Ne igazodjatok a világhoz

(A Római levél 12,2 verse nagyon aktuálisnak tûnik azon nyilatkozatok láttán, amelyeket a Mérleg 91/1. számának kitûnõ sajtószemléje gyûjtött egybe.)

Az Egyházak Világtanácsa 7. nagygyûlésén Canberrában éles ellentéteket okozott a háború erkölcsi megítélése. Volt, aki a szakadás lehetõségérõl tudósított. Az USA több mint ötven protestáns és ortodox egyháza, valamint a katolikus egyháza az amerikai kormánypolitikával szembeni ellenállásra szólítottak fel. Joseph Ryan amerikai tábori érsek ezzel szemben így ír pásztorlevelében: "A Perzsa-öbölben elkötelezett katonák nemes és fontos küldetést teljesítenek, életüket kockáztatják az agresszió elleni védelemben és a világ biztonsága fölött õrködve." (Magyarországon most vezetik be a tábori lelkészséget. Láthatjuk, mit várhatunk az ilyen 'pásztoroktól' - a szerk.) Indokoltnak minõsítette a kuvaiti beavatkozást Basil Hume, westminsteri bíboros érsek is.

Noha Bush is az igazságos háborúról szóló ágostoni tanításra hivatkozott, a pápa nem húzta át ezt a tanítást (amelyrõl Jean-Yves Calvez SJ az Études-ben így ír: "A szelíd Jézusnak a fegyverfogást tiltó szavaival ellentétben Ágoston és követõi erkölcsileg megengedett, sõt esetenként kötelezõ háborúskodásról beszélnek."). Január 12-én a Vatikánnál akkreditált diplomaták elõtt pusztán gyakorlati ellenérvet hozott fel: "Az egyház tanítása szerint igazságos ügy védelmében csak akkor szabad erõt alkalmazni, ha a várt eredmény kellõ arányban van vele s ha kellõképp felmérték következményeit." Éppen a háború kitörése után, január 17-én a pápa elvileg is leszögezte: "Nem vagyunk pacifisták, nem akarunk békét minden áron, hanem igazságos békét." (Természetesen a pacifisták is igazságos békét akarnak, de ezzel nem lehet háborút igazolni. A háborúk a gyõztesek által diktált békét hoznak. Hányszor bizonyult a történelem során igazságosnak a gyõztesek által diktált béke?)

Ha a háború igazolhatósága a pápai tanítás szerint a pusztítás és az elért eredmény arányán fordul, akkor egyáltalán nem csodálkozhatunk, ha a politikusok és a katonák úgy gondolják, hogy a háború gyakorlati következményeit tekintve õk illetékesebbek a pápánál: "Ritkán tévedett ennyire egy pápa, mint II. János Pál az öbölháborúval kapcsolatban. Az egész emberiség alkonyát jelentené, visszafordíthatatlan kalandot, jósolta a légi offenzíva kezdete elõtt. Valójában a szövetségesek politikája és stratégiája a háborút és az áldozatokat olyan mértékben korlátozta, mint még soha." (Süddeutsche Zeitung)

Az USA katolikus püspökei 1983-ban újragondolva az igazságos háború tanát, hét feltételét szabták az 'igazságosságnak'. Hogy a gyakorlatban ezek is mennyire használhatatlanok, mutatja P. Xavier Thévenot, a párizsi Institut Catholique morálteológia-professzora bizonytalankodó mérlegelése.

Úgy tûnik, ezek az egyházinak állított tanok csak arra jók, hogy a keresztények - bár vitatkozva és néha gyötrõdve - résztvegyenek az érdekek, félelmek, erõviszonyok megszabta folyamatokban és hogy a gyõztesek végül mindent igazolhassanak.