FRAGMENTUMOK

Karinthy után szabadon: ahogy Uruguay után zárójelben nem Paraguay következik, Nicaragua sem azonos Ugandával, noha Afrika után Közép-Amerika a Föld legelmaradottabb vidéke. Ennyi közük, sajnos, mégis van egymáshoz.

Pár éve divatban volt, csak annyira, ahogy még minden egyéb. (Lista mellékelhető.) A kontrák és a rekontrák úgy röpködtek a levegőben Nicaraguával kapcsolatban, mintha ultipartit közvetített volna a tévé meg a rádió.

Amikor néhány éve a managuai szandinista hotel (egyike annak a néhány épületnek, amelyik lábon maradt az 1972-es pusztító földrengés után) belső udvarában hűsöltünk, és bámultuk az óriási, tüskéslevelű agavét meg a likacsos háztetőn időnként átsurranó őshüllő, a leguán árnyékát egy nemzetközi jelszavakat és ötleteket importáló "kibicgárda" társaságában, még nem fogtuk fel igazán, mihez asszisztálunk. (Vagy ha felfogtuk is, hallgattunk róla, mert örülteink a kalandnak).

A San Juan folyóba tévedő cápák eljutnak az óceánból a Nicaragua-tó édes vizébe (páratlan különlegessége a világnak), és alkalmazkodnak az édesvízi élethez. Azt mondják, a sót már nehezen viselnék.

Somoza diktátorról, a "kettővel előző" rezsim rettegett kényuráról köztudomású, hogy elevenen hajigáltatta be a nemkívánatos személyeket a Masaya-vulkán tüzes kráterébe, a bocs del infiernóba, a pokol torkába. Azt is rebesgetik, hogy meggyilkolásának éjszakáján a szél tövestől kicsavart egy hatalmas, virágzó jakaranda fát.

Rekontra: Cesar Sandinóról, a szandinista mozgalom névadójáról és szellemi atyjáról azonban már sokkal kevesebben tudják, hogy ideggyenge látnok volta A mesztic borkereskedőtől megesett indián cselédlány fia a tábornokságig vitte. Egész nap az őrség melletti szomszéd szobában járkált és aktuális vízióinak megfelelően adta ki a soros parancsot. 1933-ban, a táborában tartózkodó újságírónak bevallja, hogy időnként reszketés fogja el, lüktet az agya, és valami különöset érez a belsejében. "Egyszer azt álmodtam, hogy ellenséges csapatok közelednek. Azonnal felkeltem és riadót fújattam. Mindenki védekező állásba helyezkedett. Két óra múlva még pirkadat előtt itt voltak az amerikaiak és támadásba lendültek." Sandino dicsekedett, hogy van egy olyan szerve, amelyen keresztül kommunikál a szellemi világgal. Ahogy elnéztem a fanatizált tömeget, nem tűnt kétségesnek, melyik szellemi szférával volt kapcsolata a legendás tábornoknak, kit végül 1934-ben teljes vezérkarával együtt szintén meggyilkoltak..

A "népies" szoc. reál freskókkal telehintett katolikus templomban a compaòero padre, vagyis a pap elvtárs az evangélium felolvasása után forradalmi jelszavakat harsog, és biztosítja a híveket, hogy la Virgen María no está con la burguesía, ami annyit tesz, hogy a Szentszűz nem támogatja a burzsoáziát. Krisztus helyett Sandino függ a kereszten. Hogy mostanság visszacserélték-e, nem tudom. Feltehetően igen. A nép gyűlölte a jenkiket, de egymást is elég alaposan. II. János Pál izzadó üstökkel hadonászik a tiszteletére összeverődött irdatlan tömeg és a mi szemünk előtt. Iparkodik elcsendesíteni a spanyol polgárháborús és disznó jelszavakat skandáló gyülekezetet, amelyik nagylelkűen megígéri, nem lesz lincselés, ha a Szentatya imádkozik a szandinista hősökért. A pápa konok, nem hajlandó imádkozni, de megdorgálja az előtte térdre rogyó Ernesto Cardenált, a trappista szerzetesből nekivadult kultusz-miniszter költő-fenegyereket, a politizálásért. A Pantheon meg a miniszter fejében, úgy tűnik, jól megférnek egymás mellett mindkét mozgalom szentjei.

Operatív tervek: Ami évszázadokig nem sikerült, most sikerülnie kell két hónap alatt. Alfabetizáció. Én vagyok a tolmács és a fene tudja, miféle frajdzsigai okból, mindig analfabetizációt fordítok helyette. Mindenki villámgyorsan megtanulta leírni a nevét és olvasni a Kommunista Kiáltványt. Matagalpában, egy északi városban, kék szemű indián térdel le elém az utcán. Tekintete a remek nádpálinkától, a flor de cañatól zavaros. Mikor kikényszeríti belőlem, mi járatban vagyunk, meg hogy hoztunk egyet s mást, annyit mond: "Csak a fantazmát ne hozzák ide!" , A kommunizmus kísértetére gondolt.

Az Európa könyvkiadó évekkel ezelőtt lefordíttatta velem Omar Cabezas hadnagy a "Hegy nem sztyeppe" című hős-gerilla regényét, feltételezve, hogy járatos vagyok a nikaraguanizmusokban. A végén, még a szandinisták bukása előtt a terjesztők nem kértek a könyvből. Innét az idézet most: "Ismeretlen fogalom volt köztünk az önzés. Mintha a hegy és a sár, a sár meg az eső eltüntették volna belőlünk a burzsoá társadalom minden szennyét... Apránként kiirtódott belőlünk a sok bűn, ezért fogalmaztunk úgy, hogy az új ember teremtése az FSLN-ben történt meg (Szandinista Nemzeti Felszabadítási Front). Az új ember a gombákkal születik meg, férges lábakkal, az új ember a hegy magányából születik meg, szúnyogcsípések közt, mosdatlanul..." Nem akarok dicsekedni, de táncoltam egyszer a szerzővel, s mikor átkarolt, éreztem a stukker nyomását.

Eltelt néhány esztendő, közben a pápa megszelídült, hisz ő is csak politizál, megbuktak a szandinisták is, a "pikák" fejében pedig nyilván egyre sűrűbb a zűrzavar. A kicsinyek megbotránkoztatásáról azt írja a Máté evangélium 18. része, hogy elkövetője jobban jár, ha malomkövet kötnek a nyakára és a tenger mélyébe vetik.