SÁGI JÓZSEF
EMLÉKEZÉS SIMON ERNÕRE

Kedves Ernõ bátyám! A ha1álná1 is erõsebb szeretet gyûjtött össze bennünket, reményben élõ testvéreidet az utolsó, a Veled közös csoporttalálkozóra. – Sarkamban a kegyetlen idõ sürgetésével, embervoltunk esendõsége miatt szorongva állok e1õtted jó Ernõ Bátyám, riadtságom okán akadozva formálom Téged körülvevõ gondolataimat. Siratom magamat, magunkat, csa1ádodat a fel nem mérhetõ veszteségünk és elárvu1ásunk miatt. A reményben élõ ember érte1met keresõ, elfogadó, felocsúdó lelkiállapotában hálásan osztozunk a Te hallatlanul gazdag örökségeden. Számviteli emberként kísértést érzek arra, hogy leltárt készítsek a Te ajándék-hosszú életed felmérhetetlenül sok szolgála-táról, érdemérõl, gazdagságáról. Ugyanakkor érzem, mennyire foghíjas volna felmérésem, hiszen éppen az vo1t legjellemzõbb tulajdonságod, hogy a jót oly szerényen és észrevétlenül tudtad tenni az önzetlen szeretet jegyében, ahogyan azt Urunk tanította, amit mi – saját énünket visszaszorítva – oly nehezen tudunk megva1ósítani, ezért Istenünk Téged állított közénk, és benned mutatta meg álmát az önzetlen szeretetrõl. Fogyatékos és sérült, az élet perifériájára szorult embereket felkaroltál és á1dozatosan gondoskodtál róluk, amikor magad is a legsúlyosabb egészség-ügyi gondokkal küszködtél. Sikerült megtenned a lehetetlent: nem merültél e1 a saját fájdalmadban, gondodban, hanem tudtál másokért áldozatot hozni.
Tudtál széles körben Istenországot építeni áldozatos tevékenységeddel, emberi kapcsolataiddal, buzdításaiddal, figye1mes szervezéseddel. Adtad magadat. Enné1 több nincs. Így váltál a felebaráti, az embertestvéri szeretet hõsévé, akinek kivételesen lobogó jóságos személyisége sugárzott felénk és ösztönzött bennünket. Ezért méltó és igazságos Rólad elmondani, Drága Ernõ Bátyám, – nem éltél hiába. – Tõled szebb és jobb lett a fö1d, enyhült az emberi fájdalom, fényt kapott az emberi szomorúság. – Ugyanakkor a mindig jóízû, mosolygós egyéniséged sugárzását is folyamatosan élvezhettük, és felüdülést je1entettél szürke napjainkban. Köszönjük, és nem feledjük szeretõ figyelmedet és szelíd, fátyolos tónusú, higgadt szavaidat, amivel nyugalmat és békességet igyekeztél teremteni. – Köszönjük bölcs tárgyi1agosságra törekvésedet, amely köze1 30 éves együttmunkálkodásunk során építette a közösséget. – Pontosságod és 1elkiismeretességed is pé1daértékû. Szavaidnak olyan hitele volt, ami mindannyiunk tiszteletét kiváltotta. – Kedves Ernõ Bátyám! Olyan gazdag é1eted pé1dája, hogy mindannyian részesedhetünk belõle. Értelmes és tartalmas életed a mélységes hiten és szereteten forrásozott, és ez a Te sugárzó egyéniséged titka. Ez a mi örökségünk. – Emberi életünk gazdagságát és boldogságát a kiváló egyéniségekkel va1ó kapcsolataink határozzák meg. Drága Ernõ Bátyám! – A Veled való kapcso1atunk ilyen drága kincs, amely nem vész el sohasem, sem nem rozsdásodik meg – hiszen az a szívünkbe íródott, és gazdaggá és szebbé tette életünket.
Most, amikor hálámat kifejezem Érted Istenünk felé, és megköszönöm é1eted példáját – szinte látom lelki szemeimmel, amint termé-szetes szerénységed elhárítja tiszteletadásomat. Kedves Ernõ Bátyám! – Nem Neked, de nekünk van szükségünk arra, hogy Benned meglássuk Istenünk dicsõségét és az isteni értékrend csillogó tükrözõdését, mert az visz bennünket is elõbbre és egyre magasabbra.
Kedves Ernõ Bátyám! – Családodnak is 1elki tõkéje voltál, megtapasztaltuk, mennyire szeretnek gyermekeid, és milyen fontos vagy drága Társadnak, akit most a legnagyobb veszteség ért. De megtapasztaltuk azt is, hogy Te mennyire vigyázón és szinte fájón szeretted csa1ádodat. Ezért is annál mélyebb az innen maradottak sebe. A „haláltestvér” embervo1tunk része, csak nehezen barátkozunk. Vigasztaló tudat, hogy örök életre születésünk a halál kapuján túl történik. Emberi életünk csupa bizonytalanság, kérdõjel. Csak egy biztos kapaszkodónk van, az, hogy az Isten szeret bennünket, ezért hisszük, hogy a Te halálod is csak a szeretõ Isten egyik kezébõl a másikba való áthelyezést jelenti. – Az isteni nemes célokért lobogó életed Istenünk keblén folytatódik, de élsz tovább a mi szívünkben is – mert aki szeret, az nem hal meg, örökké él. Köszönjük az örökséget – megõrizzük – ápoljuk – és boldog találkozásunkkor Urunk közelében visszaigazoljuk. Drága Ernõ Bátyám! – A boldog viszontlátás reményében köszönünk el Tõled. Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Sorozat, folyóirat, gyujtemény (amibe tartozik): Koin?nia

Sorozatban elfoglalt hely:
 Év: 2004
 Sorszám: 5

Mire való (módszer, alkalom): elm?lked?s