Annotáció: 1945 márciusában Kolákovics, horvát jezsuita Magyarországra jött, hogy elindítsa a kisközösségek ifjúsági pasztorációját. Magyar egyházi jóváhagyásért Grósz József kalocsai érsekhez fordult, aki őt Mindszenthy József veszprémi püspökhöz irányította. Mindszenthy látva a kommunista hatalomátvétel veszélyét, az egyház jövőjét erősítő bázisközösségi munkára az engedélyt megadta. Kolákovics, Mindszenty igazolásával kezdett Debrecenben kiscsoportos lelkipásztorkodást. A főiskolások 6 fős közösségét átadta a piarista Bulányi György egyetemi lelkésznek. Ez a kisközösség első tagjaival ma is működik Budapesten.
1948 októberében, Esztergomban hangzott el Bulányi számára a felejthetetlen Mindszenty mondat: "Tanár úr, párttitkárok soha nem határozhatják meg az anyaszentegyház magatartását." - Ami pedig a kisközösségeket illeti, szabad-e, merhetjük-e, azt felelte: Nem azért tanultuk az ősegyház történetét, hogy régiségtani ismereteinket gyarapítsuk. A katolikus iskolák államosításakor és a hitbuzgalmi egyesületek betiltásakor, 1948 nyarától a "csoport" marad a világi apostolok nevelésének egyetlen bázisa. A papok, püspökeik és szerzetes elöljáróik irányítása mellett végezték eme munkájukat. Így Sík Sándor piarista provinciális 1949 végén három nap 30 piarista atyával megvitatta, 1950-től pedig az A.C. igazgatója, Endrey Mihály püspök irányította ezt a kiscsoportos ifjúsági pasztorációt. Ezért 1952-től többszáz pap szenvedett börtönt, így Bulányi György is 1952-1960. között.

A csoportok újbóli szerveződése 1965-től kezdődött. A világszerte megélénkült teológiai kutatások eredményeit is felhasználva, Bulányi a 4 evangélium alapos tanulmányozása során dolgozta ki a "Keressétek Isten Országát" (KIO) című munkáját. Ez a közösségek foglalkozásának vezérfonala: "Elsősorban Jézus szavaiból, élete példáiból akarjuk látni az életünkben konkrétan megvalósítható "jézusi eszméket". Az emberszeretés megélése a "szolgálás" (hatalomra nem törés), a szegénység (igénytelen életvitel, a hazai és a harmadik világ rászorulóinak támogatása), az "erőszakmentesség" (a katonáskodás visszautasításával a világbéke munkálása)." 1971-től "Karácsonyi Ajándék" (KarAj) néven évenként bővülő füzetek gyűjtik össze a csoportok legnívósabb szellemi termékeit.
Gyakorlati cél, hogy minden tag nőjön fel olyan Jézus-tanítvánnyá, hogy majd ő is 4-12 fős kiscsoportot barátkoztasson össze és következetesen nevelje vezetőkké. Az összejövetel lehet heti, kétheti, havi. Ezeken az elmélkedés és szellemi munka mellett gyakorlati kérdések (család, gyermeknevelés, munkahelyi, társadalmi problémák stb.) és egyéni kérdések kerülnek megbeszélésre. Minden témához, mindenki hozzászól. Az igényesebbek a Bokor1 5 éves teológiai kurzusán mélyítik el hitbeli ismereteiket. Évente 70-80, bensőséges légkörű lelkigyakorlatot vezetnek.
A csoportok hálózata választja a 20 fős "csúcsszervet". Ebben 3-4 pap és velük egyenrangú vezetők dolga, hogy a bázisról érkező információkat havonta összegyűjtsék, feldolgozzák és visszaáramoltassák a báziscsoportokhoz. Ajánlatokat dolgozhatnak ki, de ezeket az egyes csoportok szuverén módon elfogadják, vagy nem fogadják el. Évek folyamán kb. 25 csoportvezető tanult ki a Bokorban. 1989-ben volt 185 vezető (köztük 35 pap) és kb. 2000 tag.

A kiscsoportok a nehéz időkben, a börtön árnyékában sem törődtek azzal, mit ismer el az egyházpolitika egyházi tevékenységnek, mit nem, hanem egyedül az Evangélium tanítását vették figyelembe.
Az államhatalom 1976 tavaszáig, rendőrségi ügynek tekintette a bázisközösségek tevékenységét. Illegális szervezkedéssel, az államrend megdöntésére irányuló összeesküvéssel és más államellenes cselekményekkel vádolták őket. Tagjaikra súlyos börtönbüntetéseket róttak ki.
1976-ban ez a helyzet megváltozott. Az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezményét hitelesítő 1976/8. számú törvényerejű rendelete szerint: "Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára, hogy vallását vagy meggyőződését akár egyénileg, akár másokkal együtt nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa, gyakorolhassa és taníthassa... Nézetei miatt senki sem zaklatható... A békés gyülekezés jogát el kell ismerni." (Magyar Közlöny, 1976. 32. sz.)

Az ÁEH2 eszköznek használta az egyházi hierarchiát
Az ebben az időben kinevezett Lékai László esztergomi érsek lett az állam szemében a magyar egyház - így a bázis közösségek - felelőse. Elvárta tőle az állam, hogy megvalósítsa az 1950-es megállapodás követelményét: "eljár azok ellen az egyházi személyek ellen, akik a Magyar Népköztársaság törvényes rendje és kormányának építő munkája ellen fellépnek."
1976 után gyakorlatilag az ÁEH eszköznek használta a hierarchia vezetőit. Ebből a helyzetből következik, hogy a báziscsoportok az egyházi hierarchiában inkább az állam végrehajtó szerveit látták. Az egyházi vezetők pedig az állam és az egyház közötti békés együttműködés zavaró elemeinek tekintették a bázisközösségeket. A rendszer bázisközösségekről alkotott véleményét - közvetve - kifejezi a békepapok szócsöve, a Katolikus Szó, amely az egyházi kisközösségeket a nácizmussal egy szintre teszi: "Az úgynevezett elitkereszténység... bölcsője a hitleri Németország volt. A II. világháború végén itthon is megszületett a kópia. Mint afféle kópia, nem sikerült. Tíz esztendővel ezelőtt más nevet kapott a gyerek és lett belőle báziskereszténység. (Bády Ferenc cikke, 1977/2.)

Lista 120 "káros" papról
Az államhatalom közvetlen intézkedése. 1976 őszén az ÁEH listát adott át a püspöknek, amelyben felsorolta azokat a papokat - mintegy 120-at - akik a hivatal véleménye szerint "káros tevékenységet" folytatnak a bázisközösségekben. Az 1976. decemberi konferencián a püspökök közül egyedül Endrey Mihály váci megyéspüspök mondta a listán szereplő papokról: "Hiszen ezek az én legjobb barátaim." Ijjas érsek mondta, hogy több püspök tiltakozott a lista ellen. Endrey és Udvardy nem vette át papjainak listáját. (Váci egyházmegyések)
A püspökök a felsorolt papok legtöbbjét áthelyezték, másokat figyelmeztetésben részesítettek. Így nem csak az államhatalommal, hanem saját egyházi vezetőjével is szemben találta magát sok pap, ezért többen elhagyták az országot, mások laicizálásukat kérték, egy pap pedig öngyilkos lett.

A pápa félretájékoztatása
1977 áprilisában a háború után először jöttek össze a magyar püspökök Rómában, az öt évenként esedékes kötelező "ad limina" látogatásra, hogy egyházmegyéjükről számadást adjanak.
VI. Pál pápa felemlítette az ünnepélyes fogadáson, hogy azok a mozgalmak, amelyek a püspök tekintélyét támadják, az egyházra különös veszélyt jelentenek és következményeikben még az egyházi kapcsolatok feloldásához is vezethetnek.(Osservatore Romano, 1977. ápr. 15.) Hogy a pápa a báziscsoportokról túlnyomóan negatív módon beszélt, az a magyar püspökkari konferencia nyilatkozataival, valamint Lékai bíborosnak Rómában a báziscsoportokról mondott nyilvánvalóan célzatos beszámolójával magyarázható. Maguk a báziscsoportok megrökönyödve és elkeseredéssel vették tudomásul elítélésüket, amely a pápa és a püspökök részéről közvetlenül, az állami hatóságok részéről pedig közvetve érték őket. Mégsem oszlottak fel. (UKI, 1979. febr.)
A Bokorral azért kell részletesen foglalkozni, mert 1976-tól őket éri a legtöbb támadás. A velük kapcsolatos magyarországi sajtóközlések sok kérdést homályban hagynak a gondolkodó emberek előtt. A Bokor közösségeiben az Evangélium hosszas tanulmányozása során érlelődött meg a jézusi erőszaknélküli magatartás vállalása. Ez nem pacifizmus, mert a pacifista a legfőbb etikai értéknek az emberek testi életének a megvédését tartja.

Az első Bokor-tag kálváriája
Drámai fordulat történt a bázisközösségek és a püspöki Konferencia kapcsolatában, amikor egy matematikus - egy Bulányi csoport tagja - lelkiismeretére hivatkozva megtagadta a katonai szolgálatot.
1979-ben dr. Merza József kisközösségi tag megtagadta a fegyveres katonai szolgálatot. 1980-ban a Szentatyának a magyarországi katolikusokhoz írt levele kifejezetten említést tesz a kisközösségekről. Eddig Püspöki Karunk a kisközösségek minden fajtáját rossznak minősítette. A két említett esemény hatására a Kormányzat és a Püspöki Kar elkezdett különböztetni jó és rossz kisközösségek között. Rossznak ítélte azokat, amelyek megtagadják a katonai szolgálatot. (A Hittani Kongregáció ügyhallgatójának, Zakar Polikárpnak latin jegyzőkönyvéből, 1985. júl.3.)
Az elítélt matematikus, dr. Merza József, 47 éves, négy gyermek apja. Harminc éve tagja kisközösségének. Merza 1979 szeptemberében egészen váratlanul behívót kapott. Elment a katonai parancsnokságra, de megtagadta a katonai szolgálat minden formáját. Ezért a katonai bíróság 8 hónapra ítélte, majd decemberben másodfokon pénzbüntetésre változtatta át a börtönt. A 36 000 forint bírsághoz a kisközösségek, még protestánsok is hozzájárultak. 1980 februárjában a legfőbb ügyész legfőbb törvényességi óvására hat bíró egymás között vitatta meg az ítéletet a megidézett matematikus jelenlétében. - Májusban a kiküldött katonakönyvet Merza nem vette át, mire újabb pénzbüntetésre, 10 000 forintra büntették. - A kiváló matematikus pályafutása kettétört, csak könyvtárosként alkalmazták tovább.

Levelek, fellebbezések
Sok levél, kérvény, fellebbezés történt a Bokor tagjai részéről a legkülönbözőbb illetékesekhez. Például: 1982 karácsonyán ifj. Simonyi Gyula törvénymódosító javaslatot küldött sok világi és egyházi személyiségnek a szociális szolgálat tárgyában. Az alapos, hosszú indoklások lényege: az ellenségszeretet a kereszténység lényegi - a nem hívőktől megkülönböztető - vonása.

Az alkotmány egyik törvénye meghazudtolja a másikat
Az Alkotmány 63.§ 1. bekezdése - lelkiismereti szabadság és vallásszabadság gyakorlásának biztosítása - és 70. § 2. a kötelező katonai szolgálatról, egymásnak ellentmond. E csapdából kiút vagy Isten parancsának megszegése, vagy a hadkötelezettség emberi törvényének semmibe vevése. Akik Istent választották, börtönbe kerülnek. Akik a kényszer hatására lelkiismeretük ellen cselekszenek, azoknak a lelkiismeretét és gerincét töri össze ez a törvény.
Miklós Imre (ÁEH elnök) így válaszolt a fenti levélre: "Hozzám küldött január 1-jén kelt levelére alábbiakban válaszolok:... A római katolikus egyház hitelvei nem tiltják a fegyveres katonai szolgálatot, és történelmünk során hívei részére soha nem igényelték ezt helyettesítendő polgári szolgálat bevezetését... Akik ma Magyarországon arra hivatkoznak, hogy bárkinek jogában áll - lelkiismereti alapon - megtagadni a katonai szolgálat teljesítését, súlyosan vétenek saját családjuk és honfitársaik érdekei ellen: nem akarnak részt venni hazájuk védelmében, viszont másoktól elvárják, hogy megvédjék őket. Ez az álláspont erkölcsileg és országunk vonatkozásában politikailag is tarthatatlan, mivel a Magyar Néphadsereg feladata védelmi jellegű, nem pedig más országok fenyegetése. (1968-ban a magyar hadsereg Csehszlovákiába bevonult.) Budapest, 1984. február 4."

Ifj. Simonyi Gyula - 5 diplomával rendelkező mérnök, három gyermek apja - a levél kézhezvétele után visszaküldte katonakönyvét, ezért 10 hónap fogházra ítélték, amelyet Baracskán töltött le. Szintén itt raboskodott ekkor, 1983-ban mérnök öccse, Simonyi Béla, aki esküvője után két hónappal tagadta meg a fegyvert. Ugyancsak itt töltötte büntetését másik 4 Bokor-testvér, 123 Jehova-tanú, 4 baptista és 1 nazarénus.
A matematikus fiát - ifj. Merza Józsefet - 1980. február 28-án behívták. Apja meghurcolása is hozzájárult ahhoz, hogy a fiatal József eleve nem tagadta meg a katonaságot. Az esküt megelőző kiképzés során azonban egyre inkább megváltozott a felfogása. Arra a döntésre jutott, hogy megtagadja az esküt. Ez kitudódott. Erre a laktanya parancsnokától kezdve lefelé, egészen a szobatársakig igyekeztek őt lebeszélni. Az eskütétel előtti este József már nem érezte magát elég erősnek és letette az esküt.
A következő hónapokban azonban hosszas vívódásai nyomán és a bűnbánat szentségében megerősödve elhatározta és megvallotta, hogy - bár az esküt rábeszélések nyomása alatt letette - nem hajlandó embert ölni. Erre nem osztották be fegyveres szolgálatra. Később szekrényellenőrzés során egyik társánál Szentírást találtak, ezért őt nyilvánosan megszégyenítették. József védelmére kelt társának. Végül 1981. február 16-án nyilatkozatot adott át századparancsnokának: "... büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy 1980. márciusában tett katonai eskümet a mai naptól fogva nem tekintem magamra kötelezőnek. Katonai szolgálatot lelkiismereti okok miatt a továbbiakban nem kívánok teljesíteni..." Letartóztatták. A tárgyaláson a bíró elrendelte az elmeorvosi vizsgálatot. (Ez legtöbb megtagadónál és az ő apjánál is megtörtént.) Mivel megszerezte a "kiváló katona" minősítést, így 6 + 18 hónap börtönre ítélték. Le is töltötte végig. Pár év múlva a matematikus másik fia - a családban teljes megértéssel - leszolgálta katonaidejét. (A Bokorban is a legteljesebb szabadság van a választásra.)
1979-től 1989. márciusáig 24 fiatal Bokor-tag vállalta a fogházat, 1985-től a súlyosabb börtönt. Ez a katonaidő 18 hónapja - végzett egyetemistáknál 6 hónap - plusz a büntetés 8-18 hónapja. Mindegyiknél a megokolás summája ez: mert katolikus, a katolikus egyház tantételei között nincs a fegyver tiltása.
A letöltött börtönbüntetések után a legtöbbjüket nem vették vissza régi munkahelyükre, sőt néhányan alig jutottak álláshoz, pl. takarítónak sem alkalmazták. A börtönből szabadulás után többen visszaadták katonakönyvüket. Ezért újabb pénzbeli büntetést kaptak. Csizmadia Gábor például a börtön letöltése után csak úgy volt hajlandó átvenni katonakönyvét, ha az igazságnak megfelelően katonakönyvébe bevezetik a katonai bíróság 32 hónapos fogházítéletét. A Kiegészítő Parancsnokság ezt a bejegyzést megtagadta. Erre 5400 forint pénzbüntetésre ítélték. 1988-tól a készülő "alternatív szolgálat" törvény hónapjaiban több Bokor-tag a megtagadás után felfüggesztett ítéletben, vagy bírói megrovásban részesült.

Püspökkari nyilatkozat a katonai szolgálatról
A Magyar Püspöki Kar 1986. okt. 17-i (UE nov. 2.) körleveléből: "Az utóbbi időben többször hangzott el a vád a Magyar Katolikus Püspöki Kar ellen itthon, méginkább külföldön nyilvánosan is, hogy nem törődik azokkal, akik egyéni lelkiismeretükre hivatkozva megtagadják a katonai szolgálatot és ezért az állami törvények értelmében büntetésben részesülnek. A felhozott vádakban az is szerepel, hogy a Püspöki Kar nem a II. Vatikáni Zsinat szerint cselekszik. Az sem hallgatható el, hogy a különböző vádakban politikai megfontolások is szerepelnek. A Püspöki Kar mindenben, így a kötelező katonai szolgálat kérdésében is a katolikus egyház, a II. Vatikáni Zsinat tanítása alapján áll. A katolikus egyház szociális tanítása vallja, hogy az államnak joga és kötelessége a haza védelme,... a közbiztonság fenntartása, ugyanakkor megkívánhatja az állampolgároktól mindazt, amivel a reá hulló kötelességeket és jogokat végrehajtani, megvédeni, biztosítani tudja. Ide tartozik a katonai szolgálat is.
A II. Vatikáni Zsinat "Az egyház a mai világban" c. dokumentumában (Gaudium et Spes)... ezt olvassuk a 79. pontban: "A háború még nincs kiküszöbölve ebből a világból. És amíg a háború veszélye fennáll s nincs illetékes és megfelelő hatalommal ellátott nemzetközi tekintély, addig nem lehet megtagadni a kormányoktól az igazságos védekezés jogát, feltéve, hogy már kimerítették a békés megegyezés minden lehetőségét. Az államok vezetői és mindazok, akik osztoznak velük a közügyekért vállalt felelősségben, kötelesek tehát megvédeni a rájuk bízott népek létérdekeit és ezeket a komoly ügyeket valóban komolyan kell intézni." A Zsinat tanításából következik, hogy a katonai szolgálat kötelezettségét nem lehet elutasítani vagy elítélni.
A katonai szolgálatot teljesítőkről ugyanitt ezt olvassuk: "Akik pedig katonáskodva szolgálják hazájukat, ne másnak tekintsék magukat, mint olyanoknak, akik a népek biztonsága és szabadsága felett őrködnek. Ha szolgálatukat ebben a szellemben végzik, a béke megszilárdításához járulnak hozzá." A zsinati tanítás ilyen formában a katonai szolgálatot jónak nevezi. A jelen század véres háborúi és emberáldozatai váltották ki a fiatalok nemzedékéből azt a hatalmas békevágyat, amely meg akar szabadulni minden háborútól és lelkiismereti alapon egyesek megtagadják a katonai szolgálatot. A zsinati okmány erre is kitér: "Méltányosnak látszik továbbá, hogy a törvények megértően intézkedjenek azokról, akik lelkiismereti okokból nem fognak fegyvert, de készek békés formában szolgálni az emberek közösségét. A konkrét feladatok megállapítása és megszervezése a haza védelmében nem az egyház, hanem az állam feladata. A Magyar Népköztársaság alkotmánya értelmében minden állampolgárnak kötelessége a haza védelme... Hazánkban a katonai szolgálat kifejezetten a haza védelmére,... a közbiztonság megerősítésére irányul..." A fenti nyilatkozatot számos ateista sajtó hozta kivonatosan, de csak a Magyar Nemzet írta le a Zsinatnak a lelkiismereti szabadságról szóló mondatát is.
Az ENSZ Emberi Jogok bizottsága megszavazta 1987. márc. 10-én, hogy a katonáskodás lelkiismereti okból megtagadását emberi jognak tekinti. Megszavazta 26 állam, tartózkodott 14 állam, ellene szavazott Irak és Mozambique. Ez a kérdés 15 évvel ezelőtt merült fel először az ENSZ-ben. (WRI Newsletter Marsch. April 1987. 9. lap.)
1986 novemberében jelent meg a Magyar Püspöki Kar hűségnyilatkozata (Miklós Imre parancsára) a kötelező sorkatonai szolgálat mellett. Közben a nyugati sajtó és közvélemény állandóan követelte ezt a lekiismereti szabadság-jogot a magyar államvezetőktől.
1988 febr. 2-án Bécsben, sajtókonferencián, a fegyveres katonai szolgálat megtagadásáról is tettek fel kérdést Miklós Imrének. Az ÁEH elnökének válasza: "A katolikus egyház nem tiltja a fegyveres szolgálatot. A magyar kormány nem tekinti ezt a vitatott kérdést lezártnak. Megbeszélések folynak egy esetleges törvénymódosításról. Lehet törvényes megoldást találni." (Kathpress. 1988. febr. 2. MK. 1988. febr. 5.)
1988. márc. 14-én Grósz Károly miniszterelnök találkozott az egyházi vezetőkel a Parlamentben. - Paskai prímás javasolta "néhány fiatal hívének kérésére": Tegyék lehetővé a hívő fiatalok bizonyos csoportjai számára az alternatív katonai szolgálat bevezetését. (MK. 1988. márc. 15.)1989 márciusában a Parlament megszavazta a törvénymódosítást az alternatív katonai szolgálatról. Ez a katonaidő + 6 hónap. Kinyíltak Baracska és más börtönök: "ideiglenes szabadságra" hazaengedték a kb. 150 katonaságmegtagadót.


Bulányi Györgynek "Keressétek Isten Országát" című hatkötetes művét a vatikáni Klérus-Kongregáció áttanulmányozta. "E hat kötetben semmi sincs, ami ellenkezik az egyház hivatalos tanításával." Ezt a megállapítást Poggi érsek 1981. márciusában Budapesten megismételte több egyházi személyiség és Bulányi előtt.
A magyar püspöki kar március 9-10-én tartott ülésén - fentiek ellenére - elítélő döntést hozott Bulányi ellen. Felszólította a piarista szerzetest: "Vonja vissza a tévesnek ítélt teológiai magyarázatokat..."
Ennek alátámasztására, ill. Bulányi lejáratása céljából jelent meg 1982. ápr. 4-én az Új Ember cikke: "Közösségben Szent Péter utódával és a püspökök testületével." címmel.
A cikk megírása - ahogy hírlik - a peres bizottság három professzora betegségre hivatkozva nem vállalkozott. Gál professzor azonban megírta, de amikor szövege az Új Ember szerkesztőségébe került, azt mondta: Ezt nem így írtam! És nem adta aláírását. Az sem titok, hogy Nyíri professzor ezekben a hetekben szégyenkezését fejezte ki, hogy professzortársait ilyen dologba be tudták vonni.
Hogy az olvasó könnyebben átláthassa ezt a teológiai vitát, ezért Gál egyes pontjai után olvashatja Bulányi magyarázatát ill. válaszait, 1982. április 19-én Lékai bíboroshoz írt leveléből (Lékai többször idézi az Új Forrás című lapot, ahol Bulányiról írtak. Ezt kurzív írással olvashatjuk):
1. Az Új Forrás 45. lapján: "Bulányi azt mondta: "Hűséges vagyok ahhoz a belső hanghoz, amelyet magamban az "Isten Lelke" hangjának élek meg."
Gál: Az egyház hivatalos tanítását mindig meg lehet kerülni ilyen szubjektív hivatkozással...
Bulányi magyarázata fentiekhez: "Az egyház hivatalos tanítása a kinyilatkoztatásra vonatkozik, mindezek tartalmát (DS 783 = Denzinger kánongyűjteményének sorszáma) vallom. Más téma a lelkiismeret. A Zsinat tanítja: Az ember köteles is lelkiismeretét hűen követni, hogy eljusson Istenhez. (DH 3)"
2. Új Forrás, 21.: A Zsinat sugalmazottnak fogadta el a Szentírás könyveit minden részükkel együtt (DS 738). Bulányi elfogadja, de Pál leveleit csak másodlagosnak tartja, amelyek nem helyesen interpretálják Jézus szeretetét. Főleg, ahol az egyházi hatalomról, engedelmességről beszél.
Bulányi magyarázata: "Elismerem a páli levelek sugalmazottságát. A Zsinat azonban állítja, hogy az evangéliumok fölébe emelkednek (DV 18) még az újszövetségi szent iratoknak is!"
3. Bulányi írja: "...az érvényes szentelés: következmény. Csak azon az alapon lehet osztályrészünk, hogy a Jézusban hívő nép tanúsítja, hogy a felszentelendő személy hűségesen őrzi meg azt, amit Jézus tanított a maga kisközösségének." (Új Forrás, 44. old.)
Bulányi magyarázata: "Az idézett zsinati helyeket nem tagadom, (DS 966, 967; LG 20-1)... Az egész egyház hozzájárulásával (1. Kelemen-levél 44,3) történő választás... az Újszövetségben is bőven dokumentált... Bíboros Úr, amikor papot szentel, mindig megkérdezi a hívő keresztény népet, hogy alkalmasnak találja-e a jelöltet?..."
4. Gál: "Bulányi nem ismeri el a személyek szentségi felhatalmazását..." (De a cikk nem említi, hogy Bulányi melyik írásban mond ilyet.)
Bulányi magyarázata: "Az idézett kánon, amelyet szintén elfogadok, isteni rendeléssel létesített hierarchiáról beszél (DS 966) és nem beszél se személyről, se szentségről, se felhatalmazásról..."
5. Gál: "Bulányi kétségbe vonja a tanítóhivatal tévedhetetlenségét... a történelemből felsorolt jogi intézkedések említésével... Az írások összefüggéséből világos: csak az ő kisközösségük képviseli az igazi tanítást és tévedhetetlenséget, mivel őket a Lélek sugalmazza." (Havasy megjegyzése: Gúny is lehet érv egy peres eljárásban?)
Bulányi magyarázata: "A tényállás: a Hivatal önkényességéről egyetlen ízben szólok, az 1054-es keleti egyházszakadásnál. Ezt a kölcsönös kiközösítést a római és a konstantinápolyi egyház a zsinaton, 1965 december 7-én visszavonta, de közben elveszítettük a keleti egyházakat. Vagy XIV. Benedek pápa bullái (1750 körül) a távol-keleti rítusháború lezárására, amelyeket XI. és XII. Piusz pápák vontak vissza (1936, 1939), közben elvesztettük a Távol-Keletet. - A vád, hogy csak a mi kisközösségünk képviseli a tévedhetetlenséget, becsületünkbe vág..."
6. Gál: "...Az engedelmesség bűn, az engedetlenség erény - állítja Bulányi. Bizonyítékul kiragadja az összefüggésükből Jézusnak néhány kijelentését..."

Bulányi magyarázata: Állami rendelkezésre 1951-ben elbocsátottak egyházi szolgálatból, 1952-ben szolgálatomért életfogytiglani börtönre ítéltek és szabadulásom, azaz 1961 óta meg nem szűnően kértem egyházi alkalmazásomat. E kérés egyházi vezetőkkel együttműködési szándékom bizonyítéka és nem szembenállásom leplezése... Így nincs mit visszavonnom."
Bulányi írja a bíborosnak 1982. ápr. 12-én: Újból és könyörögve kérem Jézus egyháza nevében, hogy ne azoktól féltse az egyházat, akikben az egyház él és növekszik. Reménykedve kérdezem: a szeretet egyházában teljességgel reménytelen, hogy a pásztor jótestvéri szóval elbeszélget a rábízott testvérrel, akinek egyházat szolgálni akaró készségét többek között annyi tiszteletteljes hangú írásbeli megkeresés is igazolja? ...imádkozom és imádkozunk Bíboros Úrért, hogy annyi kérés után végre fogja meg kinyújtott kezünket és ne megsemmisíteni akarónk, hanem pásztorunk legyen."

1980-tól 1987 júliusáig 40 kisebb-nagyobb híradás jelent meg a Magyar Kurírban, az Új Ember nyolcvanezres példányszámaiban, mind kimért "hivatalos, jogi" hangnemben (kivéve a Katolikus Szó cikkeit). Bulányi elítélését és a megokolást előbb kürtölte szét az Új Ember (márc. 21., ápr. 4.), mint ahogy Bulányival hivatalosan közölte a bíboros. Ez nemcsak szeretetlenség, hanem elképzelhetetlen egy peres eljárás folyamatában.
A Szent István Társulat közgyűlésén (1982. márc. 9.) Lékai bíboros előadásának témája: "A magyar kisközösségek kérdése." A Társulat vezetői csak közvetlen előadás előtt tudták meg a témát. - Amikor a bíboros arról beszélt, hogy Bulányi sohasem dolgozott a pasztorációban, a hallgatók közül többen fölálltak és kimentek. A szövegből:
"...A II. Vatikáni Zsinat és az azt követő pápai megnyilatkozások az egyházi kisközösségeket jóváhagyták és ajánlották... Ilyen kisközösségek többek között az úgynevezett regumisták...Vannak azonban bázisközösségek, ...amelyek elutasítanak minden kapcsolatot a hivatalos egyházzal, azt vádakkal illetik, tagadják az egyház intézményi jellegét és elvetik a hierarchiát... Bulányi György szolgálaton kívüli piarista szerzetes tanárt tartják szellemi atyjuknak. Nem imádságos összejöveteleik, karitatív buzgóságuk esnek kifogás alá, hanem az az egyházszemlélet, melyet kíméletlen kritika és gőg jellemez. Bulányi György írásos megnyilatkozásaiban felmagasztalja, erénynek tartja az engedetlenséget... Bulányi György valóságos ellenegyházat szervez..." (UE, 1982. márc. 22.)
Hasonlók a bíboros beszédei a budapesti papszentelésen, a pesti piaristák bérmálásán és Nagymaroson. (1982. május 16.) E sorok írója is hallotta ezt a beszédet, "fekély", "kelevény" bőven volt benne. Ezeket a beszédeket a sajtó már nem is hozta.
Néhány hónappal a sajtókampány után egy nyilatkozatban az egyház elítélte Bulányit. Az ítélet szövege: "Bulányi György piarista szerzetes ügyében a Püspökkari Konferencia a Budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémia négy professzorának a szakvéleményét mérlegelve1 egységesen a következő döntést hozta: Bulányi piarista atya április 19-én írt második feleletében sem tett eleget dr. Lékai László bíboros, prímás, a Püspöki Kar elnöke április 14-én kelt második írásbeli felszólításának, hogy az Egyház alapvető tanításával szemben álló nézeteit vonja vissza.

A Püspökkari Konferencia Bulányi Györggyel kapcsolatos vizsgálatát a maga részéről lezárta és a kifogásolt nézeteket felterjesztette Rómába a Hittani Kongregációhoz. Addig is azonban a Püspökkari Konferencia valamennyi megyés főpásztora átérezve a súlyos felelősséget, híveinek a katolikus tanítás közösségében való háborítatlan megmaradásáért a saját egyházmegyéje területén Bulányi Györgytől megvonja a nyilvános misézés és igehirdetés, a szentségek, valamint a szentelmények kiszolgáltatásának jogát." (Esztergomi körlevél, 1982. aug. 24.)
Az 1982. június 8-9-i Püspökkari Konferencián történt az ítélet kimondása. Az államhatalom sajtója a Magyar Távirati Iroda jelentését (jún. 10.) közzé tették a hazai Daily News és a Neueste Nachrichten újságokban. Innen vette át a külföldi sajtó. Az Új Ember, a Katolikus Szó és mind a 11 püspökség körlevele közölte. Több püspöki körlevél ki is bővítette, így a kalocsai, fehérvári, pécsi veszprémi.
A kalocsai hozzátoldás: "A Püspökkari Konferencia egyöntetű közös elhatározásának a végrehajtását tekintse a Főtisztelendő Papság lelkiismeretbeli kötelességének. Tartsa távol magát mindazoktól a megnyilatkozásoktól és összejövetelektől, amelyeket Bulányi atya és a szélsőséges és téves tanait követő oltártestvérek szerveznek. Ilyenek rendezésére lehetőséget ne nyújtsanak... Ijjas József érsek" (1982. okt. 14.)
Bulányit meg sem hallgatta a Konferencia. Így hoz döntést olyan szakvélemény alapján, amelyet az elítélt nem is ismerhet. A büntetés kirovásakor a Konferencia a maga felelősségére hivatkozik, de az egyházjogi törvénykönyvre (CIC) nem hivatkozik. Pedig a megbüntetett személyt és a nagykorú katolikusokat érdekelné, hogy mely bűntényért jár ez a büntetés? Sem szakvéleményt, sem a büntetés alapjául szolgáló kánont nem ismerteti a Konferencia.
Ez állami büntetés: a nyilvános működési engedély megvonása. És nem az egyházjogban meghatározott felfüggesztés. Most az állam büntetését a püspökök hajtják végre. 1951. november 1-én a megyés főpásztorok csak közölték azzal az ezer szerzetes-pappal ugyanazt, amit most név szerint Bulányira ítéletként kimondott a Magyar Katolikus Püspöki Kar. Az ezer szerzetes közül jópáran - maga Bulányi is - működtek is nyilvánosan olyan templomokban, ahol a plébános nem félt.
A piarista Ruiz generális 1982. március 30-i levelében így ír Bulányinak: "Csodálom és dicsérem tiszteletteli hallgatásodat, amellyel hallgattad a bíboros úr - ahogy mondod - szidásait. Ezt tette Krisztus is. Fogadd nagy elismerésemet. Csodálom lelki bátorságod, állhatatosságod és merészséged. De ugyanakkor lehetetlennek látom, hogy valami pozitívat tegyek érted a katonai szolgálat kérdésében."
Bulányi válasza a piarista rend vezetőjéhez: "Hálát adok Neked minden tanácsodért. Bocsáss meg, ha nem tudok engedni azokban a pontokban, amelyekben tiltakozik a lelkiismeretem... Ha össze kell töretnem egyházam hierarchiájától, nem vonakodom a kereszttől... Kérem imádságaidat végső kitartásunkért és állhatatosságunkért."
1982. október 7-én a Magyar Püspöki Kar vatikáni látogatásakor a pápa jelenlétében elhangzott Lékai bíboros beszédéből:
"...A magyar állam bölcsen gondoskodik polgárairól az emberi jólét érdekében. A Püspöki Kar nagyra becsüli az állam gondoskodását..."
"....Szentséged hozzánk intézett leveleiben világosan meghatározta, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkezniük a bázis közösségeknek...:
- együtt kell működnünk a hierarchiával,
- hallgatnia kell az egyház tanítóhivatalára,
és el kell fogadni, hogy a Szentlélek működik magában az egyházban. Szívből örülünk, hogy számos ilyen bázisközösség van nálunk.... De van nálunk a bázisközösségnek egy másik fajtája is, amelyek nemcsak hogy nem engedelmeskednek a hierarchiának, hanem egyenesen tagadják, hogy a hierarchia Krisztus alapításából léteznék, és azt állítják, hogy csupán Pál írásaiban tűnik fel. Azt mondják, hogy nem szükséges a papszenteléshez a nép választása. Úgy vélik, hogy az Egyház tanítóhivatala gyakran tévedett. Szerintük inkább kell engedelmeskedni a bennünk szóló Szentléleknek, mint a hierarchia utasításainak..." (Esztergomi körlevél, 1982. december.31.)

Az ítélet utózöngéi itthon és nyugaton
Új Ember 1982. május 9.: "Hibás nézetek kaptak lábra az egyházban. Olyanokról beszélnek, mintha a katonai szolgálat egyházi szempontból vallási alapon tilos volna. Ez nem így van. A katonai szolgálat önmagában se nem jó se nem rossz. Rossz, ha rosszra használják. Ehhez szorosan kapcsolódik a bázisközösségek ügye... Ezek az egyházban mindig voltak... Mi nem vagyunk az egészséges egyházi jelenségek ellen. Vannak azonban, akik püspökeikkel szembe akarják fordítani a papokat, akik a papnövendékeket a szeminárium elhagyására késztetik. Ezek azonban az egyház belső problémái..."(Új Ember, 1982. máj. 9.)
Christ und Kultur 1982. ápr. 24.: Az egyházi vezetők még sohasem foglaltak állást a teológiai problematikában (az erőszak nem alkalmazás hitkérdésében). Ha a Vatikán nem volt hajlandó Bulányi Györgyöt elítélni, miért tette meg ezt a hazai hierarchia? Sokan kérdik meg Magyarországon: valójában ki az, aki semmibe veszi a felsőbbség döntéseit? Bulányi György, vagy az állami nyomás alatt álló püspöki kar?
A The Tablet angol katolikus lapban írja Christopher Oviic "Magyarországi mérleg" cikkében: "Ellentmondásos a római katolikus hierarchia, pontosabban annak magyar feje, Lékai László bíboros magatartása a kommunista hatóságok felé. Néhány kritikusa szolgalelkűnek nevezi. Szemmel láthatólag kitűnő viszony van a kommunista hatóságokkal... Egy kicsit túl jó is a viszony. És ez olyan veszélyes lehet hosszú távon az egyházra, mint az üldözés. Esetleg még veszélyesebb, a teljes jelentéktelenségre kárhoztatja az egyházat...
1932. július 31-én így írnak: "A bázisközösségek a remény jele, különösen ott, ahol a papság létszáma folytonosan csökken... A jelenlegi szakadék a bíboros és a bázisközösségek egy része között nagy visszaesést jelent a magyar egyház számára. Ez egy új fejfájás a Vatikánnak is..."
1983-ban Miklós Imre (AEH), Lékai és négy püspök hosszabb időt töltött a Vatikánban. E tárgyalások eredménye lett a Casaroli bíboros által írt levél, amit Poggi érsek adott át május 4-én Lékainak. (MK, 1983. március 28., Új Ember '83 május 22.). Ennek lényege:
"...Vatikánvárosból 1983. ápr. 30-án ...Lékai bíboros úrnak: A magyar Püspöki Kar már előzőleg ismételten tájékoztatta Péter székét azokról az egyházi és lelkipásztori jellegű nehézségekről, amelyeket néhány "bázisközösség" támaszt, nevezetesen azok, amelyeket tisztelendő Bulányi György, a piarista Rend tagja vezet...
Doktrinális kérdésektől jelenleg eltekintve a kapott információkból kitűnik, hogy ezek a közösségek - eltérően a többi törvényesen működő közösségektől - kivonják magukat a törvényes megyéspüspök tekintélye alól azáltal, hogy megtagadják az engedelmességet és megsértik a helyi egyházak mindenkire nézve kötelező egységét... Miután gondos vizsgálat alá került a Szentatyának ebben az ügyben küldött minden újabb jelentés, Őszentségétől azt a felhatalmazást kaptam, hogy értesítsem Eminenciádat: A Szentszék, osztozva a Püspöki Karotok gondjaiban, mindazt, amit Ti ezekről a "bázisközösségekről" határoztatok, jóváhagyja és tekintélyével megerősíti, mert elsősorban az a törődés vezeti, hogy a magyar egyház egysége megőriztessék. (Új Ember, 1983. május 22.)
Ezzel a "felhatalmazással" 1983. június folyamán a magyar egyház a Bulányi közösségben működő papoktól, egyenként, előre elkészített jegyzőkönyv aláíratásával engedelmességi fogadalmat kényszerített ki.
Kovács László lelkész az első alkalommal a prímási bizottság előtt hosszan védte álláspontját. Idézünk a három napra rá a második, 1983. jún. 13-i találkozó párbeszédéből. Jelen vannak: a bíboros (B.), Kiss kanonok, Turányi provikárius (Horváth Miklós irodaigazgató helyett) és Kovács László (L.).

L.: Az államhatalommal kapcsolatban újból elmondom, hogy az apolitikus magatartást tartom jézusinak. És ne akarjanak engem a pápa politikájához, vagy a Lékai politikájához kényszeríteni. Ennek az engedelmességhez semmi köze. Különben van egy tiszta sor: A pápa engedelmeskedjék Krisztusnak, a bíboros engedelmeskedjék a pápának és én hallgatok a bíborosra. Sajnos, a helyzet más.
B.: (a két kanonokra néz) - Ő (mármint L.) azt beszéli, hogy én azt teszem, amit Miklós Imre mond.
L.: Én azt beszélem, hogy Miklós Imre egy elvhű ember: ateista, aki el akarja minden erővel pusztítani a vallást, mert lekiismerete és tudata szerint azt kell tennie. Én tisztelem elvhűségét és következetes harcát, amelybe még az egyházi vezetőket is bevonja (amellyel természetesen nem értek egyet). Én azt hirdetem, hogy az ateista állam szándékaitól eltér a hívő pap, püspök, bíboros szándéka. Egy bíboros nem lehet kiszolgálója az ateista állam szándékainak.
B.: Köszönöm.
L.: Szívesen.
B.: Maga nem látja át az egyház helyzetét.
L.: De ismerem Jézus tanítását, és ez elég.
B.: (kifakadva) Maga viszont nem ismeri a II. Vatikáni Zsinatot. (hozza a könyvet és idézi) A Gaudium et Spes 76. pontja szerint a Zsinat egy új állásfoglalást fogalmazott meg az egyház és állam viszonyában, az együttműködést.
L.: Működjön közre abban, ami jézusit mond Miklós Imre, de tagadja meg azt, ami nem jézusi, pl. az ellenségszeretet tiltása.
B.: Kikérem ezt a hangot! (A beszélgetés közben L. ugyanis többször kitört.)
L.: Én is kikérem azt a hangot, amelyet pl. a legutóbbi püspökkari nyilatkozatban használnak ország-világ előtt. Egyébként kész vagyok bocsánatot kérni indulatomért. És a Bíboros Úr ne azt nézze hogyan mondom, hanem azt, hogy mit!
B.: Én azt is nézem hogyan mondja.
L.: Mert a Bíboros Úr nem akarja azt meghallani, amit mondok. (keserűen) Micsoda bűn az, hogy a kis bolha ugrál, amikor az oroszlán mellette gyilkol. Vállalja Bíboros Úr a börtönt úgy, ahogy fiataljaink?
B.: (L-hez közel hajolva) Nézze, ne oktasson ki engem börtönről, mert kétszer is voltam. És egyik helyen mellőlem vitték - azt hiszem, kivégzésre - nem tudom kiket...
L.: Nem tudom, hogy Bíboros Úr hogyan és miért volt börtönben. De ha azt gondolja, hogy egy helytelen egyházpolitika miatt, akkor most mit akar, Bíboros Úr? Minket is börtönbe csukatni ugyancsak egy helytelen politika miatt?
B.: Nem akarom. De ne várják, hogyha felhergelték azokat a fiatalokat és börtönbe juttatták, hogy én kihozzam őket. Helytelenül értelmezik maguk a katolikus tanítást! (Vita támad az alternatív lehetőségeken.) Maga csak az egyiket hirdeti a másikat bűnnek mondja, mikor a Zsinat szerint nem bűn, hanem helyes magatartás.
L.: Én választok a kettő közül és érvelek az egyik mellett.
B.: De nekem, az ordináriusnak jogom van, hogy papjának, Magának megtiltsam! (hosszú vita)
L.: Mi lesz ezután a sorsom, mert nem jó ez a bizonytalanság.
B.: Azt majd meglátja. De ne tartson plébánián lelkigyakorlatot, mert az tilos. És nagy zarándoklaton se beszéljen a katonaságról a katolikus tanítástól eltérően!
L.: (felujjongva) Szóval megvan a tanács és a parancs szóban. Tessék írásba adni!
B.: Nem írok. Kérjen engedélyt a lelkigyakorlatokra.
L.: Most kérek!
B.: Magának nem adok!
L.: Ha nem kapom írásban az előbbieket, nem veszem tudomásul. Nem tilthatja meg az ország első főpaja a lelkigyakorlatot. Neki kellene élen járni az erőszak ellen, mint az NDK püspökök tették.
B.: Bízom abban, hogy maga lehiggad majd!


Havasy Gyula írja: E sorok írója olyan megszorítást kapott diszpozíciója szövegében, hogy új plébániájára - még 1-2 napra is - csak előzetes főhatósági engedéllyel fogadhat háló vendégeket.
E diszpozícióra a válaszlevélből: "...Bíboros Úr előtt az előző években több alkalommal szóban és írásban feltártam: a teológián ebben neveltek, és 1976-ig egyházi elöljáróim helyeslésével találkoztam, hogy otthonom ajtaja nyitva áll minden bekopogtató előtt... A rendelkezés 180 fokos fordulatot és lelkipásztori 40 évem megcsúfolását követeli tőlem. Az állam szemében diszkriminált, sokadrangú polgárnak minősülök. 1976-ban elvették mindkét útlevelem. Ezzel az országhatárokat börtönráccsá tették számomra. Ennek az ateista államnak büntetését folytatja a Krisztusban Atya és Főpásztor, amikor az államhatalom követelésére börtönrácsot akar építeni emberi és papi otthonom köré?... Én nem erre tettem engedelmességi ígéretet Serédi Jusztinián ordinálóm kezébe, hogy Isten akaratával homlokegyenest ellenkezően börtönráccsal zárjam el otthonomat a lelkigyakorlat kegyelmi napjait szomjazó lelkek előtt. Ez kizárólag az ateizmus gyümölcseit érlelné tovább..." (1983. júl. 25.)
1983. augusztus 17-én Lékai bíboros válaszából: "Az állampolgári és általános emberi jogok, valamint a szolgálati lakásra vonatkozó jogszabályok ellen az ordinárius nem vét akkor, ha egy papjának személyileg megtiltja, hogy ezen jogok némelyikével éljen. (c. 2310.) A plébániára idegenek tartós vagy csoportos beszállásolását az ordinárius a plébánosnak megtilthatja. Ez a főpásztori joghatóság fogalmából következik: "A püspököket megilleti mindaz a rendes, saját és közvetlen hatalom, amely lelkipásztori tisztségük gyakorlásához szükséges." (II. Vat. Christ. Dom. 8.)



Ruiz generális megvédi Bulányit
"...Bulányi az evangéliumnak nagyon elkötelezett ember... A magyar hierarchia politikájával ebben az esetben nem értek egyet." Mint Bulányi elöljárójának kötelessége megvédeni őt. Azt a meggyőződését fejezte ki, hogy "P. Bulányi jó szolgálatot tesz az Egyház megújulásának Magyarországon. Ezért tovább fogok harcolni, hogy Magyarországon maradhasson - nem veszem figyelembe azt a nyomást, aminek Magyarország részéről ki vagyok téve, hogy Bulányi Rómába kerüljön. De nem teszek jó szolgálatot a magyar egyháznak sem, ha engedek ennek a nyomásnak... (Kathpress, 1983. szept. 27.)"
A Generális atya feladatának tudatában... őrködve Bulányi atya tanítása fölött, 1978-ban Budapesten elkérte... Bulányi atyától a hét kötet pasztorális teológiát.
1978. dec. 28-án átadta a Vatikán Poggi monsignore őexcellenciájának, hogy azokat az egyház megvizsgálja.
Több hónap elmúltával, Poggi monsignore őexcellenciája visszaadta neki a köteteket. Ez alkalommal Poggi monsignore így fejezte ki magát: "Megvizsgálta ezeket a Szent Klérus-Kongregáció, amely semmit sem talált azokban, ami ellenkezik az Egyház tanításával." A Generális atya előrelátva a jövőbeli bonyodalmakat, megkérte Poggi monsignorét, hogy adja át neki ezeket a szavakat írásban. Ezt azonban Poggi őexcellenciája megtagadta ezzel a kijelentéssel:

"A Szentszék sohasem csinál ilyesmit írásban..."
1985. június végén Budapesten Zakar Polikárp ciszterci professzor - mint a Hittani Kongregáció ügyhallgatója (megbízatását 1984 nyarán írta alá Ratzinger bíboros) - kereste fel Bulányit. A II. Vatikánum szövegeiből fénymásolt kivonatot örömmel írta alá Bulányi, hiszen ő is ezekért a feladatokért munkálkodik.
Az ügyhallgatóval történt tárgyalásról latin nyelvű terjedelmes jegyzőkönyv készült. Ez első részében tartalmazza Bulányi működésének ismertetését és ellentéteit a püspökökkel.
A második részben az ügyhallgató 7 kérdést tett fel két dolgozatából - Egyházrend, Engedelmesség. Bulányi mindkettőre tömör, világos választ adott. Például: - A római levél 13, 1-7 ("a felsőbbség... nem hiába viseli a kardot. Isten eszköze...") fölött győzött a hegyi beszéd (Szeressétek ellenségeiteket...)
Ügyhallgató: "Hogy érti ezt?"
Bulányi: "A két szöveg között ellentmondás áll fenn. A hegyi beszédet kell választani a Zsinat szerint."

Ratzinger levelei Bulányihoz
Az 1986. szept. 1-i Rómában írt levélből; amelyet '87. júniusában az Új Ember is leközölt. (Bulányi válaszleveleit nem közölték le.)
"Az Ön által aláírt hitvallási eskü ellenére Kongregációnknak meg kell állapítania, hogy ezzel még nem oszlott el minden kétely afelől, hogy vajon Ön világosan és teljesen igazodik-e az egyházi tanítóhivatalhoz. Ön ugyanis azt kérte az előbb említett megbízottal folytatott beszélgetésében, hogy az egyházi tanítóhivatalnak a II. Vatikáni Zsinat egyes szövegeiből vett tizenkét tételhez tizenharmadikként tegyék hozzá azt a tételt, amelyet Ön a vallásszabadságról szóló "Dignitatis Humanae" kezdetű nyilatkozat egyes részleteit felhasználva így fogalmazott meg: "Az isteni törvény rendelkezéseit lelkiismeretében fogadja el az ember; köteles is lelkiismeretét... hűen követni, hogy eljusson... Istenhez. De nem szabad kényszeríteni őt, hogy lelkiismerete ellen cselekedjék (DH 3) ...következésképpen a lelkiismeretének tartozik engedelmeskedni." (DH 11)
Az Ön kijelentéseinek összefüggéseiben nem világos ezeknek a szavaknak a jelentése, amelyek önmagukban teljesen igazak. Természetesen senki sem akarja kényszeríteni Önt, hogy lelkiismerete ellen cselekedjék.
Az Ön által idézett okmány azonban máshol ezt tanítja: "Krisztus hívei lelkiismeretük alakításánál gondosan vegyék figyelembe az Egyház szent és biztos tanítását. Mert Krisztus akaratából a Katolikus Egyház az igazság tanítója, az a feladata, hogy hirdesse és hitelesen tanítsa az Igazságot, aki Krisztus, és hogy tekintélyével rámutasson az erkölcsi rendnek magában az emberi természetben gyökerező alapelveire és igazolja azokat." (DH 14.)...
E munka részletes átvizsgálása, sajnos, kimutatott téves, veszélyes és félreérthető állításokat a kinyilatkoztatást értelmező, tekintéllyel előadott egyházi tanítás olyan fontos kérdéseiről, mint az apostoli folytonosság, az Egyház hierarchikus szerkezete és püspökök szolgálata, valamint a papok és világi hívők világos megkülönböztetése.
Különösen veszélyesnek tűnt az Ön véleménye az Egyház hierarchikus felépítésére és a papi hatalomnak az egyházi közösségeken belüli átadására vonatkozóan. Éppen ezért Kongregációnk 1986. január 31-i levelével jelezte Önnek a fenntartásait, amelyekre Ön március 28-án hosszú levéllel válaszolt...
...Hivatalunk ismételten közli, hogy ezt a levelet mindenképpen nyilvánosságra hozza, éspedig, ha Isten is úgy akarja, az Ön fentebb említett tanokat elfogadó nyilatkozatával együtt.
Ha Ön, ahogyan az kívánatos, nyilvánosan megvallja az egyházi tanítóhivatalhoz való ragaszkodását a fentebb említett pontokban, akkor az Ön egyházjogi helyzete is felülvizsgálatra kerül. A Hittani Kongregáció, amikor Önnek ezt a levelet küldi, amelynek tartalma tükrözi rendes ülésén hozott és a Szentatya által jóváhagyott határozatait, akkor nem felejti el az Ön Krisztus evangéliuma és testvérei szolgálatáért elviselt szenvedéseit. Éppen ezért abban a reményben, hogy Ön, mint pap és szerzetes, el tudja fogadni az Egyház hivatalos hitigazságát, azért, hogy apostoli elkötelezettsége ne legyen hiábavaló. (vö. Gal 2,2) Kongregációnk az Evangélium szolgájához és a Katolikus Egyház papjához méltó választ vár Öntől.
Krisztusban Híve: Joseph Card. Ratzinger Prefekt."
Bulányi két válaszlevele
Bulányi '86. április 4-én 70 oldalas német nyelvű levéllel válaszolt Ratzinger 4-5 oldalas levelére. A '86. szept. 29-i levél másfél oldalas és latin nyelven íródott.
...Részemről a visszavonás lenne életem legnagyobb hazugsága. Hazugságok is jó szolgálatot tehetnek egy totalitárius államnak, amely az emberi jogokat lábbal tiporja. - Azt írja, hogy amennyiben tévedéseimet visszavonom, felülvizsgáltatik kánoni helyzetem. Köszönetet mondok ezért, mivel szeretném egyházamat minél hamarabb újra nyilvánosan is szolgálni. De nem minden áron, nem tört gerinccel. - Egy pap, aki nyugaton él és nálam tájékozottabb, mondta: Ha a Hittani kongregáció elítéli Bulányit, akkor a francia püspöki karnak legalább a felét is elítélheti. Hogy a felmerült témákban nem gondolkozom másképpen, mint különböző katolikus egyetemek igen sok teológia-professzora, azt publikációk alapján magam is meg tudom állapítani...
...Ha a Szentszék a felszabadítás teológiát a neki tulajdonított erőszakért elítéli, akkor erőszakmentességünk miatt hogyan üldözhetnek minket már annyi év óta püspökeink? Az emberszeretettől vezérelt egyház tanítóhivatalától tehát tiszta beszédet várunk a magyar mában, amikor erőszakmentességünk miatt nem publikált kézirataink dogmatikai tévedéseinek ürügyén diszkreditálnak és ítélnek el bennünket.
"Mit csináltunk mi húsz év alatt a maga Anyaszentegyházából? Megnézheti majd." Ezt mondta nekem 1952-ben a titkosrendőrség egyik őrnagya.
A püspökök üldözései miatt már félig kiközösítve élünk: A hozzánk tartozókat nem veszik fel a papi szemináriumokba, sem a Laikusok Teológiai Akadémiájára. A szeminaristákat felszólítják a szentelés előtt, hogy minden kapcsolatot szakítsanak meg velünk, különben nem szentelik fel őket és elbocsátják. A legtöbb pap elutasítja plébániai szolgálatunkat, mivel a hierarchia közölte a sajtóban, hogy mi vagyunk a "gonoszok".
A papi békemozgalom elkötelezett tagjai minket illetően teljes egyetértésben vannak a püspökökkel. A papok egy másik csoportja szimpatizál velünk és megvan a véleményük püspökeik szerepéről. A harmadik csoport még kételkedik: a két Casaroli-levél segített néhányuknak, hogy megszakítsák velünk a kapcsolatot. Az Ön levele, ha majd nyilvánosságra hozzák, ismét segíthet egyeseknek, hogy ugyanazt tegyék.
Ez a kapcsolat megszakítás természetesen az egyház egységének a nevében történik. Így cselekedni kifizetődik. Elnyerik ezáltal mindkét hierarchia bizalmát. Minél élesebbé válnak ezek a kapcsolat megszakítások a magyar egyházban, annál inkább megerősödik a viszony a hierarchia és az állam között.
Aquinói Tamás ezt mondta: Jobb, hogy eretnekként megégessék az embert, mint hogy megtagadja lelkiismerete szavát.
Meggyőződésemet érvekkel és életáldozattal védelmezem. Jézus és tanítványai sohasem győzhetők le véglegesen, mivel vérük és áldozatuk a Szeretet Országának magjaivá teszik őket és mivel mindig a szeretet az erősebb...
Az apostolutódot megillető tisztelettel: Bulányi György.

A válaszlevélből, Ratzinger 1986. október 23-i leveléből idézünk
Tisztelendő Atya!
Folyó év szept. 29-i levelével közölte válaszát.....E Kongregáció kénytelen sajnálattal megállapítani, hogy levele nem tartalmaz világos ragaszkodást az Egyház tanítóhivatalához... E Dikasztérium megismétli felhívását, hogy e jelen levél kézhezvételétől számított egy hónapon belül fejezze ki világosan ragaszkodását az Egyház tanításához, amit már a folyó év szept. 1-i levél is kívánt... ˇ
Bulányi harmadik válaszleveléből
A levél 9 lap. Itt csak a legfontosabb részt idézzük:
...Meglepett..., hogy... bármiféle cáfolata nélkül azzal a megállapítással él, hogy dolgozatomban téves, veszélyes és félreérthető állítások vannak...
A szept. 1-i levélnek... igen súlyos vádjai minden alátámasztó hivatkozás nélkül szerepelnek, s ezért voltam kénytelen beérni csupán annak megállapításával, hogy a felsoroltakat gondolkozásomban mindenkor kerülni akarom...
Elmondja, hogy Kongregációjának nem feladata vitába bocsátkozni... Nyilvánvalóvá válik, hogy a vitába nem bocsátkozó Kongregáció hogyan vitázik egy nem publikált írás nyilvános elítélése érdekében...
Az igazság megszerzéséért folytatott munka csak szabad vitát ismer...
Ki is fejeztem ragaszkodásomat... az Egyház... tanításához... szept. 29-i levelemben,... amelyet nem is tudok világosabbá tenni, mert okt. 23-i levele sajnos nem árulta el, hogy miben nem világos, amit írtam...
Jan. 31-i levelében tanításaim visszavonása volt a felülvizsgálathoz szükséges feltétel, szept. 1-én már csak ragaszkodásom az Egyház tanításához, ami viszont az okt. 23-i levél alapján nem minősül világos ragaszkodásnak. Kánon-jogtalan kánonjogi helyzetemet - fungálhatok papként akárhol, csak egyházi épületben nem! - "tévtanításaimra" hivatkozva teremtette meg a magyar hierarchia.
Bízom benne, hogy a Dignitatis Humanae szellemét többé sohasem írthatja ki senki és semmi egyházunk életéből, s nem kerül sor egy olyan írás nyilvános elítélésére, amely írás nem kaphatott még nyilvánosságot... Egyházunk Tanítóhivatala tekintélye megőrzése érdekében bízom benne.
Mivel Jézus születése vigiliáján indítom útjára levelem, hozzáteszem még a fentiekhez az alábbi hitvallást.
Hiszem, hogy Isten fia emberré lett a betlehemi éjszakában, hogy az Atya akaratából egyházat alapítva létrehozza a Földön a Szentháromságból való szeretetből élni akarók közösségét, amelyben a Szentlélek meg nem szűnően árasztott ajándékainak erejében vállaljuk a szolgálat, a mindentadás és a mindent megbocsátani akaró békességteremtés jézusi parancsát, Jézust követő sorsként átölelve a kicsiséget, a szegénységet és az üldözöttséget, elutasítva az engedelmeskedtető uralkodást, a gazdagságot és az erőalkalmazást, hogy Istentől rendelt, mert a testvérek bizalmát hordozó s ennek következtében szolgálatra felszentelt elöljárók irányítása mellett egybegyűjthessük a szeretni akaró embereket Isten földi országában, hogy jutalmul kapjuk érte Isten örök országát is.
Az Apostolutód iránti tisztelettel: Bulányi György O. Sch. P.
Paskai érsek nyugati interjúja
Riporter: A Bulányi mozgalom része a katolikus egyháznak, vagy szekta? Paskai: A Bulányi mozgalom egyértelműen szektás irányban fejlődik. Nagy problémát jelent számunkra és árt a magyar katolikus egyháznak. Mint minden szektában, ebben a mozgalomban is van néhány fanatikus, aki messzire távolodott a katolikus hittételek valóságától és mint minden fanatikusnál és szektásnál, itt is van egyfajta lelki zavar mindenfajta tekintéllyel és hierarchiával szemben. Márpedig fegyelem nélkül egyetlen társadalom sem létezhet... R.: ...Hogyan lehetne több életet, reformszellemet lehelni a magyar egyházba? P.: Sajnos, azt kell mondanom, hogy már jóval messzebb volnánk, ha a múltban nem követtek volna el végzetes hibákat. Nem helytálló ugyanis az az állítás, hogy a kommunisták 1945 után a katolikus egyházat el akarták törölni a föld színéről. Rákosi pártfőtitkár megkísérelt diplomáciai kapcsolatot kezdeni a Vatikánnal. Ha Magyarország akkori bíboros prímása, Mindszenty József nem számítja el magát, minden másként történt volna. De Mindszentynek az volt a véleménye, hogy a kommunista rezsim bukása csak idő kérdése. Pár év múlva ismét hatalmi pozícióból fenyegetőzött volna. Most már tudjuk, hogy a bíboros prímás tévedett. Erre a súlyos következményekkel járó tévedésre a magyar katolikus egyház szinte mindent ráfizetett. Elvesztette legtöbb intézményét, szerzetesrendjét, iskoláját . Ezt a helyzetet még törvényesen is rögzíthették. A valóságos helyzet felismerését ma is meg kell szenvedni...

Paskai később egy ismerősének elmondta, hogy az interjú szövegét Cserháti püspök adta Paskai kezébe, aki beolvasta. (Az ismerőstől ered ez az információ.)
Paskai 1986-ban, kalocsai érsek korában adta a fenti interjút a nyugati Beko hírügynökségnek. Ez eladta az interjút a Wochenpressének, amikor Paskait 1987. március 6-án esztergomi érsekké nevezték ki. - Ezért az interjúért Paskai figyelmeztetést is kapott Rómában. (Forrás: nyugati papok.)

1987 nyárutón Schillebeeckx magánlevelet intézett Ratzinger bíboroshoz. Ebben csodálkozását fejezte ki a Bulányi Györggyel kapcsolatos, júniusban publikált Ratzinger nyilatkozat miatt. Schillebeeckx következetlenséget lát abban, hogy a Hittani Kongregáció egy periférikus teológiai problémával foglalkozik Bulányi esetében, míg szó nélkül hagyja pl. a Holland Katekizmus eucharisztia- tanát, vagy Rahnernek az "anima separata" nézetét.
Válaszában Ratzinger egyrészt arra hivatkozott, hogy a holland, ill. a német püspöki kar nem indítványozott eljárást a Holland Katekizmus, ill. Rahner ellen. Viszont a Magyar Püspöki Kar kifejezetten kérte Rómától Bulányi elítélését. Ratzinger kijelentette, hogy a magyar kommunista rezsim a Bulányi ügyben a Vatikánra nyomást gyakorolt.


Havasy Gyula történelmi bevezetőjében az alábbiakat írja:
Mindszenty bíboros és egyházunkból sokan mások elsüllyednek a pártállam börtöneiben, s a még el nem süllyesztett hierarchiák aláírnak egy szégyenletes "megegyezést" 1950-ben, nyárvégen. Az aláíró Grósz érsek és egyházunkból ismét sokan mások, féléven belül ismét elsüllyednek a börtönökben, a megmaradó hierarchiák pedig aláírnak egy még szégyenletesebb "megegyezést" 1951 tavaszán. Ez alapján ávósok ülnek be a püspöki aulákba, kezükbe kerül az egyházmegyék pecsétje, s a hierarchiák dolga volt hirdetni, amit a pártállam kívánt tőlük. Akik viszont nem hajlandók hazudni és őrzik a kisközösségekben Jézus igéjét, azokat 1952-től kezdve sűrű sorokban és folyamatosan valamilyen ürüggyel bebörtönözték.
Sztálin halála (1953), a Szovjetunió XX. pártkongresszusa (1956), a II. Vatikáni Zsinat (1962-től) hatására - máig titkos - "részleges megegyezés" jött létre a pártállam és a Vatikán között 1964 őszén. Ennek "gyümölcseként" egyidejűleg - másfél évtized szünet után - püspökké szentelhettünk öt papot, akikben a pártállam megbízik. Ekkor már húsz éve, hogy a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépett s a Vatikán keleti politikája húsz év után tudomásul veszi ezt a tényt. A hierarchia és pártállam két évtizedes szembenállása után elkezdődhetett kettejük között a "termékeny" együttműködés időszaka. Ennek érdekében el kell takarítani az útból a használhatatlanná vált egyházi személyeket. Mindenekelőtt az amerikai követségen raboskodó bíborost, akit a pápa előbb kiparancsolt az országból, majd megfosztotta őt esztergomi érseki székétől. Helyére 1976 elején a használható Lékai László került. Valami új indult útjára e székfoglalással hazai egyházunk életében: a pártállam és a hierarchia vállvetett harca azok ellen, akik nem képesek közös nevezőt találni pártállam és az evangélium számára.


Dokumentálja ezt az újat egy még nem publikált irat az Állami Egyházügyi Hivatal tikos ügykezelésének anyagából. Dátuma, 1976. szeptember - fél évvel Lékai székfoglalása után.
Javaslat a püspöki kar vezetői felé,
a Bulányi-féle ifjúsági szervezkedési probléma felvetésére

Szervezett illegális ifjúsági tevékenység folyik Budapesten és vidéken egy hét tagú központi vezetőség irányítása mellett 14 csoportban, csoportvezetők felügyeletével. Az illegális tevékenység fő szervezője és vezetője Bulányi György. A szervezetben 50 egyházi személy, köztük 28 aktív pap vesz részt. A csoportban tevékenykedik 3 szeminarista, 2 volt apáca. Bulányi saját teológiája alapján fejti ki káros tevékenységét. Elsősorban a jelenleg működő püspöki karral szemben. A szervezkedés mintegy 250 főre terjed ki. A szervezkedésben résztvevő papok rendezik az illegális összejöveteleket. A szervezet működése kiterjed az esztergomi, váci, székesfehérvári, egri, csanádi, pécsi, győri egyházmegyék területére. Javaslati pontok:
1. Október hónapban tárjuk fel a Bulányi-féle szervezkedést Lékai bíboros előtt, beszéljük meg vele, mikor tárgyaljunk erről a témáról a püspöki kar érintett tagjaival.
2. Lékai bíborossal történt megbeszélés után célszerű volna az ügyről külön tárgyalni Ijjas érsekkel, kikérni tanácsait a probléma lerendezésére.
Lékai bíborossal kialakított időpontban a Bulányi-féle szervezkedést tárjuk fel az érintett egyházmegyék ordináriusai előtt.
3. A szervezkedés tényeinek felvázolásánál, dramatizálva nagyítsuk fel a történteket és élezzük ki annak politikai veszélyességét, az állam és az egyház jóviszonya; a püspöki kar politikai szavahihetosége, hitele; az ifjúságra, a társadalomra vonatkozó veszélyessége; a Vatikán és államunk kapcsolata szempontjából.
Mutassunk rá, hogy:

Ez a szervezkedés teljesen megfelel a nyugati szélsőséges, reakciós, emigráns egyházi erők törekvéseinek.
Elsosorban a püspöki kar ellen irányul (elvtelen kollaboránsoknak tekintik őket, arról beszélnek, hogy halott az egyház, tehát szükség van élő földalatti egyházra stb.)
Egyes papok és püspökök akarva-akaratlan Bulányiék szervezkedésének propaganda hátterét és bázisát erősítik azáltal, hogy tények és megalapozott okok nélkül arról beszélnek, hogy nincs hazánkban vallásszabadság, hogy a vallásos emberek, vallásos állampolgárok gyermekei egyetemeinkre nem kerülhetnek be és hogy a vallásos szülők gyermekeinek hitoktatása miatt állandó zaklatásnak vannak kitéve stb. (Udvardy püspök).
Mint illegális szervezet, áttételesen az állammal szemben is veszélyes.
4. Fejtsük ki az érintett püspökök előtt, hogy a Belügyminisztérium illetve a rendőrség teljes joggal adminisztratíve akar fellépni ez ellen az illegális szervezkedés és vezetői ellen.
Mi úgy ítéljük meg, hogy ez a szervezkedés elsősorban teológiai tévelygésen és a hierarchiával való szembenálláson alapul, nem irányul direkt módon az államhatalom ellen, ezért nincs szükség adminisztratív állami beavatkozásra. Amennyiben a püspöki kar biztosítékot tudna nekünk szolgáltatni, hogy a szervezkedést kivizsgálják, egyházfegyelmi úton rendezik, úgy esetleg lehetőség van arra, hogy ezt az ügyet egyházon belül intézzék el.
Ezért javasoljuk, hogy a püspöki kar beszélje meg ezt a témát és amennyiben vállalják az ügy lerendezését, készek vagyunk a rendezéshez tényanyagot nyújtani Lékai bíboros részére.
5. Az ordináriusok és a papi békemozgalom vezetőit biztosítsák, hogy a Bulányi féle szervezkedéssel kapcsolatban megfelelő elítélő papi és egyházi közhangulat alakuljon ki.
6. Az egyházi sajtó megfelelő módon foglakozzon az illegális szervezkedés, a földalatti egyház koncepciójának elítélésével. A Teológia című katolikus sajtóban teológiailag kellene szétzúzni a Bulányi féle teológiai koncepciókat, valamint ennek nyomán terjedő pünkösdi kis közösségek szervezésére irányuló propagandát.

Budapest, 1976. szeptember 28.

Földrajzi hely (amirol szól): Magyarorsz?g

Történelmi korszak (amirol szól): szocializmus 40 ?ve

Kirol szól (személyek): Bul?nyi Gy?rgy, Simonyi Gyula

Kikrol szól (csoport): Bokor

Keletkezés ill. kiadás dátuma: 1990.

Szerző: Havasy Gyula

Csoport, mozgalom, irányzat (ahonnan származik): Bokor

Célcsoport: v?s?rl?knak

Copyright: ?r?sban k?rhet? a felhaszn?l?s joga

Nyelvi változatok: