A CONCORDnak, a nemzetközi fejlesztéssel, vészhelyzetek megoldásával és fejlesztési képzéssel foglalkozó nem-kormányzati szervezetek európai szövetségének választási kiáltványa
2004 június 10. és 13. között az Európai Unió tagállamainak polgárai az Európai Parlamentbe delegált képviselőket fognak választani, akik 2004 és 2008 között fogják betölteni tisztjüket. A kibővített parlamentben 25 országból 732 képviselő lesz.
Jelen okirat a CONCORD nevű civil szervezet tagjainak megegyezésével jött létre, és a szervezet az Európai Parlament új ciklusára tervezett programját tartalmazza. A CONCORD nemzeti kormányoktól független szervezetek európai szövetsége, melyeknek tevékenységi területe a nemzetközi fejlesztés, a segélynyújtás és az oktatás fejlesztése. Ez összesen több mint 1200 civil szervezetet jelent, melyet több millió európai állampolgár támogat. Jelen okirat a civil társadalom felé intéz felhívást és célja az intézmények közötti partnerség erősítése az új Európa fejlesztési programjának megfogalmazásának érdekében.
Jelenleg az Európai Unió belül és határain kívül is nagy változások mennek végbe.
· Az Unió határainak bővítése a tíz új tagországgal, az EU területének és egyben nemzetközi szerepének növekedését jelenti. Fennállhat annak a veszélye, hogy az Unió bezárkózik és háttérbe kerülnek a nemzetközi fejlesztéseket érintő kötelezettségei. Az új tagállamok számára is rendelkezésre kell állnia az Uniónak politikai téren tapasztalatok átadásával demokratikus intézményrendszer kialakulásának átmeneti időszakában, a humanitárius segítségnyújtás terén, valamint a szomszédos államokkal való politikai kapcsoltok terén is, amennyiben azok szegénységgel küzdenek illetve katonai konfliktus alakul ki területükön.
· Az EU alapító okirata, az EU pénzügyi tervezete és a nemzetközi kereskedelmi tárgyalások eredményei nagymértékben alakítják az EU politikáját és intézményrendszerének hatáskörét, sokrétűen érintve a fejlesztés kérdését. A jelenlegi indítványok hibája, hogy a fejlesztési feladatokat alávetik kizárólagosan kereskedelmi ill. biztonsági céloknak.
· Az EU-nak globális szerepét tekintve állást kell foglalnia a szeptember 11-én történt támadással előállt új nemzetközi helyzetben. Új prioritásokat előtérbe helyezve, nemzetközi szövetségek átalakuló szemléletével, más országok és régiók úgy tekintenek Európára, mint ’civil erőre’, amikor az emberi jogokra és szociális igazságosságra épülő jövőbeni társadalmat elgondolják.
Az Európai Parlament jelentős szerepet játszik a Unió nemzetközi fejlesztéseket érintő elkötelezettségének erősítésében és biztosításában, elsősorban a jogsérelmek, a szegénység, az emberi jogok és a demokrácia területén. Az EU képviselőknek nagy felelősségük van abban, hogy a fejlesztéseknek az EU feladatai között nagy fontosságot tulajdonítsanak. A parlamenti bizottságok elengedhetetlen szerepet játszanak a fejlesztési feladatok ellátásában, a külügyi kapcsolatok, a biztonsági kérdések, az Európai Közösség költségvetési kérdéseiben, a kereskedelemben, a környezetvédelemben, a mezőgazdaságban hozott döntésekben és a nők jogainak szavatolásában az EU fejlesztési politikájának megreformálásában.
Ezen CONCORD felhívás egy az új Európára vonatkozó fejlesztési perspektívát vázol fel:
· Prioritások felállítása az EU fejlesztési kooperációja területén: a szegénység kezelése, az emberi jogok és a demokrácia kérdése
· A politikai összefogás elősegítése: a kereskedelem, a mezőgazdaság, a halászat, a kül- és biztonságpolitika erősíteni hivatottak a fejlesztési irányú kötelezettségeket, nem pedig gyengíteni
· A demokratikus jogok és kötelezettségek biztosítása: nagymértékű politikai befolyás a fejlesztés érdekében az EU intézményeiben
Civil szervezetek és más nemzeti kormányoktól független szervezetek, melyek nemzetközi fejlesztés, segélynyújtás és az oktatás fejlesztés területén tevékenykednek nagyon fontosnak tarják, hogy az EU parlamenti képviselőkkel együttműködjenek. Kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot, ha további információt szeretne rólunk, hogy együttműködhessünk a nyilvánosság bevonásával.
Az EU szegénység leküzdését valamint az emberi jogokat érintő politikai elhatározásai és a megvalósítása közötti szakadék szembeötlő. Az Európai Parlament képviselői tehetnek a folyamat megfordításáért, amennyiben politikai jogukkal élve felülvizsgálják a fejlesztésről szóló döntéseket és a költségvetési határozatokat.
A globálisan kiosztott segélyek mértékét meg kellene kétszerezni, amennyiben teljesíteni akarjuk a Millenniumi Fejlesztési Célokat és az Eu-nak ebben vezető szerepet kellene vállalnia.
A megfelelő és hatékony segítség azt jelenti, hogy azokat támogatjuk, akik legjobban rászorulnak. Az Európai Közösség segélyei azonban egyre nagyobb mértékben a közepes bevétellel rendelkező országokban kerül szétosztásra, melyek az EU közvetlen szomszédai, kereskedelmi és migrációs meggondolásokból. Nem megfelelő politikai elhatározásokat és forrásokat használnak demokratikus folyamatok előmozdítására. 2003-ban a Bizottság új 250 millió eurós programot hirdetett meg, hogy olyan migráció ellenes intézkedések szülessenek az EU- kívüli országokban, melyek a kivándorlók visszatelepülését célozzák, visszatelepülési egyezmények aláírásával- és ez az összeg két és félszerese az Emberi Jogok és Demokrácia Európai Kezdeményezés teljes költségvetésének (EIDHR). Az ilyen döntéseknek helytelen politikai üzenetük van. Hiteles fejlesztési stratégiai célokat tartalmazó okirat hiányában a fejlődő országokban a közlekedési szektor valamint a költségvetési támogatás kapott döntő szerepet, a szegények alapszükségleteinek kielégítése, az alapvető egészségügyi ellátás illetve oktatás helyett.[1]
Az Európai Parlament fejlesztésért, EU költségvetésért és külpolitikáért felelős bizottságai az európai segélyprogramok szószólóivá válhatnak.
· A szegénység felszámolásának, az emberi jogok (politikai, civil, szociális, gazdasági és kulturális téren) és a fenntartható fejlődés biztosításának az EU fejlesztési politikájának kulcsfontosságú céljává emelése. Az európai fejlesztési együttműködést az emberi jogok alapelvének kell meghatároznia.
· Egy interparlamentáris felmérés végzése, melyet EU parlamenti és nemzeti parlamenti képviselők bevonásával az Európai Közösség és az EU tagállamok szerepét vizsgálnák az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Célok (MDGS) nevű alap támogatásában. A vizsgálatnak hangsúlyt kell fektetnie a ’Barcelonai Kötelezettségek’ megvalósulására mind a segély minőségét, mind mennyiségét illetően, a segélyezés függetlenségét, a koordinációt, a nemzeti tagállam és az Európai Közösség segélye közötti kapcsolatot és koherenciát, és egy a teljes EU-ra vonatkozó MDGS stratégiát. Az Európai Parlament képviselőinek támogatniuk kellene egy olyan tervezetet, melynek célja az lenne, hogy a tagállamok elérjék, hogy a bruttó nemzeti össztermék 0,7 százalékát segélyezési programokra fordítsák, valamint elő kellene segíteniük a legszegényebb országok adósságának teljes elengedését (a segélytámogatásokat kiegészítendő, de azokat nem helyettesítendő adósságcsökkentő intézkedésekkel).[2]
· Az Európa Bizottságának és az EU tagállamoknak felkérése éves beszámoló összeállítására az Európai Unió és az Európa Bizottság hozzájárulásáról a Milenniumi Fejlesztési Cél (MDG) támogatását illetően.
· Az EU felkérése a „20/20”-as deklaráció megvalósítására, mely 20 százalékban határozza meg a kívülről jövő segély mértékét és 20 százalékban az érintett ország kormányának a szociális szolgáltatásokra fordított kötelezettségét.[3] Szükségesnek találjuk egy 35 százalékos kiutalási alap megteremtését az EU segélyezési költségvetésén belül, mely a DAC 1-es országok szociális infrastruktúrájának fejlesztését célozná meg földrajzi adottságaik figyelembe vételével.
· Európai juttatások növelése, melyek a szegénység visszaszorítását, az emberi jogok ügyét és a fenntartható fejlődést hivatottak támogatni a következő Financial Perspectives ülésen valamint az éves EU költségvetési ülésen. Kívánatos, hogy ezen ülések eredményei határozottan elkülönüljenek a az Official Development Assistance fejlesztési segélyezésétől és az Official Aid nevű segélytől, mely a fejlődő országokat célozza meg, valamint a kül- és biztonságpolitikai kiadásoktól.
· 2007-re megcélozzuk a legkevésbé fejlett és a legkevesebb bevétellel rendelkező országokat számára minimum 70 százalékos segélyt juttatunk az össz- európai segédalapból. Ez a Gazdasági Együttműködési Szervezet segélyezési rátájának felel meg. A közepes mértékű bevétellel rendelkező országokkal (beleértve az Európai Unióval határos, szintén közepes bevétellel rendelkező országokat is) való együttműködés fő célja a demokratikus intézményrendszer fejlesztése a szegénység visszaszorításának közvetett segítése, valamint gazdaságpolitikai reformok támogatása.
· Biztosítani kívánjuk, hogy azok az indítványok, melyek a Cotonou Egyezménybe tarozó afrikai, karibi- és csendes óceáni szigeti országok az Európai Fejlesztési Alap (EDF) nekik szánt segélyeit az egyes kormányok általános költségvetésébe célozzák beolvasztani, tisztábban körvonalazódjanak és megfeleljenek annak az elképzelésnek, ahogyan Európa segélyforrásait szétosztásra szánja. Bármilyen jellegű reformnak biztosítania kellene, hogy a Cotonou segélyt nem szívják el más területekre való fejlesztésre illetve nem használják más célra. A Cotonou Egyezmény segélyezési mechanizmusa, partnerségi és elszámoltatási kötelezettséget megkövetelő alapelveit alkalmazni kellene és kívánatos lenne kiterjeszteni az EU minden más fejlődő országgal való együttműködésére
Politikai összefogás
elősegítése:
A kereskedelemi, mezőgazdasági, halászati, kül-és biztonságpolitikai
intézkedéseknek erősíteni hivatottak a fejlesztési irányú kötelezettségeket, nem
pedig gyengíteni
Amit Európa az egyik kezével ad, azt nem volna szabad a másikkal elvennie. A politikai összetartás elve nem lehet az EU elsődleges célja.[4] Az Európai Unió Alapszerződésében az összetartás elve egyértelműen a fejlesztést tarja céljának. Az EU minden kifelé irányuló döntésének összhangban kell állnia az EU fejlesztési kötelezettségeivel.[5] Továbbá, azok a nemrégiben indítványozott kezdeményezések, melyek nagyobb összefogást sürgetnek az EU-n belül a külpolitikai kérdésekben, azt a kockáztatják, hogy a fejlesztési politikát, intézményeket valamint eszközöket háttérbe szorulnak, illetve ezeket más céloknak vetik alá.
Az EU kereskedelmi politikája támogatja a szabad kereskedelmet amennyiben ez megfelel az európai érdekeknek, ahelyett, hogy a fair trade (igazságos kereskedelem) elvét érvényesítené a fejlődő országokkal szemben. Az európai intézményeken belül a döntéshozatali hatalom döntéseiben egyértelműen az EU székhelyű cégeknek kedvez, háttérbe szorítva a fejlesztési alapelveket. A kereskedelmi politikában hozott döntések a nem egyértelműen és tisztán megfogalmazott, a fejlesztési kötelezettségekre vonatkozó 133. cikkely alapján születnek, melyet kereskedelmi és ipari szakemberek fogalmaztak meg, fejlesztési szakemberek bevonása nélkül. Az Európai Parlamentnek van lehetősége arra, hogy olyan kereskedelmi politikát folytasson, amely elősegíti a szegénység visszaszorítását és a fenntartható fejlődést.
· Az Unió kereskedelmi döntéshozatalában meghatározóvá kell tenni a fejlesztési kötelezettség alapelvét. Közös találkozókat kell szervezni, a kereskedelmért, mezőgazdaságért, és fejlesztésért felelős bizottságoknak, hogy elősegítsük együttműködésüket.
· A fair trade (fair kereskedelem) szabályozásának indítványozása, beleértve ösztönző illetve visszafogó intézkedések javaslatát. A szegény országokban a privatizáció erőltetését és a kereskedelem és a befektetési üzletek liberalizációját meg kellene szüntetni, és támogatni kellene a fejlődő országokat abban, hogy az állami tulajdonban lévő javakat fenntartsák és üzemeltetni tudják illetve a gondokkal küszködve szektorokat megerősítsék.
· Tanácskozás az Európai Parlament Fejlesztési Bizottságával és részvétel közös parlamenti találkozókon, melyeken a közös Európa fejlődő országokat és régiókat érintő kereskedelmi egyezményei kerülnek napirendre. Nagyobb mértékben ki kellene terjeszteni a nemzetközi fórumokon az EU pozíciók parlamentáris működésének felülvizsgálatát, különösen a World Trade Organisation (Világkereskedelmi Szervezet) és a Bretton Woods intézményei esetében.
· Egy az EU-t ellenőrző szervezeti elszámoltatási rendszer felállítása, mely felülvizsgálná, és teljes körű nyomozást folytatna az Európai Unió cégeinél, melyek megszegték az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) nemzetközi vállalkozásokra vonatkozó alapelveit és mely szervezet érvényt szerezne ezen alapelvek kötelező érvényű.
Az EU közös mezőgazdasági és halgazdálkodási politikája megreformálásra szorul, és összhangba kellene hozni az EU fenntartható vidékfejlesztési és fenntartható halgazdálkodási irányelveivel, melyek Európára illetve a fejlődő világra vonatkoznak.[6] Az EU export támogatási politikája mostanáig nagy teret engedett annak a nem fair és nagy anyagi ráfordítást igénylő gyakorlatnak, mellyel a mesterségesen leszorított árú európai cikkeket külföldön értékesítették. Ennek eredménye az lett, hogy a fejlődő országokban gyakran egész közösségek gazdasága tönkrement és a fenntartható fejlődés a mezőgazdasági gyakorlatban életképtelenné vált. Ez a helyzet akadályozza az EU fejlesztési kooperációját és veszélybe sodorja a progresszív reformok megvalósítását a többoldalú kereskedelmi tárgyalásokon. Az Európai Parlamentnek támogatnia kellene az EU mezőgazdasági export szubvenciós politikájának megreformálását.
· Egy közös fejlesztési-, kereskedelmi – és mezőgazdasági bizottság felállítása, mely az EU közös nemzetközi mezőgazdasági politikájának a fejlesztésre tett hatását vizsgálná. A vizsgálatot közösen kellene megszervezni az EU és a partner fejlődő országok parlamenti közgyűlésinek bevonásával.
· Az EU mezőgazdasági politikájának megreformálása azzal a céllal, hogy az iparosított mezőgazdasági termelést valamint a túltermelést megállítsák, ami a fejlődő országokban a mesterségesen alacsony árú export termékekért felelős. Egy új közös mezőgazdasági politika (CAP) kidolgozására van szükség, ami biztosítaná a fenntartható fejlődést a mezőgazdaságban és vidékfejlesztésben, és egyértelműen felszámolja az export termékeknek termelési áron alul történő kínálását.
Az együttműködésnek kulcsfogalommá kell válnia az Európai Unió külpolitikájában.[7] A 2001 szeptember 11-i eseményeknek a globális biztonságpolitikára tett hatásának eredményeként szigorú biztonsági szempontok érvényesültek az Európai Közösség alkotmányában segélyezési kérdéseiben, valamint az EU biztonságpolitikai doktrínájában. A fejlesztési intézményeket, politikát és eszközöket nem szabad elhanyagolni illetve más céloknak alávetni az új Európában, az együttműködés nem válhat politikai kérdéssé.
A közös kül- és biztonságpolitikának valamint az európai biztonsági- és védelmi politikának az együttműködésről, az átfogó szemléletről kell tanúságot tennie és egy globális európai biztonsági stratégiát kell tükröznie, melynek alapelve az emberi jogok és a demokrácia.
Nagyobb mértékben kellene a politikai figyelmet és forrásokat a fejlődő országokban zajló „elfeledett krízisek” megoldására összpontosítani. Az EU biztonsági doktrínája fontos koncepcionális keretet nyújt, azonban a krízishelyzetek kezelésével kapcsolatban a katonai szempontokra összpontosít, a krízis megelőzése helyett, a mely az okokat szűntetné meg. Nem szabad még egy ruandai vagy srebrenicai vérengzésnek történnie, Európának globális felelősségéhez mérten kell cselekednie.
· A fejlesztési kooperáció illetve humanitárius segélyezés integrációjának megőrzése, azoknak az EU külkapcsolati politikájának illetve a közös kül- és biztonságpolitikájának való alárendelése helyett, összhangban az EU alkotmányának tervezetét és az EU biztonsági doktrínáját tárgyaló testületek munkájával és az azokat megvalósító intézkedésekkel, valamint a több évre szóló költségvetési reformmal (Financial Perspectives 2007- 2013).[8]
· A közös kül- és biztonságpolitika, valamint az európai biztonság- és védelmi politikában a demokráciára jellemző felelősségi és elszámoltathatóság nagyobb mértékű érvényesítése, európai és nemzetközi parlamentáris vizsgálóbizottságok bevonásával.
· Az európai katonai potenciál bármilyen mértékű növelésének pénzügyi és egyéb vonatkozásainak nagyobb hatékonyságú tervezése, a feladatok specifikus megosztása a tagállamok között, a petersbergi tárgyalásokon leszögezett új globális célok középpontba állítása, beleértve a béke fenntartásának és megőrzésének feladatát.
· Az Európai Közösség Humanitárius Segélyezési Irodájának (ECHO) az EU politikájában és intézményrendszerében való függetlenségének, semlegességének és pártatlanságának erősítése és elősegítése.
· Az EU-nak a fegyverkereskedelemre vonatkozó törvényének valamint annak betartásának felülvizsgálata, ezen kívül egy nemzetközi fegyverkereskedelmi egyezség elfogadtatása, mely megakadályozná a fegyverek exportját olyan térségekbe, ahol azok az emberi jogok sorozatos megsértésének erőszakos eszközeivé válnának
A demokratikus jogok és kötelezettségek biztosítása: erős politikai befolyás a fejlesztés érdekében az EU intézményiben
Az EU külkapcsolatainak és fejlesztési kooperációjának reformja e két terület demokratizálódásán múlik. Az EU cégeinek és egyéb haszonélvezőinek elszámoltathatóságának az EU egyik központi feladatává kell válnia, beleértve az EU-nak a fejlődő országokkal való kapcsolatát. Mindez szervezeti, intézményi és költségvetési reformokkal valósítható meg, melyek lehetővé tennék a döntés hozatali kérdésekben az áttekinthetőséget és a többoldalú részvételt, a civilek számára nagyobb demokratikus teret biztosítanának az aktív részvételre, valamint erősítenék az Európa Parlament szerepét.
Az Uniónak élnie kellene befolyásával, hogy nagyobb politikai súlyhoz és több szavazati joghoz juttassa a fejlődő országok kormányait a multilaterális intézményekben.
A fejlődő országok EU delegáltjai számára biztosítani kellene a politikai jogkört és feltételeket, hogy a helyi közösségeknek EU politikájára vonatkozó döntésein részt tudjanak venni, mely döntések hatással vannak lakhelyükre és közösségükre. A civil társadalom bevonásának sem anyagi, sem humán erőforrással való támogatása egyáltalán nem kielégítő a fejlődő országok oktatását illetően. Az EU intézményi szintjén a fejlesztés politikai szerepét erősíteni és biztosítani kell.
· Biztosítani kell, hogy egy a fejlesztésért felelős képviselő vagy csoport, rendszeres testületi ülések, valamint az Európai Parlament Fejlesztésért, Fejlesztési Együttműködésért és a Humanitárius Segélyezésért Felelős Parlamentáris Bizottsága képviselje, végrehajtsa és ellenőrizze az EU fejlesztési politikáját.
· Biztosítani kell, hogy az új képviselő, aki a fejlesztésért és a humanitárius segélyekért lenne felelős, teljes értékű szavazójoggal és mandátummal rendelkezzen a testület, a parlament illetve egyéb intézményei előtt. A képviselő számára autoritást kellene biztosítani a fejlesztési tervezet kidolgozásának, illetve annak végrehajtásának teljes folyamatában.
· Egy aktív fejlesztési bizottság létrejöttének elősegítése, mely az Európai Parlamenten belül lenne felelős a nemzetközi fejlesztésekért. A biztosság kompetenciája és szerepe tiszteletben tartaná és együttműködne a fejlődő országokra vonatkozó és elfogadott javaslatokkal. A fejlesztési bizottságnak szerepe lenne annak biztosításában, hogy a fejlesztési együttműködési politika minden más bizottság munkáján tükröződjön.[9]
· A civil társadalom és a kormány olyan irányú kezdeményezéseinek támogatása, melyek a legszegényebb nők, férfiak és gyermekek aktív részvételét segítik a helyi és nemzeti döntéshozatali struktúrákban, különösen az alapvető ellátás és jogok biztosítása tekintetében, biztosítása annak, hogy az EU fejlesztési kooperációs asszisztenciája hozzájáruljon a kormány adminisztratív, törvénykezési és politikai struktúrájának és mechanizmusának demokratikus működtetésének elősegítéséhez, hogy a legszegényebbek számára nagyobb politikai beleszólást biztosítson.
(fordítás: BOCS Alapítvány)
[1] A legújabb segélyezési adatok azt mutatják, hogy az Afrikának, a Karibi-szigeteknek és a csendes- óceáni szigetek országainak juttatott teljes segélyezésnek az oktatásra és egészségügyre szánt hányada csupán 6,3 illetve 4,3 százalékát teszik ki. A Cotonou egyezmény (http://eruropa.euint/comm/development/contonou/agreement). Az adatok a legutóbbi 9. Európai Fejlesztési Alaptól származnak.
[2] Lásd CONCORD weblap (www.concordeurope.org) a fejlesztési finanszírozás témája
[3] A Koppenhágai Szociális Fejlesztési Csúcstalálkozó (1995)
[4] A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet hasznos felméréssel szolgál a politikai együttműködés elengedhetetlen eszközeiről: politikai vezetés, stratégiai politikai tervezet, központi áttekintési és koordinációs kapacitás, világos definíciók és jó analízisek, a politikai konfliktusok felderítésének és megoldásának megfelelő működése, a politikai alapelvek és a pénzügyi kezdeményezések egybecsengése, a mechanizmusok figyelemmel kísérése és megfelelő végrehajtói kultúra.
[5] 130 V cikkely (az Amszterdami Szerződés 178-as cikkelye) vázolja a Közösség számára az általános fejlesztés célkitűzéseit (CEC/CEC, 1992:61): „A Közösség fontosnak tekinti a 130. cikkelyben megfogalmazott, a fejlődő országokat érintő célkitűzéseket”.
[6] A 130.cikkely (az Amszterdami Szerződés 178-as cikkelye) az első cikkely, amely a Maastrichti Szerződés fejlesztési kooperációs elképzeléseihez kapcsolódik, vázolja a Közösség számára az általános fejlesztés célkitűzéseit (CEC/CEC, 1992:61): „A Közösség fontosnak tekinti a 130. cikkelyben megfogalmazott, a fejlődő országokat érintő célkitűzéseket”.
[7] A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet hasznos felméréssel szolgál a politikai együttműködés elengedhetetlen eszközeiről: politikai vezetés, stratégiai politikai tervezet, központi áttekintési és koordinációs kapacitás, világos definíciók és jó analízisek, a politikai konfliktusok felderítésének és megoldásának megfelelő működése, a politikai alapelvek és a pénzügyi kezdeményezések egybecsengése, a mechanizmusok figyelemmel kísérése és megfelelő végrehajtói kultúra.
[8] Részletes CONCORD analízis az EU alkotmány tervezetéről lásd: www.CONCORDEUROPE.org
[9] Különös figyelmet kell szentelni a következő témákért felelős Európa Parlamenti Bizottságoknak: Nemzetközi Kereskedelem, Külügyek, Mezőgazdaság, Halászat, Oktatás és Kultúra, Igazságosság és Belügyek, Belső Piac és Fogyasztóvédelem, Környezet, Közegészségügy és Élelmiszerbiztonság, és Nők Jogai és Esélyegyenlőség.