Van egy fényképem


... Aki nézi, hát nézze. Legalább végre megláthatja, hogyan gyárt a média nímandokból "sztárokat". Na persze csak arra a pár hónapra, amíg el lehet õket adni - aztán jöhet a következõ. Sztárjelöltek akadnak úgyis mindig, akik pénzért hajlandók végigcsinálni ezeket az emberszabású állatkísérleteket. A lényeg a nézettség fokozása, hiszen ez hozza a reklámbevételeket.

Az más dolog, hogy az a társadalom, amelyik ezen a színvonalon adagolja a tömegkulturát - az meg is érdemli a sorsát.

A minap például az virított a címlapon, hogy egy Oki nevû mutáns egymás után ötször ment a élményszámba a lepedõn valami Irénnel. Oki le van ejtve - sokkal izgibb lenne, ha a feketeképû madárkának jönne össze egyszer a dolog! Egy, a Hawaii szigeteken (és csak ott) élõ madárról beszélek, pontosabban háromról. Mert mára csupán ennyi maradt meg belõlük: egy hímet és két tojót számoltak össze az ottani madártudósok ... ha nincs szaporulat, akkor bizony kész, kampó - kihal a Földrõl a melamprosops phaeosoma is. Ez a latin neve, hawaii-ul po'ouli, ami annyit tesz, hogy feketeképû.

Képzeljék, vagyunk néhányan, akiket innen, sokezer kilóméterre Hawaii-tól sokkal jobban izgat ez a dolog, mint az agyonlihegett magyar valóság-só. Ami azt illeti a Hawaii szigetek valaha madárparadicsom volt. Volt, amíg fel nem fedezte a vidéket a homo konsumens nevû emberfaj és láncfûrészeivel, buldózereivel, autónak nevezett mûcsótányaival, újgazdag villanõvéreivel és élménytúristáival elõ nem adta ott a civilizáció (alá)valóság-sóját.

Azóta huszonöt, csak ott élõ madárfajt szavaztak ki végleg Hawaii-ról (és a Földrõl). Életterüket tönkretették, végleg kipusztultak. Ez a kis feketeképû pintyféle lenne a huszonhatodik kiszavazott faj. Pedig olyan aranyos. Van egy fényképem is róla. Ki kéri?


Kalas György

Földrajzi hely (amirol szól): ?szak-Amerika

Keletkezés ill. kiadás dátuma: 2002.