Minden szépsége ellenére válsághelyzetet jelent ez az idõszak fõleg az anya, de áttételesen az egész család számára, melynek oka:
* a GYED bezártsága és
* azok az új feladatok, amelyek a kisgyerek hirtelen mozgás- és beszédfejlõdésével járnak.
Erre anyáink nincsenek felkészülve. Bíznak abban, hogy gyermekük önállósodásával "egyre könnyebb" lesz. Megszûnik ugyan az étkezés szigorú rendje, de
járni kezd, mindenhová követi az anyát; nem szeret egyedül lenni; mindent meg akar ismerni, hajtja a kíváncsiság;
beszélni kezd, kifejezi magát, ami megdöbbentõbb az anya számára, mint a csecsemõkori tiltakozás (sírás).
Az 1-3 éves foglalkoztatása, figyelmének lekötése tehát többletenergiát igényel. A babát csecsemõkorban sok érzelmi és értelmi hatás érte már, különösen az anyától. Az így kialakult alapokra építhetünk az 1-3 éves idõszakban.
Terhességben a magzat része az anyai testnek, élete az anyától függ. A köldökzsinór jelenti a kapcsolatot közöttük. Ez a szoros testi kapcsolat a köldökzsinór elvágásával hirtelen megszûnik.
A csecsemõ, kisgyermek, gyermek szülõtõl való függése azonban ezzel nem szûnik meg. Megmarad a serdülõkor végéig, a teljes önállósodásig - de nem olyan látványosan, mint a köldökzsinórral való kapcsolódás. Kezdetben az étele - tehát az élete - is függ az anyától, nemcsak a közérzete. Függése tehát nemcsak testi, hanem lelki függés is - ami jelentõsebb a testinél, és a kisgyermek egész életére kihat. Nemcsak az anya szavai, hanem egész magatartása befolyásolja a kisgyermeket. A bennünk levõ szorongás, feszültség, megelégedettség egyaránt kisugárzódik rá. Ennek következtében õ is olyan lesz, mint amilyenek mi vagyunk, illetve amit mi át tudunk adni neki magunkból. Ha ingerlékenyek, feszültek vagyunk - még akkor is, ha visszafojtjuk - ilyenné válik õ is. Hiszen valami mindig "ott lóg a levegõben" és átadódik a kisgyermeknek is.
A kisgyermek ilyen légkörben szinte elviselhetetlenné válik. A szülõ az okot nem magában, hanem a gyermekben keresi. Nincs ereje szembenézni önmagával, hiszen akkor változnia kellene. Az önneveléssel kezdeni pedig sokkal nehezebb és kellemetlenebb, mint a gyerekével. Ezzel a módszerrel pedig csak egyre nehezebb ördögi kör alakulhat ki.
Életünk talán legintenzívebb lelki függésének idõszakát az 1-3 éves kor jelenti. A gyermek szellemi fejlõdése, befogadóképessége ilyenkor korlátlan. Velünk, anyákkal van a legtöbbet, tõlünk tanulja meg látni a világot, úgy és olyan sokszínûen, ahogy mi látjuk. Tehát gyermekünk a kezünkben van, a kezünkben tartjuk. Errõl nem mondhatunk le, ezt a függést erõszakkal nem szüntethetjük meg - nem fejthetjük le magunkról pl. bölcsõdébe adással. Az anyától idõ elõtt elválasztott gyermek olyan lesz, mint a fáról leszakított éretlen gyümölcs: ízetlen és színtelen.
Jó lenne, ha a természet példáit az anyaságban, a nevelésben is engednénk hatni magunkra. Van egy római bölcsesség: "Add oda gyermekedet négy éves koráig, s gyermeked az enyém!"

Nevelésünknek két alapvetõ hibáját látom:
1. A KÖVETKEZETLENSÉG - ha nem megy az automatikus következetesség magunkkal szemben (pl. napirend), akkor hogy megy az élet változásaihoz rögtönözve, gyermekünk igényéhez alkalmazkodva?!
2. Az állandó TILTÁS visszaüt, mert
minél inkább tiltunk, annál inkább csinálja a gyermek,
a korlátozást õ is nehezen tûri, akárcsak mi.
Tudjuk a lényegest a lényegtelentõl megkülönböztetni, ne avatkozzunk be a gyermek életének minden részébe! Próbáljuk a dicséretet elõtérbe helyezni. A jót, a jóakaratot vegyük észre gyermekünk minden cselekedetében. Ha sohasem dicsérjük, sohasem lesz jó. Tanulja meg azt, hogy a jót kell észrevenni a világban!
A családok nagy része ebben a korban is feladatának, gyermekére való odafigyelésének területét csak a(z)
evésre
járás- és beszédtanulásra
szobatisztaságra nevelésre korlátozza.
Az élet azonban több, teljesebb ennél. A sok kisgyereknél meglévõ hiszti ösztönösen erre hívja fel a figyelmet: többet akarok, figyeljetek rám! Figyelj az egész testemre! Nézz végig rajtam tudatosan:
Van fejem - tehát szellemem: oda tudás, mese kívánkozik.
Van szemem - látni akarok, minél többet és színesebben.
Van orrom - a szagokat és illatokat is ismerni, élvezni szeretném, taníts meg sokszínûségükre!
Van szám is - de nemcsak szájból állok és nem csak enni akarok. Nem csupán a betömését kívánom. Ízlelni is szeretnék. Szép szavakat is adj a számba!
Van fülem - hallani akarok. Nemcsak azt, hogy rossz vagyok, hanem azt is, hogy "milyen jó, hogy vagyok". Azt is, hogy szép a világ, érdemes élni. Meg dalokat, zenét!
Van kezem - taníts dolgozni. Rajzolni, kivágni, homokozni, gyurmázni. Átölelni taníts!
Van lábam - menni szeretnék. Világot látni, embereket megismerni.
De szívem is van - szeretetet akarok érezni, hogy megtanuljak szeretetet adni!
Kéthelyiné Pintér Valéria