Náciszocihollyreál
Díszlet: Barbiszobor
Szeretettel köszöntöm a Beavatás nézõit.
Hölgyeim és uraim, amikor ezzel a szoborral elõször találkoztak, nem támadt olyan érzésük, hogy mintha valaha, valamikor már látták volna? És üzenetét régrõl ismernék?
Barbi szobor
Nem is üzenet volt, hanem parancs.
Grünewald oltárának Krisztusa, utána egy hagyományos baba
Ezek a mûvek annakidején csak üzentek: Szeress úgy, ahogy én szeretlek téged, így építsd körém magad; tenmagadat, azt, ami te vagy, s lehetsz.
Barbi szobor áttûnik náci-bolsi élmunkásba, harcosba
Na megvan, ugye emlékeznek! No, õk azok! A harc, a termelés és a fogyasztás bajnokai.
Megnézték azt a munkást és ezt, és ezt a barbibabát. Ugye milyen döbbenetesen hasonlítanak? Nem létezik, hogy ne legyenek rokonok!
Õk nem hívnak, nem üzengetnek, hanem utasítanak: legyél olyan mint õk, mert ha nem felelsz meg a szabványnak, lemaradsz a munkaversenyben, a fogyasztási versenyben, kipottyansz a haladásból, a létezõ világok legjobbikából!
Kiszorulsz a valóságból.
Táj átmegy a Kizökkent világ õrült nyüzsgésébe.
De mi is a valóság?
A gazdaságkori fordulat után Csontváry bejelentése, miszerint õ a Teremtõvel a közvetlen kapcsolatot megtalálta és megfestette, közröhejbe fúlt. Gazdaságkor lényege ugyanis éppen ennek a kapcsolatnak a megszakítása, és pusztán az anyagira való koncentrálás. Ebbõl az, úgymond, ésszerûsítésbõl egyszerû és biztos válasznak kellett volna kijönnie. Ködös ideák helyett mérhetõ és fogható tapasztalat! Ámde angolnának bizonyult az illetõ. Mert ha nem Isten az abszolút létezõ, akkor mi a valóság? Mi az, ami érvényes a látott, a tapasztalt, a vágyott világból? A testi forma? A levegõ? Az impresszió? A tárgyak mélyén rejtõzõ kubusok, a szerkezet? A hasznosság? Az alkotó egyéni indulata? Annyi az érvényes valóság, ahányan vagyunk? Közös valóság nincs?
Hangsúlyozzuk, a mûvészek ezt gondot nem az ujjukból szopták, a kibontakozó kor veszítette el kapcsolatát – ezek szerint Istennel együtt a valósággal?
Nagy Okt. Forr. Nürnbergi nagygyûlés. Tömegjelenet Disneyland-ben.
Most nem merülünk el a folyamatban, hanem egyenest a végkifejlethez fordulunk. Az ezredvég három nagy eszméje: a két szocializmus, bolsevik és a nemzeti, valamint a fogyasztói liberalizmus egybehangzóan állítja, hogy megtalálta fejlõdés egyetlen útját, amely elvezet a korproblémák tökéletes és örökérvényû megoldásához. A történelem végéhez, betetõzéséhez. A valóság többé nem probléma. Meg is jelölik a mûvészek számára és könyörtelenül bevasalják rajtuk. Aki másként gondolja, elõbb-utóbb kiszorul a piacról, vagy a diktátor kegyeibõl: emigrál, elzüllik, belehal.
József A., Latinovits, Majakovszkij, Thomas Mann, Márai, Weöres S.
1980-ban kihallgatásra rendeltek bennünket, az akkori, az igazi Mozgó Világ szerkesztõit – a márciusi lapszám betiltása után. Kaptunk egy ajánlatot Aczél Györgytõl a kádárkor legfõbb kultúrmanipulátorától. Lehetnénk mi negyven ezres folyóirat is, ha ... megértenénk a helyzet lényegét, itt õk jelölik ki szerkesztõk, szerzõk és olvasók számára azt ami érvényes. Agárdi Péter, Aczél Gy. cigarettagyújtogatója és fõelõadója ezt segítõkészen úgy fejezte ki, hogy fogadjunk el "tanácsokat fölülrõl" is. A mester hevesen leintette: Gyûlölöm a manipulációt! Nem tudja Péter, hogy gyûlölöm a manipulációt?
Szocreál szobrok, festmények, filmek. Náci ugyanezek. Hollywoodi ugyanezek.
Ilyen beszélgetések sokfelé lezajlottak. Mindenütt, ahol a három világmegváltó eszme kultúragyárai üzemeltek, vagy üzemelnek. A szovjet Moszkvában, a náci Berlinben, Hollywoodban egyaránt megtalálták a bölcsek kövének azt az elfajzását, amivel az aranyat sárrá lehet változtatni, s a mûvelet hatalmat és vagyont hoz az alkimisták konyhájára.
Ne tévesszenek meg bennünket az ideológiai álcák. Mögöttük a lényeg ugyanaz. Bizonyára láttak már olyan tolvajbandát, amibõl két tag verekszik a villamoson, a harmadik közben zsebeli a bámészkodókat...
Náci szobor, szoci szobor, barbiszobor
A náci, a szoci, és hollywoodi áfium az okos valóság köntösét viseli. És egyöntetûen abszolút demokratikus, mert nincs olyan kevés velõ egyetlen koponyában sem, amely e mûveket, úgymond, ne értené. Az élmunkást, a harcost, a detektívet, a banditát. Megoldják a termelési problémákat, a vasöntését, a haza védelmét, a bûnügyet, a baleseti gerinctörést, vagy szegény Algernon ciché jének képletét.
S utána? Mintha egy himalájányi kipukkant hólyag helyén állnánk...
Az említett mûvek diszkózenével
Mi történik a náciszocihollyreálban?
Nos, miközben nézzük ezeket a képeket, filmeket, érezzük, hogy ilyen nincs. Ez nem létezik. Minden szem valódi, és valamennyi tekintet hamis. Az alkotók hazudnak. Elfogadták realitásnak azt, amit a diktátor vagy a piac kijelölt számukra, s fölcsaptak ügynöknek. A közönségét rászedik valami ember alattira. Arra, hogy legyen politikai, vagy fogyasztói hülye.
Gép vagy démon?
Óriás-mûvek, távlati kép Disneylandról, Leninek, Sztalinok, Kim ir szen szobra stb.
A náciszocihollyreál agitáció ontja a mûvészetipari terméket, s miközben egyrészt nevel, tanít, szórakoztat, úgy elborítja világot virtuális kultúrszeméttel, hogy hovatovább egy valódi fûszál sem látszik ki. S aki elmerül ebben a káprázatban, az észre sem veszi, hogy átkapcsolták a fölötte hatalmaskodni akarók járszalagjára. A nincsbe, a semmibe.
A zsebtolvajok álbunyójába.
Mi a semmi? Giccs. Giccs az, ami nincs. Ami nem rendelkezik szellemi tartalommal. Aesopus békája erõlködik: óriásira pumpálja magát, hogy látsszék. Hogy valamiképpen eltakarja saját nullaságát. Ezért lesznek egyre harsogóbbak a színek, a hangok, a gesztusok, ezért növekszenek követhetetlen mértékben a díznilendek, a szappanoperák, a diktátor-szobrok, a tömeggyûlések.
Sztalin, Lenin stb.
Az Isten helyére lépett fõnökbõl mindenütt diktátor lett, zsarnok, véreskezû bohóc: a Kárpátok Géniusza, a Népek Atyja meg Tanítója és más efféle csirkefogó. A semmibõl ugyanis lehetetlen többet kihozni.
Történt bármi a mûvészettel, van egy sajátos vonása, amitõl semmiképp sem szabadulhat. Nevezetesen, az alkotó szélhámoskodhat, de a mûvészet maga képtelen hazudni. Akkor is igazat mond, amikor a csillagot tagadtatják le vele az égrõl, amikor kényszerítik, hogy üvöltse fülünkbe: testi-lelki nyomorunk a létezõ világok legjobbika. Ilyenkor hülyének teszi magát. Üvölt, bohóckodik, bárgyú lesz és perverz: vegyük már észre!
Barbiszobor átmegy a pólai partizán emlékmûbe
Véletlen-e, hogy ez lesz a náciszocihollyreálban az emlékmûvé fajult szegény partizánból, aki tényleg életét adta valamiért – talán éppen a hazáért? A pólai emlékmûvet látjuk.
Partizán emlékmû részletesen
Mi az oka annak, hogy a náciszocihollyreál évtizedek óta garázdálkodik világszerte a köztereken, a tévéken keresztül az otthonokban és a bolygó lakossága tûri, még csak a hasát sem fogja a röhögéstõl?