek csupán a szabad vallásgyakorlás lehetõségével éltek.

Nagyon aggódom e három fiatal keresztény miatt és kérem Önt, közölje ezt országuk kormányával, s tegyen meg minden Öntõl telhetõt, hogy kieszközölje azonnali szabadon bocsátásukat.