Kedves Harmadik Part!

Forr a világ körülöttünk. Minden változik, tombol a szabad rabláson alapuló versenyes kapitalizmus, az infláció ki tudja már hogy hányadik X-be lépve vágtat a fejünk felett, a totális és kíméletlen versenystratégiák az élet minden területén véres áldozataikat szedik.

Polarizálódunk. A versenytűrőbb lelki alkatúak beszállnak és egyre nagyobb vagyonra, hatalomra tesznek szert, a törékenyebbek, békésebbek pedig kiszállnak. Őket (magunkat) szeretném most megszólítani.

Bors Mari Tápióbicskéről üzen, Piros Sajtószemléjében anarchista közösségalapításról olvashatunk. Vágottpuszta embereiről még a LEV LAP-ban hallhattunk, nos, köszönik szépen, ők is megvannak, átvészelték az elmúlt emberöltő lelki, szellemi, fizikai terrorját. Mozgolódik a Galgafarm, Zaja Peti zöld körzászlója alatt seregek gyülekeznek, Jávor András a Kék-zöld bolygóban ad hírt zselici biofarmjáról.

Divat lett ökofalut alapítani?

Azt hiszem, a falvak öko-ságát illetően nem sok a nézetkülönbség, és talán nem is ez a lényeg. A természetkímélő élet és gazdálkodási módszerek magától értetődőek, de itt többről van szó, a másság, a kiszállás jogáról. Tegyük fel a kérdést: ha már megszülettünk, mi az, ami a miénk? Az életünk? De mit örököltünk? A nyelvünket, a tudatunkat, a kultúránkat? Mit teszünk érte, hogy fennmaradjon, és mit tehet az, aki alapjaiban hamisnak, megfordíthatatlanul züllöttnek, és megtisztíthatatlanul mocskosnak látja a társadalomnak, országnak, gazdaságnak nevezett piacteret? Hová meneküljön az, aki felé minden irányból fegyverek szegeződnek, vagy akinek hadseregnyi keresztbetett láb nyirbálja meg a szabadságát? Hol van az a talpalatnyi vagy kapányi föld, amely ápol és eltakar?

Hé, politikus urak, miénk a föld, az ország és ne akadályozzátok meg, hogy ki-ki elfoglalja a maga kilenctized hektárját!

Kiszálltunk, elmentünk és nem szeretünk még vendégként sem visszajönni. Nem az isten háta mögül szólunk, hanem az Isten színe elől, az Isten tenyeréről. Mit itt most újra tanulunk lélegezni, élni, szeretni. Itt minden más, minden hiteles, minden tiszta. Itt ringanak a mezők, suttognak a fák, szelídek a lankák, mélykék az égbolt, éles a szél...

Vannak persze mások is, akik hasonló gondolattal foglalkoznak. Kelj fel Rózsa Sanyi ott Kölnben és ne a kispadról kiabálj, hanem gyere haza. Kedves Ungár Klára, azt üzenem, hogy kár megvárni a (más) világkiállítást, most azonnal indulni kell. Kedves Mindnyájan, akik miközben érdeklődve figyeltek, minden energiátokat a megtelt hócipőtök kiürítése köti le, lépjetek ki inkább belőle, de a legjobb, ha mezítláb vagy meztelen jöttök, érezzétek minél hamarabb a mi Magyarországunkat.

Kedves Harmadik Part, sajnálattal közlöm, hogy nem érek rá, sürgős élnivalóm támadt. Nem adtam semmit sem fel azokból, amit együtt akartunk, ma is ugyanaz a hitünk - egy kivételével. Nem hiszek többé abban, hogy a Városban akármilyen értelmes tevékenységet lehetne folytatni. Majd ha igazat adsz nekem, ha felkeltél és utánam jöttél, akkor újra egyesülünk.

Kilián Imre