Keresztényként pozícióban?
Az emberibb irányításért valószínûleg többet lehet tenni egy magasabb pozícióban - mondja a 'józan' ész. De Jézus az evilági ország vezetõi magatartását uralkodásnak nevezte, annak ellenére, hogy ezek az uralkodók jótevõknek mondatják magukat (vö. pl. L 22,25-26). Mielõtt elfogadunk egy pozíciót, vagy egyáltalán versenybe szállunk érte (pl. az önkormányzati választásokon - a szerk.), gondolkodjunk el: hogyan ítélhetõ meg, hogy egy pozíció még szolgálat, vagy már uralkodás?
A ranglétra a rabszolgától a királyig majdnem folytonos, csak egy minõségi ugrás van benne: valakinek vagy van beosztottja, vagy nincs. De ezen a gondolaton kívül is lehet még támpontokat találni. Egy állás még lehet nem-uralkodás, ha az ember
- szegény és irgalmas marad (nem baj a nagy fizetés, ha a nagyját az éhezõknek adja);
- elutasítja azt a reprezentációt, ami képmutatássá teszi szolidaritását a szegényekkel;
- szelíd és hasznos marad (nem alkalmaz evilági szankciókat, valamint fúrást, nyalást, képmutatást, hazudozást; s az ideje nem csoportérdekek küzdelmeire, fúrások kivédésére megy);
- életében nem kerülnek túlsúlyba a dolgok a személyekkel szemben;
- fõ gondja a szeretetre nevelés marad (és marad ideje az ehhez szükséges tanulásra, közösségre, imára stb.);
- nem mulasztja el a tanúságtételt az eretnekség és lázítás vádjával állam-egyházilag meggyilkolt Krisztusról (akit ma éppen ellenkezõ értelemben divat emlegetni - a szerk.).
További és még konkrétabb támpontokkal bizonyára tud szolgálni kinek-kinek az egyéni lelkiismerete.
(Részlet a Töprengések a bérmunkáról címû, 1980-ban készült szamizdat tanulmánynak a pozíciókról szóló 8.4. pontjából)