BOCS Homepage


Katolikus olasz költõk Rómáról

Rómához nagyon is közelálló, azt sok tekintetben kiszolgáló olasz mûvészek így látták a pápai hatalmat - belülrõl. Dante a Jelenések Könyve 17. fejezet parázna asszonyát (mely a Bibliában mindig a hitehagyó egyház szimbóluma) látta Rómának, s Petrarcával együtt a hamisított "Nagy Konstantin-i adománylevél"-bõl eredezteti az elfajulást, amidõn az egyházi hatalom nyílt jogigényét jelentette be a világi hatalomra. S amikor minden kifejlõdött és napvilágra jutott, Michelangelo hitét megpróbáló baljós jelrõl beszélt szonettjei egyikében, s itt a keltezésnek is jelentése van.

Dante Alighieri: Isteni színjáték
(Részlet a Pokol XIX. énekébõl)

...mert kapzsiságtok rontja a világot
jókat tiporva, rosszakat kímélve.

Már gondolt az Evangélista rátok,
mikor egy Nõt vizek fölött csücsülve
a királyokkal szajhálkodni látott.

Akinek e világra fölkerülve
hét feje volt s tíz szarv védte,
ha küzdött;
de férje megrontá, bûnbe merülve.

Istenné tettetek aranyt, ezüstöt,
nálatok bálványimádó se rosszabb:
egyet imád az, százakat a püspök.

Aj, Konstantinus, látod mennyi rosszat
szült nem megtérésed, de adományod,
mellyel elõször lett egy pápa gazdag!

(Babits Mihály fordítása)


Francesco Petrarca: Fájdalom kútja, dühödés szállása
(A Daloskönyv CXXXVIII. szonettje)

Fájdalom kútja, dühödés szállása,
bûn iskolája, bõsz, eretnek oltár!
Hamis, rossz Bábel vagy, ki
Róma voltál,
sóhajnak, könnynek nincs itt megállása.

Álság kohója, börtön szörnyû mása,
hol nõl a gaz, s hol minden jó
kiholt már!
Élõknek pokla! Krisztus Urunk hol jár?
Csoda, hogy vár még büntetõ csapása!

Atyáid ellen hol veszed a merszet,
ki egykor szûzi szegénységbõl lettél,
orcátlan ringyó? És mi a reményed?

Paráznaságod tán, vagy ebül szerzett
kincsed? Konstantin pedig vissza
nem tér!
De reng a föld, mely hátán
tûr ma téged.

(Rónai Mihály András fordítása)


Michelangelo Buonarroti: Levél II. Gyula pápa Rómájából

Karddá, sisakká kovácsolva kelyhe,
vérét osztják mocskos kufár-marokba,
keresztje pajzs lesz itt, tövise kopja,
és mégis tart még Krisztus úr türelme!

De többé már ne merjen járni erre:
átdöfnék, vére egekig zubogna,
a bõrét rõfre mérné maga Róma,
hol minden jónak útja elrekesztve.

Bár vágytam kincsre s telt is némi
munka két kezemtõl, ím:
condra födi testem, s úgy szenvedek,
mint Mórföldön Medúza.

S bár szegénység "kedves" is
a mennyben,
hogy kárpótol az ég, ha összezúzza
hitünket e baljós jel menthetetlen?!

Kelt Rómában,
a pogányság honában

(Majtényi Zoltán fordítása)