BOCS Homepage 

Bódis József

Az IGEN Klub

1. Kezdetek

Az Igen Klub 1989. február 4-tôl mûködött Budapest VIII. Belsô Józsefvárosi Krisztus Király Plébánia pincehelyiségében.
A kezdetek 1988 decemberére nyúlnak vissza. Ekkor találkozott néhány lelkes fiatal egy olyan tevékenység kialakítására, mely az ifjúság szabadidejének értékes programokkal való megszervezését tûzte ki célul.
A különbözô elképzelések közül a klub-forma látszott legalkalmasabbnak a mûködéshez.
Célunk az volt, hogy a városszerte mûködô templomi kisközösségek számára közös találkozóhelyet teremtsünk, ahol értékes programok várják vendégeinket. Másrészt azon fiataloknak, akik az egyházi iskolákból kikerülve semmilyen kisközösséghez sem tartoznak, vagy olyan fiatalok számára, akik csak érdeklôdnek a kereszténység iránt, ez a hely kapcsolódási felület legyen az egyház felé, a klub azon tagjain keresztül, akik különbözô közösségekhez, lelkiségi mozgalmakhoz tartoznak.
Célunkat személyes kapcsolatok révén igyekeztünk megvalósítani.
A helyiséget, melyben klubéletünket megkezdtük, a Szent Márton Alapítvány kapta használatra a Krisztus király Egyházközségtôl.
A klub ekkor egyetlen hosszú terembôl állt, a késôbbiek folyamán azonban az alapítvány és az egyházközség között kötött szerzôdésnek megfelelôen a pince további helyiségeit közös munkával kezdtük rendbe hozni.
A klub néhány tettrekész fiatalja nagy lendülettel fogott neki a háborús relikviákat is ôrzô, plafonig érô törmelék eltakarításának, ez által az újabb térnyeréshez. Ahol kellett, levertük a vakolatot, bontottunk, majd elkezdtünk falazni, meszelni. Sashalomról egész kisközösség érkezett segítségünkre. Kialakítottuk a villamoshálózatot, késôbb egy vizes blokkot is.
Mindezek elôtt azonban a klub nyitására 1989. február 4-én került sor egy farsangi idôt záró bál keretében, örömteli hangulatban. Az egyetlen terem zsúfolásig megtelt vidám vendégekkel.
Bálokat azóta is évente nyolc alkalommal rendezünk. A klubélet középpontjában a szerda esti találkozások állnak. Több, helyiséghez nem kötôdô közös programot is rendezünk, ezekrôl részletesen a beszámoló végén írok.

II. Nehézségek

A tél hidege sok ember bátorságát elvette attól, hogy rendszeresen látogatónk legyen. A három olajkályha képtelen volt kifûteni a nedvesfalú, nem szigetelt, hideg termeinket. A megfelelô fûtés kialakításához több százezer forinttal kellett volna rendelkeznünk. Ennek elôteremtéséhez támogatókra lett volna szükségünk, vagy arra, hogy mi közösen teremtsük elô az anyagiakat, mint jogi személy.
Egyesületté alakulási szándékunk elôször 1992 szeptemberében merült fel. Célunk az volt, hogy szervezettebb formában mûködjünk tovább.
Ezen az ôszön a Szent Márton Alapítványtól jártak nálunk látogatóban, beszámolójukban tájékoztattak bennünket, hogy más csoportok is pályáznak a helyiségre. Ez felvillantotta elôttünk annak lehetôségét, hogy ha a programjainkat nem tudjuk megfelelôen szervezni, ki is kerülhetünk a pincehelyiségbôl, vagy nyomtalanul felszívódunk az új szervezetekben.
Ezt a folyamatot megerôsítette az az összejövetel, melyre 1992 telén a Bokréta utcában került sor. Egyesületünk alakuló közgyûlését 1993. február 23-án tartottuk.
A plébános úr pozitív meglepôdését fejezte ki, amikor beszámoltunk neki a fejleményekrôl. Felvetette, hogy versenytárgyalást hirdet a pincehelyiség hasznosítására az egyesület és az alapítvány között. Ugyanakkor megállapodtunk abban, hogy az egyesület megfogalmazza ajánlatát, a plébános úr pedig írásba foglalja velünk szemben támasztott elvárásait. Átadott ajánlatunkat a plébánia igényeit figyelembe véve igyekeztünk kialakítani, választ azonban nem kaptunk rá sem írásban, sem szóban.
1993 májusában új helyzet alakult ki. A plébánia, az alapítvány és egyesületünk közös megbeszélésén körvonalazódott, hogy a plébánia az alapítvánnyal fog szerzôdést kötni folytatólagosan, nekünk pedig az alapítvánnyal kell egyezkednünk.
Ekkor az alapítvány részérôl ígéretet kaptunk a heti szerda estek és havonta egy-egy bál megtartására. Ezeken kívül az évek óta húzódó fûtésgond megoldására is sor került volna a megbeszélés szerint.
Mindezek ellenére szeptemberben arról értesültünk, hogy a szerzôdés nem született meg, és hogy az a megállapodás szerinti formájában nem is jöhet létre, mert a klubélet központjára szolgáló helyiségeket urnatemetôvé alakítják át. Az elsô urnák az elképzelések szerint már októberben megérkeztek volna. A váratlan hír megdöbbenés erejével hatott a klubtagságra (többen úgy gondolták, hogy finoman kiutasítottak bennünket a helyiségekbôl). Az urnatemetô tervét komolyan vettük. Októberi és novemberi báljainkat bérelt helyiségben tartottuk.
Tájékozódnunk kellett, hogy klubunk hol folytathatná tovább tevékenységét. Eközben merült fel bennünk az a gondolat, hogy a plébánia napi pénzügyi gondjain talán mi is tudunk segíteni, ezért most már hivatalos formát választva nyújtottuk be (a plébános úr elôzetes engedélyét kérve) második ajánlatunkat az egyházközségi tanács egyházi és világi elnökének. Szándékunk az volt, hogy ajánlatunk az urnatemetô gondolatával kerüljön mérlegre az egyházközségi tanács elôtt.
Ajánlatunkban három különbözô elképzelés szerepelt, azonban a plébánia napi anyagi gondjai és az általunk felajánlott összeg csekélysége miatt nem tudta elfogadni.
Korábbi támogatónktól a szent Márton Alapítványtól is választ kaptunk a továbbiakra nézve. Anyagi gondjaik miatt nekik sincs lehetôségük, hogy a helyiségek felújításában részt vegyenek.
A hónapok óta tartó huzavona a tagság többségét elbizonytalanította a találkozók idején nyugtalanság, feszültség volt érezhetô a színvonalas programok ellenére.
Ebben a helyzetben egy kellemetlen folyamat is tetézte gondjainkat. Észrevettük, hogy találkozóink alkalmával egy "testvérszervezet" saját elképzelései szerint, a velünk való egyeztetés nélkül kezdte szervezni programjait köreinkben, ami nemegyszer kavarodást okozott.
Ahelyett, hogy energiáinkat belsô életünk irányítására tudtuk volna felszabadítani, kénytelenek voltunk tovább folytatni a tájékozódást, milyen lehetôségeink vannak a fennmaradásra.
Egy országgyûlési képviselô lakossághoz elküldött levelében többek között sürgetô feladatként jelölte meg a fiatalok gondjainak segítését és hogy "képviselje erôteljesebben a vallásos emberek érdekeit". Mivel fogadóóráin hiába kerestük, levélben kértük segítségét. Választ azonban nem kaptunk.
Különbözô katolikus szervezetekkel vettük fel a kapcsolatot. Levelet írtunk Balázs Béla püspök úrnak. Felkerestük Blankenstein Miklóst és ismételten az alapítvány igazgatóját. Utóbbiak Pákozdi Istvánhoz, az egyetemisták lelkészéhez irányítottak bennünket, bár nem kifejezetten az egyetemista réteget céloztuk meg programjainkkal.
Pákozdi atya segítségével Osztie Zoltánnal, a Rezsô téri Magyarok Nagyasszonya templom plébánosával vettük fel a kapcsolatot, aki örömmel bocsátotta rendelkezésünkre a templom egyik oldalépületének felsô helyiségét.
Ezzel új lehetôségek nyíltak elôttünk.

III. Tevékenységeink

A nehézségek ellenére tevékenységünket tovább folytattuk, melyeket a következô pontokban foglalok össze.
1) Találkozási lehetôség teremtése a fiatalság számára értékes programok keretében (vendégeinket teaház, étel és különbözô kiadványok fogadják). A klub egész évben minden szerdán este 7 - 11 óráig nyitva van.
2) Havonta több alkalommal szervezünk elôadásokat, melyeket beszélgetések követnek (nyári idôszakban a kisebb látogatottság miatt nem hívunk elôadókat).
3) Filmklubot mûködtetünk, havi rendszerességgel.
4) Zenés szerdaesteket vagy játékesteket szervezünk.
5) Havonta rendezünk bálokat (kivéve a böjti idôt és a júliust, augusztust).
6) Kosárlabda edzéseket tartunk.
7) Népszerû nálunk a Méta játék.
8) Havonta szervezünk túrákat, kirándulásokat gyalog, autóval, kerékpárral, esetleg kenuval.
9) Hagyomány a nyári 1-2 hetes kerékpártúra.
10) A társaságban imacsoport alakult, mely imaesteket tart, lelkinapot szervez és lelkigyakorlatokon vesz részt.
11) Kézmûves foglalkozásokat tartunk (ajándék készítés, origami, tojásfestés stb.).
12) Van más egyéb alkalomszerûen kialakított programunk is.
13) Programjainkat plébániákon, ismeretségi körben és látogatóink között terjesztjük.

IV. Céljaink, az egyesület alapszabálya értelmében

1) Találkozóhely teremtés keresztény és kereszténység iránt érdeklôdô felnôtt fiatalság számára (és egy erre alkalmas környezet kialakítása teaházzal, olvasóteremmel, könyv és folyóirat árusítással).
2) Lehetôség teremtése személyes találkozások segítségével mûködô közösségekhez való csatlakozásokhoz.
3) A keresztény kultúra ápolása.
4) Az egyházon belüli ellentétek, feszültségek enyhítése.
5) Tevékenység indítás a fiatalabb korosztály szabadidejének megszervezésére.
6) Az Egyesület hasonló célú hazai és nemzetközi szervezetekkel kapcsolatot vesz fel és tart fenn, illetve azokkal együttmûködik.
7) Céljaink megvalósítása érdekében kiadási és gazdasági tevékenységet folytat a szükségeshez mérten.

V. Ami kimaradt

Nem esett szó azokról, akik a klub életét tevékenységükkel segítették. Azokról sem, aki számtalan szerdaestet áldoztak számunkra, hogy szellemi horizontunkat tágítsák. Többen éveken át tartottak elôadássorozatot a klubban (párválasztás, házasság, család, egyház és társadalom, egyház és politika, szakrális néprajz témákban). Ezek felsorolása túlfeszítené e beszámoló keretét.
Írásom egy látószög tapasztalatait foglalja össze. Meglehet, kimaradtak belôle lényeges gondolatok; méginkább az, hogy más látószögbôl mindez másként mutat. Errôl talán ezután értesülünk.

Klubunk új címe:
Budapest VIII. Rezsô tér 1.
Rk. templom oldalépület.