Joseph Beuys

1921-ben, Krefeldben született. A német-holland határon, Kleve-ban tölti gyermekkorát. Ez a kisváros ősi kelta zárvány Németország testében, a Beuys név is kelta eredetű. Önéletrajzában említett vizionárius élményei és spirituális érzékenysége innen is eredeztethető. Egyik kulcsélménye akkor éri, amikor 1943-ban a német légierő pilótájaként lezuhan a Krím-félszigeten. Több napig fekszik a hóba temetett gépben, majd tatárok találnak rá. Zsírral kenik be testét és filcbe csavarják. Itt tapasztalja az anyagok és tárgyak mágikus, gyógyító erejét.

A háború után természettudományos stúdiuma közben határtudományokkal foglalkozik, és így bukkan rá Rudolf Steiner "Kernpunkte der Soziale Frage" * c. művére, mely a társadalmat mintegy magasabbrendű élőlényt szemléli és rámutat rejtett belső felépítésére, a hármas tagozódásra. Steiner eszméi termékenyítően hatnak Beuys egész munkásságára.

Beuys tevékenysége nem korlátozható a hagyományos értelemben vett művészetre. Akciói, tárgyai, felvilágosító, pedagógusi és politikai működése egy megismerési folyamat állomásai. Annak ellenére, hogy a nyolcvanas évek legkeresettebb német művésze, művei előtt értetlenül állnak; gondolkodásra provokáló akciói gyakran tettlegességet és rombolást váltanak ki.

Művei hétköznapi, durva anyagokból, tárgyakból állnak, melyekhez mindig mágikus jelentések kapcsolódnak (zsír, kén, méz, filc, zseblámpa, villanyrezsó stb.). Alkotásai elevenek, folyamatok zajlanak bennük, anyagok változnak, kémiai átalakulások folynak, gépek működnek, spirituális mozgások és sámánisztikus aktusok mennek végbe.

"Zsírsorok", "Zsírszék" és méhviasszal kapcsolatos munkái: a meleg, formátlan káosz és a megmerevedett, geometriát öltött forma a keletkezésről, születésről, illetve a feloldódás, a pusztulás misztériumáról szólnak, a hideg-meleg elvről, mely nem csak fizikai, hanem lények közti, anyagfeletti hő. Ezen alapul szobrászati elmélete, melyből később kifejlődött a szociális plasztika elve. Beuys levonta a konzekvenciát Duchamp kijelentéséből, miszerint a művészet meghalt. Az elit által értett és művelt művészet meghalt, posztmodern nincs, viszont minden olyan tevékenység, amelyben szabadon kifejtett kreativitás nyilvánul meg, művészet. Mindenki lehet művész. A szociális plasztika a kreatív tevékenység kiterjesztése a szociális intézményrendszer szabad átformálására. Innen ered Beuys pedagógusi és politikai működése.

1967-ben megalapítja a Német Diákpártot, később a Nemválasztók szervezetét. 1972-ben Heinrich Böllel megírják a Kreativitás és Interdiszciplináris Kutatás Nemzetközi Szabadegyetemének (FIU) ** alapító manifesztumát. 1977-ben a Documenta 6-on Kasselben megrendezi a FIV 100 napját, ahol száz napon át előadásokat és vitákat tartott a társadalom hármas tagozódásáról. Ezt illusztrálja a "Mézpumpa" c. műve is. 1973-ban létrehozza a Népszavazással a Közvetlen Demokráciáért nevű szervezetet. Alapító tagja a Zöldeknek, az Aktion Dritter Weg csoportnak. 1977-ben heteket tölt egy New York-i galériában egy kojottal összezárva, kapcsolatot teremt Amerika ősi szellemeivel.

1978-ban a Frankfurter Rundschau-ban megjelenteti az Aufruf zur Alternative c. menifesztumát, amely felhívás a gazdasági, politikai és ökológiai katasztrófa felé sodródó Európa keleti és nyugati feléhez. Később kiábrándul a politikából, a Zöldek parlamenti párttá alakulása után kilép soraikból. 1985-ben Duisburg városa neki ítéli a Wilhelm Lehmbruck díjat. Az átvételi ünnepségen mondja el utolsó beszédét, majd néhány nap múlva eltávozik.

* A könyv "A szociális kérdés lényege" címmel a nyár elején magyarul is megjelenik.

** FREE INTERNATIONAL UNIVERSITY 8991 ACHBERG, HUMBOLDT-HAUS