"Nem tudom, hogy a jovo mit tartogat szamunkra, de a vegletek olyan skalajan mentunk eddig keresztul, amit az otthoni 'vedett' kornyezetben soha nem elhettunk volna meg. (Most pl. csak az elmult 12 orara gondolok: nem kaptunk jegyet mar a hajnali vonatra, az ejszakai busszal kellett jonnunk, ami 3 es fel orat! kesett, ami korantsem meglepo itt. Az a szerzetes, aki ejfelre vart minket, hajnali fel negyig vart a buszmegalloban. Ekozben mi a buszon (az eddigi 8 ejszakabol 4-et jarmuvon toltottunk) atfagytunk (nem hoztunk eleg meleg ruhakat), Zsolt lazasan, en kiszaradva (nem mertunk inni a vasarolt vizbol, mert a kupakja nem volt lezarva), koszosan, kialvatlanul (buszon lehetetlen aludni, elkepeszto rosszak az utak). A hihetetlen szegenyseg es a kosz latvanya mar meg sem dobbent - amikor az ember kiszolgaltatott helyzetbe kerul mas ertekrendet allit fel a tulelesert.
Szoval, hogy mit keresek itt? A palettamrol pontosan azok a szinek hianyoznak mint pl. amiket ma lattam: egy dzsungel kozepen egy kulonosen elhagyatott es visszamaradt teruleten par szerzetes milyen kuzdelmet folytat a torzsi gyermekekert. Itt vagyok naluk most par napig, kuszkodok magammal, hogy szavakat talaljak ennek leirasara. Nyugalom, deru (tudatosan nem a boldogsag szot hasznalom), valami egyensuly. Szoval valami, ami nalunk hianycikk. Nem, nem tejfel az elet itt sem: kinezek, fiatal asszonyok a fejukon hordjak a teglat az epitkezeshez (bovitik az iskolat), aztan idonkent leulnek az arnyekba megszoptatni a kisbabajukat. Arra gondolok, hogy "csak elik az eletuket" - egyszeruen, lazan, termeszetesen, kapkodas, versenges nelkul. Nincs szamukra szegenyseg, hiszen nincs hasonlitasi alapjuk: a mi mercenk szerint irgalmatlan szegenyek: 200 forintot keresnek naponta: ha van egyaltalan hol/mit dolgozniuk. Jol erzem magam. Erre vagytam mindig is: az eletet latni a maga pompajaban es nyomorusagaban."

„Elszallt a szep hosszu kis beszamolom, amit ma delelott irtam, mihelyt megnyomtam a send-et. Ugyhogy most csak nagyon a lenyeget irom le. Napokon keresztul jartuk a legeldugottabb falvakat, latogattuk a szerzetesek es apacak iskolait, fogadtuk a gyerekek hihetetlen meleg koszonteset, faggattuk a tanarokat a kulonbozo kerdesekrol-problemakrol. Es en, szemely szerint, torolgettem a konnyeimet amikor az erzekenysegi rohamok elkaptak. Merthogy akarmilyen "elmaradott" is itt a helyzet, meghatoan tisztak! (Hogy szamomra egyebkent hogy ertekelodik at a "fejlodes" es a "lemaradas" - inkabb most nem megyek bele.)
…mennyi ido kellett, mire kitalaltam "icebreaker"-eket, hogy oldjam a gyerekek elkapraztatottsagat azon, hogy feher embert latnak. …igazabol nagyon is elegedett vagyok. Nagyon elo beszelgetesek folytak, elsosorban a tanarokkal, noverekkel, es a nagyobb lanyokkal. Kulonbozo kerdeseik kapcsan is volt alkalmam elmondani, hogy mennyire fontos, hogy tanuljanak, ne menjenek meg ferjhez, tervezzenek majd csaladot, de mindenekelott tekintsek magukat ertekes emberi lenynek. Ezt nemcsak a lanyoknal tartottam fontosnak hangsulyozni, hanem a fiuknal is, merthogy attol, hogy minket ennyire piedesztalra allitottak, ugy ereztem az onertekelesuk nagyon nincs a helyen...
…felvallalni a "tribal" (torzsi) gyermekek oktatasat, nagyon nehez lehet… a tarsadalom legvisszamaradottabb retege - raadasul olyan istenhatamogotti helyen elnek, ahol rendor, posta, orvosi ellatas, de meg uthalozat (!) sincsen - a szerzeteseken es novereken kivul abszolut senki sincs, aki ellatna oket. Es hogy mennyire nehez ezekbol az irastudatlan torzsi csaladbol szarmazo gyerekekbol par ev alatt olyan embert faragni, hogy versenykepes legyen a mai elet kihivasaira - hat, errol is lehetne oldalakat irni.
Mikozben hallgatom oket, amuldozom, hogyan kepesek a dzsungelben emberi elethez melto korulmenyeket teremteni, a monszunkarokat evenkent, faradhatatlanul kijavitani, allandoan porog az agyam, hogy lehetne segiteni. Az otletek nagy resze mar ott elbukik, hogy nincs europai aki marciustol novemberig elviselne ezt a klimat. (Nyar: 45-48 fok!, aztan a monszun - ami a mi kepzeloeronket teljesen felulmulo, irdatlan, mindent-elsopro esot es aradast jelent itt. Csak egy peldat erre: a legutobbi aradas 8 labnyira - kb. ket es fel meterre - ellepte majd elvitte a kb. fel-Lanchid-meretu hidjukat.) Az otleteim masik resze megbukik, mert meg a tanarok nagy resze is csak tori az angolt: hogy is lehetne akkor idejonni es barmit oktatni. Masreszrol viszont tudom: ha en mondok valamit, annak tenyleg sulya van. Mindenki lesi minden mozdulatunkat: lemegyunk a patakhoz, a gyerekek csoditik az egesz kornyeket, es lent - tisztes tavolsagban - korbeallnak es csak neznek, neznek minket...”

Geographical place: India

Persons whom it is about: Prakash, Cedric SJ

Groups, movements whom it is about: ESP India

Group, movement, tendency (wherefrom it comes from): Bocs Foundation