A környezeti menekültek aggasztó új áradata

2003 október közepén az olasz hatóságok egy afrikai menekülteket szállító csónakot fedeztek fel, amely Olaszországba tartott. Üzemanyag, élelem és víz híján sokan az utasok közül meghaltak a több mint két hetes hányódás során. A halottakat eleinte belökték a vízbe, de később a megmaradó túlélők már túl gyengék voltak hogy az élettelen testeket a tengerbe dobják. Az élők és a holtak osztoztak a hajón, ami az egyik megmentő szerint úgy nézett ki, mintha "Dante poklának egy jelenete volna."

A menekültek tudomásunk szerint szomáliak voltak, akik Libiában szálltak hajóra. Nem tudjuk hogy politikai, gazdasági vagy környezetvédelmi menekültek-e, a Szomáliához hasonló csődbejutott országokból mindhárom származhat. Tény hogy Szomália egy olyan ország, amely az ökológiai válság összes tünetét magán viseli, túlnépesedéssel, túllegeltetéssel és elsivatagosodással, amelyek ellehetetlenítik pásztorgazdaságát.

A politikai és gazdasági okokból menekülő emberekről széleskörű tapasztalatokkal rendelkezik a modern világ, de most olyan menekültek hömpölygő áradatát látjuk, akiket környezeti nyomás kényszerített arra, hogy elhagyják az otthonukat. A modern tapasztalat ezzel a jelenséggel kapcsolatban az USÁ-ban akkor kezdődött, amikor közel 3 millió oklahomai hagyta el a nagy déli síkságokat az 1930-as „por medence” idején és sokuk Kaliforniába menekült.

Manapság a partra vetődő tetemek – kétségbeesett afrikaiak kétségbeesett tetteinek eredményei - Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban mindennapos eseménynek számítanak. Minden nap mexikóiak százai kokáztatják az életüket, hogy megpróbáljanak átjutni az USA határán. Kb. 400-600 mexikói hagyja el naponta a vidéki területeket, otthagyva kicsiny földjét, amely az erózió miatt már nem használható, vagy nem elég nagy, hogy biztosítsa a megélhetést. A mexikói városokba igyekeznek, vagy megpróbálnak illegálisan bejutni az USÁ-ba. Az arizonai sivatagban sokan elpusztulnak a fullasztó hőségtől.

A környezeti menekültek egy másik áramlata Haitiről, egy széles körben felismert ökológiai katsztrófa színhelyéről származik. A falusi gazdálkodás során a földekről lekopaszították a növényzetet, a talaj belemosódott a tengerbe és az embereknek sem maradt más lehetőségük. Kicsi, nyílttengeri hajózásra alkalmatlan vizijárműveken próbálnak átjutni Floridába és sokan a vízbe vesznek.

Az amerikai „por medence” menekültek a környezeti emigráció korai példái, de számuk alig hasonlítható ahhoz, ami várható, ha így folytatjuk. A menekültek között vannak, akiknek a kutak kiszáradása, a vízkészletek felélése miatt kellett elhagyniuk lakóhelyüket. Mindeddig csak falvakat telepítettek ki, de végül sor kerülhet egész városok áthelyezésére, mint például Sana’a (Yemen fővárosa), vagy Quetta (Pakisztán Baluchistan tartományának fővárosa).

A világbank becslései szerint Sana’a-ban, ahol a talajvízszint évi 6 méterrel esik, 2010-ig felélik a maradék víztartalékokat. Ezután vezetőinek távolról kell vizet hozatniuk, vagy fel kell számolniuk a várost.

Az eredetileg ötvenezer emberre tervezett Quettának jelenleg 1 millió lakosa van, akik kétezer kútra vannak ráutalva. Ezek mélyen a föld alól pumpálják a vizet, egy fosszilis, vagyis nem megújuló tartalékot élve fel. Mindkét városnak elég lehet a víztartaléka erre az évtizedre, de a jövője bizonytalan. Egy a vízkérdés jövőjével kapcsolatos tanulmány szavaival élve Quetta nemsokára „halott város” lesz.

A közel 3 milliárd emberrel, akik 2050-ig hozzáadódnak a Föld népességéhez és azokban az országokban fognak élni, ahol már most süllyed a talajvízszint és ahol a népességnövekedés túlnő a vízszegénység szabta határokon, a víz-menekültek általánossá válnak. Legtöbben a sivatagos és a félsivatagos területekről jönnek majd, ahol a népesség kinövi a vízkészleteket. Északnyugat-Indiában falvak tűntek el, mert a túlfogyasztás kimerítette a helyi víztartalékokat és nem lehetett vízhez jutni. Észak- és Nyugat-Kínában és Mexikó bizonyos részein falusiak millióit fenyegeti, hogy a vízhiány miatt el kell hagyniuk lakhelyüket.

Az egyre terjedő sivatagok szintén helyváltoztatásra kényszerítik az embereket. Kínában, ahol a Gobi sivatag évente tízezer négyzetkilométerrel (egy évtized alatt egy magyarországnyival) terjeszkedik, a menekültáradat egyre duzzad. Kínai kutatók jelentései szerint a sivatagi menekültek már három tartományban, Belső Mongóliában, Ningxiában, és Gansuban is megjelentek. Egy ázsiai fejlesztési bank sivatagosodásról szóló becslése szerint Gansu tartományban 4000 falura vár kiürítés.

Lu Tongjingg kínai fényképész sivatagosodásról szóló könyvében, a Sivatagi tanúban az egyik fényképen egy tipikus, Belső Mongólia nyugati területeire jellemző falu található, amely csak egy dologban tér el a normálistól: nincsenek benne emberek. A település négyezer lakójának el kellett hagynia lakhelyét, mert a víztartalékok kimerülése után nem tudtak vízhez jutni.

Iránban a sivatagok terjedése és a vízhiány miatt elhagyott falvak száma már most ezrekre rúg. Egyedül Baluchistan és Sistan keleti tartományaiban már 124 falut temetett el a futóhomok. A Teherántól egy óra autóútra található kisváros, Damavand körzetében 88 falu szűnt meg.

Nigériában évente 3500 négyzetkilométernyi terület sivatagosodik el, ezzel a sivatagosodás vált az ország fő környezeti problémájává. Ahogy a pusztaság átveszi a hatalmat, a farmereknek és pásztoroknak menniük kell, bezsúfolódnak az egyre zsugorodó lakható földekre, vagy a városokba kényszerülnek.

A menekültek másik, feltehetőleg szintén jelentős forrása lehet a növekvő óceán. Az Éghajlatváltozás Nemzetközi Bizottsága korai, 2001-es tanulmányában jelentette, hogy a tenger szintje akár 1 méterrel is nőhet ebben az évszázadban. De az azóta kiegészült kutatás kimutatta, hogy a jég az előre jelzettnél sokkal gyorsabban olvad, és felvetette, hogy a tengerszint emelkedése az eredetileg becsült értéknél jóval magasabb lehet.

Még az 1 méter magas tengerszintemelkedés is elárasztaná Bangladesh rízsföldjeinek felét, közel 40 millió embert kényszerítve helyváltoztatásra. Egy 144 millió lakosú, nagy népsűrűségű országnak nehéz lenne ennyi embert saját területén elhelyezni. De hova máshová mehetnének? Hány ország fogadna be akár csak 1 milliót ebből a 40 millióból? Más ázsiai nemzeteknél, ahol folyók árterületein vannak a rizsföldek (Kína, India, Indonézia, Pakisztán, Fülöp-szigetek, Dél Korea, Thaiföld, Vietnam) az emelkedő tengerszint többszázmilliós népvándorlásokat okozhat.

A csökkenő talajvízszint, a terjeszkedő sivatagok és az emelkedő tengerek következményeként megjelenő menekültáradat csak most kezdődik. Még nem tudjuk a méreteit, de a számok óriásiak lehetnek.

A környezeti menekültek növekvő áradata is egy újabb jele annak, hogy modern civilizációnk nincs összhangban a Föld természetes fenntartó rendszereivel. Többek között ennek is az az üzenete, hogy világméretű erőkifejtéssel betöltsük a családtervezés kiáltó hiányát és olyan társadalmi körülményeket hozzunk létre, amelyek meggyorsítják az eltolódást a kisebb családok felé, teljes jogi nyomással kényszerítenek a gazdaságosabb vízfelhasználásra és olyan energia-stratégiára, amely megszünteti a széndioxid-kibocsátást és stabilizálja a Föld éghajlatát.

---

Történelmi korszak (amirol szól): XXI. sz?zad

Keletkezés ill. kiadás dátuma: 2004. 01. 28.

Szerző: Brown, Lester R.

Fordító (az aktuális anyag nyelvére): Simonyi ?gnes

Csoport, mozgalom, irányzat (ahonnan származik): Earth Policy Inst.

Sorozat, folyóirat, gyujtemény (amibe tartozik): Eco-Economy Update

Sorozatban elfoglalt hely:
 Év: 2004
 Sorszám: 2

Nyelvi változatok: