[20030513] [cikk] 
Rizst ebédeltünk Cedric Prakash-sal (Harmadik vil?g, Kereszt?nys?g) Három személyes beszámoló a Vendéglátóipari Főiskolán rendezett Rizsebédről.
Rizst ebédeltünk Cedric Prakash-sal
1. ÁTS ANDRÁS
Szubjektíven, de nem éhesen
Talán ott kéne kezdeni, hogy a gyermekeink nem voltak túl lelkesek, amikor bejelentettük, hogy szombaton rizsebédre vagyunk hivatalosak. Azonnal felvetették, hogy nekik tanulni kellene, számítógépeznének inkább stb.…
Ehhez képest nagyon jól érezték magukat ezen a délutánon. Ízlett nekik a rizsebéd, figyelemmel hallgatták a beszélõket a színpadon. Legfeljebb Réka unokahúgom volt szomorú, mert nem köszöntöttem õt külön, pedig megígértem neki. Számomra is jó volt látni, hogy az egyébként eléggé izgága gyermekeim, meglehetõsen nagy figyelemmel végig kísérték ezt a három órát az elõadóteremben.
Azt hiszem az volt ennek a délutánnak a titka, hogy nagyon életszerû volt, hasonlított részben az ebéd utáni laza fraterkázáshoz, úgy hogy közben a felnõttek olyan izgalmas dolgokról beszéltek, melyekrõl csak komoly emberek beszélnek, s úgy érezhették, ellestek valamit a felnõttek életfelfogásából.
Kellett ehhez a rizsebéd, a maga szokatlanságával, és döbbenetével, hogy egy ilyen egyszerû étel is lehet finom. Fõleg, ha közel fél millió Ft, az érte járó fizetség, mellyel osztozhatunk az indiai gyerekekkel.
Kellett ehhez Cedric mosolygós arca, amelyrõl egyszerre sugárzott a jókedv, a derû és a komoly életfelfogás, a szívós küzdelem. Kellettek a mesék arról a távoli világról, ahol "egy kisleány szeret minket, mert mi is szeretjük õt". Kellettek azok a gesztusok, amelyek mind arról szólnak, hogy kölcsönösen fontosak vagyunk egymás számára.
Kellett ehhez Dõry Pista elõadása, amely egyszerre volt életszerû és ugyanakkor tudományos. Mellbevágó adatokkal, de ugyanakkor mindennapos jelenlétben egyaránt körbevett. Jó volna, ha mi is tudnánk ebbõl a magunk életére lebontva "50 napot élni". Az már jó jel, hogy egyébként spórolós fiam is bedobott a ládikába a saját zsebpénzébõl, innen már el lehet indulni.
Kellett ehhez Kovács Laci evangéliuma, bár "Õ hozta a szokásos formáját". Szíve és lelkesedése határtalanul áramlott. Jó volt látni lendületét, s nem lehetett kitérni logikai következtetései elõl.
Kellett ehhez Simonyi Gyusza, aki profi módon diplomatikusan végig kísérte az eseményeket. Jó volt õt látni örömapának, valahogy sugárzott is róla ez az öröm.
Kellett ehhez Kaci és Gyuri, hiszen az Õ meghívásuk is fontos volt ahhoz, hogy ilyen sokan együtt legyünk. Köszönjük, hogy az esküvõi készülõdésbõl volt idejük ránk is áldozni idejükbõl, szeretetükbõl. Jó volt látni õket, örömüket. Köszönjük az esküvõt követõ fogadást is, hiszen olyan jó volt egy kicsit még együtt lenni.
Kellett ehhez Bisztrai Gyuri, nélküle nem jött volna létre mindez. Feltettem magamnak a kérdést, vajon rajta kívül ki áldozta volna idejét, energiáját és pénzét erre a délutánra. A szíve és lelke(sedése) elõttünk hevert kiterítve, miénk volt, ajándék. Köszönjük Gyurikám.
Kellett ehhez 140 ember, aki befizette azt a 9 millió Ft-ot, amibõl 98 intézmény 30 000 indiai gyermeke közül talán többen azt gondolják rólunk, hogy szeretem a magyarokat, mert õk is szeretnek engem. 35 400 Dollár, ha elosztjuk 150 dollárral (amennyi pénzadomány jut egy gyermekre egy évben Indiában) az egyenlõ 236 gyermek egy éves értékes életével. Ez egyszerre sok és kevés, segítsen minket abban az Isten, hogy ezt a létszámot mi is tudjuk évrõl évre feljebb és feljebb tornázni 280-ra, 350-re, 500-ra, 1000-re, 5000-re. Na ennek végigszervezéséhez lehet, hogy a Bisztrai Gyuri barátunk is gyenge? Nagy az Isten kegyelme, bízzunk benne, de tartsuk takarékon az életünket, hogy másnak is juthasson belõle.
2. LIPIEN MISI ÉS IBOLYA
Meghatódva és örömmel jöttünk haza a Prakassal történt találkozásról. Idehaza nehezen döntöttük el, hogy mennyi pénzt vigyünk adományként, mert úgy gondoltuk, hogy nekünk is kevés van. Amikor Prakash elmondta, hogy elindulása elõtt egy indiai kislány odament hozzá és azt mondta neki, hogy õ nagyon szereti a magyarokat, akkor azt vettem észre, hogy könnyes lett a feleségem szeme (de lehet, hogy az enyém is). Prakash beszámolójának végén már tudtuk, hogy kevés adományt vittünk magunkkal.
3. TOPÁL ILDIKÓ ÉS PÉTER
Baráti ebéd Cedric Prakashhal az éhezõkért
Szép, esõs nap köszöntött ránk. szeptember 28-án. Izgalommal fõztük a rizst délelõtt, hogy mi is hozzájárulhassunk a közös ebédhez. Aztán kicsit ázva és fázva megérkeztünk az iskolába, ahol már nagy készülõdés volt. A sok rizs megmelegítve, tányérok, kanalak és almák elõkészítve, a szervezõk sok munkája nyomán. Jó étvággyal megebédeltünk, s öröm volt hallani Cedricet, ahogyan Õk szoktak otthon imádkozni. Fegyelmezetten és jól szervezetten ment minden. Dõry Pista jól összeszedett gondolatai példát és elõre mutatást adtak. Tényleg osztoznunk kell azon a Földön, amin élünk, és azon a megtermelt javakon, amit Atyánk adott. Megvalósítható? Ha hisszük, akarjuk, akkor igen. Lehetünk hegyre épült város, csak rajtunk múlik. Cedric mosolya, erõs akarata, hite, azt hiszem, mindannyiunknak erõt adott. A 11 éves indiai kislány mondata jut eszembe, aki azt mondta, teljesen mindegy hol laknak a magyarok, de szeretnek engem, és adtak enni. Ez a lényeg. Aki szeret, az ad és így magának is lesz. Ez nem a számtan, hanem a szeretettan törvénye.
Most egy mondat jut eszembe, melyet 10 éve a szakdolgozatomba írtam. " A Földet nem apáinktól örököljük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön." Súlyosan igaz, húsbavágó mondat, melyen el kell gondolkozni, ha életet akarunk a földön - s nem csak magunknak. Köszönöm Pista mély érzéseit, melyekbõl ilyen "50 napos böjt" született. Erõt és tettrekészséget adó dolog, ha néha az ember elborzad valamitõl, mert akkor szükségét érzi, hogy változtasson, s hogy kötelességem segíteni. Osztozni, osztozni kell. Adni, adni kell. Szeretve osztozni, és szeretetet adni kell.
Most úgy érzem egy nagy adag szeretetet kaptam Cedrictõl, Pistától, Gyuritól, Gyuszától és Tõletek, akik szerveztetek és ott voltatok. Nagyon megrendítõ volt, hogy ebbõl a kis emberbõl mennyi derû, erõ, hit, napfény árad - annak ellenére, hogy rengeteg igazságtalanságot, békétlenséget, istentelenséget lát. Köszönöm Gyusza szavait és örömét is, hogy végre Cedricet úgy fogadták a hivatalos fórumokon, ahogyan még soha. Hiszen a "hivatal" emberei s megrendültek (végre!) Cedric szavain, tettein és hitén - amely árad belõle!
Köszönöm Kovács Laci elgondolását, "prédikációját", ahogyan "meg kell etetnünk egymást". A gyerekek egyébként nagyon figyeltek mindenre, ami ezen a délutánon ott elhangzott. Este fürdetéskor Orsi lányunk rászólt Boglárkára, hogy ne engedjen sok vizet a kádba, mert kell a gyerekeknek Indiában.
A találkozó végén testvéri kézfogás mellett került átadásra csekk formájában, az a közel 9 000 000 Ft összeg, amit az elmúlt évben befizettek a Harmadik Világ Alapítványba Megkérdeztük Credictõl, hogy ez az összeg mire elég. Azt mondta, ez egy ottani iskola (kb. 300 gyerek) egy teljes évi oktatására, ellátására, szállására, ruházkodására elegendõ. Prakashék jelenleg 100 ilyen iskolát tartanak fenn Indiában. Tehát lesz még jó helye a további adakozásnak is.
A rizsebédre a jelenlévõ kb. 250 fõ összesen 440 000 Ft-ot fizetett be. Ezt a pénzt is Cedric fogja megkapni.
Másnap itthon megkérdeztük gyerekeinket, mire emlékeznek a szombati találkozóból.
Orsolya (7 éves): Nagyon szép volt az iskola. Nagyon jól beszélt Pracash bácsi, jó hogy ott is vannak gyerekek, akik szeretnek focizni, és Õk is járnak iskolába. Jólesett a finom ebéd. Jó volt az evangélium.
Mire emlékszel?- kérdeztem.
A 2 m -es pálcára, s hogy az egyik ember a szemben lévõ szájába tette az ételt. Örülök, hogy nagyon sok ember ott volt! (ezt szóról szóra így mondta!)
Boglárka (5 éves) : Neki az tetszett, amikor a bácsi (Kovács Laci) arról mesélt a gyerekeknek, hogy a "rablók" elõször a 2 m-es pálcikával próbálták enni a rizst, de lepotyogott. Azután egymás szájába adták.
Nagyon emlékezetes találkozó volt ez a szept.28. Köszönjük azoknak, akik a rizst fõzték: Áts Erika, Bene Éva, Bisztrai Évike, Csiky Edit, Dénes Zsuzsa, Kaszap Márti, Rauscher Ági, Szekeres Ági, Széplaki Erzsike, Szuli Marika, Topál Ildikó, Varga Évi és minden családtagnak, aki segített.
Továbbá köszönet illeti Áts Bandit (a pénzügyi dolgok szakszerû rendezéséért), Schanda Beát (a kitûnõ tolmácsolásért), Bisztrai Gyurit, Bajnok Danit, Dõry Pistát, Kiss Gyöngyöt, Kovács Lacit, Simonyi Kacit, Simonyi Gyuszit (a szellemi táplálékok nyújtásáért ), Király Cilit, Pálinkás Tomit és Barnabást Széplaki Erzsikét (a háttérmunkákért).
Végül, de nem utoljára, nagyon köszönjük Cedric Prakashnak, hogy eljött közénk.
Kirol szól (személyek): Prakash, Cedric SJ
Kikrol szól (csoport): ESP India
Keletkezés ill. kiadás dátuma: 2002. 09. 28.
Csoport, mozgalom, irányzat (ahonnan származik): Bokor
Sorozat, folyóirat, gyujtemény (amibe tartozik): T?j?k
Sorozatban elfoglalt hely:
Év: 2002
Hónap: 10