1986. október 23-án az állami lapokban, majd nov. 2-án az éjemberben a Magyar Katolikus Püspöki Kar (MKPK) nevében nyilatkozat jelent meg, amelynek summája: "A katonai szolgálat kötelezettségét nem lehet elutasítani vagy elítélni."

Az AEH államtitkára pár hónapja jelentette ki, hogy ha majd az MKPK az egyház tanításával ellenkezõnek tartja a katonai szolgálatot, akkor a katolikusoknak is engedélyezik a fegyvernélküli szolgálatot. A MKPK nyilatkozata azonban éppen ellenkezõleg, elvitatja a keresztényektõl a nemgyilkolás jogát és megkönnyíti a katonaságmegtagadók és a katona-könyvet elutasító nõk elítélését. Megtagadja a szolidaritást a jelenleg börtönben lévõ kb. másfélszáz lelkiismereti katonaságmegtagadóval, köztük a katolikusokkal is. E nyilatkozat után sokkal kevesebbet ér a "vallásszabadságot garantáló" bíróságok elõtt a hivatkozás a katolikus hitre, és kiválóan védi a nyilatkozat az egyházüldözõket a világegyház közvéleményének erejétõl. A nyilatkozat elsõ gyümölcsének látszik Szalai Imre bírósági elítélése, amely az eddigi joggyakorlatnál kétszer súlyosabb.

Sajnos több évtizedes hagyomány, hogy a MKPK résztvesz az egyház üldözésében. Elõször 1961. március 15-én a sajtóban közzétett és a templomokban felolvasott körlevelében határolta el magát a MKPK az akkor letartóztatott 120 katolikus hitvallótól (akik közt olyan nevek voltak, mint pl. Halász Piusz).

Mindannyian a katolikus népbõl, akik e vallomást sajátunkként mások elé tárjuk, ezzel szeretnénk - szolidaritásunkat kifejezni azon férfiak és nõk (!) iránt, akik a múltban, jelenben és jövõben a súlyos szenvedéseket is vállalva hûségesen követik Jézus ellenségszeretetét;
- kérni a világegyház további szolidaritását számukra;
- kiáltó figyelmeztetésként fölemelni az emberi szellem és lelkiismeret hangját, itt különösen Babits szavait: "A háború bizonnyal nem krisztusi dolog; s Krisztus papja, aki békérõl és testvériségrõl szónokol, s közben megáldja a gyilkos fegyvereket, mindenképp szomorú és tragikus látvány. ... De százszorta demoralizálóbb az a pap, aki nem cselekedeteit, hanem igéit alkalmazza a vad élethez, s Béke és Testvériség helyett a harcot hirdeti, többé-kevésbé tudatosan félreértve a Krisztus szavait: 'Nem békét hanem harcot hozni jöttem e világra' - mintha ezekben nem a Szellem harcáról volna szó. Amaz talán gyenge papja az Istennek, de még mindig az Isten papja. Emez a Sátán papja. Áruló pap, áruló 'írástudó'." (Az írástudók árulása);
- bocsánatot kérni azoktól, akik felé egyházunk Jézus evangéliumának torzítatlan hirdetésével tartozik, és némiképp helyreállítani e téren a katolikus név becsületét;
- felmutatni itt Magyarországon a katolikus világegyház hagyományának agyonhallgatott erõszakmentes vonalát, zsinati és jelenlegi állásfoglalását (amely gyökeresen eltér a MKPK véleményétõl);
- Krisztus püspökéhez méltó tanítást és életet kérni a püspököktõl;
- s legfõképpen képviselni (az MKPK nyilatkozatában meg sem említett) Jézus tanításának és életének ezt a megtagadott vonását: az erõszak nélküli békességteremtést, amely egyértelmûen fontos része az általa hirdetett és elénk élt szeretetnek. (Nem akarjuk ezt itt kiragadott idézetekkel alátámasztani: az Evangéliumok egésze tanúskodik róla.)

E vallomáshoz azáltal csatlakozhat valaki, hogy a szövegét ismertté teszi, gondolatairól tanúságot tesz (a keresztények, a keresõk, az egyházi vezetõk, a törvényhozók, a lelkiismereti döntés elõtt állók vagy döntésük miatt üldözöttek, a világegyház, a magyar nyilvánosság stb. felé - ki-ki a lehetõségei szerint). Azaz akikkel Te ismerteted meg, azoknak a saját magad vallomásaként, a magad szóbeli "aláírásával" add tovább. Nem akarjuk, hogy csupán érdekességként jusson el másokhoz, hanem azt szeretnénk ezzel is inspirálni, hogy a katolikus nép (nem csak ebben a kérdésben, hanem minden téren) ébredjen öntudatra, foglaljon állást, teremtse meg a maga cenzúrázatlan belsõ nyilvánosságát, ne legyen néhány hivatalos vezetõjénél fogva manipulálható!

1986. Karácsonyán, a szegény és szelíd Gyermek ünnepén.
Vallomás az erõszakmentességrõl. Melléklet -,,1986.Karácsony Melléklet: részletesebb kifejtés
1. Ami az Egyház eredeti és évszázadokig õrzött hagyományát illeti: kategórikusan tilosnak mondják a keresztények számára a katonai szolgálatot ill. a fegyverhasználatot például a következõ atyák:
- Origenész (Contra Celsum, V.33.)
- Tertulliánusz (De Idolatria Cp.19.)
- Szent Jusztinosz (Dialógus, 110., I. Apologia 39.)
- Alexandriai Szt. Kelemen (Protrepticus 11.,116., Pedagogus 1. és 12.)
- Szt. Ciprián (Levelek 1,6.)
- Szt. Hyppolitusz (Canones Hyppoliti 13.)
- Tours-i Szt. Márton (a katonai szolgálat alóli felmentését kérõ levelében. Irónikus megtévesztés, hogy õt csak katonaként ábrázolják, hiszen apja szinte gyermekként soroztatta be, hogy a keresztényektõl távol tartsa...)
- Assisi Szt. Ferenc, egész életfelfogásában és tanításában, olyannyira, hogy még családos követõinek is megtiltotta a fegyverviselést.
2. A katonáskodás általános rákényszerítése az emberekre (a kötelezõ katonai "szolgálat" létrejötte) fölébresztette az addigra már szent uralkodókhoz, szent háborúkhoz, katona-szerzetesekhez, inkvizícióhoz stb. hozzászokott kereszténységet is. Például:
- XIII. Leo pápa elítélte az általános hadkötelezettséget.
- XV. Benedek pápa 1917. június 28-án nyilvánosan kijelentette, hogy "a bajok legfõbb forrása a kötelezõ katonai szolgálat." Hangsúlyozta megszüntetésének fontosságát, elítélte a katonai szolgálat kötelezõ jellegét.
3. Korunkban az erõszak abszurddá vált: már nem lesz gyõztes egy harmadik világháborúban. Az "igazságos háború" feltételei is egyszersmindenkorra megszûntek: ma már ez az elmélet is a teljes erõszakmentesség gyakorlati következtetésére vezeti el híveit (vö. "A katolikusok és a katonaság-megtagadás", New York-i érsekség). Az egyházi vezetés eljutott az erõszak teljes elvi elítéléséig. A sok példa közül kettõ:
- "Az egyház nem ismerheti el az erõszakot... éjra hangsúlyozzuk: az erõszak sem nem keresztényi, sem nem evangéliumi!" (Ev.nunt.37.)
- "Az erõszak lerombolja az igazság munkáját... Ne kövessetek egyetlen vezetõt sem, aki az erõszakos halál útján vezet benneteket. Szeressétek az életet, tiszteljétek az életet; a magatokét és a másokét. Álljatok az élet szolgálatába, ne a halál szolgálatába. Az erõszak az igazság ellensége. Csak a béke vezethet a valódi igazság útjára... (II.János-Pál pápa, 1979. szept. 29.)
4. Az MKPK nyilatkozata félrevezetõen hivatkozik a II.Vatikáni Zsinatra. Ugyanis a zsinati szövegben szerepelnek a következõ részek is:
- "... Nem tagadhatjuk meg elismerésünket azoktól, akik még a jogos önvédelem esetében is lemondanak az erõszakról, és csupán a békés védekezésre szorítkoznak, vagy a gyengék rendelkezésére bocsájtják magukat..." Izaiástól idéznek ehhez: "...Õk meg ekevassá kovácsolják kardjaikat, és lándzsájukat szõlõmetszõ késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést."
- "A vak engedelmesség nem mentheti a végrehajtókat. Ilyen bûncselekmény-számba megy mindenekelõtt az, hogy kiirtanak egész népeket, nemzeteket vagy nemzeti kisebbségeket, mindegy, hogy milyen meggondolásból vagy milyen módszerrel. Kérlelhetetlen szigorral kell elítélni ezeket a borzalmas bûntetteket. Ugyanakkor a legnagyobb dicséretet érdemli azok bátorsága, akik nem félnek nyíltan ellenállni az ilyen parancsok kibocsátóinak." GS 79.
- "Újból ki kell jelenteni, hogy a fegyverkezési verseny az emberiség legsúlyosabb csapása, és tûrhetetlenül sérti a szegényeket. Nagyon kell tartani attól, hogy amennyiben tovább tart, egy napon majd megszüli mindazokat a végzetes bajokat, amelyeknek eszközeit nagyban gyártja." GS 81.
Bár egy mondatot idéz az MKPK a Zsinatnak a katonaság-megtagadók melletti kiállásából, azt a saját következtetésében nem veszi figyelembe, olyannyira, hogy a következtetést már elõbb ki is mondja. A zsinati szövegbõl egyértelmû, hogy az erõszakot alkalmazó önvédelem nem eszmény, hanem engedmény a valóságnak. ("A zsinat látja, hogy milyen mélyponton van az emberiség...") Az igazi eszmény: az erõszakot nem alkalmazó békességteremtés. (A GS 77-ben a Zsinat Mt 5,9-et idézi : "...az evangélium... boldognak mondja a békén munkálkodókat, "mert Isten fiainak nevezik majd õket". Az MKPK-nak nem így kellene inkább neveznie a katonaság-megtagadókat?!).
5. A zsinat - sok más témához hasonlóan - az erõszakmentesség kérdésében is csak elsõ lépése volt annak, hogy az alulról érõ gyakorlattal az egyházi vezetés hivatalosan foglalkozni kezdett. Azóta sok konkrétabb és messzebb menõ megnyilatkozás született világegyházi szinten (Szinódus) ill. püspöki karok, szerzetesrendek és nemzeti zsinatok által. Ezek közül néhány szemelvény, amelyek valóban hitelesen a zsinat szellemében, annak alkalmazásaként szólnak:
- "A népek közötti konfliktusokat sohasem szabad háborúval megoldani. Ehelyett az emberibb utakat és megoldásokat kell keresni. Az erõszakmentesség stratégiáját is sürgetni kell, és szükséges, hogy minden állam ismerje el és rendezze a hadiszolgálat lelkiismereti okokból történõ elutasítását." (Szinódus 1971: Igazságosság a világban)
- "Szt. Ferencnek ... meggyõzõdése volt, hogy egyedül a szeretet tudja védelmezni a teremtett létet. Számtalanszor lépett föl a béke gyakorlata érdekében. Fölszólította laikus testvéreit is, hogy semmilyen körülmények között se viseljenek fegyvert... A Rendi Tanács ezért valamennyi testvért felszólítja, hogy támogassa az erõszakmentes békekezdeményezéseket, segítse a katonai szolgálat megtagadóit, mindenek elõtt azokat, akik atomfegyverek ellen tiltakoznak, álljon azok oldalán, akiket az igazságért és békéért való fáradozásaik miatt börtönöztek be." (A Nemzetközi Ferences Rendi Tanács: Az evangélium kihívása, Bahis, 1983., 37-38.pont)
- "Mindenkinek joga van arra, hogy saját lelkiismerete legyen, és joga van ahhoz, hogy ne kényszerítsék lelkiismeretével ellentétes tettekre. A katolikusok kötelesek a védelmi kérdésekben csakúgy, mint minden más területen is, lelkiismeretüknek megfelelõen cselekedni... Kötelesek megtagadni a részvételt, ha arra a meggyõzõdésre jutnak, hogy az igazságos háború feltételei nem érvényesülnek..." (Az �rországi Római Katolikus Püspöki Konferencia, 1983.július.)
- "Az egyház dicséri azokat, akik jogaik védelme esetén is lemondanak az erõszakról, és szükségesnek tartja, hogy a törvények ismerjék el a lelkiismereti okból történõ fegyverhasználat elutasításának jogát. Nem szabad utópisztikusnak és irreálisnak nevezni olyan módszerek kifejlesztését, amelyek erõszak nélkül segítenek védekezni az igazságtalansággal szemben. Az ilyen törekvések felelnek meg az evangélium szellemének. Szükségesnek tartjuk a további ezirányú tanulmányokat és kutatásokat..." (A Holland Püspöki Konferencia)
- "A Szinódus megengedi, hogy az ember éljen személyes méltóságával úgy, hogy megtagadja a katonai szolgálatot és kérje a svájci illetékes hatóságoktól, hogy fogadják el és törvényesen rendezzék a civil szolgálatot, megkülönböztetés nélkül mindenki számára, lehetõvé téve, hogy a meglévõ kötelezõ szolgálatok közül lehetõségük szerint választhassanak ill. újabbat hozzanak létre férfiak és nõk számára a meglévõ államrend lehetõségeihez képest. Ezenfelül a Szinódus úgy véli, hogy megkülönböztetett bánásmódban részesüljenek a különféle vitatott politikai, etikai és vallási indítékok, mert mindezek az igazi öntudat, lelkiismeret megnyilvánulásait jelenthetik. (A Svájci Katolikus Szinódus 460/2)
- "A konferencia már nagyon sokszor hangoztatta a civil szolgálat megoldásának problémáját, hivatkozva a svájci katolikusok 72. Szinódusának és tanítói hivatalának nyilatkozatára. E szinódus határozott erõfeszítéseket tett egy kiegészítõ, civil szolgálat életbeléptetésének érdekében. Valóban, a jelenlegi jogelmélet nem kielégítõ a katonai szolgálat megtagadása ügyében. Minden olyan katolikus állampolgár esetében újra felvetõdik ez a probléma, aki lelkiismereti döntést hoz, vagyis elfogadja vagy visszautasítja a civil szolgálat lehetõségét. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy kötelezve van országát fegyverrel megvédeni, ha viszont lemond minden erõszakosságról - amely keresztényi cselekedet - ekkor szükségszerûen lelkiismeretének irányítása alatt áll. Ha az erõszakmentesség útját csak kevesen választják, akkor egyértelmû, hogy erkölcsi döntésüket elfogadni, ill. támogatni kell. Minthogy a jelenlegi jogszabályozás és a gyakorlat nem veszi figyelembe ezt a követelést, a püspököknek kell elkötelezõdniük arra a feladatra, hogy találjanak egyfajta megoldást erre a problémára, amely megfelelõ és kielégítõ országunknak is." (Az 1983. nov. 30-i 182. Svájci Püspökkari Konferenciáról kiadott hivatalos nyilatkozat)
- "A béke megteremtését és biztosítását szolgálják azok, akik felelõs elhatározásból tagadják meg a katonai szolgálatot, és készek ehelyett békés célú polgári szolgálatra. Ezért tiszteletet és megértõ támogatást érdemelnek. Nem ritkán a polgári szolgálatot teljesítõktõl és a katonai szolgálat megtagadóitól indulnak ki teremtõ kezdeményezések a békét megvalósító magatartásmódokra. Méltán tartanak igényt tiszteletre és szolidaritásra. Szolgálatot teljesítenek fogyatékos, hátrányos helyzetû emberek és a társadalom peremére szorult csoportok között. A Szinódus síkraszáll azért, hogy jobban karolja föl az Egyház az ilyen kezdeményezéseket, hogy így a társadalom számára is még hasznosabbá váljanak... A Szinódus javasolja, hogy elegendõ számú polgári szolgálatos munkahelyet hozzanak létre. A polgári szolgálat módja gyakran célt téveszt és ténylegesen nem kielégítõ. A Szinódus ezért felszólítja a politikusokat: gondoskodjanak arról, hogy a lelkiismeret kivizsgálásának módja a jelenlegi forma helyett jobb legyen, a személyi méltósághoz illõbb utat találjanak arra, hogy valakirõl megállapítsák: a fegyveres szolgálatot a NSZK Alkotmánya 4.cikkely 3.bek. alapján, lelkiismereti okból kívánja megtagadni. A Szinódus óv attól, hogy a békeszolgálat ilyen indítékainak hitelét bárki is rontsa. Ezenkívül a Szinódus síkraszáll azért, hogy valamennyi országban "a törvények megértõen intézkedjenek azok felõl, akik lelkiismereti okból nem fognak fegyvert, de készek més formában szolgálni az emberek közösségét." (GS 79.) A szinódus kéri a helyi egyházakat, hogy lépjenek föl saját országukban ezért a célért, az adott lehetõségek között." (Az NSZK Püspöki Kara. A Szinódusi Határozat szövegét 1975. nov. 18-23-án fogadták el véglegesként, 248 igen, 4 nem, 3 tartózkodás szavazattal.)
- "Jézus tanításának és élete példájának hatására a keresztények némelyike az egyház legelsõ napjai óta erõszakmentes életre kötelezte el magát. Egyesek úgy értelmezik Jézus Krisztus evangéliumát, hogy az az ölés valamennyi formáját tiltja... A korai keresztények katonai szolgálattal szembeni ellenállásának erõs indítéka volt, hogy a szolgálat a hadseregben a harc és az ölés elõkészítéséhez tartozott... A keresztény erõszakmentesség mindig újra visszhangra talált, néha erõsebben, néha gyengébben... A keresztény erõszakmentesség nem passzív az igazságtalansággal szemben és mások jogainak védelmében. Sokkal inkább példát mutat, hogy mit jelent az igazságtalanságnak erõszakmentes módszerekkel ellenállni... Az elmúlt századok számos keresztény tanúságtételét figyelemre méltóan erõsítette meg a II. Vatikáni Zsinat. A "Human Life in Our Day" (Emberi élet napjainkban) címû körlevelünkben 1968-ban mi is sürgettük az egyéni katonai szolgálatot megtagadók törvényes elismerését. Mint katolikus püspököknek, kötelességünk, hogy hangsúlyozzuk saját hitközségeinkben és az egész emberi társadalomban, hogy mennyire fontos az a támogatás, amit a II. Vatikáni Zsinat nyújtott az egyes emberek pacifizmushoz való jogának... Minden arra kényszerít bennünket, hogy a háború kérdését egészen új, belsõ szemlélettel vizsgáljuk." (Az USA Katolikus Püspökkari Konferenciája)

Végezetül két részlet egy szocialista ország, az NDK Katolikus Püspöki Karának nyilatkozataiból:
- "Az egyháznak fel kell készülnie arra, hogy a mûködését korlátozó adminisztratív intézkedések ideje nem járt le... Az egyház nem engedheti meg, hogy feladatát és létjogosultságát valamilyen Istenen kívüli erõ határozza meg, legyen az akár állam, akár az államot vezetõ párt. Önállóságát védõ, hajlíthatatlan magatartását az egyháznak szocialista viszonyok köuzött sem szabad feladnia. Nem szabad azt a benyomást keltenie, hogy akár a párt, akár az állam szolgálatában áll. ... az egyház és képviselõi az állami hatóságokkal korrekt, tárgyilagos viszonyra törekedjenek. ... vállalnia kell az emberek szükségeit és gondjait, ezért joga és kötelessége nyilvánosan állast foglalni a jelen fontos kérdéseivel kapcsolatban. ... Keresztény nem mûködhet együtt olyan állásokban és tevékenységekben, ahol... olyan álláspontot kell képviselnie, amely szemben áll a hittel és lelkiismerettel, ahol olyan tevékenységet kell folytatnia, amely a felebaráti szeretettel szemben áll és mások gyülöletéhez vezet. - Nekünk, püspököknek és papoknak, feladatunk, hogy megvédjük a lelkiismeretük illetve vallási meggyõzõdésük miatt szorongatott helyzetbe került keresztényeket. A keresztények itt akarnak élni és dolgozni, de nem akarják alávetni magukat egy felülrõl diktált világnézetnek, amely a szocializmus örve alatt bekebelezi õket. Mint keresztények, természetesen nem várjuk azt, hogy az állam alapköveit keresztény elemekbõl építsék fel, de azt igenis elvárjuk, hogy ebben az államban a többi polgárral egyenrangú feleknek tiszteljenek és elismerjenek minket..." (1986.november)
- "Megértjük sokak lelkiismereti problémáját, különösen a fiatalemberekét, akik egy állam jogos védelemigénye és a katonai túlsúlyra épülõ békevédelem kilátástalanságát belátva lelkileg ide-oda hányódnak... A Szentírás kijelentései és az egyházban müködõ Isten Lelke vezet mindenkit, hogy megalkossuk a magunk ítéletét. Ehhez akar az egyház, - és ez kötelessége is - itt nálunk is segítséget adni, miközben maga is tanulja, hogy hogyan ismerheti meg mélyebben Isten akaratát... Üdvözöljük, hogy a fegyveres szolgálat kérdésében a szabad lelkiismeret jogát az NDK állami törvényhozása is kifejezetten elismeri... Aki él ezzel a törvényes lehetõséggel, már választott vagy tervezett a hivatása számára. Szeretnénk kifejezni tiszteletünket azok iránt, akik vallási okokból a fegyveres katonai szolgálatot megtagadják. Természetesen méltányoljuk azok meggyõzõdését, akik abban a reményben töltik fegyveres szolgálatukat, hogy a világbéke ügyét szolgálják..." (Az NDK katolikus püspökeinek közös pásztorlevele az 1983. évi Béke Világnapjára.)
6. Egy levéllel és egy újságíróknak adott nyilatkozattal emlékeztetünk arra, hogy a megelõzõ években sok hazai és világegyházi erõfeszítés irányult arra, hogy a MKPK is adja fel rosszalló magatartását, és hogy hangzottak is el ígéretek.

"Magyar Püspöki Kar Konferenciája, Lékai László Bíboros ér!
...az NSZK-ban éppen az egyházak szerezhettek tekintélyt - a világegyház tanítására, különösen a II.Vatikáni Zsinat nyilatkozatára (GS 79) támaszkodva - a katonai szolgálat megtagadása jogának. Ennek alapján alakult meg és lett elismertté a mi munkaközösségünk, mint szervezetek, intézmények és neves személyiségek egyházi testülete, amely a katonai szolgálat és a civil szolgálat kérdéseivel foglalkozik.
Kérjük Önt, hogy az Ön államában képviselje ugyanígy ezt az össz-egyházi, II.Vatikáni zsinati állásfoglalást, és támogassa azokat a katolikusokat, akik a katonai szolgálatot meg akarják tagadni, hogy ne lehessen velük szemben azzal fellépni, hogy nem hivatkozhatnak a (katolikus) egyház tanítására."
Dr.Ansgar Koschel elnök, Köln, K.A.K. munkaközösség, 1984.aug.28.
- "Cserháti József püspök, a püspöki kar titkára, ujságírók elõtt kijelentette, hogy Magyarországon is pozitív irányban intézõdik el a katonai szolgálatot megtagadó katolikusok ügye. Az az állítás, hogy a szolgálatot megtagadók nem csak az állami hatóságok részérõl lesznek megbüntetve, hanem egyházi részrõl is, nem felel meg a valóságnak." (ÉLETÜNK, NSZK-beli katolikus, magyar nyelvû havilap, 1985. január.)
Mindebbõl csak annyi maradt (ahogy egyik püspökünk mondta elítélõ Nyilatkozatuk után): "Vigasztaljon, hogy nem kell meggyónni a katonai szolgálat megtagadását."
7. A MKPK Nyilatkozat szerint a magyar haderõ csak a jogos önvédelmet szolgálja. Érdemes felidézni, hogyan igazolta egy akkori magyar püspök a katonáknak kiadott imakönyvben a magyar hadsereg Don-kanyarig menõ "honvédõ" háborúját, hogy lássuk: mennyit ér a püspököknek a saját államuk háborúira vonatkozó igazolása!
"Kedves Honvéd hívem! Tábori Püspökatyád szól hozzád. Három igazságot, mint három ragyogó csillagot tûzök föl lelked égboltozatára!

Az elsõ: ennek a világháborúnak az a célja, hogy ezeréves szentföldünket, véren szerzett és folytonos harcokkal fönntartott édes Hazánkat megvédjük, vele együtt egész Európát megoltalmazzuk, Szentséges vallásunkat és Egyházunkat megmentsük a vörös veszedelemtõl - attól a gonosz, alattomos, kegyetlen és irgalmatlan vörös hatalomtól, amely itt Európában mindent, de legelsõsorban édes Hazánkat akarja elpusztítani és rabigába hajtani!

A második igazság: az, hogy ebben a Szent-háborúban a mi gyõzelmünket és a vörös hatalom megsemmisítését akarja, kívánja és szolgálja minden igaz magyar, minden igaz európai ember, minden hívõ lélek az egész világon - sõt a nemzetek megdicsõült fiai, köztük a Magyar Szentek serege, Nagyasszonyunk, Szûz Mária és maga az egy igaz élõ Isten is.
...hívõ lelked teljes erejével érezd át és kiáltsd:
...véremmel is megvédem Szent Nevedet a gonoszok ellen ... Jézus Krisztusom, mint pogányverõ õseimet, engem is segíts és oltalmazz a küzdelemben! ... Istenért, Hazáért, az emberiség megmentéséért!
Budapest, 1942. június hó 20-án Dr.Hász István tábori püspök"
(Seregek Ura, a katolikus honvédek ima-, énekes- és oktatókönyve, 7.old. Második kiadás, Budapest, 1942. A Római Katolikus Tábori Püspökség kiadása, 268 szám. Nihil obstat. 1942.jun.23. Julius Kertész censor. Imprimatur. 1942.jun.23. Stephanus, Ordinarius Castrensis.)
Hová jutottunk Jézus szavaitól? Az a szent, amit folytonos harcokkal tartunk fönn? Vallásunkat és egyházunkat fegyverrel kell oltalmazni? A másik hatalom maga a sátán, a fölöttünk uralkodó hatalom meg szent? ... Emberek megölését akarja és szolgálja a szentek serege, akik jó része éppen a szelídség vértanúja? Szûz Mária segít a gyilkolásban? Isten akarja és szolgálja, hogy egyik gyermeke lemészárolja a másikat? �gy kell védeni Krisztus szent nevét? A pogányverõk az igazi õseink, vagy a pogányoktól jövõ kínt és halált áldással viszonzó vértanúk?

Vallomás az erõszakmentességrõl. Melléklet. - ,,1986.Karácsony

Mit érnek az olyan nyilatkozatok, amelyeket pirulva kell kimagyarázni, s késõbb szégyenkezve el kell hallgatni?! Az erõszakmentesség elleni fõ "katolikus" érvként szokták felhozni, hogy a pápa ma is kinevez tábori püspököket. Ha ezeket nem missziósoknak tekintjük, akik az erõszak embereit megtéríteni küldetnek, akkor a szembenálló seregek ugyanazon egyház Istenének áldásával csapnak össze, a tábori püspökök pedig ugyanazon egyház (szeretetközösség!) tagjait uszítják egymás ellen.
Sem keleti, sem nyugati, sem felkelõ, sem leverõ, sem bármiféle egyéb erõszakpolitika nem várhat igaz keresztényektõl lelkiismereti és tanítási hozzájárulást. Jézus az Atya nevében a legjobb szándékú erõszakra is kimondta a tiltást: "Ne tegyétek, mert a konkollyal együtt kitépitek a tiszta búzát is!" (Mt 13,29kk) S nincs-e teljesen igaza Istennek?! Ki meri a történelem bármelyik erõszakos akciójáról azt állítani, hogy az nem bántott ártatlanokat is?! Úgy látszik, Jézus nem vallotta a "kisebb rossz" elvét.
8. Szenes Sándor: Befejezetlen múlt c. könyvéhez írt elõszavában Nyíri Tamás "naivan" kérdezi: "Mi volt a történelmi egyházak erkölcsi csõdjének az oka, mivel magyarázható, hogy ... néhányak hõsiessége ellenére az egyház, mint testület és szervezet, nem fordult szembe kellõ idõben a modern, tömeggyilkos antiszemitizmussal?" A magyarázat világos a könyvbõl: az egyházaknak akkor is Irgalom nélküli, irgalmatlan vezetõi voltak... Miért hiányzik a nyilatkozatból a Zsinatra oly jellemzõ drámai hangú kiállás "a fegyverkezési verseny által tûrhetetlenül sértett szegények" mellett, a lelkiismereti szabadság miatt üldözöttek mellett...?!
A "Seregek Ura" imakönyv így ír a szökésrõl:
"Végtelenül elszomorító és sajnálatraméltó az a körülmény, hogy a hadsereg kötelékében még mindig találhatók olyan egyének, kik hûtlenül, esküszegõen, önként elhagyják azt a zászlót, amelyre felesküdtek. Megfeledkeznek a Haza iránti nagy kötelességeikrõl, azt hiszik, hogy így büntetlenül boldogan élhetnek. A mardosó lelkiismeret azonban nem ad nyugtot, bármerre mész, nyugalmat sehol sem találsz. Helyzeted minden pillanatban szörnyûbb és szörnyûbb lesz, - üldözõidet mindig ott fogod látni magad körül.
Testvérem, ne engedd magad senkitõl félrevezettetni... Ne feledd azt, hogy ha itt a földön az igazságszolgáltatás sújtó keze nem érintene, az igazságos Istentõl, az örök bírótól méltó büntetésed elnyered!"
"Félrevezetettek!" - ez volt Lékai bíboros minõsítése is a katonaság-megtagadókról. (Beszéd az esztergomi bazilika szentelési évfordulóján.) Ma nem kell a magyar püspököknek aggódniuk, hogy ezek netán elkerülik "az igazságszolgáltatás sújtó kezét". Csak egyvalami hibádzik: a lelkiismereti katonaság-megtagadókat nem mardossa a lelkiismeretük.
A IV. Lateráni zsinat szigorú általános alapelvként szögezte le, hogy lelkiismeretünk szavát föltétlenül követnünk kell. Ha nem így teszünk, bûnt követünk el. Aquinoi Szt. Tamás ugyanezt nyomatékozta, kiemelve, hogy minden esetben így kell tenni, mert "a lelkiismeret közvetíti az isteni parancsot."
9. Az emberi Szellem és lelkiismeret hangjai közül Babits kiemelt szavai mellé még egy, hazánkban különösen ismert és tisztelt tudóst idézünk, a Nobel-díjas Szentgyörgyi Albertet:
" Gyermekek
Uram!
Szétválasztottad a nemeket, hogy az örök keresésben
lelkünk legmélyebb húrjai összecsengjenek.
Az összecsendülésbõl gyermekek születnek,
kedves, hófehér értelemmel kifeslõ gyermekek.
De elõítéleteim, félelmeim és gyûlöletem borítják el
ezt a tiszta elmét.
Bombavetõim az élet sötét árnyait, szép szándékaink
hiábavalóságát példázzák.
És ha felnõ, nemes tettekre készen,
szervezett mészárlásra taníttatom,
legszebb éveit erkölcsi iszapba fojtva.
Uram, mentsd meg gyermekeinket.
Mentsd meg értelmüket,
hogy romlottságunk ne rontsa meg õket.
..."
(Válogatott tanulmányok, Gondolat 1983, 256.old.)
"Bertrand Russell találóan jegyezte meg, hogy nemzeti hõseink szobrainak talapzata annál magasabb, mennél több embert öltek meg." (Uo. 255.o.)
"A hadseregek és a fegyverek a halál szolgálatában állnak. A hadseregek, akár védekezésre, akár támadásra használják fel õket, a szervezett mészárlás eszközei. Minden szerkezetük a halál eszköze. A militarizmus halálközpontú, és a militarizmus által uralt társadalom maga is egy halálközpontú társadalom. ... Az élet fölemelésére törekvõ tudományos vívmányokat a katonák az élet elpusztításának eszközeivé változtatták..." (258.o)
"Az egyéni gyilkosságot szigorúan büntetik. A "politikai" vagy "háborús" gyilkosság viszont dicsõségszámba megy. Két feltétele van annak, hogy egy gyilkosságot politikai vagy háborús gyilkosságnak minõsítsenek. Az egyik az, hogy bizonyos jelszavak vagy elméletek szentesítsék. A másik, hogy nem egy embert ölnek meg, hanem százakat, ezreket, milliókat, vagy akár az egész emberiséget. Minél nagyobb a meggyilkoltak száma, annál inkább politikai vagy háborús a gyilkosság. Az új korszakban gyilkosságnak kell neveznünk minden embertársunk megölését - színre, vallásra, állampolgárságra vagy katonai egyenruhára való tekintet nélkül, akármilyen jelszó, hazugság vagy elmélet kíséretében történjék is, függetlenül a meggyilkolt emberek számától. Az emberiség akkor találja meg békéjét és biztonságát, ha eléri az erkölcsi és etikai fejlõdésnek azt a színvonalát, hogy mindenfajta gyilkolószerszámtól visszaborzad, és megbélyegzésszámba megy felölteni a tömegpusztítás uniformisát."
"Az elsõ világháború egyenruhában talált. Több évszázados hagyomány ... arra tanított, hogy ha hadba hívnak, semmit se kérdezzünk... de mindinkább undorított a katonai szolgálat erkölcsi gyalázata... Ezért átlõttem a karcsontomat... Katonai szolgálatomat a hadsereg egyik bakteriológiai laboratóriumában folytattam tovább. Itt újra bajba keveredtem, mert tiltakoztam az olasz hadifoglyokon végzett életveszélyes kísérletek ellen. ...az észak-olaszországi mocsarakhoz vezényeltek, ahol a trópusi malária jócskán lerövidítette a várható élettartamot." (31-2.old.)
"...ha húszesztendõs volnék és behívnának, hallgatnék a lelkiismeretemre és bizonyára kettészakítanám a behívócédulámat. Valószínûleg börtönbe küldenének, lehet hogy öt év kényszermunkára..."(269.o.)
"Nem lehet a gazdasági élet egészséges akkor, ha az adóbevételek egyharmadát a pusztítás eszközeire és szervezeteire fordítják, ha a fegyverkezés a legnagyobb és legjobb üzlet, ha fiatalemberek millióit egyenruhában tartják, és ha a munkások folyamatosan állítják elõ a rombolás eszközeit. ... Minden hadsereg fenyegetés a béke ellen; minél nagyobb a hadsereg, annál nagyobb a fenyegetés. ... A hadseregek demoralizálják a kormányokat... ...Ha embertársadat megölöd, az gyilkosság, függetlenül egyenruhádtól, nyelvedtõl, meggyõzõdésedtõl, bõröd színétõl és a jelszavaktól." (291-2.old.)
10. Az érvényes Magyar Alkotmány is elismeri, sõt, biztosítani rendeli a lelkiismereti szabadság jogát:
"A Magyar Népköztársaság biztosítja az állampolgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának jogát." (63.@ 1.bek.)
Ha egyszer ezt a tézist semmibe veszik az Alkotmány egy másik tézise miatt ("Az állampolgárok az általános honvédelmi kötelezettség alapján katonai szolgálatot teljesítenek." 70.@ 2.bek.), akkor a keresztények feladata éppen az, hogy ennek az ütközésnek a feloldását Jézus és az egyház tanításának és a lelkiismeret szabadságának elõnyére szorgalmazzák. Ez nem reménytelen ügy, ahogy sokszor mentegetõdzésképpen beállítják. Az NDK-ban 1964 óta érvényben lévõ fegyvernélküli szolgálat, valamint az 1919.jan.4-i, Lenin által aláírt kormányrendelet (amely a polgárháború ellenére, felekezeti megkülönböztetés nélkül biztosítja a katonáskodás vallási okból való megtagadásának jogát) mutatják, hogy nem lehetetlenség egy szocialista államban sem a lelkiismereti szabadság ilyen formája. Hogyan támogathatja akkor a MKPK a lelkiismereti szabadság semmibevevését?!
A jelen jogrend azon önellentmondására sem fog helyettünk senki rámutatni, amely a katolikusságunk miatt sújt minket. Az Alkotmány 61.@ 1. és 2. bek. ugyan kimondja: "1. A Magyar Népköztársaság állampolgárai a törvény elõtt egyenlõk és egyenlõ jogokat élveznek. 2. Az állampolgároknak nem, felekezet vagy nemzetiség szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.", mégis a katolikusokat Magyarországon bebörtönzik azért, ami egyes felekezetek számára megengedett: a fegyver nélküli katonai szolgálathoz való ragaszkodásért. A felekezeti jogegyenlõség természetesen nem úgy kívánatos, hogy tõlük is elvegyék a nehezen kivívott lehetõséget, hanem úgy, hogy kiterjesszék azt minden állampolgárra, ahogy az Alkotmány megkívánná! (Természetesen ez csak egy kis közbensõ lépcsõ lenne. A normális megoldás a katonai céloktól mentes, de a társadalom számára vitán felül hasznos civil szolgálat lehetõsége.)