A fürge huncut és a sündisznó
Szeretettel köszöntöm a Beavatás nézõit...
Ez itt körülöttünk egy világnagy Verseny Áruház. Országnyi polcok roskadásig tarka cuccokkal. Élni itt kevés . Száguldozni kell, pakolni a kosarat. Aki kimarad, lemarad, aki nem versenyez, az deviáns, mi több, vesztes. Veszíteni pedig annyi, mint elevenen elkárhozni.
Bostoni marathon madártávlatból. Százezer ember rohan, majd a város képe.
Spilázik tehát az óvodista, a mûvész, a nyugdíjas. Puhafedelû könyvek légy milliomos - tanfolyamokat és agytornát ajánlanak, kondibogyóval .
Ha elméláznának a sündisznón, amely derûsen sétál a bokor alatt,
lemaradnánk. Befelé fordulni azonnali vesztés, hisz minden, ami fontos a versenyben, kívülrõl érkezik. Maga a cél, a siker is külsõ. Gazdaságkor örökös bajnoka ezért kívül keresi az érvényesülést. Hamvas Béla "fürge huncut"-nak nevezi, aki folyton gyorsabb a többinél. Mögöttünk lép be a forgóajtón és elõttünk lép ki, nyestként bújik át rácson, kiskapun, teli a zsákja. És rögtön fordul újra meg újra.
munkaverseny – régi Híradó
Mi, magyarok, kétannyit tudunk a Nyugatnál a verseny természetrajzáról. Ismerjük a szocialista munkaversenyt a sztahanovistákkal és az ezer százalékos esztergályosokkal. No, a szocializmus pillanatnyilag maródi. Perui völgyekben és párizsi szalonokban ápolják. Fölösleges aggódni, fölgyógyul. Elõbb-utóbb vissza fogják hívni a pályára azok, akik a kapitalista verseny veszteseinek kétségbeesésébõl szeretnének újabb üzletet csinálni.
Verseny persze azóta létezik, amióta a világ világ.
Három királyfi elindul, Dávid összecsap Góliáttal, Hektor Akhillesszel. Autóverseny sivítása nyomja el hangomat. Modern atléták, sumósok, National Geografic ‘96/7. 52. skk. old.
A valóságos Létben, az Egy-házban – vagyis Isten és ember közös otthonában, a szeretetben – természetesen elképzelhetetlen a verseny: mintha a jobb láb versenyezne a ballal, hogy melyik fut gyorsabban. Éppen ezért tilos. Pá l így inti a filippieket:
Olvasok: "Semmit se tegyetek vetélkedésbõl vagy hiú dicsõségvágyból. Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak. Senki se keresse csak a maga javát, inkább a másét is."
Aki szeretet-versenyt rendez, az ráfizet, mint Shakespeare
Lear királya
A szellem rendjében érvénytelen a gyorsabb, az erõsebb, az okosabb logikája. Itt a szegény asszony krajcárja többet ér a gazdag aranyánál. Hiába apacsolja le a lakoma fõhelyét a "fürge huncut", hátraküldik. A gyõztesek pedig olyasféle alakok, mint a Hegyi Beszéd Nyolc Boldogja. Megszomorítottak, lelki szegények, igazságért üldözöttek és hasonlók.
|
Ki
a legelsõ festõ? Csontváry, Leonardo, Picasso, Rembrandt.
Nem szorítják le egymást a dobogóról.
Vegyünk szívbélibb példát. Az én
édesanyám
volt
a legcsodálatosabb édesanya a világon. A lehetséges
hat milliárd tévénézõ most tán
meghökken egy pillanatra, hiszen az övé is. Aztán
összenevetünk:
(anya-képek) |
Mi most már tudjuk a választ a csalafinta kérdésre, hogy hány angyal fér el egy tû hegyén...
Angyalsorozat: végtelen sok: kövérek, gótikusak, gyerekesek, puttók és arkangyalok. Egymásba tûnnek.
A gazdaságkori verseny a gyõzelemrõl és a vereségrõl szól. Aki nem szerzi meg a piacot, az elveszíti. Nincs hat milliárd aranyérem. A mutatók feszt emelkednek, az embervilág eszméinek horizontja pedig aláereszkedik a rovarállamok szemhatárának környékére. Termelés-fogyasztás, punktum. Mire megy ki a küzdelem? Kenneth Boulding írja: hova vezethet, ha a Föld ûrhajó kozmonautái azon versengenek, hogy ki tud minél többet, minél hamarabb elpusztítani a készletekbõl.
Földgolyó+ûrhajó montázsa, majd enfarkába harapó kígyó.
A részversenyek futó áttekintését kezdjük a sporttal. Emlékszik még valaki az amatõrökre? Vagy arra, hogy nekik találódott volna ki a modern sport? Helyükön vegyészek, orvosi technikák és áruvédjegyek küzdenek. A szurkoló zavartan toporog. Vajon kiért lelkesedjen
(olvasom az újságból) egy Szedeák-Akuterm-Ke – Klima-Vill-Purina-Kse összecsapáson? (Népsport, ‘98, 04, 05. 13. old.) Tankönyvbe illõ fordított áldozat: a szponzor nem az egyesületért áldoz, hanem az egyesületet áldozza önreklámjáért.
Az "eszmék" és "ideológiák" versenyében a szavak különdíja a jelentésvesztés. Századunk legbrutálisabb önkényuralmai mind demokráciának hívatták magukat.
A mûvészet "meghaladta" Csontváry eszméjét, hogy az éggel való "közvetlen kapcsolatot" keresse. Az iparhoz csatlakozva az újdonság szolgálatába lépett. A galériák, a hangversenytermek szezononként új izmusokat rendelnek, akár az autószalonok meg a butikok új kocsitípust és szoknyát. Vagyis az izmusok nem az alkotás belsõ természetébõl következnek, hanem kívülrõl jönnek. Külön specialisták, kritikusnak, esztétának, ideológusnak nevezett brókerek termelik õket és a Piac vastörvényeivel hajtják végre a mûvészeken és a közönségen.
Festmények zuhataga, különféle izmusok
A gond mindíg az emberé: ha kilép a szeretetbõl, Hamvas szavával a status absolutusból, küzdeni kezd társaival. Hogy legyõzhesse õket, szét kell szaggatnia a hozzájuk fûzõ finom és felelõsségteljes kapcsolatrendszert – ebben a folyamatban a személy egyénné töredezik, a társadalom pedig tömeggé. De errõl van szó: az ideális versenypályán nem aggathat semmi piacidegen értékrend, közösség, hagyomány. Az ideális versenyzõ pedig a gyökértelen ember. Õ, a barbi, a fürge huncut búgócsiga a damaszkuszi úton. Ezt kínos volna íly nyersen bevallani, ezért hol pragmatikusnak vallja magát, hol ideológiamentesnek, máskor többszörös identitásúnak . Hogy hány van neki, majd egy következõ Beavatásban megszámoljuk .
Tízperces szerelem-sláger
Az Egyesült Államokban már évtizedek óta figyelik, hogy minél hûségesebb valaki a lakóhelyéhez, annál többet veszít a piaci értékébõl. A sportoló, mûvész, menedzser, a tudós árfolyama egyenesen arányos a különbözõ arénák közti mozgásának sebességével.
Amennyire nehéz kiszállni a mókuskerékbõl, olyannyira bajos szilárd közösségre találni. De mitõl is bomlik a nemzet, a család, a barátság? Tõlünk, a hûtlenségünktõl.
No de ez lelkizés! A verseny pedig tiszta ráció. A verseny a piac és a piac által elnyelt világ motorja. Ez Gazdaságkor alapeszméje. Aki okosabb próbál lenni nála, az demagóg. A siker, a haladás, a gyõzelem mind a verseny okos gyermeke.
Egy régebbi Beavatáson már elgondolkodtunk a sarki szatócs és egy szupermarkec mérkõzésének sportszerûségén, most pillantsunk bele a verseny lélektanába.
Martin Shubik amerikai pszichológus ‘71-óta, a híres dollárárveréssel tesztelgeti a koreszme racionalitását.
Olvasok: Eladó egy dollár, kikiáltási ára egy cent. A játék az árverések szokásos szabályai szerint folyik... a kivételes szabály az, hogy nemcsak annak kell megfizetnie a pénzt, aki a legmagasabb árat mondta, hanem annak is, aki az utolsó elõtti ajánlatot tette.
Ez viszont az egy dollárost sem kapja meg. Közben egy dolláros bankjegy képe .
Shubik tapasztalatai szerint átlagosan 340 centért kel el az egy dolláros bankjegy, a legmagasabb licit a húsz dollárt is meghaladta.
Ki lehet próbálni egy ezressel: kikiáltási ár egy forint....
Áttûnés úttörõkbe, 1953. Versenyeznek, ki ér elõbb a hegycsúcsra.
Valaki elsõ lesz, aranyérem, valaki második, ezüst. Az ötödiknek is oklevél, sõt a húszadiknak is. A legeslegvégén érkezik a szemüveges. Hurrogás. Lemaradtál mint a borravaló.
Mire a szemüveges visszakérdez? És ti? Ti találkoztatok a sündisznóval?