Sarah Eno — Dave Treanor

Konfliktusok megszelidítése kisközöségekben*

Miközben tanuljuk a közös élet és munka szabályait, számos belénk nevelt társadalmi magatartásformával kerülünk összeütközésbe. Szinte törvényszerű, hogy konfliktusba kerülünk azokkal az emberekkel, akikkel együtt vagy akik közelében élünk, legyenek azok barátaink, élettársaink, munkatársaink, szüleink, gyerekeink vagy szomszédaink. A konfliktus része életünknek, gyakran a konfliktusok hatására jutunk előre, vagy változunk meg. Mindannyian folytatunk olyan beszélgetéseket, melyek során tudattalanul is arra törekszünk, hogy elkerüljük az érdekek ütközését. Ezt az eljárást kommunikációnk módjával és önmagunk tudatos irányításával szabályozni tudjuk.

A fennálló konfliktusok feloldása több szempontból is fontos. Kellemesebb békés környezetben élni. A konfliktusok változások követelésére késztethetik az embereket — míg a konfliktus feloldása segítheti a közös otthon biztonságos hangulatának fenntartását. A megoldatlan konfliktusok mindig ott vannak a levegőben és hol gyengébben, hol erősebben felbukkannak, sokszor olyan időt és energiát emésztenek fel, amit jóval kreatívabb és hasznosabb módon lehetett volna felhasználni.

A konfliktus előfordulása természetes jelenség és mindig kísérni fogja életünket. A mi feladatunk, hogy megtanuljunk a lehető legkreatívabb módon válaszolni a konfliktusokra. A konfliktus szerves része a változási folyamatnak.

A konfliktus a közösség és az egyén fejlődésének egyik alapvető eleme. Egy folyamat, melyben különböző vélemények vagy cselekedetek harcolnak egymással, majd összeolvadnak és új emberi viselkedési formák alakulnak ki.

A konfliktusok azért alakulnak ki, mert az emberek azt képzelik, hogy összeegyeztethetetlen céljaik vannak. Az összeütköző célok a viselkedési normák vagy az értékek megváltoztatását követelhetik meg.

A társadalmi struktúrán, vagy a közösségeken belüli összetartó (vagy széthúzó) kapcsolatok gyakran okoznak konfliktusokat.

A konfliktusokat nem szabad elkendőzni és nem szabad hagyni, hogy szilárdan kiépüljenek. Kialakulásuk pillanatában fel kell őket dolgozni. Nyílt konfliktusok azért alakulnak ki, mért az egyének vagy csoportok rájönnek, hogy elnyomás alatt állnak és változtatni akarnak a helyzeten. A konfliktus feloldásának a célja, hogy az egyének olyan kapcsolat felé haladjanak, melyben mindenki ki tudja bontakoztatni képességeit.

A konfliktusok előre meghatározhatóan dinamikusak és ciklikusak. Szabályozhatjuk úgy, hogy a legkevesebb kárt okozzák az egyéneknek és a csoportoknak és a legnagyobb fejlődést és hasznot biztosítják minden érdekeltnek.

Az érzések szerves részét képezik a konfliktusoknak. Érzés és racionális gondolkodás két különböző fogalom. Nem cselekedhetünk pusztán az érzésekre hagyatkozva, anélkül, hogy megvizsgálnánk honnan erednek az érzések és vajon egybeesnek-e valamilyen jól kigondolt cselekvési tervvel. Az érzéseket csak érezni lehet, megoldani nem, míg a felmerült problémákat, viselkedési nehézségeket meg tudjuk oldani.

Konfliktus-elemző kérdések

1. Történet — Mi vezetett a jelenlegi válsághoz? Mit éreznek az érdekelt személyek? Mik az események és témák? Hogyan viselkednek az érdekeltek?

2. Szereplők — Kik a fő- és kik a mellékszereplők, kik lehetnek potenciális szövetségesek vagy harmadik felek? Minden konfliktusban meg kell határozni, hogy ki uralja a konfliktust, ezután lehet dönteni arról, hogy kit kell bevonni a megoldásba.

3. Társadalmi környezet — minden konfliktus valamilyen, társadalmi viszonyok által meghatározott közegben jelentkezik. Lehetnek törvények vagy rendeletek, melyek korlátozzák a konfliktust. Meg lehet-e találni

ezeket a jogszabályokat? A konfliktus szórványos, ritkán jelentkező vagy mindig jelen lévő? Ki hozta felszínre a konfliktust?

4. Melyek a konfliktusban szereplő emberek vitapontjai, céljai és igényei? A konfliktus helyes megoldása nagyban függ attól, hogy az emberek vitapontjait, céljait és igényeit helyesen határozzuk-e meg. Ehhez segítséget nyújthat egy jelen lévő harmadik, a vitában nem érdekelt fél.

5. Érzések: Ahol konfliktus van, ott érzések is vannak. A pillanatnyi helyzet okozta izgatottság, csalódottság, harag, sértettség, félelem stb. vagy a múltbeli hasonló konfliktusok emlékének hatására az emberek kifejezik érzéseiket.

A feloldás folyamata

A VÉLEMÉNYEK ÖSSZEEGYEZTETÉSE

Idetartozik minden olyan tevékenység, mely pszichológiailag felkészíti az embereket egymás iránti kapcsolataik megváltoztatására.

Az összeegyeztetésnek öt megközelítési módja van:

1. Kontaktust teremtünk az érdekeltek között harmadik személy vagy csoport segítségét használjuk fel.

2. Megvizsgáljuk az érzéseket.

3. Bizalom kiépítése — eloszlatjuk a sztereotípiákat, megerősítjük az érdekeltek szempontjainak pozitív vonásait, kiválogatjuk a közös pontokat és megerősítjük magát a kapcsolatot.

4. Egyetértésre bírjuk a vitázó feleket, hogy érzéseikről és a tárgyról beszéljenek.

5. Irányelveket adunk a megbeszéléshez és a vitához.

TÁRGYALÁS ÉS ALKUDOZÁS

1. Tisztázzuk a történteket — minden személy vagy a csoport egy képviselője lehetőséget kap, hogy elmondja miként látja a konfliktust. A történtek tisztázása során az emberek érveket állítanak fel az elérendő célok és igények mellett.

2. Minden személynek tisztáznia kell vitapontjait, céljait és igényeit. Ezt a gyűlés elején mondják el és nem záró kijelentések, hanem nyitó megállapítások. Mialatt az emberek beszélnek ezekről, céljaik és igényeik változhatnak, hiszen hallják mások céljait és igényeit.

3. A probléma felosztása több kisebb részproblémára. Ehhez meg kell vizsgálni, hogy kivehetők-e részproblémák. A kisebb nézeteltéréseket könnyebb tisztázni. Egy kisebb probléma megoldása ösztönzést adhat az érdekelteknek a folytatáshoz.

4. Válasszunk ki egy részproblémát és készítsünk hozzá megoldási változatokat. Jól használható itt a brainstorm (ötletfolyam), csendes gondolkodás, kiscsoportos munka, külső személy stb. A konfliktusban résztvevőknek jut idő arra, hogy a megoldásokról gondolkodjanak és felmérjék, hogy mennyire felelnek meg a megoldások céljaiknak és igényeiknek.

5. Válasszunk ki egy megoldást. Megoldás kiválasztása a vita szakaszban nagyon hasonlít a nagycsoportban rendezett többségi szavazáshoz. Helyesebb, ha megpróbálunk szintetizálni és mindenki ötletére építeni, nem pedig kiválasztunk egyet a sok megoldás közül.

6. Megállapítjuk, hogy megoldás született.

A döntéshozatalnál fontos, hogy a kapcsolatok rövid és hosszútávú céljait is meghatározzuk. A megoldásnak mindkét céltípushoz alkalmazkodnia kell, egyébként hasonló konfliktusok merülhetnek fel a jövőben.

Folytassuk a problémák kiválasztását és a megoldási változatok felsorakoztatását.

MEGVALÓSÍTÁS

1. Határozzuk meg a megvalósítás menetét

2. Nézzük meg még egyszer mi az, amiben mindenki belegyezett

3. Keressük meg, hol van szükség segítségre

4. Jelöljük ki az értékelés időpontját

5. Értékeljük a konfliktus megoldásának teljes folyamatát

Az emberek gyakran egyetértenek valamilyen megoldásban, de annak megvalósítása már elmarad, mert nem tudják hogyan kell végrehajtani. Újra beleesnek a régi szokásokba, vagy nem találják meg a helyes lépéseket.

A megoldások megvalósításakor a következőket kell megfontolni:

1. Mi az, amibe minden csoport vagy minden ember beleegyezett (a végső megoldást határozott formában kell ismertetni).

2. Ki minek a megtételébe egyezett bele?

3. Mennyi ideig kell ezt csinálniuk?

4. Mi a teendő, ha a problémák újra felmerülnek?

5. Az embernek vagy a csoportnak szüksége van-e segítségre a megoldás végrehajtásához, ha igen milyen segítség kell?

6. A megoldás értékelésekor vizsgáljuk meg, hogy kell-e további változtatásokat vagy új megoldásokat keresni.

ÉRTÉKELÉS

Szükséges a szabályos értékelés, mert így lehetőséget kapnak az emberek, hogy áttekintsék a megoldást és megtegyék a szükséges változtatásokat. Sokszor elhanyagolják a konfliktus lezárását, mert félnek attól, hogy így döntésük végleges lesz és később már nem tudnak rajta változtatni. Ezt a problémát oldhatja meg egy értékelési időszak kitűzése.

Technikák és Játékok

Meghallgatás és beszélgetés párokban

Válasszanak ki valakit (a "tanácsadót"), aki nem érdekelt a vitában és akivel biztonságban és nyugalomban érzi magát a beszélő.

Keressenek egy eldugott helyet és biztosítsanak zavartalan időt. Megállapodnak, hogy minden, ami itt most elhangzik, köztük marad. Kijelölhetnek egy időtartamot vagy addig folytatják amíg "magától" abba nem marad a társalgás.

A tanácsadó fő feladata, hogy nagy figyelemmel kísérje a mondottakat, ismételje el néha a megállapításokat, tegyen javaslatot arra, hogy a másik ismételje meg szavait, vagy mondjon ellenérveket saját állítására. A tanácsadónak nem az a feladata, hogy értelmezzen, ellentmondjon, tanácsoljon vagy elemezzen. A beszélgetés főszereplője a beszélő, aki megkérheti a tanácsadót, hogy segítsen neki. A lényeg, hogy az időt arra használjuk fel, hogy felszínre juttassuk érzelmeinket, utat engedjünk a könnyeknek, nevetésnek remegésnek, dühnek, verejtéknek; toporzékoljunk, kiabáljunk, sikítsunk; mondjuk ki minden illetlen gondolatunkat; gyakoroljuk mindazon dolgok kimondását, amit a csoportnak vagy másoknak akarunk mondani; fedezzük fel ésszerű igényeinket; fedezzük fel melyek azok az irányok, amiket a jövőben követni akarunk. Ha társalgás túlfűtött volt, a tanácsadó segíthet visszatérni a jelenbe: szórakoztató kérdéseket tesz fel pl. "Hány elefánt kell ahhoz, hogy visszahúzzon a terembe?", "Számold meg a villanykörtéket (vagy bármi mást) a szobában!", "Hol látsz piros színt?".

A párok elhatározhatják, hogy az időt megosztják és cserélik a szerepeket. Ajánljuk ezt a megoldást, mert senki sem szeret függőségi vagy hatalmi szerepbe kerülni.

Aktív figyelés

A módszer lényege, hogy megfigyeljük az emberek állításait, megkeressük a mögöttük meghúzódó érzelmeket és megpróbáljuk visszavetíteni azokat az illetőre.

Például: Barát: A gyerekek ma este csak nyűg voltak a nyakunkon.

Figyelő: Úgy érezted, hogy a gyerekek rohangászása elöntötte, uralta a termet? Barát: Igen, Minden este ezt csinálják és senki sem állítja meg őket.

Figyelő: Fáradt vagy már ettől és úgy gondolod, hogy a szülőknek tenniük kéne már valamit?

Figyelő: A felszólalás hiánya miatt csalódottnak érzed magad.

Barát: Szakíthatnánk erre egy kis időt valamelyik lakógyűlésen. Azt hiszem, csak annyi az egész, hogy ne felejtsem el javasolni a napirendbe.

A megfigyelés és a visszavetítés segíthet abban, hogy az izgatott személy biztonságosabban érezze magát, meghallgassák végre, anélkül, hogy védekeznie kellene esetleg "rosszindulatú" gondolatai miatt. Gyakran könnyebb ilyen beszélgetés után megoldást kidolgozni.

Érzések ismerete

Párokban, egymással szemben ülve, csukott szemmel, egymás kezét fogva. Néhány perces szünet után az egyik személy megszólal: "Tudatában vagyok annak, hogy ... " és érzéseiről szól. Ha túl nehéz így kezdeni, akkor először a testünkről beszéljünk: "Tudom, hogy viszket a jobb térdem", majd fokozatosan térjünk át lelki érzésekre. Két percig csináljuk, majd cseréljünk szerepet.

Megfigyelés párokban

Az alapvető forma a következő:

1. Az első személy kifejti a konfliktusról véleményét, álláspontját, nézeteit, közben a másik hallgat.

2. A második személy újra elmondja az első véleményét, miközben az figyel.

3. Az első személy javítja vagy pontosítja az elmondottakat.

4. A 2. és 3. lépést addig ismétlik, amíg az első személy egyet nem ért a másodikkal. Ugyanezt több személlyel is lehet végigvinni, a maximum valószínűleg 4 fő, ennél több résztvevő esetén már vitára adhat módot a hosszú kivárási idő! Ha két ember között lép fel konfliktus vagy egyet nem értés, mindkét fél játssza végig a szerepeket addig, amíg vagy a konfliktust feloldják, vagy megértik egymás nézőpontját.

Sokszor másokkal szembeni zavarunk oka, hogy feltételezések alakulnak ki bennünk arról, hogy mit gondol rólunk a másik. A legkézenfekvőbb — és a legnehezebb — megoldás erre, ha az illetővel megbeszéljük ezeket a feltételezéseket.

Ezt az ellenőrzést végezhetjük párban, esetleg egy segítő harmadik fél jelenlétében vagy csoport előtt.

Nézzünk arra a személyre, akivel beszélni akarunk és válaszunk ki három-négy feltételezést és szólaljunk meg: "Azt hiszem azt hiszed rólam, hogy ... makacs (passzív, hülye stb.) vagyok". Akihez beszélünk vagy figyel és nem válaszol vagy — ha a két ember elég biztonságban érzi magát az észrevételek megvitatására — elkezdik a vitát. Utána cserélhetik a szerepet.

Ezt megelőzheti vagy követheti párban végzett értékelési gyakorlat.

Gondoljunk három vagy négy olyan dologra, amit szeretünk társunkban és mondjuk meg neki ezeket. A másik ne válaszoljon. Cseréljetek szerepet.

PIHENÉS

Néha a gyűléseken jelentkező konfliktusokat le tudjuk lassítani. A facilitátor vagy a megfigyelő javasolja a csoportnak, hogy hagyják abba egy időre a gyűlést és próbálják meg egy szünettel feloldani a kialakult feszült helyzetet. Ezt követően a megfigyelő, az itt következő gyakorlatok valamelyike után visszavezetheti a csoportot a gyűlés témájára.

Kézfogás Álljatok körbe, egymás kezét fogva, csukott szemmel. Mindenki a jobb kezére összpontosítja energiáit, érezze minden részét annak a kéznek, amit fog. Pihenjetek. Utána összpontosítsátok a figyelmet a bal kézre és ismételjétek az előző gyakorlatot, de mindenki saját kezének a másik által történő felfedezésének a befogadására összpontosítson. Pihenjetek, kéz a kézben, finoman és szabályosan lélegezve. Engedjük el kezeinket.

Jógapihenés Mindenki háton fekszik a földön, a fejek együtt,

mint egy kerék küllői, szemek becsukva. A vezető mindenkit arra kér, hogy lélegezzen mélyen háromszor, majd engedjen ki minden levegőt a tüdejéből. Ezt követően a vezető sorra veszi az összes testrészt, kezdi a lábnál és csendesen, lassan mondja: "belégzés a lábfejekbe... kilégzés, engedjétek útjára az energiát... most belégzés a bokába ... most a lábikrába... hagyjátok elmenni az összes energiát ... most belégzés a combba és engedjétek el az energiát...". Addig folytatjátok, amíg a vezető el nem ér a fejbőrig. Utána néhány perces pihenő következik. A vezető így fejezi be: "Nyissátok ki a szemeteket és dörzsöljétek végig magatokat. Álljatok fel." Ez a gyakorlat tarthat fél órán át is, de legalább tizenöt percig kell csinálni.

Néha pár perces csend és mély lélegzés is segítheti a feszültség enyhítését és lehetőséget ad az embereknek, hogy elrendezzék gondolataikat és érzéseiket... A csend eszköztárunk egyik alábecsült eleme.

VISSZA AZ ALAPOKHOZ

Ha csoporton belüli konfliktus valamilyen alapvető kérdésben alakult ki, például zavar a csoport céljait illetően, vagy félreértések az elvárások terén, akkor hasznos lehet visszatérni az alapokhoz és tisztázni, hogy mi az egyes tagok elképzelése a csoport céljairól.

Az elképzelések alapján kiderülhet hol vannak a kisebb és nagyobb különbségek, milyen feltételezései vannak az embereknek a csoportról, és milyen közös céljaik és igényeik vannak a tagoknak.

Elképzelések tárlata

4-6 fős csoportokban végezzük. Mindenki kap tollat, színes ceruzát vagy filctollat és nagy ív papírokat, valamint körülbelül 45 percet.

Válasszuk ki mire koncentráljon a csoport. Ezt egy kérdés vagy kijelentés formájában fogalmazhatjuk meg pl.: "Egy nap az általam ideálisnak tartott közösségben / munkahelyen" "Milyen elvárásaim vannak a házamban élő emberektől?" vagy "Mit szeretnék én ettől a csoporttól?".

Mindenki 15-20 percet tölt elképzelésének leírásával, vagy lerajzolásával. Utána egyenként felolvassák vagy elmagyarázzák rajzuk alapján elképzelésüket. Miután mindenki ismertette a sajátját, a csoport megvitathatja az eltéréseket és a hasonlóságokat.

Ezután — ha akarják — az egész csoport színre léphet, egy hatalmas tárlaton bemutatva az elképzeléseket, célokat és igényeket. Így a csoport dönthet arról, hogy kívánják-e jobban tisztázni a dolgokat, feltárva a nem említett témákat is vagy döntéshozatalra van szükség.

A brainstorming (ötletroham) hasznos eszköz arra, hogy gyorsan előkerüljenek az emberek agyából kipattanni készülő gondolatok az esetleges problémákról és nehézségekről.

Mielőtt a nagy energiaveszteséget jelentő probléma-elemzést elvégeznénk, tartsunk brainstormingot a csoport addigi eredményeiről, vagy azokról a dolgokról, amiket jónak tartunk a csoportban. A tény, hogy ott és együtt vagytok nagyon sok pozitív elemet hord magában. Természetes, hogy vannak problémák! A brainstrominghoz a csoport problémáinak pontos meghatározása szükséges, a kérdéseket egy-egy konkrét problémára kell feltenni és pozitív megszövegezésben előadni. Hasonlítsuk össze például ezt a két kérdést: "A ház mindig olyan, mint egy trágyadomb — mit tegyünk ezzel?" vagy "Hogyan tehetnénk tisztábbá, hangulatosabbá és kényelmesebbé a házat?"

ÉPÍTŐJELLEGŰ KRITIKA

Az emberek között sokszor a helyes kommunikáció hiánya miatt jelentkezik nézeteltérés. Míg belátni könnyű ezt a tényt, változtatni igen nehéz rajta. Gyakran jelent akadályt a jó kapcsolatok kialakulása előtt, hogy az emberek félnek kritikát nyilvánítani vagy meghallgatni valamilyen dologról.

Igen fontos, hogy a kritika támogató és segítő, ne vádló és gáncsoskodó legyen. Ha azt mondjuk valakinek, hogy "lusta buzi vagy", valószínűleg védekező, tagadó és dühös, visszavágó választ kapunk. Ezért inkább így fogalmazzuk meg véleményünket: "ha nem jössz ki fát gyűjteni, mérges leszek rád, mert szerintem sokkal többet dolgozom, mint te", így uralkodtunk érzéseinken és magyarázatot is adtunk.

Válasszunk ki egy időpontot kritizálásra. Ha csoportosan végezzük, akkor megtehetjük a rendszeres gyűlés előtt, vagy egyike lehet a csoport bizalmát és kapcsolatrendszerét fejlesztő gyakorlatoknak. A gyűlés kezdetekor a facilitátor felteheti a kérdést: "Van-e valakiben olyan érzés vagy gondolat, amit szeretne kimondani a csoport vagy valaki előtt?" A kritikát gyakorló személyek elmondják véleményüket, lehetőleg a fent ajánlott stílusban. A kritika címzettje nem válaszol, de nagyon figyeli a kritikát. Nagyon fontos, hogy a kritizálónak ne tegyenek fel kérdéseket, ne szimpatizáljanak vele, ne segítsék, a címzett pedig fogadja el a kritikát. Ha olyan probléma merül fel, ami megoldást igényel, legjobb, ha a facilitátor felszólítja a feleket, hogy a gyűlésen kívül rendezzék a problémát, hacsak nem éppen emiatt jött létre a gyűlés.

A Crabapple közösség egy időben minden héten tartott egy olyan gyűlést, amit arra szántak, hogy beszéljenek egymással érzéseikről, kritikát tegyenek és kapjanak és bizalmat és tudatosságot építsenek ki a csoporton belül. A gyűlés menetét minden héten más alakította ki, így bizonyos mértékben mindenki beleszólhatott a gyűlés formájába.

Bizalom és figyelem kiépítése

A kritika igen lényeges dolog, de legalább ilyen fontos a pozitív reagálás egymásra. Az említett játékok nagy része alkalmas arra, hogy bizalmat építsen ki a csoporton belül. Számos hasonló játék létezik még. A csoport eldöntheti, hogy minden második gyűlést vidám és játékos formában tartanak meg, a programot pedig egy vagy néhány ember szervezi meg. A pozitív visszajelzést természeten nem kell a gyűlésre korlátozni. Használhatjuk a faliújságot vagy egy nagy táblát is arra, hogy pozitív és biztató üzeneteket írjunk ki. Pl. "Örülök, hogy valaki kigyomlálta a virágágyást" vagy "Értékelem azt a módot, ahogy a csoport együttműködött a pénzügyi válság idején".

Birchwood Hallban megállapodás született arra, hogy heti egy alkalommal legalább 10 percet beszélgetnek minden taggal a háztartásról. Már jó ideje csinálják és véleményük szerint igen hasznos. Természetesen nem a módszer a lényeg, hanem az, hogy a csoport szánjon arra is időt, hogy ne csak az üzleti megbeszéléseken, negatív kritizáló gyűléseken találkozzon, szokásos munkavégzésen legyen együtt, hanem ezeken kívül is. Meglátjátok, hogy javuló csoportlégkör, megnövekedett energia és kitűnő csoportmorál lesz az eredmény.

* Az angliai Laurieston Hall-beli szerzőpáros Közösségalapítók Kézikönyvének egy újabb fejezetét tesszük most közzé, némi szerkesztéssel. A 3. Part 5. számában található az összejövetelekről, döntésekről szóló rész. (The Collective Housing Handbook, 1982)