[20050712] [elm?lked?s] 
Síklaky István nekrológ (Igazs?goss?g, K?zgazdas?g, Mozgalom, Transzcendens) 2005. július 4-én, élete 79. évében elhunyt Síklaky István.
Síklaky István (1927–2005)
1979 és 1981 között kapott erőre az Interdiszciplináris Tudományos Vitakör (ITDK), amely egy alternatív társadalmi-gazdasági rendszer kidolgozását és megvalósítását tűzte ki célul, és ennek előkészítésére, megvitatására rendszeresen „Teaházat” szervezett – az akkori hatalomnak nem kis fejfájást okozva. Ugyanebben az időszakban, 1981-ben a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen vállalkozáskoncepciójáról tartott hatalmas érdeklődéssel kísért nyilvános vitákat Liska Tibor. Ezeken a rendezvényeken ismertem meg Síklaky Istvánt. Ő volt ugyanis az ITDK szakmai megalapozásának egyik fő motorja. Szintén ő volt Liska fő segítője a forradalmian új elmélet kidolgozásában és főleg a gyakorlati kivitelezését célzó kísérletek előkészítésében.
1981-ben a Magyar Eszperantó Szövetség Közgazdász Csoportja nemzetközi konferenciát szervezett Budapesten, amelynek egyik fő előadója Síklaky István volt. A konferencia előadásait könyv alakban is megjelentettük eszperantó nyelven, így sikerült Liska és Síklaky eszméit az akkori szocialista országok egyes köreiben is megismertetni. 1982-ben pedig az ITDK egy még nagyobb konferenciát rendezett Szentendrén az Eszperantó Ifjúsági Világszövetséggel közösen és az Európai Ifjúsági Tanács támogatásával, amelyen Síklaky István szintén komoly szerepet játszott. A szoros együttműködés nyomán életre szóló barátság alakult ki köztünk.
1985-ben jelent meg Belső vállalkozás című könyve, amely összegezte Liska vállalkozáselméletét és annak addigi gyakorlati eredményeit, és amely jelentősen elősegítette a hivatalostól eltérő közgazdasági gondolkodás térhódítását. A rendszerváltás után is fáradhatatlanul szervezett és publikált. 1994-ben az Ajánlás a túléléshez – Egy ökoszociális piacgazdaság felé, 2000-ben A fennmaradás társadalmi programja – A pénzuralmi rendszer alternatívája[1], 2003-ban a Létbiztonság és harmónia című könyve jelent meg számos egyéb írása mellett. 77 évesen fordította le a német közgazdásznak, Silvio Gesellnek A természetes gazdasági rend szabad föld és szabad pénz révén című könyvét, amelyet tavaly adott ki a Kétezeregy Kiadó. Művei megírásakor csakúgy, mint egyéb tevékenységei során egyik fő céljának a környezetvédelem elősegítését tekintette.
Síklaky Istvánnak köszönhető a hazai környezetvédő mozgalom egyik legfontosabb kezdeményezése. Az Ő zseniális ötlete volt a „becsületszerződés”, vagyis, hogy az országgyűlési és önkormányzati képviselőjelöltek a választások előtt tegyenek számon kérhető, írásbeli kötelezettségvállalásokat későbbi tevékenységükkel kapcsolatban. Vele együtt szerveztük meg a Környezet- és Természetvédő Szervezetek 1997. évi Országos Találkozóján (OT) azt a szekciót, amely megvitatta ezt a témát, és amelynek alapján az OT az elképzelést támogató állásfoglalást fogadott el[2]. A Levegő Munkacsoporttal együttműködve részletesen kidolgozta elképzelését[3]. Később továbbfejlesztettük a gondolatot[4], majd a 2002. évi országgyűlési választások során a miniszterelnök-jelölteket, majd az önkormányzati választásoknál a budapesti főpolgármester-jelölteket kértük fel a kötelezettségvállalások aláírására (amint ismeretes, végül Medgyessy Péter, illetve Gy. Németh Erzsébet és Schmitt Pál írta alá). A következő választásoknál hasonlóképpen fogunk eljárni, ezzel is folytatva a munkát, amit Síklaky István elkezdett.
Lukács András
-----------------------------------
[1] Ebből részletet közöltünk Lélegzet 2000. július-augusztusi számának mellékletében.
[2] Ld. a Lélegzet 1997/5. számát: http://www.lelegzet.hu/archivum/1997/05/0852.hpp és
[3] Ld. a Lélegzet 1997/5. számának mellékletét!
[4] Ld. a Lélegzet 1998. szeptemberi számában Az emberközpontú önkormányzatokért című cikket!
Az utolsó húsz évben az utunk párszor találkozott vagy keresztezte
egymást. Megtisztelő, hogy ilyen módon szakaszosan vagy pontszerűen az
útitársa lehettem, és emiatt azt is a feladatomnak érzem, hogy ilyen
módon, írásban is elbúcsúzzam Tőle.
Közgazdász volt, de minden minőségében, minden erejével a Rendszer
embertelenségének kiküszöbölésén dolgozott. Mindazon Rendszerekkel
szemben állt, amelyeket bár emberek hoznak létre, de azok magukat az
emberi fennhatóság alól kinövik, és alkotóikat maga alá gyűrik, legyen
szó az az átkos emlékű vagy az újabb szabad rablásos, ill. versenyes
„K”, netán a nemzetközi pénzhatalom uralmi rendszereiről,
világmonopóliumokról, multinacikról vagy másokról.
Gondolatai sok helyen, sok területen hatottak. A hetvenes években
elterjedt „szabad versenyes szocializmus”, a gebinek és géemkák
elméletét kidolgozó Liska Tibor jobbkeze volt, később azok elméletét
tovább is fejlesztette.
A nyolcvanas években az Interdiszciplináris Tudományos Diákkör (ITDK),
alternatívnak nevezett szabad szellemi csoportosulás
vezéregyéniségeként dolgozott, akikkel többek között a Communard
Város, egy alternatív, közösségi értékrenden és vezetésen alapuló
életközösség megtervezését végezte. Az elképzelések nem váltak valóra,
de többek között a magyarországi ökofalvak ma is a saját
előfutáraikként tekintenek az akkori munkákra és gondolatokra.
A kilencvenes években gondolatai a túlélés, a környezeti válság, annak
társadalmi és gazdasági kihatásai, ill. elkerülési módjai körül
forogtak. Tanulmányokat írt például a kamatos kamat intézményével
szemben, egy másik művében egy nem átváltható belső értékmérő, egy
képzetes „fehér” forint bevezetésén alapuló jóléti rendszerváltásra
tesz javaslatot.
Végül élete utolsó időszakban az uniós csatlakozást ellenzők, és a
Szent Koronán alapuló történelmi magyar alkotmány visszaállításáért
küzdők jellegzetes vezéralakjává vált.
Síklaky István úttörő volt, akit évei lassan prófétává avattak.
Mindannyian tudjuk, hogy igaza volt – igaza van – és igaza lesz, még
akkor is, ha a gondolatai a politikai realitásokat csak igen távolról
vették figyelembe. Egy beszélgetésen például még a nyolcvanas évek
közepén megjósolta: „A Szovjetunió tíz éven belül összeomlik. Egy
ilyen embertelen rendszer nem maradhat sokáig életben.” Akkortájt a
szavait – micsoda eretnekség volt az akkoriban! – fejünket ingatva,
hitetlenkedve fogadtuk. Az idő azonban őt igazolta.
Amikor két éve, egy társasággal holdfényes téli éjszakai kirándulást
terveztünk a méteres hóban, és jeleztük, hogy legéltesebb
jelenlévőként nem feltétlenül fontos velünk tartania, hetvenhat évesen
így válaszolt: „Csak nem akartok kihagyni egy ilyen jó buliból?”
Síklaky István nincs többé köztünk.
Halála előtt egy héttel még Békéscsabára hívták előadást tartani, de
több nyári szabadegyetem is programjára vette az előadásait. Utolsó
ígéretei már mindörökre betöltetlenek maradnak, mert egészen más
egyetemekről kapott végleges, visszavonhatatlan és
visszautasíthatatlan hívó szót.
Kedves István! Nem is tudod, milyen hatalmas terhet hagytál ránk.
Munkádat, művedet, gondolataidat közösen, vállvetve sem biztos, hogy
tényleg tovább tudjuk vinni. De azért hagyd kérlek onnan, az örök
íróasztalod mögül is, bölcsen, mosolyogva, hogy folyamatosan,
szorgalmasan próbálkozzunk!
Kilián Imre