György Lajos:

Mi a fejlõdés, van-e értelme és célja, mi felé haladunk?

(Megjelent: TANULÓ TÁRSADALOM, III. évfolyam 1. szám, 2005. február., OKI)

Bevezetés

Sokféle területen gyakran használt szavunk a fejlõdés, a fejlettség. Számos összetételben fordul elõ. Beszélünk mûszaki és tudományos fejlõdésrõl, fejlett oszágokról, no meg fejlõdõkrõl - akik majdan fejletté válhatnak. A fejlõdés fogalma alatt nem mindenki érti ugyanazt, amit a fõáramlathoz tartozó iskolákban-egyetemeken tanítanak. Nagyon kérdéses, hogy beszélhetünk-e egyáltalán általánosságban a fejlõdésrõl?

Hogyan fogalmazzák meg ezt a fogalmat? A Magyar Nyelv Értelmezõ Szótára szerint a „fejlõdés ...2. valaminek a feljettség, teljesség felé haladó alakulása, változása...” Itt már meg is állhatunk. Alapvetõ logikai szabály, hogy valamilyen fogalom meghatározásánál nem hivatkozhatunk a meghatározandó fogalomra, ez körbenforgó logika. A Webster túl sok mindent sorol fel a „develop” fogalom mellett, érdekesebb a fejlõdés fogalmát sok tekintetben átfedõ evolúció meghatározása: „bizonyos irányú változás folyamata, kibontakozás. Azon állandó változás folyamata, amely során az alacsonyabb, egyszerûbb, rosszabb a magasabb, összetettebb, jobb állapot felé halad.” Nem derül ki persze az, hogy mit jelent a jobb, kinek a számára az, melyik lénynek, egyednek, fajnak, országnak, társadalomnak stb.

A szótárak a fejlõdés fogalmát rendszerint egy haladás, elõrejutás, javulás, olykor növekedés, gyarapodás fogalmával rokonítják, sõt azonosítják.

A könyvemben (György, 2000) részletesen idéztem Eugene Odum dolgozatát. Õ arról ír, hogy a fejlõdés során a fiatal élõ természeti rendszerek fokozatosan elérnek egy érett szakaszt, amelyben a forrásokkal jól gazdálkodnak, takarékosak, mindennek helye van benne. A termelés és a fogyasztás aránya 1-gyel azonos. Jellemzõ rá a sokféleség, a különbözõség (diverzitás), szerinte csak ez biztosítja az élõ rendszerek fentmaradást. Odum fontos megállapítása, hogy az érett rendszerben a fiatalhoz képest a vetélkedésnél nagyobb súlya van az együttmûködésnek, a szimbiózisnak.

Gondolkodjunk a természeti helyett társadalmi rendszerekben. Kérdéses, hogy létezik-e érett társadalmi rendszer? Edward Goldsmith szerint manapság nem. Szerinte csak a törzsi társadalmak voltak/lehettek érettek, azokban érvényesült/érvényesülhetett egy belsõ szabályozás.

Ennyit bevezetõben. Tekintsük át röviden, hogy kozmikus vonatkozásban mit jelent a fejlõdés?

Az anyag fejlõdése, az élet megjelenése

A Világegyetem korai szakában, az elsõ ezredmásodpercekben a mai tudásunk szerint csak sugárzás létezett, atomos anyag csak fokozatosan, a lehülés során keletkezett. Ezután az anyag „fejlõdése” során az elemek egyre növekvõ bonyolódása által alakult ki a hidrogéntõl az uránig haladó sorozat, majd késõbb az összetett testek roppant változatossága. Teilhard de Chardin szerint az anyag a komplexifikáció nagy általános törvényének engedelmeskedik: a világegyetem szövete az anyag egyre szervezettebb alakjaiban összpontosul. A fejlõdés differenciálódás, bonyolultabbá válás, mozgás az egyszerûbbtõl az összetettebb felé. A végsõ cél azonban egy összhang, az integrálódás.

A bonyolultság növekedésével, megjelennek a szerves vegyületek, aminosavak, peptidek, fehérjék, majd az élet. Ennek elemi tulajdonságai: szaporodás, sokszorozódás, megújulás, kapcsolódás, társulás, a közösség kialakulása. Jellemzi a túláradó bõség, a létért való küzdelem, az egyed iránti közöny. Teilhard szerint nem létezik véletlen tapogatódzás -s a véletlen irányított, a fejlõdésnek határozott iránya és kiváltságos tengelye van.

Gondolat-Tudat

Élet nélkül nem született volna meg a gondolat, a tudat, az ÉN. Az idegállomány kifinomodása irányt ad - s egyszersmind - Teilhard szerint - bizonyítja, hogy a fejlõdésnek van valamilyen értelme. Megszületik a gondolat, önmagunk megismerése.

Azt írja, hogy az ember nem szerezhetett volna tudomást a körülötte lezajló fejlõdésrõl, anélkül, hogy érezné: õt is a hátán hordozza az evolúció. A materialista tudósoknak nem jutott eszükbe, hogy a maguk tudós szellemének is van köze az evolúcióhoz. Idézi  Julian Huxley-t: „Az ember nem más, mint az öntudatra ébredt evolúció”.

Spiritualizmus

Mit jelent a tudat, a szellem fejlõdése? A gondolkodás, az elvontság, az ésszerûség, a hasznos döntések, lelemények, matematika, a tér és idõ felmérése. A beszéd, az írás, a barlangrajzok, a tánc, az ének, a zene. Teilhard és a spiritualisták szerint az embernek transzcendenciája van. A keleti kultúrákban igen fontos a tudat fölötti uralom, a tudat ellenõrizhetõsége (jóga, tai chi). Érdekes, hogyTeilhard ezeket nem ismerte és nem is értékelte. A keleti misztikusokhoz hasonlóan a keresztény, fõleg katolikus misztikusok is gyakorolták. - Avilai Szent Teréz munkáit olvasva óhatatlanul a Zen buddhista módszerek jutnak az eszünkbe.

Teilhard fontos gondolata, hogy az Ember helyettesíthetetlen.

Az ember jellemzõi.  - Az erkölcs

Teilhard-t sokan bírálják emberközpontúsága miatt, de nehéz megcáfolni, hogy a tudat az embernél jelent meg, Az állatoknál kétségtelenül legfeljebb a tudat csírái léteznek, - viselkedésüket, létüket genetikusan rögzített törvények szabják meg. A választás lehetõsége a gondolkodással jelenik meg.

Fentmaradásuk érdekében az emberi közösségek, törzsek, társadalmak kialakítják legcélszerûbb, legalkalmasabb választásaikat, szokásokat, törvényeket: ERKÖLCSÖT. (A hagyományos, régi csoportoknál volt ez így, ma gyökeresen más a helyzet.)

*

Rendszerelmélet

Teilhardnál számos olyan gondolat is megjelenik, amely késõbb Ludwig von Bertalanffy Általános Rendszerelméletében is, -mégis az utóbbi viszonyag keveset hivatkozik rá, inkább vitába száll egyes tételeivel. Von Bertalanffy nagy fontosságot tulajdonít a rendszer részei közötti kapcsolatoknak, kölcsönhatásoknak. Minél több alkotórésze van egy rendszernek, annál több a kölcsönhatás, a kapcsolat-lehetõsége. Az, hogy 10 vagy 100 milliárd idegsejt van, semmit sem mond ahhoz képest, hogy milyen végtelenül hatalmas a kapcsolatok lehetõsége. A Rendszerelmélet ezen megállapitása társadalmilag is értékes, talán közhely arról beszélni, hogy a társadalmakban is döntõ fontosságúak a kapcsolatok-kölcsönhatások. Érdekesen kapcsolódik ehhez Teilhard megjegyzése: „nem várható fejlõdõképes jövõ az ember számára, ha nem társul ez minden más emberével.”

Bertalanffy fontos tétele, hogy egy egész nem egyszerûen a részek összege - hanem minõségileg újat jelent. Ezt Telihard úgy fogalmazta, hogy „a szervezõdés minden új fokán az elszigetelt elemekre vissza nem vezethetõ valami bukkan fel újabb rendben”.

Bertalanffy fontos tétele a finalitás, ami szerint lehetséges, hogy a cél határozza meg a történéseket (cél-okság, teleologikus elv). Teilhardnál Isten vonja magához az evolúciót, a kiteljesedés, az általa Ómega pontnak nevezett állapot felé.

Csíkszentmihályi szerint az „evolúciós hit” ... jobban összeegyezti egymással azt ami VAN, és azt ami LEHETNE. Az evolúciós felfogás kijelöl egy olyan célt is, amely méltó arra, hogy energiát szenteljünk neki (329. oldal). ... Az ember hihetetlen eredményeket ért el a tudat differenciálódásában. (Csíkszentmihályi a könyvében hivatkozik Teilhard de Chardinra és von Bertalanffyra is.)

„Eggyé  válni”

A célhoz vezetõ úttal kapcsolatban visszatérek Odum tételéhez: az érett rendszerben elõtérben áll a szimbiózis s Bertalanffyhoz. aki a kapcsolatokat hangsúlyizta. Csíkszentmihályi Mihály a könyvében (101. oldal) japán tizenévesek motoros csoportjáról írva az egyik tag vallomását, érzéseit említi: „Együtt vagyunk, harmóniában egymással, mindegyikünk érzi a többieket, eggyé válunk lelkileg. Olyan gyorsan megyünk, ahogy csak bírunk... Egy test vagyunk, ez a legjobb a világon.” Ez a japán tizenéves fontos dolgot fogalmaz meg. Ha kilépek az adott helyzetbõl (motoros rohanás), végiggondolom. Nem az-e a legfontosabb, ha két ember szereti egymást, akkor szellemileg-lelkileg-tudatilag eggyé váljon? Tovább megyek. Mennyire fontos egy közösség, egy csoport, egy törzs, egy nemzet, az emberiség eggyé válása. Gaia tudatának a kialakulása - (ahogy azt Peter Russell megfogalmazza.) A legfelsõbb szinten: egyesülés a Mindenséggel, ha úgy tetszik, Istennel. (Herakleitosz: Minden egy.-)

(Sajnos a csoportok, nemzetek eggyé válása rendszerint valakik ellen alakul ki, csak igen lassan közeledünk, ha egyáltalán, az emberiség közös tudatához. Kérdéses, hogy egyáltalán a mai ember elérheti-e azt...)

A cél a megismerés

A célról egy barátom mondta még tizenéves koromban, hogy a mindenség célja, hogy fölfogja önmagát. Nem tudom honnan vette, mire megkérdezhetem volna, már meghalt a háborúban. Ma nyilvánvaló a számomra, hogy a cél a megismerés, a kozmikus rend megértése, az ember azonosulása a Világegyetemmel. Ez tükrözõdik a „minden-egy” tételében - amit ma még kevesen ismernek föl. A megismerésnek, megértésnek, megsejtésnek  több útja lehetséges. Fritjof Capra kettõt különböztet meg, a taoizmus jang és jin útját, a racionális és az intuitív, más szóval misztikus utat. (Nem véletlenül hivatkozik von Bertalanffy a misztikusokra, mint elméletének egyik gyökerére..)

Persze kérdés, hogy egyáltalán megismerhetõ-e a világ? Nem visz közelebb ahhoz, ha eljutunk a világûrbe, magunkról, a mindenségben betöltött szerepünkrõl kellene többet tudnunk. Nem okosabbá, hanem bölcsebbé kell válnunk.

„Haladni”, „fejlõdni” akarunk - de hova? A hatékonyabb fegyverek, az élõvilág gyorsabb elpusztítása felé?

Pusztító racionalitás

Mi a racionális, tudományos gondolkodás, módszer szerepe a fejlõdésben? Szükség van racionalitásra, de a puszta racionalitás a dölyf, a gõg, a szerencsétlen kimenetel csírája. Jelentõs szerepe van a bolygó tönkretételében - hadd ne soroljak fel sok oldalnyi tényt az idõjárásváltozástól a Csendes Óceán hulladékszigetéig, a káros sugárzásoktól a fajok kipusztításáig és végsõ sorban a hagyományos emberi értékek, erkölcs megsemmisítéséig. Ez a mozgás csak látszólag halad a „jobb” felé, (lásd Webster) valójában pusztít, semmiféle fejlõdéshez nincsen köze. (A fenntartható fejlõdés ezért ostoba kifejezés.) 

Lassíts...

Roszak alaptétele: lassits! Hová rohanunk? Persze, nem kell gyalog vagy szekéren járnunk, van azonban egy mérték, s a hatványozott növekedésnek minden téren határai vannak. Sem a helyváltoztatás, sem az adat-továbbítás, sem az ismereteink állandó gyorsulása nem tesz boldogabbá bennünket.

Mûszaki eredmények

A fejlõdés legnagyobb ellenségei az önzés, a haszonlesés, a központosítás, a sokféleség tagadása. A „fejlõdés” a számszeríj felõl halad a neutronbomba, a biológiai és genetikai fegyverek felé. Ha a fejlõdés a hatékonyság növelését jelenti, akkor a gyilkolási hatékonyság hatványozottan növekszik. A „legfejlettebb”-nek mondott országban 1960 és 1986 között az erõszakos bûncselekmények száma négyszeresére nõtt (Csíkszentmihályi).

Nem nevezhetjük a pusztulás felé vezetõ utat „fejlõdésnek”!

Ne hozza fel ellenem senki a számos mûszaki eredményt. Ezek durván két csoportba sorolhatók. Az egyik fajta elõsegíti a szellemi-lelki-erkölcsi fejlõdést: könyvnyomtatás, hanglemez és CD, filmmûvészet. A másik fajta csak valakinek az érdekeit, hasznát szolgálja, esetleg legrosszabb ösztöneinket  hozza felszínre. (Talán fölösleges példákat sorolnom). Sokan azt hiszik, hogy a mûszaki fejlõdés az elmúlt néhány évszázadnak köszönhetõ. Holott, mint Mumford  A gép mítoszaa c. könyvében kifejti, az „óriásgép” már õsidõk óta létezett. Hegyek, piramisok, zikkuratok alakultak ki. Az õsi óriásgépek alkotórészei emberek voltak. Kollektív egységeket nevezünk gépeknek - ezekben szerepet játszottak  a  munkafelügyelõk korbácsai. Hadi és munkagépek voltak. -- A Nagy Piramist építõ gépet  25-100 ezer ember mûködtette. .Igazi gépek voltak szervezettség, munkamódszer, a termelés ütrme és végeredménye tekintetében. Az éltetõ erõ a király volt, a mûvek a hatalom fitogtatásai.

Azok a „fölvilágosodott” tudósok, akik elõször hozták a köztudatba a középkori elmaradottság gondolatát, a 12. században föltalált szemüveggel olvasták a dokumentumokat, gondolataikat olyan könyvekben tették közzé, amelyeket a 15. századból származó nyomdagépeken nyomtak; olyan gabonából készült kenyeret ettek, amit a 13. században elterjedt szélmalmokban õröltek meg; ...s végül papírra írtak, és vizimalmokban gyártott gyapjú és pamutszövetben jártak, amelyek eredete legalábbis a Krisztus elõtti harmadik századbeli Görögországba nyúlik vissza.

*

A valódi fejlõdést elõsegítheti az emberi kapcsolatok kibontakozása, az emberek közötti megértés - ennek eszköze lehet tehát pl. a világháló, az elektronikus levelezés. Ezt azonban igen kordában kell tartani, hogy ne a szennyezést-pusztulást szolgálja. (Peter Russell szerint Gaia tudatának kialakításában szerepe van az elektronikus hálózatoknak.)

A szellemi és mûszaki fejlõdés ellentmondásaira vonatkoznak Hamvas Béla sorai: „Az emberiségnek sohasem volt technikája. Kínaiak, hinduk, babilóniaiak, görögök mind elérték azt a szellemi magaslatot, hogy technikát csinálhattak volna. De nem akarták felszabadítani az alvilági erőket – sőt azon voltak, hogy megkötözzék, megfékezzék őket minden az ember rendelkezésére álló módon. A görögök Prometheust, a titánt, a feltalálót, a tűz elrablóját, megláncolták. A középkori kereszténység számára a feltalálás varázslat volt, az ördög műve. Az emberiség tudta, ma is tudja, hogy ami itt felszabadul, az az emberi élet ellensége. A titánok közömbösek az ember értékeivel szemben. Morálisan érdektelenek. Ami bennük van: szellemi indifferencia, több: lélekelleniség, több: életrombolás. Ezért tartották a  görögök a titánokat Zeus fennhatósága alatt az alvilágban. Ezért üldözték a középkoriak a varázslókat, Diabolos híveit. Csak az újkori ember, aki lényegében negatív, lázadó, felforgató, démoni: életromboló: – ez csinálhatott technikát.”

Tudomány és vallás, panteizmus

Visza kell kanyarodnom Teilhardhoz.

Capra fent említett gondolataihoz (A Fizika taoja) kapcsolódnak bizonyos fokig a tudomány és a vallás viszonyára vonatkozó megjegyzései, egy fejezetcíme: Tudomány és vallás összekapcsolása.

Másutt így ír: „az Értelem és a Misztika  összekapcsolódásában kell az emberi szellemnek, fejlődésének természete alapján, megtalálnia legélesebb áthatolóképességét és életereje maximumát.”

Több vonatkozásban lelünk kettőségre Teilhard gondolkozásában. Alapmunkáját (Az emberi jelenség) 1938 és 1940 között írta. Már atomkorszak volt, de még nem létezett atombomba, a műszaki újítások még nem árasztottak el bennünket, lassúbb, nyugodtabb volt az élet. Miközben hitt az Ómega pont, Isten felé való fejlődésben, azt hitte, hogy a tudomány ezt elő fogja segíteni. Hívő, de egyedül a kereszténységet fogadja el, mint a fejlődés útját - a kínai-indiai kultúrát és vallásokat alacsonyabb értékűnek véli.

Mindemellett közelít azok panteista-panenteista gondolkodásához. Egy „személyivé váló Világegyetem”-rõl ír, amelyik egyesíti magában az egész tudatosat, s minden egyes tudatot is.

Mint írja: le kell számolnunk a „panteizmustól” való félelemmel, melyet az evolúciót illetõen hangoztatnak a hagyományos spiritualizmus egyes képviselõi... Valóságos „panteizmus”, ... ha végeredményben a Világ gondolkodó központjai csakugyan „egyet alkotnak Istennel”. (hozzáteszem: mintha Isten válna a Mindenséggé).

Szent Pált idézi: „Csak Isten lesz már, mindenkiben Isten lesz minden” (1Kor 15:28), s hozzáteszi: ez valóban a „panteizmusnak” felsõbbrendû formája, amelyben nyoma sincs már elvegyülésnek vagy megsemmisülésnek. 

*

Vissza-visszatérõ gondolata a szeretet. A szeretet - energia. Vagy másutt: Hogy szeretni lehessen, együtt kell létezni. (Gondoljunk a Rendszerelmélet tételére a kapcsolatokról.)

Teilhard számára a tudat kiteljesedése a fejlõdés. Tudja, hogy ehhez hosszú utat kell megtennünk, messze vagyunk ettõl. Így fogalmaz:  „A modern világ nyugtalanságának gyökere, ... a bizonytalanságban van, abban, hogy az ember nem látja a fejlõdés kiútját. Milyennek kell lenni a jövõnek, hogy örömünk és erõnk legyen távlatait elfogadni és terheit viselni? Valami kibontakozik általunk a világban - talán akaratunk ellenére. S ami még súlyosabb, arra is ráébredünk, hogy ebben a játszmában mi vagyunk a játékosok s egyben a kártyák, meg a tét is. Semmi sem folytatódik többé, ha felkelünk a játékasztaltól. És semmi nem kényszeríthet bennünket arra, hogy ülve maradjunk.”

Olykor kapcsolódik Garrett Hardin gondolatával: „Nem gyõzhetsz - nem érhetsz el döntetlent - a játékból nem lehet kiszállni.” - és mégis hisz: az Istenben, az Emberben és a Tudományban.

Lábjegyzet az evolúcióhoz: Azt tanultam, hogy nem azonos a fejlõdéssel. Az ember nem fejlettebb pl. a meduzánál, mindkettõ az evolúció során kialakult  programjának megfelelõen teszi a dolgát. Dehát akkor mire evolválódott az ember? A tudásra, gondolkodásra, szeretetre, az Ómega pont felé való közeledésre? Vagy a vetélkedésre, küzdelemre, harcra, rablásra, ölésre?

*

Létezik-e mesterséges intelligencia?

Fentebb már szó volt arról a kérdésrõl, hogy az ember tudata, szellmiségee fejlõdik, vagy az ember által készített eszközök? Ezt elemezve eljutunk a mesterséges intelligencia kérdéséhez. John Horgan a könyvében többször is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Idéz olyan kutatót, aki szerint egy napon az ember képes lesz a tudatát átültetni a számítógépbe - a 23. században már létezhet mesterséges agy. Marvin Minsky szerint az agy nem több, mint egy bonyolult gépezet, s egyszer a számítógépek fognak a helyünkbe lépni: az ember csupán egy láncszem az állatvilág és . a számítógép között. (Érdekes ebben a vonatkozásban Stanley Kubrick filmje, a 2001 Üroddiszea, ahol a gépnek ömálló akarata, érzelmei vannak.) Lehet-e a mesterséges intelligenciának érzelme? (Egy tudomáyos-fantasztikus elbeszélésben a világ felett uralkodó AGY megkínozza és kiirtja az embert, mert tönkretette a bolygót.)

*

Megkísérelem összefoglalni.

1. A fejlődés első szakaszát jellemzi az összetettség, bonyolultság növekedése, a kölcsönhatások mennyiségének növekedése.

2. A fejlődés - túl a szokásos értelmező szótári meghatározásokon -  elsősorban tudati, szellemi, lelki és etikai haladást jelent.

3. A fejlõdésnek iránya, célja van.

4. A cél nem az eszközeink, hanem önmagunk fejlesztése.

5. Nem fejlõdés az a folyamat, amely pusztulást, szenvedést, halált hoz a többség számára.

6. A fejlõdés végsõ célja már nem a részletek, apró adatok, hanem az Egész, a Rend, a harmónia megismerése, vagy legalább annak megsejtése.

7. Ebben segíthetnek ugyan az eszközök, de javasrészt ihletre, elmélyedésre, transzendenciára van szükség.

8. A „mesterséges intelligencia” a fejlõdés vadhajtása.

Irodalom

Bertalanffy, Ludwig von: General System Theory - Foundations, Development, Applications - Revised edition, George Braziller New York  1968, fourth printing 1973

Capra, Fritjof: The Tao of Physics - London, 1987

Csíkszentmihályi Mihály: Flow - Az áramlat - A tökéletes élmény pszichológiája - Akadémiai Kiadó, Budapest, 2001 (1991)

Goldsmith, Edward: Evolution, Neo-Darwinism and the Paradigm of Science. The Ecologist, 20/2/67-73, 1990

György Lajos: Vissza a kozmikus Rendhez - Önszervezõdés az élõvilágban és a társadalomban, Föld Napja Alapítvány, 2000.

Hamvas Béla: Természettudományos mitológia (1934)  in: Hamvas Béla 33 esszéje, Bölcsész Index, Budapest, 1997.

Herakleitosz: 50. töredék

Horgan, John: The End of Science - Facing the Limits of Knowledge in the Twilight of the Scientific Age - Abacus, 1996, Abacus 1998.

Mumford, Lewis: A gép mítosza, Európa Könyvkiadó, 1986.

Odum, E.P.: The Strategy of Ecosystem Development - Science, 1969, 164:262

Roszak, Theodore: The Voice of the Earth. Simon and Schuster, New York, 1992

Russell, Peter: The Awakening Earth - Our next Evolutinary Leap, 1982.

Teilhard de Chardin, Pierre: Az emberi jelenség - 1955 Budapest, 1973, Gondolat