Miben reménykedhetünk az Európai Közösség tagjaként

Végh László

Korunk a gazdaság, a piac mindenhatóságának a kora. A piac mindenhatósága nem egy érthetetlen jelenség. Ha a természettan alapvetô tételeit tekintjük,egyszerűen értelmezhetô. A rendszerelmélet fogalmait felhasználva a piac isegy önmagát szervezô, fenntartó rendszer. Van ilyen sok más is a természetbenés a társadalomban egyaránt. Egy önszervezôdô rendszer nem lehet meg a környezete nélkül. Önmagában maradva a rendje felbomlana.

Az önszervezôdô rendszerek rendje a bennük zajló körfolyamatokon, azoknak egymásbakapcsolódásán, összjátékán alapul. Az önszervezôdô rendszer körfolyamatainak fenntartásához a környezetbôl erôforrásokat, nyersanyagot vesz fel. Ezeket a körfolyamataiban felhasználja, elhasználja, majd működésének hulladékait, végtermékeit visszajuttatja a környezetbe.Így a rend létrehozásának és fenntartásának komoly ára van. A rendezôdô, rendjét fenntartó rendszer a környezetét teszi rendezetlenné, akár fel is emésztheti azt. Például az élôvilág egésze is önszervezôdô rendszer. Körfolyamait a növények által felvett napfény energiája hajtja. Ez az energia a körfolyamatokba bekerülve sokféle módon alakul át és végülis hôenergiaként jut vissza a világűrbe. A környezet elszemetelése a bioszféra esetén úgy történik, hogy a napfényt nagy adagokban veszi fel és a hôenergia annál jóval kisebb, huszadakkora adagokban szóródik vissza a világűrbe.

A piac is önszervezôdô rendszer. Az alapvetô körfolyamata a pénz körforgása. A pénz körforgását egyrészt az hajtja, hogy a gazdaság nyersanyagot, energiahordozót vesz fel a környezetébôl. A gyártás közben hulladékok képzôdnek majd az elhasznált termék is szemétként kerül vissza a természetes környezetbe. Azaz a piac a természetes környezetet pusztítja azzal, hogynyersanyagból szemetet állít elô. Ez az általános természettörvény egy megnyilvánulása. Továbbá az egyént igyekszik minél inkább termelôvé és fogyasztóvá alakítani. Így forog nagyobb összegekben, gyorsabban a pénz. Például a piac számára elônyös, ha a házaspár elválik. Ugyanis ilyenkor a szükségletek hirtelen megnônek, csaknem mindenbôl, amibôl eddig elég volt egy is. Hasonlóan a fiataloknak az egyedülálló, a szingli életet magasztalja. Mondani sem kell, az illetô nônek nem, csak a piacnak jó, ha a nô független, önálló módon, sikeres vállalkozóként él.

A piac természeténél fogva a pillanatot mérlegeli. Rövidlátó, így kizárólagos uralma pusztító, a végromlásba taszítja az emberiséget. A gépkocsihoz hasonló, amelynek a vezetôje kb. csak 50 métert lát elôre és óriási sebességgel rohan bele a 60 méterre lévô akadályba.

Ha azt mérlegeljük, mi történhet velünk a XXI. század elsô felében, a sorsunkat meghatározó elôzmény a mezôgazdaság XX. századi forradalma. Az ôsmaradványi erôforrások, a szén, az olaj és a földgáz felhasználása az ipari és mezôgazdasági termelés gyorsuló növekedéséhez vezetett. 1950-1980 között a világ mezôgazdasága ugrásszerű átalakuláson ment át. A zöld forradalomnak nevezett folyamat a mezôgazdaság iparosításának felel meg. Kevert fajú vetômagokkal, új növényfajtákkal, rendszeres öntözéssel, gépesített talajműveléssel, műtrágyázással, vegyszeres növényvédelemmel a világban a gabona átlagtermése kb. a három és félszeresére növekedett. Például Kínában a gabona átlagtermése 1955 és 1995 között a négyszeresére emelkedett. Így az ember rendelkezésére álló élelmiszer mennyisége ugrásszerűen megnôtt és ennek eredményeképpen az emberiség lélekszáma 1962 és 2002 alatt megkétszerezôdött.

A zöld forradalom a mezôgazdaságot a külsô anyag és erôforrások függvényeivé változtatta. Mesterséges rendszereket igyekszik teremteni, arra törekedve, hogy úgymond függetlenítse a folyamatokat a környezeti hatásoktól. Ez a felfogás elvileg hibás. Ahelyett, hogy a természetes környezethez minél jobban illeszkedô megoldásokra törekedne, merthogy a fennmaradás a természet egészéhez fűzôdô kapcsolat függvénye, szándékosan megszünteti ezeket a kapcsolatokat. A gépek, az üzemanyag, a műtrágyák,a növényvédelemben használt vegyszerek mind külsô forrásból származnak, ipari folyamatok termékei. Találó a mondás, hogy az iparosított mezôgazdaságban a termôföld segítségével az olajat élelmiszerré alakítjuk.

A külsô források használata nem fér össze a hagyományos, a talajt és a környezetet kímélô gazdálkodás módszereivel. A többszörös termésátlagok egyértelműen a bevitt külsô erôforrások eredménye. A mezôgazdasági termelésben felhasznált erôforrások a hagyományos mezôgazdasághoz képest az ötvenszeresére, egyes esetekben a százszorosára nôttek. Az iparosított mezôgazdálkodás, a zöld forradalom mára elérte a határait. Az alkalmazott módszerek egyre jobban szegényítik a talajt és rontják a termelés feltételeit. Ezért a befektetett erôforrásokat növelni kell. Egyre újabb növényvédôszerek, több műtrágya szükséges, de ezzel a termelés már nem nô.

A zöld forradalom felmérhetetlen pusztítással sújtja a termôtalajt. A növényi maradványok bomlásából és a porló kövekbôl kb. kétszáz év alatt képzôdik egy centiméternyi termôtalaj. Mivel a növények takarják, a szél és a víz nem pusztítja. Ha a talajt művelik, a szélviharok hordják, az esôzések elmossák a fedetlenül maradt talajt. Az amerikai nagy síkságon - száz évnyi művelés után -, a termôtalaj fele már odaveszett. A talaj átlagosan harmincszor gyorsabb pusztul, mint ahogy keletkezik.

Nemcsak a talaj mennyisége fogy, rohamosan romlik a minôsége is. Az erôszakosabb talajművelés együttjár a termôföldek fokozódó pusztulásával. Az egyre mélyebben megbolygatott talaj tulajdonságai fokozatosan rosszabbodnak. A termesztett gabonák nagymennyiségű tápanyagot vonnak ki a talajból. Ahhoz, hogy a talaj teremjen, egyre több műtrágyára van szükség. Lassan a talaj szinte szivacsként szívja magába a szénhidrogénekfelhasználásával készült műtrágyákat.

A nirogénműtrágya kb. 2/3-a a vizekbe kerül és azokat szennyezi. Emelkedik a vizek nitráttartalma, az ivóvízkészlet egyre nagyobb veszélybe kerül. Közben a természetes talajerôpótlást nyújtó állati gané is környezetszennyezôvé válik. Nem a talaj táplálására használják fel, mondván műtrágyázni egyszerűbb. A helyzet egyenesen nevetséges, kétszer állítjuk elô csaknem ugyanazt a terméket, egyszer kôolajból, egyszer állatból. Az Egyesült Államokban és Hollandiában idôrôl idôre felvetik, hogy az állati ürülékbôl műanyagot és üzemanyagot kellene készíteni.

A műtrágyák kedvezôtlenül befolyásolják a talaj vegyi és élettani rendszereit. Savasítják a talajt, csökkentik a felvehetô tápanyagok mennyiségét éshozzáférhetôségét. Azok a talajok, amelyeket hosszabb idôn keresztül rendszeresen műtrágyáztak, a korábbi természetes szén- és nitrogéntartalmuk felét, kétharmadát elvesztik. A természetes állapot visszanyeréséhez akár kétszáz esztendô érintetlen állapot vagy 40-50 éven keresztül tartó szervestrágyázás szükséges. Ezért ha a műtrágyázást csökkentjük, a terméshozamok nagymértékben csökkennek, azért is, mert már a talaj minôsége sem a régi.

Nemcsak a természetes nitrogén körforgalmat zavarta meg az ember. Még súlyosabb a kálium és a foszfor körforgalmának sérülése. Ezek az elemek a sejtműködés és a fehérjeképzôdés nélkülözhetetlen nyersanyagai, ezért körforgalmuk zavarai beláthatatlan következményekkel járhatnak. Mielôtt az ember kényelmes lakásait vízöblítéses eszközökkel látta volna el, a foszfor és a kálium körforgalma természetes módon zajlott. Ma viszont az emberi anyagcsereforgalomba belekerült foszfor és kálium a csatornarendszeren keresztül a folyóvizekbe, végsôsoron a világtengerekbe jut. Hasonlóan a vizekbe kerülhet a nagyüzemi állattartás során keletkezett állati ürülék foszfor és káliumtartalma is. Vannak ugyan folyamatok, melynek során a tengeri madarak a fészkelôhelyükre térve a szárazföldekre juttatják a világtengerekbe került elemeket, de ennek mértéke elenyészô lehet.

Tekintve a foszfortartalmú és káliumtartalmú műtrágyák gyártását, a világ készletei mind foszforból, mind káliumból kb. 2050-ig elegendôek. Mivel a világ foszfátkészletének nagyjából a fele Marokkóban, a káliumkészlet fele pedig Kanadában van, a világ egyéb országai az energiahiány miatt várható szállítási nehézségek miatt már húsz-harminc éven belül nehezen fognak hozzájutni a megfelelô műtrágyákhoz.

A zöld forradalom komoly változásokat idézett elô a vízhasználatban. A kb. ötven éve zajló erôteljes öntözés eredményeként a talajvíz szintje erôteljesen csökken. Az öntözéshez használt édesvízbôl nincs elég. Világszerte, így az EgyesültÁllamokban is az öntözés mértéke miatt a vízadó rétegekben lévô víz mennyisége erôsen csökken és emiatt egyre mélyebb kutakat kell fúrni. Az USA nyolc állama, köztük Kansas, Oklahoma, Texas alatti hatalmas földalatti víztartó rétegben a hatvan éve tartó fokozottabb öntözés miatt a vízszint aggasztóan esett. 1991 óta évente átlagosan 90 centiméternyit csökken. A víztartó rétegbôl kb. tízennégyszer annyi vizet szivattyúznak ki, mint amennyi oda természetes módon bejut és már elhasználták a vízkészlet felét. Hasonló vagy még rosszabb a helyzet Kínában és Indiában valamint az arab országokban. A kutakat egyre mélyebbre kell fúrni és így az öntözés mind drágább és ami a lesújtóbb, ilyen mértékben már csak rövid ideig folytatható. Bolygónk négy hatalmas folyója, a Nilus, a Gangesz, a Sárga folyó és a Kolorádó a vizük elhasználása miatt általában már el sem éri a torkolatvidéket, elôtte kiszárad. A XXI.század háborúinak jelentôsebb része a vízért folyhat majd.

Meg kell jegyeznünk, hogy az állattenyésztés szempontjai sokszor nem esnek egybe azokkal a követelményekkel, amelyet környezetünk védelme támaszt. Állatokat azért tart az ember, hogy hozzájusson a szükséges állati fehérjékhez. Az állati fehérjék elôállításához átlagosan nyolcszor annyi energiát kell felhasználnunk, mint a növényi fehérjékéhez. Ugyanakkor az állati fehérjék csak 1,4-szer mondhatók értékesebbnek, mint a növényi táplálékban találhatók. A fehérjék összesen húsz alapvetô aminosavból épülnek fel, egy fehérje tápértéke annál jobb, minél több, az emberi szervezet számára fontos aminosavat tartalmaz. A fenti adat azt jelenti, hogy az a termôföld, amely a húst fogyasztó embert eltartásához szükséges, nyolc, szinte csak növényi eredetű táplálékot fogyasztó embert képes eltartani. Ezért az elsôsorban állati termékekkel való táplálkozás pazarlás és egyben egészségtelen is. Ha az ember elsôsorban megfelelô módon összeállított növényi és csupán nagyonkevés állati eredetű élelmiszert tartalmazó étrendet követ,szervezete valamannyi szükséges aminosavhoz hozzájut és így a tápláléka teljes értékű. Ha azonban a növényekben is megtalálható fehérjéket mondjuk sertéshús fogyasztásával nyeri, elôször mindent a sertéssel kell megetetni. A sertéshús elôállításához 17-szer annyi energiát használunk el, mint amennyit a növényi táplálék megtermeléséhez.

A napenergia megújuló erôforrás, csak a földre érô napsugárzás mértéke a korlát. A ôsmaradványi tűzelôanyagok, az olaj, a gáz, a szén olyan mértékben használhatók, ahogy nekünk jólesik, de csak addig, amíg van belôlük. Az emberi idômértéket tekintve a ôsmaradványi erôforrások nem megújulóak. Egy év alatt annyi kôolajat, földgázt és szenet használunk el, amennyi a tudásunk szerint a természetes folyamatokban egymillió év alatt képzôdik. Ma az Egyesült Államokban az 1 kcal élelmiszerbeni energia elôállításához kb. ugyanekkora fűtôértékű olajat vagy gázt kell a termelésben felhasználni. Ha még az élelmiszeriparra, a kereskedelemre, a vásárlásra fordított energiát is tekintetbe vesszük, akkor 1 kcal-nyi élelmiszer 10 kcal-nyi energiabefektetéssel kerül az asztalra. Ha alapegységül az átlagosember által naponta elfogyasztott 2500 kcal-nyi tápenergiát vesszük, az USA-ban a felhasznált külsô energia és a tápenergia aránya 90:1. Az EU-ban az arány ennek fele, Magyarországon 30:1, a világátlag 15:1. Mindezt az ôsmaradványi erôforrások teszik lehetôvé. Amint a ôsmaradványi energiákat már nem használhatjuk tetszésünk szerint, akkor a világ megnövekedett lakosságát nem tudjuk ellátni élelmiszerrel.

A mai mezôgazdaság kevesebb erôforrással nem működik. Az Észak-Koreában pusztító borzalmas éhinség jól példázza ezt. Az ország nagyüzemi mezôgazdaságát a szovjet és kínai támogatás éltette. A kétnagyhatalom kedvezményes szállításokkal igyekezett megtartani Észak-Koreára gyakorolt befolyását. A Szovjetunió olcsó olajat, Kína földgázt és műtrágyát szállított. A Szovjetunió szétesése után a szovjet-kínai versengés megszünt. Oroszország nem adott több olajat és a kínai kormányzat a versenytárs megszünését tapasztalva már csak dollárért volt hajlandó földgázt és műtrágyát szállítani. Észak-Korea nem tudott fizetni és ezek után az energiarendszere és a mezôgazdasága is összeomlott. 1998-ra a nagyüzemi gépezet 80%-a üzemképtelenné vált. Az ország ekkor a szükséges műtrágyának csak 18%-át tudta elôállítani és így a termésátlagok az évtizeddel korábbinak a 40%-ára estek vissza. Az eredetileg 23 millió lakos közül 2000-re már 4 millió ember halt éhen és jelenleg 7-8 millióan állhatnak az éhhalál határán. Ha így folytatódik, a pusztító éhinség addig tart, amíg a lakosok száma a hagyományos mezôgazdasági termeléssel eltartható értékre nem csökken.

Az Európai Közösség, amelyhez most csatlakozunk, képes lehet arra, hogy alkalmazkodjon a fenyegetô energia- és környezeti válsághoz. Az EK népessége eléggé művelt ahhoz, hogy megértse, mi fenyeget. Továbbá az EK tagországainak nagyobb részében a népesség csökken illetve hamarosan csökkenni fog. Ezt a népességet az EU mezôgazdasága a mai tudásunkat is felhasználva a jelenlegi forrásfelhasználás egy részével is eltarthatja. Az EK máris sok, a fenntartható fejlôdésre törekvô lépéseket tett és számos további ilyen lépésre készül. 2003 végére a tagországok nemzeti törvényként kellett hogy elfogadják az új víztisztasági útmutatókat, amelyek a mezôgazdasági műveléssel járó vízszennyezôdéseket korlátozzák. Ezek direktrivák, azaz kötelezôen végrehajtandó elôírások, ahol a tagállamok csak a végrehajtás módját határozhatják meg. Az igen szigorú törvény olyan kemény korlátokat szab a talajvizek és a vízfolyások tisztaságára, hogyaz iparszerű mezôgazdaságban szokásos eddigi módszerekkel szakítani kell. Annyira pontosan kell adagolni a műtrágyákat és a vegyszereket, hogy azokat ténylegesen csak a növények vehessék fel és így vegyianyagok nem szennyezhetik a vizeket és nem ronthatják tovább a talajok vegyi jellemzôit.Az ilyen gondos odafigyelés azt fogja jelenteni, hogy a földet művelôk valóban gazdái és nem kizsákmányolói lesznek majd birtokaiknak.

Az Európai Közösség továbbá a megújítható energiaforrások fejlesztésére törekszik. Az EK központi hivatali gépezete a fenntartható fejlôdésért hozott intézkedésekben és azok végrehajtásában igazán hatékony lehet és olyan eredményeket érhetünk el, amelyek a tagországok különállóan nem lennének képesek. Ilyen kérdésekben indokolt az, hogy korlátozzák az egyes EK tagországok nemzeti önállóságát. Európa egyesítésével a hasonló szellemiségű, népesedési helyzetű országok természetes határokhoz jutnak. Az EK közös védelmi rendszere megakadályozhatja azt, hogy a világválsággal együttjáró népvándorlások hullámai veszélyeztessék a válságot önmagában túlélni képes Európa biztonságát. Ezért már a közeljövô fontosabb feladata lesz, hogy valamennyi balkáni ország is az EK részévé váljon és különleges kapcsolatokat kell kialakítani Oroszországgal. Törökország belépését elsôsorban az ottani igen magas népszaporulat teheti kérdésessé.

Az Európai Közösség kialakulásának fô hajtóereje a gazdasági érdekek és a versenyképesség fokozása volt de a mostani bôvítésben már szerepet játszhatott a távlatokban való gondolkodás is. A további bôvítés legalább annyira érdeke a még kivülálló országoknak mint a jelenlegi ésmost taggá váló államoknak. A megnagyobbodott EK számos olyan anyag- és forrástakarékossági intézkedést hozhat majd meg, amelyekre eddig még nem kerülhetett sor. Így esélyünk lehet egy olyan átmenetre, amelynek eredményeképpen a jelenlegi nyersanyag- és erôforrásfelhasználás töredékével a jelenleginél ugyan szerényebben módon, de biztonságban, a mostaninálegészségesebben, emberibb módon élhetünk. Például a fent ismertetett mezôgazdasái vízvédelmi rendelkezés következtében is csökkenni fognak a termésátlagok. Mivel az EK népessége jelenleg nagyon sok húst fogyaszt, a termeléscsökkenés az egészségesebb, jóval kevesebb húst tartalmazó étrenddel ellensúlyozható.

Mivel a zöld forradalom szerte a világon lezajlott és ennek eredményeképpen Európát valamint néhány fejlettebb országot kivéve a népesség mindenütt két-háromszorosára nôtt, a tömeges éhhalál a XXI. század második évtizedétôl kezdve egyre több körzetben pusztíthat. Ezért a válság megrendítô csapások nélkül való túlélésére csak Európának és a jelenlegitôl gyökeresen más utat választó USA politika esetén Észak-Amerikának lehet esélye. A mai rövidlátó amerikai politika háborúkhoz, az erôszak robbanásszerű terjedéséhez vezet, ami Európa esélyeit is erôsen veszélyezteti.

Az európai szellemiség megújulása még fontosabb, mint egyéb anyagi tényezô, ugyanis a világválság oka alapvetôen a szellemi válság, a környezeti és energiaválság csak a szellemi válság következményei. Az elôttünk álló mérhetetlen kihívások várhatólag hamarosan azt eredményezik, hogya veszély érzete és egyben a túlélés esélyei Európa szellemi újjászületéséhez vezethet. Ha ez a folyamat, amely csiráiban már létezik, nevezzük Európa megvilágosodásának, ténylegesen felgyorsul, akkor a szükséges tudományos-műszaki forradalom is hamarabb végbemegy és a gazdasági, társadalmi átalakulások is könnyebben lezajlanak. Európa újra a világ meghatározó szellemi, tudományos és gazdasági központjává válhat és egyben eljuthatunk oda, hogy a civilizációnk fenntarthatóvá válik.

---

Történelmi korszak (amirol szól): XXI. sz?zad

Célcsoport: d?nt?shoz?knak, vezet?knek