Donella Meadows

A szabadpiac nem csinál energiapolitikát

Bush energiapolitikája az 50-es éveket idézi, amikor azt véltük, hogy az energiaforrások végtelenek. Alapja a szabad piac, holott minden közgazdasági kézikönyvben elolvasható, hogy a szabad piacon miért nem terem energiapolitika. Elsősorban azért nem, mert az energiapiac nem szabad piac. A kormányok, vállalatok, kartellek állandóan babrálnak az energia-tartalékokkal és az árakkal hogy a piacot saját hasznukra alakítsák. Elég az olajtársaságokra és az OPEC-re, a villany-monopóliumokra gondolnunk. A nukleáris erőművek nem lennének versenyképesek, ha megszüntetnék a támogatásukat. Az energiaárak nem mondanak semmit a fogyasztónak a valós árakról, sem a termelőknek a források viszonylagos hiányáról. Az árakat eltorzítják a kormányok, monopóliumok és a spekulánsok. Tavaly augusztusban, 3%-os olajtermelés-csökkenésre megkétszereződtek az árak. A piac kaszinóvá változott, amelyik nem segít a biztos energiajövő kialakításában. Ha a fentiek elvennék a kezeiket az energiapiacról az akkor sem szolgálna a társadalom előnyére. Miért? Mert:

— A szabad piac feltételezi, hogy mindenkinek rendelkezésére áll minden információ - holott az információ maga is piaci árucikk. Miután az energiatermelőknek nem érdeke a hatékony módszerék alkalmazása, az ezekről szóló információk nem állnak rendelkezésre.

— A piac leszámítolja a jövőt. Nem tesz különbséget megújuló és meg nem újuló energiaforrások között és nem érzékeli a források csökkenését, amíg van valamennyi tartalék. Az energiapolitika központi kérdése kellene, hogy legyen a megújuló források (vízi, nap-, és biomassza) középpontba helyezése. Ez a forráskimerítési adók bevezetése révén lenne elérhető, ami a változatok felé terelné a felhasználókat. A kormányunk ennek az ellenkezőjét teszi!

— A piac ingadozik, oszcillál, mert hosszúak az egyes változások átfutási időszaka, lassú a megtérülés. A piac jelei nem állandóak s nem informálják kielégítő módon a döntéshozókat.

— A piacot a privát-érdekek és nem a társadalom közös érdekei mozgatják, nem a biztonság vagy igazságosság. A piacokon, eltérően a

demokrácia intézményeitől, egyes embereknek sokkal több szavazatuk van, mint másoknak, ezért a piac a kevés gazdag és nem a sok szegény szükségleteit szolgálja ki. A kormány beavatkozása szükséges egy minimális igazságossághoz.

— A piac semmit sem tud a környezetről. Az energia árának tartalmaznia kellene a szennyezések, a tengerbe kerülő olaj, a nukleáris hulladék elhelyezésének árát, de nem tartalmazza. Amikor Bush az energiaárakat a szabad piac szabályozásának kényére-kedvére engedi, akkor a környezeti hatásokat nem veszi figyelembe az árakban.

A piacgazdaság csodálatos dolog, ahogyan az érte küzdő kelet-európaiak elmondják nekünk. Azonban abban megbízni olyan, mintha az állam hajójának a kormányához odaállítanánk egy rövidlátó, izgulékony, tudatlan és önző gyereket.

A kormánynak ügyelnie kell a piac jó működésére és a közös érdekeket kell szolgálnia. Az energiapolitika része kell, hogy legyen az árakban megjelenő környezeti hatás, annak elő kell segítenie a megújuló források használatát, fokoznia kell a hatékonyságot, gondoskodnia kell a tisztességes információkról a fogyasztók és termelők számára, s nem szabad megengednie, hogy a kedvenc iparágak adományaikkal eltorzítsák az árakat.

Bush energiastratégiája nem ilyen.

A Fehér Ház tele van hozzáértő közgazdászokkal akik mindezt jól tudják. Az elnök, aki egy olaj-ember, tudatában kell, hogy legyen annak, ha a piacot mint "Szent Grált" idézi meg, a szerzett jogokat érti alatta.

A politikája arra ítél bennünket, hogy a kormányok, terroristák, spekulánsok, olajtársaságok és sejkségek rángassanak bennünket. Kimondja az ítéletet a környezet felett. Tartósít egy elavult és nem-vetélkedő energiarendszert, s ezért a jólétünkkel és életünkkel kell megfizetnünk. Az amerikai nép nem támogatja ezt. Az energiapolitika túl fontos dolog ahhoz, hogy azt ráhagyjuk egy nem-szabad és szabályozatlan piacra.

forrás: VALLEY NEWS 1991. március Ford.: György Lajos-GAIA Sajtószemle