Beavatás Csontváry, avagy a dudás hatalma díszlet: duda Szeretettel köszöntöm a Beavatás nézõit Csontváry-zarándoklatunkon, a Nagy cédrus alatt. Kamera barangol a Zarándoklás a cédrushoz c. festményen, közben halljuk a népdalt: Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Aki dudát akar fújni, ott kell annak megtanulni! Pokolra igyekeznek Csontváry zarándokai, vagy mennybe? Nótánk szerint, a mennybe, vagyis a dudásságba a pokoljárás vezet. Mi dolgunk a pokolban? Le kell égetni magunkról a szerepeiket, álarcainkat, a hívságot, a fölöslegest. Leginkább a hamisságot. A mûvelõ ember elõször önmagát mûveli meg. Csing kínai faszobrász errõl így beszél Lu fejedelmének: (Szépség szíve 20.) – közben kínai faragványt, lehetõleg harangállványt látunk. Szolgád egyszerû kézmûves ember; miféle tikos mûvészet lehetne a birtokában? Attól fogva, hogy rászántam magam a harangállvány faragására, óvakodtam attól, hogy szellemi erõmet más dolgokra fecséreljem. Szigorúan böjtöltem, hogy ezzel megszerezzem szívem nyugalmát. Háromnapi böjt után már nem vetemedtem arra, hogy jutalomra gondoljak; ötnapi böjt után nem merészeltem több megrovásra vagy dicséretre, sikerre vagy sikertelenségre gondolni; hétnapi böjt után elfeledkeztem arról, hogy nekem testem és tagjaim vannak, ekkor már nem létezett számomra felséged udvara sem; a külvilág minden ármánya eltûnt körülöttem. Így mentem ki az erdõbe, és addig szemléltem a fák természetes tulajdonságait, amíg a tökéletes formára nem bukkantam. Csak éppen rá kellett tennem kezem a fára. Ha nem így történik, akkor semmire sem mentem volna. Mert semmi más, mint saját természetemnek a fa természetével való egyesülése tette olyanná ezt a harangállványt, hogy mindenki szellemi erõt gyanítson benne. Eszerint a tehetség nem hallás, okosság, vagy egyéb öröklött, netán szerzett készség. A fociban sem... Csing faszobrász bölcsességét Hamvas Béla és Kemény Katalin így fogalmazzák meg (Forr. a mûv.-ben 50.) "nem más, mint a kinyílás mértéke a szellem iránt, mint a befogadott szellem szétsugárzásának képessége." Tehát az alkotó a szellemit nem kitalálja , hanem megtalálja a világban s megjeleníti. Ezért pontatlan a "vizuális mûvészet" kifejezés: a látás csupán eszköz, a szem mindössze antenna: a mû szellemének befogadása a lélekben történik. Csontváry tehetsége pontosan ilyen volt. Megtanult festéket készíteni , rajzolni tökéletesen. Ám a tökéletes itt kevés, ha úgy tetszik, semmi... N apút nak nevezte azt, amit megfestve megteremtette az átjárást a szellem körébe. Egyáltalán nem mellékes, hogy valamennyi jelentõs mûvét természet után festette. Úgy járt el, ahogy Csing faszobrász: saját természetét a táj természetével egyesítette. Kép: Nagy Tarpatak a Tátrában Önéletírásából tudjuk, hogy a Nagy Tarpatak a Tátrában mennyire lenyûgözte. Ám éveken át csak érlelte lelkében a látványt, a tájban önmagát: ( olvasok)" Nem rajzoltam, nem festettem, hanem csak figyeltem és bámultam a természet monumentális szépségét, a hangulat csendes, mély ütemét, a gyönyörnek a legszebb, természetes zenéjét": " a nagy, monumentális feladatra még gyenge voltam"(79. o.). Végül többszöri és hosszú meditálás és elmélyülés után 1905-ben elkészült a bensõ mûveléssel: "a Tarajkán nem gondolkoztam azon, hogyan festem meg a Nagy Tátra képét a vízeséssel. Még csak rajzpróbára sem került a dolog, hanem egyenesen a nagy vásznat táviratilag rendeltem meg". (82. o.)) Rátetette kezét az anyagra... Szokás Csontváryt fitymálni, hogy õrült volt, ám õrültek képesek10-20-30 nm-es vásznakat ilyen minõségben telifösteni? Csontváry Önarcképe, zene A róla szóló különös anekdoták száma végtelen. Nélkülözött, de visszadta az egy koronás beléptidíjat az értetlen nézõnek a mûcsarnoki kiállításán. Nem korrupció lett volna megtartani? Palesztinából táviratozott Bécsbe, midõn hírül vette, hogy az általa hõn szeretett Ferenc József náthás: Császárt a napra kitenni stop Csontváry stop. Nos, van-e ennél jobb tanács? Van-e normálisabb dolog, mint a világ teljességében élni, ahol szeretteink gondja-baja mindig reánk tartozik? Megírta gróf Burián külügyminiszternek is, hogy miután II. Vilmos azt nyilatkozta, hogy Isten nélkül semmire se megyünk, vele viszont bármit elérhetünk, õ, Csontváry türelmesen várta, hogy valaki jelentkezzék, aki Istennel közvetlen kapcsolatban áll. Miután ez nem történt meg, õ jelentkezik, mert õ a Teremtõvel a közvetlen kapcsolatot megtalálta. Tessék megnézni a képeket, és utána eldönteni, hogy megtalálta-e vagy sem. Tessék megnézni a nyolcvan-száz év után is hibátlan, világító színeket, a Baalbeket! Ezt a fantasztikus mélységû teret, amely az iskolás perspektíva-fölfogás eleven cáfolata. Jó néhány háztetõ éppen szélesedik az enyészpont felé tekintve. Rajta kívül senki nem tudta a teret ílyen szellemi telítettségében megjeleníteni. Képei szemléléséhez kukucsot írt elõ, hogy periférikus látásunk zavarását kiküszöbölje. Erre jött a súlyosabb vád: próféta. Hajaj! Gazdaságkorban ennél fõbenjáróbb bûn kevés akad. A próféta ugyanis beavatott: ami ma ötlet és szakma, arra fölteszi az életét. Õ a mûvelt ember és a mûvelõ. Abból indul ki, hogy az élet és az életmû kettéválasztása tilos. Az átélhetetlen mû érvénytelen, a hazug élet pedig hamis mûvet terem. A mû ugyanis életünk lenyomata, életünk pedig tetteinké. Ezért eseng így József Attila: "Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret". Ne külön az irodalmat, és külön engem tessék szeretni, hanem kettõnket együtt. József Attila arcképe Korszakos törésvonalon állunk.. A leszakadt tábla eleje az elsodort tömeggel már messze jár, de a Csontváryhoz hasonló mûvészek és közönség még tud a kontinensrõl. A lét paradicsomi természetérõl. Látja a botrányokat, az árulást: a szellem kiiktatását az életbõl, a boldogság boldogulásra cserélését, az érték érdekre váltását és a többit. Az igénytelenséget. Végy jó poént, állítsd ki. Egy esernyõt, egy fogast, egy vécécsészét. Duchamp tréfáira gondoljunk a századelõn, Csontváry idejében. Pukkaszd a polgárt. Ha pukkad jó. De a polgár nem pukkan kettõt, tehát húzzál bele, erõsítsd a gesztust: a vécécsésze tartalmát állítsd ki. Mára mindenen túl vagyunk. A kiállítótermekben s a tévé által az otthonunkban. Nincs olyan brutális, vagy gusztustalan jelenség, amibõl ne készült volna úgynevezett mû. Egy Duchamp A mûvész, a dudás, nem száll alá a pokolra, bennünket, a közönséget küldi. A próféta azonban kitart mellettünk. Mi föladnánk: manapság muszáj életünket és munkákat széjjelválasztani, hisz széllel szemben úgysem lehet. Nos, a prófétaság legnagyobb botránya ebben áll: lehet. A Marokkói tanító. Hosszan. Zene. . Tudjuk, hogy Csontváryt, mielõtt 1919 június 20-án, a Tanácsköztársaság idején, éhen halt volna, kortársai jobbára kinevették. Mûveivel és lángoló hazaszeretetével együtt A lélek az ilyesmit roppant nehezen viseli. Ezért bíztatta magát azzal a néhány dicsérõ kritikával, melyek szerint õ a világot legyõzte? Hazudott volna? Az 1949-ben rendezett párizsi kiállítását Picasso külön, tüzetesen tanulmányozta, majd kijelentette Chagallnak, Chagall legnagyobb csalódására: Nem is hittem, hogy rajtam kívül még egy festõ élt ebben a században. A 62-es brüsszeli világkiállításon a legnagyobb magyar sikert õ aratta. Világkarriert mégsem csinált, egyelõre nem is fog, mert nem létezik a világpiacon, tehát érvénytelen. Az 1962-es székesfehérvári kiállítása után – melyet egyébként 30.000 ember látott – hatalmas vitában omlott össze a szocialista realizmus esztétikája. Magányos cédrus. Hosszan. Zene. Fülep Lajos egy mondatban sûrítette össze a Csontváry-jelenség lényegét: nem az a kérdés, hogy megállja-e az idõ próbáját, hanem az, hogy az idõ megállja-e az õ próbáját.