Church & Peace Quarterly 1999 tavasz

Tartalom

Az egyházak ökumenikus tanácsának gyûlése
Az egyházak le akarják gyôzni az erôszakot.
A jovô évezred elsô tíz éve az erôszak legyôzésének jegyében telik
Hírek a világból
Az emlékek gyógyításának útján
Szervezeti hírek
Alternatív Nobel-díj két horvát békeszervezônek
A Centre Mennonite d'Etudes et de Rencontre hírei
Varrógéppel a békéért
A Liaison-Centre átadása
Az EMFK jövôje
Hírek a régiókból
Több minden értelemnel? - a német Ch&P területi gyûlése
Erôszak a városokban - Kihívás az egyházak számára? -francia nyelvû Ch&p gyûlés
"2000 - az adósságok elengedésének éve"
Munkatársak
Átszervezések a központban
Új Ch&P munkatársak
Elhunyt tagjaink
Hirdetések
A QPS önkéntest keres Hamburgba
Internet tippek
Az Ökumenikus szolgálat információs oldala
Naptár

A NATO tegnap megkezdte támadásait a szerb hadsereg ellen, hogy Slobodan Milosevic elnököt a Rambouillet-i békeszerzõdés aláírására kényszerítse. Békét azonban nem lehet fegyverrel kierõszakolni. Ez a katonai beavatkozás, amire egyébként az ENSZ hozzájárulása nélkül került sor, azért hágja át a nemzetközi emberi jogokat, hogy véget vessen annak az emberi jogokat sértõ, brutális háborúnak, mely a koszovói civil lakosság ellen zajlik. A háború azonban Isten akarata ellen való, semmiképp nem tekinthetõ törvényes eszköznek egy konfliktus megoldására. A katonai beavatkozás igazolásaként, arra hivatkoznak, ez volt “az utolsó lehetõség”, ez azonban csak azt bizonyítja, hogy nem került sor idejében azokra az intézkedésekre, melyek lehetõvé tették volna a Koszovóban kialakult tragikus helyzet másfajta rendezését. Ezt sajnos mindnyájan kénytelenek vagyunk elismeri, ha kritikát gyakorlunk magunkkal szemben.

Március 18-án Bécsben közös nyilatkozatban szólították fel Koszovó valamennyi felekezetének képviselõit, hogy a fegyveres fenyegetés helyett a párbeszéd és a tárgyalások útját járják. A koszovói háború nem vallásháború, hanem a múlt rossz és fájdalmas tapasztalatainak a következménye, melyben mindkét félnek része volt. A konfliktus megoldásánál ezt szem elõtt kellene tartani. A jövõben valamennyi vallási és etnikai csoport számára biztosítani kell a jogot, hogy vallását szabadon gyakorolhassa és kulturális örökségét félelem nélkül ápolhassa.

Az Európai Egyházak Konferenciája március 23-án kelt közleményében azokra a szerb vezetõkre emlékeztet, akik arra szólították fel a belgrádi politikai vezetést, hogy a párbeszéd és a demokratizálódás útját járják, továbbá, hogy tiszteljék és védjék Koszovó minden etnikai csoportjának és vallási közösségének jogait.

Nem szabad elfeledkeznünk azokról a nemzetközi segélyszervezetekrõl, valamint a Church and Peace, a Pax Christi, a Kiengesztelõdés Nemzetközi Szövetsége és sok más csoportból származó önkéntesekrõl sem, akik évek óta fáradoznak az egykori Jugoszlávia különbözõ részein azért, hogy a népcsoportok kibéküljenek és békében éljenek egymás mellett. A várható bombázások miatt több szervezet visszahívta munkatársait. Sok csoport, mint például az “Élet kenyere” szervezet, ennek ellenére is folytatja a munkát Koszovóban,. A humanitárius erõk kivonása csak még inkább súlyosbította a lakosság és a rengeteg menekült hónapok óta tartó, amúgy is drámai helyzetét, akik most már ki vannak szolgáltatva mindenféle önkénynek.

A koszovói válság megoldásának elõsegítésére az belgrádi pünkösdista Szentháromság Közösség minden kedden imára és böjtre hív. A közösségekben 24 órán át tartó imádkozást szerveznek. A keresztények azért imádkoznak, hogy a politikai hatalom megszerzésére irányuló törekvéseket a béke és az igazságosság szeretete valamint Isten csodálatos alkotásának, az emberi életnek a megbecsülése váltsa fel.

Imádkozzunk minden embertársunkért, aki a jelenlegi helyzetben veszélyben van, szenved vagy politikai szempontból felelõsség visel a vállán. Tegyünk meg már most minden tõlünk telhetõt azért, hogy minden szinten erõs, hozzáértõ civil békeszolgálatot építsünk ki, mely a jövõben fegyveres beavatkozás helyett megfelelõ alternatív lehetõségeket tud felkínálni.

Az Egyházak Ökumenikus Tanácsának 8. közgyûlése

Egyházak az erõszak ellen

Az Egyházak Ökumenikus Tanácsának (EÖT) 8. közgyûlésén, melyet 1998 december 3 és 14 között rendeztek meg a hararei (Zimbabve) egyetem területén az 5.000 résztvevõ közül kb ötvenen képviselték a történelmi békeegyházakat. Néhányan azokat az egyházakat képviselték, amelyek az EÖK tagjai, a legtöbben közülünk azonban csak látogatóként érkeztek és kívülrõl, a látogatók számára felállított sátorban, tévén keresztül követhették a plenáris üléseket. Az üléseken gyakran szenvedélyes vita alakult ki, és volt néhány igen jó elõadás is, mint például Kosuke Koyama japán teológusé. Az Afrikáról szóló elõadást látványos színdarab vezette be. Nelson Mandela dél-afrikai elnök beszéde különösen nagy hatást gyakorolt a hallgatóságra.

Larry Miller, a Mennoniták Világszövetségének fõtitkára szervezte meg egyik estére a történelmi békeegyházak tagjainak találkozását. Ez jó alkalom volt arra, hogy megismerkedjünk és tanácsokat adhassunk egymásnak, hogyan képviselhetnék jelöltjeink a plenáris üléseken a lehetõ legjobban az ügyeinket. Második találkozásunk alkalmával Sara Speicher, aki a Brethren egyház tagja és az EÖT munkatársaként az “Erõszak legyõzése” programban dolgozik beszámolt a “Békét a városnak” elnevezésû EÖT kampányról.

A történelmi békeegyházak soraiból két küldöttet választottunk az EÖT központi bizottságába: Eden Grace-t a Friends United Meeting képviselõjét és Fernando Ennst, egy fiatal, heidelbergi mennonita teológust. A békeegyházaktól és a német egyházaktól érkezett az a javaslat, hogy a következõ évezred elsõ tíz egyházi éve (2000- 2010) az erõszak legyõzése és az erõszakmentesség jegyében teljék. Ez az tíz év az EÖT “Erõszak legyõzése” elnevezésû programjára épülne és a szintén tíz évre szóló “Egyházak szolidaritása a nõkkel” program tapasztalatait használná fel. Fernando Enns ennek megfelelõ határozatot terjesztett a plénum elé, melyet nagy többséggel, csupán három-négy ellenszavazattal elfogadtak. Ez kiváló lehetõséget nyújt arra, hogy az erõszakmentes konfliktuskezelési módszereket jobban megismertessük az egyházakkal. Teológiai tanulmányokat is kell végezni: A katonai erõszak teológiai igazolása - még ha csak bizonyos esetekben is - egyre erõsebben megkérdõjelezõdik.

5 napon át folyt az úgynevezett “Padare”, így hívják shona nyelven azt a helyet, mely nem puszta piactér, hanem az emberek találkozóhelye is. A Padare alatt sokszínû kínálat várta az érdeklõdõket az egyetemi elõadókban, a szemináriumi termekben és a sátrakban: elõadások, szemináriumok, workshopok, kiállítások, információs standok, színház... A Church and Peace, melyet én képviseltem, az Eirene és az Ökumenischer Dienst közös standja sajnos egy kissé félreesõ helyen fekvõ sátorban volt. Az Ökumenikus Szolgálat megbízásából két szemináriumot szerveztem az “Erõszak legyõzése és az igazság támogatása” témakörben. Mindkét szemináriumon 20 érdeklõdõ vett részt és intenzív tapasztalatcserére került sor. Az elsõ szemináriumon arról volt szó, milyen szerepet játszanak a békeszolgálatok és az önkéntesek konfliktushelyzetben. Meghallgattuk Doug Baker (Belfast), Mike Vorster (Durban, Dél-Afrika), “Luli” Camacho (Equador, a Gorleben International Peace Team tagja), valamint Julien Beassemba (Csád) beszámolóját. Két ciprusi nõ a görög és török ciprusiak közti találkozásról és párbeszédrõl számolt be.

A második szeminárium témája az egyházak közvetítõ szerepe volt. Bernt Jonsson, az ökumenikus svéd Life and Peace Institute igazgatója foglalta össze, milyen béke-teremtõ szerepet kell betölteni az egyháznak konfliktushelyzetekben. Bethuel Kiplagat, volt kenyai diplomata többek között elmesélte a mozambiki polgárháborúban közvetítõként szerzett tapasztalatait.

Klaus Wilkens, az AGDF (Aktív Békeszolgálat) elnöke beszámolt a guatemalai békefolyamatról, és arról beszélt, milyen szerepet játszottak ebben a helyi csoportokkal együttmûködõ német egyházak. Bernard Diafuka (Brazzaville) elmesélte, milyen fontos közvetítõ szerepet játszanak országában az egyházak a kormány és a lázadók közti konfliktusban. Carl Stauffer, a Mennonite Central Committee munkatársa, aki egy johannesburgi ökumenikus központban dolgozik hat pontban foglalta össze, mi az egyházak feladata konfliktusok esetén:

Kapcsolatok kiépítése az egymástól elválasztott csoportok között; békecsoportok létrehozása (“peace constituencies”); “advocacy” (= ügyvédség, azaz képviselni a gyengéket, felszólalni azok helyett, akik ezt nem tudják megtenni); a konfliktus közben teret biztosítani az optimális lehetõségek számára; megteremteni a párbeszéd feltételeit; reményt adni és állandóan emlékeztetni a kibékülés lehetõségére.

A további beszélgetések sok jó ötletet adtak az egyházak azon képviselõinek, akik a konfliktusok békés rendezésért akarnak tenni. Bethuel Kiplagat javasolta, hogy tartsanak közös konzultációt számukra az EÖT munkatársaival. A konzultáció alkalmával arról is lehetne tanácskozni, hogyan tudna az EÖT hatékonyabban együttmûködni az egyházakkal a konfliktuskezelés területén.

A Padare látogatói között különösen két téma merült fel gyakran: az eladósodott országok adósságainak elengedése, valamint a homoszexuálisok és leszbikusok helyzete az egyházban. A Padare rendezvényei aktív, élénk gondolat- és tapasztalatcserét tettek lehetõvé.

Szerencsére nem vált valóra az az aggodalom, hogy egyes ortodox egyházak elhagyják a gyûlést. Az ortodox örmény Aram I patriarka, az EÖT központi bizottságának moderátora nyomatékosan kihangsúlyozta, hogy az ortodoxok továbbra is az EÖT tagjai kívánnak maradni, bár az ökumené néhány pontja problémát jelent számukra, mint például a nõk központi szerepe, továbbá a homoszexualitás és leszbikusság tolerálása néhány egyházban. Ezen kívül nem tudják megértéssel kezelni a katonai szolgálat megtagadását. A többi észrevétel teljesen jogos részükrõl. Fõleg azt nehezményezik, hogy az EÖT tanácsban a többségi szavazás révén történõ döntéshozatal azt eredményezi, az EÖT-ben a “liberális” nyugati erõk dominálnak és az ortodoxok szándékai kevésbé találnak meghallgatásra. Az ortodox egyházak EÖT-vel kapcsolatos problémáival a jövõben az EÖT és az ortodox egyházak közös teológiai bizottsága foglalkozik majd.

A teológiai és politikai különbségek ellenére Harareban érezhetõ volt az egyház egysége, fõként az istentiszteleteken, amikor különbözõ nyelveken, legtöbbször magával ragadó afrikai kórusok kíséretével énekeltünk. Miközben történetek meséltünk egymásnak a belfasti projekt felépítésérõl, vagy a szudáni béke ügyében tett fáradozásokról, a sri lankai vagy kongói háborúról felfedeztük egymásban a közös vonásokat. Fõleg a Padare alatt került sor sok találkozásra. Lehetõvé vált egy földrajzi, politikai és vallási határokon átnyúló hálózat létrehozása. Erõsítse Isten az eljövendõ évben is az egységünket, miközben az Evangélium átadásán, az igazság, a béke és a teremtés megõrzésén fáradozunk.

A hararei gyûlés résztvevõi támogatják az “Ökumenikus tíz év az erõszakmentesség jegyében” programot

A “Békét a városnak” kampány hivatalosan a gyûlés idején fejezõdött be. A kampányban résztvevõ hét ország történetek formájában mutatta be a munkáját, és felhívást intéztek az ökumenikus mozgalomhoz. A kampány lezárásaként feliratokat akasztottak fel, melyeken a világ különbözõ részeirõl származó, békével kapcsolatos mondásokat lehetett olvasni. Ezek a feliratok az ünnepség alatt a kampány lezárása mellett a jövõbe vetett hitet is szimbolizálták

A közgyûlés résztvevõi, akik hallották ezt az üzenetet és elhozták saját történeteiket az erõszakról és a békérõl hangsúlyozták milyen fontos, hogy az egyházak továbbra is tegyenek az erõszakmentességért és a békére épülõ kultúráért. A küldöttek nagy többséggel megszavazták, hogy a jövõ évezred elsõ évtizede (2000-2010) a béke idõszaka “Ökumenikus tíz év az erõszakmentesség jegyében” legyen. Ez egybeesik az ENSZ által meghirdetett 10 éves programmal, melynek témája béke és erõszakmentes kultúra felépítése a gyerekek számára. A POV munkatársai kíváncsian várják az elkövetkezendõ tíz év alakulását, azért hogy sort lehessen keríteni olyan kényes kérdések megtárgyalására, melyekkel nap mint nap szembesülünk a világban. Amint azt Doug Baker, az észak-írországi, belfasti program helyi koordinátora megjegyezte, épp itt az ideje ennek a felhívásnak, “mivel a béke megteremtése évtizedekre szóló feladat”

Az emlékek gyógyításának útján

1998 október 14 és 18 között került sor a Mennonita Világkonferencia és a Pápai Tanács a Keresztények Egységéért képviselõinek találkozójára Straßburgban. A párbeszédet a Pápai Tanács a Keresztények Egységéért kezdeményezte és ez volt az elsõ ilyen jellegû találkozó a két egyház történetében. A találkozó “Az emlékek gyógyításának útján” címet viselte. A mennonitákat Neal Blough (Párizs/USA), Larry Miller (Straßburg/USA) valamint Andrea Lange (Németország) és további kongói, guatemalai és kanadai résztvevõk képviselték. A katolikus egyház képviseletében többek között John Mutiso-Mbinda (Róma/Kenya), James Puglisi (Róma/USA) és Peter Nissen (Hollandia) voltak jelen.

A katolikus egyház részérõl a párbeszéd kezdeményezése annak a nyitásnak az eredménye, mely a hatvanas években lezajlott II. Vatikáni Zsinaton jutott kifejezésre. A mennonitákat elsõsorban a jelenlegi egyházak közti és missziós helyzettel kapcsolatban kialakult új ökumenikus tudat, továbbá az késztette a találkozásra, hogy a békéért minden szinten tenni kell. A párbeszéd fõ célja az volt, hogy elõsegítse a megértést a különbözõ álláspontot képviselõ keresztények között, és segítsen a mennoniták és katolikusok között hosszú ideje fennálló elõítéletek leépítésében.

Hasonló, felekezetek közötti párbeszédet folytattak a mennoniták a reformátusokkal és a Baptista Világszövetséggel. Katolikus részrõl eddig a pünkösdistákkal, az evangélikusokkal, az anglikán egyházzal és legutóbb a lutheránusokkal került sor párbeszédre.

A beszélgetés alapját négy írásos beszámoló képezte, melyekben mindenki bemutatta vallásának fõ vonásait. A mennoniták az utóbbi idõben a migrációtól a missziós tevékenység felé, a tradíciótól a teológiai hitvallás felé, az etnicitástól az ökumené irányába mozognak. A katolikusok bemutatkozásukban úgy határozták meg az egyházat, hogy sem római, sem pusztán nyugati, hanem a szó legtisztább értelmében univerzális. Ezek a beszámolók az egyházak mindenkori meghatározásáról és a jelenlegi egyházi gyakorlatról szóló intenzív, összehasonlító beszélgetést eredményeztek.

A dokumentumok második része a XVI. században kialakult elellenségeskedés okaival foglalkozott. Peter Nissen (kat.) hangsúlyozta, milyen fontos a XX. század katolikus teológusai számára, hogy tudatában legyenek azoknak a gyakran erõszakos megnyilvánulásoknak, melyek a katolikusok és protestánsok részérõl érik a mennonitákat. Neal Blough (men.) elismerte, hogy az általa elõterjesztett dokumentumok többsége nem a béke szellemében íródott. A gyógyulási folyamatnak elõfeltétele, hogy ezek az emlékek és leírások felszínre kerülhessenek, és ne legyenek valamilyen módon elnyomva, félresöpörve.

Ezek a beszámolók heves érzelmi reakciókat váltottak ki a résztvevõkbõl. A keresztség eredetének oly módon történõ katolikus bemutatása, mintha valami vérrel írt történet lenne, igen kijózanítóan hatott. Ugyancsak elgondolkodtató volt, amikor Neal Blough felolvasta Menno Simons néhány “közönséges” megjegyzését a katolikusokról, és megmutatta milyen mélyen gyökereznek a mennoniták elõítéletei a katolikusokkal szemben. Néhány jelenlevõ arra emlékeztette, hogy még ma is létezik vallási üldözés: példa rá a katolikus papok mártírhalála Dél-Amerikában.

A résztvevõk egyet értetek abban, hogy a hosszú éveken át tartó ellenségeskedés után a következõ évezred megbánásra, megbocsátásra és gyógyulásra hív. Az egyházak nagy lépést tennének elõre, ha a keresztények az egész világon megegyeznének abban, hogy nem öldöklik tovább egymást. E beszélgetés során Nzash Lumeya azt javasolta ítéljék el közös nyilatkozatban a XX. században folyó vérontást. A résztvevõk továbbá egyetértettek abban, hogy tanulmányozni kellene közösen a reformáció elõtti egyháztörténetet, mivel a XVI. század eseményei a mai napig befolyásolják a nézetbeli különbségeket és hozzájárulnak az ellenségeskedéshez.

Ugyanakkor azonban fontos közös pontokat is találtak a katolikusok és a mennoniták között, mint amilyen például az a meggyõzõdés, mely szerint a kegyelem és a teremtés nem választható szét; hogy az egyház fontos a szentség megértése szempontjából; hogy a keresztény szolgálat az Evangélium lényegét tükrözi, továbbá hogy a spiritualitás és az etika összetartoznak. A katolikusok és a mennoniták kölcsönösen tanulhatnak egymástól: katolikus részrõl itt van például az egységre való törekvés, mennonita részrõl pedig az Evangélium igen mély értése, melyet a béke Evangéliumának neveznek. Várható, hogy ezeket a kérdéseket a kezdõdõ párbeszéd folyamán a különbözõ teológia álláspontokból kifolyólag eltérõen kezelik. Az említett eltérések közé tartozik még az írás és a hagyomány viszonya, az egyház felelõsségének a kérdése, a keresztség és az úrvacsora értelmezése.

Mit tehetnek az egyházak azért, hogy a múlt sebeinek begyógyításával közelebb kerüljenek egymáshoz? A keresztényeknek fel kell ismerniük, hogy Krisztusban mindnyájan testvérek, be kell ismerniük, hogy alig tudnak egymásról valamit, hogy együtt kell tanulmányozniuk a múltat, és tenniük kell a közeledésért.

“Alternatív Nobel-díj” a horvát békeaktivistáknak

Az “Alternatív Nobel-díjat” idén két horvát békeaktivista nõ, egy amerikai “környezetgyógyász”, egy chilei környezetvédõ csoport és a Nemzetközi Újszülött-ellátó Hálózat kapja. Az “Igazi Életért Alapítvány” összesen 1,8 millió svéd koronával járó kitûntetését évente adják át Stockholmban. Olyan kezdeményezéseket jutalmaznak vele, melyek a “kulturális és szellemi megújulást” szolgálják és hosszútávú technológiákat alkalmaznak. Az 1980-ban alapított díjjal Jakob von Uexkull publicista a Nobel-díjat szeretné ellensúlyozni, mely véleménye szerint sok, a jövõ szempontjából döntõ jelentõségû szempontot figyelmen kívül hagy.

Az alapítvány közlése szerint a két horvát asszony, Katarina Kruhonja és Vesna Terselic azért kapja meg a díjat, mert hihetetlen erõvel és kitartással dolgoznak a békéért, az igazságért és a megbocsátásért az egykori Jugoszlávia területén. Vesna Terselic alapította meg a horvát háborúellenes kampányt, melynek az Ex-Jugoszlávia minden részérõl származó tagjai elkötelezték magukat, hogy a politikai döntésektõl függetlenül “szabadon, az igazságot keresve és mindenki számára jólétet biztosítva” élnek együtt. Katarina Kruhonja a Béke, Erõszakmentesség és Emberi jogok Központjának az elnöknõje Osijekben, Kelet-Szlavóniában. A területet 1991-ben elfoglalták a szerbek és januárban, két évig tartó ENSZ felügyelet után került ismét horvát fennhatóság alá. A központ fõleg a menekülteket, a térségbe visszatérõket és a katonai szolgálatot megtagadókat segíti.

A Centre Mennonite d'Etudes et de Rencontre hírei

A Mennonita Tanulmányi és Konferencia Központ (CMER) Saint Maurice-ban, Párizs mellett változatlanul a Church and Peace tagja, még akkor is, ha az utóbbi idõben nem képviseltettük magunkat aktívan a Church and Peace rendezvényein. Céljaink és terveink változóban, átalakulóban vannak és most errõl szeretnénk beszámolni.

Párizs térségében a CMER munkája szemináriumokra, konferenciákra és publikációkra terjed ki, továbbá hozzánk tartozik egy könyvtár és egy dokumentációs központ is. A CMER szerény eszközökkel gazdálkodó szerény projekt. Kis irodánkban ketten dolgoznak fél munkaidõben: Janie és Neal Blough. Az utóbbi idõben környezetünkben néhányan egyre nagyobb érdeklõdést tanúsítottak a munkánk iránt, melynek eredményeként “párizsi csapatunk” kiegészült néhány fõvel, akik önkéntesként dolgoznak nálunk. Új munkatársaink egy része egyetemi tanár (Frédérick de Coninck, szociológus; Linda Oyer, a Lamorlaye-i Bibliaintézet Újszövetség tanára; Bernhard Huck, az alkalmazott teológia tanára a Vaux sur Seine-i egyetem teológia tanszékén) munkatársunk továbbá Manuel Calvo, légi- és ûrutazás kutató mérnök, akit a mediacióval foglalkozik.

“Kibõvített” csapatunk azon fáradozik, hogy a CMER-t összekapcsolja két másik frankofon mennonita központtal: a brüsszelivel (Centre Mennonite de Bruxelles) és a bienenbergivel, mely a Basel közelében fekvõ Liestalban található (Bienenbergi Továbbképzõ és Konferenciaközpont CEFOR). Ebbõl a hálózatból különbözõ projektek indulnak ki:

Egy másik terület a teológia és a kereszteléstörténet. Az elmúlt év decemberében került sor az elsõ ilyen jellegû hétvégére a CEFOR-ban 45 érdeklõdõ részvételével. A mennonita hagyomány értelmében a közösség (egyház) és az etika (béke) kapcsolata mindig is alapvetõ fontosságú volt. Hálózatunk szeretne ezekkel a kérdésekkel intenzíven foglalkozni, hogy a világunk és jelenlegi helyzetünk figyelembevételével béketeológiát dolgozzon ki. Terveink között szerepel anyagok megjelentetése, hogy a mennonitákban és a nem mennonitákban egyaránt felkeltsük az érdeklõdést ezek iránt a kérdések iránt. Márciusban sor kerül Saint Mauricban, a CMER-ben egy olyan hétvégére, melynek témája az eszkatológia a közösségi élet és az etika kapcsolata. Reméljük, hogy ennek gyümölcsét kiadvány formájában megjelentethetjük, továbbá, hogy interdiszciplináris és interkonfesszionális munkacsoportnak sikerülni fog közösen egy megújult teológiát “létrehoznia”.

Hálózatunk természetesen a többi frankofon terület után is érdeklõdik. Három központunkból már többször utaztak képviselõk Afrikába (Kinshasa, Bukavu, Ndjamena), hogy szemináriumokat tartsanak a béke-teológiáról és az erõszakmentes konfliktusmegoldásról. Az a teológiai munka, melyen hálózatunk fáradozik, valós helyzetekre kell, hogy épüljön. Afrikai kapcsolataink segítenek abban, hogy “két lábbal álljunk a talajon”. Február
8-tól 16-ig egy francia nyelvû Québec-i és európai mennonita delegáció utazik majd Kinshasába. A találkozó célja a kongói mennonita egyházakkal való szorosabb kapcsolattartás, a projektmunka és a reális együttmûködés. Mindhárom központ közvetlenül érintett ebben az utazásban.

Varrógéppel a békéért

Gudrun Tappe-Freitag egy baptista munkacsoport, a Shalom közösség tagja. A Shalom, az igazságot, a békét képviseli, célja teremtés megõrzése Németországban és tagja a Church and Peace-nek. Gudrun Freitag a Shalom balkáni munkacsoportjának tagjaként több, mint hússzor bejárta Szerbiát, Boszniát és Horvátországot, mígnem a vajdasági Tabita keresztény segélyszervezet kérésére 13 hónapra (97 májusától 98 júniusáig) Újvidékre nem ment. Ott varrodát nyitott a menekültek számára, azonkívül segített nekik, például bibliodráma-szemináriumokon keresztül, hogy megtanuljanak bánni félelmeikkel és konfliktusaikakkal. Gudrun Tappe-Freitag a wetheni Ökumenikus Szolgálat munkatársa.

A Liason-Centre átadása a Church and Peace-nek

Az igazságosság, a béke és teremtés megõrzésének jegyében létrehozott kapcsolattartó központ (Liaison Centre), melyet eddig Gordon Matthews vezetett, 1999 Január 19-én átkerült a Church and Peace irányítása alá. Az LC eredeti feladata - a zsinati folyamat keretein belül dolgozó keresztény önkéntes szolgálatok jegyzékének felállítása - már 1995-ben lezárult. Ennek a hasznos jegyzéknek az aktualizálása ezentúl a Church and Peace, azaz mostantól Terri Miller feladata. A lista 15 DM + postaköltségért kérésre beszerezhetõ a ChP központjában.

Az LC átadása pénzügyi okok miatt vált szükségessé és azt a törekvést fejezi ki, hogy az eddigi tevékenység takarékosabban folyhasson tovább. A munkáért eddig közösen felelt a Chuch and Peace, a Pax Christi, a Kiengesztelõdés Nemzetközi Szervezete és az európai ferencesek Zsinati Folyamatban tevékenykedõ munkacsoportja. Az együttmûködés tanácsadó bizottság formájában továbbra is folytatódik.

Az európai mennoniták béketörekvéseinek jövõje

Az Európai Mennoniták Békebizottsága (EMFK) 1998 október 30-tól november 1-ig ülésezett a holland Heerlenben, a helyi mennonita közösség termeiben (Doopsgezinde Gemeente Zuid Limburg). A nemzeti békecsoportokat Hollandiából, Svájcból és Németországból 14 fõ képviselte. A Church and Peace, mellyel az EMFK régóta kapcsolatban áll megfigyelõt (Terri Miller) küldött a találkozóra.

A találkozón részletesen megbeszélték a vezetéssel és a szervezeti problémákkal kapcsolatos kérdéseket, és ez végül is az EMFK szervezeti megerõsítését eredményezte. Az EMFK-nak Annelies Klinefelter személyében régóta végre újra biztos és független elnöke van. A továbbiakban többek között az alábbi témák kerültek napirendre: a békéért és igazságért létrehozott mennonita világháló további támogatása, elmozdulás a rövidtávú (6 hónaptól egy évig tartó) béketevékenységek irányába, továbbá a konfliktuskezeléssel kapcsolatos képzések terén jelentkezõ nemzetközi együttmûködés lehetõségeinek taglalása. Elhangzott, hogy lehetõség (és igény) van arra, hogy a közösségekben “nem ritkán” jelentkezõ kommunikációs zavarok ellen tegyenek valamit. Elkészültek az elsõ javaslatok a Mennoniták Európai Területi Konferenciájára (2000) vonatkozóan. Vasárnap a házigazda mennonita közösségben megtartott istentiszteletre került sor, melynek mottója “szeressétek ellenségeiteket” volt. Igazi “béke-téma” és mégis milyen nehéz megvalósítani.

“Meghalad minden értelmet” (Fil. 4,7)

A három vitaindító referátumot Cor Keijzer (enschedei (Hollandia) evangélikus-református lelkész, Herbert Froehlich (heidelbergi katolikus pap) és Marie Noelle von der Recke (mennonita teológus Laufdorfból, a ChP elnöke) tartotta. A referátumok után kiscsoportos beszélgetésekre került sor különbözõ témakörökben, mint pl: “közösségben élni”, “osztozni” vagy “döntést hozni”, továbbá “erõszak nélkül vitázni”.

A színes este után vasárnap reggel Christian Hohmann a helyi közösség és a gyûlés résztvevõinek közös istentiszteletén az Ap. Csel 2, 42-47 -rõl prédikált. Christian Hohmann a közösséget helyi és nemzetközi szinten egyaránt egymástól különbözõ emberek kapcsolataiból épülõ hálóhoz hasonlította. Mindegyik ember Krisztus útja mellett kötelezte el magát és sokféleségük ellenére a krisztusi egységet élik meg, ami nem csak a közös hitben nyilvánul meg, hanem az anyagi javak megosztásában is.

Egy kerekasztal-beszélgetés során, amikor a német nyelvû terület további munkájáról volt szó elsõdleges feladatként a szociális béke megteremtése kristályosodott ki. A német nyelvû területek alakítottak egy Steering Committee-t, mely jelenleg hat személybõl áll. Szeretettel várják a Committee-be a további érdeklõdõket, elsõsorban a katolikus egyház soraiból, bõvebb felvilágosítást a ChP központtól lehet kapni.

Erõszak a városokban -
Kihívás az egyházak számára?

A frankofon régió gyûlésére 1998 szeptember 18 és 20 között került sor Lyon közelében. A találkozónak a Centre Alain de Boismenu, egy világiakból és szerzetesekbõl álló római-katolikus közösség adott helyet, mely a ChP tagja. A hétvége témája a következõ volt: “Erõszak a francia városokban: Kihívás az egyházak számára?” A gyûlés, melyen több mint negyvenen vettek részt tartalmilag kapcsolódott az Egyházak Ökumenikus Tanácsa által az erõszak legyõzése program keretén belül kezdeményezett “Békét a városnak” kampányhoz. A találkozót a ChP, a Nemzetközi Kiengesztelõdés Szövetségének francia szervezete (MIR), valamint a Pax Christi lyoni csoportja szervezte.

Frédérick de Coninck Párizs térségébõl származó mennonita szociológus elõadásában az elmúlt ötven év Franciaországának néhány társadalmi jellemvonását és ezek következményeit vizsgálta, melyek az erõszak elharapódzásához vezettek a városokban: Elõször is megállapította, hogy a második világháború után és a hatvanas évek végén erõsen csökkent a mezõgazdaságban dolgozó népesség száma. Illusztrálta, hogy ezzel párhuzamosan miként nõtt a munkanélküliség és a bûnözés 1953 és 93 között, és bemutatta miként magyarázta a politika ezt a folyamatot, mindkét párt értelmezésében van némi igazság: A “Bal oldal” a munkahelyek hiányában látja a növekvõ bûnözés okát, miközben a “Jobb oldal” a bûnözés növekedését a családok, a társadalom összeomlásával hozza összefüggésbe. Cornick hangsúlyozta a vidéki és a városi élet közti óriási különbséget, az utóbbira sokkal jellemzõbb az individualizmus, és a városokban sokkal alacsonyabb az emberi viselkedés külsõ és belsõ kontrollja.

Az elõadást követõ plenáris ülés túlnyomó részt az Észak-Afrikából bevándorolt lakosság helyzetével foglalkozott. Az emigráns szülõk közül sokan továbbadják gyermekeiknek az átélt megaláztatások élményét. Ezek a gyerekek aztán erõszakkal reagálnak, mert frusztráltak és képtelenek kifejezni érzéseiket. Szó volt továbbá az igazságtalanság és a strukturális erõszak összefüggésérõl.

Néhány résztvevõ, aki a városok békéjéért dolgozik beszámolt tapasztalatairól: Patrick és Rolande Pailleux Lille-bõl arról beszélt, milyen nagy harcot jelent “olyan világban megélni az Evangéliumot, ahol mások azt nem fogadják el”. Megpróbálnak “hidakat” építeni, hogy az egymás számára idegen emberek kölcsönösen megismerhessék a másik kultúráját és életmódját. Maria José Hervas, a spanyol Burgosban mûködõ Cristiana Accorema tagja mesélt közösségérõl, mely húsz éve törõdik a társdalom peremén élõkkel, köztük kábítószeresekkel, alkoholistákkal, AIDS fertõzöttekkel és börtönbõl szabadultakkal. Alain Cleyssac arról számolt be, hogy olyan médiációs központokat hoztak létre iskolákban, ahol fiatalok töltik be a közvetítõ szerepét.

Zárszavában Frédéric de Conninck azt a kérdést taglalta, mit tehetnek a keresztények a városi erõszak ellen. Bevallotta, nincs tökéletes recept, utalt azonban arra, hogy “Isten türelmesebb, mint mi vagyunk”. Fontos, hogy felhívjuk a közéleti személyiségek és a politikusok figyelmét erre a problémára és cselekvésre késztessük õket. Conninck továbbá arra ösztönzött, hogy gondoljuk át a közösséggel kapcsolatos saját koncepcióinkat. Arról beszélt, hogy a testvéri kötelékek erõsebbek a családi kötelékeknél, és hogy mindnyájan testvérek vagyunk, egyenlõk az egyenlõk között. Az egyház feladata az, hogy összhangot teremtsen azok között, akikben látszólag semmi közös nincs.

Vasárnap arról beszélgettek a résztvevõk, hogy egyénileg mennyire felelõsek saját életmódjukkal a városi erõszak kialakulásáért. A saját identitáskeresés folyamata és az erõszak közti kapcsolat további vitás pont volt. A gyûlés ökumenikus istentisztelettel zárult le. Doris Reymond, a ChP francia nyelvû régióinak egykori koordinátora a következõ igérõl prédikált “Békét hagyok nektek, az én békémet adom nektek” (Ján 14,27) Biztosította a jelenlevõket Isten erejérõl és jelenlétérõl és hangsúlyozta milyen fontos, hogy tegyünk a békéért és az igazságért a földön.

“2000, az adósságok elengedésének éve”

A Church and Peace sok más csoporttal és egyházzal együtt támogatja a “2000, az adósságok elengedésének éve - A fejlõdéshez szükség van az adósságok eltörlésére” kampányt. Az erõsen eladósodott, nagyon szegény országokban csak az adósságok elengedése révén lehet biztosítani emberek millióinak a túlélését. Június 19-én Kölnben, a G8-ak csúcstalálkozója idején ennek szellemében kerül sor egy megmozdulásra. A Szerzetesrendek a Békéért csoport is elkötelezte magát az adósságok elengedése kampány mellett. Errõl számol be az alábbi cikk:

Markus Heinze testvér, az igazság, a béke és a teremtés megõrzése jegyében létrehozott Franfurt am Maini ferences munkaközösség munkatársa, tagja a Szerzetesrendek a Békéért csoportnak. A csoport rendszeresen szervez civil szimpatizánsok jelenlétével figyelemfelkeltõ akciókat a Deutsche Bank elõtt. A csoport ezenkívül közremûködik a “2000, az adósságok elengedésének éve” kampányban. Ezzel kapcsolatban különbözõ megmozdulásokat terveznek. 2000-ben emlékmûvet állítanak majd a frankfurti banknegyedben az eladósodás áldozatainak. A vidék részt vesz a fegyverexport elleni kampányban is és anyagilag támogatja a kolumbiai segélyprogramokat és a Törökországból érkezõ kurd menekülteket.

A ChP központ átszervezése

Csapatunk január közepe óta örvendetes módon, egyenlõre egy évre négy fõre bõvült. Az egyre növekvõ munka így több ember vállán oszlik meg és nagyobb hozzáértéssel láthatjuk el feladatainkat, melyeket a következõképp osztottuk fel: Blaise Amtstutz önkéntesként heti tíz órát dolgozik és a könyveléssel kapcsolatos teendõket látja el. Ezen kívül sok gyakorlati munkát átvett, és a dokumentumok archiválásával is fog foglalkozni. Birgit Dobrinski félállásban dolgozik és a német nyelvû területek felelõse. Õ látja el többek között az “Egyház és Béke” német nyelvû kiadásával kapcsolatos feladatokat is. Terri Miller teljes munkaidõben a német és angol nyelvû területek, valamint a kelet-európai kapcsolatok felelõse. Ez a munka magába foglalja a quarterly angol és francia nyelvû kiadását és a nemzetközi konferenciák logisztikai koordinálását. Christian Hohmann elsõsorban a vezetõséggel és a támogató szervezetekkel tartja a kapcsolatot, õ a felelõs a központ munkájának koordinálásáért, õ az illetékes személyzeti ügyekben, a munkaszerzõdések terén, pénzügyekben és adakozásban, irányítja a ChP munkáját és képviseli a szervezetet. A posta megválaszolása és a publikációk megjelentetése közös hatáskörbe tartozik.

Internetes és egyéb információk

Az AGDF (Aktív Közösség a Béke Szolgálatában) és tagcsoportjai 1998 szeptembere óta vannak jelen az Interneten a www.friedensdienst.de név alatt. Az AGDF szeretné bõvíteni és aktualizálni internetes bemutatkozását. Így például olvasni lehet majd a tagcsoportok továbbképzéseirõl és a különbözõ publikációkról.

A http://www.-OneWorld-Jobs.org név alatt mutatja be az Interneten a “Weitblick” non profit ügynökség az önkéntesek számára kínált külföldi munkalehetõségeket. Egy információs adatbank segítségével mindenki részletes információt kaphat a külföldi csereprogramokról, táborokról és önkéntes szolgálatokról. Tartalmilag ez az információs adatbank az “Ecumenical Directory of Church-Related Voluntary Service Organizations” információs jegyzéknek felel meg, melyet a “Kontaktstelle ökumenischer Dienste für Gerchtigkeit, Frieden und die Bewahrung der Schöpfung” adott ki. Ezt a jegyzéket a jövõben a ChP aktualizálja és küldi el az érdeklõdõknek. Azok a fiatalok, akiket érdekel például a partnerszervezeteknél vagy önkéntes szervezeteknél végzendõ békeszolgálat, a ChP központjához fordulhatnak részletesebb felvilágosításért.

A mennonita világhálózatnak már saját helye van a Weben. A www.mwccmm.org honlapon lehet részletes felvilágosítást kapni a mennoniták és a Brethren egyház munkájáról, valamint a közös imádságok idõpontjáról. A hálózat szervezõi remélik, hogy az internetes jelenlét felkelti majd mások érdeklõdését is, akik ily módon talán kedvet kapnak ahhoz, hogy csatlakozzanak a békéért és igazságért folytatott munkához.

Nemzetközi iroda: Ringstrasse 14, D-35641 Schöffengrund Tel:+49 6445/5588; Fax: +49 6445/5070; e-mail: [email protected] WWW: http ://c3.hu/~bocs/chp.htm (magyar, angol, német, francia, orosz, román, szerb, szlovák, cseh, ukrán, spanyol, albán, horvát nyelven)