(A Wetzlar-i Európai Béke Egyházak Tanácskozásának 4-es munkacsoportjától, 1997. március 14-16.)

A történelmi egyházak, a béke egyház irányultságú gyülekezetek, közösségek és csoportok tagjaként, akik egyesültek az Egyház és Béke Európai Hálózatban, a következõ nyilatkozatot tettük közzé az Elsõ Európai Ökumenikus Találkozón 1989-ben, Baselban: "Isten, mivel Jézus Krisztusban fedte fel magát elõttünk, az erõszakmentesség istene... Minden keresztény arra hivatott, hogy kiengesztelõdött és gyógyító közösségben éljen itt és most." Utaltunk arra a tekintélyre és merészségre, mellyel Jézus irányítja lelki követõit és bátorítja õket az elidegenült testvérekkel szembeni párbeszéd keresésére bármilyen felmerülõ konfliktusban. Ezen az összejövetelen elköteleztük magunkat, hogy semmibe sem törõdünk bele, hogy felelõsséget vállalunk és konkrét módokon, szeretõ szívvel dolgozunk a békéért. Ezt az elkötelezettségünket megújítottuk a Második Európai Béke Egyház Találkozón Wetzlarban 1997. március 14-15. között.

Annak ellenére, hogy Európában és a világ többi részén nõ a konfliktusok száma, a Második Európai Ökumenikus Találkozó témájának a kiengesztelõdést választották. A tanácskozás premisszája az, hogy hitünk erõszakmentes, megbékélõ és a keresztény béketeremetés Jézus Krisztusban összpontosul. Ennek az alapvetõ hitnek az alapján a Graz-i Találkozó minden résztvevõjét hívjuk, hogy személyes elkötelezettségként élje meg a béketeremtést. Ez az elkötelezettség azt is kellene, hogy jelentse, hogy elismerjük a tényt: a kiengesztelõdés felelõsségét, az igazságosságot és a teremetés sértetlenségét konkrét cselekedeteken keresztül lehet megvalósítani. Mindenki számára világosnak kellene lennie:
Bûnösek vagyunk, amikor egy konfliktus szituációban passzívak maradunk;
Vannak a bizalom építésének és a konfliktusok megoldásának erõszakmentes eszközei, melyek erõsebbek, mint a katonai vagy terrorista fegyverek.

Annak ellenére, hogy nõ a kézség az erõszak alkalmazására és a teljes körû háborúskodás elkezdésére. Minden egyházat, gyülekezetet és keresztény csoportot felhívunk a megújulásra és a következõ konkrét cselekedeteken keresztül a kiengesztelõdésre való elkötelezettségre:
Dolgozzunk aktívan a békéért személyes, társadalmi, politikai és vallási szinten mindenféle fejlõdõ vagy már létezõ konfliktusban és személyesen adjunk módot a képzett béke munkások, pl. közvetítõk bevonására. Jézus azt mondta: " Áldottak a béketeremtõk, mert õket az Isten fiainak és lányainak fogják hívni." (Máté 5:9)
A lelkiismereti szolgálat-megtagadást ismerjük el minden keresztény és egyház hitbõl fakadó meggyõzõdésének, ne csupán személyes lelkiismereti ügynek. Legyünk az ellenállók mellett akkor is, ha ez rosszindulatot és elõítéletet eredményez. (Ez az erõszak más formáival szembeni ellenállást is jelenti, pl. a katonai adó fizetésének visszautasítását.)Jézus keresztre feszítése Isten szeretetének kifejezése ellenségeinkkel szemben (János 11:47-53); ezért végezték ki a keresztényeket a római hadseregben
Aktívan álljunk ellen mindennek, amely bátorít vagy felszólít az erõszak alkalmazására vagy kegyetlen emberi viszonyokat támogat, és gyermekkortól tanítsunk másokat, hogy álljanak ellen az ilyen taktikáknak. "Inkább Istennek kell engedelmeskednünk, nem az embereknek!" (ApCsel 5:29)
Nyilvánosan támogassuk a helyénvaló egyéni cselekedeteket, pl. a keresztények katonai szolgálat megtagadását, bármilyen fegyver gyártásában részvétel és olyan gazdasági és pénzügyi politikának visszautasítását, melyen a népesség többségét a gazdag kisebbségtõl teszi függõvé.
Utalunk a kiengesztelõdésért dolgozó béke munkások tapasztalataira:
Az erõszakos cselekedetek és az erõszak alkalmazásának kézsége gyakran múltbéli mély sebekbõl erednek. Tartós megbékélés nem lehetséges anélkül, hogy ezek a sebek begyógyuljanak, mivel konfliktusban élõ és a megoldásokban résztvevõ embereknek meg kell szabadulniuk az egymástól való félelemtõl.
Bizalmas kapcsolatok csak akkor fejlõdhetnek ki, ha a konfliktusban élõ és megoldásokban résztvevõ emberek ráébrednek, hogy múltbeli viselkedésük hozzájárult a konfliktushoz és beismerik bûnüket történelmi (társadalmi) és személyes szinten.