Annotáció: Győrffy Iván:

Helyünk az otthontalanságban

(Vida Gábor könyvéről)


A könyv a bioszférára nehezedő terhet egy képletben próbálja kifejezni - ez sem egyéb, mint természettudományos hasonlat a szemléltethetetlen-re -, amelyben a környezeti hatást a népességszám, az egy főre jutó gazdasági termelés (fogyasztás), valamint a technikai hatás szorzatával érjük el. A bolygó hatmilliárd utasa mellé évi nyolcvannégymillió vált jegyet, ráadásul a legnagyobb bővülés éppen a fejletlenebb országokat sújtja. A fogyasztás messze meghaladja a biológiai szükségleteket, melyek kielégítésére a jelenlegi népességgel számolva is van lehetőség, mégis egymilliárd ember éhezik, és ugyanennyi a túltáplált. Ezalatt a globális felmelegedés, a jégsapka olvadása, a szennyezőanyagok kibocsátása, az erdőirtás és egy sor más tényező egyre élhetetlenebbé teszi a Földet. Vida mégsem ez utóbbiakban véli felfedezni a legnagyobb problémát, holott ezek a leglátványosabbak. Jóindulattal viseltetik a környezetbarát technológiák általános elfoga iránt, bár jól látja, hogy a fejletlenebb, népességrobbanástól és a fejlődés kényszerétől szenvedő régiók egyre növekvő mértékben fogják kizsákmányolni természeti kincseiket. Enyhe iróniával illeti azokat a nagyhatalmakat, amelyek ki akarják vásárolni a fejletlenebbek szennyezőpotenciálját, hogy ezáltal saját ipari fejlődésük (és nem utolsósorban társadalmi nyugalmuk) zavartalan legyen. Itt is súlyos téveszmék uralkodnak, Bibó István társadalomtörténeti meghatározását kifordítva példaképpé nemesedett az "eltorzult menedzser alkat", a "zsákutcás fejlődés". Az igazi ellenséget Vida mégis a növekedésben látja, az erőltetett gazdasági és népességbővülésben, a túlzott fogyasztásban. Ekkor jön be a képbe a musthasonlat - a természetes először mintegy élvezetessé, majd halálossá érlelődik.

Sorozat, folyóirat, gyujtemény (amibe tartozik): Liget

Sorozatban elfoglalt hely:
 Év: 2002
 Sorszám: 7