Több jeles református lelkész, egy evangélikus, egy metodista és egy baptista lelkész, valamint a Bokor katolikus bázisközösség képviselõinek részvételével 1990. május 26-án tartotta összejövetelét az Ökumenikus Megújulási Fórum Budapesten. A felszólalók két kivétellel valamennyien ismertették, hogy õk maguk, ill. környezetük, közösségük az elmúlt negyven év alatt mit szenvedett el Istenért. Az ugyanazon eszményért, ugyanazon ellenségtõl elszenvedett üldöztetések, börtönbüntetések szemmel láthatóan közelebb hozták egymáshoz a Fórum különféle vallásfelekezetekhez tartozó résztvevõit, mint ahogy erre képes lett volna bármilyen ökumenikus szimpozion"

Pánczél Tivadar (rákosszentmihályi református lelkész) nyitó elmélkedésének alapgondolata az ApCsel 1. fejezetének alapján az volt, hogy az üdvtörténeti kalendárium összeállítása nem a mi dolgunk, hanem az Istené, de a kínálkozó üdvtörténeti alkalmak megragadása a mi feladatunk. Amikor mi ökumenérõl beszélünk, a keresztény egyházak közösségi megújulására gondolunk. A különféle felfogású emberek együttmûködésére két jézusi mondás vonatkozik: "Aki nincs ellenünk, velünk van", és "aki nincs velem, ellenem van". Az elsõ értelme: a különbözõ felfogású emberek jól együttmûködhetnek a gyakorlati jó valósításában. A másik jézusi mondás a spirituális háttér különbözõségére vonatkozik. Az eredményes együttmûködés eltérõ nézetek esetén is hasonló spirituális hátteret feltételez.

Vadas Éva (a Szociális Missziótársulat tagja, 40 éve Bokor-tag) megemlékezett a zsidók 1944-es szenvedéseirõl és azokról az üldöztetésekrõl, amelyeket katolikus egyháziak a bolsevizmus 40 éves magyarországi uralma alatt elszenvedni kényszerültek. "talt rá, hogy olyan jeles katolikus fõpapok, mint Apor Vilmos, Márton Áron, Hamvas Endre, ill. olyan közéleti személyiségek, mint Schlachta Margit és Eglis István bátran kiálltak a zsidók mellett, és kb. ezer zsidó életét mentették meg (köztük Radnóti Miklós hozzátartozóit is). Majd az ország szovjet megszállása után a nõkkel erõszakoskodó szovjet katonákkal szemben a nõk védelmében halt vértanúhalált Apor Vilmos gyõri püspök és mintegy 50 (!) pap. A kommunista rezsim 11 nagyobb egyházpolitikai pert rendezett meg, köztük az 1952-es Bulányi-pert, amelyen Bulányi György életfogytiglani börtönt, és kilenc társa hosszabb-rövidebb börtönbüntetést kapott (Vadas Éva 10 évet). Bulányi György és Vadas Éva 9 év letöltése után amnesztiával szabadultak. Most a legfõbb feladatnak tartja a küzdelmet az erõszak minden fajtája ellen, s ennek keretében a küzdelmet mindenfajta börtönbüntetés eltörléséért.

Kertész Tivadar (katolikus pap, a Bokor tagja) felszólalásának elején kijelentette, hogy megbocsájtott mindazoknak, akik az õ szenvedésének okozói voltak. A Bokrot 1950-ben Juhász Miklós és Török Jenõ piaristákon keresztül ismerte meg. Bulányiék letartóztatása után egy magánlakáson rekollekciót tartott egyetemisták számára. 1955-ös rövidebb idõtartamú letartóztatását követõen 1961-ben újból letartóztatták politikai okból. Börtönbüntetésébõl az 1963-as amnesztia alkalmával szabadult. Ezt követõen állami nyomásra nem kapott egyházi beosztást. A Chinoinban lett segédmunkás. Ebben az idõszakban paptársai közül is sokan elhagyták, Vadas Éva viszont mindig mellette állt. 20 év után újra közösségbe került a Bokor révén. A szenvedélybetegek gondozását fõ feladatául választotta. Ez hozta össze más vallásúakkal is.

Iványi Gábor (metodista lelkész), aki a Kádár-rezsim idején politikai okból felfüggesztett börtönbüntetésban részesült, az elmúlt 45 év egyik tanulságaként azt fogalmazta meg, hogy Krisztus ügyéért szenvedni természetes dolog. A szenvedõvel olyasmi történik, mint a gyertyával: csendben elfogy. Isten õt arra is megtanította, hogy ne aggódjon soha a holnapi napért, hanem hagyatkozzon teljes bizalommal az Úrra.

Kovács Bálint (nyugdíjas református lelkész) meggyõzõen ecsetelte, hogy a református egyházat mennyi érvágás érte a kommunizmus évei alatt. Utalt Pap Béla karcagi lelkész vértanúsorsára, akit a kommunisták 1951-ben tartóztattak le. 1956-ban szabadult, majd eltûnt, és nyoma veszett. Õt magát elõször 1957-ben tartóztatták le. Fogsága alatt a felesége lemondott a férje lelkészi állásáról, mire kiengedték a börtönbõl, de még aznap meg kellett jelennie a nyilvánosság elõtt, hogy mindenki lássa, hogy kiszabadult. 1967-ben újból letartóztatták Kádárék, de az a 30 amerikai, aki egy szívgép átadása miatt az országban tartózkodott, világgá kürtölte, hogy mi történt. Ezért végülis szabadon engedték. A 301-es parcellában van Kondor István sírja, akit Teleki Lászlóval együtt ítéltek el 12 évre. Amikor Telekiéket meglátogatta egyszobás józsefvárosi lakásukban, és megkérdezte tõlük, hogyan bírják sorsukat olyan szépen elviselni, azok azt felelték: "A hit többletével."

Dóka Zoltán (evangélikus lelkész) akadályoztatása miatt megbízottja beszélt. A közelmúlt egyházüldözései kapcsán arra a három kérdésre kereste a feleletet, hogy ki az igazi tanú, mi a tanúskodás tartalma, és van-e értelme a tanúskodásnak. Ki az igazi tanú? Csak a vértanú? Csak az, akit bebörtönöztek? Ebben a kérdésben csakis Istené lehet a végsõ szó. Mi a tanúskodás tartalma? Tanúskodás Jézusról. Ez történhet például az egyházi iskolák védelmével és még számtalan más módon. Van-e értelme a tanúskodásnak? Ezt a kérdést a tanúskodók a tanúskodás közben általában nem teszik fel, de olykor fel kell tenni. A tanúskodásnak akkor is van értelme, ha nincs alkalom a látványos bizonyságtevésre. Ezt bizonyítja az 1948-ban elnémított Ordas püspök példája is.

Dobner Gyõzõ (baptista prédikátor) felszólalásában utalt a baptisták nemrégi országos közgyûlésére, amelyen a régi vezetõséget újraválasztották. Az újraválasztott vezetõség elsõ dolga volt megtiltani, hogy a jelenlevõk a múltról beszéljenek. Mi ez a múlt, amirõl a közgyûlés szerint nem szabad beszélni? A kommunista rezsim a baptista egyház 6 lelkészét bebörtönözte (ezek 4-5 évet ültek), 10 lelkésztõl pedig megvonta a mûködési engedélyt. 1956 után eljött a kompromisszumok kora. Az ateista hatalomnak immár csak a legkirívóbb esetekkel kellett foglalkoznia, a többit elvégezték a zsoldjában álló egyházi vezetõk. Amíg a régi vezetés áll a baptista egyház élén, nincs még célba érés, hanem csupán a halvány remény fényesedett valamit.

Antal Sándor (református lelkész) saját életérõl beszámolva elmondta, hogy mint erdélyi lelkipásztort, 1958-ban 'vallásos propaganda' címén ítélték el. Hat és fél év letöltése után 1964-ben szabadult. Amíg börtönben volt, két gyermeke halt meg, közülük az egyiket nem is látta. Szenvedései történetét könyvben készül elbeszélni.

Fülöp Dénes (református lelkész) beszámolójában arra a nyomásra utalt, amely a Securitate részérõl még a református püspöki kinevezésekkor is érvényesült. Nagyváradon annak idején ilyen nyomásra neveztek ki egy püspököt, aki egyházellenes kormányzati formát honosított meg. Ennek ellensúlyozására a teológiai intézet olyan szabályzatot alakított ki, amely által megvédte magát a méltatlan püspöktõl. Egyéni sorsáról szólva megemlítette, hogy politikai okból 11 évet töltött börtönben. Ott találkozott Izidor atyával (tordai katolikus pappal), aki a felebaráti szeretetet a börtönben is hõsies fokon gyakorolta. Az õ példájára kezdte õ is például mások ingét kimosni és a szolgáló szeretetet a börtönben is jobban gyakorolni.

Az Ökumenikus Megújulási Fórum Bulányi György (katolikus, piarista pap, a Bokor alapítója) szavaival zárult, aki azt a gondolatát fejtette ki, hogy a tervbe vett, általunk óhajtott ökumenének az örök isteni ökumenén kell alapulnia. Miként szükségképpen különbözõek a kultúrák, úgy szükségképpen különböznek a vallások is. Ez a különbözõség nem is baj, a különbözõ keresztény felekezeteknek a közös jézusi örökségben kell egységesnek lenniük. E közös jézusi örökség tartalma: ne tegyük a másik emberrel, amit nem szeretünk, ha velünk csinálnak. Ez az örökség egyetemesen emberi, ezt vallja a Tóra is. Ez tehát közös örökség a zsidókkal is. Korunk demokrácia-eszméje a többség uralmát jelenti, s ezért nem azonos a jézusi szeretet fogalmával: a jézusi szeretet nem jog, nem kényszeríthetõ ki. Fel kell építenünk ezen a földön a szeretet alternatív társadalmát, amely mindenkit felebarátnak tekint, nem ismer kiváltságokat, mindenkit szolgálni akar, meg akarja etetni az éhezõket, nem ismer fegyverforgatást, és amelynek minden tagja Isten tanúságtevõ küldöttjének tekinti magát.
A jézusi szeretetvállalkozás rendbe tevését az elején kell kezdenünk, a zsidóknál. A kereszténység ugyanis zsidó vallási megújulási mozgalomként indult, és csak azért szakadt el az egyház a zsinagógától, mert a Jézus ügyét folytatók másik vallást csináltak belõle azáltal, hogy a Jézus által rendelt keresztséget a körülmetélés helyére, és a Jézus alapította lakomát a széder-est bárányevésének helyére állították. Most tehát sajnálkozásunkat kell kifejezni, hogy a történelem folyamán egyes keresztények a szeretet vallásának nevében zsidókat üldöztek. A jelen feladata az, hogy felhívjuk mi, keresztények a zsidókat, hogy küzdjenek velünk együtt a közös prófétai-jézusi örökség (Isten Országa) megvalósulásáért.
Minden vallás követõje ölelje át egymást a szeretetben. Erõsödjön zsidóktól és nem zsidóktól hordozva az emberiséget egybe-ölelõ Jézus mozgalma!
(Takács János összeállítása)