Cedric Prakash magyarországi látogatása |
A BOCS Alapítvány meghívására 2000. június
1-5-e között újból vendégünk volt Fr. Cedric Prakash SJ (India), a Gujarat
államban mûködõ Education Society igazgatója.
Fr. Prakash olyan országból érkezett, ahol az emberi jogokat semmibe veszik,
naponta megsértik, ahol mindennapos jelenség a nyomor, ahol a kis létszámú
kereszténységet az általuk képviselt keresztény emberkép miatt
felforgatóknak tekintik, ahol a kereszténységéért Fr. Prakash is többször
volt kitéve halálos fenyegetéseknek.
Fr. Prakash a súlyos lelki teher ellenére békét, derût, jókedvet sugárzott,
személye mindenkit megragadott, mindenkire mély benyomást tett. A személyes
beszélgetésben, a gimnáziumban és a templomban mondott beszédeiben
ismertette az általa vezetett "bentlakásos iskolá"-t ahol mintegy 20 ezer,
India legszegényebb családjaiból származó gyermeket nevelnek, oktatnak,
igyekeznek minden lehetõséget megadni nekik a fejlõdéshez, az alapvetõ
emberi és keresztény értékek elsajátításához.
A családunk körében töltött rövid idõ után, délután elõadást tartott a
miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban, majd a jezsuita Ige templomban
nagy nyilvánosság elõtt beszélt és szentmisét celebrált a miskolci jezsuita
testvérekkel.
Egy-két gondolatot szeretnék röviden továbbadni az elhangzottakból:
A Föld minden embernek biztosítja a tisztességes megélhetést, de a
"harácsolást" nem tudja kielégíteni. Az iskolai oktatásban nagy szükség van
a jó eszközökre, de a legfontosabb: olyan körülményeket kell biztosítani a
gyerekeknek, hogy boldogok legyenek. Arra a kérdésre, hogy a mai európai
ember miért fordul el a kereszténységtõl, miért keresi az élete problémáinak
a megoldását a hinduizmusban, buddhizmusban, nagyon elgondolkoztató választ
adott. Fel kell tennünk a kérdést -mondta Prakash- hogy valóban megkaptuk-e,
befogadtuk-e a Szentlelket. Talán mi európaiak hibázunk abban, hogy nem
közvetítünk hitelesen, nem merünk úgy hirdetni és élni, ahogy azt Jézus
tette.
Fõ feladatának tekinti, hogy béke és harmónia legyen a keresztények, hinduk
és muszlimok között. Az iskoláiban tanuló, többségében nem katolikus és nem
keresztény gyerekeket a vallások kölcsönös tiszteletére tanítják.
Lényegesnek tartja megtanítani õket egymásért, együtt élni, együtt dolgozni.
A vallásos nevelésük központi üzenete, hogy keressék és találják meg az
értékeket a maguk és mások életében. (Ezt fejezi ki az iskolarendszer
embléma, a Földet kezükben tartó fiúk és lányok sora)
Arra a kérdésre, hogy miben segíthetjük munkáját, szerényen két dolgot kért:
imát és pénzt.
Bízom, hogy akik találkoztunk vele és hallgattuk, lelkiismeretünk és
lehetõségeink szerint a kért támogatást továbbra is biztosítjuk.
Prakash testvérre és munkájára Isten áldását kérjük.
Miskolc, 2000. június 8.
Fülep Sándor